Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-18 / 236. (979.) szám
j Vasárnap, október 18^ Tiszta szívvel Nincsen apám, se anyám, Se istenem, se hazám, Se bölcsöm, se szemfedöm, Se csókom, se szeretőm. Harmadnapja nem eszek Se sokat, se keveset. Húszesztendöm hatalom, Húszesztendöm eladom. Hogy ha nem kell senkinek, Hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, Ha kell, embert is ölök. Elfognak és felkötnek, Áldott földdel elfödnek — S halált hozó fii terem Gyöuyörüszép szivemen. József Attila. L. ' ii—gBHBMMi"' — Hullanak... Hullanak a lombok, Sárgul már az erdő, Virágok sem nyílnak, Madár sincsen zengő. — Hullanak a lombok, Sárgul már az erdő. Bús, fekete lován Az ősz sírva törtet, S gyászdalokat búgva Siratja a földet, — Bús fekete lován Az ősz sírva törtet. Amerre a dalok Halkan, sírva, szállnak, Kevés dolga akad Ott már a halálnak, — Amerre a dalok Halkan, sírva, szállnak. Hullanak a lombok, Megpihenni térnek, Fehér szemfedőjét Várják már a télnek, — Hullanak a lombok, Megpihenni térnek. Klimits Lajos. rr Őszi divat A nők Egysoros zakkóöltöny szivar zsebbel. Magas gallér és kézelő- Cipő lapos sarokkal. Esetleg ka- másni. Nyilas zokni. A nadrágot nem illik bokáig felhajtani. Keménykalap vagy cilinder. A haj nyk- rofct, oldalt választékkal- Hidegebb idők beálltával célszerű a fejet kopaszra nyírni. Monokli helyett újabban a kárrésükkéretes szemüveg kezd l&brakapni. A férfiak Derékbe szabott, testhez tapadó kabát. A karcsúság fűzővel fokozható. Kecsesen domború mell- Az erős mellüek mell szőrit ót viselhetnek. A nyak szabad. A dekoltázs azonban ne legyen túlságosan merész. Selyemharisnya, színes harisnyakötő, csokorral. Magassarku cipő, hegyes orral. Japán napernyő- Púder ‘és rizs állandóan ■kéznél. Tudnivalók Jóiziésü férfi nem hagyja magát megszólítani az utcáin, még ha a nő tetszik is neki. Ilyen esetben ngy tesz, mintha észre sem venné üldözőjét és igyekszik egéruíat vermi. Cigarettázni vagy szivarozni egyáltalán nem fér össze a férfiassággal- A dohányzás szenvedélye kizárólag nőies vonás, amelyet tőlük elsajátítani nem illik. Formás bokája férfi ne gyűrje fel nagyon magasra a nadrágját, mert ez nem vall jóizlésre. Mutogassa a bokáját odahaza a feleségének, ahol az helyénvaló. A nők tartsanak mértéket és a korzón fixi.ro- zásukkal ne hozzák zavarba a férfiakat. Ismeretlen férfiaknak ne köszöngessenek, mert egy jó- nevelésű férfi az ilyen trükkökre egyáltalán nem is reagál- Ha azonban a férfi ismerős, úgy a hölgy már messziről emelje le a kalapját és üdvözölje őt legszivélyesebben. Ha valamelyik férfi leejti zsebkendőjét, az •udvarias nő azonnal érte nyúl és szolgálatkészen átnyújtja tulajdonosának e szavak kíséretében: Pardotn uram, megengedi? — Azonban ezt az udvariaskodást nem szabad felhasználni arra, hogy mindjárt ismerkedést kezdjen, még abban az esetben sem, ha a férfi negédes mosollyal köszönné meg az irányában tanúsított gyöngéd figyelmet. DYMI. | Miifoiak! j i; W áld ma sin Viktor, | |! vizsgázott fogtechnikus $ ]| Kassa, Franciskámé utca 5.| < > Koszit e szakba vágó összes munkákat. ca> <»Olcsó árak, vidékiek 24 órán belül © ] J2793 elintézve. 2 íróink arcképcsarnoka Lányi Menyhért Megjelent néhány évvel ezelőtt Kassán egy csöndes, szeréig fiatalember, beült á kávéházi asztalunkhoz, angol pipájából bodros füstfelhóket eregetett, néha halkan, szerényen megszólalt, bölcs és szép dolgokat mondott s egyszerre a szivünkbe lopta magát. Keserves küzdelem volt az élete, ott korrektoroskodott az éjjeli redak- ciókban havi ötszázért éveken át. Csodaszép éjszakák voltak, mikor szegény Áldori Karcsival, meg vele hármasban, slussz után, jóval túl az éjfélen nekivágtunk a néiptelen kassai utcáknak és evitatkoztunk Adyról, Bergsonról, Einsteinről, vagy összeraktuk krajcárkoronáinkat s egy-egy korsó sör mellett filozofáltunk, de szigorúan meghagytuk Aidádnak, hogy csak egy korsót szabad innia, többre nem