Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-24 / 241. (984.) szám
« Szombat, október 24. A koldus és az ügyvédje — A P. M- H. eredeti riportja — &MflR£K Szerencsekerék forgását figyeltem tegnap a nyilvános sorsoláson, A zöld asztalnál, az aranyosan ragyogó kerék előtt néma méltósággal ülnek a komor arcai urak. Ezer és ezer papírdarab forog és kavarog a nagy üvegkerékben. S a lassú és nehézkes fordulatokat feszült figyelemmel bámulják munkások, hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, rendőrök és kereskedők. Elegáns dáma mellett rongyos koldusasz- szony, összetöpörödött hordár, magas rangú hivatalnok. Mind egymásmellé terelte őket a szenvedélyes vágyakozás a szerencse után. Unott arcú eniber forgatja a szerencsekereket- Úgy forgatja, mint régi rossz verkliket szokott vén planétásasszony, tarka papagállyal zsibongó vásári népnek. A kerék megáll. Feli ér ruhás kislány nyúl bele és találomra kihúz bel'őle egy számot. A zöld asztal komor hivatalnokai öntudatos komolysággal adogatják egymásnak a gyűrött cédulát. Az asztalfőn ülő közjegyző ünnepélyesen kibontja az összehajtogatott papírdarabot s egy harsány hang kiáltja az izgatott tömeg felé: — Kihúzatott az ezerötszázkilencvennégyes szám! A dáma izgatottan keresi elő parfiimös táskájából az összehajtogatott, sorsjegyet. Talán éppen most teljesült be a régi vágy, talán mégis meglesz az elegáns szőrmebunda, vagy a köny- n/yedén száguldó autó> amelyet fehér lányszobák álmaiból régen kisepert a szürke valóság. Idegesen kap a hordár a sorsjegye után- Ebben a pillanatban talán végleg lehulltak roskadozó válláról az elegáns uraik nehéz bőröndjei. Torpadt alakja egy percre kiegyenesedik, reszkető kézzel bontja ki az összegyűrt papirt. Nem, nem, még várni kell, a mázsás podigyászok alól nem lehet olyan könnyen kiszabadulni. S az unottarcu ember tovább forgatja a szerencse darálómasináját. És a játék elölről kezdődik. A sötét asztal komor urai méltóságosan bontogatják a cédulákat s a harsány hangú férfi tagolva kiabálja: — Kihúzatott a négyezerkilencszázhatvan- három! Néhány újabb sóhaj, néhány újabb csalódás. Es már a következő pillanatban égő vágyakozással tapad ezer szem a szerencsekerék aranyozott küllőireÉs a vágyakozó pillantásokkal szemben, a csillogó alkotmány üvege alól Fortuna asszony mosolyog ki ragyogón, kegyetlenül és ostobán. —if.— (Á Bánát uj közigazgatási beosztása.) Bukaresti tudósítónk jelenti: A Romániához átcsatolt Bánátnak eddig két nagymegyéje volt: Temes-Torontál és Krassó-Szörény. Most azután a belügyminisztérium uj megye- beosztást rendelt el, amely szerint Temes- Torontálmegye Temesvár székhellyel megmarad, ellenben Krassó-Szörényt két részre osztották: Szörényre, amelynek Lúgos és Krassóra, amelynek Oravicabánya a székhelye. — (Egy Habsburg főherceg Barcelonában elgázolt egy járókelőt) Barcelonából jelentik: Ferenc József habsburgi főheroeg, Liipót Szalvátor főherceg fia, aki Barcelonában él, ma reggel Barcelona egyik forgalmas utcáján motorkerékpárjával elgázolt egy embert, aki súlyosan megsebesült. A rendőrség a főherceget letartóztatta, de igazoltatás után nyomban elbocsájtotta. Az eljárást megindították. — (Végre egy prefektus is hurokra került...) Bukaresti tudósítónk jelenti: Eddig