Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-24 / 241. (984.) szám
Szombat, október -2. Októberi vásár — A P. M. H. tudósitójától — Rimaszombat, október 23. Kora reggeltől zajos az egész város. Szekerek, állatok, emberek, egy-egy autó teszik lázassá ezt a nyugodt utcasort. Nagy őszi vásárra készül a vidék, a terményeket, az őszi fölöslegei most hordjak be Rimaszombat piacára s most szerzi be a téli szükségletet is, széles környék faluinak népe. Itt ad találkozót egymásnak az északi szlovákság s a déli magyarság. Még egy utolsó nagy felvonulás ez a téli pihenő előtt. Milyen más vásár ez, mint a régi! Vevők, eladók átalakultak, mássá formálódott minden, ami a vásárok szerves alkotója volt. Azelőtt minden ponyváról Arad, Miskolc, Budapest felírás látszott, manapság Léva, Kassa és a felsőbb vidék városgyüjteménye dominál. Azelőtt venni jöttek, most mindenki e 1- adni akar... Sokkal kevesebb a venni szándékozó, mint az eladó s ha valaki mégis válogat az áruban: fitymálva dobálja s alkudozik a lehetetlenségig. Széles vásári utcákat húznak a ruhások, kel- mések, amiről lelátszik a republika gyárainak nagy bősége textilárakban. Sehol vevő. A ruhások sátra előtt egy-egy parasztnadrág vagy bekecs köti le a figyelmet, a kelmések vászonporondján álmosan jár a kalmár. — Van-e üzlet? — kérdezem az egyiket. Gyanakodóan mér végig: — Nincs üzlet, — mondja mérgesen — mert nincs pénz... Hiába járom a vásárokat. Pedig a tömeg hullámzik s a bátyus nénik, nagybotu férfiak ugyancsak kíméletlenül taszigá- lódnak. Nem a békés, gyerekes, játszó* *vásárostömeg ez már. A falusi népségre is ráült a kor szelleme: ideges, szaladgáló, üzlet után, komoly vétel. és eladás után tóduló nép lett. önkéntelenül eszembe jut az a kép, amit a nagy pesti tőzs- dekrachok idején láttam a tőzsdepalota előtt: ott is ilyen zaklatottan, gondterhelten szaladgáltak délelőttönként és semmi vidám kép, semmi megnyugtató jelenet... Nincs zenés harmonika, kerepelő, gyerektrombita: nincs vásári vig zaj, nevetés, dalolás, mint azelőtt volt. A kirakó játéksátrak előtt ijedten húzza odébb kisfiát a kendős anya. Mutatványos bódék sincsenek, Sobri Jóska históriáját sem dalolja a kottás dalokat árusító rekedthangu énekes. Üzletkötés a nép egyszerű fiai között: ez a mondat helyes manapság. A közgazdasági statisztika hatalmas árufelhalmozást látna, vevő nélkül. Ruhások, kalaposok, edényesek garmada-rakománnyal. A város s a környék háziiparapis képviselve van: mázas edények, — sajnos, mind tucatáru — rongypokrócok, fakanalak, csizmák és kötelek. A kötél minálunk még nem gyári áru, se a fésű. Ezek még régi céh-emlékek. A mézesbábos sátra félóránként alig csinál két-három korona forgalmat. Szomorú, tükrös szivek és pólyásbaba marcipánok várják a publikumot. Egy kisgyerek szalad közel: — Huszárt adjon! — Nincsen huszár... — Mért nincs? — Mert nem szabad! Bizony: a mézeskalács romantika huszárja is kiveszett. Nem szabad huszárt árulni. Huszár helyett szokolista-öltözetű mézeskalácsok ülnek a lovon. A mézeskalácson sincs meg a primitív közvetlenség ize: gyárimunka legtöbbje. A szociális érzésű statisztikusnak pedig azt az oldalt kel! megmutatni, ahol a használt ruhák és régi rongyok eladása folyik. Csupa szegény ember. Régi kacabajkák, meleg téli rongyok fölött folyik a krajcárig menő alkudozás. Kinek kell uj ruha itten? Nincs kikiáltó, nincs furfangos-sátor, nincs mulattató rész az egész belső vásáron. Csupa tülekedés, kinálkozás, komoly árus és komolytalan vevő mindenütt. A buzatéren is roppant forgalom, kevés