Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-15 / 183. (926.) szám

4 I beteg használta már ezidén a világhi- | rü forró, kénes iszapfürdőket, melyek csűz, köszvény, ischias, izzad- | mányok ellen páratlan hatásúak. Teljes napi pensio 50.— kor.-tól feljebb Prospektust küld a Fürdőigazgatóság. zavarral bevallani, hogy bizony még nem ovastam. Hindenburg csökönyösen ennél az írónál marad, egy-két tanulmányáról, is megemlékezik, majd Alfréd Luce és Rohan herceg társadalmi cikkeit sorolja föl. Meg­ragadom az alkalmat, hogy a biztonsági paktumról beszéljek s főleg arról a jeges fogadtatásról, amellyel ez a nagyszabású terv — egy-két lapot kivéve Németországban találkozott. Majd a Berliner Tageblatt egy politikai cikkét emlitem meg, melyben Erich Dombrovsky az európai népek jobb együtté­léséről szól. Kérdezek, az elnök mosolyog, majd rövid szünet után igy felel: — Erre nem felelhetek. Én csak a német alkotmány egyszerű szolgája va­gyok. Nagyon szeretném, ha Fritz von Unruhról beszélne, meri ezt az írót Fran­ciaországban a német fiatal generáció egyik legtekintélyesebb képviselőjének tartják. Egy gesztus, majd a várt kiíakadás: — Elzsidósodott német. — Egyéb választ nem kaphattam. A tábornagy tudatja velem, hogy azonnal Düsseldorf kiürítése után megnézi a várost. Még néhány barátságos szó és akihallgatás­nak vége. Hindenburg ismét patriarchálisán sok szerencsét kiván karrieremnek. Meghaj­lás, távozás. Az előszobában keresztezzük Westarp gróf sziluettjét és a távozás pillana­tában az őrség vigyázz állásba lendül, mert Qessler tábornok ideges alakja jelenik meg s néhány tiszt kíséretében gyorsan a palota felé tart. Az automobilban Freiherr von R. benyo­másaimról kérdezősködik. — A nagyokkal való érintkezés egyál­talán nem különbözik az egyszerrü halan­dókkal való érintkezéstől — mondom. _____ ............. Szombat, augusztus 15. Bu dapest, augusztus 14. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: A mai hiva­talos lap közli a kisebbségi iskolákról szóló miniszteri rendeletet, amelyet Klebelsberg Kunó dr. közoktatásügyi miniszter és Beth­len István gróf miniszterelnök írtak alá. Az uj rendelet három típusba osztja a ki­sebbségi iskolák tanítási rendjét Magyar- országon. Az első' csoportban a tanítás teljesen a kisebbségi nyelven fog folyni, a magyar nyelv heti hat órán tanítandó. A második, úgynevezett vegyes cso­portban az elemi ismeretek, természettudo­mány, rajz és gazdasági tanulmányok a ki­sebbség nyelvén, a földrajz, történelem és testedzés magyar nyelven, a számtan és ének mindkét nyelven tanítandó. A harmadik csoportban a tanítás magyar nyelven folyik, a kisebbségi nyelven heti hat órán kel! tanítani. A rendelet szigorú szabályokat tartalmaz a magyar és kisebbségi élő nyelv és beszéd tanításáról, amelyet direkt módszer szerint tesz kötelezővé. Sreaieis lapfa Hozóra: Prága, augusztus 14. A cseh néppárt lapja, a Lidové Listy a szlovenszkói politikában fölmerült különbö­ző kombinációkkal foglalkozik. Kétségtelen, hogy Szlovenszkóban vannak életképtelen alakulások, mint például a radikális munkás­párt és Vrabee csoportja s ezek nem mehet­nek bele önállóan a választásiba. Egyedül a szlovák nemzeti pártról lehet szó. A Lidové Listy úgy találja, hogy Rázus túlértékeli magát. Hlinka fogalmat jelentő egyéniség, régi múltja és energikus fellépése jobban imponált a népnek a legkitűnőbb költőnél is. De Szlovenszkón különben is a kenyérkér­dés dominálja a helyzetet s éppen ezért kö­zelebb áll a néphez Hlinka erős ellenzékisé­ge, mint a nemzeti párt irodalmár föllépése. Svehláék mér félnek a demoralizált közvélemény Ítéletétől A Marmaggi-, Svozil- és Houser-aSférok sorozatos kudarcai. — Összeül a petka. Prága, augusztus 14. A képviselőház nyári ülésszakának befe­jezése előtt a koalíciós