Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-14 / 182. (925.) szám
Jókedvű utitársakkal a szomolstokkuíai gőzparipán — A P. M. 11. eredeti riportja — Szomolnok, augusztus 13. Jókedvű ember ükkel már legfeljebb a vidéki szárnyvonalakon találkozik az utazó. Nincs kellemesebb egy gölnicbányai .vagy podoíini utazásnál, vagy ellátogatni a szomolnoki völgybe, ahol a hegyek olyan méltósággal vonulnak el a keskenyvágánya ablakából, mintha Stájerországban utaznánk. Bányászkalapács' és kereszt van a falusi házikók tetején s a hegyi patakok olyan frissen szaladnak ái a csöpp ládák alatt, mint a fehérlábúkról nevezetes szooioJuoíki menyecskék. Nem hiszem, hogy unszimipátikus volna az olvasó előtt a r----i állomásfőnök kajsz inbarackszinii s az ezredéves kiállítás alkalmából vásárolt zsirárdi kalapja, melyhez hasonló értékes antikdarabot legfeljebb Csigulinszky patikus kockás nadrágja képében van alkalom megcsodálhatni. A „Nimród" cimü vadászorgánum címlapjának megelevenedett alté reg ói foglalják le a második osztályt. A remek puskák vizslák módjára lapulnak a hálóban, szalámi és sülthusszaga van a hátizsiákőknak, finom- nyakú borosüvegek kandikálnak ki a zsák rejtekéből s szinte látod a pompás vádliju öreg főerdészt, amint egy özbak elejtése után a fiatal gróffal és az urakkal a tisztás szélén nevetve koccintanak. A plébános ur csak a szomszéd megállóig utazik, ahol bizonyára lakodalomba hívták meg s ezért olyan jókedvű, vagy talán zászlószentclése van a „Sánger Verein“-nak. A kis gőzös vigan fújja a füstöt és úgy tesz, miután az előre kapcsolt faszállitó vagonokkal a kanyarodóban meg akarna szökni a vonat végén himbál ódzó személykocsiktól. A szomolnoki vonalon ez a tréfás eset gyakorta megtörténik. A vonat eleje már Göl- nicbányára érkezik, mialatt az utasok még Prakfalva körül tanakodnak a nyílt pályán álldogáló és leimaradt kocsik körül... Az elmaradhatatlan pesti fürdővendégek elegáns nyári ruhákban szállnak föl a vonatra és csendülő kacagásuk visszavarázsolja azokat a szép időket, amikor Thurzófiired még a kedves Menesdorfer-család tulajdona volt s a „Budapest-szálló" terrasszán Porzsolt Kálmán irta legfrissebb novelláit az asszonyokról. A íürdozsneííar mindig*, a *Ra- deízky-indulóval nyitotta meg az uzsonnát s a közönség izgatottan figyelte a kocsiutat, ahonnan a vendégszereplő pesti művészeket várták. A postai kirendeltséget egy bizonyos B. B. nevű népszerű k ... i főtisztviselő látta el, aki egész nap a tó partján alsózott s az ablakon keresztül sietett a távíróhoz, ha a kopogós masina a fürdőhelyet hívta. Sz. Pepi, az Opera kartáncosnőie a „Bányász" No. 6-ban lakott s már akkor olyan észbontó harisnyákat hordott, hogy a kuglizó háta mögött állandóan tanácskoztak a párbajsegédek ... Hosszú elbeszélést tudtak a hideg - gyógynál alkalmazott masszőrök a tóba ugrott szerelmes szobaleányról, aki egy gölnici finánc miatt vált meg az élettől. Nagyon megható és romantikus volt 15 évvel ezelőtt Thurzófüreden az élet... A hangulat jelentékenyen megerősödött, amikor Prakíalván egy helyi erőkből álló fúvós zenekar telepedett le a szomszédkocsiba és besatzunggal elharsogta az ,,Oh, Du lieber Augustin" cimü, a vidéken rendkívül népszerű zenedarabot. A bo mbar dón versenyt roíyogott a gőzgéppel; a bassposaunét kidugták az ablakon. Vonatunk így „óriási" sebességgel nekiütődött egy körtefának. A trombita vége egy kissé behorpadt, a derék zenész átzuhant a szomszédja ölébe, de egyéb baj nem történt... Óriási „Heil“- és „Willkommen"-kiál'tás fogadta a vasárnapi összgyakorlatra utazó gölnievölgyi önkéntes tűzoltókat. A’ leány- szivek Mateóctól. Mcczenzéfig megdobogtak. (Fess és jól ápolt bajusza tűzoltókat már csak a szomolnoki vonalon lehet látni). Es van-e kedvesebb, mikor a kéikszemü cipszer „Mádért" ragyogó arccal