Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-24 / 241. (984.) szám
4 Szombat, október 24. CJT&GjUjiyiGVtXffíRMP ü magyar nőfc ielaűala Irta: Madame sans géné. Választási harcok idejét éljük. Mint felbolygatott hangyaboly kavarog, küzdelembe indul a politikai világ. Zászlót bontanak itt is, ott is. Elszántan, minden eszközzel indulnak csatába s talán észre sem veszik a nagy tülekedésben, hogy egy hófehér zászlót lobogtat a szellő: rajta aranysugárból szőtt betűk: Munka és szeretet. Talán észre is alig veszik, hogy a nagy választási tengerben egy szilárd, kicsi szikiiasz'itget épül — rózsákkal befont kis sziget — hova magyar nők viszik a lelkűk áldozati lángját. Feldöntött oltárt építenek, romokból épült, fájdalmas könnyel öntözöttet és odaviszik lelkűk kincseit, mindennel megküzdő szeretetüket és munkájukat. November 5-én Kassán alakul meg a Magyar Nők Munka Egyesülete. Nevében jelzi alakítási célját: dolgozni akarunk. Lelkesedéssel s ha kell, Jerichó falainak is nekimenő erős asszonyakarattal. Letargiás álomba mer ültén, tétlen fájdalomban éltünk eddig, Szlovenszkó és Ruszin- szkó magyar asszonyai. Mint az édes anya, ki elvesztette egyik gyermekét s úgy érezte, mindent elvesztett... Néki nem süt többé a nap és nem virul virág. S tétlen gyászában alig Is látta, hogy többi gyermeke árva, elhagyott, egészen addig, inig az újabb csapás közelgett feléje. Akkor felriadva összeszedte minden gyermekét, féltő gonddal ölelte magához, fájdalmára tompító fátyol hullott, meglelve önmagát, meglelte újra életcélját és annak minden szépségét. Szlovenszkó és Ruszinszkp magyar asz- szonyal, leányai, mi is ilyen fájdalomba tompult anyák voltunk. S míg lelkünk múló fájdalmakon kesergett, egyre kevesebb lett a kincsünk, egyre több a veszteségünk. Meddig alusztok még? Ébredjetek! ’ Gyermekeitek leikéből messze, szállt a mese, nem kergeti már az elérhetetlen csodaszarvast Hunor és Magyar, Dúl király szépséges leányai hiába lejtik csodás táncukat, nem nyargal értük magyar levente. E mese hiába látta szép álmát, nem látja meg gyermekeink képzelete Vereckén Álmos hatalmas seregét. Az iskolából eltűnt Toldi Miklós mese alaki a és vele szállott a magyar történelem legendás serege. Magyar anyák! Meddig alusztok még? Mikor ébred a lelhetek, hogy összegyűjtve gyermekkorotok csodagazdagságát, gyermeketeknek — minden koldussá lett magyar gyermeknek odaadhassátok? Magyar nők, ma ti vagytok az iskola! Ma nektek kell összefogni és áldozatos szívvel, könnyes áhítattal mesét mondani. Ma nektek kell a ragyogó múltat megjeleníteni, ma nektek kell zengő éneket adni szájról-szájra, hogy el ne vesszen anyáink örökre, hogy meg ne haljon a magyar hősök meséje. Magyar asszonyok, leányok, ma munkára kell egyesülnétek. Kibontott zászlónkat szelíden ringatja a szellő, fehér selymén nem a sufragettek harci riadója ég: nem jogo't köve telünk a magyar nőknek, de munkát és munkateret. Nem amazonok harcba indulása a mi megmozdulásunk, de szerény, szelíd segíteni akarás; nem férfimunkák elvégzésére vállalkozunk — oda indulunk, ahol tehetetlenné válik az erős férfi s ahol kicsiségéíbein nő naggyá az asszony. Dolgozni alkarunk, mert dolgoznunk kell! Minden társadalmi alakulat magyar asszonyának s leányánakMa meg kell nyílnia