Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-17 / 235. (978.) szám

A Szlovenszkói és Sluszinszkói Szövetkezeit Ellenzéki (fáitok politikai napilapja Ji&vmiffsisztwativ ffösxevÉkiBsztő: íDasiiríáiis^fi JCás&íó í^etfelös szevfk&sxtö *§ál 3&ivú.m Fölosztanák a parlamentet november 15-én választás! Ötödíólesztendős haldoklás után ma végre a ravatalra került a koalíció, a vörösek, fehérek és zöldek tarkaszlnü cseh koalíciója: meghalt a parlament. A koalícióban már az első pillanattól kezdve mesterséges befecskendezések tartották az életet: a kompromisz- szumok, a máról-holnapra való apró-cseprő paktumok, a koalíció az első pillanattól fogva életfertőző lábonjáró hulla volt. Most végre kiterült az élőhalott és megkezdődik a hulla föloszlása azokra a tarka elemekre, melyekből összetákolták. Régóta éreztük mi, itt közelben élők, a hullaszagot, hirdettük az agónia közeledését s láttuk, hogy csak napról-napra való tengödés a koalíció és a parlament élete. A kimúlt parlamenten nincs mit siratnunk. Ennek a parlamentnek még a halála előtf régesrégen elsirattuk a parlamentarizmust. Mert a parlament a mai napig élt, de a par­lamentarizmust régen mérgezte, fojtogatta és megölte a koalíció. Ez a parlament már csak külsősége, teste, a porsátora volt a parlamentarizmusnak. Az alkotmányosság, a parla­mentarizmus lelke az már csak hálni, csak kisérteni járt néha a Rudolfinum éjféli ülé­seire. Itt már csak egy vakon mozgó léleknélküli szavazó gépezet teljes összeomlásánál állunk. A parlamentarizmus helyett a papiríöbbség abszolutizmusa dölyíösködöít itten. Meghalt a parlament, meghalt a koalíció, egyedül a kormány vegetál még tovább és igyekszik élni, amíg lehet. A választásokig, tehát négy hétig felelőtlenül tobzódhaíik a hatalomban. Az eddigi koalíciós abszolutizmust a mai naptól kezdve a kormány abszolutizmusa váltja föl. Választási abszolutizmus lesz: nácselnik, csendőr, légionárius, hivatalnok-kor­tes, kormánylázitók, államalkotó demagógok, választási terror. A magyarságnak jól fel kell készülnie a harcra. A koalíció régen elvesztette többsé­gét és létjogosultságát és csupán a szlovenszkói választók akaratától függ a mai cen­tralista abszolutizmus megbuktatása. Csak ezen a megbuktatáson keresztül a jobb jövő. Magyar sorsunk vigyázói, minden magyar lélek, ez ellen a szennyes ár ellen — fel a gátra! (Tudósitás a 2. oldalon.) Lelieif éi társaságát kizárták a keresztényszocialista pártból A zsolnai pártvezelőségi ülés — Egy utón a Magyar Nemzeti Párttal — A pártvezetőség főioszlatta a pozsonyi fiókszervezet választmányát A bolsevista világveszedelem Irta Molnár Béla dr. volt magyar orsz- képviselő I. Budapesten a Moszkvából irányított szovjet- propaganda, hála a feladata magaslatán álló rendőrség éberségének, a közelmúlt napokban határozott csatavesztéssel számolhat eb Úgy lát­szik, hogy a bulgáriai véres események után a moszkvai kormány és a miég mindig nagy meg­becsülésben részesülő magyar kommunista vesé­nek elérkezettnek látták az időt arra, hogy ismét Budapestet és a magyar népet vegyék munkába. Hogy a dolog mennyire komoly, a kísérlet meny­nyire veszedelmes volt, ez, eltekintve a befekte­tett összegek nagyságától, legjobban abból lát­szik, hogy a fővezér Kun Béla őfenségével együtt a-z első