Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-24 / 216. (959.) szám
Csütörtök, szeptember 24. A cseis flipper? isséüis jelöl S2l®¥eieszl«ön Prága, szeptember 23. Jól [informált helyről azt az értesítést nyertük, hogy Sedlacek cseh néppárti képviselő, aki testi-lelki jóbarátja Srámeknelk, a napokban párthívei előtt kjelentette, hogy a cseh néppártnak feltétlenül jelölnie kell Szlovenszkóban. Igen sóik cseh és szlovák katolikus szavazata veszne el ugyanis azáltal, ezek Hlinkára nem szavaznának, mert annak radikális politikájával nem értenek egyet. A cseh néppárt szloven- szkói jelölésével nem akar támadást intézni Hlinka ellen, hanem inkább politikája támogatását célozza. Már Kordáé érsek lapja, a Cech s megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy a cseh néppárt Szlovensizkón jelöljön, de csak azzal a kikötéssel, hogy ellenszolgáltatásképpen 'viszont a történelmi országokban is léptessenek fel szlovák néppárti képviselőjelölteket. Mert a lap szerint csak ily módon lehet a két testvérpártot egymáshoz közelebb hozni s elérni, hogy a két nagy katolikus párt a választások után egyesülhessen. Á magyar kultuszminiszter a zsidókról Budapest, szeptember 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Klebels- berg Kunó gróf kultuszminiszter a napokban Hajdúnánáson tartott beszámolójában azt a kijelentést tette, hogy Magyarországon a katolikusok s protestánsok tábora áll egyik oldalon, míg velük szemben a nemzetköziséget s hitetlenséget hirdetők nagy tábora néz farkasszemet. A kultuszminiszternek ez a kijelentése egyes lapokban félremagyarázásra adott okot, úgy hogy Kidbelsberg a beszedésre: vonatkozó sajtókonimentállásokra nézve ma a következő nyilatkozatot tette: — Nálunk mindig voltak specialisták, akik a szavak félremagyarázásában nagy mesterek voltak, de arra még nem volt eset, hogy olyan beszédet, amelynek világos célja a felekezeti béke előmozdítása, úgy állítsanak be, mintha a felekezeti gyűlöletet akarná szítani. Erős meggyőződésem, hogy egyenesen sértő, ha valaki a hithü zsidókra akarná vonatkoztatni a nemzetköziség, istentelenség s kommunizmus vádját. A vallásos, hazafias, konszolidált zsidókkal hajlandó vagyok együttműködni a nemzetközi, kommunista, ateista elemekkel szemben, de ezekkel szembeszállók, akár keresztények legyenek, akár zsidók! rA AA A A A A A A A A A A A A A A A A Á A A £ A A A A A. A A A A Sorsjegyeket < mindenki esak feaspigf 1 és Tsa üíiMiézUi vesz, Sratislam RösfeiKraő bss. Telefon 1920 és 2300. Megegyezés Amerika és Franciaország Mizifff Borah szenátor a francia militarizmu® ellen London, szeptember 23. A Morningposir washingtoni levelezője jelenti, hogy Amerikának álláspontja a francia adósság kérdésében meglepően megváltozott. A hivatalos körök közölték a nyilvánossággal, hogy az Egyesüli Államok és Franciaország között a francia adósságok ügyében végleges megegyezés fog létesülni, de az Egyesült Államoknak jelentékeny engedményeket kell tennlök. Caillaux kijelentette, hogy Franciaország a jövő évben nem fizethet többet 28 millió fontnál, ebből Anglia 12 és félmilliót kap, úgy hogy Amerikára legfeljebb 15 és félmillió jut. Ezzel szemben a Daily Express Borah szenátorral folytatott beszélgetést közöl, aki nagyon éles hangon kelt ki a francia milita- rizmus ellen és kijelentette, hogy az összes adósságok törlése mellett volna, ha éppen Franciaország nem tartoznék az adós államok sorába. Aki a militarizmus passzióját megengedi magának, annak fizetnie kell. Franoaország nem számíthat nagyobb kedvezményekre, mint amin őket Amerika Angliának nyújtott. Newyork, szeptember 23. A Páríis