minden falusi kúriának és munkába állni minden nagyasz- szoniynak, hogy szeretettel megtartsa a magyar falut- Ma minden magyar földes asszonynak s minden magyar lelkész és tanító feleségének szent kötelessége nevelni a falut, megmenteni veszendőbe menő kincsét — anyáink népművészetét. Ma minden magyar város magyar asszonyának össze kell fogni, hogy áldozatos szívvel nevelje magyarrá, meleg szivil, gazdag lelkű igaz asszonnyá a jövendő magyar anyáit. Ma vissza kell hoznunk nagyanyáink igénytelen, szorgalmas asszony típus át, kinek szótárából kiveszett, vagy bent sem volt az „cn“ követelő parancsa, kinek lelkében a „mink“, vagy inkább a .,tik“ önzetlen, másokért élő szeretet cl, dolgozik. Ez az önzetlen szeretet egyengette a mi egyesülésünk útját. Ez az önzetlen, tiszta szeretet gyújtott lámpa szerte az országban számos női szívben s elkezdett világítani. Itt is, ott is, lengett egy-egy biztató fénysugár, egyik a másikat kereste. Itt is, ott is, megszólalt egy hang, — gyenge bátortalan előbb, — majd erősebb, — végre parancsoló s most itt vagyunk: — kinyitottuk sok, sok szerétéiből épült kis sziklavá- runk kapuját és várjuk as szony te tvéreiinik seregét. Nem várjuk hiába! Asztalomon levélhalmaz nő, — mindegyikben meleg, dolgozni kész asszony szív dobog. Segítő társul ajánlkozik az egyik s könnyes szemmel írja a másik, hogy lelke velünk dolgozik és áldozatos szívvel ajánlja filléreit. ' A megnyílt kapun jönnek sorra mind Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar női, — egynek sem szabad elmaradniaMindenki elhozza ajándékát: mmnkaked- vét, erejét, fajszeretetét és filléreit, hogy erős legyen, virágos legyen a mi sziklaváriunk. Hogy szeretet napja áradjon belőle, — virágokat nyitó, gyümölcsöt érlelő. Hogy mesekut buggyanjon udvarán s mesefákat Körmöcbánya, október hóA magyar királyok világhírű pénzverő bányavárosa, Körmöcbánya jövőre országraszóló ünnepségek között ünnepli meg alapításának hatszázados évfordulóját. Hagyományok, történeti okmányok merően ellentmondanak ugyan a város keletkezésének időpontja .tekintetében, a legkomolyabb kutatások mégis hivatalosan 132ő-ot fogadták el leghitelesebb évszámként, bár ez a dátum is feltétlenül sántít, hiszen 1328-ban kelt letagadhatatlan hitelességű iratok már szabad királyi városként említik a dús arany,lelő hely hírébe keveredett Körmöcöt; az akkori ízlés pedig ■nem igen osztogatott két év alatt összetákolt bányásztelepnek ily jelentőségteljes elmet és jelleget. Az alapítás évét tehát inkább a hagyomány szerint emlegetett 750—776 évek felé kellene visszakeresni, amikor a város tőszomszédságában pompázó Sachsenstein nevű hegy oIdaítlri» majd a bányák jobb kiaknázása és művelése céljából a város mai helyén német telepek kezdtek létesülni. Tény az, hogy a körmöd aranyerek a németek nyomában a magas uralkodó családokat is korán az ózondus jánoshegyi terepre csalják s a biztonság kedvéért 1335-ben már kamaragrófi székhellyé léptették elő a hadviseléshez oly igen lényeges körmöczi aranyak szülőhelyét. Az uralkodók kegye ezzel kapcsolatban már a 14. és 15. század folyamán feltűnő mértékben érezhető- Sok kiváltság és szabadalom buzdítja állandóan a derék körmöd „Ringsburgereket“ a levegőn nem rozsdásodó sárga kincsek felszínre hozására. A