Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-15 / 183. (926.) szám
4 I beteg használta már ezidén a világhi- | rü forró, kénes iszapfürdőket, melyek csűz, köszvény, ischias, izzad- | mányok ellen páratlan hatásúak. Teljes napi pensio 50.— kor.-tól feljebb Prospektust küld a Fürdőigazgatóság. zavarral bevallani, hogy bizony még nem ovastam. Hindenburg csökönyösen ennél az írónál marad, egy-két tanulmányáról, is megemlékezik, majd Alfréd Luce és Rohan herceg társadalmi cikkeit sorolja föl. Megragadom az alkalmat, hogy a biztonsági paktumról beszéljek s főleg arról a jeges fogadtatásról, amellyel ez a nagyszabású terv — egy-két lapot kivéve Németországban találkozott. Majd a Berliner Tageblatt egy politikai cikkét emlitem meg, melyben Erich Dombrovsky az európai népek jobb együttéléséről szól. Kérdezek, az elnök mosolyog, majd rövid szünet után igy felel: — Erre nem felelhetek. Én csak a német alkotmány egyszerű szolgája vagyok. Nagyon szeretném, ha Fritz von Unruhról beszélne, meri ezt az írót Franciaországban a német fiatal generáció egyik legtekintélyesebb képviselőjének tartják. Egy gesztus, majd a várt kiíakadás: — Elzsidósodott német. — Egyéb választ nem kaphattam. A tábornagy tudatja velem, hogy azonnal Düsseldorf kiürítése után megnézi a várost. Még néhány barátságos szó és akihallgatásnak vége. Hindenburg ismét patriarchálisán sok szerencsét kiván karrieremnek. Meghajlás, távozás. Az előszobában keresztezzük Westarp gróf sziluettjét és a távozás pillanatában az őrség vigyázz állásba lendül, mert Qessler tábornok ideges alakja jelenik meg s néhány tiszt kíséretében gyorsan a palota felé tart. Az automobilban Freiherr von R. benyomásaimról kérdezősködik. — A nagyokkal való érintkezés egyáltalán nem különbözik az egyszerrü halandókkal való érintkezéstől — mondom. _____ ............. Szombat, augusztus 15. Bu dapest, augusztus 14. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A mai hivatalos lap közli a kisebbségi iskolákról szóló miniszteri rendeletet, amelyet Klebelsberg Kunó dr. közoktatásügyi miniszter és Bethlen István gróf miniszterelnök írtak alá. Az uj rendelet három típusba osztja a kisebbségi iskolák tanítási rendjét Magyar- országon. Az első' csoportban a tanítás teljesen a kisebbségi nyelven fog folyni, a magyar nyelv heti hat órán tanítandó. A második, úgynevezett vegyes csoportban az elemi ismeretek, természettudomány, rajz és gazdasági tanulmányok a kisebbség nyelvén, a földrajz, történelem és testedzés magyar nyelven, a számtan és ének mindkét nyelven tanítandó. A harmadik csoportban a tanítás magyar nyelven folyik, a kisebbségi nyelven heti hat órán kel! tanítani. A rendelet szigorú szabályokat tartalmaz a magyar és kisebbségi élő nyelv és beszéd tanításáról, amelyet direkt módszer szerint tesz kötelezővé. Sreaieis lapfa Hozóra: Prága, augusztus 14. A cseh néppárt lapja, a Lidové Listy a szlovenszkói politikában fölmerült különböző kombinációkkal foglalkozik. Kétségtelen, hogy Szlovenszkóban vannak életképtelen alakulások, mint például a radikális munkáspárt és Vrabee csoportja s ezek nem mehetnek bele önállóan a választásiba. Egyedül a szlovák nemzeti pártról lehet szó. A Lidové Listy úgy találja, hogy Rázus túlértékeli magát. Hlinka fogalmat jelentő egyéniség, régi múltja és energikus fellépése jobban imponált a népnek a legkitűnőbb költőnél is. De Szlovenszkón különben is a kenyérkérdés dominálja a helyzetet s éppen ezért közelebb áll a néphez Hlinka erős ellenzékisége, mint a nemzeti párt irodalmár föllépése. Svehláék mér félnek a demoralizált közvélemény Ítéletétől A Marmaggi-, Svozil- és Houser-aSférok sorozatos kudarcai. — Összeül a petka. Prága, augusztus 14. A képviselőház nyári ülésszakának befejezése előtt a