Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-15 / 208. (951.) szám

üodzsáf cserbenhagyták a §i!@wái cwaifésiiísisaSi Amerika szlovákjai három millióval segítik íilmka és Rázus választási harcát — Az ag­rárpárt „leépiti“ a földmivesképviseíökei * Papp aulai érsek flofdoitöszitrmfóioben Pénteken hagyta el Csehszlovákiát Debrecen, szeptember 14. Papp Antal ruszinszkói görögkatolikus címzetes érsek pénteken rokonai és Sztojka dr. püspöki titkár kíséretében Csapon át Ma­gyarországba utazott- Szeptember 19-én járt le az a határidő, ameddig el keltett hagynia a köztársaság területét. A rendőrigazgató­ság figyelmeztette az érseket a terminus le­jártára, mire a határra utazott, Csapon a magyar határőrség kirendeltsége fogadta ün­nepélyesen. Az érsek Hajdúböszörménybe utazott, ahova szombaton érkezett meg. Az érsek Papp János görögkatolikus esperesnél, édesöccsénél szállott meg s pihente ki útja fáradalmait. A magyar hatóságok kezdetben vonakodtak átvenni a püspököt, később azon­ban jegyzőkönyvet vettek fel az esetről és tiltakozásuk bejelentése mellett megenged­ték, hogy a püspök Magyarország területére lépjen. ll| pragmatika Kormányjavaslat az állatni tisztviselők üze-, tésrendezéséről Prága, szeptember 14. Megírta a P. M- H., hogy milyen formá­ban tervezi a kormány az állami tisztviselők fizetésrendezését. A tervezet alapján már el­készült a kormányjavaslat is, amely nagyjá­ban a következőket tartalmazza: Az 1926 január l*én érvénybe lépő tör­vény a hivatalnokokat négy osztályba sorozza Az I. szlogálati osztályba a főiskolát vég­zett tisztviselők, a II. osztályba a középisko­lát végzett tisztviselők, III. osztályba az al­sóbb iskolát végzett tisztviselők, a IV. osz­tályba pedig a többi tisztviselők kerülnek. Az I- rangoszt,-nak az 1—6. fizetési csoport­ba "tartoznak, a II. rangosztá'lyuak a 3—7. és a III—IV. rangosztályuak a 4—7 fizetési cso­portba. Jelöltek Az I—II- szolgálati osztályba való tiszte viselői kinevezéshez' három évi jelöltség, a III-iknál 4-évi és a IV-ikné! 6 évi jelöltség szükséges- A két utolsó osztályba sorolják az irodatiszteket legalább 6 évi szolgálati idő5 vei. A jelöltek évi fizetése 11.400—17.400 ko­rona. A jelöltet a törvényesen előirt idő be­töltése után hivatalnoknak nevezik ki. Az állami tisztviselők fizetései Á fizetés alapfizetésre, működési és csa­lád’ pótlékra oszlik. Az alapfizetés évi 9000—78.000 K.-ig terjed és pedig az I- osztályban: 14.000—78.000 ko­rona, a II. osztályban 9000—49.800 korona, a III. és IV. osztályban 9000—39.000 korona, Ezeken kívül jár még működési pótlék, há­rom csoportosítás szerint 2736—15-000 ko­rona összegben­A családi pótlék legfeljebb két gyermekre szól. Az I—Hí. rangosztályuaknál az első gyermek után jár 1800 korona, kettőért 3000 korona. A IV. szolgálati osztályhoz tartozó tisztviselők a többi gyermekek után kapnak még 900 koronát évente családtagonként. Előléptetések és egyebek A fizetési csoportoknál az előléptetés 2—4 évenként történik, még pedig minden év január 1-én, április teén, julius 1-én és októ­ber 1-én. A hivatalos elmeket a szolgálati beosztá. sok és szolgálati osztályok szerint megvál­toztathatják ­A szabadságidőt kettő-hat hétben állapítja meg a kormányja­vaslat és pedig kéthetes szabadságot kapnak a jelöltek, ennél többet a tisztviselők. Női al­kalmazottak kaphatnak három hónapos gyér* mekágyas szabadságot, de ezen idő alatt fi­zetésüknek csak 60 százalékát kapják. Hivatalnokok és tisztviselőjelöltek csak­is rendszeresített állásokba kerülhetnek. SfrfiasHg szenátor is Kilépeti e nemzett gsüíttsrala pártltol Mcgirta a P. M- H., hogy az uj nemzeti munkapárt alakuló ülésén elhatározták, hogy felszólítják Stransky Adolf dr. nemzeti dc- mekratapárti szenátort, hogy mint a régi ha­ladó néppárt megalapítója csatlakozzék az uj párthoz. Stransky szenátor rövid gondolko­dás után tegnap levélben értesítette Kra- márt, hogy kilép a nemzeti demokrata párt­ból és mandátumát a morva-sziléziai végre­hajtóbizottság rendelkezésére bocsátja. Kilé­pését