Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-25 / 242. (985.) szám
Vasárnap, október 2S. ^ia,uMa(Wm7fiRFtP 9 Irodalom és ért ékíerm elés A „Magyar Vasárnap" beköszöntőjére — Tudatosan teszem ezt a két szót egymás mellé akkor, mikor a Prágai Magyar Hírlap, az itteni magyarság egyetlen fővárosi sajtóorgánuma első vasárnapi irodalmi melléklete készül, hogy már most vasárnap leröpüljön magyar vidékekre és örömet vigyen magyar olvasóinknak. Az itteni magyarság lapja meghajtja zászlóját az itteni magyarság irodalma előtt. S ez az ünnepi mozdulat üres külsőség gesztusa helyett egy egyszerű, nemes elhatározásban formálódik tetté: a lap, mely immár szinte észrevétlenül egyetlen közös frontba tömörítetté az itteni magyarság iróértókeit, mától kezdve a „Magyar Vasárnap" cirnü irodalmi melléklettel bővül ki. Igazmondás — A magyar demokrácia vezéreinek. — Úgy állunk, mint a jégbe vert karó. Mázsás sulykokkal bunkózzák le íikkadi lelkünk jószágát kóbor gonoszok, s ml tétlen fekszünk, mint nyáron kiszikkadí patakmederben a kövek . . . S a sok gennyedzö sebre nincsen takaró, nincs mentség, nincs hit, — semmi sincs. S úgy állunk, mint a jégbe vert karó. Guggolva les ránk minden káröröm. Magyar betegség: hogy ha egyik kézzel shnogaííünk, — a másik kéz vadul még azt a jót is hadd csikarja széjjel s ha minden ész, száj, szív belevadul, ki inge az, hasadjon a köröm — Csak ne legyen rend, ne legyen igazság. Guggolva les ránk minden káröröm. A lap. mely hűségesen szolgálja a magyar nemzeti gondolatot, elsősorban a politika fontosságát tartva szeme előtt, most magához karolja a többi testvért is: az irodalmat,' a művészetet, a magyar kultúrát is. És ujságirósziv, mely ezt bejelenti, és irósziv, melynek ez a hír széles örömet hoz, csendülnek össze büszke boldogságban, mint testvérhangvillák zsongj tó bugása. A politika a mindenkori jelen tudománya: a percek művészete. Az irodalom a mindenkori általános érvények megérzése: a# ősállandóság művészete. Ha a politika a nemzeti élet egyik jelentős kiélési formája — mint ahogy az —, akkor az irodalom is ugyanolyan értékű kiélési forma egy nemzet életében. Egyformán lehet értékes ez is, az is, de egymástól sokban elkiilömböznek és függetlenek. Mert más-más utón akarnak ugyanegy célt: gazdagabb életet* S ebben egyek. Egyik a nemzeti élet reális. lehetőségeit biztosítja, másik a nemzeti élet ideális értékeit termeli. Az ut és a forma más, a szándék és a cél. közös. Az élet harcot, a nemzeti élet nemzeti életharcot jelent. S minden életharc nagy önvédelem. Boldog, hatalmas, szabad népeknél a harc önvédelmi értelme alig érezhető ki* De kisebbségi népnek az életharc önvédelmi jellege nyíltan és erősen parancsoló tudatossággá sűrűsödik. A'kisebbségi életharc nyílt önvédelmet és kétszeres erőfeszítést jelent: a realitások terén épp úgy, mint az idealitások értéktennelésében. A kisebbségi magyarságnak kétszeresen siker a politikai siker és kétszeresen érték a kultur- érték.Xsak az a fontos, hogy a siker sikert, az érték értéket jelentsen. A fentiekben benne van a „Magyar Vasárnap" programja is, Egy programunk van: az, hogy nincs programunk* A magyar irodalom közelmúltjában jól bevált recept ez, — irodalmi értékterrneiésben. Mindenki adja / azt, amit legjobban tud s ahogy legjobban tudja, csak értéket adjon. S a mértékünk is ez: érték legyen. Mert magyar érték is csak érték lehet. Az érték pedig itt nem jelenthet mást, csak — művészetet. Az önvédelem és kisebbségi sors nem széthúzást és elkülönödést, hanem összefogást és egységet jelent- S ez a tétel ma mindenre áll: minden irodalmi és művészeti irányban nem a centrifugális, hanem a centripetáíis erőket és sajátságokat kell érvényesíteni. Ezt az összefogást akarjuk megvalósítani az irodalmi melléklet hasábjain is. Ez az összefogó szándék becsületes és ma itt csak ez a szándék a becsületes. Az egységes összefogáson belül kell lefolynia minden nemes erőösszemérésnek, irány és irány, művészet és művészet, érték és érték között. S érezzük a perc ünnepélyes komolyságát és missziónk parancsát. Mert a kisebbségi magyar irodalomnak nagy történelmi missziója van: úttörő legyen minden emberi szabadság, minél több emberi jog és minél általánosabb