Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-05 / 200. (943.) szám
Szombat, szeptember 5. lönösen a távoli Keleten levő missziók példái bizonyítják, — mondta az angol püspök — hogy együttműködhetünk és testvériesen támogathatjuk egymást. Vonatfütty szakította félbe beszélgetésünket. Paíay beszáll a konstantinápolyi hálókocsiba. Amikor búcsút int, meglbben a felöltője és akkor látom meg a mellén az ismertető jelet, a világkonferencia ezüstösen csillogó jelvényét. Nem volt rá szükség. Pa- tayt most már ismerem. A leikéig ismerem. (—sy.) SzepieiiiMr is-áii összeül a psrteneiii? Prága, szeptember 4. A belpolitikai életben nemcsak az ellenzéki, hanem a koalíciós sajtó is minden őri3 entáció nélkül áll. A politikai petka tanácskozásai még egyre folynak, de a koalíció sajtóorgánumai eddig csak arra a következtetésre jutottak, hogy a tavaszi ülésszakot szeptember végén befejezik és tekintettel arra, hogy a par» kimentet egy félévvel e*őbb oszlatják föl, már az őszi ülésszakra nem is kerül a sor. A képviselőházban megkezdték a nagytakarítási Tomasek elnök is visszaérkezett szabadságáról és átvette hivatalát. Ebből arra következtet a Národni Osvobozem, hogy a parlament szeptember 10—15 között ősz3 szeül. A petka azonban még mindig nem döntött, a Národni Listy szerint viszont csak szentember 16-ra hivják össze a nemzetgyűlést. Az állami tisztviselők kérdését a Prager Presse értesülése szerint holnap tárgyalja a koalíció tizes bizottsága. Ezen a tárgyaláson a szakbizottság elaborátumát fogják tárgyalni. Ez azonban még nem te3 kinthetö javaslatnak, mert magát a javaslatot az illetékes minisztériumok dolgozzák ki. A fé’hivatalos szerint az állami tisztviselők fizetésrendezésére a szükséges összeg még nincsen biztosítva s ez a kérdés csa< a jövő évi költségvetési előirányzattal együttesen rendezhető. Plaüijarország szanálása a népszöfösát eiösi Géni, szeptember 4. A népszövetség pénzügyi bizottsága tegnap tárgyalta Ma3 gyarország pénzügyi helyzetét. Smith főbiztos részletes jelentést nyújtott be Magyarország talpraállitásának jelenlegi stádiumáról, amelyben utalt a költségvetési feleslegre és általában a legkedvezőbb színben tüntette fel Magyarország szanálásának előréhala3 dását. JU. rézd rmf£ fs&úv ci*? y wmmamrnKmuimwmwimmguE^msismscmmmsaaammmmam van: magük azúrok és a plebs. Ebben nincs meg az egészséges arány. Az írók tömege nagyobb úgyszólván, mint a közönség kicsiny tábora, igy az irodalmi fórumom a megbecsülés és a fogyasztás nem áll összhangban. Nem akartam személyeket belevonni együgyü fejtegetéseimbe, de itt muszáj meg3 tennem a helyzet illusztrálása végett. Nemrégiben egy iró egy szakajtó iro3 dalmi problémát szórt a közönség elé/ hogy szemelgessen ki az belőle egyetmást, mint Hamupipőke galambjai. Köztük ezt is: „Van olyan iró, — elsősorban Máraira gondolok — aki elösmert nagyság az — írók előtt. A közönség alig akar tudni róla valamit- Van olyan —• elsősorban Mécsről van szó, — aki páratlan tömegsikerrel dicsekedhetik, (többek m:nt az összes többi társa együttvéve), viszont épp az írók körében sokam vannak, akik éppen nem öt tartják a iövő emberének.14 Quid nunc? Hogy lehet ez? A megál- lapitás igaz, csak azon csodálkozom, hogy feleletet nem tudott rá kapni a probléma felvetője, aki kolléga és egy személyben a kö' fcömség szerepét is vállalni akarja. Márai kétségtelenül a legizmosabb te3 kétség az összes szlovenszkói származású irók közt- Hogy a közönség /,alig ikar tudni róla valamit?11 Igsz. De ennek az íz oka, hogy Márai nem csak innen származott, de el is származott s neki ma a szlo3 venszkói magyarsággal különösebb lelki közössége nincs. Meg aztán, Márai mint zseniális ember, aki nyitott szemmel lát. meglátja a sebeket is, amitől más undorodik. Márai nem tett koncessziót a