Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-17 / 235. (978.) szám
A Szlovenszkói és Sluszinszkói Szövetkezeit Ellenzéki (fáitok politikai napilapja Ji&vmiffsisztwativ ffösxevÉkiBsztő: íDasiiríáiis^fi JCás&íó í^etfelös szevfk&sxtö *§ál 3&ivú.m Fölosztanák a parlamentet november 15-én választás! Ötödíólesztendős haldoklás után ma végre a ravatalra került a koalíció, a vörösek, fehérek és zöldek tarkaszlnü cseh koalíciója: meghalt a parlament. A koalícióban már az első pillanattól kezdve mesterséges befecskendezések tartották az életet: a kompromisz- szumok, a máról-holnapra való apró-cseprő paktumok, a koalíció az első pillanattól fogva életfertőző lábonjáró hulla volt. Most végre kiterült az élőhalott és megkezdődik a hulla föloszlása azokra a tarka elemekre, melyekből összetákolták. Régóta éreztük mi, itt közelben élők, a hullaszagot, hirdettük az agónia közeledését s láttuk, hogy csak napról-napra való tengödés a koalíció és a parlament élete. A kimúlt parlamenten nincs mit siratnunk. Ennek a parlamentnek még a halála előtf régesrégen elsirattuk a parlamentarizmust. Mert a parlament a mai napig élt, de a parlamentarizmust régen mérgezte, fojtogatta és megölte a koalíció. Ez a parlament már csak külsősége, teste, a porsátora volt a parlamentarizmusnak. Az alkotmányosság, a parlamentarizmus lelke az már csak hálni, csak kisérteni járt néha a Rudolfinum éjféli üléseire. Itt már csak egy vakon mozgó léleknélküli szavazó gépezet teljes összeomlásánál állunk. A parlamentarizmus helyett a papiríöbbség abszolutizmusa dölyíösködöít itten. Meghalt a parlament, meghalt a koalíció, egyedül a kormány vegetál még tovább és igyekszik élni, amíg lehet. A választásokig, tehát négy hétig felelőtlenül tobzódhaíik a hatalomban. Az eddigi koalíciós abszolutizmust a mai naptól kezdve a kormány abszolutizmusa váltja föl. Választási abszolutizmus lesz: nácselnik, csendőr, légionárius, hivatalnok-kortes, kormánylázitók, államalkotó demagógok, választási terror. A magyarságnak jól fel kell készülnie a harcra. A koalíció régen elvesztette többségét és létjogosultságát és csupán a szlovenszkói választók akaratától függ a mai centralista abszolutizmus megbuktatása. Csak ezen a megbuktatáson keresztül a jobb jövő. Magyar sorsunk vigyázói, minden magyar lélek, ez ellen a szennyes ár ellen — fel a gátra! (Tudósitás a 2. oldalon.) Lelieif éi társaságát kizárták a keresztényszocialista pártból A zsolnai pártvezelőségi ülés — Egy utón a Magyar Nemzeti Párttal — A pártvezetőség főioszlatta a pozsonyi fiókszervezet választmányát A bolsevista világveszedelem Irta Molnár Béla dr. volt magyar orsz- képviselő I. Budapesten a Moszkvából irányított szovjet- propaganda, hála a feladata magaslatán álló rendőrség éberségének, a közelmúlt napokban határozott csatavesztéssel számolhat eb Úgy látszik, hogy a bulgáriai véres események után a moszkvai kormány és a miég mindig nagy megbecsülésben részesülő magyar kommunista vesének elérkezettnek látták az időt arra, hogy ismét Budapestet és a magyar népet vegyék munkába. Hogy a dolog mennyire komoly, a kísérlet menynyire veszedelmes volt, ez, eltekintve a befektetett összegek nagyságától, legjobban abból látszik, hogy a fővezér Kun Béla őfenségével együtt