futja. Bizony, Menyus is többet koplalt, mint jóllakott, de tűrte a rossz sorsot becsülettel, a hivatottak fanatizmusával. A korrektor azután novellákat irt, kemény, tömör írások ezek, amelyek egyszerre ismertté tették a nevét. Anyagi helyzete is jobbra fordult, a mozihoz került titkárnak. Lányi Menyhért elhelyezkedett a polgári társadalomban, nagy szó volt ez akkor. A pipa most már eltűnt és Menyus azóta szivarokat vág ketwé zsilettével. Lelki vívódásokon, viharos harcokon ment keresztül. Aki irói pályájának fejlődését kellőképpen akarja értékelni, olvassa el „Keleti hajó“ című novellás kötetét. Sokáig úgy érezte, hogy számkivetett és álmodozó szemeit visszafordította keletre, a cédrusos Libanon napsütötte lejtőire, az aranyos Le- vantéra. Ez azonban csak átmenet volt nála, érdekes fázisa egy iró fejlődésének. A végső pontot ki látja előre? Örök szerelme azonban a reneszánsz kora. Alig van magyar iró, aki jobban átfogná, alaposabban ismerné a reneszánsz lelkét, mint ö. Itt talált igazán magára s két egy- felvonásosa komoly színpadi sikert hozott. Ha eszembe hozom szikár, csontos alakját, éles profilját, gyermekesen naiv szemeit, Rostand romantikus hőse, Cyrano de Berge- rac áll előttem. Még az orra is olyan, mint Cyranóé. ő is a hold szerelmese, az tanító- költeményt irt a holdról, Menyus meg drámát sző köréje. Hadakozik elvekért, eszményekért, becsületért, egy a száz ellen s az ő kardja is mindvégig tiszta marad. Könyörtelenül harcos és őszinte, amikor szívügyéről, az irodalomról van szó. Újabb időben keveset szerepelt a neve szép Írásai alatt. A kényelmesebb élet mintha megrontotta volna. Nagyon sokat ül a kávéházban mahyong mellett és sok időt rabol el szerelmétől, az írástól. Pedig sokan szeretik és várják a becsületes,, tömör Lányi- irásokat. Vécsey Zoltán. Teremtsük meg a magyar élet reneszánszát! — Válaszok a P- M. H- körkérdésére — X. A kultúra demokráciájára van szükség! „Az itteni magyar élet reneszánsza alatt ezt értem: Megteremtem minden Szloven- szkóti és Ruszinszkón élő magyar ember között a baráti közösséget. A magyarságnak minden izében magyarrá átgyurt, magyar szellembon lefogott, de európai nivóju kultúrára van szüksége, demokratikus alapokon. Ezt a célt csak úgy lehet elérni, ha megóvjuk közösségeinket a kimúlástól, ha megóvjuk azokat az elemeket, melyek ösz- szetevői a magyar nemzeti jellegnek: a nyelvet és a népi sajátságokat. Legfontosabb közössége a magyarságnak a nyelve. A nyelv megőrzője és nevelője az irodalom. A másik közösség a népi; jellem: temperamentum, érzésvilág, észjárás. Ezek életbentartásának eszközei: művészet és — ismét — irodalom- Tehát: Kultúra. Alagyar kultúrát kell adni minden magyar embernek és akkor magyar maradDe egy nemzet életben-tartásához nem elegendő a csak nemzeti jellegű kultúra. A mai életviszonyok, a huszadik század gazdasági és társadalmi viszonyai megkövetelik a nemzetközi eseményekhez, élethez való alkalmazkodást. Nem szabad tehát annak a kultúrának, amelyre a magyarságnak szüksége van, határt szabni azzal a követeléssel, hogy ez a kultúra — ez az irodalom, ez a művészet — pusztán „nemzeti14, csak;s „magyar44 vonatkozású kultúra legyen. Már azért sem, mert minden nemzet csak akkor életképes, ha ismereted más nemzetekkel egyenlő mértékben tudja gyarapítani, ha mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari és tudományos munkaképességét a mindenkori nemzetközi színvonalon tudja tartani. Fontos, hogy a szervezés és általában az egyesülés szelleme a társadalmi, politikai és fe'ekezcti előítéletektől teljesen mentes legyen, mert a cél: minden magyarnak kultúrát adni. Arról pedig, hogy ki magyar, kisebbségi helyzetben vitának helye nincs. Mindenkit magyarnak tartok, aki magyarnak vallja magát: magyarul érez és beszél. Vagy akad telén objektív magyar kulturember, aki a magyar levegőben, a magyarság szereteté- ben felnőtt zsidó-magyar sarjadéktól, aki magyarnak mondja