Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-16 / 209. (952.) szám
Átadták a francia jegyzéket stresemonnak Elérkezett a beható tárgyalások ideje — Németország belép a népszövetségbe Apponyi beszélt Prága, szeptember 15A Népszövetség mostani ülésszaka is a gyönyörű szólamok jegyében áll, az államférfiak versenyeznek abban, hogy melyikük tud nagyobb szónoki sikert elérni. Mindegyiknek az ajkáról a béke igéi csendülnek föl, határozati javaslatokat terjesztenek elő, hogyan kellene a béke igazi megvalósításához közelebb járulni. A genfi protokollum és a garanciaszerződések rendszerének kiépítése áll az érdeklődés homlokterében, biztonsági szerződésekkel akarják örökössé rögzi- teni azt a békediktátumot, amely az 1918. év végén fennállott hatalmi viszonyok pillanat- felvétele. A leszerelésről is sok szó esik, de komolyan senki sem gondol rá, a legyőzött nemzeteket erőszakkal fegyverezték le, a győztesek pedig lázasan fejlesztik hadseregü- . két, hogy az ölükbe hullott birtokállományt megmentsék, esetleg uj zsákmányt kaparintsanak. A népszövetség eszmei elképzelése a legnagyobbszerü gondolat, melyet a világtörténelem kitermelt. Nem máról holnapra született, évszázadokon át rágódtak rajta államférfiak és bölcselők, mig végre most reális valósággá vált. Csakhogy a valóság megcáfolja az ideált, a népszövetség nem az, aminek lennie kellett volna, nem a népek testvéri szövetkezése az emberiség jobb jövőjének kiépítéséért, hanem a győztes államok kormányainak tanácskozási fóruma a ’egvő- zöttekkel. Amig ez a megkülönböztetés meg nem szűnik, addig egy lépéssel sem haladhatunk előre a valódi cél irányában. A kisebbségek is a legyőzőitek sorában vannak, olyan ethnikai komplexumok ezek, akiket megkérdezésük és akaratuk ellenére szakított ki a nemzeti egységből a győzők akarata. Azonban ha már az önrendelkezési jog ellen erőszakot követtek el a különböző békediktátumokban, mégis valamit tenni akartak az igazság érdekében is. A Népszövetségben tehát egy olyan magasabb erkölcsi fórumot teremtettek, amely az államok felett állva, védője legyen minden emberi jognak és szabadságnak. így született meg papiroson a kisebbségvédelem, melynek lényege abban áll, hogy a Népszövetség garantálja a kisebbségek emberi és polgári jogait és azok az államok, amelyekben kisebbségek élnek, kötelesek a kisebbségvédő szerződések határozatait betartani, törvényhozásukban semmi olyast nem alkothatnak, ami ezekkel a szabványokkal ellentétben áll. Példátlan eset a világtörténelemben. Alakul a nemzetekből egy • nemzetek felett álló szerv, amely beavatkozhatik az államok belügyei- be, törvényhozásába. Az állami szuverénitás bálványa ezzel az intézkedéssel megdőlt, a népjogok a népek szövetségének ellenőrzése és védelme alá kerültek. Grandiózus gondolat és gyönyörűen fest igy papiroson. De sokkal eredményesebb volna, ha a népjogokra a népek lelkiismerete ügyelne fel. Me'rt a kormányok nem teljesítik a békeszerződésekben vállalt kötelezettséget. Két krasszáns esetre mutatunk rá. A csehszlovák forradalmi nemzetgyűlés állampolgársági törvényalkotása, de különösen a közigazgatási hatóságok gyakorlata szöges ellentétben áll a saintgermaini kisebbségvédő szerződéssel, amelv állampolgárságot biztosit mindazoknak, akiknek a fordulatkor ezen a területen állandó lakása volt. A mi törvényhozásunk és közigazgatási gyakorlatunk nem kevesebb, mint 300.000 lelket tett hontalanná és létalapjukat támadta meg. Kérdezzük. nem