Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-15 / 183. (926.) szám
9mtttbset, angusstus fS. 3 Mindig elérhcfeflee marad & SZcirVcIS-jegyű S dl 1 dl t ~ sz appan. Mert semmi a világon nem képes minket arra bírni, hogy a legnagyobbat, szappanunk minőségét csak kevéssel is megrosszabbiísuk. Szarvasszappanunkat olcsóbbá tehetnénk majdnem oly jó nyersanyagok hozzátételével. Mi ezt nem tesszük, mert mi nem jó szappant akarunk gyártani, hanem líllilcíís flMCIIbHrggal. „üi ülEiüliiiüiiy Ciliiért szolgálóval* A berlini elnöki palota szépségei — A „ityu galmazott német ezredes" — külső — Francia irodalom, német irodalom — Unruh, az elzsidósödott német — A császár gyűrűje Phőnixmadár szerepét játsza s az egész környék leglázasabb építője, tatarozója, ujr.abe- rendezkedője lett Nyakra-főre épitenek uj házaikat, emelik a malmot, vezetik a villanyt és a nagy tunyaságban, az általános „leépítésben" igazi öröm látni, hogy van még munkaadó, van munkaalkalom s egy álmos falu újra első helyre küzdi magát. Még egy híres bányatelep A likéri vaskohó vasérceit a koporsó- alakú Vashegy szállította Szirkről, remekül kiképzett sodronypályán. Vashegy, ez a ki- aknázhatatlan vasérctartaimu hegység három gazdát is tartott a magáénak: a Rimamurányit, a kincstárt s a Hizsnyai-Heinzelmann vállalatot. Legkiterjedtebb müvei a Rimamurányinak voltak. Két bányatelepe közül a rákosbányai telep üzemét teljesen beszüntették három év óta. Az alsó tárnákat lassan borítja el a talajviz. Üzem-behelyezéséhez falán egy év is kellene. A munkások és a tisztviselők egy részét a szukái magnezitgyárban foglalkoztatják. A társaság másik, vashegyi telepén azonban teljes üzemben megy a munka, sőt legutóbb munkásfölvétel is történt. Ugyanilyen eredménnyel folytatják a Rimamurányi rozsnyói bányamunkálatait is. Az itt nyert érc legnagyobb részét Magyarországba szállítják. A szirki vaspörkölő is szünetel. Magnezitipar A Nyustya—'Tiszolc között fekvő két magnezitgyár is mindig kevesebb téglát présel. A magnezittégla vasolvasztókemencék, pörkölök, acélgyárak elkerülhetetlen kelléke a kohók, kemencék kibélelésénél. Errefelé azonban mindinkább szünetelőben a vasipar, magnezittéglára nincs szükség. Üzemredukció van úgy az alsó, mint a felső Magnezitgyárnál. Az előbbi állami kézben van, utóbbi magánvállalaté. Békeidőben főleg Amerikába szállították termékeiket, ma is inkább a külföld veszi föl. Áll a drótkötélpálya a zöldelő hegyek s a görbe domboldalaik vetései fölött. Termékenyebb azonban nem lesz az a terület, ami a gyárat körülveszi: a magnezitgyár füstje régen kiölte ott a füvek frisseségét s a gyümölcsöt hozó föld termékenységét. Most aztán a gyárakba se özönlik annyi munkásnép, mint azelőtt tette, barnára porolt ruhában, oldaltarisznyával s csöndes, megadó- hangu beszéddel. Lassanként ismét visszatérnek a földhöz... Rimaszombat, Gömörmegye székhelye sohasem volt gyárváros. Kisiparüző hely volt mindig, a régi csutorátok, cipósok és gombkötők mezővárosa. Annakidején a rendes átok, a maradi gondolkodású öregek ügyessége folytán kiejtették a vasúti fővonalból s így sajátmagának élő s önmagának tetszelgő városika lett belőle, a rohamos továbbfejlődés minden reménye nélkül. Kisiparüzők, kereskedők s Iateiner nép: ezek alkották néhány birtokossal a várost. A földművelés már a szomszéd községekbe húzódott. Munkásság jelentős számban alig van, ellentétben a szomszédos Losonccal. Van egy acélgyára —: acéleszközök előállítására. Másik hasonlócélu gyárát, a Mezőgazdasági Gépgyárat most vitték át Kuntapolcára, a esetnek völgyébe. Bőrgyára van, fűrésztelepe s a legjelentősebb vállalata a Konzervgyár. Annakidején a vidék egyik legjobban induló gyárát remélhettük benne, teljesen újonnan 'alakított épületeivel, uj fölszerelésével, de a határ közelsége, az elveszett piac, a drága tarifa s a nagy adók megnehezítették a gyárnak teljes üzemben való tartását. Minden erejével azon van most, hogy versenyképes legyen s a nagy nehézségek ellenére is elszállíthassa, különösen külföldre gyártmányait. Most főszezonja van a gyárnak, a gyümölcsöket most hordják be, de a hatalmas, régi forgalmat, sajnos, itt is elvitte az Idők járása. Az erdők éneklő