Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-13 / 207. (950.) szám
Vasárnap, szeptember 13. 3 m ií# %mmmn Iría: Schöpllin Aladár A színházi szezon egyelőre teljes bizonytalansággal kezdődik. Nagy a „drukk" Thália berkének minden bokrában: milyen lesz az ui szezon, olyan rettenetesen rossz-e, mint a tavalyi, vagy vissza fog-e édesedni a közönség a színházba, amely mindig legkedvesebb tömegszórakozása volt. Lesznek-e elegendő számmal jó darabok, melyek behozzák a tömegeket a nézőtérre? Hogy fognak boldogulni az Unió fölbomlása után keletkezett uj vállalkozások? Évekig a diadal, a nagy élet, a gondtalanság tanyája volt a színház. A pénz csak ugv dőlt bele és csak úgy dőlt belőle mindenki felé, aki bele tudott kapcsolódni a színház életébe. Most pedig aggódás, erőfeszítés, keserves verseny, anyagi gond. Nagyon sokat beszélnek a színház válságáról és nem is hiába beszélnek, ez a válság csakugyan megvan. Az okait keresik mindenfelé, pedig nem is kell keresni, mindenki szeme előtt áll az alapvető ok. Az egyik az. hogy nemcsak Budapesten, hanem általában a középeurópai nagyvárosokban túlságosan sok a színház, több, mint amennyit a közönség el tud látni. Ez nem volt észrevehető az úgynevezett konjunkturális időkben, amikor az infláció nyomán áradt a pénz, minden üzlettel foglalkozó ember — és ki nem foglalkozott ebben az időben üzlettel? — csak úgy habzsolta a bankókat, melyeknek tudta az értéktelenségét, tehát sietett túladni rajtuk. Akkor tele is volt minden színház, autón jártak a színészek, nagy urak voltak a színházi pénztárosok. Ma azonban nehéz a pénz. a kereseti lehetőségek rosszak, sehol sincs pénz és hol kezdjék az emberek a takarékoskodást, ha nem a szórakozásaikon, elsősorban a színházon? A dolognak aligha lehet más vége — hacsak a gazdasági viszonyok hirtelen meg nem változnak —. mint hogy egy-két színház elpusztul. Ezt akadémikusán tudják a színházaknál Is, gyakorlatilag azonban úgy áll a dolog, hogy minden színház egyelőre egymást tessékeli előre a halálba s mindegyik küzd a végsőkig a megfulladás ellen. Természetesen egyik sem akar az lenni, amelyik kezdi a halált. S minden színházhoz annyi embernek az Érdeke fűződik, hogy már ezek maguk is tartóssá teszik az exisztenciáért való harcot. A kiválasztódásnak természetes utón, a gazdasági kényszerűségek terhe alatt kell megtörténni. A másik ok nyomosabb és a mi szempontunkból érdekesebb is. Nem csupán szin- lázi válságról van szó, sőt nem is elsősorban színházi válságról, hanem a dráma válságáról. Ez az egész világra kiterjedő jelenség. A szellemi élet sajátságos hullámzása most a hullámvölgybe taszította le a drámát. Mintha 1 dráma szelleme kialvóban volna. Sehonnan nem jönnek nagy drámaírók, akik nagyok akár az irodalom értelmében, amely a művészet legfelsőbb követelményeit szögezi az íróval szemben, sem a színház szempontjából, mely elsősorban azt kívánja a drámától, rogy mennél több közönséget csőditsen. Majd az egész 19. századon át Paris volt a világ színházainak rezervoirja. Innen keltek szárnyra a színdarabok, amelyek bejártak minden színpadot, lefoglalták a közönség ér-: mikor ideje voit, vittem neki egy^csupor málnát ás nem vettem el érte semmit, csak arra kértem. Azt mondta, jó . . . van égy szép darab fehér selyme, a lánya menyasszonyruhájából maradt. Mert én már akkor is tudtam . . . Még nem végezték be a cséplést, mikor bevégezte az asszony. Az ember nem tudta, hol kezdje. Mert a halottak avval a maguk részére nyugodalmas bevégzéssel mindig egy súlyos kezdetet nyomnak az itímaradottak vállára. Vé.gül