a-z első magyar kommün vezetői közül többen, olyanok, akik még bíróság előtt nem állottak és olyanok, akik súlyos elitéltetésük után csak mint cserefoglyok mertek ülhettek, a nem veszélytelen vállalat sikere érdekében saját bőrüket kockáztatták. Kun Béla nem sokat reszkírozott; Ausztria a szovjetagitátorok Eldorádója; mert ahol egy Magyarország felforgatását célzó szovjetkongresszust Kun elnöklete alatt meg lehet tartani, ott veszedelem nem fenyeget; tilos Visszajövetelért legfeljebb talán lecsukták volna pár napra- Az egész ügy kipattanása, azt hiszem, a bécsi rendőrségnek kellemetlenebb, mint Kun Bélának, igyekeznek is letagadni, mert végre is be fogják látni a nagyhatalmak, hogy a bécsi szovjettüzfészket Európa békéje érdekében mégis szét kellene robbantani. A többiek azonban ezúttal kétségtelenül saját nyakukat vitték a piacra. Ha pedig az ember elgondolja, hogy a leglelkesebb szovjetagitátorok sem pályáznak szívesen hősi halálra, példa reá a magyar tanácsköztársaság dicstelen vége, amikor is mindenki, aki csak tehette, megfelelő idegen valuta összeszedése után meglógott, a mostani kísérletet nagyon is komolynak és sikerrel biztatónak kell tartanunk. Ez tökéletesen világos és annyira logikus, hogy erről beszélni sem volna érdemes, ha most úgy Magyarországon, mint itt Szlovenszkón egyrészt a szociáldemokrata, másrészt a radikális, haladó és liberális elveket valló sajtó nem igyekeznék a budapesti események fontosságát mindenáron lekicsinyelni és lebecsülni. A szoc. dem- vezérek hibáztatják a rendőrség eljárását, mert ott, ahol szabadság és rend van, például Ausztriában és Németországban, a szoc. dem. párt maga számol le a kommunista veMeitásokkaf, szervezkedni azonban végre is mindenkinek joga van. Erre majd később visszatérek- Amit azonban a Kassai Napló szeptember 27-iki, vasárnapi számának vezércikkében ir, attól meg kell hogy álljon az ember esze. Azt feltételezni valakiről, hogy úgy rövid nyolc esztendőt jóhiszeműen végigaludit s ennek következtében se nem látott, se nem hallott semmit, igazán nem lehet, ügy tehát kénytelen az ember a liberálisra átfestett vörös ko- kárdás talár alatt a kommunista lólábat meglátni. Nagy lebecsülése kell hozzá az olvasó közönségnek, hogy ilyen daikameséket bárki is feltálalni merjen. A Kassai Napló vezércikke szerint a budapesti rendőrség álomképeket kergető „fiatal embereket" fogott, akiket csupán a rendőrség vett komolyan, akiknek néhány rossz revolverük volt és büszke önérzettel fogják viselni a -mér ti ronts ág ot is. „Ha megkérdik tőlük, hát akartak valamit csinálni, de nem csináltak semmit és hogy még az akasztófánál is kegyetlenebb büntetés lenne reáiok, ha a rendőrség azt mondaná nekik: Uraim, önök szabadok, mert bebizonyosodott, hogy nem csináltak semmit." Hát nyugodt lehet a cikkíró, ezt aligha fogják nekik mondani- Érdekes lenne azonban megtudni, honnan értesült a cikkíró, hogy a , .fiatal emberék“-n'ek csak huszonöt rossz revolverük volt; és eredeti az is, hogy a lefogott társaságot megteszi álomképekért lelkesülő ,.fíatai1emberek“-nek .s talán ebből a típusból nincs köztük egy sem, hanem munkásokról van szó, akiknek vezérei, Rákosi, Weinberger, Balogh et Co. már a magyar tanácsi'- köztársaság alatt kiváló