felvidéki polgárjog történelme tálén itt mutatja a legtöbb előnyit és kedvezményt a bányászpolgárság javára. A rohamosan fejlődő város a huszita harcok idején úgy a királyi, mint cseh hadak rész-érői sok szenvedésnek és bántalmazásnak volt 'kitéve, az ide-oda hullámzó szerencse következtében. Az 1445. évi országgyűlésre külön királyi kézirattal invitálták meg Körmöc képviselőit, ezen a gyűlésen országrendi állást s a felvidéki többi német bányavárosok között — bizonyára a | csengő aranyak kedvéért — elsőbbséget biztosítottak részére. A pénzverőjéről már ekkor minden hadviselő fél előtt előnyösen ismert város királyaink kezében állandó csereberélés tárgya volt. Zsigniond, a spekuláns király, már 1429-ben Gara Miklós nádornak adija> II- Lajos pedig 1522-ben hódolata jeléül nejének, Máriának adoBudapest, október A budapesti negyvennyolcas honvéd- menházból a szabadságharc résztvevői las- sankin mind elköltöztek egy boldogabb hazába, ahol már nem fáj semmi. A régi men- házat pedig átalakítják a világháború rokkan tjai számára, lakásoknak. A Soroksári-ut végén árnyas lombok között áll az öreg menház. Az utcáról csak a ház eresze látszik. A vasrácsos kapu mögött két meglett férfi ül egy rozzant pádon. — Rokkant honvédek vagyunk, '— mondja egyhangúan a vézna ember, amikor eléjük állok. Amint közelről nézem az arcát, olyan kisérteties-szinünek látszik. Bőre hamuszi- nü, szemével sűrűn pislogott s az egész arca valami végtelen lehangoltságot fejez ki. Ruhája vásott. Rojtos nadrágszára alól fehér kötővégek bukkannak elő. Szakadozott cipőjéből kikandikál a lába. — Hetes huszár voltam — buggyan ki újra ajakén a sző. Tizenhét esztendeig szolgáltam a hazát... Az irodában az öreg honvedek után érdeklődöm. ültethessenek művészeink kertjében. Hogy ne legyen támasz nélküli való a beteg s ne legyen árva, gondozatlan a magyar gyermek. Hogy viruljon a magyar élet fája s gyallyai közt égi madár rakjon fészket. November 5-én délelőtt 11 órákor Kassán legyein minden magyar asszonya és leánya Szlovenszkónak és Rusz in szkon ak. Ha nem jöhet személyesen,, küildije el a lelkét, hogy velünk legyen, elindulásunkban erősítsen és kitartásra bűz dúson.. Felébredtünk és dolgozni akarunk. Munkánk szent, szép, gyümölcsöket hozó- Minden magyar nőnek velünk kell jönnie erős akarattal és ki tart ássálAnnit az asszony akar, azt Lto^ is akarja. -r- mondja a közmondás, — magyar nők szerezzünk érvényt ennek, hiszen a mi nagy, nemes célunkat kell, hogy minden áldásával segitse az Isten! .mányozza, akitől alaposán meg-szerkesztett szerződés tanúsága szerint Thurzó Elek, a vagyono- sodásnak indult kincstárnok vette bérbe. A körmöd aranybányák és pénzverőmühelyek minden 'tulajdonosnak busás hasznot hajtottak, e rentabilitás indította a Euggereket is a Thurzókka! való kooperálásra, sikerülvén nekik teljes száz éven keresztül szipolyozni az egész bányavidéket. Valláspolitikai harcokban is kivette részét Körmöc eléggé. A 16. században már jórészben protestáns polgárság nyíltan rokonszenvezett a Bethlen-, Bocskay- és Rákóczi-mozgalmakkal s I. Rákóczi Györggyel való paktálás címén 1644- ben hütlenségi pert is akasztottak a város nyakába. Thököly Imre serege 1678-ban foglalta el Körmöcöt, az itt zsákmányolt ,,tömérdek