Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-16 / 209. (952.) szám
Szerda, szeptember 16^/°RÁGArMAtíím7/mm* Mek rrancia®rszáá csciisztoféh c§ap®i®Kai florohhdba? Prága, szeptember 15- Szent-Ivány József képviselő a Csehszlovákia és Franciaország között fennálló katonai konvenciók tárgyában a következő kérdést intézte a külügyminiszterhez: ■A közönség körében már hetek óta oly híresztelések keltenek nyugtalanságot, hogy a csehszlovák állam a Franciaországgal kötött szerződések értelmében fegyveres haderővel kénytelen támogatni a közel jövőben szövetségesét a marokkói fronton. Ezek a hirek annál nyugtalanítóbban hatnak, mert a napisajtóban is megjelent hirek szerint — amelyek semmiképpen sem cáfoltattak meg [■— Lengyelország máris szállított csapatokat a marokkói harctérre a francia szövetséges hatalom számára. Hogy ezek — a közönség között elterjedt — hirek nem alaptalanok, kitűnik abból is, hogy a csehszlovákiai légionáriusoknak f. évi julius havában megtartott kassal gyűlésén olyértelmü nyilatkozatok hangzottak el, amelyek szerint: „•.. a légionáriusok nem fognak menni a marokkói frontra, mert elegen elvéreztek^már Franciaországért Ver- dunnál s a többi csatatéren.. már pedig, ha Franciaország nem sürgetné a katonai egyezmények teljesítését, az említett szervezeteknek nem volna oka ilyen nyilatkozatok megtételére. Fentiek alapján kérdem a külügyminisz- .er urat: 1. Hajlandó-e a közönség megnyugtatása céljából a csehszlovák államnak idegen hatalmakkal kötött összes, u. n. titkos katonai szerződéseit nyilvánosságra hozni? 2. Hajlandó-e a közvéleményt egy olyértelmü nyilatkozattal megnyugtatni, mely szerint a csehszlovák állam sem Franciaországot, sem más hatalmat nem köteles fegyveresen segíteni sem a közeli, sem a távolabbi jövőben? Végre hazamentek a francia tábornokok Prága, szeptember 15- Eltűnnek Prága utcáiról az aranygalléros, pirossapkás, elegáns francia tisztek. A csehek büszkeségei, a hadsereg „drága“ szervezői elbúcsúztak zlata Prahától s visz- szatértek hazájukba. Hat évig a francia misz- szió volt a nemzetvédelmi minisztérium büdzséjének legsúlyosabb tehertétele. A lapok nem egyszer keltek ki az ellen, hogy a francia hadnagyok nagyobb fizetést kapnak, mint maga a miniszterelnök. Hát a sok állami autó, helyiség stb., mennyi százezret emésztett föl.. • Udrzal miniszter a Hotel de Saxe fényes termében búcsúzott el a francia tábornokoktól. Három tábornok vett búcsút: Spiré, Castella és Roset. Elutazásuk előtt a III. osztályú oroszlánrenddel tüntették ki őket. A bucsuestélyen jelen volt Couget francia követ, Girsa dr. teljhatalmú miniszter, külügyi osztályfőnök, Mittelhausen, Syrovy, Gajda, Faucher, Drobny és Fajir tábornokok. Mű összes inc$Höfik a csekszfövákmaguar kereskedelmi szerződés! Walkó miniszter a tárgyalásokról — A csehek és lengyelek a garanciakoníerencián Genf, szeptember 15- A népszövetség nagy hetét követő szünetet a delegátusok saját országaik ügyeinek tető alá hozására használják fel. Élénk megbeszélések kezdődtek az Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország közötti gazdasági problémák felől is. Walkó Lajos kereskedelmi és külügyminiszter az újságírók előtt kijelentette, hogy úgy a magyar—cseh, mint a magyar— osztrák kereskedelmi szerződéseket még ebben az évben meg fogják kötni. A csehek és a lengyelek elérték, hogy meghívást