megy táncba a „Gasthaus" sima parkettjén. Csodásán tiszták és erdők üdescgétől pompázók erre az esték... Kis vonatunk befutott a ’ szomolnokhutai állomásra. A fenyők meseországa lágy szellővel fogadja a vidám utasokat. (b.) Péntek, augusztus 14. Munteanu haramiavezért agyonlőtték a román katonák Egy falusi mulatságon elárulták magukat a banditák — Harc egy század katonasággal Bukarest, augusztus 13. (Saját tudósitónktól.) Hónapok óta tartja rettegésben Bukarest környékét két rablóvezér: Tomeseu és Munteanu, akiknek vakmerő rablásairól már többizben megemlékeztünk. A két briganti elfogatására már hatalmas vérdijakat tűztek ki és úgyszólván Románia egész csendőrségét mozgósították ellenük, de minden elfogatási kísérlet hiábavalónak bizonyult, a két rablónak eddig mindig sikerült félrevezetni a hatóságokaé^s közben újabb rablásokat követtek el. A két haramiavezér legutóbb Vulkánfürdőben fosztotta ki a fürdővendégeket, majd zeneszó mellett a rablott pénzzel reggelig mulattak. Másnap már Bukovinában garázdálkodtak, behatoltak Graoinszky érsek palotájába és az egész palotát kirabolva, katonai és csendőri kordonon keresztül elillantak. A hatóságok már attól tartottak, hogy a királynak nagy fényűzéssel berendezett szi- nai kastélyát is kirabolják a modern haramiák. Tomeseu és Munteanu azonban nem a királyi'palotára pályáztak, hanem a bukovinai dornavatrai és erdélyi besztercei vasutat támadták meg fényes nappal. Á rablott ■ pénzzel elmentek Golgeta községbe s ott nagy dáridót csaptak. Itat- ták-etették a falusiakat és mulatozás közben elárulták önmagukat. Tomeseu a korcsmahelyiségben pénzt osztogatott és azt mondogatta a falusiaknak, hogy senki se féljen a csendőröktől, amig ő és Munteanu társa itt van. Egy paraszt, amint meghallotta, hogy a két sokat keresett rablóvezér a mulató vendég, azonnal értesi- tette a csendőrséget. Mire a csendőrök megérkeztek, a banditák a szomszéd falu szélső házába menekültek. A csendőrség segítségére egy század katonaság érkezett, amely ostrom alá fogta a házat. A katonaság sortüzét a banditák viszonozták s egész éjjel tartott ez a harc. A kora reggeli órákban Tomeseu megszökött, anélkül, hogy a katonaság észrevette volna. Monteanu is követni akarta, a katonák azonban üldözőbe vették, reálőttek és a haramia több golyótól találva, holtan terűit el. A haramiák egyikét tehát már elérte a sors sújtó keze, a másikra még vár az akasztófa. Léderemé mindenáron beszélni szerelne az urával Elfogyott az az egymillió korona, ami letartóztatásakor nála volt Budapest, augusztus 13. A büntetőtörvényszók által halálra Ítélt Léderer Gusztávné néhány nappal ezelőtt sürgősen magához kérette a védőügyvédjét Lévay Tibor dr.-t, akit rimánkéiöva kért arra. eszközölje ki, hogy sürgősen beszélhessen az urával. — Nagyon rosszak az álmaim és attól félek, hogy egy szép napon fel fogják akasztani a Gusztit anélkül, hogy én erről előre tudnék. — Az Isten is megáldja ügyvéd urat, járja ki a had-bíróságnál és az itteni ügyészségnél, hogy csak két percre is láthassam az uramat és elbucsuzhassam tőle. Az ügyvéd vigasztalni igyekezett a kétségbeesett asszonyt és azt mondotta neki hogy nem is olyan bizonyos a kivégzés, mert hátha kegyelemből börtönre fogják átváltoztatni az ítéletet. — Nem hiszek én ebben, — felelte az asszony. — Eleinte, amikor letartóztattak, még bíztam abban, hogy kisebb büntetéssel fogunk szabadulni. Tulajdonképpen csak akkor eszméltem rá arra, hogy mi történt, ami5 kor a tárgyalás idegrázó részletei elém tárultak. Aztán meg azt hallom mindenkitől, hogy ki van zárva az amnesztia. — Ügyvéd ur tegyen meg mindent, hogy elbucsuzhassam az uramtólAz ügyvéd teljesítette az asszony kérését, nyomban átment a hadbírósághoz és ké® relmét előterjesztette a katonai ügyészségnek, amely a maga részéről nem