magyar kommün vezetői közül többen, olyanok, akik még bíróság előtt nem ál­lottak és olyanok, akik súlyos elitéltetésük után csak mint cserefoglyok mertek ülhettek, a nem veszélytelen vállalat sikere érdekében saját bőrü­ket kockáztatták. Kun Béla nem sokat reszkíro­zott; Ausztria a szovjetagitátorok Eldorádója; mert ahol egy Magyarország felforgatását célzó szovjetkongresszust Kun elnöklete alatt meg lehet tartani, ott veszedelem nem fenyeget; tilos Visszajövetelért legfeljebb talán lecsukták volna pár napra- Az egész ügy kipattanása, azt hiszem, a bécsi rendőrségnek kellemetlenebb, mint Kun Bélának, igyekeznek is letagadni, mert végre is be fogják látni a nagyhatalmak, hogy a bécsi szovjettüzfészket Európa békéje érdekében mégis szét kellene robbantani. A többiek azonban ez­úttal kétségtelenül saját nyakukat vitték a piacra. Ha pedig az ember elgondolja, hogy a leglelke­sebb szovjetagitátorok sem pályáznak szívesen hősi halálra, példa reá a magyar tanácsköztársa­ság dicstelen vége, amikor is mindenki, aki csak tehette, megfelelő idegen valuta összeszedése után meglógott, a mostani kísérletet nagyon is komolynak és sikerrel biztatónak kell tartanunk. Ez tökéletesen világos és annyira logikus, hogy erről beszélni sem volna érdemes, ha most úgy Magyarországon, mint itt Szlovenszkón egyrészt a szociáldemokrata, másrészt a radikális, haladó és liberális elveket valló sajtó nem igyekeznék a budapesti események fontosságát mindenáron le­kicsinyelni és lebecsülni. A szoc. dem- vezérek hibáztatják a rendőrség eljárását, mert ott, ahol szabadság és rend van, például Ausztriában és Németországban, a szoc. dem. párt maga számol le a kommunista veMeitásokkaf, szervezkedni azonban végre is mindenkinek joga van. Erre majd később visszatérek- Amit azonban a Kassai Napló szeptember 27-iki, vasárnapi számának vezércikkében ir, attól meg kell hogy álljon az ember esze. Azt feltételezni valakiről, hogy úgy rövid nyolc esztendőt jóhiszeműen végigaludit s ennek következtében se nem látott, se nem hal­lott semmit, igazán nem lehet, ügy tehát kény­telen az ember a liberálisra átfestett vörös ko- kárdás talár alatt a kommunista lólábat meg­látni. Nagy lebecsülése kell hozzá az olvasó kö­zönségnek, hogy ilyen daikameséket bárki is fel­tálalni merjen. A Kassai Napló vezércikke sze­rint a budapesti rendőrség álomképeket kergető „fiatal embereket" fogott, akiket csupán a rend­őrség vett komolyan, akiknek néhány rossz re­volverük volt és büszke önérzettel fogják viselni a -mér ti ronts ág ot is. „Ha megkérdik tőlük, hát akartak valamit csinálni, de nem csináltak sem­mit és hogy még az akasztófánál is kegyetlenebb büntetés lenne reáiok, ha a rendőrség azt mon­daná nekik: Uraim, önök szabadok, mert bebizo­nyosodott, hogy nem csináltak semmit." Hát nyu­godt lehet a cikkíró, ezt aligha fogják nekik mon­dani- Érdekes lenne azonban megtudni, honnan értesült a cikkíró, hogy a , .fiatal emberék“-n'ek csak huszonöt rossz revolverük volt; és eredeti az is, hogy a lefogott társaságot megteszi álom­képekért lelkesülő ,.fíatai1emberek“-nek .s talán ebből a típusból nincs köztük egy sem, hanem munkásokról van szó, akiknek vezérei, Rákosi, Weinberger, Balogh et Co. már a magyar tanácsi'- köztársaság alatt kiváló gyakorlati képzettségük­ről