kapjanak a német biztonsági konferenciára, amelyen az olasz delegátus is részt vesz. A garanciapaktum letárgyalására vonatkozó meghívást már átnyújtották Berlinben. A francia és az angol diplomaták a csehek és lengyelek meghívására vonatkozólag azt jelentették ki, hogy meghívást kaphatnak ugyan, de kevés reményük lehet arra nézve, hogy a garantiapaktumba érdemlegesen beleszólhassanak. Cselédsorban a magyar tanárok Hat év után még mindig nem rendezték szolgálati viszonyukat — A minisztérium nem teljesítette ígéretét — Magyarul se tudó tanárokat küldenek magyar iskolákba Prága, szeptember 15. Az állami alkalmazottak szolgálati viszonyának és fizetésének rendezése alkalmából fel kell hívnunk a figyelmet a magyar középiskolai tanárok szomorú helyzetére. A magyar tanárok az állam igazi rab* szolgái, mert legtöbbjének viszonya még most a hetedik tanévben sem rendezett, állandóan felettük lebeg a bizonytalanság Damokles- kardja, amely minden pillanatban lesújthat. Ennek a tanévnek elején újból egy szerződé* ses viszonyban levő kassai magyar tanárt, Szőke Lőrincet bocsátották el állásából, aki már évtizedek óta áll Szlovenszkón a közoktatás szolgálatában. Az indokolás egyszerűen az volt, hogy nincs állampolgársága* nem lehet véglegesíteni* minden nyugdíj és végkielégítés nélkül mehet az utcára. Akinek pedig rendben van az .állampolgársága, azt a régi magyar törvény szerint nyug* díjazzák, 300—400 K-ás havi nyugdijat állapítanak meg számára és évekig kell várnia, mig jogos nyugdíjigényeit kipörölheti. Az állampolgársági kérdésben is kiáltó ellentét van a köztársaság nyugati és keleti fele között. Nyugaton érvényes a régi ősz* trák törvény liberális rendelkezése, amely szerint a szerződéses viszonyban álló tan* erők véglegesített állami tisztviselőknek tekintendők, akik szerződésükkel ipso facto megkapják az állampolgárságot s annak a községnek illetőségét, ahol működnek. Ez a törvény Szlovenszkóra nem vonatkozik. A tanárok helyzete a legbizonytalanabb. Hét kategóriába vannak sorozva. Van köztük: a) oklevél nélküli helyettes* b) okle ve* les helyettes, c) szerződéses viszonybeli oklevél nélküli, d) szerződéses okleveles, e) véglegesen kinevezett „ad personam“ (személyre szóló kinevezés), f) véglegesen kinevezett *,ad cathedram“ (helyhez kötött kine* vezés) és g) szlovenszkói segélyt huzó, úgynevezett „vyhodás“ és a rendes fizetésen felül napidijat huzó tanár. Pedig valamennyinek egy a munkaköre, egy a felelőssége, de jogi helyzete és fizettsége roppant eltérő. Van olyan tanár is Szlovenszkón, per* sze Csehországból importált, akinek havi fizetése 5000 K-nál is több s van olyan, akinek annyi fizetése sincs, mint egy iskolaszolgának. A magyar tanárok legnagyobb része hat évi lelkiismeretes szolgálat után még mindig szerződéses viszonyban van, vagyis — mint a gyakorlat is mutatja — hat hónapos Írásos felmondás után, mint a rosszul bevált cseléd, egyszerűen az utcára tehető. A szolgálat ideién nem kaphat fizetésemelést, nem kapja meg a főiskolai végzettségüket megillető re- munerációt* nem kap vasúti kedvezményt, az adózásnál nem tekintik állami alkalmazottnak, a kevesebb fizetése dacára nagyobb adót kell fizetnie, mint a véglegesítettek. Ebben a bizonytalan helyzetben, anyagi gondok közepette kell a legnehezebb munkát, az ifjúság kiképzését végeznie. Ezeket a régi, kipróbált tanerőket