pártok hangulata a választások mielőbbi kiírását sürgette. A kormány mesterségesen szította is ezt a hangulatot és a közvélemény preparálását is megkezdette sajtójában a választások októ­beri kiírásához. A koalíció, hogy megmentse életét és hogy a csehszlovák állameszme huszita rezonja megmaradjon, tovább is ment a preparálásban és megrendezte a Marmaggi-affért, amely azonban a koalíciós sajtó beismerése sze­rint is csúfos kudarccal végződött és csak Srámek vitorláinak hozott kedvező szelet. Az egyházpolitika öreg ágyúja mellett csütörtököt mondtak a kisebb ágyuk s így a Prásek pártja ellen megindult akció is, amely az agrár disszidensek korumpáltságát akarta beigazolni. A Napravo főszerkesztőjét szabad­lábra kellett helyezni és az ellene indított büntetőjogi eljárási is megszüntették. A harmadik nagy akció a kommunisták ellen indult s számos letartóztatást ered­ményezett. A rendőrség és az államügyész tehetetlenül állanak a nagy garral íölfujt kommunista „bűnüggyel11 szemben s meg­felelő bizonyítási anyag hijján úgy látszik, ezeket a letartóztatottakat is szabadlábra fog kelleni helyezni. A sorozatos balszerencse, amely a koa­líció választási önmentő akcióit kisérte, idegessé tette Svehláékat, mert iátniok kel­lett, hogy a másokra mért csapások egymásután őreájuk hallanak vissza. A fiaskónak az lett a következménye, hogy ma már a szociáldemokraták kivételé­vel egy koalíciós párt sem lelkesedik az őszi választásokért. Svehla sajtóorgánuma éppen tegnap szögezte le, hogy a választásokat nem sürgeti, de el van készülve rájuk. A nemzeti szocialisták már régebben állást fog­laltak az őszi választások ellen, a nemzeti demokraták pedig kezdettől nem voltak hivei a parlament idöelötti föloszlatásának. Svehla manővere tehát az egész vonalon csődöt mondott. A koalíciós hadsereg csúnya vereséggel vonul vissza, mert nem ért el egyebet, mint a közvélemény demoralizálását s önmaga provokálta a választóik ítéletét, amely ha elkésetten is, de nem fog elmaradni. Jövő héten összeül a petka? A Napravo szerint a jövő hét elején összeül a koalició politikai, petkája, hogy foglalkozzék a szociáldemokratáknak azzal a követelésével, amely a nemzetgyűlésnek még e hónapban való összehívását célozza. A peikának a választásokról is döntenie kell. A lap szerint az első ülés igen élénk lesz, mert hiszen minden párt mást és mást akar. A Lidové Listy szimpátiával fogadja Koza Matejov mozgalmát, amelyről megál­lapítja, hogy Koza független kíván ugyan maradni, de a néppárt programján áll s a szlovák kérdés gyakorlati megoldására tö­rekszik. Teljesen kizártnak tartja, hogy Ko­za önállóan szervezkedjen a néppárttal szemben. Végül a Prágai Magyar Hírlap azon közlésére, hogy Koza a cseh néppárt­tal akart kooperálni, mindössze azt a nega­tívumot szögezi le a lap, hogy Koza egész bizonyosan nem fog a cseh néppárt ellen dolgozni, ennél többet azonban nem tesz. A cseh néppárt, írja végül a Lidové Listy, nyu­godtan bevárja a fejleményeket s csak ha a szlovák ellenzéki táborban már tisztult a helyzet, akkor fogja szervezkedését meg­kezdeni. ”.rf©®ee£-©óbe©őö©©©©89©®s©38eeö©3öfc Syfilid@Soge Dr. t£©!!fo ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa sPErdásScaE US. VtrasaitseSfias’waB 31. s^keebb. Wassermann vizsgálat! ^o©e©0®9©0a©9í2i0©ö©©®©®eo©©öO0ea^ I Sérvion szenvedők +1 # Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, ö I here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete- # sitett rugónélküli sérvkötőnk, mely éjjel is g hordható. Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- o désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- o y nell has-, hát- és mellmelegitő a ! } Jvflteü“R8!sz9rMzBfat!slai?a,!luna-B. 51. § f Rendelő orvos: Dr. Kocb K. F. egy. m. tan. ft ?. Árjegyzék ingyen s ? A vidéki felek még aznap efintértetaek a Marika Irta: Ráez Pál. Az alkonyati csendesség titkon -lopózott végig1 a falun és lassan ráhenezedetit az or­szágút mellett sorakozó púpos viskókra, me­lyeknek aprón barnúlló ablakai lehunyt pil­lákhoz hasonlítottak. A szomorún tespedö őszi felhők hideg permetegj-e a málékony röggel sárrá hígult, melyben egy csapzott szőrű házikutya cupo3 gott, hasig verve magát a sáros habarékkal. Szóval ősz volt és csend volt. Tulnan, a dombbá emelkedő foltos hátú mezöl-: felöl fekete varjaik húzódtak lusta mél­tósággal a sovány koronáju lombtalan aká3 cok felé­Kint, az udvaron, a kopasz eperfa galy- lyai között a nyáron feldobált karódarabokat lengette a ködöt cipelő álmos esti szellő. A széles, sáros utón sietve suhant el egy-egy későre maradó s az ijesztően közeledő sötét­ben már alig-alig látszott. Egy komoly szemű tanító, a kicsi, ho­mályos ablaküvegen keresztül a széles ud3 vart bámulta. De nem is bámulta­Tekintete ugyan ott nyugodott a nedves, ócska haranglábon, melynek oldalához tá­maszkodva gunnyasztott a részeg harangozó; gondolatai azonban bólébarangoltak a szürke messzeségbe, oda, ahol ilyenkor, ősszel a vedlett testű hegyekből csak az alja látszik ki, mert a többi belemerült a felette borongó nedves keblű kőd magasló mélységébe. Gondolatai odalkóborogtak nagy szeret­ve a szülői házhoz, az édesanyjához, akinek most sovány, elnyűtt vállán harasztkendő tartja az öregség illanó melegét. És a borús alkonyat megelevenedett. Ott volt előtte a széles iskolaudvar fövénytala­ján az elképzelt egész város. A kicsi, köves város; a görbe utcák, a roskatag házak, a hűvös udvarok. Ott volt előtte képzeletének tenyerén egész ifjúsága. A tiz -éves múlt, tele bohósággal, szerelemmel- Tóként szerelem3 mel . . . Ott volt előtte a barna szemöldökű M~ ri’ka, akivel bolondos-vígan járt a vadvirágos 1 tavaszban és azt hitte akkor, hogy nincs a vi­lágon hervadás, nincsen bánat. A Marikiáék háza akkortájt második otthona lett. Szerette a recsegés lábú foteljeiket, szerette langyos, hig kávéjukat, elnézte a falon fiiggö „négy3 vennyolcas“ harciképet és olyankor valami, őseitől benne maradt, riadó vérvihar hullám­zott szét benne és belenézett a Marika éjfe­kete, nedvesen ragyogó szemébe, az élet folytatását követelőn ... És szerette Mari­kát. Szerette a mosolygását, a zengő magyar szavát, a duzzadozó ifjúságát és azt hitte, hogy Marika az övé, egészen az övé . • . És Marika a másé lett. A csizai bérlő holdszinü paíipái többet értek minden szerelemnél. Marika könnyű gesztussal mondott búcsút a kicsi köves vá3 rosnak, a szüleinek, a recsegős lábú foteljei­nek, a negyvennyolcas harci-képnek, meg neki- Igen, meg neki . . . De hiszen ez is a múlté már. Tiz -év, nagy idő. Egy világfelfordulásnyi. Ennyi tűnt el azóta, ahogy utoljára nyújtott kezet felé, mi­közben erős, fehér fogait mutogatta­— Isten vele, barátom! És elment. Azt hitte, hogy magával viszi a boldogságot, ki a trágyaszagu tanyára, az a'..:sony ereszü bérlőlakásba, a buja termé­sű táblás földek közé. Álmos Balázs, a komoly szemű falusi fa3 nitó is azt hitte, hogy úgy van. De most nem régen, mikor a nyárvégi hőség ságára aszalta a komyult fejű zabot is, Álmos Balázs a hegy alá ment. Felkeres­te a régi kicsi várost, az ismerős utcákat, az ismerős házaikat. Az elavult emlékek ismét felfrissültek és olyan volt valamennyi, miint a vizet kapott virágcsokor. A Marikáéik házát se kerülte ki. Szivében borús bánaton kívül egyéb úgy sem lakott. Kissé megrezzent ugyan, mikor az alacsony szQbában, a recsegős lábú fotelek között ott találta a fiatal asszonyt, de csakhamar meg­nyugodott. Marika üdének, Marika mosoly­gósnak, Marika boldognak látszott. Meg is kérdezte Álmos Balázs: — Jól érzi magái az uj környezetben? Mariska