azzal indokolja meg, hogy a párt prá­gai központja nem törődött a morva-sziléziai szervezet autonómiájával és ccntralisztikus politikát folytatott. Prága, szeptember 14. Bár az őszi választások kiírása kézen­fekvőnek látszik, Szlovenszkón még távolról sem indult meg a küzdelem s csupán Hodzsa agrárpártja erőlködik nagyban, hogy meg­javítsa egészen siralmas választási esélyeit Hodzsáék offenzivája és kétségbeesett kap­kodása teljesen indokolt, mert a koalíció leghívebb szlovenszkói hűbéresei s a cseh­szlovákizmus zászlótartód lépés,ről-lépésre veszítik lábuk alól a szlovenszkói talajt. A szlovák evangélikusok, akik a forradalom utáni időben tömegesen csatlakoztak a rol- nicka stranához, az utóbbi időben tömegesen elhagyják Hodzsa táborát, amely számukra csak csalódást hozott, amennyiben az agrár­párti politikusok nemcsak, hogy be nem váltották Ígéreteiket, hanem az egész vona­lon elárulták a szlovák nemzet érdekeit. A szlovák lutheránusok meggyőződtek róla, hogy a republikánus párt egyes-egyedtil Iiodzsa személyi politikáját szolgálja s velük csak csúf játékot űztek. Lipíó és Zólyom evangélikusai csapatos­tól elpártolnak Hodzsáíól és Razus mellé áilanak. Pálfordulásuk nyílt hadüzenet a centra­lizmus vezérférfiainak és azt a meggyőző­dést tükrözi, hogy mindaddig nem történhetik javulás a gyarmatsorsba taszított szlovák nép helyzetében, amig a Hodzsa-Srobár klikk el nem tűnik a politikai élet porond­járól. A szlovák evangélikusok autonomista orientációja kétségkívül döntő csapást készit elő Prága szlovenszkói politikájára és ebben a harcban az amerikai szlovákság is erő­teljes erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti az ellenzéki frontot. A választások céljaira indított amerikai gyűjtés összege már meghaladta a három millió cseh koronát, melyet a szlovák néppárt és a szlovák nemzeti párt fog megkapni. A hosszú időn át félrevezetett Prága ma már szintén tisztán kezdi látni a hely­zetet és nem lehetetlen, hogy Hodzsáék a választások után a jugoszláv Prebicsevics sorsára fognak jutni. Prága tisztalátása mellett szól Prásek lapjának, a Napravonak most megjelent cikke is, amely éles bonckés alá veszi a Hodzsa- társaság agrárvoltát. Az agrárius pártnak eddigi tizenkét kép­viselője közül mindössze kettő volt a földmivelő: Bráneczky és Sopkó. De ugy látszik, ez az egyhatodnyi érdek­képviselet is soknak bizonyult, mert az eljövendő választásokon már vagy egy­általában nem, vagy pedig olyan helyen jelölik a két földmivesképviselőí, ahol már mandátumhoz aligha juthatnak. Keletszlovenszkőban a lista élére Slávik Mihály dr.-t., volt zempléni zsupánt, jelenleg nagymiháiyi ügyvédet, továbbá Halla dr. pozsonyi kormánytitkárt és Jancsó kassai párttitkárt állítják. Szóval a föl dm ive s Sopkó mandátumára ügyvéd- és hivatalnok-jelöltek aspirálnak. Nyugaton viszont Bráneczkynek van kevés kilátása a sok egyéb mandátum- várományos miatt és ezenfelül itt általában megromlottak a republikánus párt választási kilátásai. A Napravo szerint kizárt dolog, hogy Hodzsáék meg tudják tartani szlovenszkói tizenkét mandátu­mukat. A hatalom ugyan külsőleg még az ő kezükben van, mert Hodzsa saját embereit ültette be a szlovenszkói közigazgatás po­zícióiba. A zsupánok, a járási főnökök, jegy­zők, tanítók és a csendőrök egyrésze még ma is republikánus vezérek intésére dolgo­zik és próbálja menteni, ami még ment­hető. A hivatali apparátushoz járul még a két napi és a tiz. hetilap, valamint a huszonöt titkárság. Mindez azonban hiábavaló, mert a szlovák nép elégedetlenségét semmi­féle koriesszervezeüel nem lehet többé leküzdeni és a szlovákoknak meg kell adui azt, ami őket a republikánus párt bűnéből' elkövetett jogfosztások és általános elszegényités után, ugy a nemzeti élet terén, mint a gazdasági és kulturális vonatkozásokban, méltán meg­illeti. — Közbevetőleg megjegyzem, hogy amennyiben a képviselőházat idöelőtt fel­oszlatnák, nézetem szerint ez esetből ate kotmányos és politikai kényszerűség a szenátus feloszlatása is. — A mostani őszi