a tanügyi kormányzat azzal a határozott ígérettel vette át a csehszlovák állam szolgálatába, hogy egy évi sikeres mü* ködós után dönteni fognak véglegesítésükről. A döntés azonban a legtöbbnél most sem következett be. Állítólag ennek oka az* hogy politikailag nem megbízhatók, hogy 30—40 évi szlovenszkói tanári működés után sincs illetőségük s ha szlovákok, hadifogságuk idején nem léptek be a csehszlovák légióba. Ezzel szem* ben a fordulat előtt Ausztriában, Stiriában, Boszniában élt cseh tanárokat Szlovenszkóra azonnal véglegesitett tanári állásba he* lyeznek, mérnököket, papokat oklevél nélkül tanárokként alkalmaznak, míg az okle* veles tanárokat teljesen mellőzik. A magyar tanárokat állandóan tulóráz- tatják. A magyar iskoládban tanárhiány van és ahelyett, hogy az elbocsátottakat behívnák, még újabban is bocsátanak el magyar tanerőket. Pedig nagy tanárhiány van úgy, hogy például a kassai reálgimnáziumhoz a mostani tanévre három eperjesi kollégiumi öreg tanárt küldtek ki, akik Eperjesen is ta- nitának és Kassára állandóan be kell jármok- Azzal már nem gondolt a magas tanügyi hatóság, mi történik akkor, ha valami technikai akadály meggátolja őket a beutazásban? A vándortanitás primitív rendszerét állították vissza, aminőre egész Európában nincs példa. A magyar tanárokat tovább nem lehet ilyen bizonytalan sorsban hagyni. Az iskolaügyi minisztérium, amikor átvette az iskolákat, felszerelésüket, átvette az ott működő tanárok nagyrészét is. Ha hat éven át kifogástalanul megfeleltek, véglegesítse őket- Biztosítsa ezzel a magyar középisko* Iák nyugodt életét. Ne bocsássa el sorra a volt magyar tanárokat, hogy helyükbe magyarul alig tudó tanárokat küldjön. A magyar tanárok nyugdíjügyét pedig az igazság és a jog szellemében azonnal rendezni kell. ***«*<>* * *+****-t*+4>++++*+****+*+4++0+<l>«*.<M & szenest nemet pár! Késiül a választásokra Késmárk, szeptember 15. A szepesi német párt vezetősége e napokban felhívást küldött a párt tagjaihoz, hogy miután az országos nemzetgyűlési választások közelednek, adakozzanak egy pártalap létesítésére. Hogy a politika uj alakulására nagyobb befolyást gyakorolhassunk — mondja tovább a felhivás —, a választásnál egyöntetűen kell fellépni és lehetőleg odaigyekezni, hogy a szepesi német pártnak is legalább egy reprezentánsa legyen a parlamentben. Ezzel különben a közel jövőben összehívandó párígyülés fog foglalkozni. Amundseni ünnepélyesen fogadják Prágában Prága, szeptember 15Amundsen Roland szeptember 19-én, a nemzetközi légikongresszus alkalmával németnyelvű előadást tart a Lucerna nagytermében utolsó utjának élményeiről. Amundsen szombaton érkezik Larsen hadnagy kíséretében Prágába. A nagynevű sarkutazót ünnepiesen fogadják. A Lucerna-teremben jelen lesz a kormány képviselője, a vezérkar, a diplomáciai kar, a sport- és művészi körök képviselői- Előadása előtt átnyújtják neki és Larsennek a F. A. I. (nemzetközi légikongresszus) díszes emlékplakettjét. A szlovenszkói járásbíróságok átcsoportosítása. A magymegyeren-dszerrel kapcsolatban hivatalos körök szükségesnek látják, hogy egyes járásbíróságok székhelyét is áthelyezzék. Egyes járásbíróságok ugyanis olyan területen fekszenek, amely közigazgatásilag más kerülethez tartozik. Az adóhivatalok és járásbíróságok képviselői e kérdésben elhatározták, hogy az uj beosztásról konkrét javaslatot terjesztenek elő a belügyminisztériumnak. várnai mmig efs/s f Vers Kicsaltalak a titkos csigaházból, Árva éneket zengett fuvolám. Jártunk ligetben, erdőn, pusztaságon, Álltunk szédület ködös csúcsfokán. Vittelek vizen, jégen, éjen által, Vigyázva rád, hogy cl ne ejtselek, És úgy fogtalak át szomorúsággal, Mint barna hé] a fehér kenyeret. Falu Tamás. ■ ..............