gyakorlati képzettségükről tettek tanúságot. Azt Írj a továbbá a cikkező, hogy a proletárdiktatúrához tömegek kellenek, Magyarországon pedig a nép kilencvenkilenc százaléka nem kommunista, tehát a „fiatalemberek" nem is csinálhattak semmit. Ez sem igaz, Oroszország népe sem kommunista, a zsidókon kívül Oroszországban ailig van egy millió kommunista s ez a törpe minoritás mégis véres rabságban tartja az egész orosz kolosszust. Ma sokkal inkább, mint régen, egy maroknyi elszánt és jól felfegyverzett ember elég igen niagy tömegek sakkbanZsolna, október 16. A keresztény szocialista párt életében a mai országos pártvezetőségi ülés annak a nyílegyenes, energikus, reorganizáló párt- mumkának széleskörű megindítását jelenti, melyet a pártboníóktöl és kerékkötőktől megtisztult légkörben Szüllő Géza dr. vasszorgalma és erélye kezdett meg. Az országos elnök távodlétében, aki a genfi nemzetközi kisebbségi kongresszuson Fíachbarth Ernő dr.-al együtt a szlovenszkói magyarságot képviseli, az országos pártvezetőségi ülést a Rémy-szálló nagytermében délután fél háromkor igen nagy érdeklődés mellett Dobránszky János ésvári esperes országos alel nőik nyitotta meg. Etikai mélységű nagyszabású beszédében a párt keresztény szellemű programjának sarkalatos tételeit hangsúlyozta és a pártot a köztársaság minden polgárának jogegyenlőségéért folytatott harsban kitartásra buzdította. A gyűlés óriási tapssal és lelkesedéssel fogadta szavait. A pártvezetőségi ülés később Grosschmid Géza országos alelnök elnöklete alatt foglalkozott azon indítvánnyal, melyet negyven pártvezetőségi tag nyújtott be a pozsonyi ellenkongresszust rendező pártbontók kizárása iránt. A pártvezetőség egyhangúlag hozott határozattal kimondta, hogy párthüség és pártiegyelem megszegése miatt Laliéi Jenő dr, képviselőt, Jarabek Rezső, Kaitartására. Akárhogyan legyen azonban a dolog, azt semmi esetre sem lehetett bevárni amiig a fiatalemberek orosz revolverei elkezdenek lövöldözni- Az a forradalmi mozgalom, amelynél az utcán lövöldöznek, már csak aránytalan ember- áldozatokkal verhető le. A francia azt mondja: gouverner c‘est prévoir, ha pedig előrelátok, akkor természetes, hogy a közelgő veszedelmet megelőzni igyekszem. Átlátszó, ravasz fariamig a kommunista párt részére a szabad szervezkedést követelni. A kommunista program éippugy elmélet mint a közismert általános tapasztalatok szerint a polgári osztály teljes kiirtására és Így természetesen a cél érdekében gyilkosságra szól, a szabad szervezkedés egyenesen gyilkosságok előkészítését célozza s ezeket az előkészületeket ser Gyula, Lenger János, Mérey Lajos, Meder János, Neumann Ferenc, Porub- szky Géza, Pálonkö Albert, Szappanos Lajos, Varga Ferenc és Varjú Józseí párttagokat mint a szeptember 27-iki pártsz'a- kadás értelmi szerzőit az országos párt kebeléből kizárja, módot adván azonban nekik, hogy későbbi magatartásuk eredményeihez képest esetleg visszatérhessenek a pártba. Ugyancsak egyhangúlag kimondja az országos pártvezetőség, hogy az országos kisgazda-, föld-míves- és kisiparos párttal, illetve az alakulóban levő Magyar Nemzet! Párttal közös együttműködésben kivan haladni. A közös választási akció módozatainak megbeszélésére és a közös jelölések előkészítésére Bittó