Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-18 / 236. (979.) szám
Vasárnap, október 18. Bizalmat! asiság az evangélikus egyházban Léva, október 17. (Saját tudósítónktól.) Az evangélikus magyar egyházak ügye az érdekelt körökben állandó pertraktálás tárgya. Erre vall az Evangélikus La.p utóbbi számárnak egyik cikke is, melyben rámutat arra, hogy a szlovák evangélikusok milyen bizalmatlanok még mindig a magyar hittestvérekkel szemben. A nyugati egyházkerület gyűlésén tárgyalták a pozsonyi német-magyar egyház kérdését. A pozsonyi szlovákok ugyanis otthagyták pozsonyi gyülekezetüket, mire a németek és magyarok magukra maradva elhatározták, hogy német-magyar egyházzá alakulnak át. Sokat beszéltek erről a kérdésről, amikor végre felállott Lehotzky Gusztáv volt zólyomi zsupán, a honti egyházmegye felügyelője és a magyar-német egyházat támadta a különválásért. — Miért vannak együtt a németek és a magyarok Pozsonyban? Ez az egyesülés senki más ellen nem irányulhat, mint a szlovákok ellen. A magyaroknak tehát nem a németek, hanem a szlovákok mellett van a helyük. A másik gyanúsítás a németeket érte. A német evangélikusok a Szepességben gyűlésre jöttek össze. Itt megbeszélt kívánságaikat a kerületi gyűlés elé is terjesztették. Német kerületet, német tanítóképzőt, az ig- lói gimnáziumban német párhuzamos osztályokat kívántak. Természetesen elutasították a kérésüket. A németek előzetes összejöveteléről azonban a Cirkevné Listy leszögezte, hogy ott volt Ihmels dr. szászországi püspök is. Ez pedig virágnyelven annyit jelent, hogy a németek idegen alattvalókkal konspirálnak. Az egészből pedig az az igazság, hogy Ihmelst csak a fantázia, nevezte ki szászországi püspökké és állította a szepesi összejövetel központjába, mert Ihmels igazában csak missziói direktor, aki jámbor bel- és külmissziói előadásokat tartott a Szepességben. A szlovenszkód magyar és szlovák, illetve német és szlovák evangélikusok közt dühöng a kölcsönös bizalom. Harmacfesztáliru temetés a parlamentnek Akcióba lép a parlareieisti állandó bizottság’ — Még ma kiirják a választásokat — A cseh és német sajtó a feloszlatásról lfíll£|ici€! mindenki csak Haliéit és lm RanRMziioa vesz, Draiislava, Badfiiiina os. Telefon 1920 és 2301. immvmvmfmvv’rrvmmm Prága, október 17. A nemzetgyűlés mindkét házának feloszlatása politikai körökben nem keltett meglepetést. A rég munkaiképtelenné vált parlament fölosziatása a kormány és a koalíciós pártok beleegyezésével történt. Masa- ryk köztársasági elnök az alkotmánytörvény dl. szakasza alapján oszlatta flel a nemzetgyűlés mindkét házát. Az uj választásokig a nemzetgyűlés ügyeit az állandó bizottság fogja vezetni, amely 24 tagból áll. Az állandó bizottság október 30-án tártja első ülését. A két ház elnöke aiz uj elnökök megválasztásáig hivatalában marad . A két ház feloszlatása után tegnap minisztertanács volt, amelyen a választások kiírását tárgyalták. A választási törvánv szerint az uj választásokat a kiírás napjától számított 28 napon belül kel1! megejteni. A választásokat úgy a képviseldházra, mint a szenátusra november 15-én tartják meg. A belügyminiszter erre vonatkozó rendeleté már a mai nap folyamán megjelenik. A németnyelvű félhivatalos P r a g e r Presse azt írja, hogy ez a megoldás volt a legjobb. Beismeri, hogy igen sok törvényt elhirtelenkedve hoztak. A cseh félhivatalos Ceskoslo ven- ská Republika elsősorban is megállapítja, hogy a parlamenti életben al‘g van eset, hogy egy parlament öt és fél évig együttmaradjon. A parlament harcolt és győzött. Győzött elsősorban az ellenzék fölött, amelynek többsége ellenzéke volt az állam exisztenciájtámak is. Az agrárius Venkov szerint sokkal jobb, ha a választások most ősszel vannak, mint késő télen vagy kora tavasszal, amikor Szlovenszkó és Ruszinszkó hegyi vidékein járhatatlanok az utak s így sok választó nem