haszon. Zöldségek, répák, káposzták garmadában: ezeknek bolgárok az urai. A falusi gazda búzát, kukoricát, árpát, zabot hoz. £s állatokat. De ahogy hozza, legtöbb úgy el is viszi: csak alkudoznak, de venni alig akar valaki. A lacikonyhák süstörögve kinálgatják a friss hurkát. Orrcsavaró illat, de még a kenyérmárto- gató zsírra is megalkudnak. Mindenki csak néz. A hajóhintán egyetlen ember lóg. A cowboy- nak öltözött cigánygyerek unottan forgatja a verklit. A céllövészetnél diákok álldogálnak, de csak igy kívülről élvezik a játékot. Az állatsereglet ponyvái közül félelmetes morgások jelzik a delet. Alig valaki mer bemenni, pedig a kikiáltó már rekedte üvöltötte magát. Szemben árvul a gondolatolvasó sátor: dehát kinek van ma gondolata is? Azt sem keresi senki, pedig sok szépet ígér. Legtöbb kuncsaftja még a szerencsekerekek tulajdonosainak van, melyből népünknek szerencse iránt érzett szenvedélye s pénzben val$ hiánya tűnik ki. Mindenütt azonban nagy tömeg, Néznek, alkudnak, ócsárolnak, paroláznak, csak éppen üzletet nem hajlandók kötni. S@fSSCÍiCl€l mindenki csak teleriü és Tsa MIMiii mi, Ss'aSismo, RaöaaSíBíí El Tasion 10% óft 2U,;,. A város üzleteiben is nagyon megoszlik a nép. Ruhát, élelmet vesz leginkább s elárulhatom, hogy legtöbb látogatója a korcsmáknak volt, míg legkevesebbet a könyvesboltok ajtaját nyitogatták... — Nagy a szegénység, uram, — állott meg egy csizmás bácsi ismerkedőre, ahogy a búza árát faggattam — de sok az adó, az visz el mindent! Eladók, vevők egyformán erről panaszkodnak. Biztosan igazuk van, mert ebben mindkét fél egyformán megegyezik. Aki a régi vásárok romantikáját, zenés, dudás lármáját, kedvességét várja: az ma már nem találja meg. Mindenki rideg üzletemberré válik s a nagy Moloch, a pénz, még a mi kis faluinkban is eljáratja már a nagy késtáncot. Valami elfásult szegénység, a mindenbe való beletörődés ül ezen a népen végig, ahogy még dalolni, sípolni sincs kedve, sőt, hogy ezt elkerülje, még a gyerekét is otthon hagyta. A nép egyszerű gyermekének leányain azonban, ha csak tehetik, megvillan a lakktopán s « falusi kendő alól antilopkeztyü bukkan ki, ezüst- karkötő órával. A búza ára mégis csak megbirja az aranyfogat, ha kell és a szagosszappan-áru** nem panaszkodhatik. A falusi gavallérok nyakán is ott kelleti magát egy vadultarka siminyakÁmi itt következik, egy nagyobb történelmi, illetőleg városföldrajzi tanulmánynak vázlata. Könyveknek és régi okiratoknak, térképeknek böngészéséből, épületeknek és utcaberendezéseknek szemléletéből születtek ezek a gondolatok, amelyek nem tartanak igényt sem a tökéletességre, sem a teljességre. Leírok belőlük annyit, amennyi egy hírlapi cikk keretében elfér. # A város, település kialakulásának első eleme a helyrajzi (topográfiai). Kassa alapítására a védelem szüksége vezette az első települőket, akik bizonyára valamilyen szláv népfaj voltak. Ez a város nevének elemezéséből kitűnik. Félre kell vetnünk a primitív, naiv és tudománytalan h ely n éve lemezé seke t, minő például az, hogy Kassa neve Cassorius római legátus nevéből származik. A helyrajzi viszonyok s az összehasonlító nyelvészet mutatják, hogy ilyen városnevek, mint Kacsin, Kacsji, Kaczmary, KatscMtz, Katzen- dorf, Kozje, Koziów, Kozma, Kosor, Koséi, Kassa, Kosice stb. mind közös tőre, a szláv kacs-na vezetendő,k vissza, ami meredeken leeső sziklafalat jelent. A megboldogult tudós premontrei tanárnak, Horváth Balázsnak volt valószínűleg igaza, amikor az első telep nyomait a Hradován, várhegyen sejtette. Régészeti nyomok vannak ott