gőzös a francia delegációval a mai napon érkezik meg Newyorkba. Caillaux azonnal Washingtonba megy. I hlsdJbsegi Kérdés a fii^iír Mfüiiiii liiiliMcrclici A demokratikus biok a kisebbségek érdekeinek hatékonyabb védelmét követeli a kormánytól — Bethlen miniszterelnök válasza — Papp Antal kiutasítása jogtalan Budapest, szeptember 23. Mint már jelentettük, a magyar demokratikus blokk megbizásából Baross János és Pakots József nemzetgyűlési képviselők felterjesztést intéztek Bethlen István gróf miniszterelnökhöz, amelyben azt a kérelmet intézték hozzá, hogy kérje fel a Genfben tartózkodó külügyminisztert, hogy a magyar kisebbségek ügyében erélyesen foglaljon állást. Erre a felterjesztésre Bethlen István gróf miniszterelnök levélben a következő választ adta: A magyar delegáció erélyesen képviselte a magyar érdekeket — Mindenekelőtt szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy úgy a magyar delegáció, mint a külügyminiszter ur a legnagyobb önérzettel és energiával képviselték és képviselik a Népszövetség előtt a magyar érdekeket s a legnagyobb nehézségek között is minden módon törekedtek a magyar kisebbségek sorsának javítását célzó problémák helyes és kívánatos megoldására. Hogy a Magyarországot a Népszövetség előtt képviselő delegációk úgy a múltban, mint jelenleg is a kivánt önérzettel és aktivitással fogják fel megbízatásukat, az már azon közismert tényből is kitűnik, hogy ily irányú tevékenységük velünk nem barátságos viszonyban álló részről ismételten heves és ellenséges indulatu támadásoknak és kritikának tárgyává tétetett. Visszautasit minden kritikát! — Kénytelen volnék ennélfogva minden olyan kísérletet, amely a magyar delegációknak, illetőleg a külügyminiszternek a Nép- szövetség előtti magatartását, mint nem eléggé energikust kritika alá venni igyekeznék, határozottan visszautasitani. A Népszövetség elé kerülő kisebbségi panaszok tárgyalását szabályozó procedúrát — mini azt a múltban is, íöbblzben alkalmam volt hangsúlyozni — nem tartom alkalmasnak arra, hogy a kisebbségi jogok hatályos védelmét lehetővé tegye. — A kormány ezirányu felfogását bizonyítja különben Apponyi Albert gróf fődele- gátusnak a Népszövetség politikai bizottságában a kormány intencióinak megfelelően tett és a vonatkozó eljárási szabályok megváltoztatását célzó inditványa és annak megokolása. — Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a Népszövetség tanácsának az erdélyi és bánáti magyar telepesek panasza tárgyában hozott határozatát nem ismerhetem el helyesnek s azt a kisebbségi szerződések szellemével, valamint a Népszövetség célkitűzéseivel ellentétben állónak tartom. Viszont nem mulaszthatom el a képviselő urak figyelmét arra felhívni, hogy a bánáti és erdélyi telepesek ügye egy, az érdekelt telepesek s a Népszövetség tanácsa között lefolyt kérdés volt, amelyben Magyarország mint fél nem szerepelt és nem is szerepelhetett. Épp ezért — amint az Apponyi grófnak most említett indítványából is kitűnik — a kormány mint eddig, úgy a jövőben is, minden eszközzel törekedni fog az eljárási szabályoknak helyes és kívánatos irányban való megváltoztatására és kiépítésére. Papp érsek kitoloncolása jogtalan — Ami Papp Antal munkácsi görögkatolikus püspöknek a csehszlovák hatóságok által történt kitoloncolását illeti, azt a magam részéről is jogtalannak tartom. Pénz tanálódik Ira: Szombathy Viktor. Széles Danyi Márton egy el'keseredett- erőset nyomott az ekén, ahogy az őszi ugart szántotta búza alá és az ekevas meglódult, nyögött egyet, aztán valami koppant alatta, utána csörrent, mintha cserep vóna— Hó! A két ló megállóit. Széles Danyi Márton