tettek tanúságot. Azt Írj a továbbá a cikkező, hogy a proletárdiktatúrához tömegek kellenek, Magyarországon pedig a nép kilencvenkilenc szá­zaléka nem kommunista, tehát a „fiatalemberek" nem is csinálhattak semmit. Ez sem igaz, Orosz­ország népe sem kommunista, a zsidókon kívül Oroszországban ailig van egy millió kommunista s ez a törpe minoritás mégis véres rabságban tart­ja az egész orosz kolosszust. Ma sokkal inkább, mint régen, egy maroknyi elszánt és jól felfegy­verzett ember elég igen niagy tömegek sakkban­Zsolna, október 16. A keresztény szocialista párt életében a mai országos pártvezetőségi ülés annak a nyílegyenes, energikus, reorganizáló párt- mumkának széleskörű megindítását jelenti, melyet a pártboníóktöl és kerékkötőktől meg­tisztult légkörben Szüllő Géza dr. vasszorgal­ma és erélye kezdett meg. Az országos elnök távodlétében, aki a genfi nemzetközi kisebbségi kongresszuson Fíachbarth Ernő dr.-al együtt a szlovenszkói magyarságot képviseli, az országos pártveze­tőségi ülést a Rémy-szálló nagytermében dél­után fél háromkor igen nagy érdeklődés mel­lett Dobránszky János ésvári esperes orszá­gos alel nőik nyitotta meg. Etikai mélységű nagyszabású beszédében a párt keresztény szellemű programjának sarkalatos tételeit hangsúlyozta és a pártot a köztársaság min­den polgárának jogegyenlőségéért folytatott harsban kitartásra buzdította. A gyűlés óriási tapssal és lelkesedéssel fogadta szavait. A pártvezetőségi ülés később Grosschmid Géza országos alelnök elnöklete alatt foglal­kozott azon indítvánnyal, melyet negyven pártvezetőségi tag nyújtott be a pozsonyi el­lenkongresszust rendező pártbontók kizárá­sa iránt. A pártvezetőség egyhangúlag hozott ha­tározattal kimondta, hogy párthüség és pártiegyelem megszegése miatt Laliéi Jenő dr, képviselőt, Jarabek Rezső, Kai­tartására. Akárhogyan legyen azonban a dolog, azt semmi esetre sem lehetett bevárni amiig a fiatalemberek orosz revolverei elkezdenek lövöl­dözni- Az a forradalmi mozgalom, amelynél az utcán lövöldöznek, már csak aránytalan ember- áldozatokkal verhető le. A francia azt mondja: gouverner c‘est prévoir, ha pedig előrelátok, ak­kor természetes, hogy a közelgő veszedelmet megelőzni igyekszem. Átlátszó, ravasz fariamig a kommunista párt részére a szabad szervezkedést követelni. A kommunista program éippugy elmé­let mint a közismert általános tapasztalatok sze­rint a polgári osztály teljes kiirtására és Így ter­mészetesen a cél érdekében gyilkosságra szól, a szabad szervezkedés egyenesen gyilkosságok elő­készítését célozza s ezeket az előkészületeket ser Gyula, Lenger János, Mérey Lajos, Meder János, Neumann Ferenc, Porub- szky Géza, Pálonkö Albert, Szappanos Lajos, Varga Ferenc és Varjú Józseí párt­tagokat mint a szeptember 27-iki pártsz'a- kadás értelmi szerzőit az országos párt kebeléből kizárja, módot adván azonban nekik, hogy későbbi magatartásuk ered­ményeihez képest esetleg visszatérhesse­nek a pártba. Ugyancsak egyhangúlag kimondja az or­szágos pártvezetőség, hogy az országos kis­gazda-, föld-míves- és kisiparos párttal, illetve az alakulóban levő Magyar Nemzet! Párt­tal közös együttműködésben kivan haladni. A közös választási akció módozatainak megbeszélésére és a közös jelölések előkészí­tésére Bittó Dénes dr., Gregorovits