koalíciós pártok hangulata a választások mielőbbi kiírását sürgette. A kormány mesterségesen szította is ezt a hangulatot és a közvélemény preparálását is megkezdette sajtójában a választások októberi kiírásához. A koalíció, hogy megmentse életét és hogy a csehszlovák állameszme huszita rezonja megmaradjon, tovább is ment a preparálásban és megrendezte a Marmaggi-affért, amely azonban a koalíciós sajtó beismerése szerint is csúfos kudarccal végződött és csak Srámek vitorláinak hozott kedvező szelet. Az egyházpolitika öreg ágyúja mellett csütörtököt mondtak a kisebb ágyuk s így a Prásek pártja ellen megindult akció is, amely az agrár disszidensek korumpáltságát akarta beigazolni. A Napravo főszerkesztőjét szabadlábra kellett helyezni és az ellene indított büntetőjogi eljárási is megszüntették. A harmadik nagy akció a kommunisták ellen indult s számos letartóztatást eredményezett. A rendőrség és az államügyész tehetetlenül állanak a nagy garral íölfujt kommunista „bűnüggyel11 szemben s megfelelő bizonyítási anyag hijján úgy látszik, ezeket a letartóztatottakat is szabadlábra fog kelleni helyezni. A sorozatos balszerencse, amely a koalíció választási önmentő akcióit kisérte, idegessé tette Svehláékat, mert iátniok kellett, hogy a másokra mért csapások egymásután őreájuk hallanak vissza. A fiaskónak az lett a következménye, hogy ma már a szociáldemokraták kivételével egy koalíciós párt sem lelkesedik az őszi választásokért. Svehla sajtóorgánuma éppen tegnap szögezte le, hogy a választásokat nem sürgeti, de el van készülve rájuk. A nemzeti szocialisták már régebben állást foglaltak az őszi választások ellen, a nemzeti demokraták pedig kezdettől nem voltak hivei a parlament idöelötti föloszlatásának. Svehla manővere tehát az egész vonalon csődöt mondott. A koalíciós hadsereg csúnya vereséggel vonul vissza, mert nem ért el egyebet, mint a közvélemény demoralizálását s önmaga provokálta a választóik ítéletét, amely ha elkésetten is, de nem fog elmaradni. Jövő héten összeül a petka? A Napravo szerint a jövő hét elején összeül a koalició politikai, petkája, hogy foglalkozzék a szociáldemokratáknak azzal a követelésével, amely a nemzetgyűlésnek még e hónapban való összehívását célozza. A peikának a választásokról is döntenie kell. A lap szerint az első ülés igen élénk lesz, mert hiszen minden párt mást és mást akar. A Lidové Listy szimpátiával fogadja Koza Matejov mozgalmát, amelyről megállapítja, hogy Koza független kíván ugyan maradni, de a néppárt programján áll s a szlovák kérdés gyakorlati megoldására törekszik. Teljesen kizártnak tartja, hogy Koza önállóan szervezkedjen a néppárttal szemben. Végül a Prágai Magyar Hírlap azon közlésére, hogy Koza a cseh néppárttal akart kooperálni, mindössze azt a negatívumot szögezi le a lap, hogy Koza egész bizonyosan nem fog a cseh néppárt ellen dolgozni, ennél többet azonban nem tesz. A cseh néppárt, írja végül a Lidové Listy, nyugodtan bevárja a fejleményeket s csak ha a szlovák ellenzéki táborban már tisztult a helyzet, akkor fogja szervezkedését megkezdeni. ”.rf©®ee£-©óbe©őö©©©©89©®s©38eeö©3öfc Syfilid@Soge Dr. t£©!!fo ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa sPErdásScaE US. VtrasaitseSfias’waB 31. s^keebb. Wassermann vizsgálat! ^o©e©0®9©0a©9í2i0©ö©©®©®eo©©öO0ea^ I Sérvion szenvedők +1 # Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, ö I here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete- # sitett rugónélküli sérvkötőnk, mely éjjel is g hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- o désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- o y nell has-, hát- és mellmelegitő a ! } Jvflteü“R8!sz9rMzBfat!slai?a,!luna-B. 51. § f Rendelő orvos: Dr. Kocb K. F. egy. m. tan. ft ?. Árjegyzék ingyen s ? A vidéki felek még aznap efintértetaek a Marika Irta: Ráez Pál. Az alkonyati csendesség titkon -lopózott végig1 a falun és lassan ráhenezedetit az országút mellett sorakozó púpos viskókra, melyeknek aprón barnúlló ablakai lehunyt pillákhoz hasonlítottak. A szomorún tespedö őszi felhők hideg permetegj-e a málékony röggel sárrá hígult, melyben egy csapzott szőrű házikutya cupo3 gott, hasig verve magát a sáros habarékkal. Szóval ősz volt és csend volt. Tulnan, a dombbá emelkedő foltos hátú mezöl-: felöl fekete varjaik húzódtak lusta méltósággal a sovány koronáju lombtalan aká3 cok feléKint, az udvaron, a kopasz eperfa galy- lyai között a nyáron feldobált karódarabokat lengette a ködöt cipelő álmos esti szellő. A széles, sáros utón sietve suhant el egy-egy későre maradó s az ijesztően közeledő sötétben már alig-alig látszott. Egy komoly szemű tanító, a kicsi, homályos ablaküvegen keresztül a széles ud3 vart bámulta. De nem is bámultaTekintete ugyan ott nyugodott a nedves, ócska haranglábon, melynek oldalához támaszkodva gunnyasztott a részeg harangozó; gondolatai azonban bólébarangoltak a szürke messzeségbe, oda, ahol ilyenkor, ősszel a vedlett testű hegyekből csak az alja látszik ki, mert a többi belemerült a felette borongó nedves keblű kőd magasló mélységébe. Gondolatai odalkóborogtak nagy szeretve a szülői házhoz, az édesanyjához, akinek most sovány, elnyűtt vállán harasztkendő tartja az öregség illanó melegét. És a borús alkonyat megelevenedett. Ott volt előtte a széles iskolaudvar fövénytalaján az elképzelt egész város. A kicsi, köves város; a görbe utcák, a roskatag házak, a hűvös udvarok. Ott volt előtte képzeletének tenyerén egész ifjúsága. A tiz -éves múlt, tele bohósággal, szerelemmel- Tóként szerelem3 mel . . . Ott volt előtte a barna szemöldökű M~ ri’ka, akivel bolondos-vígan járt a vadvirágos 1 tavaszban és azt hitte akkor, hogy nincs a világon hervadás, nincsen bánat. A Marikiáék háza akkortájt második otthona lett. Szerette a recsegés lábú foteljeiket, szerette langyos, hig kávéjukat, elnézte a falon fiiggö „négy3 vennyolcas“ harciképet és olyankor valami, őseitől benne maradt, riadó vérvihar hullámzott szét benne és belenézett a Marika éjfekete, nedvesen ragyogó szemébe, az élet folytatását követelőn ... És szerette Marikát. Szerette a mosolygását, a zengő magyar szavát, a duzzadozó ifjúságát és azt hitte, hogy Marika az övé, egészen az övé . • . És Marika a másé lett. A csizai bérlő holdszinü paíipái többet értek minden szerelemnél. Marika könnyű gesztussal mondott búcsút a kicsi köves vá3 rosnak, a szüleinek, a recsegős lábú foteljeinek, a negyvennyolcas harci-képnek, meg neki- Igen, meg neki . . . De hiszen ez is a múlté már. Tiz -év, nagy idő. Egy világfelfordulásnyi. Ennyi tűnt el azóta, ahogy utoljára nyújtott kezet felé, miközben erős, fehér fogait mutogatta— Isten vele, barátom! És elment. Azt hitte, hogy magával viszi a boldogságot, ki a trágyaszagu tanyára, az a'..:sony ereszü bérlőlakásba, a buja termésű táblás földek közé. Álmos Balázs, a komoly szemű falusi fa3 nitó is azt hitte, hogy úgy van. De most nem régen, mikor a nyárvégi hőség ságára aszalta a komyult fejű zabot is, Álmos Balázs a hegy alá ment. Felkereste a régi kicsi várost, az ismerős utcákat, az ismerős házaikat. Az elavult emlékek ismét felfrissültek és olyan volt valamennyi, miint a vizet kapott virágcsokor. A Marikáéik házát se kerülte ki. Szivében borús bánaton kívül egyéb úgy sem lakott. Kissé megrezzent ugyan, mikor az alacsony szQbában, a recsegős lábú fotelek között ott találta a fiatal asszonyt, de csakhamar megnyugodott. Marika üdének, Marika mosolygósnak, Marika boldognak látszott. Meg is kérdezte Álmos Balázs: — Jól érzi magái az uj