Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-13 / 207. (950.) szám
41 Vasárnap, szeptember 13. Iáin Patába Anodok, fütőbatériák, kiváló áramforrások minden rádióamatőr részére. Kérjen árjegyzéket „M. H.w Az egegi hajsza Bányász Endre plébánost fölmentette a törvényszék — A kántortanitó személyi gyűlöletből jelentette föl izgatás és elnöksértés miatt — A tanuk ellen is folyt a hajsza — A P. M. H. tudósítójától. — Komárom, szeptember 12. Több ízben nagy port vert már fel az a harc, mely Egegfaluban másfél év óta áldatlan állapotokat teremtett. Bányász Endre plébános áll a harc középpontjában. Múlt év májusában a plébánost egy cigányasszonynak öltözött egyén egy temetés alkalmával bottal megverte. A járásbíróságon 3 tanú esküvel bizonyította, hogy a tettes Kalmár Gyula egegi kántortanitó volt. Kalmár azóta az ottani Csánky párt tagjaival lelketlen hajszát indított a plébános ellen s hogy állásából kiüldözhesse, ismételten feljelentette egyházi hatóságánál is. Az egyházi hatóság ötven tanú vallomása alapján két ízben is felmentő ítéletet hozott. Jellemző, hogy a plébános mellett .valló tanuk szőlőjében „ismeretlen tettesek44 ezerszám vagdalták ki a szőlőtőkéket. Legutóbb Kalmár négy rendbeli rendtörvénybe ütköző cselekmény miatt jelentette fel a plébánost. Erre megvonták államsegélyét. Az egyházi hatóság fegyelmije felmentő ítélettel végződött. Az ügy szeptember 10-én került a komáromi törvényszék elé, miután a járásbíróságon ötven tanú vallott a plébános mellett. A törvényszéken 16 tanút hallgattak ki. Kalmárt nem engedték esküre. A törvényszék ítélete felmentette a plébánost a bosszúból indított hajsza vádjai alól. A vádló tanukat nem vehették figyelembe, mert bebizonyosodott, hogy a védő tanuk szőlőjében elkövetett garázdálkodásban részük volt. Az ügyész íelebbezett. — Hát ... én úgy gondoltam, hogy várna csépi és utánig! — No, persze! Többet sem szólt, csak becsattantotta a mérővesszőt, mint valami veszett fogsort és elment. Péter egész nap azt hitte, hogy ezerfelé hasadva fog széthullni a feje ... és semmi — semmi sem történt, ami enyhítene a gondjain. Csak az este . . . mert az úgy nyílik az ember feje fölé, mint egy széles, fekete ernyő . . . nem látjuk alóla, villámlik-e, szakad-e a felhő, megpihenünk. De még ott sem hagyták. Urangyala után a harangozó megállt a kapufélfájánál: — Hallod, micsoda rendetlen ember vagy — korholta Pétert —, egész délután nem csináltunk semmit a te temetésed miatt és még tán reggel sem lesz belőle semmi! — Bár lenne igazán az én temetésem! holtnak sem eiég. ha belefutsz az érte való busuíásba és nem teszel semmit. Már elhozhattad volna azt a koporsót! Pipálva ment tovább. Péter megcsikorgatta a foga közt az Isten •nevét. — Isten, Isten! Reggel elfutott az erdészhez. Ott is a téns- a.sszony ült a tornácon és áldott szívvel sajnálta Pétert. Ugyan jó ember, mit is fog maga csinálni? Péter előadta, hogy nagyon nem tudja, mit csináljon. Ha falán az erdész ur kisegítené néhány szál deszkával, hiszen a fűrészből mindig hoznak ír, az udvarba. Az ember sokszor olyan furcsa, mint azok a virágok, amelyek összecsukódnak, hogyha beléjük néz a nap. Az erdészné is olyan estike-fajta volt, mindjárt összehuzódott bő szivének korca, mikor Péter odavilágitott a bizalmával., Csak annyi fért ki a száján, mialatt bement: — Jó jó! De a szegény ember azért reménykedett, Hogy olyan asszonyl odadörzsölőzés.sei megpubit- ja az urát. Sokáig tárgyaltak odabent, mig újra kijött az asszony. ■ Hallja, Pétcrkém, az nem 1 ehet. Úgy mondta az uram, hogy van néhány deszka odalent, de M amerikai