volna-e elemi kötelessége a Népszövetségnek ebben az esetben érvényt szerezni az emberi jogoknak és itt, Európa szivében visszaadni százezreknek az otthont, a megélhetési lehetőséget és a nyugalmat? Bókkal fontosabb ez a kérdés az általános béke szempontjából, mint a Moszul-problé- ma, amely néhány nagy vállalkozó zsebébe vág és amelynek népszövetségi anyaga mégis egy 317 oldalas hatalmas kötetet tölt megParis, szeptember 15. Briand meghívása Stresemannhoz a külügyminiszterek konferenciájára hétfőn érkezett Mangerie berlini francia követhez, aki azonban azt még nejn nyújtotta át Stresemannak, mert erre közvetlen fölszólitást vár. A jegyzék tartalmából annyi szivárgott ki, hogy Briand hajlandó honorálni a német kormány kívánságát Genf, szeptember 15. A népszövetség hétfő délelőtti ülésén, mint azt már röviden jelentettük, Apponyi Albert gróf, a magyar delegáció vezetője emelkedett szólásra és egy órán át tartott hatalmasan kiépített beszédben foglalkozott az európai problémákkal. Apponyit a szónoki tribünre lépésekor tüntető nagy ovációval fogadták és a hatás beszédének lényegesebb pontjainál csak fokozódott. Apponyi beszédének nagy sikerét az objektív sajtó egyhangúan elismeri, a mai prágai cseh lapok is megállapítják, hogy Apponyi igen mély hatást keltett és megemlítik azt a tüntető ovációt, mely a tribünre léptekor fogadta. Csak a kormány német félhivatalosának, a Prager Pressének nincs ínyére ez az osztatlan elismerés és a következőképpen kommentálja A-pponyi beszédét: „Amikor a tribünre lépett, az előbbi évek tapasztalatai után az egész gyűlés valósággal jéghidegséggel fogadta, csak a karzaton kísérelte meg egynéhány magyar és német újságíró, hogy hangos tetszésnyilvánításával a termet magával ragadja, de ez a kísérlet minden eredmény nélkül maradt." Apponyi beszéde fényesében három részre őszük, az elsőben Magyarország pénzügyi rekonstrukciójával, a másodikban a kisebbségi kérdéssel, a harmadikban pedig a genfi jegyzőkönyvvel foglalkozik. A pénzügyi rekonstrukció kérdésében Apponyi nem hozott fel újabb momentumot, csak utalt Magyarország komoly törekvésére, hogy pénzügyeit rendbehozza és a magyar kormány által elért kétségtelen pénzügití eredményekre. Bennünket különösen érdekel beszédének az a része, mely a kisebbségi kérdéssel foglalkozik. A másik eset a román agrártörvénynek a kisebbségek ellen irányuló éle. Ez a kérdés a bánáti telepesek ügyével kapcsolatban a Nép- szövetség mostani ülésszakán vetődött fel. 2500 telepest fosztottak meg vagyonától és a Népszövetség Ítélt. Elegendő volt Titulescu felszólalása ahhoz, hogy a román kormány felajánlotta nevetséges kártérítési összeget, amely egy-egy telepesnek egész élete munkájáért 12.000 leit juttat akkor, midőn egy hold bánáti föld forgalmi ára 30.000—40.000 lei, a Népszövetség szankcionálja. Apponyi hétfői nagy beszédében teljes joggal követelte azt, hogy a Népszövetség a kisebbségi kérdésben eljárási módját változtassa meg. Ha a kisebbségek hivatalos szerveik utján panaszt terjesztettek elő, bárom kijelölt állam képviselőinek egyhangú hozzájárulása kell hozzá, hogy ez a panasz a fórum elé kerüljön. Már ez is teljesen illuzó egy beható tanácskozás megtartására vonatkozólag. A Journal des Debats genfi tudósítója jelenti, hogy Németország ajánlata a népszövetségbe való belépésre már a közeli napokban várható, sőt már az első német delegátus nevét is emlegetik, aki valószínűen von Kühlmann volt államtitkár lesz. Apponyi