közönségnek senrmibem dacosan, értéke tudatában nrn- fen sorában ezt mondja: „Én vagyok! Aki ikar, vegyen úgy, amint vagyok!11 Márai élte a nagyvilági életet, ahogy kapla, egy ci3 ilkus élet-undor perióduson ment át s a ciKóbor Tamási fiifon közlésért egg havi fogházra ítélték öt millió korona pénzbüntetés — Beniczky Ödön íölmeatést kapott Budapest szeptember 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti törvényszék Töreky- tanácsa ma délben hirdette ki Beniczky Ödön és Kóbor Tamás tiltott közlése bünpe3 rében az Ítéletet. A bíróság Kóbor Tamást, az Az Újság felelős szerkesztőjét a Bem’czky-féle cikk leközlése miatt tiltott közlés vétségében bűnösnek mondotta ki és ezért őt egy havi fogházra és öt millió korona pénzbüntetésre ítélte. Beniczky Ödönt azonban a vád alól felmentette. Az it-élet indokolása kimondja, hogy I<ó3 bor Tamás cselekedete teljesen kimerítette a tiltott közlés tépyálladékát és ezért nem volt akadálya megbüntetésének. Súlyosbító körülménynek vették azt, hogy Kóbor tudatosan segédkezett Beniczkynek, készségesen tette számára lehetővé egy másik bűn3 cselekmény elkövetését. Enyhitő körülmény Kóbor tisztes hírlapiról múltja és a biróság előtt tanúsított magatartása, amikor férfiasán beismerte hibáját és minden felelősséget magára vállaltBeniczky Ödönt a királyi törvényszék nem mondotta ki bűnösnek azért, mert előtte a tiltott közlés csak eszköz volt arra* hogy nagyobb és súlyosabb bűncselekményt — kormányzósértést — kövessen cl. Ezért pedig büntetését már elvette. Beniczky ré3 széről a tiltott közlés csak akkor történt volna meg, ha utána súlyosabb cselekmény nem következett volna be. Az ítélet ellen az ügyész és Kóbor Tamás védője felebb«zett, Benczky védője az ítéletet tudomásul vette. Tizói börtönre itélíéüi a pincsi ggiikosf A biróság szándékos emberölésben mondta ki bűnösnek. — A „regényhös“ megdöbbenéssel fogadta az ítéletet. Szabadka, szeptember 4. (Saját tudósítónktól.) A palicsi dráma tegnapi főtárgyalásán elhangzóit az ítélet Antunovics József bünpörében. A biróság e napon először az áldozat több barátnőjét és a gyilkos barátait hallgatta ki. A tanuk egyértelmüleg azt állítják, hogy Antunovics és Lengyel Anikó között tényleg fennállóit egy halálos fogadalom. Ezt a fogadalmat a két szerelmes az emlékezetes bajsai kiránduláson tette és azt el is beszélték ismerőseiknek, akik azonban az egész dolgot nem vették komolyan. Lulics Béla törvényszéki hivatalnok szemtanúja volt a palicsi halálos cseresznyeszedésnek. A legvidámabb hangulatban folyt a mulatság. A tanú éppen felnyúlt egy fára, hogy cseresznyét szedjen, amikor egymás után két lövés dördült el, majd kevéssel utána egy harmadik, Gyorsan megfordult és látta, hogy Antunovics a földre hanyatlik, Lengyel Anikó akkor már a földön feküdt. Azonnal a palicsi rendőrségre futott és jelentést tett a dologról. Stipics Béla tanú előadja, hogy Antunovics és Lengyel Anikó nyilvánosan csókolództak és igy nem valószínű, hogy a leány nem szerette volna Antunovicsot. Takács Piroska vallomása, szerint Antunovics kijelentette, hogy junius 15-én meg fog halni. Midőn az okot kérdezte, Antunovics igy felelt: Közösen megállapodtunk Anikóval, hogy meghalunk. Ezután az orvosszakértőket hallgatják ki, akik Antunovicsot épelmiéjünek nyilvánítják, de szerintök a vádlott szabad elhatározó képessége a vádbeli cselekmény, idejében bizonyos mértékig korlátozva volt. A vádlottat szerelme s a fogadalma befolyásolta, amelytől, amint azt cirkvenicai utazása is mutatja, szabadulni is akart. A bizonyítási eljárást ezután befejezték és sor került a vád- és védbeszéde.kre. Az ügyész közönséges szerelmi szélhámossá degredálja a magát regényhősnek kijátszó Antunovicsot. Előre megfontolt gyilkossággal vádolja és halálbüntetést kér a fejére. Bélics