Romániában csak a kis tolvajokat fogták meg, a nagyokat futni engedték. Most azután az ismaili prefektus is hurokra 'került. Goma közigazgatási felügyelő vizsgálatot folytatott Doinaru ismaili (Besszarábia) prefektus ellen és a vizsgálat eredménye alapján a volt prefektus ellen megindították hivatalos hatalommal való visszaélés és csalás miatt a büntetőeljárást. Vájjon mit követhetett el a prefektus, ha a mindent eltussoló Bratianu-kormány eljárást indít ellene? — (Biztosítás vénleányság ellen.) New- Yokból jelentik: Amerikában uj biztositó társaságot létesítettek, mely a nőket arra az esetre fogja biztosítani, ha nem mennek; férjhez. A biztosítás összege akkor lesz esedékes, ha a felek negyvenedik életévüket elérik -és még nem mentek férjhez, illetve, ha özvegyek, vagy ha elváltak. — (Cenzúra és csendőrökül Brailában.) Bukaresti tudósítónk jelenti: A brailai ujság- irócgyesület két tagját, Radu Niculescu és Jaques Davidsohn újságíróikat egy verekedő csoport, amelyet Nitzcscu hadnagy vezetett, lx)xerekkel és botokkal agyba-főbe verte. A két újságíró állapota válságos. Amikor az egyesület a bukaresti sajtó-szindikátust a támadásról sürgönyHeg értesítette és arra kérte, hogy tiltakozzék, a bukaresti távirdaköz- oont a sürgönyt letiltotta és visszaküldte Brailába. Sajtószabadság Romániában... Prága, október. Hivatalos voltam oda én is — hát elmentem. Tudniillik: a bírósági tárgyalóterembe. Részemről az ügy el volt intézve, még mielőtt megkezdődött volna a tárgyalás, mert barátom dolga a napnál fényesebb volt. Tanúvallomásra alig került sor. Már indulni akartam, mert Margit tizenegykor várt rám, miikor a következő történt- A teremben egy vékony hang csehül, de németes-prágás zsargonban csattant fel: — Ez az ur megsértett! Nagyságos bíró ux, ez a>z ur megsértett! Periek! A „periek44 szót minden felháborodása dacára olyan üzleti szárazsággal mondta kin oly természetes megszokottsággal, hogy nekem, akinek tárgyalótermekben kevés dolga akad, azonnal feltűnt. Amint megfordultam, egy kis embert láttam, aki éppen akkor ugrott fel a közönség soraiból. Egy másik, hozzá hasonló emberke minden erejével azon volt. hogy visszatartsa és vállánál, fogva minduntalan visszarántíg/rllt-a a padra. Az első öreg kis zsidónak aránytalanul nagy feje különös alakulatokat mutatott. Nagy, keretes pápaszem mögött villogó, ravasz szemek. A szájszegi etekben az élet feletti irónia. Mozdulatai idegesekAz enök int: — Maradjon nyugton, Weisz ur, úgyis az ön pere következik. Hamarosan megtudom, hogy Weísz ur, aki „HasŰe44 néven Prága összes bíróságai előtt közismert alak. foglalkozására nézve „snorrer44, azaz egy ember, aki koldulásból él, de mégsem koldus, mert ezt a foglalkozást annyira kiépítette és megszilárdította, hogy a naptár minden napjára egy bizonyos cég esiik, ahol egy pontosan meghatározott összeget kap. Weísz ur, aki ma 72 éves, egy fél század óta mindennapos vendége a prágai bíróságoknak. Főfoglalkozása: pereskedik- Egy pere épp soron van. A másikat most jelentette be a ..periek44 szóval. Felolvassák a vádat, amely szerint Griin ur folyó hó —án a Graben és a Panská sarkán Weísz urba beleütközött és ahelyett, hogy bo- csiánatot kért volna tőle, durva szavakkal rátámadtGrün ur kijelenti, hogy soha sem