s a Hradova alapos átkutatása, ha nem is egy fantasztikus szénbánya fölfedezésére, de mindenesetre értékes archeológiái eredményekre vezetne. Primitív állapotok mellett a városalapi- tás első motívuma a védelem. Kassa alapítói is fölismerték a Hernád szájának sztra- tégiai jelentőségét s majd ezen, majd azon a dombon építették első telepeiket. A hrado- vai település után, a népvándorlás korában vandal-féle germánok szállották meg azt a domboldalt, amelyen most az úgynevezett bárcai temető van. Ezt a nagytudományii Csorna József régészeti kutatásai kétséget kizáróan megállapították. Az első telepek a népvándorlás zivataraiban elhullottak. Lakosait megölték, vagy szétszórták, az erődítéseket lerombolták. A romok között meghúzódó lakosság évszázadokon át nyomorúságos életben tengődött, primitív földmivelést űzött, állatokat tenyésztett. A barbarizmus kora ez, amelynek nincsenek Írott emlékei, sem hagyományai. * A XII. század végén és a XIII. század elején érdekes történelmi periódus indult meg Középeurópában. Az izmosodó, szaporodó germán faj átlépi az Elbát s gyarmatosító rajokat küld keletre, amelyek a krónikás szavai szerint „erős kézzel és vaseké- vel“ — ez jelenti a magasabbfoku kultúrát az eddigi faekével szemben — törik föl a szűz talajt. A német kard, német eke és német misszió lehuzódik a Balkánig, útjában városok” alakulnak, szántóföldek virágzanak, dombok telnek meg szőlőtőkével. A történelemtudósok körülbelül 300.000 főre becsülik ezt az egy évszázad alatt kolonizáló germán tömeget. Magyarországon, ahol a kultúra akkor még igen primitív fokon állott, az Árpádok helyes politikai érzékkel szívesen fogadták a németeket. Mig szláv és porosz területen (a poroszok szlávok voltak) a terjeszkedés véres harcokba került, addig a magyar királyság területén szives örömmel fogadták a németeket, mert politikai hagyomány volt Szent István elve: gyönge az egynyelvű királyság. Az északról lefelé törő germánok megállották a Hernád szájában, azon a ponton, i ahol a kékiö hegyek forró csókban tapadnak kendő. Legizgalmasabb hangulat azon a részen uralkodott, ahol a pelyhet s a párnatollat árulták. Lebegett a tolifoszlány a levegőben s izgatott ügynökök kínálták parolára üzleti-tenyerüket. — Vakuliyak meg, ha nyolcvanért adom, — igy az árusasszony. — Süllyedjek el, ha adok annyit érte, — igy a vevő zsidó. — Legyek béna... — Vágják el a nyakam ... Ebből is látható, hogy egy ügyes orvos gyors magánprakszist kezdhetne az egyszerű üzleti érintkezés nyelvezetének alapján s tiz rom nial vasutszerencsétlenség is kitelne a különböző beígért sebesülések miatt. Ám az átkozódások tengeréből végül is sikerrel búvik elő a megalkuvás istene és sok testi nyavalya elemlegetése után végre Is illő áron kél el a dunna vagy a párna s a négy-őt ügynök boldogan hordja össze őket hatalmas halomba. A káromkodások és átkozódások mérvét tekintve. úgy hiszem, ma a tollpihékben lehetett egyedül valamire való hossz. Egyébként az egész vonalon bessz volt. Az Urnák ebben az esztendejében, minálunk nem is lehet egyéb ... Szombathy Viktor. a végtelen rónához. A Hernád partja s a bankói hegyek közötti sáv alkalmas pontnak mutatkozott városalapiíásra. Hozzáfogtak. Hogy történt ez a városalapi tűs? Erre a kérdésre Kassa belső részének berendezése s a történelmi analógiák határozott választ adnak. Elsősorban a katonai szempont volt irányadó. Az uj telepet meg kellett védelmezni az ellenséges támadásoktól. Ó- Kassa vár volt s ezt a jellegét szinte be az újkorba megőrizte, mint ezt Szabó Adorján leleszi