Radivoj védő egy órás védő- beszédében azt vitatja, hogy Anikó szerelemmel ragaszkodott Antunovicshoz és hosszasan foglalkozik azzal, hogy közös megegyezéssel készültek meghalni. Antunovics komolyan vette a fogadalmat, lelki kényszer alatt cselekedett nem volt, szabad akaratának birtokában és tettéért már öngyilkosságával is megbünhödött. A bírák belátását és a vádlott felmentését kéri. Ezután a biróság Ítélethozatalra vonult vissza és félórái tanácskozás után zsúfolt terem előtt hirdette ki verdiktjét. A biróság bűnösnek mondotta ki Antunovics JózseVigyázat! Mivel minden kísérlet hiábavalónak bizonyult, hogy a mi védjegyünkkel ellátott gyártmányainkat kiszorítsák, néhány toalett- szappangyár ahhoz az eszközhöz folyamodott, hogy törvényesen védett és eredeti szappanfajtáinkat utánozva saját gyártmányaiknak piacot teremtsenek, Különösen a közönség körében magas kvalitása és kitűnő hatása miatt közkedvelt Lanoline-szappam ól van szó, amelyet zászló formájában gyártunk, valamint a„Savon Pavil- lon“ hév alatt ismert és ugyanebben az alakban gyártott finom toalettszappanról, amelyet hosszú éveken át Eau de Cologne, Mimosa, Musc, Violette, Rose és Accacia illatok formájában piacra viszünk. Bármennyire is sajnálatos, meg kell állapítanunk, hogy egyes, habár kisszámú és igénytelen üzletben, de mégis ezeknek a szappanfajtáknak imitációit a közönség kárára áruba bocsájtják. Kérjen tehát mindenkor kifejezetten csakis Procháska Lanoliné szappant és Procháska Savon Pavillont. Figyelje meg mindenkor pontosan eredeti és törvényesen védett, fentebb jelzett formáinkat és ne engedje meg, hogy pőtlékgyártmányokat vétessenek meg Önnel. Parliirie F. Máska A. S. fet szándékos emberölésben és 10 évi börtönre ítéli el. Az ítélet indokolásában kimondja a biróság, hogy a vádlott minden elfogadható indok nélkül ölt és tettét tiszta öntudatban követte el. Enyhitő körülménynek vette a biróság a büntetlen előéletet és a vádlott megrongált egészségi állapotát és ezért szabott ki fegyház helyett börtönibüntetést. A sulyo-s ítélet nagy meglepetést keltett. Antunovics hófehér arccal, meglepve s tehetetlenül néz maga ©lé. Ennyire nem számított és az „öngyilkosok klubjának11 vitéz tagja, aki egy virágzó emberéletet bimbójában tört le, reszketve és dadogva jelenti be felebbezését a földi igazságszolgáltatás verdiktje ellen. nizmus, még ha a legmélyebb emberszere3 tetet, emberért való aggódást takarja is, ^riasztja a gyöngeszemüeket, nem mernek mögéje nézni. Az Írónak erősebb a szeme, átlát a világgyülölet szitáján s meglátja ott a mélységes emberiességetMárai ma tényleg nem speciálisan a mienk, de nem kell félni, Visszakapjuk őt, ha írásaiban a mi fájdalmaink visszhangját is megtaláljuk, ami akkor következik be, ha majd nem kapunk annyi tüszurást, szálkát a körmünk alá s lesz módunk arra, hogy nagy fájdalmainkat az internac-ionális fájdalomkomplexumba bekapcsoljuk. Mécs sikerének titka egészen egyszerű- Mécs nem a mai élet fotográfusa, nem is annak az útnak a vándora, amerre a mái élet rohanása sodor mindnyájunkat, akaratunk, vágyaink ellenére. Ö éppen a vágyainknak adott hangot. A gyűlölet vásári tülekedésében a szeretetnek, az anyagiasság súlya alatt a szellemi szárnyalásnak, a gazdaság bűnei között a krisztusi szegénység tisztaságának, író részéről ennek az eszmevilágnak az őszinteségében nem bízni nem lenne szabad. Mert Mécs sikerének titka éppen az, hogy minden sorát meggyőződéssel és hittel Írja, aki ismeri, azt is tudja, hogy szinte az ihlet ön tudatlanságában. Lehet, hogy Mécs n em a jövő embere, de csak akkor, ha a világ sorát megváltoztatni nem lesz módjában, ha minden ember lelke mélyén lappangó vágyat, a megtisztulást, a testvériségbe olvadást Ingázó,Íja a tehetetlenségi nyomatékkai tovarohanó élet-tank. Még