találkozott Weísz úrral az utcán, mert találkozásuk minden második hónap második felében Grün ur irodájában történik, mikor Weisz ur ..felveszi a neki járó segélyt44. — ön nem szokott velem találkozni? — kiáltja magiából kikelve Weisz ur —, de én önnel! ön a Continental-kávéházba jár!! — Ennek igazán semmi köze sincs az ügyhöz — mondja mosolyogva az elnök. — Hogy-hogy nincs? Kérem, itt az első tan/u . . . Tanú: Kérem, én Weisz urat nem ismerem! Nem lehettem ott, mikor Grün úrral találkozott, mert két hétig betegen feküdtem odahaza. — Mit, nem volt ott? — ordítja Weisz— És akkor hogyan ismeri magát. Hogyan idézhette be? — (A román állam nem fizeti a bányászait.) Bukaresti tudósítónk jelenti: Az állami bányászokat már hosszabb ideje nem fizeti a román kincstár. A bányászok követelése többször tíz millió leit tesz. Egy bányászküldöttség fölkereste az illetékes minisztériumokat, hogy a hátralékok azonnali kifizetését megsürgesse. ígéreteket kaptak. Pénzt nem. — (Emberevés miatt tíz évi kényszermunkára Ítéltek el egy asszonyt.) Kisenev- ből jelentik: Déloroszországban nagy port vert fel az a por, amelyet a napokban tárgyaltak a Don folyómenU Rostovban. A vádlottak padján egy Eufrosina Serostaviíková nevű asszony ült azzal vádolva, hogy kilenc embert meggyilkolt és azokat megette. Az asszony első áldozata saját húga volt. Testét darabokra vagdalta, a bőrét óvatosn lehúzta és hordóba sózva, azt a piacon mint disz- nóhust eladta. A gyilkosságok elkövetésénél és a szerencsétlen áldozatok húsának el- árusitásánál a szeretője is segédkezett. Második áldozata Borodinov volt, az asszony régebbi szeretője. Scrostaviková a gyerekeket sem kimélte. Lakására csalta a szomszédos lakó három kisgyermekét cs azokat is meggyilkolta. A tárgyalás folyamán az is kiderült, hogy a gyilkos nő is evett az áldozatok húsából, sőt saját gyermekeinek is fő— Névszeriut ismer — mondja a tarai — és tudja, hogy hol lakom. — De miért épp maigát? — kérdi az elnök. — Mert hiába próbálkozott meg, hogy kiutaljam neki a „segélyt44. óriási derültség. Az elnök szemüvegét törli. — Megsértett! Perlem!! — ordít Weisz ur- — Kérem, ez az ur — a másik tanúra mutat — tudja, látta, hogy ott volt, miikor Grün ur megsértett. A második számú tanú ki jelend, hogy Bud- weisban volt. tehát nem lehetett ott és különben is sejtelme sincs arról, hogy kicsoda Weisz ur. Sohasem látta. — Nem látott? De látott a társa. Jól tudja, kire gondolok! Nem? Hát a cégtársa . • . — Aki nem akarta kiutalni a „segélyt** — humorizál az elnök. — Ki beszél itt segélyről? Kérem a harmadik tanú kihallgatását!! A harmadik és a negyedik tanúnál megismétlődik a jelenet. Weisz ur egyre ízgatottabb lesz, az elnök és a közönség egyre derűsebb. Hosszas viccelődés után az elnök megkéri a feleket, hogy b ékül jenek ki. És ekkor történik az a hihetetlen dolog, amely miatt érdemesnek tartottam ez a dolgot arra, hogy leírjam: >,Hasile“, a snorrer, a koldus, a másik öreg zsidóhoz fordul, aki az egész idő alatt ideges gesztusokkal kisérte a tárgyalást és nagy buzgalommal arra Igyekezett, hogy Hasüének valamit szuggeráljon- A két öreg tanácskozásra vonul vissza. Látom, hogy amikor Has il e fel akar ugrani, a másik megragadja a vállánál és leszorítja a padra. A tanácskozás tiz