—------------Bá feíka Irta: Torna István Az öreg Rena nenne ma is csak ott terelgette a vagyont-hajkurászó Beretvás András disznó- fatkáját a keresztmenti országút árkában. Olva- sócskával a kezében, mint mindig. A hízóba fogandó disznók okos ildomossággat túrtak, eleven rö- fögéssel beszélgettek s szelíden verekedtek a zamatosabb gyökereiken, mintha csak értették volna Rena nenne óhaját: — Csak szelídek legyetek, csocsikáim, kenyeret adó csocsikáim, amíg én itt a kereszt tövében elvégzem reggeli sóhajtásaimat. Mert Rena nenne háborús aggságai között nem utolsó volt az a fájdalom, hogy az özvegyi kenyérért ki kellett maradnia a hétköznapi temp- lomjárók tisztes sorából De az éhség nagy szükség. Könnyes bánatokkal szálldosott a lelke a szent mise áldott áhítatai felé, de Beretvás András mindenképpen ragaszkodott a harmatos fűhöz, mivelhogy az orvosság mindenfajta állati nyavalyák ellen. Rena nenne meghajtotta fejét az Ur nevében penitcnciaképen —- s szolgálgatta kenyerét alázatosan, hozsannázó lélekkel, az uzsorás ember akarata szerint. Az volt a szerencse, hogy a félmlsel liarang- ’/ó Idelialiszott a csorda mellé. Az öreg Rctia bánata felitta ezt az ezüstös hangot, szemeit befátyolozta a szivéből feltoluló áhitat könnye s tér- denálló testéből kiszálló lellke már a templom csendjében imádta a felmutatott szent testet és vért. Az öreg, törődött Pörölős József ép akkor ment arra kapával a vállán a szőlők felé. Megásott az asszony háta mögött és megilletődve leemelte kalapját. Részese lett Rena áhítatának. Úgy kapta magát rajta a szenteskedésen s azért, hogy férfias tempóját egyensúlyba hozza, rászólt az elmerült asszonyra: — Hát Rena, Rena, te csak mindig áhítatos- kodol?! Az asszonyba visszaszökött az elkalandozott lélek s hirtelen zavarral válaszolt: — Még a fergefegbe se? Dicsérjük az Urat, József! — Mindörökké! — Hej József, József, most van itt az esengés ideje, mikor a népek Sokasága kínozza egymást! — Gyilkolják egymást! Nagy szomorúsággal hallgatagon, szenvedőn cl révedeztek. Az öreg ember átdobta a kapát a másik vállára, köbinteft, szólni akart, de lenyelte a szót. A szemét aztán mégis csak rávetette az asszonyra s tele volt a tekintete .sajnálkozással, az elégedetlenség bánatával. Kitört az érzés belőle: — Hej Rena, Rena, hát igy aíknnyodoft be felettünk?! No Isten áldjon! — isten áldjon József! — és Rena öreg szive körül szorítást érzett. Szeme nyomon követte az embert és fejét lohorga.sztva elgondolkozott mindazokon, amik megeshettek volna, ha virágkorában Pörölős József felé nyújtotta volna a kezét... E gondolkodások során ráért végigjárni a maga kálváriáját. Sok sóhajtojások és tficsögü sírások közt járta a maga stációit. A föld alá került ura durvaságai, a sovány napok, a sok szülés, sok temetés, a hosszas, szegényes özvegység, ezekből épültek az állomások. És amikor azt hitte hogy végére ér, a háború kényszerifette újabb stációk vég i g t é rd elésé r e. Az asszonylányai vetették eléje a tőrt. A két