Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-05 / 200. (943.) szám

Szombat, szeptember 5. a sek rendszerén, melyei a „beati possidentes11 az örökkévalóságig szeretnének megmereví­teni. A saintgermaini diktátummal vegetálásra kárhoztatott derék osztrák nép életlehetősé­get és fejlődést akar kivívni, amikor nagy német testvérével kíván egyesülni. Érthető a franciák félelme, akik attól tartanak, hogy a csatlakozás által 71 millió létszámra emelke­dő német birodalom a depopuláció átkával vert 40 milliós francia nemzetre nagy vesze­delmet jelenthet. Érthető a Németországgal határos kis államok rettegése, főleg Cseh­szlovákiáé, amelynek borsódzik a háta, ha egy német gyűrű kialakulásának lehetősé­gére gondol. Itt tehát lehet a „summuin tus, summa iniuria11 elvével takarózni. A kisebb­ségi törekvések azonban nem ütköznek a békeszerződések rendszerébe, sőt az egyes szerződések, különösen a" kisebbségvédő pak­tumok egyenesen garantálják a kisebbségek jogait- így az 1919 szeptemberében Cseh­szlovákiának a nagyhatalmakkal Saint-Ger- mainben megkötött szerződése egyenesen garantálja az állampolgárságát mindazoknak, akik a fordulatkor, ezen a területen állandó lakással bírtak- Csehszlovákia állampolgársági gyakorlata egyenesen rut szerződésszegés és ezzel ő maga töri meg a békeszerződések eti­kai alapjának fetisizrousát és mi követeljük a békeszerződések szellemének érvényesülését a kisebbségekkel szemben. A békeszerződé­sek imaginárius értékével a történelem tanul­ságaiból tisztában vagyunk, tudjuk, hogy ezek a hatalmi viszonyok pillanatfölvételei. Éppen ezért nem rajtunk áll ezek megváltoz­tatása, hanem a hatalmi viszonyok alakulá­sán. A mi küzdelmünk arra irányul, hogy a békeszerződésekben biztosított jogainkat ki­vívjuk és ha ezeket is megtagadják tőlünk, nem a mi hibánk, ha a szerződések s nem­zetközi intézmények hatóerejébe s moralitá­sába vetett maradék hitünk is veszendőbe megy. fl MhiárszerB B&féron minién csendes... BeSgrád, szeptember 4. Kalfov, a bolgár külügyminiszter a belgrádi kormány leg­utóbbi jegyzékére azt válaszolja, hogy a bol­gár bandáknak a szerb határon való átlépé­sét a legenergikusabban meg fogja akadá­lyozni s ecélbói már megtette a szükséges intézkedéseket­HadEállapof Hllmfka és Srámek köiötl A szlovák néppárt fölveszi a Ódáitokkal a harcot — A nagyszombati gyűlés fejleményei AAAAAAAAAAAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAA tfi lltfljutt i mindenki csak * ürkísiam fiadnícisa isi. Telefon 192-0 és 23tíu A Slovák — Srámek legújabb, szloven- szkói akciójával kapcsolatban — igen éles támadást intéz a cseh néppárt ellen. Azt írja a többi között, hogy a szlovák katolikusok augusztus 30-án Nagyszombatban megismer­ték a cseh katolicizmus gyenge alapjait és nem őszinte „testvériségét11. . A cseh néppárt nagyszombati ülésével széttépte az utolsó kapcsot is, amely a cseh és szlovák katolikusokat egymáshoz fűzte. rA cseh katolikusok vezérei guerilla-mód- szerrel akarják a szlovák politikát aláak­názni. Az akciónak Koza volt az előharcosa s most Srámek már saját gárdáját küldte le a szlovák néppárt gyöngitésére. A lidákok akciója azonban nem árt a szlovák katoliku­soknak, hanem ellenkezőleg, csak használ. A cseh katolikusoknak elég bajuk van odahaza _ írja a Slovák —, hiszen a katolicizmus egyre gyöngül Csehországban s a haladó la­pok állandóan azt írják, hogy tömegesen lép­nek ki az emberek a katolikus egyházból. Srámek tShát jobban tenné, ha saját katoli­kusaival törődnék és nem Szlovenszkóra lenne gondja­A szlovák néppárt fölveszi a harcot Srá- inek eben, mert nem tekints különb ellen­ségnek, mint akár Stribrnyéket és meg van győződve arról, hogy Srámek ellen is megnyeri a harcot. Srámek szlovenszkói föllépése tehát vég­leges szakítást hozott a lidákok és ludákok között. A kereszténység vüágtérténelmi toráuiéponífánál Bes/élgesés Patay Györggyel, aki a stockholmi kérész cnykoníerencián a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot képviselte Prága, szeptember 4. Megtudtam, hogy áz esti keleti expresz- szel fog Prágán átutazni Stockholmból Ru- szinszkóba vezető útjában Patay György, a stockholmi keresztény világkonferencia egyetlen szlovenszkói magyar résztvevője. Csak annyit tudtam előre róla, hogy magyar és a világkongresszus jelvénye lesz a gomb­lyukában. A gyors megérkezik, utasai be­szállnak, de a jelvényt nem veszem észre s ha látnám is, nem tudom, milyen. De néhány lépésre megáll előttem egy remekbe terem­tett, életpiros arcú, daliás termetű, franciául beszélő ur, akinek arcáról mégis tízezer arc között is azt mondanám, hogy magyar. Ösz- tönszerüleg hozzá lépek, bemutatkozom; ez Patay. — Igen, Stockholmból jövök — mondja — ahol Szlovensz'kó egynegyedmilliónyi kál­vinista magyarságát képviselem. — A kongresszusi benyomásaimról? Azt nem lehet szavakba önteni. Azt a csodálatos keresztényi, sőt testvéri szere tetet, amivel a svédek, a királyi csaüiűdtól kezdve az utolsó kispolgárig bennünket fogadtak, csak érezni, csak átélni lehet. A kongresszusról s a fo­gadtatásról, sőt az egész Svédországról olyan emlékem van, mintha templomból jön­nék, mintha testvérek közül jönnék. Ez oly mélységes belső élmény — elmondani csak külső eseményeket lehet. Megkérdezem, hogy leik szervezték a kongresszust. — A szervezői? Amerikaiak, svédek és angolok. Főképp az amerikai Camegie-csa- lád áldozott sokat, hogy lehetővé tegye öt évre a világháború után az ellenséges orszá­gok keresztényeinek testvéri összejövetelét- Nem volt itt győztes, nem volt legyőzött, csak a meggyőzés fegyvereivel harcoló test­vér. A viliág egész- kereszténységének mint­egy kétharmada képviseltette magát hivata­losan Stockholmban. A legnagyobb keresz­tény egyház, a római katolikus, sajnos, csak barátságos megfigyelőit küldte ki a konfe­renciára. Érdeklődöm a magyar kiküldöttek sze­repléséről. — A magyar kiküldöttek? Több mint test­véri fogadtatásban részesültünk. Boér Elek, az erdélyi református egyház egyik fődisze, elnöke volt a kongresszus egyik bizottságának. Rarfay és Ravasz püspökök szónoklatai rend­kívüli mély hatást keltettek és a szellemi előkelőségek nemzetközi társasága előtt mél­tóképp reprezentálták a magyar protestáns egyházi szónoklat nagy hírnevét. Ugrón Ist­ván francia nyelvű remek beszédben ismer­tette az erdélyi egyházi iskolák kérdését- Ez a szónoklat rendkívül nagy érdeklődést és részvétet váltott ki az erdélyi magyar egy­házak sorsa iránt. A népszerű trónörököspár is kitüntette érdeklődésével a magyar diplo­matát. Az erdélyi magyarság és szászság ki­küldöttei közül, sajnos, többen