Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-20 / 213. (956.) szám
ICJUSZCniAKtl Vasárnap, szeptember 20. vyj'gi&gfTÁiaes%fr/BRw@* imiiiw írni !■ iirin—inwnr———■—m — ■■■mii ■■ >■ ■n—nin—niiriiin«<inrn lecsüi sip®iíia a Imim bi2«Hsl®ai Prága, szeptember 19. Becka pénzügyminiszter a költségvetési bizottságban péntekem este terjesztette elő a jövő évi költségvetést. IVjegjegyezte, hogy az teljesen egységes és a beruházási kiadásokat is magában foglalja. Röviden rámutat arra, hogy a kormány valutapolitikája helyes volt és a korona stabilizálásához vezetett- A rö- vidlejáratu kölcsönök rendszere a külföldön is nagyobb bizalmat ébresztett., A jövő évi Költségvetés már tizenötmillió többletet mutat. A kormány és a pénzügyminisztérium a Rasin felállította utón halad. Az expozé után T a u b német szociáldemokrata képviselő azt indítványozta, hogy a költségvetést már csak az uj parlament tárgyalja le. Az a mód, ahogyan a kormány a költségvetést most le- akarja tárgyaltaim, a házszabályoknak nyílt megsértése. Patzelt német nemzeti szociáldemokrata képviselő ugyancsak tiltakozott a tárgyalás menete ellen, mely még a rövidebb eljárásnál is kevesebb idő alatt kívánja a költség vetést k er e s ztüüh a j sz o In i. Skálák kommunista és W i n d i s c h német agrárius szintén csatlakoztak Taub javaslatához, azonban a koalíciós képviselők ezt természetesen elvetették. & CsásMpérf ni Prága, szeptember 19. Már hetekkel -ezelőtt híre járt, hogy a tíodzsa—Csánky-párt uj cégér alatt megy a választási küzdelembe. Tegnap a képviselő- ház ülésén nyilvánvaló lett a Párt uj neve, amennyiben Mikié Vince bejelentette a há2 elnökségének, hogy ezentúl az Országos Parasztpártot képviseli a parlamentben. Amerika a riláá Bankárja London, szeptember 19- Newyorki jelentések szerint Amerika újabban mint nemzetközi bankár lép föl. A legközelebbi héten bocsátják aláírásra a német kölcsönt. Argentína 30 millió kölcsönt kap, Tokio ,50 millióról tárgyal, mig Franciaország a hadiadósság szabályozása után 200 millió frankot vesz igénybe. ÍAAAAAAAAA A A A k A A AÁAAAÁA A ÁÁA AA AAAA §§rcffgp£ii£| mindenki csak &aiieriR is Tsa teiilMiaii mi Braííslese, B&ggil£siá isi. Telefon 1920 és 2363. IMrci* ifái — Icfsziiaiull AnampeigársAgi fawasülérél Szlovenszkó volt teljhatalmú minisztere elmondja, hogy mik voltak intenciói és miért nem vezetett akciója sikerre Prága, szeptember 19. A kezdődő ülésszakra Prágába érkezett Dé- rer Iván dr., Szlovenszkó volt teljhatalmú minisztere, a centralista politikusok közül az egyetlen, aki becsületes és tiszteletreméltó kezdést tett egy égető kisebbségi probléma: az állampolgárság kérdésének intézményes, törvényhozási megoldására. Dércr jószándékait azonban elgáncsolták koalíciós kollegái s ma már halvány remény sincs arra, hogy a, kiáltó igazságtalanságok kegyetlen sorozatát még ez a parlament orvosolja. Érdekelt bennünket, hogy a jelen helyzetben mi mondanivalója van Dérer Ivánnak akciója sorsáról. A szlovák politikus szívesen tett eleget kérésünknek s az állampolgárság kérdéséről a következő nyilatkozatot tette a P. M. H. számára: — A dolognak két oldala van: egy jogi és egy politikai oldala. Ami a dolog jogi oldalát illeti, eléggé ösmeretes az álláspontom. Az illetékes bírói fórumok azonban ellenkező álláspontot foglaltak el és ezzel a kérdésnek ez a része el van intézve, addig, amig esetleg az illetékes bírói fórumok -más álláspontot fognak elfoglalni, ami nem kizárt dolog. Ami már most a kérdés politikai oldalát illeti, arra irányult a törekvésem, hogy az illetőség kérdése törvénnyel rendeziessék, ami azt jelenti, hogy az egyes esetek elintézése kivétetik a közigazgatási hatóságoknak a hatásköréből és nem a köz- igazgatási hatóságoknak a szabad mérlegelése fog dönteni afölött, hogy kJ az állampolgár