Dénes dr., Gregorovits Lípót Jabloni'Czky János dr. és Wirth Gyula személyében négytagú bizottságot küld ki. Az országos pártvezetőség egyhangú határozattal elrendeli a pozsonyi helyi szervezet párt- vezetőségének feloszlatását, mivel az utóbbi a pártbontók fölbujtására szembehelyezkedett a szeptember 15-iki országos pártvezetőségi határozattal. Végül a ké p viselő jelölé sek r ő 1 folytatott a gyűlés bizalmas tanácskozást s kimondta,- hogy az ellenzéki közös lista érdekében folytatandó bizottsági megállapodások ratifikálására a pártvezetőség mielőbb összeül. egy polgári kormány nyugodtan nézze? Peyer ur és a többi szoc. dem. vezér szerint a szociáldemokraták ott, ahöl rend és szabadság van, maguk számolnak le a kom u mis fákkal, hivatkozik Ausztriára és Németországra. Elfelejt Magyarországra hivatkozni a kiváló férfiú. Pedig már csak a Károlyi-uralom, a dicső népköztársaság alatt elég nagy szabadság volt Magyarországon és csudálatosképp egyáltalán senki sem emlékszik reá, hogy Peyer, Peidl és társaik leszámoltak volna a kommunistákkal. Németországban, úgy emlékszem, hogy amikor a spartakuszok ágvuz- tak Berlinben és- másutt, nem a szociáldemokraták, hanem a Reiohswehr harcolt ellenük. Ausz- trih nem számit, ott maguk a kommunisták sem akarják egyelőre a proletárdiktatúrát, mert tudják, hogy külföldi megszállás lenne az eredménye; sokkal többet ér nekik az, hogy Európa szivében egy barátságos szovjetfészek van, ahol a kommunista tojáskák nyugodtan kikelhetnek. Hát ha, amint ezt a radikális lapok Magyarországra nézve hirdetik, hogy bűn volt a románokat leereszteni, akiknek parancsnoka a Világ szerint lakkcsizmában lovagolt be Budapestre, egy pár száz ember elég volt a kommün megbuktatására, hátha ez ilyen könnyű, nádpálcával nekimenni a géppuskáknak, miért nem buktatták meg a szociáldemokraták és a radikális urak a vörös rémuralmat? ő.k rendelkeztek tömegek felett é;s ma aztán igazán voln.a mire hivatkozni; elévülhetetlen érdemeket szereztek volna maguknak az ország megmentése körül. Ne igyekezzenek ezen urak még mindig történelmet hamisítani, ma már tudja mindenki, aki sem magát, sem másokat félrevezetni nem akar, hogy bűn volt a „Nem akarok katonát látni" politika- Enélkiil nem lett volna idegen megszállás, a fegyverszüneti feltételek lábba! tiprása, elmaradtak volna a véres diktatúra és a román megszállás gyönyörei s a szomszédokkal a területi áldozatok alig egy negyedéért tisztességes békét lehetett volna kötni. Azonban itt egy kis baj van a kréta körül; a mai liberálisoknak magukat elnevező radikális urak és sajtójuk akkor vagy nyíltan támogatták, vagy legalább jóakaró semlegességgel nézték a magyarországi véres diktatúrát, azért — amint Jászi ur nyíltan megírta —, mert tudták, hogy ami utána jön. az még rosszabb lesz. Azt hiszem, erre nézve is áll a latin mondás: De gustibus non est dis-putandum. Hiszem azonban azt is, hogy lra a radikálisok és szociáldemokraták, akik mindenesetre tekintélyes tömegek felett rendelkeztek, a rhaguk erejéből buktatták volna' meg a 'diktatúrát, nagyrészben elmaradtak volnh azok a sajnálatos események, melyek miatt a Szamuelly gyilkosságait csendes megnyugvással szemlélő urak az egész világot telekiabálták. Mindenre azonban