gyárai, a völgyekben, városok mellett, falvak szélén messzehangzó fűrésztelepek pillanatnyilag kedvezőbb helyzetben vannak a többi gyáraknál. Talán elmondható, hogy most fában van a legnagyobb kereslet s a fűrésztelepek helyzete aránylag a legjobb s Gömör „lüktető ipara" itt juthatna kifejezésre. A garammenti hegyekről, Fabováról, Kakashegyről, meg ki tudja, honnan leszállított farönköket vágják deszkákká s vagy belföldi építkezésekhez, vagy magyarországi házak emeléséhez, vagy francia hajók bordáihoz —: egyformán eljut a gömöri fenyő. S a nóta vége: a szállítás, fuvar s a nagy, nagy adó, amit könyörtelenül behajtanak, ha a gyár több kéményből füstöl, vagy több munkással dolgozik. A régi, hircs gömöri gyáriparnak sok egyéb elvesztője között ez is egyik fontos haláloka £ ha most a völgyek vasutain végigutazunk, néma tisztelettel adózunk a csöndes gyáraknak, üres kéményeknek: mint a csatasorból kidőlt harcosoknak. Itt is, ott is egy halott. Szorgalmas, munkás, derék gyárak... Szómbathy Viktor. . Az alábbi rendkívül érdekes beszélgetést Octave Brissac, a párisi Excelsior neves munkatársa, folytatta le Berlinben. Az újságíró büszkén említi meg, hogy ez volt az első eset, hogy íimdenburg francia újságírót fogadott, ►. Berlin, augusztus 10Freiherr von R. pártfogásának köszönhetem, hogy Hindenburg, a német köztársaság elnöke küllőn kihallgatáson fogadott engem, talán a legelső francia újságírót, akivel életében beszélt. Azon a napon, amelyen a rövid kihallgatásnak meg kéllett történnie, magamhoz vettem a szükséges igazoló írató* kát s megindultam a nehéz útra. Freiherr von R., aki mellesleg mondva az elnök rokona, kioktatott, hogy egyetlen politikai kérdést se tegyek, mert az újságírókat nem nagyon szereti fontos ügyekbe bevonni a „tábornagy". (Németországban nagyon nehezen szoknak rá az emberek, hogy legnagyobb katonájukat más méltósággal illessék, mint a háború alatt tették.) A Brandenburgér Tor, a Wilhelmstras- se, a külügyminisztérium palotája s néhány méterrel odébb már egy rácsos kert bejárata* hoz érkezünk. Ez a rács különbözteti meg az elnök lakását a többi kormányépületektől. Leadom névjegyemet, följegyzik nevemet az e célra szolgáló külön könyvbe, majd egy attasé hófehér ösvényeken az elnöki palota ha- talmas halijába vezet, ahonnét vörösmár- v árny lépcső emelkedik a diplomáciai fogad* tatások nagyterméhezA haliban magasrangu hivatalnokok, tisztek és különféle attasék lézengenek a télikert körül- Az én helyem már ki van jelölve s csakhamar föl kísérnek a vörösmárványlép- csőn, melyet Rode gyönyörű képei díszítenek. Hindenburg megválasztása óta a diplo* máciai fogadtatások termét egyetlenegyszer használták csak: a hivatalbalépés napján. Ez a helyiség széles és mély s csaknem az egész első emeletet elfoglalja. Az ablakokon hatalmas arannyal átszőtt vörös függönyök lógnak, amelyeken keresztül a napfény vörösö- sen esik a terembe, míg az ablakokon át látni a park zöld fáinak lombját. A terem csaknem üres. Néhány halványan aranyazott, da* maszzttal bevont Louis XVI. szék kitűnő összhangban van a mennyezet szürkés tónusé nal. A falakat díszítő freskók a legtisztább rokokó stílusban kélszültek, mint már kívülről is láttam, hogy az egész épület a XVIII. század kastélyai mintájára épül:- A fogadóterem jobb oldalán egy aranyazott ajtón át be* létei a hivatalos ebédlőbe, melynek bútorai már sokkal banális-abb angol stílusban készültek- Három kristálycsillár kissé archaikusig világítja meg ezt a szobát, ahol már na- gj bbak a stiláriis ellentétek bútor és bútor között. Az ebédlő mellett kis szalon van, me* lyen áthaladva a vörös terembe jutunk. A falakon híres képek: egy Rigaudt, egy egy Desportesot, egy Lancretet és egy ifjabb Costout fedezek föl. Szinte érzem emelkedni nemzeti önbizalmamat, amikor látom, hogy évszázados ellenségünk mily tiszteletben részesíti nagy festőinket. A tábornagy magánliakosztálya és dolgozószobája a félemeleten van. Mielőtt belépek e helyiségekbe, még egyszer megvizsgál* n.