premontrei háziíőnöknek évtizedek szorgalmas munkájával végrehajtott kutatásai kimutatják. Természetesen már az első időkben kiemelkedett a második szempont, tudniillik a város a kereskedelemnek és iparnak volt központja. Kassa piaca volt a környező falvaknak, amelyek között több teljesen német település volt, mint Miszióka és csak későbben szlávosodott el. A Hernád szájában kiválasztott hely úgy a védelmi, mint a kereskedelmi szempontnak megfelelt, meg voltak adva tehát a város alapításának és fejlődésének lehetőségei. A történelmi kutatások arra az érdekes eredményre vezettek, hogy az Elbától keletre keletkezett német kolonizációs városok mind ugyanarra a sémára épültek. A városalapitók leszúrtak két póznát, az egyiket azon a helyen, ahol most a Mihály-kápolna áll, a másikat ott, ahol a szin- ház gyönyörű palotája díszeleg. A két pózna között zsineget húztak ki, ez a zsineg volt a Markinak, a piacnak átmérője, a két pózna pedig az ellipszis két fókusa. E köré a tengely köré rajzoltak egy ellipszist s ennek a mentén falat és erődöket építettek. Meg volt tehát a város védőfala, főutcája, amelynek kidudorodó közepe volt a piac s most a főutcára merőlegesen keresztutcákat húztak: Malom-utca, Srobár-utca, Posta-utca, Jezsuita-utca stb. ezeknek a neve a mai napon. Ez volt az alaprajz. Az egyik fókusban épült a templom, a Szent Mihály-kápolna, a másikban, a mostani színház helyén, a városháza. A házak frontjukkal a piacra néztek, még pedig a Fő-utca felé keskeny frontjuk volt, a háztömb azután befelé szélesedett ki, hogy minél több házfront férjen el a piac mentén. A falon négy • kaput vágtak, amelyek a Fő-utca két végéről s a legnagyobb keresztutca két végéről nyitottak utat. A várfalon kívüli főidet fölosztották, még pedig háromnegyedrészét szántóföldnek osztották ki a polgárok között, egynegyede volt az úgynevezett allmende, a községi birtok, amelyet az őspolgárok egyeteme közösen használt legelőnek és erdőnek. A város védelmére jobboldalon elég biztosítékot adtak a bankói hegyek, erről nem kellett támadástól tartani, a hegyeken épített erőditményecskék, posztok elég védelmet' nyújtottak. A várfal előtt itt szabad térség volt, a glacis, amelyet nem volt szabad beépíteni, hogy a kilátást ne fogja el a védők elől. Ma a .pompázó Rákóczi-körut sugárutja húzódik a glacis helyén, ahol egykor vérző koponyákkal buktak le a várfalról az egykori ostromlók. A másik oldalon a Hernádból kivezettek egy árkot, a Malomárkot s a város fala alá vezették a vizet, hogy ez a természetes árok, amelyen csak a kapuval szemben épített csapóhid vezetett át, nyujtson elegendő védelmet. Kassa tehát bekerített, kulcsos város volt, amely védelmet nyújtott polgárainak s az átmeneti kereskedelemnek. Alkonyat felé a tornyokról elhangzottak a liivó kürtjelek s ekkor a mezőkön dolgozó polgárok lázas igyekezettel siettek a várfalak védelme alá, a messzi földről értékes terményeket szállító társzekerek pedig ugyancsak igyekeztek, hogy kapuzárás előtt beérjenek. Mert bizony nem volt tanácsos künrekedni. Héjja- váraikban lesték a feudális várurak a kincses szekereket s abban a korban, amikor az ököljog uralkodott, le-lecsaptak a békés karavánokra. Különösen akkor, midőn a királyi hatalom meggyöngült, vált az utak biztonsága kétségessé. így volt ez a XIV. század ele* jén, amikor „lehullott az árpádházi királyok aranyágacskájáról az utolsó aranyaimat meghalt András király s a főurak a királyokat úgy váltogatták a trónon, mint Matyóné a mártást. Hej, akkor volt aratása Mátyus urnák, a Vág