szin- aranyból" saját nevére pénzt veretett- II. Rákóczi Ferenc hadai 1705-ben rövid ideig szintén megszállva tartották a várost s az eddig kiválóan jókarban volt vár ezen időtől indul pusztulásnak. A felső bányavidék legrégibb és legnevezetesebb városa a Rákóczi-kor letűnésével jelentőségében egjme vészit. A belvárost körülvevő kőfalak és tornyos kapuk lassan eltünedeztek, a fellegvár a csodás szépségű Szent Katalin templommal az idők folyamán már annyira megrongálódott, hogy restaurálásuk 1884-ben már elkerülhetetlenné vált. A plébániatemplom 1879-ben bontatott le. Az ősi épületek közül miég áll a főtéren a híres városháza, a felbecsülhetetlen értékű régiségekkel, képekkel dicsekedő ősi levéltár- ! ral. A szomszédságban lévő Mária Terézia- házak egyikében ma patika van, ennek famennyezetét megcsodálni minden Körmöc-járó régiség- búvár és turista még ma is kötelességének tartja. A külső városrészek magukon hordják a hatvanas-hetvenes évek ízlését, természetesen a ieljesen modern épületek sem hiányzanak s hirdetik a Körmöcön is uj érát hozó szellők fujdo- gálását- A megszálláskor a pénzverő gépeit elszállították. ezzel hat évszázados jelentősége Körmöonek egy csapásra megszűnt s a masináknak Magyarország sem vette hasznát, mert a szemfüles románok az egész felszerelést szőröstül-bőröst ül elzsákmányolták. Ez a dióhéjba foglalt hatszázados története Körmöcnek, a mai napok történetéről legközelebb. Benkovits Gyula. — Mi lesz az agg honvédekkel? — Azok ittmaradhatnak, csak újra kell kérni a felvételüket a népjóléti minisztertől. Kevesen vannak azok már, 48-as vitéz pedig csak egy van. Az öreg Lebó bácsi... Elmegyek megkeresni a 48-as aggastyán vitézt, az öreg Lebó bácsit. Benyitok egy földszinti ajtón. A tágas szobában hatvan év körüli honvéd ül az asztal mellett. — Lebó bácsit keresem ... Erre megmozdul az ágyon a takaró és egy őszfejü aggastyán emelkedik ki alóla. Meggybarma, zsinóros mente és sötétkék színű mellény van rajta. Mikor meglát, halkan morzsolja a szót: — Én vagyok a Lebó bácsi... Felül az ágyban. Lábait lelógatja a padlóra. Szives mozdulattal int, hogy .üljek le. Vásott bőr- és faszék áll az ágya előtt. — Aztán hogy van Lebó bácsi? — kérdem tőle, amikor helyet foglalok. Megdörzsöli fénytelen szemeit és elme- rengőn módja: — Megvagyok, kérem jól. Olyan szűkszavúan beszél, hogy azt hiszem, nehezére esik a beszéd és haragszik is Szlovenszkóra vágyik a legöregebb negyvennyolcas honvéd Látogatás a budapesti honvéd-menházban — A kilencvennégy éves Lebó bácsi az Ipoly mellé akar jönni — „Ott szeretnék meghalni ___“ — A P. M. H. tudósítójától — Inl§iáic¥es loMleamol ül © péiirer© iifrsnic Országraszóló ünnepségek között ünnepük meg az évfordulót — Történeti visszapillantás hatszáz évről I. talán a háborgatásért. A lakótársa, Péter Dániel megnyugtat, hogy nem olyan nehez- telős természetű a Lebó bácsi, szeret ő dis- kurálni, csak nehezen jön bele. Előbb sétált és elfáradt egy kicsit. — Mennyi'idős, Lebó bácsi? — próbálkozom újra. — Harminckettőbe* születtem ... Kilencvennégy leszek... A Dániel bácsi segít: — Lebó István a teljes neve. Ipolycetén született, most Szlovenszkó ... Úgy mondják ... — Ott ... — Tizenhatéves korában önként ment katonának. Nagy Sándor táborában szolgált. Debrecen