értékű magyar művészet megteremtéséhez* A mi irógene-rációnknak komoly küldetése, hogy a kor világeszméit magyar szellemű művészetté élje át magában s Így gazdagodva adja magát és művészetét. S adja a világnak: a magyar élet és lélek gazdagító specialitásait, — a mafla volna könnyünk, sírni kellene. A nagy sivárság nem törik derékba sújtó ökölről: És bomlott agyunk fűlt sikolyként hull tátott szakadékba: hát mit jeleni, hogy magyarok vagyunk?! a szónak nincs már súlya, jelleme?! nincs parancsoló, vad következése?! Ha volna könnyünk, sírni kellene, Halál, halál a tétovás nyomor. Gáttörő, kockás hajrát vár ma Itt a vagy-vagy guzsba-szégyenltett népe: a magyar élet fáklya-szálait mentül emberibb szabadság elébe lóbálják hát! . . . míg árad és sodor az uj hit bátor, emberibb varázsa! Halál, halál a tétovás nyomor! Györy Dezső. Teremtsük meg a magyar élet reneszánszát 1 Válaszok a P, M. H. körkérdéseire XII. „Keveset beszélni, sokat cselekedni." Hét, szomorú eseményeikben gazdag esztendő múltán végre elérkeztünk — minden boldogulásnak alapját képező — kultivr- prob lé mánk megfogalmazásához: a produktív nemzeti öntudat elmélyítése, kulturétetiink kereteinek minél szélesebbre tágítása, a falu és a város kölcsönös és állandó egymásra hatásának megteremtésével. Kulturgépezetünik helyes ás állandó mozgásban tartása csak az egyesületek intenzív működésével képzelhető el. Az egyesületek működésének szorgalmazásával felhagyni nem szabad! Minthogy azonban, először: az egységes szervezés munkája hosz- szabb időt igényel, másodszor: a talaj amelyen építeni akarunk sok helyen igen laza. égető szükség van gyors cselekvésre, amely a meglévő és a leendő között egészséges átmenetet képez, az adott körülmények között a legcélszerűbb és a leginkább megvalósítható. Az ősz beköszöntött, kezdődik a szezon. Ma a szlovenszkói magyar kisebbség kulturális életének egysége a munkában nyerhet csak kifejeződést. Keveset kell beszélni, sokat kell cselekedni! Minden magyar kulturemberre és egyesületre, különösen egyleteink vezetőségére súlyos felelősség terhe nehezedik: megindítani és mozgásban tartan! saját keretei között a kulturális és társadalmi élei eleven, életet jelentő lüktetését Több városból már is örvendetes jelekről ad lrrt a napi sajtó. Egymásután jelentik be egyesületeink a magyar közönségnek, hogy az őszi szezon beálltával megkezdődött gyarságnak pedig: a világ gazdagító, korszerű eszméit. Ez értékesen magyar és becsületesen emberi munka. Aki ebben nem tudja helyét lelni, annak nincs helye köztünk. Ebben a széles és emelkedett szellemű perspektivaa munka: előadások, felolvasások, vitaestek, matinék és hangversenyek jelzik az utat* És igy van ez jól: ez az ut a helyes* Egy jó előadás, egy kellemes és tartalmas összejövetel, egy jól sikerült hangverseny többet ér, mint minden elmélet és minden tervezgetés. Ezt lássák be a magyar kultúra apostolai és akkor tudni fogják, hol lehet megmarkolni a probléma lényegét. S. E. Léva. XIII. „Meg akarják ismerni a szlovenszkói írókat.** Egy rövid, de nagyon komoly óhajnak kérek helyet a P. M* H- általános érdeklődést, figyelmet és osztatlan elismerést kiváltott rovatában. A nagy programban szorítsanak helyet az arra illetékes tényezők, hogy közelebb hozzák egymáshoz aiz Írókat és a közönséget. Igaz ugyan, hogy „nemo próféta in patria sua" és senkit sem ismernek el nehezebben, mint a köztük élt tehetséget, de tény hogy Szlovenszkón még alig történt kísérlet arra, hogy a szlovenszkói magyar írókat bemutassák az itteni közönségnek. A közönség pedig, még ha olyan bizalmatlan is, de őszintén kiváncsi. Az a kérésünk, taláh'anak rá módot az egyesületek, asztaltársaságok és kultúrkörök és szánják rá magukat az Írók is, hogy íróink és költőink bemutatkozhassanak az itteni magyar közönségnek Az íróiknak is szükségük van arra. hogy megismertethessék magukat, nekünk is szükségünk van arra, hogy megismerjük őket. Ennek a gondolatnak megvalósítása sok meleg estét jelenthetne. Olvasó, Eperjes. nyitásban jobb magyar jövő és több emberi érték lehetősége él* Ebben a munkában egyformán örömet és gazdagodást fognak találni a magyar írók és a magyar közönség is. Ezt a munkát támogatni és megbecsülni, szeretni