magát, megtagadná a magyar közösséget — csak azért, mert a felekezeti viszonyok évszázadokon keresztül meggátolták a magyar és zsidó vérkeveredését, aminek a lehetősége megvolt a sváb. román, szerb, szlovák, lengyel, török stb. nemzetiségekkel szemben? Akad objektív magyar kültnrember. aki nem tekinti magyar értéknek a'proletár és föídmives magyart? Ha sikerül az egyesítés, az egyiitt-tar- tás eszköze' dennének: evv népszerű és egy középeurópai nívón áhó folyóirat, olvasókörök, k u 11 u re gye sü I c t ok létesítése, ezek között élénk együttműködés szervezése, egy állandó közös kulturiroda fentaríása és egy könyvkiadó társaság-44 A kultúra egy kassai barátja XIA komáromiak kulturprogramja A város kulturéletének vezető tényezője a Jókai Egyesület idestova 15 éve dolgozik a tudomány, művészetek és irodalom népszerűsítésén. Az idén a hangversenyszezon már korán megnyílik Ferrari Albcríina hegedü- müvésznö, Hubay híres tanr.ványa hangversenyével, aki Kosa György zeneszerző és zongoraművész kíséretében lép fel és kezdi meg szolven.szkói körútját már október 7-én Előkészületben van Cziczka Angéla lévai zongoraművésznő fellépte, a Waldbauer- | Kerpe'ly hírneves budapesti vonósnégyes és egy filharmonikus hangverseny. Mécs Lászlónak is bírjuk ígéretét egy irodalmi estére. Házi hangversenyeket, zenei és irodalmi délutánokat is rendez az egyesült és erre felkérte a Zsidek-Mézes vonósnégyesét és több helyi zenészt, ezen szerepelnek Komárom irói és a szomszédba.! Kersék János, öl-, védi László, Tamás Lajos. Lerándul egy hangversenyre a pozsonyi Toldi kör ifjúságának f>0 tagú énekkara is. Síabadoktatási előadásai során az év első negyedében tartott Jókai ciklust kiegészíti néhány felolvasás és szabad előadás a nagy mesemondóról, az egyesület meglrvta Pozonyból Jankovics Marcellt. Aixinger Lászlót. Dohai János dr-t, Kassáról Sziik'ay Ferenc dr-t- Komáromból Szijj Ferenc dr., egyesületi elnök, Bognár Cecil dr- egy. m. tanár, Ilonka Géza dr., a jeles költő és a főgimnázium tanári kar több tagja tart előadást. melyet zenei és szavalati számok élénkítenek kísérő műsor gyanánt. Ezek az előadások bclépödijmentesek. A Jókai Egyesület szépművészeti osztálya november hóban tartja őszi tárlatát, melyen részt vesz a kormárorni müvészholónia minden tagja, élükön Harmos Károly mesterrel. ekkor a briinni Künstlerverein több tagja is ki fog állítani. Ugyancsak a kultúrpalotában tartja Faragó Ödön társulata január hónapban a szi- niszezont 80 tagú társulatával és itt a kényesebb színházi igények is kielégítést nyerhetnek. Komárom legrégibb egyesülete: a Dal- egyesiilet 62- egyesületi évébe lépett és Szilveszter estéjén tartja meg népszerű da1- estélyét azonkívül hangversenyt ad és műkedvelő színi előadásra készül- Horváth Cézár dr. és Fülöp Zsigmond elnökök, valamint Molecz Tivadar, a veterán karnagy X a hírneves tanár .most dolgoznak a program részietes összeá 11 itásán. Az ifjúság szintién kiveszi a részét a kultúrából. A legmozgékonyabb egyesület, a K-atoliku^ Legápvegylet, mely lelrhntlan sikerrel játszotta 16-szor egymás után a Nótás kapitányt Komáromban, ugyanezt Duna- szerdahelyen és Somorján és előadta példátlan sikerrel. Ezzel a 18 előadással rekordot állitott. Most a MaTica grófnő-re készül az operettegyüttes, amely bármely hivatásos szín társulat tál versenyez. Igaz, hogy starja nem kisebb művésznő, mint R. Moly Margit a hírneves győri primadonna. Télen ismeret- terjesztő előadások is lesznek az egyesületben- KTály József elnök rendezi mindeztA Református Ifjúsági Egyesület szintén kitűnő kezeikben van. Vallásos estéket és kabarékat rendez felváltva vasárnaponként Galambos Zoltán lelkész vezetése alatt. Az, egyesület előadja Három a kislány és a Nóta vége c. operetteket a téli szzonban, szóval élénk lesz itt is az egyesületi élet. Ezenkívül a főgimnázium, az Iparodkor a KatoFkus Énekkar, a Deborah zsidó leány- egyesület rendeznek szinielőadásokat