akkor is megmarad pihenő oázisnak, ahová jó lesz elmenekülni, megpihenni. Hogy az írók nem becsülik nagyra? Ebben legmélyebb otk az irigység. Az írók Mécsnek csak irodalmi értékét nézik, nem az eszméit is s az fáij nekik, hogy más eszmevilág, , hasonló súlyú irodalmi értékeivel ugyanazt a sikert elérni nem tudták. Pedig hálásaknak kcíknc lenniük, mert Mécs az egyéni nagy sikere mellett a szlovenszkói irodalomnak egyetemes sikert is jelent s ebből az egyetemes sikerből jut Á-nak is, Bé-nek is, sőt rászoktatva a közönséget az olvasásra általában, rászoktatja Á-nak és Bé-nek az olvasására is. Én azt hiszem, nem lenne nehéz az írók egymás közötti viszonyát tisztázni, hisz utó- végre mind jóindulatú és jószándéku emberek, — azért irók. Egy közös tapintó felületen, magáén az irodaimén kellene rájuk tapintani s ha közös munkára lehetne összeterelni őket, eljutna Mécs a Márai híveihez és Márai a Mécs tisztelőihez. Ennek a közös munkának ma még egy óriási akadálya van: a világnézleti különbség. 7- §. melyben a „világnézlet11, ezen Simplex előtt ismeretlen cserebogár kerül megvitatásra. Az embernek, ugylátsziik, minden időben szüksége volt arra, hogy ellenséget lásson más emberben. Mikor először éltem, volt ellenség bőven. Német és tőrök. Ezekkel azonban ugy-ahogy csak összebékélt a magyar, de egymás között annál elszántaibbao folytatta a harcot. Miért? Azért, mert az égjük „két szín alatt11 akarta venni az úrvacsorát, a másik meg csak „egy szín alatt11. Sőt a kenyér és bor hívei egymás között is ölre mentek egy lényegtelen dogmán, hirtelen nem is tudnám megmondani, min, olyan kicsinyesség volt. Ma ez a hajánál fogva előrángatott ok megszűnt már, de a harc, az megmaradt, csak más, szintén hajánál fogva előrángatott okot kerestek hozzá. A mai ok a „világnézleti különbség11. Simplex eszemmel, bár sok szó esett róla, biz1 Isten, nem tudnám megmondani hirtelen, hogy mi ez. Talán vissza lehetne vezetni aiz egészet a• materialista és spiritua- lista elv harcára. De mért éleződött ki a harc éppen most, mikor a materialista elv meg van jó párezer esztendős (Demokritosz) s az én első életem táján is találkoztam már vele. (Gassendi). A materialista elv nemcsak filozófiai rendszer alapja, de átmegy az életbe is. Minden szellemi hatóerő (lélek, abszolút erkölcsi vallás, Isten) tagadása lesz belőle s igy alapja az önzésnek; aiz lényegtelen, hogy egyéni- vagy osztályönzésnek s általánossá válva, elvezethet a társadalmi rend. zsúfoltan egymáshoz kényszerűéit emberek kölcsönös jó viszonyának bomlásához. Mindenkinek tisztelem a meggyőződését, mert a meggyőződés nálam szentség, ha magam nem is vagyok materialista (ezt nem rösteilem bevallani) a materiálisán gondolkodó ember mellett egészen jól megférek addig, amíg ö is tiszteletből tartja az én spiritualisztikus gondolkodásomatA „világnézleti harc11 tulajdonképpen egyoldalú is, csak a materialisták részéről aggressziv, az ellentábor lelki világának éppen lényege a türelem, a más elvének tiszte- letbentaitása. Nem is szándékom itt hadakozni egyik, vagy másik elv igazsága mellett, vagy ellene, csak azt szeretném egy kissé megpiszkálni, van-e értelme, jogosultsága a materializmus kizárólagos uralmának az irodalomban. Ezt is nézném az iró és a közönség viszonyának szempontjából. Legelőször is a materializmuson alapuló mai, u. n. uj utakat kereső irodalom eredménye és alapja közt látok óriási ellentmondást. Úgy hiszem, hogy a materializmus természetes folyománya az irodalomban a naturalizmus, a mai jövőt követelő irodalom azonban a naturalizmust teljesen kirúgta maga alól- Ez az eszmei, sőt a szupereszmei tartalmat keresi, az anyagtól és logikus gondolkodástól — amit az anyag elvén esetleg meg tudok magyarázni magamnak — elvonatkozott es^' (Vége köv.) _____________'& '