föltette a koronát az a két lángoló tiltakozás, melyet Bethlen miniszterelnökhöz a Nemzetközi Munkássegély és a Vörös Segély küldtek. A foglyok bántalmazása miatti tiltakozás helyes és jogos lett volna-, ha az urak annyi fáradságot vettek volna maguknak, hogy a való tényállásról meggyőződjenek- Ma, a dróttalan táviró idejében, akármelyik követség megtette volna, nemcsak nekik, hanem a magyar kormánynak is a szívességet, hogy megtekinti a foglyokat és huszonnégy óra alatt választ küld. Itt azonban nem arról volt szó. hogy az igazság kiderüljön, hanem arról, hogy a bolsevistabarát világsajtóban szociáldemokraták és kommunisták vegyesen a lehető legnagyobb lármát csapiák. A legeredetibb mindenesetre az, hogy a Nemzetközi Munkás segély megállapítja, hogy a politikai harc már három éve lezárult, tehát mindenkit, különösen Rákosit, azonnal szabadon kell bocsátani, mert a múltért való üldözés világfeiháborodást fog okozni. Tehát a harc már három éve lezárult. Ha szabad szeretettel kérdezni, hol? Oroszországban talán már három esztendő óta nem végeztek ki senkit azon a cimen, hogy ellenforradalmár? Csodálatos. hogy a Nemzetközi Munkássegéiy nem tiltakozott olyan hangosan, amikor az orosz szovjet a Volga-menti sztrájkokat fegyverrel és véres kegyetlenséggel elnyomta. Vájjon a híres Szavinkov a ’ szőriét börtönében aggkori végelgyengülésben halt meg? Ezt kár lesz folytatni, mert ha fel akarnám sorolni a szovjet véres ök- j lének minden ütését, ezt a cikket sohasem feje- ; zem be- Három éve tehát, hogy a harc lezárult. í Ennek bizonyára a magyar kormány örülne a : legjobban, ha -igaz lenne. A francia kamarában a halálbüntetés eltörlése mellett szónokolt valaki j nagy* lelkesedéssel, mire a miniszter ezt felelte: ‘ Nous ne demandrion pás mieux, mais il faudrait pourfart que messíeurs les assasins commencent. Jó lenne, de talán a gyilkos urakon volna a kéz- • deményezés kötelessége. Hát ha lezárult volna a politikai harc, akkor a moszkvai szovjet miért küldözi agitátorait Magyarországba és miért szórja tele marokkal az aranyat az agitáció sí- j kere érdekében? Hiszen ez a Kassai Napló cikkírója szerint kilátástalan, a magyar nép kilencvenkilenc százaléka nem kommunista. Vájjon Rákosi ur, Weinberger ur és mások, akik nyíltan bevallották, hogy már nem először iárt-ak Magyarországon, rokoni látogatások kedvéért kockáztatják ezúttal a saját bőrüket? Avagy csak pour 1‘amour de 1‘art akarták megpróbálni, hogy egy kilátástalan puccskísérlet alkalmával hány embernek fognak az utcán a hasába lőni? fia valaki tisztába akar jönni az Internacionáiis Misn- káss-egély bizottságának jóhiszeműségével aziránt is tájékozódni akar, hogy milyenek az orosz szovjet propagandaeszközei és mennyire záródott le a politikai harc három év előtt, ménWSŰLÍyft,! félévre 150, negyedévre 76, havonta r 26 külföldre: évente 450, félévre _______ _____ ____ MIv Mr ________ ___________________________ 225, negyedévre 115, havonta 39 Ké. W/ BíTM Pgrcs SZÁM AHAJgOKc f rn Mr JW Jm J*HÍ!Í[ jjt^ Szerkesztőség: Prága, LL Stépánská 1 # jm H M 'm Mm Mf Mf fi Mg J? lm,, AW mllce !6/IIL Telefon: 30-3-49. KladóW' WL**^***** hivatal: Prága, L, Uliová ullce 18. Tef.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, P rali a.