a tél folyamán. Októberben kezdődnek a katolikus kul- turesték, amelyeknek népszerűsége és látogatottsága páratlanul áll és 15—20 estén nyújt nemesen szórakoztató programot végén rendszerint egy kis egyfelvonásossal. Komárom kuF.iurélete elég pezsgőnek Ígérkezik. Mi a tél folyamán nem unatkozunk. A komáromiak Pozsonyba, Kassára, Lévára és Érsekújvárra mennek előadásokat tartaniAlapy Gyula dr. Vándoríáska A lépcsöházban. Most már határozottan emlékszem, hogy ittlétem első napján is találkoztam vele. A kerámit- lapokkal kirakott, huzatos pitvaron gyors léptekkel elment mellettem és fürgén szaladt felfelé, hármasával átugorva a lépcsőfokokat. A második emeleten megállt, a járása lassubbodott és most már arra is tisztán visszaemlékszem, hogy régen felértem a harmadik emeletre, amikor ő becsengetett a lakásba. Azóta többször láttam, mindig frissen, fürgén ügetett a lépcsőn, de csak később tudtam meg, hogy nem a ház lakója. Egy estén valamivel tiz után jöttem haza, s ö ott állt a kapu előtt. Jól szemügyre vehettem, mig a házmester kaput nyitott. Barnaarcu, angolbajszos, szelidszemü ember volt, akin valahogy meglátszott, hogy nem él mindig rohanó, zaklatott emberek között. A szemének meleg fényében volt valami békére, elmélyedésre emlékeztető. Szokatlan nyugtalanságában is, ahogy a kapunyitásra várakozott, nekem akkor nagyon rokonszenves volt és meg akartam szólítani ott a kapuban, ismeretlenül. A házmester kicsoszogott és az idegen udvariasan előre engedett. — Megjöttek már Bárdék a színházból? — kérdezte a házmestertől kicsit elfogódott hangon. Megálltam és hátrafordultam. — Ugv tudom, ma el sem mentek... Az imént felvittem valakit a második emeletre, az egész lakás világos volt és a kisasszony zongorázott... Fel tetszik menni? — Nem, köszönöm... akkor minden rendben van... Igen, már emlékszem is, hiszen nem mára mondták, hogy elmennek. Milyen feledékeny vagyok, — felelt tétován az idegen. Egy darabig még állt a pitvarban, aztán hallottam, hogy kö- hint és az ajtó nagyot csapódott odalent... Különös, hogy ennek a semmitmondó párbeszédnek minden szava emlékezetemben maradt, mintha a későbbi összefüggést már akkor megsejtettem volna... Másnap késő délután újra találkoztam vele a lépcsőházban. A második emeleti lakásból jött éppen, felöltője és kalapja még a kezében volt. A dolgokat, a lépcső merev vastraverzáit a színes ablaktáblákon átszűrendő fény valami egészen valószínűtlen rideg homályba burkolta és azt egészen határozottan tudom, hogy abban a percben éreztem meg először a beköszöntő őszt. Lassan indultam felfelé és az idegent néztem, aki az első lépcsőtökön megállt, aztán hirtelen, magam sem tudom hogyan történhetett, ernyedt térddel előre hajolt, úgy látszott, mintha szédülne, elesne és két karját arca elé emelve leült a lépcsőre... Leült a lépcsőre! Mikor felértem, még összekuporodva ült, kalapja és felöltője a lépcsőn, felém nézett, de tudom, hogy nem látott meg ... Egy ember, egy jólöltözött férfi ült a lépcsőn, a csukott aj*ó előtt: csupán ennyi történt; esetten, fásultan ült és én visszahajtott fejjel, lábujjhegyen mentem tovább és rémiiletes szomorúság volt bennem. Azt hiszem, hogy vissza kellett volna fordulnom és le kellett volna ülnöm mellé a lépcsőre... Igen, tudom, hogy meg kellett volna szólítanom, és most fáj, hogy nem tettem meg. Úgy érzem, hogy valamit elvesztettem. Reggel két nőt láttam a második emeleti lakásból kijönni és a fiatalabbik megállt, éppen ott, ahol az idegen ült a lépcsőn és a keztyiljén babrálgatott nevetve. Mikor elmentem mellette, rámemelte szemét, az idősebb nőbe karolt és megint nevetett. A reggel józan világosságában nagyon visszatetsző volt az ajka élénk pirossága, ióalaku és csinos nő volt, de kicsit hangos és a szemének tekintete kemény és zavaros... Azóta már egy hét elmúlott, a leánnyal többször találkoztam, de az idegent többé nem láttam a házban Budapest, október. Egri Viktor.