avval kezdte, ami egyedül rajta állott: a gödörrel. Mikor beleraizolta a gyepbe a körvonalakat ás zizegve hullt le az első kék virág, felcsuklott belőle a sirás: — Hei Rozi, Rozi! Éppen úgy hervadt le a kékkeildős feje. Később megszállta a gondosság, hogy minél főbb legyen, ami tőle telik. Olyan óvatosan bánt a rögökkel, mintha bársonypárnákból vetne ágyat. A hold jókor jött é.s kitartóan függött felette, elkészült világánál még a,z este. Hazamenet beszólt a harangozóhoz cs a paphoz. Virrasztók könnyen kerültek. Péternek jó! esett az ajánlkozá- 5uk, ő nem hallotta, mivel biztatták egymást a sziveségre: — Gyüjjék no, lesz mivel kocintani, még nagyvásárkor hozott Rozi egy félíiter spirituszt a esépléshez. Láttam, mert vele .voltam a botba! Mosdatták, öltöztették az asszonyok. Péter gondolkozott a továbbiakon, kora hajnalban pedig a városba indult. Az ismerős asztaloshoz ment, akinél a fiókos kaszait csináltatták annak ideién. Még emlékezett Péterre és nevetve csapott a tenyerébe. — No ugye, hogy nem volt nyers a kaszni rája, nem hasadt meg, ugye? Most csinálunk mellé széket is? Péter legyintett. Az igazság győz! L deklődését, irányt és stílust adtak a színművészeinek- Nem volt év, hogy ne jött volna Párisból néhány olyan darab, amelynek sikere biztos volt. A párisi szerző nagyszerűen tudta a technikát, tudta, mi kell témában, hangban, formában a nagyvárosi polgárságnak. közvetlen, erős kapcsolata volt a közönséggel. uralkodni tudort a színházon. Nem adott nagy drámát a szó klasszikus értelmében, nem dolgozott- a halhatatlanságnak, de érdekes' volt, izgató, vagy mulatságos. Augier, Dumas., Sardou, Taiílerau és társaik, ha nem is a drámát, de a teátrumot nagyszerűen fölvirágoztatták. Fényesen értettek ahhoz, hogy miképpen kell jó szerepeket írni, tehát fölvirágoztatták a színészeket is. Olyan szerepekben, mini a Kaméiiás hölgy. Dúsétól lefelé a színésznők ezrei arattak fényes sikereket. Még akik később jöttek, a század fordulója felé, Bataille, Bernstein, Flers és Caillavet s a többiek, azok is tartani tudták az iramot. A színházak minden évben megkaptak tőlük annyi darabot, amennyivel a — Valami kényelmesebbet. — Ágy is lehet olyan! — Nem olyan, hanem ilyen! A cégérre mutatott, a felmázolt koporsóra. Az asztalos sajnálkozva ment a raktár kulcsáért. Volt ott mindenféle, egymás hegyére-hátára halmozva. Péter a legszebbhez, az aranykoszorukkal körülverthez húzott. — Mennyi lenne? — Háromszázhetven korona. — Tyhü! — Olcsóbb is van! — Maradiunk ennél; fizetni úgyis csak csép- iés után tudnék, akkor pedig erre is telik ... a Rozi részét eladhatom a magból! Az asztalos szívessége egyszeribe megdermedt a pincehelyiség hűvösében. Türelmetlenül nézett a visszamaradt emberre, mert be akarta zárni az ajtót. Péter olyan sápadt volt, hogy beleillett volna valamelyik koporsóba halottnak. Mire a kapuhoz vánszorgott, az asztalos már uj vevővel tárgyalj valami képrámáról és Péter felé csak úgy félvállról intett: — Hja, atyafi, manapság nem megy úgy! Másoknál nem is próbálkozott az ember; csak még a csipkés zsidónéhoz nézett be a szemfedő miatt. Az sem adta úgy. — De halottnak kell, ténsasszony! — Éppen, azért; a halott nem jön már be hetivásárra és nem foghatom meg, hogy: fizessen már, no! Mosolygott a saját tréfáján, olyan szélesre huzva a száját, mintha azt is ki akarná mérni a rőfön. Péter egy ideig tehetetlenül, szétveten kezekkel állott az utcán, mint aki törékeny portékát ejtett el és most a hulló cserepek után bámul. szezonjukat megmenthették. A színigazgatóknak nem volt különösebb bajuk a