kézzel, verejtékkel szerzett földecslkéket kikönyö- -ögté'k. Elsírták tőle az éhes unokák megenyhité- sére. Azután a pénze után esenkedtek és ő elhul- iajtgatta mindenét, mint ősszel a fa leveleit. Az egyetlen fia messze származott tőle s a budapesti gyárból szólította ‘ki a háború. Az nem kért tőle, a felesége sem. De nyoma veszett s az asszonya is elfelejtette. A nagy osztogatás után beköszöntött hozzá a szegénység s elmaradoztak leányai s az unokáik is A szűkös* falatok közt nem szétliurcolt vagyonkáját siratgatta, hanem az elveszett gyermeki sze- retetet. Szólitgatta őket az uccán templomból jövet, de lerázták magukról. A szeretetlenség nagy hidegében dermedezett és Krisztus kereszti elha- gyatottságánál melegedett. Imával hesegette magától lelke böstörködé- selt, melyek a keserű kiragadás gondolatait sugdosták fülébe. — Majd visszatérnek, majd megjönnek,' ha ez a nagy gyilkos háború szabadon engedi keresőiket. Olykor, ha nagyon meggyülemlett a szive a háládatlanság fájdalmával, ünneplőbe öltözött és ment. látogatni az unokákat. Titokban eladogatott cókmókpkból cukorkát vett az apróságoknak. Lányai kelletlen langyossággal tologatták haza és tele voltak panasszal: — Semmivel sem kínálhatjuk, édes anyám. Megvesz minkét az ínség. Verje meg az Isten azt a rettenetes háborút! Rena nenne belerázdulí éhbe az irigy hazugságba s szemelt törölgetve halkan mentegetőzött: — Még nem kérek tőletek semmit. Csak boldoguljatok, csak ezeket a báránykákat tápláljátok. És belelátott szívük álnokságába. Dermcdtcn vánszorgott haza. Sűrű sírással borult az asztalra. melynél feltáplálta ezeket a szakafiakat. És akkor felemelte fejét a falon függő fájdalmas anya képéhez. Ráfeledkezett. Névtelen beszéddel kérte ettől a fiátvesztette asszonytól a maga egyetlen gyermekét: — Ezt add vissza, ezt hozd vissza, te szenvedő Anya! Csak egy ölelésre, csak egy meleg csókra. És elidőzött háborujáró fia emlékénél, kJ kicsi korában is a legkezesebb volt. Csókolgatta az emlékezés ködében felbukkanó fejét és ismételgette azt a sok szép üzenetet, melyek leveleiből zsongtak fel szomorú lelkében. A háború szekere vad iram odás sál gázolta tovább a sziveket. És vitt, vitt mindent. Embert, élelmiszert, gúnyát. Könnyben és vérben élt mindenki. Csakhogy némelyek lehajoltak és a vérből és könnyből aranyakat kezdtek halászni. Nagy duhajkodás támadt és aki bírta, belefojtotta a vérbe embertársát, hogy aranyat emelhessen ki. Beretvás András kiszabadult a frontmögötti szolgálatból is. Ott látta, hogy az emberi kapzsiság és agyafúrtság mint termeli ezer fuHanggal a vagyont. Nagy paraszti akaratereje megszivako- dott a szerzés vágyával és hazajött felfalni a falut, ö vetette az özvegyi és árva földeket. Kibérelte a nyomort és megmutatta, hogy abból is lehet még ragyogó aranyakat kifacsarni. A front már felszívta az embereket — ő asszonyokat, öregeket állított uzsorabérért a munkába. Nem pénzzel fizetett, de a refcvirál ásóknál elrejtett liszttel köpi,altatta hálásra a nyomort. így került András szolgálatába Rena nenne Is. Mindene elfogyott — András ezeket szedegette össze. Malacot őrizni tud a hetvenéves asszony is. Rena meg nem kívánt egyebet, mint a napi kosz- lot. András jót nyerhetett rajta. Megsegítette hát őt is. ■ Kényes leányai clröstelkedtck. Ki is lopakodóik hozzá s pirongatták: — De édes anyánk! De igy, de úgy! g
