Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-04 / 199. (942.) szám

Péntek, szeptember 4. SsteJ<ZtfJbt<Wt£7fai^ 3 A fiéiscl nemzett szocialisták a K0z0s választási fronl mellett Szent-lyány akciójának uiabb hatalmas sikere — Együttes védelem az elnyomatás rendszere ellen Prága, szeptember 3. Parlamenti tudósítónk jelenti: A német nemzeti szocialista párt végrehajtó bizottsá­ga ma a parlamenti klubban ülést tartott, amelyen elsősorban a választási előkészüle­teket tárgyalta meg. Az ülés legfontosabb pontja a német agrárpárt felhívása volt, amely — mint ismeretes — Szent-Ivány ak­ciója nyomán közös front alakítására hívta fal az összes német pártokat a választások idejére, hogy a köztársaság német lakosai közösen megvédhess ék érdekeiket a mai koa­líciós rendszerrel szemben- A német nemzeti szocialista párt a kö­zös front megalakítása mellett foglalt állást. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy készséggel vesz részt a németek közös mun­káiéiban és reméli, hogy a német pártok ép­pen úgy, mint a múltban, a jövőben is állan­dóan együtt fognak dolgozni s közös progra­mot állítva, a választási kampányban is kö­zösen veszik fel a harcot a csehek elnyomó rendszere ellen. nemes elemesei töeias&e utazóit Prága, szeptember 3. A cseh távirati iroda jelenti, hogy Benes dr. külügyminiszter ma Genfbe utazott. »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦❖♦♦♦♦♦♦♦*♦« ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ BenfczkQ és Kóbor fűlött KOzlés ¥áffa matt a bíróság előtt A nagy pör második íölvonása. — Beniczky megtagadta a vallomástételt. — Az ügyész Kóbor Tamásra súlyosabb büntetést kér. Országos koHüiUBista kongresszus Pr ága, szeptember 3. Szeptember végén lesz a kommunista párt országos kongresz- szusa, amely már hónapok óta elökészités- | ben van s amelyen véglegesen megállapítják a moszkvai parancsok szellemében való párt­programot. A központ fölszólította a kerületi szervezeteket, hogy válasszák meg a kerü­leti kiküldötteket. Ennek folytán a prágai ke­rület már szeptember 13-ára kerületi tag­gyűlést hivott össze. A meghívó fölszólítja a tagokat, hogy a pártkongresszusra csakis teljesen megbízható „elvtársakat" válassza­nak és ne pártbomlasztókat, akik összkötte- tésben állanak a likvidátorokkal. Az YMCA kulttinmoikája Pozsonyban A csen néppárt láziénál és eüeraisá! isezci SzloícasiiíOa Prága, szeptember 3. A Prazsky Véé erűik jelenti: A Katolikus Földmivespá.rt augusztus 30-áin a Nagyszom­baton tartott gyűlésén Samialk képviselő, Baar dr. miniszteri tanácsos és Gazda Ist­ván titkár indítványára elhatározta, hogy egyesül a cseh néppárttal A párt szloveo- szkóá elnökének Bartossemptei gazdát vá­lasztották meg. Elhatározták, hogy külön kisgazda- és földmivcsosztályokat szervez­nek. A végrehajtó bizottság elnöke Jami- niczky József teplützi (őzepes m-) gazda lett. Végül elfogadták a prágai központ javasla­tát, hogy a cseh néppárt az eljövendő vá­lasztásoknál Szlovenszkón is fog jelölni. A párt átveszi a „Sedlaoké Noviny“ és a „Slov. Gazda“ dmü lapokat. A raagqar szociáMémokrala párt kongresszusa Komaromion Komárom, szeptember 3. Az országos magyar szociáldemokrata párt szeptember 6-án a Vigadó nagytermében országos párt- kongresszust tart, amelyen részt vesznek