gyakorolhatta volna polgári jogát. A" Venkov meg van elégedve a nemzetgyűlés öt és félévi munkájával. A szociáldemokrata Právo Lidu meg van győződve arról, hogy a csehszlovák munkásság meg fogja tisztítani a politikát és újból a régi, erős Tusar-féle egységes munkásfrontot alakítja meg. A cseh nemzeti szocialista Ceské SÍ ovo arról ir, hogy egész Európában bizalmatlanok az emberek a demokráciával szemben és mindenütt próbálkoztak választásokkal. A népnek most alkalma nyílik dönteni arról, hogy miképpen vezesse az elkövetkezendő időkben az államot. A nemzeti demokrata Národni Listy azt írja, hogy a harc most kezdődik. A szociáldemokraták nagy eredményről beszélhetnek, mert a nemzetgyűlés feloszlatásának jelszavával elérték azt, hogy a többi pártok megszavazták a szociális biztosítást. Kérdés azonban, hogy a nép helyesli-e a szociáldemokraták parlamenti győzelmét és hogy a korai választások nem-e az ő vereségükkel fognak végződni. A koalíció ötödik pártjának, a cseh néppártnak hivatalos lapja, a Lidové Listy élesen támadja a szociáldemokratákat, akik ok nélkül kiprovokálták a korai választásokat. A légionárius Národni Osvobozeni élesen támadja Svehlát és a petkát s azt írja, hogv a petka volt az, amely a parlament halálát okozta. A Lidové Noviny azt Írja. hogv a válaszotokat azért kellett kiíratni, mert a partok között hiányzott a totalitás és nem voltak képesek rendezni a pénzügyi poTTkai kérdéseket. A parlament és a koalíció is haragban vált el egymástól. A koalíció egyszerű választási demagógiái csinált, amikor a parlamenti munkáról beszélt. A cseh iparospárti Reforma azt írja, hogy a parlamenti többség sohasem tett egyebet, minthogy a saját érdekeit szolgálta. A Prager Tagblatt mai vezércikkében azt írja, hogy a parlament a koalíció öt pártjának diktátuma alatt állott. Az ellenzék még csak kritikát sem gyakorolhatott és csak egyetlenegy fórumon dolgozhatott parlamentáris alapon s ez a mentelmi bizottság volt. A Bohemia meg van győződve arról, hogy a jövő parlamentben is a nemzeti szocialista, nemzeti demokrata és agrárius gondolat fog uralkodni és győzni fognak azok, akik Stribrny, Kramár és Svehla akaratának alávetették magukat. Furulya Erdő voltam száz madárral, Erdő, Daloló, kesergő. Mező voltam tenger iüvel, Mező, Ködbe temetkező, Város voltam ezer házzal, Ezer szívvel, ezer lázzal. Mindig száz és ezer voltam, S csak egy halott leszek holtan. A síromon nem lesz város, Se erdő, Se fii, Csak egy fejfa, melyről hamar Kopik a betű. Falu Tamás. Az uj Chaplin Irta: Márai Sándor. Legújabb filmjében egy végtelen hómezőn gyalogol ez a kis ember és keresi az aranyat. A film különben első olyan filmje Chap- 1 írnek, ami tele van amerikai koncessziókkal. A mese iparkodik benne mese lenni, házak zuhannak, trükkök tornyosodnak, tömegek vándorolnak az alaskai hósivatagban. Az a csodálatos és megható értelmetlenség, ami Chaplin korábbi filmjeit úgy tartotta, mini t.gv nagy tengely egy komé,tásszeke-et. helyet ac ott egy kerek és banális mesének. A közönség nyugodtan megy el a moziból, a történetnek jó vége van, mindenki boldog. Chaplin is boldogan és elégedetten néz a fo- tografálógépbe. Sikerült a film, van eleje, van vége. A régi Chaplin-filtncknek nem volt eléjük, nem volt végük. A kis embgr belecsám- ftáskodott valami kis történetbe, s aztán a végén egy óriási rúgással kirepült a meséből. Közben verekedett a gonosz, vastag, nagy emberrel és az egész csodálatos volt, a kínaiaknak nevetniük kellett és az eszkimóknak meleg lett a szivük körül. Ha valaki ennek az elmúlt tíz évnek a mérlegét megcsinálja, akkor ne irja bele, hogy Amerika adott az éhező, lerongyolt, szívbajos Európának jó kamatra ennyi meg ennyi millió dollár kölcsönt; mert Amerika dollárjaitól csodálatosképpen itt nem lett senki boldogabb.. De irja be nagy betűkkel, hogy kaptunk Amerikától ezekben az években