királyának, akinek lovascsapatai Brünntől Kassáig portyáztak s aki két hatalmas királlyal, Jánossal, a csehhel s Károllyal, a magyar trónra pápai segítséggel került Anjou-ivadékkal vívott kemény harcokat. Ezen a környéken éltek Mátyus szövetségesei, a büszke Amádi-fiuk, akik annyi sok galibát okoztak, hogy a földühödött kassai polgárok egy Amádi-fiut a kassai piacon, hetivásár alkalmával dorongokkal vertek agyon. Itt vivta meg a rozgonyi síkon Mátyus ur nagy csatáját a királyi haddal s bár Károly Róbert győzelme nem volt teljes, a királyi város fölszabadult a feudalizmus 11- dércéíői és békésen fejleszthette polgári kultúráját. ¥ Kassa alapításáról, őskoráról mondottunk el egy pár részletet. Legközelebb sorát ejtjük, hogyan éltek primitív viszonyaik közepette Kassa polgárainak ősei? Vécsey Zoltán dr. Uf táncfigiirák a bécsi parkettem Megkezdődött a bécsi íáncszezőn — Újabb loxtrotí-iigurák: „a lépcsőjárás1*, „káposzíaíapo5ás“ és egyebek Becs, október 24. (Saját tudósitónktól.) Bécsben a tánc- idény már a legteljesebb mértékben megkezdődött és az előjelek után ítélve, az idei semmiben sem marad a tavalyi lázas, rekordidénynek nevezhetőszezón mögött. Még csak októberben tartunk, de az ötórai táncos teák, szállodai halltátf^ok és a „dancing“-ok nagyfokú látogatottságán kívül egyik táncos piknik követi a másikat, minden hétre esik két-három kisebbszabásu bál vagy táncmulatság, ahol Terpsychore lelkes tanít ványai hódolnak a tánc — már-már sportszerű — élvezetének. Az eddig kialakult helyzet szerint a legnagyobb valószínűség szerint ismét a fox- trott fogja uralni az idényt. Az 1925—26. évek foxtrott-ja azonban a tavalyihoz képest bizonyos eltéréseket mutat, igy elsősorban meggyorsult a tánc tempója és megközelíti a boldogult onestep fürge kétnegyedes ütemét és legjellegzetesebb mozdulata a „lépcsőjárás**, ami abból áll, hogy a sima parketten táncoló pár egy virtuális lépcsőn halad felfelé, ami a néző, számára is bizonyos fokig mulatságos látvány. A vaskosabb bécsi humor uj terminus technikust talált ki er<e a kissé ügyefogyott topogásra, a fashionable helyeken egyszerűen csak „ká- posztataposás“-nak nevezik ezt az uj figurát. Technikai kivitele a káposztataposásnak a következő: Hullámzó kigyóvonalban húzd fel váltakozva térdeidet a zene ritmusára; a lábnyuj- tásnál a cipő orra érje először a lépcsőt, — vagyis a parkettet, — a sarkot csak legvégül helyezd a földre. Ajánlatos közben egy csigalépcsőre gondolni. Amilyen könnyűnek látszik ez az uj lépés, éppen olyan komplikált is a kivitele és megtanulásához sok ügyesség és gyakorlat szükséges. A legrutínirozottabb táncoló pár is groteszkül hat ugyan a szimbolikus lépcsőfokok megmászása alkalmával, mégis az újdonság varázsa rendkívül felkapottá tette a figurátÁltalában azonban a modern táncok rendkívül egyszerűek leltek, atni nem jelenti azonban egyúttal azt is, hogy megtanulásuk könnyebbé vált volna. Különleges figurákat, keresztlépéseket, bonyolódott „ollókat** nem táncolnak már, csak az egyszerű , step“, a lépés maradt meg. Éppen az egyszerű, mesterkélten steppelés precíz és korrekt elsajátításához tökéletes önfegyelem és brilliáns technika szükséges azonban.. Elsősorban vonatkozik ez a megállapítás a tangóra, mely rendes, elasztikus, kissé himbáló, de azért mégis csak kifejezett járásból áll. A ,blue“, amely tavalyi idény kezdeten estien és indecens tánc volt, idén már kifogástalan tánc. Lassn ritmusánál fogva a legnehezebb divattánc, mert elsősorban kivan meg tökéletes ritmusérzékel. Történelmi képek Kassa multiéból