gróf nézete szerint a népszövetségnek eddigi munkája a kisebbségi kérdésben nem hozott olyan eredményeket, melyek azoknak a polgároknak millióit, akik kisebbségi sorsban élnek, kielégíthetnék. Ennek oka nem annyira a tanács tagjainak jóakaratán és szakértelmén múlik, mint inkább a kisebbségi eljárás hiányain. A mostani kisebbségi eljárást ki kell egészíteni. Három ajánlatot terjeszt elő: Az első a komoly eredetű petíciókra, igy a vallási, gazdasági vagy kulturális szervezetek petícióira vonatkozik. Ezeket a petíciókat olyanoknak kell venni, amelyeket a tanács minden további vizsgálat nélkül tárgyalás alá vesz. Azt hiszi, hogy ilyen irányú petícióknak előzetes vizsgálat nélkül való egyszerű elutasítása joggal megsérthetné az előterjesztő testületeket és a kisebbségekben azt a jogos hitet ébresztené és erősítené meg, hogy ügyeiket nem veszik elég komolyan. És ez éppen olyan fontos tényező, mint maga a döntés. A másik ajánlat azt kívánja, hogy a panaszt tevő kisebbségeket mindig meg kell hallgatni és alkalmat kell nekik szolgáltatni arra, hogy érveiket teljes részletességgel kifejthessék, olyan feltételek között, amelyek egy kontra- diktórikus eljárás föltételeihez hasonlítanának. Kijelenti, hogy a tanácsnak mindig megvan a lehetősége ahhoz, hogy a kisebbségek képviselőit meghallgathassa és meg is van győződve arról, hogy a tanács ezzel a joggal élni is szokott, idáig azonban ez a jog a tanácsnak csupán diszkrecionális joga volt. A tanácsnak ez a joga csak azokban a riussá teszi a kisebbségvédelmet, de egyenesen a liberális jogfelfogás elveibe ütközik az a birói gyakorlat, ami a kisebbségi ügyekben dívik. A bepanaszoljak alkalmat adnak arra, hogy ellenvetéseit, kifogásait előterjessze, a panaszost azonban nem hallgatják meg. hogy ellenérveit felsorakoztassa. Ez a gyakorlat még a szovjetjudikaturát is meg- csufolja. A panaszos meghallgatásának joga nem lehet a népszövetségi tanácsnak csupán diszkrecionális joga, amellyel akkor él, amikor éppen kedvében áh. Az egész népszövetségi eljárás revíziójára van szükség. Európa felépüléséhez szükség van a népszövetség intézményére, szükség van arra, hogy mindenki bizalommal legyen irányában. A mostani gyakorlat mellett' azonban a kisebbségek hiába néznek Genf felé, a Népszövetség kapuján ott áll a dantei szózat: „Lasciatc ogni speranza voi ck‘ entrate." szűk körökben kelthet bizalmat, ahol ismerik azokat a személyeket, akikre a döntés joga bízva van. Az érdekeitek többségének azonban csak akkor lehet bizalma, ha tételes jog létezik, amely ennek a jognak terjedelmét pontosan körülhatárolja. Apponyi gróf harmadik ajánlatát a következőkben foglalhatjuk össze: Amikor az érdekelt felek valamelyike egy jogi kérdésben hátrányt szenved és a döntés ellen tiltakozik, akkor a hágaá döntőbíróság ítéletéhez keli folyamodni. Ez nem a bizalmatlanság kifejezése és ezt különösen hansulyozza Apponyi, mert a nrnlt esztendőben előterjesztett hasonló ajánlata bizonyos idegességet keltett. A kisebbségi kérdéseknek energikus védelrne- zése még nem jelent ellenséges cselekedetet azok ellen az országok ellen, amelyekben kisebbségek élnek. Ellenkezőleg, éppen ezeknek az országoknak belső konszolidációját, a béke nagy érdekét mozdítja elő, ha a kisebbségek nemcsak azokat a jogokat kapják meg, melyeket nekik a szerződések biztosítanak, de benső meggyőződésükké válik, hogy az összes vitás kérdéseket nem a politika szemszögéből ítélik meg, hanem az Igazság szellemében