reper- toirral. Most azonban ez a reservoir kimerült. A régi, elhalt drámaírók helyébe jöttek ugyan újak, sokan is, de a színvonalukat és hatásukat nem tudták elérni. Ma a francia dráma és vígjáték jóformán teljesen mesteremberek kezén vaii- Ismert kliséket variálnak, az unalomig, a technikát jól tudják még ma is, hiszen a technikai színvonal Párisban elengedhetetlen föltétele annak, hogy valaki színpadra kerülhessen, de maga a technika mégsem elég, mondanivaló is kell hozzá és ez a francia drámaírók túlnyomó részének igazán nincs. A párisi termés még mindig nagy teret foglal el színpadjainkon, de bizony már nem ad biztonságot a színházaknak: az utóbbi években bukásról bukásra jutottak Paris diadalmas szerzői. A közönség meglehetősen kiábrándult belőlük, egyre inkább visszautasítja őket. Másutt meg nincs friss termés. A német dráma sehogysem tudja mondanivalóiHirdetéseink mindig szerény keretek között mozogtak, mert mindenki jól ismeri gyártmányaink elsőrendű minőségét és ízléses voltát. A parfumgyártás ma már nem egyes kiválasztottak privilégiuma, s igy feladatunk a legszélesebb köröket felvilágosítani, akiket eddig az ismeretlen, külföldi márka jelszavával elkápráztattak, hogy a üli gydrtmdniijiiiilí isijesen eíüu színvonalon öl! a írandó és tankol ssiöSszsreKfá.£l, anélkül, hogy áraink túlságosan magasak volnának Nem áldozunk nagy pénzösszegeket hirdetésekre, hanem olyan minőségű szériákat készítünk, amelyek kiállításukkal és csomagolásukkal a legkényesebb ízlést is kielégítik és olyan árakon hozzuk forgalomba, hogy ezzel uj barátaink ellőtt is bebizonyítjuk, amit ismert bel-és külföldi szakemberek már régen tudnak, hogy a ProtfiiQSüa ff. ggörfisitoiuoh elit sOrenűtteK. Finom és tartós parfümnek szép csiszolt | üvegecshében csak 25 korona az ára, kellemes | illatú és Ízlésesen csomagolt toalettpuder 10 | korona, egy darab kitűnő, erős illatú toalett- B szappan csak 7.50 korona: SiliSlílez „EXfiase" g üudrfmáRu § ez a legjoUEB reftlömunk. nak szinpadilag érvényesíthető formuláját megtalálni, az olaszok alig jönnek számba, a skandinávok, akik valaha Ibsennel és Björn- sonnal hatalmasan előretörtek, végleg lemaradtak. Még az angoloktól lehet várni legtöbbet: Bemard Shaw úgy áll a világ drámairodalmában, mint egy magányos hely a lapályon s néhány más angol drámaíró is tudna valamit adni a kontinentális színpadnak. de az angol darabok speciális inzuláris izét még távolról sem szokta meg a közönség. mint a könnyű francia színpadi fűszert. A magyar dráma kedveltségiét és külföldi sikereit részben az is magyarázza, hogy a világ nagy színpadjai számára akárhonnan is előteremtik a fogyasztani valót. Nálunk is bizonyos leésappanás van azonban e téren: a régebbiek már alig tudnak újat. frappánsat hozni, az újak pedig kevesebb készséget hoznak tarsolyukban. Amiben reménykedtünk, a magyar dráma kiterjedése, tartalommal való megtelése, a technika meghódítása után a mondanivalók kimélyitése, nem következett be. Nem könnyű dolog ilyen körülmények között színházat vezetni. S nem is fogja más megmenteni a modern színházat, csak a dráma egy szerencsés fordulata, nagy tehetségek felbukkanása. Mert a közönség megy a színházba a színészekért, a díszletekért, mindenféle másért, de legelsősorban mégis csak a színdarabértA íseiiei is érmeiméit Washingtonira Prága, szeptember 12. Szeptember 16-án lesz sz interparlamentáris unió konferenciája Washingtonban. A konferencián a németek részéről Me- dinger dr. képviselő fog megjelenni. A csehek részéről — bár eredetileg nem akartak delegátust kügdeni — Brabec