és ki nem, hanem a törvényben szabatosan körülírt előfeltételek. — Kétségtelen, hogy az egész kérdés legnagyobbrészt a Szlovenszkóban élő magyarokat édrekli, ámbár sok szlovák is érdekelve van a dologban. Nem szükséges hangoztatnom, hogy javaslatomból a mostani parlamentben törvény nem lesz, mindannak dacára tagadhatatlan tény az, hogy amióta ezt a kérdést föíszinre vetettem, azóta a hatóságok praxisa liberálisabb, úgy, hogy ma már nincs panaszra annyi'ok, mint azelőtt. — Mégis jobb szerettem volna, ha a kérdés törvénnyel lett volna elrendezve, mert ezzel egy csapással az eseteknek túlnyomó nagy része el lett volna intézve, holott igy, ha kisebb mértékben is, de mégis állandó panaszra és elégedetlenségre lesz ok. Hogy törekvéseimet nem koronázta teljes siker, annak különféle okai vannak s azok mindegyikéről most nem nyilaíkoz- hatom. Egy iljren ok — nézetem szerint — a szlo- vensz'kói magyar politikai pártoknak és itt nem teszek kivételt egy párttal sem, a köztársasággal szemben követett, negatív politikája volt. A magyar pártok ezt az eminens magyar követelést nem annyira parlamentáris utón érvényesítették és inkább nemzetközi fórumoknál kerestek orvoslást. A szlovenszkó! magyar politikának reális alapokra való fektetése után ebben a kérdésben, úgy, mint sok egyéb más kérdésben is, kielégítő megoldások lesznek elérhetők. Ennyit mondott Dérer Iván az ismét hosszú időre eltemetett kérdésről. A magyar politikusokat ért szemrehányását természetesen nem hagyhattuk reflexió nélkül. A szlovenszkói magyarsággal szemben, az ezeréves testről tragikus hirtelenséggel történt leszakitás lázas folyamatában, senki józan és komoly politikus nem állíthatta föl egy reálpolitika követelését. A lázas folyamat azonban már rég lezajlott. Népünk előljár az állampolgári kötelességek teljesítésében és politikusaink a pozitívumok útjára léptek. Elegendő Szent-Ivány Józsefnek az utóbbi két évben tett reálpolitikai hitvallására utalnunk, amely azóta már komoly és nagyjelentőségű tetteket érleli rr.eg. Hiába azonban minden uj uttörés, a kormány éppen olyan merevséggel zárkózik el a magyarságnak még a politikumnál is erősebb, tisztán — emberi .követelései elől, mint azelőtt. És ha a kormánj'támosató és miniszterséget viselt Dérer Istvánnak nem állott módjában a mai prágai parlamentben a maga koncepcióját realizálni az állampolgársági probléma megoldására, hogyan sikerülhetett volna az a minden reálpolitikai céítiizése dacára „irredentának" bélyegzett magyarság képviselőinek, akik különben a parlament mai rendszere mellett meg sem kísérelhettek egy erőteljes küzdelmet!? A negáció politikájának vádja nem a magyarságot, hanem egyedül a kormányt érheti teljes joggal, mert legelemibb jogaitól fosztja meg a magyar kisebbség százezreit. És ki vehetné rossz néven egy élni akaró nemzettől, hogyha az itthoni zárt ajtóktól nemzetközi fórumok elé menekül? Eünt követett volna el, ha nem teszi, különösen, amikor ez az egyetlen alkotmányos ut maradt számára. ^ A kérdés körül érdekes és beható eszmecsere fejlődött ki, amelynek suián Dérer Iván számos nagyérdekességü és emelkedett nyilatkozatot tett a rr^-T-ar probléma nagy komplexumának számos vonatkozásában, de ezek közlésére a miniszter ur nem adott fölhatalmazást. r Ének a csillagokról A szomjunk semmi el nem oltja. A sorsunk: vágyak vad bozótja , . , Ahány élő: annyi bozót, itt futkosunk vigak, vagy élet-átkozók. Pénz-, nő-, bor-mámor, úrhatnámság: csábos, édes, mérges palánták nőnek, szárba szökellenek s az éj ölén új vágyak vágyat ellenek. Világító virágok nyílnak s ahány a vágy: fent annyi csillag . . . Virágot tépsz: és ez alatt ahány virág, fent annyi csillag leszalad . . . A megvalósult vágy halálos, a lehullt csillag nem sugároz: kénes kavics íesz, meteor és pára, füst, iszap, vagy