az összes magyar pártszervezetek kiküldöttei. Képviselve lesz a német és a csehszlovák szociáldemokrata párt, a többi csehszlovák kormánytámogató pártok, valamint a ma­gyarországi és ausztriai szociáldemokrata pártok küldöttei, mint vendégek. A kong­resszus állást foglal az állampolgárság és illető­ség kérdésében is és annak méltányos rendezését fogja kö­vetelni. Ezenkívül a választások előkészíté­sével foglalkozik. A hermáiul leplezi romboló iskolapoüíihájáf Prága, szeptember 3. A közoktatásügyi minisztérium, úgy látszik, hogy az iskola- beszüntetések miatti felháborodás csillapítás sara elrendelte, hogy azokban a községek­ben, ahol több mint tíz év óta nemi tanítottak és a gyermekeknek nem volt meg a lehető­ségük arra, hogy tanulmányaikat végezzék, uj iskolákat kell létesíteni. A pozsonyi iskola3 referátus már összeállította a jegyzéket, hogy hol vannak fölösleges tanerők és hogy mely községekben kell egyes iskolákat beszüntet­ni, amelyek helyébe másutt újakat állíthassa­nak fel és a fölösleges tanerőket oda helyez3 zék. Ha az újonnan felállított iskolák részére nem volna elegendő okleveles tanerő, úgy a szlovenszfíói tanitpképezdék tanitójelöltjeit fogják a tanitói állásokra ideiglenesen kine­vezni­Budapest, szeptember 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A budapesti büntetőtörvényszék Töreky-tanácsa ma délelőtt folytatta Be­niczky Ödön volt belügyminiszter pőrében, a tiltott közlés ügyében való fötárgyalást. Beniczky mellett Kóbor Tamás, a meg­szüntetett „Az Ujság“ felelős szerkesztője is vádlottként szerepelt. A tárgyalás megnyitása után Sztrache Gusztáv főügyész újra kérte a zárt tárgya­lás elrendelését. Kérelmét azonban ezúttal a bíróság elutasította, amennyiben erre okot nem lát, mert a jelen tárgyaláson az inkri­minált cikk megjelenésének körülményei képezik megvilágítás tárgyát. Elsőnek Beniczky Ödönt szólítja fel vallomástételre az elnök. A volt belügy­miniszter azonban a perrendtartás megfelelő szakaszára hivatkozva kijelenti, hogy nem óhajt vallomást tenni. Az elnök figyelmezteti a vallomás meg­tagadásának következményeire, Beniczky azonban erre sem vall. Ezután Kóbor Tamás kihallgatására ke­rül a sor, aki előadja, hogy közvetlenül pünkösd előtti szombaton hozta fel Beniczky Ödön a szerkesztőségbe vallomása kéziratát. Jóllehet már előzőleg megállapodtak abban, hogy Beniczky vallomását kizárólag az Az Újságban fogja leközölni, a vallomás tartal­máról semmiféle tudomása nem volt. Csak, mikor Beniczky a cikket hozzá felhozta, ol­vasta el azt. Elolvasás után leiközölhetőnek tartotta, mert hiszen közvetlenül ezt meg­előzően a kormány azt a nyilatkozatot tette, hogy a Somogyi-Bacsó ügyben nincsen semmi titkolnivalója. Eszerint nem gondol­hatott arra — mondja Kóbor —, hogy tiltott közlés vétségét követi el. Azzal, hogy a cikk leközlésére az intézkedést kiadta, anélkül, hogy előzőleg Beniczkyt megkér­dezte volna, kapott-e engedélyt vallomásá­nak nyilvánosságra való hozatalára, elismeri, hogy hibát követett el. Kóbor kihallgatása után a védők a bizonyí­tás kiegészítésére több tanú kihallgatását indítványozzák. Sztrache főügyész eilen- inditványt nyújt be. A bíróság rövid tanács­kozás után a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítványt elutasítja, majd