választásoknak még egy komoly ellenérvük van, ami különben közismert dolog. Az tudniillik, hogy nincs ki­mentve a kitűzött munkaprogram és hogy nevezetesen a koalíció még csak formailag sem tett eleget azoknak az Ígéreteknek, ame­lyeket a széles választói rétegeknek beadott. — Azt mondják, hogy legalább a válasz­tójogi novellát kellene letárgyalni, amely t. i két percent fenn nem forgása esetén a kisebbségeket ki akarja zárni a nemzetgyűlés­ből. Én azonban azt hiszem, hogy a koalíciós pártok közül elsősorban a Svehla-féle Agrár­párt már elveszítette érdekeltségét e novella keresztülvitele tekintetében. Svehláék ugyan, is a novellát különösen a Prásek=csoport, sőt mondhatni a Prásek személyének kizárhatá- sa szempontjából forszírozták. Amikor a képvise'löház alkotmányjogi bizottságában az a nézet kerekedett felül, hogy minden pártnak mindazon kerületben, ahol eléri a választói számot, mandátumot is kell kapnia tekintet nélkül arra, hogy egyébként elérte-e, vagy sem a köztársaság területén leadott szavaza­toknak két százalékát és amikor körülbelül bizonyos az, hogy Prásekék néhány helyen el fogják érni a választói számot s az meg égé* szén bizonyos, hogy maga Prásek eléri a vá­lasztói számot, a Svehla-párt előtt most már közömbös a választójogi novellának keresztülvitele* — A novella nem fontos most már azért sem, mert ennek elejtésével azt az ered­ményt is eléri, hogy a demokrácia elvét nem kell annyira megsérteni, mint ahogy azt az eredeti novella*javaslat keresztülvitelével megsértette volna. — A választási törvényt azonban mégis csak módosítani kell a tescheni és egyéb man­dátumok sorsa szempontjából. Tehát ez a teendő föltétlenül vár még erre a nemzet­gyűlésre. De ott van a köztisztviselők java­dalmazása rendezésének kérdése is, ami roppant nehéz és terjedelmes kérdés, annyte val is inkább, mivel e tekintetben az egyes pártok egyenesen licitálnak egymásra, csak­hogy a köztisztviselői szavazatokat megnyer­jék. A nagy ígéretekkel szemben viszont ott van államunk nehéz gazdasági helyzete s épp ezért ebbe a kérdésbe hatékonyan beleszól a hatalmas pénzügyminiszter ur. A vita itt na­gyon hosszadalmas lesz. És ott van még egy rengeteg csomóte az elintézetlen törvényja* vasiatoknak, ott van még egy csomó inter­pelláció és ott vannak a mentelmi ügyek. Ez utóbbiaknál a parlamentnek a bírósági meg­keresésekre föltétlenül válaszolnia kell. Mindezt nem lehet ,,sne’zider“-szerüen el­intézni. Ez is az őszi választások ellen szól. Következő kérdéseimet így fogalmaz* tam: Mikép, milyen erővel vesz részt a vá­lasztási küzdelemben a szlovák nemzeti párt? önálló listája lesz-e, vagy pedig más párttal fog kooperálni? — A szlovák nemzeti párt — úgymond — szerény anyagi eszközeihez képest igen serényen munkálkodik híveinek a megszer­vezésén. Több felé nyilvános népgvüléseket rendez és titkárai utján az egyes falvakban eredményesen organizál. Mondhatom, hogy számos ohmn község, amely azelőtt az agrár­párthoz tartozott, seregesen csatlakozik mi- hozzánk és oly lelkesedéssel, hogy nem i.gen képzelhető, miszerint ezek a tömegek ismét visszatérithetők lennének azokba a kormány­pártokba, amelyekben a lefolyt hat év alatt olyan keservesen csaMdtak. Hiszen népünk egyenesen nem bírja azt az anyagi nyűgöt, amelyet a teljesen helytelen és csapnivaló adóztatási rend­szer rovott rája és amelynek csak egyik kimagasló visszásá­ga az, hogy most hajtják be' azokat a 2—3 sőt 5 éves adótartozásokat, melyeket annak idején a nép talán könnyűszerrel ki tudott volna fizetni, de ma már képtelen arra. Igen érdekes és jellemző közgazdasági jelenség az hogy amíg a falu népe a háború második fe­lében és a prevrat első időszakában csaknem teljesen kifizette a pénzintézeteiméi fönnállóit tartozásait, addig most a nép ismét kezd „váltózni“, nyak* AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAA mindenki csak IMpierib és Tsa minzímh vesz, DraUsaava, Rodnlünd ui. Tolot'oii 1080 6* -3(1’. Á szlovák nemzeti párt vezére nyilatkozik a választások idejéről, a