Lípót Jabloni'Czky János dr. és Wirth Gyula sze­mélyében négytagú bizottságot küld ki. Az országos pártvezetőség egyhangú ha­tározattal elrendeli a pozsonyi helyi szervezet párt- vezetőségének feloszlatását, mivel az utóbbi a pártbontók fölbujtására szembehelyezkedett a szeptember 15-iki or­szágos pártvezetőségi határozattal. Végül a ké p viselő jelölé sek r ő 1 folytatott a gyűlés bizalmas tanácskozást s kimondta,- hogy az ellenzéki közös lista érdekében foly­tatandó bizottsági megállapodások ratifikálá­sára a pártvezetőség mielőbb összeül. egy polgári kormány nyugodtan nézze? Peyer ur és a többi szoc. dem. vezér szerint a szociál­demokraták ott, ahöl rend és szabadság van, ma­guk számolnak le a kom u mis fákkal, hivatkozik Ausztriára és Németországra. Elfelejt Magyaror­szágra hivatkozni a kiváló férfiú. Pedig már csak a Károlyi-uralom, a dicső népköztársaság alatt elég nagy szabadság volt Magyarországon és csudálatosképp egyáltalán senki sem emlékszik reá, hogy Peyer, Peidl és társaik leszámoltak volna a kommunistákkal. Németországban, úgy emlékszem, hogy amikor a spartakuszok ágvuz- tak Berlinben és- másutt, nem a szociáldemokra­ták, hanem a Reiohswehr harcolt ellenük. Ausz- trih nem számit, ott maguk a kommunisták sem akarják egyelőre a proletárdiktatúrát, mert tud­ják, hogy külföldi megszállás lenne az eredmé­nye; sokkal többet ér nekik az, hogy Európa szi­vében egy barátságos szovjetfészek van, ahol a kommunista tojáskák nyugodtan kikelhetnek. Hát ha, amint ezt a radikális lapok Magyarországra nézve hirdetik, hogy bűn volt a románokat le­ereszteni, akiknek parancsnoka a Világ szerint lakkcsizmában lovagolt be Budapestre, egy pár száz ember elég volt a kommün megbuktatására, hátha ez ilyen könnyű, nádpálcával nekimenni a géppuskáknak, miért nem buktatták meg a szo­ciáldemokraták és a radikális urak a vörös rém­uralmat? ő.k rendelkeztek tömegek felett é;s ma aztán igazán voln.a mire hivatkozni; elévülhetet­len érdemeket szereztek volna maguknak az or­szág megmentése körül. Ne igyekezzenek ezen urak még mindig történelmet hamisítani, ma már tudja mindenki, aki sem magát, sem másokat félrevezetni nem akar, hogy bűn volt a „Nem akarok katonát látni" politika- Enélkiil nem lett volna idegen megszállás, a fegyverszüneti feltéte­lek lábba! tiprása, elmaradtak volna a véres dik­tatúra és a román megszállás gyönyörei s a szomszédokkal a területi áldozatok alig egy ne­gyedéért tisztességes békét lehetett volna kötni. Azonban itt egy kis baj van a kréta körül; a mai liberálisoknak magukat elnevező radikális urak és sajtójuk akkor vagy nyíltan támogatták, vagy legalább jóakaró semlegességgel nézték a ma­gyarországi véres diktatúrát, azért — amint Jászi ur nyíltan megírta —, mert tudták, hogy ami utána jön. az még rosszabb lesz. Azt hiszem, erre nézve is áll a latin mondás: De gustibus non est dis-putandum. Hiszem azonban azt is, hogy lra a radikálisok és szociáldemokraták, akik minden­esetre tekintélyes tömegek felett rendelkeztek, a rhaguk erejéből buktatták volna' meg a 'diktatúrát, nagyrészben elmaradtak volnh azok a sajnálatos események, melyek miatt a Szamuelly gyilkossá­gait csendes megnyugvással szemlélő urak az egész világot telekiabálták. Mindenre azonban föltette a koronát az a