intézik el, mert mindezekben a dolgokban a pszichológiai álláspont éppen olyan fontos, mint magának a kérdésnek elintézése. Beszédének harmadik részével Apponyi a genfi jegyzőkönyvvel foglalkozott és kijelentette, hogy az előző évben csatlakozott ehhez, de ez csak a saját személyére vonatkozott és nem a magyar kormányra. Ebben az irányban igyekezett a magyar parlamentet és kormányt is' rávenni a csatlakozásra, közben azonban bekövetkezett az angol kormányváltozás, az angol kormány nézetének gyökeres megváltozása a protokollum kérdésében. Apponyi ezután Franciaország és Anglia delegátusainak tételeivel foglalkozott a biztonsági kérdésben, majd Benes beszédére terjeszkedett ki. Nem látja a lehetőségét annak, hogy Európának abban a részében, amelyhez ő is tartozik, olyan regionális, szerződéseket lehessen kötni, amelyek az összes nemzeteket összefoghatnák. Az általános megegyezés sokkal könnyebb volna, mint egy speciális egyezmény. A 84 éves aggastyán beszédét a delegátusok mindvégig feszült figyelemmel hallgatták és amikor elhagyta a tribünt, zajosan ünnepelték. Genf, szeptember 15. Apponyi beszédének a külföldi sajtóban nagy visszhangja van és a legelőkelőbb diplomaták rokonszenvvel nyilatkoznak róla. Jouv.enel szenátor többek közt a következőket mondja: Nagyon kedvezően hatott rám az előkelő beszéd. Tartalmával nagy általánosságban egyetértek, azonban véleményem szerint ezirányban még beható vizsgálatok szükségesek, amelyeket valószínűleg módunk lesz a hatodik bizottságban meghallgatnunk. Benes helyettese, Osusky meghatalmazott miniszter és Csehszlovákia pái-isi követe a beszéddel kapcsolatban kijelentette, hogy nem szólal fel, mert ezt feleslegesnek tartja. Apponyi nem túlságosan illetékes arra, ho'gy a kisebbségi kérdésről beszéljen s különben is Apponjtí kezdeményezése alkalmatlan időben történt, mert ezen kérdést a kisebbségi szerződések szabályozzák, amelyeket a népszövetség nem változtathat meg. Lényegében megállapítja, hogy Csehszlovákia kész hozzájárulni ahhoz, hogy a népszövetség bizonyos szerződést megváltoztasson, de csak abban az estben, ha a népszövetség valamennyi tagjától jogot kapna Myirányu javaslat megtételére. Ez esetben ugyanis általános revízióról volna szó. Berlin, szeptember 15. (Wolff.) Kedden délelőtt a francia követ átadta Stresemannak Briand memorandumát. A jegyzék megállapítja, hogy a szövetséges hatalmak szerint elérkezett a beható tárgyalások ideje. A külügyminiszterek konferenciájára a legalkalmasabb időpont szeptember vége vagy október eleje lenne. A helyre vonatkozólag nincs ajánlat. A memorandumra rendkívül rövid és gyors választ kér a francia ajánlatra. Appmí a népszSvdségben sihrsszűEH a §í!sePS>§ég£k fogaiért Három konkrét ajánlatot terjesztett elő — A népszövetség eddigi eljárását meg kell változtatni — Apponyi beszéde mély hatást keltett jj? Előfizetési árak belföldön: évente 300, r ^ félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre MF W mr 'm.innni» MU .......... 225, negyedévre 115, havonta 39 Ké. SMsw" XWVm egyes szám ara 120 m f M hF JSk zxy Szerkesztőség: Prága, 11.. Stépánská ggJM jSr il m jggr m JÉf Ég 111 Jjg? jf yL mg ullce 16/II1. Telefon: 30-3-49. Kiadór!vi hivatal: Prága, I., Llliová ullce 18. Jl fxforenszfiéi és Stuszinsz&óiSzövetkezett ££fenzéhi £?árpoíiítSal ia«apáfap|® Jldminiszfaativ föszevfoesztö: Ösurénijs £ásztó ífelelfe szevfo&sztö: Jsiwekim "W" IV.ftvS.üOO, (952) szám « Széria ■» 1925 smliütiaf 18