tizenkét Chaplin-filmet. Tizenkét alkalmat arra, hogy megjavuljunk. Tizenkét alkalmat arra, hogy szembenézzünk az élettel és az igazsággal. Tizenkét alkalmat arra. hogy kicsodálkozzuk magunkat, hogy leolvadjon rólunk ez az apathikus szkepszis, ami nagyobb veszedelem, mint a gépfegyver: azzal a csodálkozással, ami úgy kezdődik, mint valami gyomoridegesség, a nevetéssel folytatódik, amig könny lesz belőle. S a végén, ha elmennek az emberek a moziból, egy árnyalattal fehérebb minden homlok. Ez a komédiás mindent leleplez, amit a kezébe vesz. Tulajdonképpen egy veszedelmes enfant terrible ő, akit nem lenne szabad igazság szerint felnőttek közé engedni. Chaplin megérint egy cipőt, s egyszerre látjuk, hogy milyen értelmetlen, nyakatokért holmi egy ilyen cipő. Chaplin felül egy vonatra és kételkedni kezdünk a vonatban. Chaplin egy nőre néz és kételkedni kezdünk a szerelemben. Chaplin filmezik és leleplezi a filmet. Chaplin verekedik a Gonosz ellen és egyszerre bizakodni kezdünk: nem lehet az, hogy ez a drága, csámpás legény ne győzzön, kételkedni kezdünk a Gonosz erejében. Chaplin, a csavargó, erősebb, okosabb, mint a Rossz. Chaplin Vitéz János, aki agyonveri a Halált. Ebben a filmben Chaplin aranyat keres. Kövér, vastag kalandorok között él, az egész havas, fagyott alaskai tájban ez a szó lángol, mint valami máglya: Arany! Az emberek gyanakodva néznek egymásra, agyonverik egymást, éheznek és táncolnak a hóban. Mindenkiben ez a vad szomjúság: Arany! Legszívesebben mind a földre vetné magát, és a tíz körmével kaparná ki a hó alól az aranyat. Reszket a kezük, egészen hülyék már az izgalomtól: Arany, Arany! Chaplin is aranyat keres. fOtt bandukol a vastag prémekbe Öltözött kalandorok között, a vékony ruhájában, keménykalappal a fején, fenn a csúcsokon. Ö is aranyat keres, ott lézeng a többivel. Chaplin szerény, sovány, figyel, mint egy kis kutya, szimatol, dolgozik: valami kis aranyat persze ő is szeretne. Nem sokat, de mégis valamit. Belátja ő azt, hogy ezeknek a vastag kalandoroknak több arany kell az élethez, mint neki. 0, Chaplin beérné már egy akkora darab arannyal, mint az öklöm. Azt hiszik, adnak neki? Nem kap egy vasat sem. Ott éhezik, kínlódik velük, nem jut az aranyhoz. Igaz, hogy alapjában el is hanyagolja ezt az üzletet. Aki aranyat keres, az keressen az egész leikével, az egész életével, sző- röstül-bőröstiil, különben nem ad neki az ördög. És ez a valami, ami nem történik a filmben, a legfontosabb itt: ezt még művész utána nem csinálta. Ahogy Chaplin, anélkül, hogy ezt bejelentené, egyszerre mellőzni kezdi ott a nagy aranyizgalom közepette ezt az ügyet. Mindenki érzi: ennek a csámpásnak nem is fontos az arany. Szaladgál, vicceket csinál, megfeledkezik az aranyról, mint valamiről, ami nem is olyan fontos. Valami téboly az egész, felnőttek játéka. Ebben a filmben Chaplin leleplezi a pénzt. Az élet törvényei állítólag úgy kívánják, hogy az erősebb megeszi a gyöngébbet. Chaplin gyönge ember, nem valami húsos fizikum. A hóvihar besodorja egy kunyhóba, ott ül az erős, vastag ember, aki már napok óta nem evett. A gonosz ember elhatározza, hogy meg fogja enni ezt a nyápic Chaplint. Kinyitja a száját, utánanyul. Ez az egész dolog itt nem tetszik Chaplinnak. Szabadkozik, szerénykedik. Kérem, azt mondja, egy ilyen sovány állat, mint én: higyje el, uram, nem is érdemes hozzákezdeni. Rossz izem van, alig van hús rajtam. így szabadkozik. De a vastag ember már nem lát, nem hall, csak csattogtatja a fogát és nyulkál Chaplin után. Mát képzelhetik! Chaplin egyezkedést ajánl föl. Lehúzza az egyik cipőjét és megfőzi. A vastag ember gyanakodva figyeli ezt a műveletet. Chaplin megtérít, sőt, borsot tesz az asztalra, s miA németeknek is példát kell venni a cse- hektö! és fegyelmezett egységben kell felvenni a harcot, mert mit ér az individualitás egy nép egységes frontjával