és — csinálni kell. Kritikát! A legutolsó két évtized magyar irodalma minden műfajban forradalmat hozott: rombolt és újjáépített s minden bizonnyal teljesen külön szakadó irodalomtörténeti korszakot képvisel* A szimbolizmus korlátlan szabadságra eresztette a képzeletet és a szenvedélyeket. Korunk az impresszios hangulatok és az expressziős látomások kora. A költői alkotó erőnek ez a fölszabadulása azonban határozottan rombolt egy téren: a kritika terén- A kritika lírává fajult: önkényes li an gu lat me g á Ha oltásokká. Az olvasmányok bírálata helyett az olvasmány- kelte tte hangulat leírását adta. S ez a han- guilatkriti'ka általában annál „müfajszerübb", mennél alanyibb, mennél inkább a bírálót és nem a bíráltat jellemzi és fejezi ki. A kritika ezen fajtája egészen uj műfaj. Tárgyilagos értékelés természetesen nincs, de nem is akar lenni benne. S ez az alanyi bírálat csak két értékvégletet tud: a tetszés vagy a nemtetszés felső fokozatát Vagy istenit, vagy agyonüt. Az ilyen előítéletes személyi vagy klikkrendszeres kritika mellett aztán köny- nyen beáll az irodalmi értékelés zűrzavara, az irodalmi tájékozatlanság. A zavarokban pedig bőséges tere nyílik az irodalmi szabadportyázásoknak. A közönség elveszti az irodalomba vetett hitét, mert elvesztette a kritikába vetett bizalmát. A magyar irodalom, persze, régen túl van már ezeken az állapotokon: de Szlovenszkón még ma is ez a helyzet áll fönn. Szlovenszkón vannak irodalmi tehetségek, vannak irodalmi értékű írások, van irodalom, de nincs irodalmi kritika, nincs irodalmi közvélemény, mely ezeket az értékeket elismerje és elismertesse. Van ugyan két napilapunk, melynek kritikai rovatán kevéssé lehet megérezni a társadalmi melléktekintetek meghamisító befolyását. Két lap irodalmi lelkiismeretessége pedig édeskevés akkor, amikor egyedül a napilapok a szlovenszkói irodalompolitika egyedüli szócsövei és irányítói. Viszont van olyan napilapunk is, mely elvből, azaz előítéletből mindent lecsepül, ami! szlovenszkói alkotás- Az ilyen álláspont tisztára irodalomellenes. I rod a Loméi le nes, mert rosszhiszemű. Mert elveszi az irók önbizalmát és elveszi tőlük a közönséget. Valósá- ságos kutmérgező munka. Hasonlóan sokat ártanak azok a vidéki lapok, melyek a társadalmi lojalitást és az egyéni hízelgést átviszik az irodalmi bírálat terére is. Ezek az illetéktelen tömjénezéssel megtévesztik az írókat a saját értékük felől s szuperlativu- szaikkal téves irányban befolyásolják a vidék közvéleményét. Ez a szokás a melegágya a dilettantizmusnak. így születnek a helyi nagyságok. Még a jobbnevü embereink is beleesnek a pajtáskodés hibájába, amikor birálat helyett felelőtlen hízelgést és puszta reklámot adnak* Ez a kölcsönös nagyságbztositásnak legegyszerűbb, de legátlátszóbb módja. Megtörtént például Szlovenszkón, hogy egy jónevii írónk egy jónevti költőnket, (aki egyébként tényleg kiváló ember) a helyi lapban az egyetemes magyarság legnagyobb élő költőjének aposztrofálta. Nem akarom kisebbíteni a szlovenszkói irodalom szín vonalát, de ha mér provokálják az összehasonlítást, akkor például Babits Mihály sem csekélység, Kosztolányi Dezső, avagy Juhász Gyula is valaki és még élnek mások is a kis magyar glóbuszonKritikai állapotaink beteg voltát mutatja az az arány, amely az irodalmi termelésünk és az irodalmat propagáló újságcikkek között áll. Kötetekre rúgnának azok az újságcikkek, melyek még alig létező irodalmunkról hasábokon át írják, van-e egyáltalán szlovenszkói irodalom, ha van, akkor mégis mért nincs, ha nincs, mért legyen és mért ne legyen és ha akár van, akár nincs, milyen volt és milyen lesz stb. Sok ajánlás, kevés ajándék, sok kérődzés, kevés ennivaló. A tárgyilagos kritika hiányának olyan mulatságos következményei is lehetnek, mint egyik megboldogult tekintélyes folyóiratunkkal történt. A városban az irodalmi pályázatokon feltűnt verseivel egy tehetséges ifjú hölgy. A tehetséges kezdőtől a folyóirat készséggel közölt néhány költeményt* A dolognak az lett a csattanója, hogy egy szemlíMAGYAR VASÁRNAPI! B A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE (ifi g! r P i—i , wm.r n. ii-imr , un— ■ isim mi —■■ ' --------------------- ,■■■■— „ „ ? íü’