környezetben? Mariska ügyesen aííektált: — Jól, nagyon jól. Az uram — tudja — igen kedves és előzékeny. Meg van mindé3 nünk, ami szükséges . . . Van egy kicsi fiacskám . . . Nagy fiú már, hat éves . • . — Annyi ... — gondolkodott el Ba— Persze, persze, maga barátom a múltat számolja, a mi bohóságunkat, a mi tava-3 szunkat, a mi szerelmünket . . . — Mosolyra nyílt szeme, amit Balázs csodálkozva nézett. — Ugy-e csodálkozik, hogy van merész3 ségem felidézni a múltat, .a kettőnk múltját, azt, ami bennünket egyszer összekötött, de amit egy ember, az én uram oly gyorsam olyan merészen szétszakított. Látja én elfeledtem. Régen volt . . . és én most boldog; nagyon boldog vagyok . . . Szája szögletéiben ugyan megrándult valami, eddig merev, vonal, de meleg ölelés3 sel.szorította magáihoz a szobába lépő szöszke fejti fiacskáját, kinek bámész -szeme kedves naivsággal pillogott rá Álmos Balázsra. — Örvendek rajta — mondta magát legyűrő őszinteséggel a tanító. — örvendek hogy ifjúságunk igy vált érett életté és a iká3 bitó fény, amikor oly boldogan sütkéreztünk, kiveszett szivünkből, örvendek, hogy'nincs belőle itt se, ott se, semmi . . . Enyémben sötétség maradt, magáéban, Marika, boldogság van . . . Mondom, örvendek néki! Az asszony e szavakra felkapta fejét. A léteik viharának valami láthatatlan villáma végigcikázott az arcán. Nem ezt várta. Mást várt. Azt várta, hogy ez a felépített ember összeomlik előtte, mint egy csontváz, melyet megérint a tolakodó 'kéz. Azt várta, hogy e romhalmazból az -emlékek éjjeli madarai seregestül riadnak majd fel s rárontanak az ő lelkére és sebesre marcangolják azt. Biinteté3 sül. Az élet ellen való vétekért. A szerelemért, mint fenségért; akit kigunyölt egykor-., Álmos Balázs azonban tompán folytatta: — Higyje el Marika: a nagy természet szótilanságá, a szalma-tetejű falu, az édes nyu- cmdf- magány, a tunya pihenés, meg az élet széttáruló egyszerűsége orvosságom volt. És most már, higyje el, nem érzek semmit, dl semmit, És felállott. A nyárvégi délután estébe hajlott már. A cseléd lámpáit gyújtott a terpeszkedő asztal fölött. Marika pedig ismét csak mosolygósán, kedvesen, boldogan bu3 cs űzött. Álmos Balázs kifordult az ajtón. Alázatosan, mint aki koldulni szeretne, de -nem mer. Lassan haladt végig a téglás tornácon. Már az utcára ért, amikor egy gondolat fülön fogta és ő önkéntelenül bepillantott a csipkefüg- gönyös ablakon. Bepillantott, de hirtelen visszakapta a fej-ét- Szivén markolta az, amit odabenn látott. Marika sirt! Jól látta. Pöszke fiacskája két karja között, feje a gy-ermekvállon csüngött, mig keblét korbácsolta a zokogás. Álmos Balázs az égre nézett, melyen még vibráltak az alkonyati fényutak és lepihent vére felháborgott benne. Széles lendülettel fordult meg. Vissza akart menni, hogy számonkérje a múltjukat . . . De még sem ment be. Valahol a koponyája töv-éböl bölcs gondolatok indultak benne zarán-dokutra- Ettől még alázatosabb lett ... i így történt. Álmos Balázs felocsúdott. Már egészen beesiteledett. Nehéz sötétség komorlott körötte a kicsi szobában. De alig érezte ezt a komorságot. Gondolatai még mindig ott voltak a tízéves múltban, a 'kicsi köves városkában a szülői háznál, az édesanyjánál, akinek most sovány, elnyűtt vállán harasztkendő tartja a meleget. Visszavit-ték gondolatai Marikához, a mosolygó, a boldog fiatalasszonyhoz, a ma százszor-szebbbez; nem ahhoz, aki sírt, oh nem ahhoz . . . Tapogatva kereste meg a hideg díványt és végigdőlt rajta. Fázott. Érezte, hogy nagyon fázik, de gondolatai még akkor sem voltak itthon, mert vacogó fogai között is hal'kah mormolta a rája boruló sötétnek: — Nem igaz,! . . . Marika akkor hazudott, büszkén hazudott . . . Magyarországon megoldották a kisebbségi iskolák kérdését