percig tart és ezalatt tizenötször megismétlődik a rá/ncigálás. Az öreg nagy komolysággal sugdolódziik. Egy hatalmas, teljesen lerongyolódott aktatáskából írásokat vesz elő és reszkető ujjal mutatja a sorokat és a számokat. Úgy festenek együtt, mintha egy nagy koncern alapításán törnék a fejüket, vagy mintha egy talmudkérdést vitatnának meg: két nagyszerű, biblikus öreg. az élet megbélyegzettjei, akikből minden kiveszett, ami nem fejezhető ki pontos számtörvények szerint . ■ . — Hasile! — inti az elnök szelíden és az ónára mutat. Ez a megszólítás annyit jelent: elég s komédiából, Weisz ur! Az öreg Hasiíének még hamar súg egyet és azután feláll: — Tekintetes törvényszék! . . . Valódi beszédet mond. Hasile mohón hallgatja- A beszéd vége: — Ügyfelem hajlandó a megegyezésre. A megegyezés úgy történik, hogy Grün ur írásban biztosítja a „kéthavonkiut felveendő segélyt41. Az aktákat lezárják, az elnök kezet fog Hasilével. aki — ügyvédjével távozik. Mert a másik öreg prágai ügyvéd, akinek egyetlen ügyfele Hasile a koldus, aki viszont a rendezett koldus- jövedelem egyharmadlát adja az ügyvédnek — évi fizetés címén. N. Pálzött belőle. A bíróság azzal az indokolással, hogy az asszony proletársorból való és nagy nyomorban éh, tíz évi kényszermunkára ítélte. — (Egy borsodmegyei malom összes alkatrészeit a diósgyőri vasgyárból csempészték ki.) Miskolci tudósítónk jelenti: A diósgyőri vasgyár botránya ügyében hétfőn följelentés érkezett a vasgyári rendőrséghez, amely szerint a borsodmegyei Kondó községben az egyik malom összes berendezéseit a diósgyőri vasgyárból szállították, illegális irton. Detektívek mentek ki Kondó községbe az ügy kmyomozására. Érdekes egyébként, hogy illetékes körökben az a vélemény kerekedett felül, liogy a budapesti rendőrség intellektuális osztályától kell nyomozóközegeket kérni az egyre nagyobbarányuvá fejlődő panamaszalak kibogozása céljából. — (Tizenegy esztendő múlva bemondta a mattot.) Londonból jelentik: Különös sakkparti fejeződött be a napokban Londonban, amely kerek tizenegy esztendeig tartott. 1914-ben a két angol mester Jackson és Gre- gor kezdték a küzdelmet a hatvannégy mezö- nyös harctéren. Az első három lépés után kitört a háború. Az igazi háború. Az egyik mester Londonban lakik, a másik Liverpoolban, de Tannenbergben dörögtek az ágyuk, aztán aláírták a Saint-Gennain-i békét is. jött a genfi konferencia, a két sakkmester még mindig küzdött egymással. Rendkívül óvatosan játszottak. Mindent megfontoltak, meghánytak-vetettek és csak nagyon lassan mozdultak a toronnyal, vagy a futárral. Jackson volt az óvatosabb. Egyszer csekély négy hónapig gondolkozott egyetlen húzása előtt. Végül is bekerítette ellenfele királyát és tizenegy esztendő múlva beadta a mattot. Végre! — mondta az a néhány barátja, aki ezt megélte. A játszmát levélben bonyolították le. UiaiMM MihWUIHBHHIkWBB—BMH—WBBtBMBB Hogyan lopják az állam pénzét Romámban? A tarnu-magureiei adópénztárnok vakmerő sikkasztásai Bukarest, október 24. (Bukaresti tudósítónktól-) Maupassant egyik regényének alakja, Georges Duroy jut az ember eszébe, ha a tarnu-magurelei adó- pénztárnok viselt dolgait hallja. Ez a derék román állami tisztviselő a sikkasztásokat a legvakmerőbben, de egyúttal a legnagyobb stílusban