dr., cseh nemzeti demokrata szenátor megy Washingtonba. wasáBBBBBBBaamBsma % Aztán megtörülte a homlokát és elindult. — Ej, no! Megcsináltatja az otthoni mesternél. Azon ugyan nem lesz aranykoszoru, de legalább jó erős, nem n3*üvi szét olyan hamarosan a féreg. Az ispánlakás előtt ment el . . . talán felkeltek már, elintézi a fejkötő ügyét. Szemfedő úgysem lesz, be kell érni Rozinak egy vastag lepedővel, nekik pedig a megmaradó kettővel. Az ispánná a tornácon állt, a tyuketetésre vigyázott. Szives, meleg asszonyság volt. Kövér, fehér karjai szinte az elnyelés veszedelméig ölelték magukba a keskeny korlátot, amelyre rádült. A beszéd.ie olyan volt, mintha valamikor lenyelt volna egy puha, szürke gyapjugombolyagot és most annak anyagját gombolyítja le a torkán, vigyázva, hogy valahol el n:e szakadjon. — Ejnye no Péter, hát meghalt a Rozi, az Isten szerelméért, ki hitte volna, hiszen vékony- pénzü volt, de azért mégis, talán sokat dolgoztattad, nem kellett volna, mi lesz most a gyerekekkel . . . Péter bátorságot vett, hogy megszakítsa a fonalat. — Hát igen, ténsasszony. Ráemlékezett a haldoklásában, mert hogy olyan jó tetszett lenni, megígérte, hogy valami kis gyümölcsért varr neki halotti fejkötőt! — Hogy ígértem volna . . . hát lehet, tényleg volt egy darab selymem és az asszony nem vett el pénzt, valami rongyot kért ... ha tudnám, hol van. Gyerekek, ti nem húztátok ki a maradékos zsákból? Igen, Jolika báiiruhát varrt belőle a babájának, most már nem ronthatjuk el a gyerek kedvét, hanem a málnáért . . . adjátok ide az egész csomót. Ni, ez még egészen jó darab, vigye haza Péter, lesz belőle kötényke valamelyiknek, hogy ne legyek adósa a megboldogultnak . . . Eközben történt a kislányok felvonulása a bizonyítékokkal, a rongyoszsák végigkotrása, mig végül Péter eltávozott, egy darab ócska kartonronggyal megajándékozva. A hóna alá gyűrte. Aztán mielőtt betért volna az asztaloshoz, lapdá- vá gyömöszölte és behajitotta a bozótba. Az asztalos az ablakfülkébe volt építkezve, fiaskó, pohár és pipa téglázta be az ablak vágásába. Mintha csak Péterre várt volna. Ez igaz is volt. Látta, mikor a városba ment reggel és feltör tyant. — Már az ilyen rongyos is csak a városba szalad! Mikor az ő házához közeledett a szegény sirásó, akkor már egy félüveg pálinkával tüzesebbre főve buzgóit: — No hiszen, megállj csak! Péter nem titkolta a városi prób&kozását. Az asztalos végighallgatta, azután fogtála mérővesszőt. — Gyerünk, vegyünk mértéket Roziról! Péter felzokogott, mikor felemelték a lepedőt és meglátta a rendbeszedett asszonyt, akivel a szomszédok büszkélkedtek: — Nem éppen olyan, mint mikor a menyecsketáncot járta benne? Mert a lakodalmi ruháját adták rá. Jó volt még, csak a ráhimzett piros selyemvirágok foszlottak ki . . . Rozi is szép volt, csak az arca rózsái foszlottak szerte . . . Az asztalos végighiivelykezte a méterrel, mint valami gerendát. — Háromszázhuszért meglesz a koporsó; a felét most fizeti, a felét délután, hog3Üia Ítész lesz! Hoiidek Rudolf Vínohrady, Fochová 25 elsőrendű női és úti szabóíerme mérték szerint, “IBS HŰT Valódi angol szövetek Soha sem találtaíoií egy darab Sdiichtszappan, amelyben csak a legcsekélyebb hamisítás is ulánamuiaiható leit volna. Soha sem lett egy darab fehérnemű Schidilszappan által megrongálva. Mindig tiszte, jó és ártalmatlan a Schichtszappan. A Schichtszappan árát olcsóbbá tehetnénk, ha akarnánk; olcsóbb nyersanyagok és kevésbé gondos gyártás állal. I Ezt azonban nem tesszük, mert jelszavunk marad: „SditciiSszaipi a icijobbr Csakis Szarvas-jeggyel valódi.