környékén, meg Liptóban hadakozott. Muszka golyó betörte a koponyáját.., — Be... — biccent rá az ősz vitéz. — Még látni a helyét is.. Lebó bácsi megsimtja ritikás hajszálait és megáll ujjával a fejebubján. Ott, ahol a muszka acél hetvenhét esztendővel ezelőtt behorpasztotta. Kíváncsian Hajolok a feje fölé. S meghatódva nézem a golyóhasitotta mélyedést, a vitézségnek háromnegyedszázados emlékét. Amint itt állok, szemben az elaggott honvéddel, mintha megelevenedni látnék egyet, talán a legszebbet, gyermekkori eszményképeim közül... — A Lebó bácsi, — fűzi tovább magyarázatát az „ifju“ honvéd, — megvan itt köztünk elég jól, de azért még sincsen nyugta. Lebó bácsi felfigyel. Megigazítja a faszéket. Akkor veszem észre, hogy a széken hever egy rövidszáru pipa, egy olvasó pedig a támlájára van akasztva. — Pipázni szokott, meg imádkozni De a gondolatai mindig messze járnak. Szeretne hazamenni, a szülőfalujába. Az agg hős elszomorodik és akadozottan közbeszól: — Haza szeretnék menni... az Ipoly mellé... a falumba ... — Hát miért vágyik úgy haza, Lebó bácsi? Vannak még rokonai? — Nincsenek, meghaltak... Én is meghalni mennék ... Ott szeretnék meghalni... odahaza ... de nem eresztenek be ... Aztán mintha mosoly suhanna át gömbölyű arcán. A szempillája pedig lassanként átnedvesedik: —Pedig de szép volt otthon ... A magyar pártok a választási bizottságokban November 1-ig kell bejelenteni a járási főnökségnél a körzeti választási megbízottakat (ESŐ.) Miután a kormány november 15-ére kiirta a nemzetgyűlési (képviselő- házi és szenátusi) választásokat, fölhívjuk valamennyi pártszervezetünket arra, hogy a törvény értelmében minden községben, minden választási helyiség mellett egy-egy körzeti választási bizottság fog működni, amelynek feladata, hogy a választásokat vezesse. (Az egyezren fölüli lakossal biró községekben — tekintettel a parlament mindkét házába történő választásra — föltétlenül mindenütt két körzeti választási bizottság fog működni, mig az egyezren aluli lakossal biró kisebb községekben a járási hivatal közös körzeti választási bizottságokat is alakíthat.) Minden pártnak jogában áll ezekbe a körzeti választási bizottságokba egy-egy megbízottat és egy-egy helyettest bejelenteni A bejelentések legkésőbb november hó 1-éig a pártoknak kerületenkint kiküldött választási meghatalmazottjai utján az illetékes járási hivatalnál (kerületi főnökségnél) kell megtörtnénnie. Pártszervezeteink tehát idejekorán állapodjanak meg a megbízottak és a helyettesek személyeiben és azokat jóval november hó 1-je előtt (lehetőleg legkésőbb október 26-áig) jelentsék be a párt legközelebbi központjánál, illetőleg a, párt választási meghatalmazottjánál. A bejelentés elmulasztása esetében a kerületi főnök nevezné ki a megbízottakat, természetesen a pártok megkérdezése nélkül. | Mra SMveüöfi | ü Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék V £ here. comb és köldöksérvnél a mi' tökélete Ű y sített rugónéíküll sérvkfttflnk. mely éjjel Is « S Hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- £ désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét Fia- § $ nell has-, hát- és mellmelegitő a | ,.Hygiea,,ftöiszerhazDrBl!siava. Onnfl-a. 51 | y Árjegyzék Ingyen A vidéki felek még aznap cllntéztetnek ^