a főügyész mondja el vádbeszédjét. Megállapítja, hogy a mai ügy tulajdonképpen függvénye a tegnapi ügynek. Beniczky bűn­vádi felelőssége a mai esetben kisebb, mint a tegnapiban volt, mert hiába akarta volna közzétenni cikkét, ha nem akad újság, amely annak közlésére vállalkozik. Beniczky két­ségtelenül gyűlölettől elvakult politikus, aki talán nem tudta mérlegelni tettét, amikor a közleményt Kóborhoz elvitte. Kóbor Tamás­nak azonban, aki tapasztalt politikai publi­cista, át kellett volna éreznie az ügynek fontosságát és annak következményeit s vissza kellett volna utasítania a cikket. Kéri Kóbor szigorú megbüntetését. Az ügyész után Baracs Marcell dr. védő emelkedett szólásra. Védőbeszédében ki­emelte, hogy a kormány Beniczkynek ge­nerális felhatalmazást adott, tehát nem lehet feltételezni, hogy a vallomás közlésével nem igazságos utón akart járni. Kóbor is jóhisze- mü'leg cselekedett, amikor a vallomást köz­lésre kiadta. Védencére felmentést kér. Ezután Vajda dr., Beniczky védője be­szélt. ítéletre csak holnap kerül sor. Pozsony, szeptember 3. Az idei Dunavásáron alkalmunk volt meg­tekinteni az YMCA kiállítását is. Ez a kiállítás a különféle diagram- és képsorozattal hü vetületét adja annak a tevékenységnek, amelyet az YMCA nemcsak az egész világon, hanem ebben az állam­ban és Pozsonyban is kifejt. Az YMCA már öt év óta áldásosán működik Pozsonyban. Különösen azóta fejthetett ki inten­zivebb tevékenységet a fiunevelés terén, amióta sáncuti nagyszerű épülete megnyilt. Napról-napra tágul a tevékenysége és mégis a lakosságnak csak egy kis része szerez tudomást minderről. Ebből a sok munkából akarom kiemelni úgy a felnőttek, mint a fiuk részére szervezett külön­böző tanfolyamokat. Az YMCA tevékenysége itt nagyon figyelemreméltó. Minden evben nyelv­tanfolyamokat rendez, amelyek szaktanárok és .szaktanerők vezetése alatt a legmagasabb szín­vonalra emelkedtek. Az elmúlt 1924-25. tanévben 32 tanfolyam volt, amelyeken összesen 4Ó1 hallgató vett részt. Legnagyobb számban látogatták a szlovák nyelv­tanfolyamot, azután a német, magyar, francia, angol és a többi nyelvtanfolyamokat. Az érdek­lődés azért olyan nagy, mert a tanfolyamok min­denki részére szabadok, négy hónapig tartanak é1' úgy vannak szervezve, hogy egy tanfolyam khfígatómak a száma 10—15-néI több nem lehet. A legmodernebb metódus szerint tanítanak. Az eredmények nagyon szépek. A tanfolyamokat úgy az urak, mint a hölgyek is látogathatják.' Szep­tember elején a tanítás ismét megkezdődik. A szünidőben az YMCA a mindkét nembeli ifjúság részére nyelvtanfolyamokat rendezett, hogy alkalmat adjon nekik hiányos nyelvismere­teik kiegészítésére, vagy pedig előkészüljenek a felvételi és javitó vizsgára. A beiratkozás az ösz- szes tanfolyamokra az YMCA sáncuti irodájában naponkint történik. M. JíT® tórái jnraÉá fefsx&ÍMu&mti, BSBaBBRsan&sasasgsBsaiS denki, hogy a növény a leveleivel lélekzik. Nos, az első lélekzetvételt a műkedvelők, amatőrök merték megtenni a nem éppen ve- rőfényes ég alatt. Sokan közülök írókká fej­lődtek, azok, akikben a rendezett, nyugdijké- pes világban a hivatást leszorította a megél3 hetés, sok iró meg már azóta nőtt ki a térd­nadrágból, ezek ma biztosan nem lennének itt ha a határ nem állt volna el ebük. •S mi volt a