szemben? Reméli, hogy a német pártok egységes frontja mégis létrejön és a választások után is közös blokkban fognak dolgozni a koalíciós rezsim ellen. A német Sozialdemokrat azt irja, hogy harmadosztályú temetés volt az, amelyet a koalíció tegnap a parlamentnek rendezett. Az utóbbi napok titkos tanácskozásai, az örökös cserekereskedés a javaslatokról végre annak a bevallására késztette a kormányt, hogy a mai kormányrendszer teljesen életképtelen. A parlament sírja fölött nem állnak gyászolók és az állam polgárainak csak egy reményük van, hogy az uj nemzetgyűlés akármilyen többséggé! is ki fogja irtani ezt a mocskot, amelyet az eddigi többség hátrahagyott. A genfi kisebbségi kongresz- szus margójára Prága, október 17. Szüllő Géza a genfi kisebbségi kongresszuson a kisebbségek szervezkedéséről beszélt, mint arról a conditio sitié qua non- ról, mely a háttérbeszoritott, lehengerelt és kifosztott, idegen korbács alá került népforgácsokat egyedül mentheti meg. Mi magyarok egy millióan vagyunk Csehszlovákiában, de két millióan Erdélyben, kétszázezren Jugoszlávián s ha Pozsonyban, vagy Kassán igazságtalanság történik velünk s erre több mint három millió ember szisszen föl, egészen más visszhangja van e felz is szenesnek, mintha elszigetelve és bánatosan, egyedül és tétován csak mi tiltakozunk. Európában pedig negyven millió kisebbség van s ha el tudjuk érni, hogy pozsonyi, vagy kassai igazságtalanságokat ennek a negyven milliónak fölszisszenése kisérje Európa-szerte. akkor nem lehet jogtalanul kiutasítani töbfcé. nem lehet anynyelvet rabolni, iskolát zárni, vagy sajtót béklyózni. Egyesek Paneurópáró! álmodnak, mások megcsinálták a nagyantautoL ismét mások a kis antantot, Locarnóban öt hatalmi paktumot szőnek, Csicserin négy birodalmat akar egy frontba tömöríteni, Amerikát viilághatalom- má kovácsolta az egységesítő Monroe-elv, távol Kelet Pán mongol iáról álmodik. Abd el Krímtől Ke mái pasáig egy pólus köré sünikor a cipő már puhára főtt, szervírozza. Az asztalfőre ül, mint egy családapa, s nekikezd trancsirozni ezt a szárnyast. A felsőrészt a vastag embernek adja, a talpat a kiálló szögekkel maga elé helyezi, a cipőzsinórt á la spaghetti egy külön tálkán tálalja föl. Jól megsózza a talpat, levág egy darabot, megkóstolja. Na, na. Evett már jobbat is. De azért ehető, ez a fontos. És int a másiknak, hogy csak rajta. Hát mit csináljanak? Megeszik a cipőt. Chaplin tüzbe jön, az utolsó falatok már izlenek is neki. Az ember ne legyen válogatós. A cipőzsinórt azzal az olasz mozdulattal ügyesen a villa köré csavarja, a magasba tartja és lecsusztatja. A nagy cipőszögeket leszopogatja, mint a csirkecsontot. De a cipősarkot mégis otthagyja a tányéron, az kemény egy kicsit. Aztán elégedetten hátradől és a fogát piszkálja. Minek tagadjam, jóllakott. Az ember szájában összefut a nyál. Az egész olyan szörnyűséges, aprólékos ... Ebben a filmben Chaplin leleplezi az evést. A film végén Chaplin mégis gazdag lesz. Egyszerre két bundát is hord, meg cilindert. De különösképpen a gazdag Chaplin már nem csinál vicceket, nem szaladgál, szomorúan ül és néz a lencsébe. Nem is bírja ezt ki sokáig. Gyorsan átöltözködik a régi rongyaiba. Megmutatja magát és látjuk a maszkot és csodálatos: a néző szive felenged, mindenki tapsolni kezd. Hát persze, hogy ez az igazi Chaplin, ez a rongyos, ez a komisz, ez a mi Chaplinünk, nem az a másik, a bun- dás, cilinderes ur. Ez a szegény Chaplin, akinek jó a szive és természetes az esze, s akibe mindig belerúgnak. Az előbtr az a cilinder, az csak fenyegetés volt: dehogy is megy el Chaplin unalmas, szomorú, gazdag maszknak. Az ő szerepe az, hogy csámpás legyen, hogy belerúgjanak, s a végén azzal a fekete, okos szemével úgy nézzen reánk, hogy mind megnyugszunk: itt a maszk mögött csillog valami: a lélek. így leplezi le Chaplin ebben a filmben Chaplint. (Páris, október.)