szél-kergette por . . . j: i Mégis örök csillaghullás van: falánk, örült nagy rohanásban rabló kezed tép, egyre tép: a csillag hull j s az ég percenként feketébb . . . Édes, virágos vágy-bozótom! i láncot veszek s nem átkozódoni 1 s csak a szememmel vétkezem, mig fékezem i a lábom és a két kezem . . . Az éveim már csillapodnak - . . Maradiatok meg csillagoknak elérhcíeiJcti vágyahn, ragyogjam* az ég azúr szűz ágyain ... Ragyogjatok az égi téren, ha megszűnik futkosni vérem s két fekete ló itt terem: elvágtatok a fényes göncöíszekeren . . . Mécs László. Éjfél istán Irta: Cholnoky László. Éjfél után két órakor halkan, óvatosan besurranok a lakásomba és ahogy a szobám közepén megállók, eltött a megelégedettség, hogy senkit sem zavartam fel álmából és hogy senki sem tud rólam. Odaülök az Íróasztalomhoz, mert éjjel szoktam dolgozni, de alig, hogy a harmadik mondatba belekezdek, a szomszédos szobában halkan, de energikusan megszólal Manyóka: — Hány óra van most? ... De pontosan mondd meg! — Azonnal, kérlek, csak ezt mondatot befejezem, mert különben elfelejtem a végét! — Már legint habozol!? . . . Miért nem beszélsz nyíltan, férfiasán? . . . Különben is jól nézünk ki, ha már csak úgy elfelejted a mondat végét! — Kérnélek alázatosan, ha azóta nem beszéltél volna, már régen megmondtam volna, hány óra és a mondatomat is befejeztem volna! — Kérnélek alázatosan . . . Kérlek szépen . . . Mily ellenszenves, amikor a férj ilyen elenszenves és puha! — Puha? — Puha! — Ördögadta! Hát ha tudni akarod, most pontosan . . . — Ne kiabálj! . . . Micsoda istentelenség, hogy a hároméves kisgyerekünket igy éjnek évadján felkiabálod!? ... A szódáskocsls is tud goromba lenni ... De hát ezt tudhattam volna már előbb is . . . ez a magyar Író! Attól birtok, hogy te fogod felverni a kis Tcofilt! . . . Voltaképpen tehát mit parancsolsz? — Öli a kis Teofil! Nézd, milyen édesen alszik! Olyan az arca, mint a rózsa! . . . Törődöm is én vele, hogy mii mindent kiu1 hálsz össze-vissza! . . . Különben is, vala- I hányszor igy elszomoritasz, mindég eszembe jut a mi régi, drága alsólendvai otthonunk! . Az óráról beszéltünk, hát lásd: volt nekünk otthon egy csodálatos óránk, amelyiknek a számlapja éjjel világított, ha gyertyát tettek bele! . . . Ilyen ma már nincs! . . . Csakhogy persze, ha gyertya túlságosan hosszú volt, nem ért semmit az egész, mert akkor a gyertya lángja felül kijátszót és akkor meg kellett várni, amig a gyertya leég! . . . Sokszor elvártunk hajnalig is! — Nem lett volna célszerüb a gyertyát már eleve rövidebbre vágni? — Nem! . . . Különben mindez még akkor volt, amikor neked még semmi beleszólásod sem volt a dolgainkba! . . . Azt a gyertyát a mama szabályozta és most végre legmondom neked, — legyünk tisztában egymással, — hogy a gyertyát csak azért sem vágta rövidebbre . . . Érted? . . . Azért sem vágta rövidebbre! . . . Most pedig csinálj, amit akarsz, a mamának nem parancsolsz! — Hogy pedig te most mit gondolsz magadban, az teljesen a teljesen a te magánügyed! — Kérnélek alássan! . . . — Ne kiabálj! . . . Teofil fészkelőik! — Magánügy! — Romlott vagy a lelked fenekéig! . . . Ennek a szegény kis gyereknek is bizonyára a/ért nincs nyugta, mert az édesapja múltjáról álmodik! — Én azt hiszem, talán inkább a csapadékok ... a napi vízfogyasztás ellenhatása. — Humorizál a bohó if]u, akinek rnin 1- összc három foga van! . . . Tréfás kis szóiké . . . Nem szégyenled magad, ilyen hófehér hajjal humorizálni!? — Először is én nem a hajammal humorizálok, másodszor is nem három fogam vau, liánéin négy, illetőleg öt, bár az ötödiket, mivel már nagyon lötyögött. Teofil ma reggel játék közben, kiemelte ősi fészkéből, én azonban eltettem a jobboldali legfelső A kisebbségek „mjelYliaszitálati" foga Komáromban az összes állami