hajtotta végre. Annyira vitte, hogy Tami-Magureleben vett egy házat, Kettőt Bukarestben, egyet pedig Tumu-Severin- ben- Le ezenkívül autót tartott, amelyért 6O0C0U leit fizetett a román állam pénzéből. Mikor férjhez adta leányát, egy temesvári műegyetemi hallgatóhoz, hozományul a turnu-severini házat és fél millió leit adott. De ezenkívül a legnagyobb mértékben gyakorolt jótékonyságot. A városnak harangot vett és a harangszentelés költségeit is maga fedezte, hatalmas uzsonnával traktálva a vendégeket délelőtt 10-töl délután 6-ig; tisztviselő társait állandó pénzsegélyekkel támogatta, banketteket adott, leányokat házasított ki, kereskedőknek százezres kölcsönöket juttatott. Csodálatosképpen senkinek sem tűnt fel hogy az azelőtt szegény adóhivatali tisztviselő miből költekezik. Erre nem voltak kiváncsiak sem kollegái, sem azok a rendőr- tisztviselők, akik vele együtt mulattak és akiknek a számláját mindig Popescu Viktor fizette. Évekig folytatta már a sikkasztásokat, azzal a tervvel foglalkozott, hogy pénzügyigazgatói kinevezését kéri és azután polgármestere lesz a városnak, amikor egyszerre rájöttek manipulációira és véget vetettek a szép terveknek. Romániában évekig élhet nagy lábon egy alig néhány ezer lei havi fizetéssel dotált adóhivatali tisztviselő, házakat vehet, autót tarthat, százezreket adhat kölcsön — nem tűnik fel senkinek, mindenki természetesnek találja, hogy az adóhivatali tisztviselők „ke- resnek“. Arra senki sem gondolt, hogy nem csupán a „tisztességes4* keresetből futja minderre. •. Furcsa is az a román közigazgatás ... 8B——W8BBMWa—BM——— (*) Műkedvelő szinház Rimaszombatban. Rimaszombati tudósítónk jeleníti: A Polgári Kör kulturosztályámak égisze alatt megalakult a Rimaszombati Műkedvelő Színjátszók Társulata Mihalik Dezső dr. és Hlozekné Belíczky Erzsébet elnökíésével- Igazgatóvá Márkus Lászlót* titkárrá Hayniik Gézát választották, rendezőkké pedig Makovits Jenőt, Korányi Zoltánt és Ben- koviits Gyulát. Alakítottak továbbá 40 tagú intézőbizottságot. A műkedvelő társulat a szezon folyamán a TátraszáUó színpadán már bemutatkozik. . Faragó Ödön szlovenszkói színtársulatának műsora Kassán: Szombat délután: Az Árnyék, színmű. Szombat este Harmath Hilda és Tolnay Andor felléptével: Luxemburg grófja, Lehár operettje. Vasárnap délután Viola és Tolnay felléptével: Frasquita, Lehár nagy operettje- Vasárnap este Viola és Tolnayval: Nótás kapitány. Hétfő: Fereticz*y Marianne első fellépése hosszas betegsége után; először: Masa pénzt keres, Verneuil-vigjáték. a legtökéletesebb kivitelben, könnyen borflbalö ortoned-clkKekeí izületi és gerincgyulladásnál, gerinc és véetageörbületeknél (fűzök, epye- nesitők), továbbá végtagbénulásoknál és ficamodásoknál sziiksé es ortopédkészületeket (Hessing szisztém szerint) valamint lúd nlpbetdteket s minden mfls sebészén kötszer; es cikket készít Novák hosszú időig n hannoveri Uado dr. ortopéd klinikájának műszaki asszisz- tonso ortopéd műszerész , 979. íll. Karol. SVCI1IC 12. I. em. enddrtgazgatóság közelében.) .3 MeádijőzOfiici már. nemi ¥§fi-e a választó! itóvlegíjzéhé&eii? Nov. 4-ig4 minden községben közszemlére vannak kitéve a választói névjegyzékek Szerez® meg válaszíúfogt Igazolványodat meri e neihül nem szavazhatsz Prága i (a r