lehajolt az ekevashoz, hadd nézze, mi az. Hát egy bögre vót. Cserepbögre. Felveszi a bögrét, csak ömlik belőle a sok pénz. — No ilyet! Ilyenkor káromkodni kell. Jóesik. Egy pillanatra megáll, majd kiesik kezibül a begre. lóg, mint az, akit fejbevágtak bottal. Tanált pénz! Hü, minyö gazdagság! Megnézi a begrét: régi, avitt jószág. Mecs- csörgeti. Két ződesfehér kispénz hullott ki belőle. Lehajlik, mennézi. Görbe, ráncosszélü kis pénzek, valami fej az egyik ódalán, másikon meg irás. De se szám, hogy krajcár vóna-e, se hogy miilyen éves, se Ferencjós- ka, semmi. Mezzörenti- Nehéz. Zúdítsa a kalapjába Hát aranyak is, vagy tiz, meg ezüstforma tallér. De sok apró peták, mint az eső. Kis, görbe petákok. Fene regi pénz. Szagos, ződrozsdás, penészes- A korsónak se fiili, se szája. Az ódala, ahogy az eke belevágott, likas. ilyen szerencse. Vájjon mit ér? Fehet-c vele vásállani? Nemieket, iszen a Ecrenc- ióska pizit se fogadják cl. Kácsé a mai korona. De az arany-ezüst sokatér. Van, aki mevveszi. Ilyen boldogság. Mevveszi a tehenet, akit akart, a három hód föd szélin is kanya- rithat magának vagy eggyet- Meg a háztetőt is becserepezheti. Ilyen tanálat! Treffer- Mint a huszonegy. Leteszi a kalapját, bele a bögrét. Közibe a lovaknak. Nyomja az ekét, ide-oda dobja a szarvát, lábával is túrja a fődet környöskö- rül, de hiába, nincs több bögre. Szegény ember, aki elásta magának. Sajnálhassa! De jó helyre került. Szánt, szánt egyideig, de nem nyugodtan valahogy. Alig harangoz a torony délre, kikapcsolja az egészet, oszt haza. Az asszony épp a csirkét etetyi. — Hát kend? — Hát én! — Nem vártam. — Minek is. Az asszony végignéz az urán. Figyeli— Mi lelte kendet? — Én mit leltem inkább, azt kérdezd! — Aranyat! Széles Danyi Márton csudálkozva billenti meg a kalapját. — Hinnye, de kitaláltad. Az asszony izgatottan gyűrte a surcát. Valahogy megérezte az igazságot. Az ura se sokat teketóriázott, ott, rögtönyösen elmondta a dolgot. Hegyhát mint vót az egész. Végezetül is elékeritette a kis fazekat és megcsörgette akkurátusán. — Itt van c! — Jaj, teremtő, jóságos Istenem! Az asszonyt a boldog melegség környékezte. Azzal csak ragadja a fazekat, be a konyhába és zúdítja egy nagy cseréptál öblébe. — Minyő péz e? — Régi péz. — Zöd mind* Hun az arany? Az ember kihalássza a zsebibül a néhány aranyat, meg hatalmas ezüst tallért, akit kiválogatott. — Csak ennyi? Szegény ember fazeka lehet . . •! De rengeteg sok aprópénz. Vájjon mit ér? Csak a tanító tudná. Alig bírták bekapni a falatot. Nyögve nyelt mindakettő- Avval ebéd után, még lógott szinte a tészta a szájukból, át a tanító úrhoz. Csudálkozilk a tanitó ur. Fel az okulárét, oszt böngészi a feliratokat az ablak mellett. Széles Danyi Márton meg a felesége szorongva állanak előtte. A tanitó ur végre megpengeti a pénzt, akit mutatóba hoztak, az ablakpárkányon. Bizony, rekedt, cserephangja vót. Akar a plé. — Rossz péz e! — igy a tanitó. — Eredetileg jó vót, de a királyok kicsikkasztot- ták belül© az ezüstöt, csak a reze maradt. Régi dénárok- A török időbe gyugta el valamelyik. — Nem ér semmit? — No, nem sokat. Az egészér húsz koronát népi adnék. Nem nagy ritkaság. Széles Danyi Mártonné rápillogott az urára. Majhogy még a tanítónak, húsz koro- nájér. Tuggya az, mit akar! De engem nem csap be. — Köszönjük alásan- Meltartsuk magunk is! Nagy sunyin következnek cl-fclé. Nem szól egyik se, szót se. Qlthon csak szakaj. Papp Antal csehszlovák állampolgárságához kétség ugyanis nem férhet s igy egy nem-magyar állampolgárnak Magyar- országba való kitoloncolása kétségkívül beleütközik az általános nemzetközi jogelvekbe, nem is