hivatalok csak a cseh nyelvet használják — Mikor a magyar ember nem akarja átvenni az iratot, gummi- botos államrendör kényszeríti rá — Saját tudósítónktól — Komárom, szeptember 19. Az 1920-ban alkotott úgynevezett nyelvtörvény, amely a köztársaság alaptörvénye, akképpen intézkedik, 1 ivgy ahol a kisebbség számaránya eléri a húsz százalékot, ott magyarnyelvű beadványokat adhat be a hatóságokhoz, amelyek az államnyelven kívül az illető kisebbség nyelvén is kötelesek a beadványokat elintézni és az illetőket értesíteni. A komáromi járási hivatal ezt következetesen elmulasztja és a szinmagyar Csallóközt elárasztja cseh nyelvű felhívásokkal és határozatokkal, melyeket a csak magyarul értőknek drága pénzen kell lefordittatniok, ha azt akarják, hogy a jogorvoslatokról le ne maradjanak. Komárom városban, ahol hivatalosan is 85 százalék magyarságot népszámláltak, csütörtökön a járási hivatal egy előkelő iparosnak cseh nyelvű határozatot kézbesittetett, melynek az átvételét megtagadta azzal, hogy annak tartalmát nem érti. A városi kézbesítő kevés idő múlva egy másik alkalmazottal és egy ál5am! rendőrrel tért vissza, akik erélyesen követelték tőle, hogy vegye át a cs&h nyelvű iratot. Mikor az iparos ezt ismét megtagadta teljes joggal, akkor az államrendőr az Iparos boltjában egy szekrényre felfüggesztve otthagyta az iratot. Az eset érthető felháborodást keltett és e miatt úgy a városházán, mint a járási bizottságban interpel1ác;ó készül, hogy köíele- ző-e a törvények betartása a hatóságokra is, vagv csak az adózó közönségreígy festenek a kisebbségi nyelvi jogok, amelyekről azt mesélik, hogy betartják. BIMM lenHeöel az angol Jtángasz-szírűlH London, szeptember 19. A néhány héttel ezelőtt megszűnt sztrájkveszély most újból akuttá vált. A bányamunkások szövetsége szerdán nyújtotta át Baldwinnak panaszait. Kínában uj polgárháború íeiisjege! London, szeptember 19. Kínából érkező jelentések szerint uj polgárháború veszélye fenyeget. Fen-Yu-Csang és Csang-So-Lin generálisok jelentékeny katonai erőket csoportosítottak egymás ellen. fiókomba, amelyikbe te jogtalanul be szoktál hatolni és igy az mégis csak az én tulajdonomat képezi . . . Harmadszor pedig . . . — Te jó isten, menyi hiábavaló fecsegés! . . . Miért nem mondod el a szokásos tréfádat is, hogy volt ogy nagybátyád, aki Arizonában vagy hol kitörte a jobbkezét, azután pedig bábaasszony lett Rittyendé- ken! ? — Mily szomorú az én fölényes istenadta humoromat ilyen szárazon meggyőződés nélkül hallani! ... Mit nem tesz a hangsúly az átélés!? — Rettenetes! . . . Minden józaneszü férj már ezerszer is megmondta volna a feleségének, hogy hány óra van!? — Ez pontosan három okból lehetetlen! Először is az az ember nem lehet józaneszü, aki ugyanazt a dolgot ezerszer egymásután elmondja másodszor te, édes Manyókám, — ha az illető józaneszü férj mégis meg akarta volna tenni, már a tizediknél leintetted volna, harmadszór pedig az ezredik bemondásnál már legalább egy órával későbben lett volna, mint az elsőnél! — Tente, Teofil, tente! . . . Lásd, ez a te apád! . . . Erről ráismerhetsz! . . . Szegény gyermekem! . . . — Tente Teofil, tente! . . . Aludj, te pot- rohos kis haramia! . . De voltaképpen miért is dörzsölted le a zsebórám mutatóit, amig aludtam, azzal az agg fogkefével, amelyikkel a dádi szokta a kilincseket tisztítani!? — Jól van ez igy egészen jól van. Odakint hideg hajnali szél veri a szárnyát . . . körülbelül teljesen mindegy, hogy hány óra van! ... Itt vagyunk, együtt vagyunk . . . Jönnek már a hidegebb napok, nemsokára elkezdenek hullani a fák levelei, ezután jön a tél és mindez újra és ismét, mint a kerék, amelyik egyszer majd csak kiszalad velünk a csendes halmok közé, ahol inár nemcsak körülbelül, de egészen határoI zottan is mindegy, hogy hány az óra.