két lángoló tiltakozás, melyet Bethlen miniszterelnökhöz a Nemzetközi Munkássegély és a Vörös Segély küldtek. A fog­lyok bántalmazása miatti tiltakozás helyes és jo­gos lett volna-, ha az urak annyi fáradságot vet­tek volna maguknak, hogy a való tényállásról meggyőződjenek- Ma, a dróttalan táviró idejében, akármelyik követség megtette volna, nemcsak nekik, hanem a magyar kormánynak is a szíves­séget, hogy megtekinti a foglyokat és huszonnégy óra alatt választ küld. Itt azonban nem arról volt szó. hogy az igazság kiderüljön, hanem arról, hogy a bolsevistabarát világsajtóban szociál­demokraták és kommunisták vegyesen a lehető legnagyobb lármát csapiák. A legeredetibb min­denesetre az, hogy a Nemzetközi Munkás segély megállapítja, hogy a politikai harc már három éve lezárult, tehát mindenkit, különösen Rákosit, azonnal szabadon kell bocsátani, mert a múltért való üldözés világfeiháborodást fog okozni. Te­hát a harc már három éve lezárult. Ha szabad sze­retettel kérdezni, hol? Oroszországban talán már három esztendő óta nem végeztek ki senkit azon a cimen, hogy ellenforradalmár? Csodá­latos. hogy a Nemzetközi Munkássegéiy nem til­takozott olyan hangosan, amikor az orosz szov­jet a Volga-menti sztrájkokat fegyverrel és vé­res kegyetlenséggel elnyomta. Vájjon a híres Szavinkov a ’ szőriét börtönében aggkori vég­elgyengülésben halt meg? Ezt kár lesz folytatni, mert ha fel akarnám sorolni a szovjet véres ök- j lének minden ütését, ezt a cikket sohasem feje- ; zem be- Három éve tehát, hogy a harc lezárult. í Ennek bizonyára a magyar kormány örülne a : legjobban, ha -igaz lenne. A francia kamarában a halálbüntetés eltörlése mellett szónokolt valaki j nagy* lelkesedéssel, mire a miniszter ezt felelte: ‘ Nous ne demandrion pás mieux, mais il faudrait pourfart que messíeurs les assasins commencent. Jó lenne, de talán a gyilkos urakon volna a kéz- • deményezés kötelessége. Hát ha lezárult volna a politikai harc, akkor a moszkvai szovjet miért küldözi agitátorait Magyarországba és miért szórja tele marokkal az aranyat az agitáció sí- j kere érdekében? Hiszen ez a Kassai Napló cikk­írója szerint kilátástalan, a magyar nép kilenc­venkilenc százaléka nem kommunista. Vájjon Rá­kosi ur, Weinberger ur és mások, akik nyíltan bevallották, hogy már nem először iárt-ak Ma­gyarországon, rokoni látogatások kedvéért koc­káztatják ezúttal a saját bőrüket? Avagy csak pour 1‘amour de 1‘art akarták megpróbálni, hogy egy kilátástalan puccskísérlet alkalmával hány embernek fognak az utcán a hasába lőni? fia va­laki tisztába akar jönni az Internacionáiis Misn- káss-egély bizottságának jóhiszeműségével az­iránt is tájékozódni akar, hogy milyenek az orosz szovjet propagandaeszközei és mennyire záródott le a politikai harc három év előtt, mén­WSŰLÍyft,! félévre 150, negyedévre 76, havonta r 26 külföldre: évente 450, félévre _______ _____ ____ MIv Mr ________ ___________________________ 225, negyedévre 115, havonta 39 Ké. W/ BíTM Pgrcs SZÁM AHAJgOKc f rn Mr JW Jm J*HÍ!Í[ jjt^ Szerkesztőség: Prága, LL Stépánská 1 # jm H M 'm Mm Mf Mf fi Mg J? lm,, AW mllce !6/IIL Telefon: 30-3-49. Kladó­W' WL**^***** hivatal: Prága, L, Uliová ullce 18. Tef.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, P rali a.

Next

/
Thumbnails
Contents