szioráhság támogatta a szlovák ellenzék választási Miielméi Az amerikai szlovák vezérek fölhívása — Keserűen csalódott a szlovák nép ^,,1 Prága, szeptember 12. A' közeledő választások hírére megmozdult az amerikai szlovákság is és vezető tényezői az amerikai szlovák néphez felhívást bocsátottak ki az ellenzéki választási alapra való adakozás céljából. A felhívást Kocsis István, Horváth József, Mihal András, Poruvsky János lelkészek, a világi vezetők közül Husek József, Daxner Iván és Szim- csák Mihály Írták alá: A felhívásban a következőket olvassuk: „Drága testvéreink! Forró nemzeti érzésből megindult létekből fakadnak a mi szavaink, drága amerikai szlovák testvéreink. A mi szlovenszkói nemzetünk nevében terjesztjük elő kérelmünket, csendben, őszintén, kényszer nélkül — abban a szilárd meggyőződésben, hogy szavainknak megérdemelt súlya és meggyőző ereje mindenütt meglesz. Szenved a mi nemzetünk. Szenved nem csak testileg, létét illetőleg, gazdaságilag, hanem szenved szellemileg is. Lelkileg leginkább azért, mert végzetesen, keservesen csalódott fajtestvéreiben. A csehszlovák köztársaságnak több mint hét esztendős fenállása után tények beszélnek erről a megrendítő valóságról. Már nincs szükség arra sem, hogy az igazságos harag tüzes, gyújtó szavaira támaszkodjunk; csak némán kell rámutatni a szlovák népnek súlyos gondok által felszántott arcára; a kivándorlók kétségbeesett menekülésére az édes hazából; azon kevesek bizonytalan és állandóan fenyegetett létére akiknek sikerült magukat még a hivatalokban, a közszolgálatban, a gyárakban és műhelyekben megtartaniok, a cseh egyetemi tanárok támadásaira a szlovák nyelvvel és | kultúrával szemben, a macedón csavargók felbérelésére, hogy ezek polit'kai orvtámadásokat intézzenek a szlovák nemzet legjobb fiai ellen; a szlovák vallásos érzület rendszeres aláásására; nemzeti reménységünknek, ami drága szlovák ifjúságunknak tervszerű lehetetlenné tételére — s egyáltalán ki volna képes ily szűk keretek között ecsetelni azt a sok ezer tényt arról a gazdasági és szellemi erőszakról, amely alatt a mi szlovák népünk a Tátra alatt szenved!14 A felhívás ezután a szlovák ellenzék anyagi támogatására szólítja fel az amerikai szlovákságot. Az erdélyi telepesek ii@ye Műbél a népszövetség elé kerül A telepesek a hágai nemzetközi bírósághoz a pellálhatuak — A világ közvéleményét informálják sérelmeikről Genf, szeptember 12. A népszövetség döntése az erdélyi telepesek ügyében igen vegyes fogadtatásra talált a delegátusok között. Sokaknak az a véleménye, hogy a népszövetségi tanácsnak tagjai kényelmi szempontból elejtették a magyar telepesek ügyét. Pedig egy hasonló ügyben a népszövetségi rendszer igazságos döntést hozott, amennyiben Lengyelországot kényszerítette a jogtalanul elkobzott földek f visszaadására. A tanács ennek a precedensnek ellenére most elfogádta a 700.000 frankos kártérítésre vonatkozó román, ajánlatot Mindazonáltal az ügy még nincsen véglegesen elintézve: a magyar telepesektől függ, vájjon elfogadják-e a bukaresti kormány felajánlotta kártérítést, vagy ragaszkodnak-e birtokaik visszakapásához, esetleg teljes forgalmi árban való megváltásához? A népszövetség titkárságától nyert információk szerint az erdélyi telepeseknek módjuk van arra, hogy szabályos pert provokáljanak a hágai nemzetközi bíróság előtt. W—W—BB—MBUBaanaEnHB^i Toronyi Gyula, az erdélyi és bányát! magyar telepesek megbízottja kijelentette, hogy a telepesek a nemzetközi sajtó utján a világ közvéleményéhez szándékoznak fordulni. Toronyi a telepesek nevében a tanács minden egyes tagjához külön-külön levelet