lélekzetvétel lényege? A magyarság kihangsuyozása, a nemzeti fájda­lom éis remény kifejezése. Ami közös volt mindenkivel, lett légyen a közösség oka egy égboltozatra irt ideál, az „ezeréves haza" sárbarántása, a kenyér elvesztése/ a nyelv megbénítása, a testvértől, rokontól, szülőtől gyermektől való elszakitottság, vagy akármi/ ha az elsőt nem is érzi át mindenki. Nem kell hát két ff3y-nal csúfolni a nemzeti fájdalom első megszólaltatod- ők voltak az a „repü- lősó“, amelyet az alélttá dögönyözött ma­gyarság szagolgatott, hogy felocsúdjék. Még ha könnyet csalt is a szeméből, csak szagol3 ta/ hoigy újra érezze a szive dobogását. De ezen a szemponton kívül is, van-e jo­gosultsága egy nemzet irodalmában a nem3 zeti érzésnek, vagy az irodalom nemzetek fölött lebegő „általános eimberi“ valami? Érdekes, hogy ez a kérdés csak miná- Umk kérdés, csak mináhmk csúfolják ki azt. aki jrodalmilag ki meri mondani ma, hogy magyar. % Olvasom Ibsent, Aho-t, Dosztojevszkyt, Mereskovszkytjf Zolát/ Francéit, Shawt, bárkit a világirodalom közkincseit s egyál­talában nem zavarja meg az irodalmi élveze­temet az, hogy kiérezzem be1 öltik a norvég finn, orosz, francia, angol, vagy akármilyen nemzeti jelleget. Csak pont a magyarnak kell levetni a nemzetiségét, hogy világirodalmi márkává lehessen? A nemzetköziséget mindenütt a világon nemzetok öziségnek magyarázzák, ná­lunk nemzetnélküliségnek. Más nemzet a saját nemzetének alapján építi föl a nemzete fölé emelkedő élettornyát, mi megtagadjuk az alapot —• elvágjuk az anyaföldhöz kötő köte­let, hogy repülhessünk, mint a léggömb. Más író büszke arra, hogy. német, olasz, cseh vagy spanyol, minket csúfolnak, ha meg mer3 jük írni, hogy nem csak azért fáj az élet mert sarkából fordult ki minden, de azért is. mert a magyarságunkat ütötték arcul! — És szégyen bevallani, de igaz, hogy a gúny fog s aki számot tart arra, hogy Írónak elismer3 jék, az legalább is mutogatja érdektelenségét a saját fajtája, a magyarsága iránt. Pedig, azt hiszem, hogy ez a talajvesz- tettség végzete lehet a szlovenszkói magyar irodalomnak- Az orgonafáiról letörnek egy ágát, vízbe teszik és kivirit. Nem is kell hogy Áron botja legyen- Sőt, hamarább vi­rít ki az ablak mögött, mint a tő, amely kint maradt a kertben, késői fagyban, de földbe gyökerezetten. De annak a szobában, vázá­ban hajtott galynak ugyan nem lesz magja s ha el virított, dobhatja szemétre, míg a tö, ha későbben nyit is, jövőre is nyit s elbokroso- dik, hogy biztosítsa a létét örökre. Vannak társadalmi közösségek, amelyek meghatározzák egy jellem alapját, diszpozi3 cióját. Ilyenek pl. a család, az /,osztály“, a vallásfelekezet, ilyen a nemzet is- A család kezdi veszteni jelentőségét, az én első időm­ben sokkal nagyobb volt a jellemalapot meg­határozó szerepe, mint ma, de az a jelentőség inkább időben rövidült meg. Úgy értem ha ma nincs évszázados családi hagyo­mány, de a fia ? lapjellem vonása mégis a szü­lői háznál alakul iki s evvel a kialakultsággal kezdi el az életet, a más családokkal való* érintkezést, de esetleg már az első generáció­nál — a házasság révén — megváltozik- Az osztály jellemalakitó ténykedéséről, azt hi* szem, nem kell bővebben szólnom, ez ma közismert tény. A /,vallásfelekezet“-bein in3 kább a „felekezeti a vallások