említve az esetnek a szóban forgó személyiség magas egyházi méltóságát érintő vonatkozásait. Ennek felismerésében a kormány nem mulasztotta el az eset ellen a prágai kormány előtt leghatározottabban tiltakozni s genfi felfogásának kifejezést adni. — A 'képviselő uraknak azon tervére vonatkozólag, hogy a fenti ügyekből kifolyólag indítványozni fogják a magyar nemzetgyűlés közvetlen érintkezésbe lépését Anglia, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok és Japán parlamentjeivel, csak akkor lesznek abban a helyzetben, hogy határozottan állást foglaljak, ha e tekintetben részletes és végleges tervvel fogok szembenállani. A válasz nem elégíti ki az ellenzék^ A miniszterelnök válasza nem elégíti ki a demokratikus blokkot és a két képviselő, aki Bethlenhez az ismert felterjesztést intézte, a nemzetgyűlésen indiványozni fogja, hogy az elcsatolt négy millió magyar kulturális és gazdasági érdekeinek megvédésére lépjen sürgősen érintkezésbe Anglia, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok és Japán parlamentjeivel. A közvetlen érintkezés fölvételének formáit az indítványt parlamenti tárgyalás során terjesztik elő. Bethlen cikke a magyar jövőről A Revue de Geneve, Középeurópa egyik legtekintélyesebb politikai szemléje legutóbbi számában Bethlen István gróf miniszterelnök cikkét közli. A cikk bevezető részében megállapítja, hogy a nemzetközi politikában tragikus habozás után határozottabb körvonalú törekvések kezdenek kibontakozni és a javulás általános jelel muíaíoznak. Az államférfiak nagy hivatása abban van, hogy meggyőződésükhöz és a rendelkezésre álló eszközökhöz képest irányítsák és előbbre vigyék azt a népet, melynek kormányzását rájuk bízták. A magyar kormánynak az volt a feladata, hogy Magyar- ország számára uj életlehetőségeket keressen, mert az országot egyharmadára zsugorították. A cik'k további során Bethlen István gróf kijelenti, hogy a magyar nép olyan életerőről, a fegyelemnek és áldozatkészségnek olyan szelleméről adott bizonyságot, hogjr a kormány most már nagyobbszabásu politikai feladatok végrehajtását is célul tűzheti ki. Amikor tiszteletben tartjuk a trianoni szerződés rendelkezéseit, akkor jogunk van viszonosságot követelni a többi szerződő féltő!. Cikkét azzal végzi Bethlen István gróf, hogy a magyarellenes propaganda adatait állítja be tárgyilagos igazsággal. tóba az egész tanálatot, oszt fel a gerendára Ülni akartak rajta, mint kotlós a tojásán. Hanem, Istentudja, má hogyhogy: hire ment a tanálatnak még aznap este- Az semmi, hogy ez a szomszéd is elősompolygott, amaz is, hanem avvót a baj, hogy másnap má aranyhegyekrü rebesgetett a nép, meg- hogy Széles Danyi Márton kastélyt épít száz szobával, az ördöggel beszélt. Harmadnap már a csendőrök jöttek- Csak, mint a rabviselte, kopogás nékü, be a kapun. — Maga tanálta-e a pénzt? — kérdik rossz beszéddel. — Hát vóni vóna . . . — Tanált-e valamit, vagy nem? — Pénz tanálódott— Mutassa! Nagy szuszogással emelte le a mestergerendáról a szakajtót. Teli vót az rézpetáfc- kal. Az arany, az a fiókba aludt. Ej, de jó, liotgy erre is gondolt . . . — Csak ennyi? — Kell-e még több? Ez is sok! Nem hitték. Csak faggatták az embert. Az asszony sirt —: Látod, minek tanátá!... A sövényen kívül izgatott fejek kisérték figyelemmel az eseményeket. — Az egyik csendőrnek esze vót. — Mutassa, mibe találta? Előhozza a bögrét. Forgatják- l:z az? Ez! No, Hlyen hitvány bögre. A csendőrök elmentek, nagy szurgás közt- De mutatóba magukkal vittek egy csomó pénzt. Hanem másnap má a törvény is hitta Széles Danyi Mártont. És így ment egy hétig. Mindenüvé vitte a bögrét, meg a petág