emelt kifogást az ellen, hogy a házaspár laláTkoz-hassék és beszélhessen egymással. Ámde azt mondották ott, arról szó sem lehet, hogy Léderer Gusztá® vöt vigyék át a Markó-utcába, legfeljebb I úgy lehetne a dolgot elintézni, ha Léderer- nét száliitják át egy rabkocsin a Margitkörútra. Az ügyvéd eljárt a budapesti iigyészsé® gén is, ahol elvileg szintén nem emeltek lényeges kifogást a dolog ellen, úgyhogy ha a találkozás technikai részletei rendbejönnek, nincs kizárva, hogy a halálraítélt házaspár már e héten találkozhat egymással. Itt említjük meg, hogy Léderer Gusztáváénál, amikor letartóztatták, egymillió koro- nana készpénz volt és megengedték neki. hogy ebből az összegből élelmezhesse magát. Az asszony nagyon takarékosan bánt az ősz® szeggel, megelégedett közönséges rabkoszttal és csak olykor vásároltatott magának valamit. Szerette volna aranysárgára festett most már megfakult haját befesteni, de amikor meghallotta, hogy ez részint nagyon sokba kerül, részint pedig ilyen piperecikkek vásárlását a togházszabályok nem engedik meg, elállt ettől a szándékától. Mégis az egymillió korona lassankint eh fogyott s az asszonynak most már nincs rendelkezési módja egyetlen fillérről sem. A védőjétől nyert értesülésünk szerint eladatott néhány darab ruhaneműt, de az ezekért befolyt pénz is elfogyott márA tárgyalás után, amint mondják, az asz® szony a halálos ítélet miatt valósággal extázisba esett, napokon át alig evett, folyton rémképei voltak, de amikor férje levelét megkapta, azóta teljesen megnyugodott. A fogházban kézm. mikával foglalkozik, amiket persze, ha lehetne, értékesíteni szeretne, Most minden vágya az, hogy átvigyék a Margit4röruti katonai fogházba, hogy férjével beszélhessen — úgy lehet — utoljára Felfedezem. Riiszmszkó Mvilágfürdőit“ A P. M. H. titkos „fürüőztetési akciójának" szenzációs eredménye van Közelebbi tájékozásul elsőnek is az alábbi levelet közlöm: Édes Néném! Miként egykor Mikes Kelemen Rodostóból, én is száműzetésemből írom e levelet, „hála légyen az istennek" még épkézláb. A Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége ugyanis „nyaralni" küldött s evégböl egy legújabb találmánya fából- vaskarika ötkoronást nyomott a markomba (melyet a csehszlovák kormány — édes Néném — a szlovenszkói és ruszinszkóli „leépített gyáripar" sikeres keresztülhajszol ásónak örömére és emlékére veretett. Innen a gyárkémények rajta, amik már se Szlovenszkóban, se Ruszinszkóban, de csupán csak a fábólvaskarika ötkoronásokon füstölögnek.) Ezzel az ötkoronással indultam el tehát, hogy a most oly igen szokásos és szükséges fürdőleveleket lapunk részére megírjam, figyelembe véve a szerkesztőség azon kikötését, mely szerint csakis elsőrangú világfürdőket látogathatok meg — Ruszinszkóban . . . Édes Néném! Imé lásd e, leveleimet a napi történelem lapjaira feliegyezve. Ámen! Ti, akik a tátrai hegyek között vagy Karls- b ad bán, Marienbadban, vagy akár a Balatonnál, a Riviérán és a Lidón kápráztató kényelemben és a szórakozások ezer fajától kifárasztottan „fiirdőz- tök“, kellő méltánylással olvassátok el fürdőleveleimet! Nem szabad lenézni senkit, amiért nem olyan fürdőben nyaral, mint ti a fentemlitett helyeken. . * Például: Zányka, augusztus hó. Kies hely ez. Már hogy kiesik minden emberi civilizációból. A Kárpátok belsejében van, nem messze az újabb történelemlrók által nimbuszától megfosztott Vereckel hágótól. Tehát Beregben, a gyógy- és ásványvizek hazájában. Hogy stilszerü legyek,, igy folytatom: Vonatunk lassan, méltóságteljes szuszogással mászott fel abba a völgybe, ahol Zányka állomása fekszik. A kalauz elkeseredett hangulatban öblítette ki a száját vele: Zányka! Mindössze egy fél percig áll itt a vonat. Az állomásról fel-látni a szép szál erdőséggel borított hegyoldalra, ahol ez a Zányka nevű „világtfürdő" fekszik. Azért világfürdő, mert itt semmi a világon nincs abból, ami a fentemlitett tátrai és külföldi vacak kis fürdőket oly közkedveltekké teszi. Amikor utoljára jártam itt, igen kellemes benyomást tett rám. Ez a fürdő több száz éves. Ha az ember alulról szemléli, azt hinné, hogy valami nomád telep, vagy a magyarok ősei felejtkeztek itt. A hepe-hupás hegyoldalon, minden kis tisztáson „pavállonok" emelkednek. Deszkabódék ezek kérem, vagy gerendákból összetákolt kalyibák. A „gyógyforrás" egy széles lyuk. Csodákat mesélnek gyógyító hatásáról. Ezt nem a fürdőigazgató mondta, mert az itt ismeretlen fogalom. Aki hamarabb jön, az „igazgat". Ezeket a csodameséket a „vendégek" mondották el, akik kilencven percentben asszonyok. Zsidó asszonyok. Szépek és fiatalok. Közelebb nézve valóban amazonok országának gondolná az ember. Csodás világ ez. A forrás körül üstökben „fő" a gyógyvíz. A forrástól lejebb hosszú fabódé, benne fakádak. A viz egy favályuban folyik végig a fabódé oldalánál. Ha valakinek vízre van szüksége, csak kiabálnia kell. Fentről belelöttvin- tenek pár vödörrel a favályuba, a „vendég" pedig felhúzza a falba illesztett apró zsilipet és a viz a nyakába ömlik. Van azonban itt luxusfürdő is. Ez abban nyilvánul meg, hogy az üstökbe fenyőgallyakat dobálnak, amiktől a viz illatos lesz. Azt mondják, hogy a fürdő hatása a gyermektelen asszonyokra rendkívüli . . . Ezt, amikor egyszer ott jártam, egy jóképű környékbeli erdész állította, miközben hamiskásan mosolygott rám . . . Zsarnyó, augusztus hó. Tekintettel arra, hogy az öt koronámból még tellett, felkerestem Beregmegye másik világfürdö- jét: Zsarnyót. Ez a fürdő Munkács mellett fekszik egy vadregényes völgyben. A „forrás" körül a békákon kiviil csak a bokrokon függő sokszínű rongydarabok jelzik, hogy itt élet van. Azazhogy a rongydarabok csak valamely „otthagyott" betegséget jelképeznek. Ez a fürdő az emberiség korával egyenilő s igen híres hely volt hajdanában. Talán Árpád apánk is itt mosta le magáról a honfoglalási ut porát. Ha a „fürdővendég" fürdőzni akar, fogad egy szekeret, arra ágyneműt, élelmiszert, egy kádat vagy hordót és mindezek mellett egy jó éles fejszét rak fel. Ezzel a felszerelt expedícióval aztán bátran elindulhat Zsarnyóba, a reumások és köszvényesek jóreménység fokára. Az éles fejsze arra való, hogy a vendég a környékbeli erdőkből galyfát vág, abból sátrat épit a „forrás" mellett. A sátor egyiik sarkát „szállódnak rendezi be az ágyneművel, a másik sarkából pedig „fürdőkabint" varázsol elő. * A fürdővizet itt a kádban melegítik. És pedig a vadásznomádok cimü őskorbel'i emberek mód* .iára. Tüzeket raknak és abban köveket tesznek izzóvá. E köveket aztán a kádba hányják. Pom« pás fürdő ez. Bármely tátrai fiirdőző megirigyel" hetné. Amikor e fürdő még „virágkorát" élte, egy-egy nyáron tizenöt-husz sátor is épült. Egész kis nomádfalu volt ez. Később aztán ez a fürdő is átment a szokásos fejlődési fokon. Ez abban nyíl*- vánult meg, hogy a vizet később már nem kövekkel, de üstökben melegítették. Itt jelentkezik a történelemkutatók előtt a „fürdőfiu" őse. Mondjuk, hogy János volt. Izmos és jóképű. Nem egyszer hangzott el ebben az időben valamely sátorból valamelyik kellemes külsejű fiatal menyecske bájosan kérő hangja: — János! Még egy vödör meleget kérek! 1 mm: KfíSZiliS Ifiéi® I ■ s © 0 'A «?• Tizenegy nyelvre lefordi- % tott, világsikert elért könyv. j Ara fűzve; 65.— # Megrendelhető a „Prágai • Magyar Hírlap" könvvosz- Z lüt tályánál. Praha L.Liliová 189 § & y4"\ ^<ÖFÖ^ OlcsftbbA (eszi & (rágMl Trágyázza a vetőmagot a vetés előtt az ’ A z o f o r m természetes vetőmag-trágyával. FonliiSloíi a ficüvl kéisvlselelekfocz, vaav az ön&llfi ítélsxlovanszköi oszüilytoz: Fekete Imre mérnök, Pröoa 11., Dfevna G. Ncgnagaobbit- |a a termést 4