társadalmi egy3 sége a fontos. Még arra is ráüti az egyes fes lekezet a bélyegét, aki a hitéletben intenzive részt nem vesz. Sőt, ha valaki teljesen szakit a vallással, ha ateistává lesz, még akkor is- Az ateista nem egyforma, valahány, a jellem alapvonásában az élesszemü emberismerő föltétien meg tudja különböztetni a katolikus ateistát a lutheránustól, a kálvinistától, vagy zsidótól. De a jellem alapjának m.a még legfon­tosabb meghatározója a nemzet. Nem a faj; — az európai kultúráiét eredmé­nye a faji különbözőségek elmosódása, — de a nemzet- Igenis, a nemzet. Mint min­den ember bizonyos speciális jellemvonások3 bán különbözik az egy családból, ugyanazon társadalmi osztályból, ugyanazon vallásfele­kezetből kikerülő más embertől, egységek. — nekböl összetevődött nagyobb egységek, — a legátfogóbb talán a nemzet, — különbőz3 nefc más egységektől. Az egységek közötti harmónia a valódi nemzetköziség. De a har­móniához mindenekelőtt kell egy alap — hangszin s kell a más színek különbözősége- Kifejezett szinti hangok nélkül nem lesz össz­hang, csak hangzavar, templomi orgona he3 lyertt a „szelek orgonája". Megtagadni, — amint ma divat — a nemzet jelentőségét élet­ben s irodalomban, egy avval: megtagadni az emberben az embert. A nemzeti jelleget le­vetkőzni az internacionális siker érdekében pénzérdek, vagy hiúsági kérdés, vagy a gyöngeség tudata, mert az igazi zseni kiéle3 zett nemzeti jellege mellett is elérte a nem­zetközi elismerést. Tolstoj a legoroszabb orosz, Goethe a legnémetebb német, Home­ros a leggörögebb görög, Petőfi a legmagya- rabb magyar s az irodalom világában egyik­nek hátrányára sem szolgál a nemzetisége, legföljebb annyiban, hogy a kis nemzet fia nehezebben közelithető meg, illetve nehezeb­ben jut el a világirodalomba, mint egy világ­nemzet gyermeke. Az írónak nemcsak saját maga iránt van kötelessége, de a nemzetével szemben is, amely jellemét megalapozta s mely nyelve eszközével szóhoz, kifejezéslehetőséghez jut­tatta. Ha az iró letagadja ezeket az alapjel­lemvonásokat, úgy maga alól rúgta ki a föl­det s az ilyen „nemzetközi" megtagadja az igazi nemzetköziséget is, mert a nemzetének közösségét más nemzetekkel hátráltatja, egyszerűen kihagy egy hangszert a zenekar­ból, melyre pedig szükség volna abban­Minek ir az ilyen „nemzetközi" magyar magyarul? Hiszen a „kisnép" nyelve az egyéni érvényesülését is hátráltatja, tanuljon meg esperantóul, egy félév alatt úgy meg­tanulja, hogy gyönyörűség s akkor megértik Madagaszkárban úgy, mint Japánban és Gu­bában. Csakhogy — tessék elhinni — min­den más nemzet a nemzetköziség felé a saját nemzetéből indul ki. A cseh, orosz, francia stb. kommunista előbb cseh, orosz, francia, aztán internacionális s az eszmében sohasem áldozza föl a nemzeti érdeket a gazdasági­nak. A magyartól viszont megkövetelik ezt az áldozatot, mert — furcsa, de igaz — ma­gyarságában: jóhiszemű naivságában bíz­nak. De irodalmi téren, amint ő maga nem­zeti alapon áll a nemzetköziségben, úgy más nemzet fiában is azt a nemzeti alapot keresi. Aki magyarul azt Írja: „Nem vagyok ma­gyar", azt másutt kinevetik, nem hiszik el neki ezt a nagyképűséget, vagy nem hisznek a többi „igazságaiban" sem, mert az alap­igazság hitelét eljátszotta. (Folyt, küv.)

Next

/
Thumbnails
Contents