ügyesen aííektált: — Jól, nagyon jól. Az uram — tudja — igen kedves és előzékeny. Meg van mindé3 nünk, ami szükséges . . . Van egy kicsi fi­acskám . . . Nagy fiú már, hat éves . • . — Annyi ... — gondolkodott el Ba­— Persze, persze, maga barátom a múl­tat számolja, a mi bohóságunkat, a mi tava-3 szunkat, a mi szerelmünket . . . — Mosoly­ra nyílt szeme, amit Balázs csodálkozva né­zett. — Ugy-e csodálkozik, hogy van merész3 ségem felidézni a múltat, .a kettőnk múltját, azt, ami bennünket egyszer összekötött, de amit egy ember, az én uram oly gyorsam olyan merészen szétszakított. Látja én elfe­ledtem. Régen volt . . . és én most boldog; nagyon boldog vagyok . . . Szája szögletéiben ugyan megrándult va­lami, eddig merev, vonal, de meleg ölelés3 sel.szorította magáihoz a szobába lépő szösz­ke fejti fiacskáját, kinek bámész -szeme ked­ves naivsággal pillogott rá Álmos Balázsra. — Örvendek rajta — mondta magát le­gyűrő őszinteséggel a tanító. — örvendek hogy ifjúságunk igy vált érett életté és a iká3 bitó fény, amikor oly boldogan sütkéreztünk, kiveszett szivünkből, örvendek, hogy'nincs belőle itt se, ott se, semmi . . . Enyémben sötétség maradt, magáéban, Marika, boldog­ság van . . . Mondom, örvendek néki! Az asszony e szavakra felkapta fejét. A léteik viharának valami láthatatlan villáma végigcikázott az arcán. Nem ezt várta. Mást várt. Azt várta, hogy ez a felépített ember összeomlik előtte, mint egy csontváz, me­lyet megérint a tolakodó 'kéz. Azt várta, hogy e romhalmazból az -emlékek éjjeli madarai se­regestül riadnak majd fel s rárontanak az ő lelkére és sebesre marcangolják azt. Biinteté3 sül. Az élet ellen való vétekért. A szerelem­ért, mint fenségért; akit kigunyölt egykor-., Álmos Balázs azonban tompán folytatta: — Higyje el Marika: a nagy természet szótilanságá, a szalma-tetejű falu, az édes nyu- cmdf- magány, a tunya pihenés, meg az élet széttáruló egyszerűsége orvosságom volt. És most már, higyje el, nem érzek semmit, dl semmit, És felállott. A nyárvégi délután estébe hajlott már. A cseléd lámpáit gyújtott a ter­peszkedő asztal fölött. Marika pedig ismét csak mosolygósán, kedvesen, boldogan bu3 cs űzött. Álmos Balázs kifordult az ajtón. Alázato­san, mint aki koldulni szeretne, de -nem mer. Lassan haladt végig a téglás tornácon. Már az utcára ért, amikor egy gondolat fülön fog­ta és ő önkéntelenül bepillantott a csipkefüg- gönyös ablakon. Bepillantott, de hirtelen visszakapta a fej-ét- Szivén markolta az, amit odabenn látott. Marika sirt! Jól látta. Pöszke fiacskája két karja kö­zött, feje a gy-ermekvállon csüngött, mig keblét korbácsolta a zokogás. Álmos Balázs az égre nézett, melyen még vibráltak az alkonyati fényutak és lepi­hent vére felháborgott benne. Széles lendü­lettel fordult meg. Vissza akart menni, hogy számonkérje a múltjukat . . . De még sem ment be. Valahol a kopo­nyája töv-éböl bölcs gondolatok indultak ben­ne zarán-dokutra- Ettől még alázatosabb lett ... i így történt. Álmos Balázs felocsúdott. Már egészen beesiteledett. Nehéz sötétség komorlott köröt­te a kicsi szobában. De alig érezte ezt a ko­morságot. Gondolatai még mindig ott voltak a tízéves múltban, a 'kicsi köves városkában a szülői háznál, az édesanyjánál, akinek most sovány, elnyűtt vállán harasztkendő tartja a meleget. Visszavit-ték gondolatai Marikához, a mosolygó, a boldog fiatalasszonyhoz, a ma százszor-szebbbez; nem ahhoz, aki sírt, oh nem ahhoz . . . Tapogatva kereste meg a hideg díványt és végigdőlt rajta. Fázott. Érezte, hogy na­gyon fázik, de gondolatai még akkor sem voltak itthon, mert vacogó fogai között is hal'kah mormolta a rája boruló sötétnek: — Nem igaz,! . . . Marika akkor hazu­dott, büszkén hazudott . . . Magyarországon megoldották a kisebbségi iskolák kérdését

Next

/
Thumbnails
Contents