nem jelenhet­tek meg a világkonferencián, mert a román hatóságok megtagadták nekik az útlevél ki­adását. Általános csodálkozást keltett, mi­dőn az erdélyi evangélikus szász egyetem képviselőjének előadása került volna a pro­gram szerint sorra s akkor az ősz upszalai érsek bejelentette, hogy a szónok nem ka­E pott kiutazási engedélyt. — A szabadsághoz szokott európaiak és amerikaiak persze nem tudták megérteni, hogy ilyesmi — még akár a Balkánon is — egyáltalában lehetséges. A magyarországi evangélikusok képviseletében még Kaas Al­bert báró szerepelt. El lehet mondani., hogy a magyar delegációk nemcsak keresztényi i szempontból végeztek derekas munkát, ha­nem a magyar nemzet sorsa iránt is méltf rokonszenvet ébresztettek az egész világ ke­resztényeinek legjobbjainál. S itt Patay ismét visszatért a rokon­szenves svéd trónörökös jellemzésére. — Sóik uraik odó családot láttam életemben, de ilyen népszerű, ennyire kötelességismerőt, ennyire polgáriasat és keresztényit még nem ismertem. A trónörökös népszerűségére leg­jellemzőbb a következő kis eset. Néhány év­vel ezelőtt a trónörökös első felesége, ki Connaughti hercegnő volt, épp május elsején halt el. A svéd szocialista munkások éppen május eilseji országos tüntető gyűlésüket tar­tották. S mikor egy munkásszónok egyetlen mondatban bejelentette, hogy a trónörökös neje meghajlít, a gyűlés szó nélkül föloszlott. A trónörökös és felesége a kongresszus va­lamennyi ülését végighallgatta. — Svédországot is egy egyetlen apró­sággal lehet jellemezni. Stockholmnak talán a legszebb háza az „Öregek Otthona11. Eb­ben az otthonban teljes ellátást kapnak életük végéig a munkaképtelenné vált vagyontalan öreg emberek. És pedig olyan ellátást, hogy sok vagyonos meg Egyelheti. Ez az intéz­mény a legbeszédesebb szimbóluma annak, hogy milyen humánus és igazán keresztényi gondolkozásu a svéd nemzet. Nincs is aztán egyetlenegy koldus sem Svédországban. — M.'kor lesz a legközelebbi kong rész- szus? — kérdeztem. — Öt év múlva Amerikában. — Remélhető-e, hogy ott már a római katolikus égj/ház is képviselteti magát? — Az a benyomásom, hogy igen — vá­laszolja Patay- — A kongresszus fordulópon­tot jelent a kereszténység történelmében, I sőt talán a világtörténelemben is. Az emberi­ség újabb fejlődés előtt áll: vagy a forradal­mak, vagy a reakció felé sodródik. A kon­gresszus egy nagy tiltakozás volt Kelet, a vörös forradalom hazája felé. de nagy mé­rnénk) a keresztényellenes nyugati reakció ellen is. A kongresszuson láttam az interna­cionalizmus legnemesebb megtestesülését. Valamennyi kereztény egyházié! ekezet, va­lamennyi nemzete a világnak testvériséget fogadott egymásnak. A rómiai katolikus egy­házra nézve megnyugtató lehet, hogy dog­ma tikus kérdés egyetlen egyszer sem me­rült föl a tárgyalásokon. Csak a keresztény etika gyakorlati megvalósításairól tárgyal­tunk, az élet jobbá, szebbé és keresztényib­bé tételéről. A canterbury érsek helyettese ki is fejezte sajnálatát a katolikus test vétek távolmaradása fölött- A gyakorlati élet, kü­Símplex gondolatai a szlovenszkói magyar « irodalomról A szlovenszkói magyarságnak s így az irodalmának is kettős szüksége van a nem­zetiségére. Nemcsak azért, mert az irodal­mának gyökere van veszélyeztetve, ha el­hagyja talaját, de