intézett, amelyben kérte a tárgyalásnak újból felvételét és hangsúlyozta, hogy az ismeretes, csekély összegű kisajátítási árral a kérdés nem nyert igazságos elintézést. Leveleire azonban választ nem kapott. Lehetséges, hogy a telepesek még a mostani ülésszak folyamán újból meg fogják keresni a tanácsot és kérni fogják tőle az ügynek napirendre tűzését. A beadványban hangsúlyozni fogjuk — mondotta Toronyi — hogy a tanács bennünket meg sem hallgatott a rajtunk esett sérelmek tárgyalásánál, holott hasonló ügyben a lengyelországi német telepesek részt vettek a kisajátítási összegeket megállapító tárgyalásokon. Ezen a tárgyaláson néhány német telepesnek ugyancsak 700.000 francia ■■IHlll III Ilim IH III IIIM l| 11 111IIIW I Ilii 111| 1 IMI I— I i^iI II I |HHl JA siappan | I ÜT w mIU mosópor finr a légióim aeilizereSt. ^i| abból melegágyat fogunk csinálni, mert tavaly is 1 úgy szégyeltem, hogy nem volt még fejessalátám, mikor vadászni jött a báró ur . . . hanem a gye- | rekek — erről tárgyalt hát olyan huzamosan az előrelátó jóasszony az urával —: a Marikát majd újévtől elvinném a lányomhoz pesztrának, mert kicsinye lesz. Addig csak ellóg valahogy otthon, nem? Péter megbökte a kalapját és szó nélkül ment •tovább. A Marikát! Akinek vékonyka háziasszonyi tudásán fognak most lógni valamennyien! Ó, óz önzetlen, áldott lélek! Mintha forró vizzel öntötték volna szembe, de nem volt más hátra: betért a bíróhoz, hogy temettesse el mint faluszegényét. A biró igen tapintatos ember hírében állott, meglátszott ez a külsején is: a kalapja is alig érintve ült a fején, mintha éppen csak tapogatná azt a nagybecsű koponyát. Csengés nélkül beszélt, mint ahogy a számológép fagolyói siklatlak. Ide-oda, nem lehetett tudni, melyiket adja, melyiket veszi. *— No jó Péterként, nézd: én nem mondom meg senkinek, én nem akarok szégyent a fejedre, hiszen tudod, hogy nem vagy bejegyezve a falu szegényei közé. Ne félj, én nem mondom meg senkinek, hogy ilyen gyalázatot akartál csinálni, ugy temettetni el Rozit, mint egy utolsó koldust. Csak menj nyugodtan, én meg nem mondlak... Végül elhatározta magát Péter. Csakhogy már harmadnap délután volt. A trágyásszekér deszkái . . ott állt a szekérke, mert néha, mikor jókarban voltak a tehénkék, járomba fogta őket és szántogatott, fuvarozott. Felvágja és összeüti abból, talán kitelik. Bement a szobába, ahol a virrasztók se itt, se ott álldogáltak a küszöb környékén. Az öltöztető asszonyok már nem voltak büszkék Rozira, nem is igen lehetett felismerni a fekete selyemszoknyában sz.étpu-ffarit testben az egykori táncos menyecskét. Péter izzadtam alázatosan állott közöttük. — Holnap reggel már bizonyosan kivisszük a szegényt, legyenek szivesek még egy éjszakát... A szomszédok keresgélve topogtak, mintha bi jócskát játszanának az elhatározással. Nem lelték. Talán ha több spirituszt vett volna Rozi... A madzagon járó függöny mögött legyek döngicséltck a fedetlen, tulerjedő tejjel telt köcsögök körül. A négy gyerek tátott szájjal ácsorgóit. A kis Rozi pityeregni kezdett. ' — Anya, anyaaa . . . Csak tőszavakból állott a nyelvtudománya, a ragokat, képzőket taglejtésekkel kalimpálta hozzá. Most ugy kellett érteni: anyához, mert tömzsi lábaival az ágyra próbált kapaszkodni. Mit csináljon vele? Feltette lábtól. — De az arcát ne bántsd anyának, mert bibi! A három nagyobbnak meghagyta: — Ne emeljétek fel a lepedőt, anyátok ugy sincs ott. ö elment gyönyörű angyalnak az égbe. arany frankot Ítéltek meg kártérítési összegül és most a csaknem 2500 csángó és magyar telepesnek is ugyanezt az összeget kínálják fel. Ma a községi biró felakasztfa magát... A nagybereznai községi pénztár pénzkészletének; nagyrésze eltűnt — A hatóság keresi a bűnösöket Ungvár, szeptember 12. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Nagy szenzációt keltett hónapokkal ezelőtt az a hír, hogy a nagybereznai községi pénztárt egy éjjel kirabolták. A rablók a biró hálószo- | bájába hatoltak be, ahonnan a pénztár kulcsait ellopták és azzal a pánzszekrényt fölnyitva, több ezer koronát elraboltak. A csendőri nyomozás megállapította, hogy az egész betörési komédiát a biró tálába ki és ifj. Ivanésik Péter községi bírót a nagybereznai csendőrség megkeresésére az ungvári rendőrség elfogta. Iváncsik Péter azonban a rendőrségi zárkában ítéletet mondott maga fölött és az ablakvasra fölakasztotta magátMiután a tragikus eset megtörtént, a hatóságok is érdeklődni kezdtek a nagybereznai községi pénztár ügyei iránt. Megindította a vizsgálatot a pénzügyi hatóság is és ennek folyományaként már hetek óta tart a rovan- csolás Nagybereznán. Az eddig megállapított hiányok meghaladják a harminckétezer koronát. A nyomozás megállapította, hogy az öngyilkos bírónak bűntársai is vannak, akiknek azonban könnyű a dolguk, mivel a biró már halott. A vizsgálat még szenzációs részleteket fog föltárni, de a kormányzóság már most is nagy zavarban van, mert a ruszinszkói községi háztartások máig sincsenek rendezve. A vagyonkezelésről nagyobbrészt máig sem adtak számot. A nagybereznai vizsgálat is csak akkor indult meg. amikor a biró fölakasztotta magát. A kormányzóság azonban nem várhatja meg, amig némely községi biró fölakasztja magát, hanem gyorsan és erélyesen cselekednie-kell. Amint értesülünk, a községek pénztárkezelését tehát rövidesen fölülvizsgálják és a községi pénztárakat megrovancsolják. A nagybereznai községi biró tragikus esete adta meg hozzá az első impulzust... AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Sorsfcüclfcí mindenki csak SaSpieriü és Tsa UaaSMUn Dratlslava, Radni£nó ul. Telefon 1930 ós 236 I. rvvT ▼vv'rvvvvvvvvvTvvvvvvvvvwvvv Ilyen most, ni! Kezükbe nyomta a háziáldást, amelyen keit angyal tartotta a betűk körül a koszorút. Legalább nekik maradjon az anyjukról szép utolsó emlékük, ha ők nem adhatnak neki mást, minit két trágyás deszkát. A gyerekek összebújtak az angyal'kép fölött. Péter kiment és tisztogatni kezdte a deszkákat. Keserűen gondolt arra a másik sírra, amelybe aranykalászokkal ágyaltak és ezüstkoszorukat ástak el benne . . . Egyszerre élesen harsant kis a szobából a .kisgyerek sírása. Berohant. Rozika az ágy végében állít és rázogatta a kezét. — Mi lelt? — Mamaáa . . . bibi! Megüthette magái. — No csitt, nem fog fájni! Meg akarta csókolni. Undorító, bűzös cseppek tapadtak a gyerek kezére, amellyel mutatta, hogy simogatta az anyját. — Marika, adj egy csupor vizet! Hol is van az a három? Az ágy végénél ösz- szebujva, még mindig az anyjuk maradandó emléke, az angyalkép fölött. Közelebb hajolt. — Hallod. Marika! Hozzál egy kis vizet! Az angyalkép? Nem! A kis rámástükör volt a kezében ... a két fin óvatosan felhúzta a lepedő szélét, a kislány pedig a szájába dugott ujjakkal igyekezett a tükörbe másolni a lepedő alól kibukkanó, felismerhetetlenül eltorzult arcot. Es mind a hárman erőlködve tömködték vissza ki- kivánkozó nevetésüket. Az ablak ni a t ércfény villámlott, két csendőr állt meg a pitvar küszöbén. — Hol a gazda? Ropogva, káromló!, szedtek a szájukra mindent, ami szent volt az ember előtt. — Ilyen disznóság! Addig tartogatni egy hullát, amig megfertőzi az egész környék levegőjét! Ez súlyos klhágfts! Es felírták Pétert. .