választójogi novellá­ról, a szlovák nemzeti pártról és az ellenzéki közhangulat erősödéséről — A Koza-akclóhoz semmi köze nincs A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Losonc, szeptember 12. A választási előkészületek jegyében ala­kuló szlovenszkói politikában nevezetes sze­rep vár a szlovák nemzeti pártra is, amely Rázus Márton szellemi vezetése alatt az evangélikus és általában a liberális irányzatú szlovák rétegek szervezésével építi ki a par­lamenti képviselethez vezető utat. A pártnak Rázus mellett egyik legjelentősebb vezér* alakja Bazovsky Lajos dr. losonci ügyvéd, volt nógrádi zsupán, akinek hosszú politikai múlt­ja és a politikai vezetésire hivatott, kipróbált j rátermettsége előkelő szerepet biztosit szá­mára a szlovák politikai élet közeljövőjében A választások problémáival kapcsolatban a P. M. H- Rázus Mártont egy hónappal ez­előtt már megszólaltatta hasábjain. Most mó* dunkban van a hosszabb ruszinszkói útjáról néhány nap előtt visszatért Bazovsky Lajos dr. rendkívül érdekes politikai nyilatkozatát is közölni. Első kérdésemben a nemzetgyűlési vá­lasztások időpontjára vonatkozólag kertem ki véleményét. A kérdést eredeti, uj oldalairól megvilágító válasza igy hangzott: — Minden ellenkező állítás és kombináció dacára is az a nézetem, hogy a kormány a választásokat aligha fogja még a folyó évben megejteni, illetve a parlamentet a folyó évben nem fog­ja feloszlatni. Az kétségtelen, hogy az elégü- letlen tömegeknél — mint amilyenek a szó* venszkói tömegek — a legelőnyösebb idő­szaknak látszik a választások megejtésére az ősz- Ezt leginkább azzal szokták indokolni hogy az aratások után bekövetkező időszak* bán a népnek mégis csak van még kenyere élelmiszere és igy a hangulat s a lelkűiét nyugodfabb, nem annyira kiélezett a kor* mánnya! szemben, mint a tavaszi hónapok­ban, amikor az éléskamrák vagv kiürülő fél­ben vannak, vagy már kiürültek- E körül­mény az őszi választások mellett szólana. Azonban igen sok körülmény szól a mostani őszi választások ellen. Itt elsősorban említe­nem kell Masaryk elnök urnák kiváló alkot­mánytiszíeletét és meg vagyok afelől győ­ződve, hogy az ő kedve szerint való dolog lenne, ha a nemzetgyűlési ciklus al&oímányszeriien csak 1926-ban fejeződnék be. Ellene szói a mostani őszi választásoknak azon érthető emberi gyengeség, hogy maguk a nemzetgyűlési tagok is a legszívesebben megtartanák a képviselői tisztséget az alkot* mány szerint megengedhető legvégső időha­tárig. Áll ez nevezetesen a koalíció tagjai­ra, akik képviselői tisztség mellett még ha* talmi pozíciókban is vannak s csak természe* tes, hogy a hatalmat nem szívesen bocsátják ki a kezeikből. Azon körülmény is az őszi választások ellen szól, hogy a koalíciós pár­toknál a vidéken még nem igen tapasztalható valami lázasabb választási előkészület. Nem hinném, hogy e pártok annyira önhittek lel­nének, hogy elegendőnek tartanák közvetle­nül a választások előtti akciót­— így tehát a választásokat a követke­ző tavaszra kellene kiírni- E tekintetben a do* lóg ugy áll, hogy a nemzetgyűlésnek alkot- mányszerüen 1926 május 26-án járna le az ideje. Ezen időponttól kezdve két hónapon belül keltene a választásokat megejteni és igy a legutolsó terminus 1926 julius 26*ika volna. Ez az időpont azonban az előbb emlí­tett megelégedettség, vagy elégedetlenség szempontjából talán egyforma a tavaszi idő3 szakkal. És igy nőm egészen alaptalan az a kombináció som, hogy valamiképpen egykét hónap* pal későbbre tétetnének át a választások s azokat csak 1926 őszén tartanák meg. Ebbe a föltevésbe viszont belekapcsolódik az az eszmemenet, hogy ha már az alkotmányos* ság egy-két hónappal megtörhető, miért ne töressék az meg egy-két esztendővel is! És nincs teljesen kizárva, hogy a nemzetgyűlés alkotmányos ciklusának akár két esztendővoj való meghosszabbításához is megtalálná a szükséges kétharmad többséget. Ezen eset­ben tényleg egyidőben lennének megtartha­tók a nemzetgyűlési választások is, . . ­Kedd, szeptember 15.

Next

/
Thumbnails
Contents