azért is, mert maga a ma­gyarsága veszélyeztetve van. Hogy mivel? Istenem, azt hiszem, erről nem kell beszél* nem. Nyíltan bevallják, hogy vesztükre tör­nek, szófizmáikkal alátámasztott okokkal ki akarnak tudni innen, akár úgy, hogy ki­bosszantanak,. kiéheztetnek, akár úgy, hogy egy két generáció alatt le akarnak mondat* ni magyarságukról. Minden eszköz, politi­ka, gazdasági harc, tervszerű elnemzetleni- tő kultúrpolitika erre irányul­A koncentrált offenzivának a véd eke* zés intézményes megszervezése mellett leg- hathatósabb védőfegyvere az irodalom s a nyomában járó kulturlendülés. Kulturátlan népek elveszhetnek, kulturáltak soha. Mi­nél nagyobb tömeg magyarság kap irodal­mi táplálékot s evvel minél magasabbra nő az' intelligenciája, anmnál kevesebb a való-, szinüsége, hogy az avarok, bojok, quádok. vagy tudomisén milyen népek sorsára ju* tünk- Az irodalomtól azonban nem csak azt várjuk, liogy „nemzetközi11 műveltségi fok­ra emeljen bennünket, de azt is, hogy nem­zeti öntudatunkat emelje. És ebből a szem­pontból a szlovenszkói magyarság életét tartva szem előtt szinte nem fontos, hogy nagy íróink legyenek, de az, hogy belterjes legyen az irodalom. Kellenek azok is, akik kivigyék a szellemi életünk hírét külföldre s a szlovenszkói magyarságnak szólamot biz* tositsanaJc az intcrnacionális koncertben, inért evvel a ránkforditott figyelemmel a belső, védekező erőhöz hátvédet is nye­rünk, de szükség van azokra is, akik alul­ról kezdik a dolgot s lassú munkával föl* nevelik a tömeg általános intelligenciáját az irodalom nívójára. S azt a masszát, melynek veleszületett sajátsága a tehetetlenség, tes­sék elhinni egy fix pontból lehet kimozdíta­ni passzivitásából, a nemzeti érzés állás* pontjából. Szép-szép, Horatius „Odi profanum vul- gus“*a, de mi ilyen lenéző luxust nem enged­hetünk meg magunknak- Nemes gesztus a magát nagy Írónak tartók részéről a „splen- did isolation11, de amig nincs olyan nagy kö­zönség, mely ebbe a magas légkörbe elkísér* ve el tudja tartani őket, addig butaság is, mert nemcsak hogy most nem tudnak meg­élni az író mesterségből, de reményük sem lehet arra, hogy a jövőben meg tudjanak él­ni. Amíg az irodalom nem nevel magának fokozatosan alulról indulva közönséget, ad* dig hiába ágálnak az irodalom népszerűsíté­se ellen az irodalmi nívó veszedelme nevé­ben! Ez azonban ismét már más § alá kíván* kozik, mely az iró és közönség viszonyát tisztázná. 6. §, melyben Simpíex elmond egyet mást az író és közönség viszonyáról s evvel összefüg­gésben egyebekről is Az iró és a közönség között körülbelül az a viszony van, ami a boltos és a kuncsaft között. Az iró árulja az áruját, a közönség megveszi, — vagy meg nem veszi. Ez az árutól és a szükséglettől függ. Szegény em­ber nem vesz ezüst cigaretta tárcát, anrg éppen csak kenyérre és ruhára telik. Ha azonban ajándékba kapja, elfogadja* mert utóvégre az ezüst cigaretta tárca is szűk* ségleti cikk­így van ez a lelki szükségleti cikkeknél * az irodalomnál is. A mindennapi kenyér a napilap, az ünneplő ruha és a hús a kenyér mellé a heti, szépirodalmi lap, az irodalmi ér­tékű könyv* az ezüst cigaretta tárca, vagy aranyóra. Bizony a kenyérbe a tápláló ér­tékek mellé kevernek sok mindent* kovászt mindenesetre, nehezebb időkben korpát, az élelmiszerhamisitók