é. s az ajtóin állók halk hangon beszélnek harmadik személyben: „ö ExoeUenciájáról." Kis előszobába érkezünk, mely a miniszteri előszobák hagyományos díszeivel van ellátÍHordélii 1 L-rendii hasitól! löigyíáiJól i | : 30 litertől 2500 literig kapS i B S hatók, úgyszintén minden- ■ ■ nemű szüretelő edények. Árjegyzéket kívánatra küld S S : Sziréna Endre kádánoester,j MuSfűCCVO, ROSVlgOVÓ 54. s l. Deregsha előtt állok. Ö Isten és a nacionalisták kegyelméből ma a német köztársaság elnökéAz ajtó halkan kinyílik- A szoba lágy világításban fürdik, két nagy ablakán mélyen belátni a parkba. A bútorzat igen egyszerű: accajou, némi paliszander betéttel. A falon német tájkép és az elnök egyik fiának képe. aki a háború alatt elesett. Találkozásom ezzel a híres emberrel nem okozott számomra nagy meglepetést. Az előttem álló alak majdnem egészen fe« hér fejű és első pillanatban úgy tűnik föl mintha egy nyugalmazott német ezredessel beszélnek, aki valahol Sndermann regényeiben szerepel. Hatalmas bajusz, két tisz* ta kék szem, mely kezdetben gyerekes fényben ragyog, majd később a beszélgetés alatt kemény, acélos kifejezést Ölt. A széles nyak kényelmesen helyezkedik el a szabad és alacsony gallérban, melyet egy igen polgárias ízlésű tűvel díszített szürke nakkendö övez. A ruha kissé régies szabású, rajta három gomb, melyek közül csak az egyik van bezárva. Az öltözet színe szintén szürkés, mig az elnök fehérneműje puha fehér anyagból készült. A nadrág széles s meglehetősen elüt az uj lakikcipötőlFreiherr von R- bemutat s amint megszólalóik, az elnök patriarchálisán elcsodálkozik: hogy milyen jól beszélek németül. Az már nem érdekli, amikor elmondom, hogy 18 hónapi münsteri hadifogságban tanultam meg ily jól németül. Hindenburg hallgat, mig mereven nézi egyik fia és felesége képét. Amikor meghallja, hogy nagyon jól ismerem Antwerpent, fölveti fejét. A: belga kikötőváros neve igen érdekli. Azonnal kérdéseket intéz hozzám a kikötő megnagyobbitásának munkálatairól, számos statisztikai adatot közöl, összehasonlítja Antwerpent Hamburggal, úgy, hogy őszintén elcsodálkozom e nagy hozzáértés láttán. Kísérletet teszek a társalgás más irányba terelésére. Fölösleges megtennem a hagyományos kérdéseket az elnök napi beosztásáról, mert Freiherr von R. már előzőén mindenről orientált. Hét óra 30 perckor fölkelés, egy kis olvasás és írás, de, sajnos, már nem következnek azok a reggeli hannoveri lovaglások, amelyeket az elnök Berlinben leginkább nélkülöz. Minden délben két óra pihenés, de azután ismét törhetetlen energiával a folyó kérdések tanulmányozásához! A tábornagy nem szereti a színházat, nagy ritkán látogat csak az operába. Hindenburg kifejezési módja tiszta, beszéd közben nagy keze szabályosan játszadozik töltőtollával. Ujján hatalmas gyűrűt veszek észre, amelynek gyémántokkal körülvett közepén Hindenburg családi címere díszeleg. Később tudom meg, hogy ez a gyűrű a császár ajándéka . . . Mielőtt föladom a küzdelmet a politikai ügyekben való kérdezősködés körül, igyekszem a társalgást általánosabb mezőkre terelni. A tábornagy alig beszél franciául. Irodalmunkból csak Barrest és Victor Hugót ismeri, akiket teljesen átolvasott és szeret. Hirtelen megkérdezem, hogy tulajdonképpen mi az irodalmi ízlése. Detlev von Liíiencront, aki mellesleg mondva a katonai akadémián osztálytársa volt, nagyon szereti, de szívesen olvassa Curts Mahler regényeit is. A mai nagy német regényírók közül ismeri Heinrich Mannt, ámbár korántsem azonosítja magát az iró eszméivel. Csodálja Wassermann tehetségét is s zsidó származása dacára a legnagyobb német regényírónak tartja. Valósággal a lelkesedés hangján szól Wal- demar Bonselsröl, akinek indiai Utazását rajongásig szereti. A francia irodalomról már gyérebbek ismeretei: néhány szóval dicséri előttem a barresi egoizmust s hirtelen kérdést intéz hozzám Montherland „Álom" című müvéről, amelyről kénytelen vagyok a legnagyobb va, majd néhány pillanat múlva Hindenburg ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA', í Dr.Sclnoll-féle ialpbeíéMelf l 5 fVl®© S&dioll MS^. Hd. < a legtökéletesebbek ezen a téren mindennemű 5 lábfájdalmak ellen. — Az eladást szakképzett 3 személyzet végzi Prágában és az egész vidéken. 3 — Minden jobb cipőüzletben és szaküzletben < kapható. — Kérjen díjmentes prospektust. J Központi raktár: j. MAENDL & Co„ Prága, Panská 5. Telefon 863 t