meg szódát, gipszet is s a közönség megveszi, mert jobbat nem kap- A napilapokban is kap a közönség mindent, lelki táplálékot, kovászt* mérget, de ebben nem is annyira a lap vezetői a hibásak, mint a közönség. Nagyrészt ő az oka, hogy nem kap tiszta sütetü, naponta friss lelkikenyeret. Falusi gyerek voltam. Tőlünk a legtisz* tá'bban kezelt tej, tejföl ment mindég a vá­rosi piacra és — sohasem volt keletje. A tej sűrű volt a városi publikumnak, meggyanu- sitották* hogy liszt van belé keverve, a tej* föl ritkább volt, mint az a micsoda, amit má­sok tejfölnek adnak el, mert nem volt liszt keverve belé- A lelkiismeretlen gazdák el­rontották a közönség Ízlését, az a tiszta, hami'sitatlan élemiszert tartja hamisitottnak s élvezettel eszi azt, amit maga* aki csinálja, se enne meg. De miért ne vizezze a tejet, keverje a tejfölt, ha az kell a jó városi urak* nak? így van ez az újságokkal is. Engem nem az bosszant, hogy inig egy irodalmi ese­ményről öt-tiz sorban számolnak be, ugyan* akkor egy tömeggyilkosról oldalakat írnak össze a lapok* sőt van olyan is, amely na­ponta összeszedi az egész világon megesett összes szadista botrányokat és kéjgyilkos­ságokat, — akad elég, hiszen a földkerek­ség nagy falu s hála a rádiónak, kábelnek s egyebeknek, Japánból is itt vám a disznó- ság hire egy nap alatt; — jól van, tegye, hízzék a zsebe a kiadónak, ha „miundus vult decipi“, de az ökölbe szorítja a kezein, hogy ugyanaz a szennylap odaáll, mint az ízlés és irodalom egyetlen pátrónusa! Ez a legsze* mórinctlcncbb tömegg.vilkossáz! A közönség mint irodalmat veszi be ezt a maszlagot s hovatovább kell neki a bó­dulat, amely aztárn diszponálja a lelki aber­rációk végrehajtására is- Lehet*e ez a lelki­beteg közönség jóviszonyban az írókkal, azokkal, akik hamisítatlan tejszínt és fosz­lós buzakenyeret adnak neki? Az élekniszerhamisitókra rájár a rúd* mert a hamisítást törvény üldözi, a kevert tejet vegyvizsgáló állomások analizálják, a pelyvával kevert kenyér sütőjétől elveszik az ipart, csak a lelki táplálék lelkiismeret­len kufárjai ellen nincs törvény, orvosság. A szent emberi és sajtószabadság nevében bitangjára van hagyva az emberiség lelki vi* liga, abban szabadon garázdálkodhatik min­denki* szadista, mazochista, Nick Carter, Arzén Lupim és — Parányi Pál! ,-Óh, hiszen ez a Simplex egy nem is konzervatív, de reakciós- sőt retrográd alak!11 — szinte hallom a kifakadást még — az irók részéről is. „Cenzúrát akar! — Hor- riibile dictu!“ Nem, csak azt szeretném, hogy maguk az iró'k csinálják meg az irodalom piacren* dészetét* vegyvizsgáló állomását, tisztáz­zák maguk a közönség hozzájuk való vi­szonyát s aki féltene véli a közönség Ízlését, attól — ne vegyék el az ipart, de hagyják meg neki iparnak. Aki azonban az ilyen vá* sári iparcikket mint műtárgyat akarja for­galomba hozni, boxolják jól orron, de úgy, hogy csillagos égnek nézze a Mayerlingi Titkot! Szóval az íróknak maguknak kellene megteremtenek az olvasó közönségüket s magukat velük tiszta egészséges légkörbe votmiok. Jól tudom, hogy ez nehéz és fáradságos munka lenne, de egyszer meg kellene kezde­ni- Előbb azonban az íróknak egymás kö* zötfi viszonyát kellene tisztázni. A.z írónak itt mm&limV két WArftncAo*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents