Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-14 / 182. (925.) szám
Péntek, aagtisztus 14. 3 A zsifvaittsenge! földosztás A földet nem a besenyőiek, hanem szlovák domovinarok kapják. Pozsony, augusztus 13. A Zsitv^besenyo község határában Irvö káptalan birtok most kerül parcellázás alá és sajnos, de való,, hogy nem a besenyői népnek osztják, hanem nagyobb részét az' ujlóti szlovák domovinárok kapják. Az egész birtok 600 kataszteri holdat tesz ki, ebből az ujlótiak kapnak 300, a besenyőiek a 24 cseléddel és a 24 pár aratóval együtt csak 150 holdat és a még hátralevő 130 hold megmarad maradékbirtoknak. A zsitvabesenyöiek körében nagy az elkeseredés a földosztás igazságtalanságai miatt, mert hiszen a parcellázás kihirdetése után rendes időben jelentkeztek az összeírásra és így nem tudják, hol tévedtek, avagy hol tették rosszat, hogy ilyen méltatlanság éri őket. Avagy a besenyőiek nem csehszlovák állampolgárok, úgymint az ujlótiak? A zsitvabesenyöiek az összeírásnál körülbelül háromezer holdra tartottak igényt, de még ezt a 600 holdat sem akarják a besenyői nép között felparcellázni, hanem a szomszédközség lakosságának adják, amelynek a határában a holdak száma ezrekkel több. A besenyőiek az utolsó pillanatban a miniszterhez akarnak fordulni, hogy az a föld, amelyen ősapáik robotos munkát végeztek, ne kerüljön az ujlótiak kezébe. Az egész község lakosságának az az óhaja, hogy ha nem kaphatják meg a káptalanbirtok minden talpalatnyi földjét, úgy maradjon továbbra is együtt, hol a sok szegény munkás megkereshesse kenyerét. íme, újra egy égbekiáltó bűne a földreformnak, amellyel a külföld előtt biztosan nem fogunk eldicsekedni. A falu népe pedig tanulhat, hogy a földosztó pártok hogyan csapják be. I fegiogtárlaseft és a Kisebbségek Prága, augusztus 13. A légionárius Národni Osvobozeni ma vezércikkben foglalkozik az utóbbi időben oly gyakran fölmerült kérdéssel, hogy együttdolgozhatnak-e a cseh pártok a németekkel és magyarokkal. A csehek sohasem kívánták ezt az együttműködést és ma sem kívánják. A lap szerint teljesen kizárt dolog, hogy a németekkel, vagy a magyarokkal együtt lehessen dolgozni, vagy velük közös kormányt alakítani addig, amíg azok nyílt ellenségei a köztársaságnak. A Nároéni Osvobozeni azt Írja, hogy a légionáriusok tárgyilagosan Ítélik meg a helyzetet s a nemzeti hegemóniát és a cseh sovinizmust éppen úgy elítélik, mint a németet. De ha nem titkolják el a saját hibáikat, nem nézhetik el a kisebbségek hibáit sem- Éppen ezért a legionáriu3 sok arra az álláspontra helyezkednek, hogy mindaddig szó sem lehet együttműködésről amíg a kisebbségek el nem fogadják a következő föltételt: Az állam integritásának elismerése minden hátsó gondolat és a közeli, vagy távoli jövőbe vetett titkos remények nélkül. Elismerj azt is, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete a köztársaságban nem a legs szerencsésebb és éppen azért kívánja annak igazságos rendezését. Végül meg van győződőve arról, hogy a nemzeti kisebbségek, amint ezt Bechyne is állította briinni beszédéiben, fölhagynak az irredentizmussal és a negációpolitikával is. Biztosra veszi, hogy el fog következni az az idő, amikor a kisebbségek is aktiv politikát fognak folytatni, éppen ezért a várakozás álláspontjára kell helyezkedni velük szemben- Csupán egytől fél a légionárius lap és pedig attól, hogy a haladó tábor megkerülésével kezet nyújtanak egymásnak azok, akik eb lenségei a szocializmusnak és a kulturális haladásnak. A légionárius lap állásfoglalása megérdemli, hogy külön foglalkozzunk vele, | + Sérvül siffinük + j ü Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, £ g here, comb és köldöksérvnéi a mi tökélete- V v sitett rugónélküli sérvkötönk, mely éjjel is g hordható. Mindenféle bandázs operáció * £ után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- £ * désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- o ö nell has-, hát- és mell melegítő ü | Jvfii8a“kterM3 Braiislava, flima-a. 51. 8 o Rendelő orvos: Dr. Koch K. F. egy. m. tan. ö x Árjegyzék ingyen § A vidéki lelek még aznap elintéztetnek q Pusztulás és Ínség a villáról*, nyomában A csehországi árvízkatasztrófa részletei — Ruszinszkóban viz alatt áíl a termés — Hollandiában rettenetes károkat okozott a vihar Prága, augusztus 13. még egyre jönnek a hírek a katasztrofális zivatarokról, amelyek egész Európát vé- gigpusztitották. Hollandia és Németország számos vidékén sok ezer ember jutott koldusbotra s köztársaságunkban Szlovenszkó és Morvaország után most már Csehország és Szilézia is áldozatául esett a zivatar és ár- viz rombolásainak. A tegnapelőtti zivatar egész Csehországon végigvonult. Prága aránylag még a legkevesebbet szenvedett, ellenben Pilzen vidékén óriási a pusztítás. Mytova községtől egészen Spáleny Poriéig olyan magas volt a viz állása s olyan erővel tombolt a vihar, hogy ép fa nem maradt. Vashidakat, háztetőket és kunyhókat ragadott magával a rohanó ár. Spáleny Poriéban két asszonyt agyon- sujtott a villám, egy másik községben egy ember a mezöt elöntő árvízbe folt. Jungbunzlau vidéke is viz alatt áll. A vetés teljesen tönkrement. Egyes községekből pánikszerűen menekültek az emberek s minden ingóságuk az elemi pusztulás martaléka lett. Az Ottava folyón sok száz háziállat hullája mellett gyümölcsfák és gabonakeresztek úsznak. A vonatközlekedés Prága—Pilzen között legalább 10 napig szünetelni fog. Kladnó felé ugyancsak átszállással bonyolítják le a személyforgalmat. A keddi nagy vihar nagy károkat okozott a prágai telefonközpontban is. 500 vonalon szakadtak meg a telefonbeszélgetések. Morvaország és Szlovenszkó egyes helyein ugyancsak nagy zivatarok voltak. Turócszentmárton mellett két asszonyt agyonsujtott a villám, amint a mezőn dolgoztak. A kár itt különösen a gyümölcsösökben nagy. Három ruszinszkói község termése viz alatt Huszt, augusztus 13. Az utolsó hetek abnormális időjárása s a felhőszakadásszerü esőzések következtében kiáradtak a Túr, Batár és Eger patakok és elöntötték Neveletlenfalva. Batár és Akii községek legértékesebb termőföldjeit és rétjeit. A vízállás olyan magas, hogy Neveletlenfalva és Akii községek közötti mezei utón lehetetlen a közlekedés. A zabvetések, do- hányültetvények nem látszanak ki a vízből, a kukorica, napraforgó összetöredezve, elsárgulva, a teljes megsemmisülés képét mutatja. A három község határában közel 1000 holdnyi területet öntött el az ár. A kár fölbecsülhetetlen és pótolhatatlan. Az árviz csaknem évente megismétlődő csapása ennek a'vidéknek, aminek egyedüli oka, hogy a veszedelmes patakok medrének szabályozása még a mai napig sem történt meg. A kormánynak egyik legsürgősebb föladata volna, hogy ezt az óriási területet megmentse a folyton ismétlődő árvizek pusztításaitól. Kelethollandia pusztulása Amszterdam, augusztus. 13. A holland lapok részletes tudósításokat közölnek a kelethollandiai rettenetes viharkatasztrófa részleteiről. A kárt több, mint tíz millió forintra becsülik. Majdnem az egész termés elpusztult s mivel a kár csak igen ritkán térül meg a biztosításokból, a lakosság a legnagyobb Ínség előtt áll. A nagyvárosokban segélybizottságokat szerveztek, amelyek pénzt fognak gyűjteni az elemi csapástól sújtottak számára. A királynő személyesen is megjelent a leginkább sújtott vidékeken, igy Borculó'ban, amelynek egész gazdaságát tönkretette a vihar. Máig nagy erőfeszítéssel sikerült legalább a főbb útvonalakat járhatókká tenni, a telefon- és táviratösszeköttetés azonban még nincs helyreállítva. A német követ részvétét fejezte ki a holland kormánynak az országot ért nagy szerencsétlenség alkalmával. A balkáni biztonsági szerződés csődje Beszélgetés Rentis görög küíügymín’szterr el — Szerbia a kötelező békebiróság halálos dlensége Athén, augusztus 12. Abba az állandó harcba, amely a Balkán államai között függetlenségük kivívása és a török uralom alól való szabadulása óta folyik, a görög külügyminiszter uj jelszót dobott be: a kötelező békebiróságot akarja felállítani. Az eszme nem no, viszont — ha komolyan veszik — jó. És itt van a hiba: a görög külügyminiszter az „arbitrage obfjgatoire“-t nem annak szánta, aminek lennie kellene, nem egy általános érdekű, a békét biztositó intézménynek, hanem egyszerűen a görög érdekek védelmezőijének. Erre már azért is szűk3 sége volt, mert a szerbekkel a tárgyalások sehogysem akarnak más mederbe terelődni, mint amilyenben azok az előző Mihalakopoulos-kor- mány alatt voltak, már pedig a Pangalosz- féle puccs egyik állítólagos oka éppen az előző kormánynak a sikertelensége volt a szerb tárgyalások alatt* Minthogy Rentis látta, hogy Nimcsicset a legszebb szer borii szólamok sem hatják meg és a szerb külügyminiszter nem hajlandó egy jottányit sem engedni azokból a feltételekből, amelyeket egy szerb-görög szövetség árául kitűzött, nem maradt más hátra, mint legalább a külföld és a belföld előtt is dokumentálni, hogy a szerbek hajthatatlanok. Ezért dobta be a balkáni politikába az „arbitrage obligatoire11 szép szólamát. Alighogy elhangzott Rentis nyilatkozata, megindultak a válaszok: Nincsics nyilatkozott az egyik athéni lap ‘tudósítója előtt, beszélt mindenről Görögországgal kapcsolatban, csak az „arbitrage obligatoire14 nem került szóba. A román külügyminiszter, Dúca, nem nyilatkozott, helyette Langa-Rascanu athéni román követ jelentette ki, hogy a Ren- tis-féle tervről lehet beszélni ... ha már meg lesz a görög-szerb konvenció. Csakis Kalfoff fogadta szimpátiával az ideát, ezzel is dokumentálni akarva Bulgária békés hajlamait, amit a balkániak szeretnek kétségbe vonni. De ekkor az athéni kormány félhivatalosa, a Messager d'Aíhénes olyan kommentárral közölte a bolgár külügyminiszter nyilatkozatát, valapűnt egy athéni lapnak egy cikkét, amely Bulgária bevonását is ajánlotta, hogy az visszautasítással volt egyértelmű. Azt mondotta a Messager:: „La proposition de la Gréce ne s’adresse pás á la Buíga* rie“, a görög javaslat nem Bulgáriának szólt. Igaz ugyan, hogy Rentis külügyminiszter egy velem folytatott interjúban kijelentette, hogy a Messager egy ilyen cikkéről nem tud, mindazonáltal az athéni félhivatalosnak a közi emuéin y ét a hivatalos körök véleménye3 ként kell elfogadnunk. Amikor pedig Bulgáriának részvételéről kérdeztem meg a minisztert, a következő választ kaptam: — Sohasem mondottuk azt, hogy Bulgária ne vegyen részt a kötelező békebirásko- dásiban, de mi ezt a gondolatot úgy akarjuk megvalósítani, hogy ezzel ne teremtsünk uj politikai szituációt. Csak egyetlen ut áll előttünk, amelyen haladva, lehetséges a gondolat megválósitáisa: a három állam, amely a há3 borút együtt küzdötte végig, kell hogy e békés megoldás és szabályozás keretében Bulgária felvételiének a feltételeit megállapítsa. Ha mi ezt az utat elhagyjuk és másikat keresünk, úgy eljuthatunk egy uj politikai kom3 binációhoz, de soha az arbitrage obligaitoire- hoz. Ezért beszéltünk mindig arról, hogy először Szerbiával és Romániával kell megállapodnunk, mert azt akartuk, hogy gondolatunk minden gyanútól mentes legyen. Nem akar3 juk kizárni Bulgáriát, ez nem egyezik meg a mi célunkkal; az arbitrage obligatoirene'k egyesítenie kell minden balkáni államot, mert csak ezzel érhetjük el az igazi entete-ot és a Balkán pacifikálását. Rentis gondolatmeneté teljesen világos: Görögországot ma csakis a szerb Szövetség érdekli, az arbitrage obligatoire csakis a görög érdeket szolgálhatja. Görögország partnerül Romániát hiv'ta, azt az államot, amellyel a legjobb barátságban van. Viszont ez a barátság Románia és Görögország között, azt mondhatjuk, csak platonikus s igy nem ment bele a szerbek ellen irányuló „arbitrage obligatoire“-ba, illetve finoman azzal utasította el, tessék előbb a szerb szerződést megcsinálni, azután beszélhetünk a másik kérdésről. De nem hagyta, hogy ütőkártyául öt jáiísza ki Szerbia ellen Rentis külügyminiszter. A román válaszra vonatkozólag Rentis igy nyilatkozott élőt3 tem: — A szerb-görög tárgyalások hamarosan megkezdődnek. Még nem tudom, vaj/jh előbb az arbitrage obrigatoire-'t, vagy pedig a szövetség kérdését fogjuk3e letárgyalni. Egyik nem zárja ki a másikat. Nincsics egyetlen szóval sem feleit a görög ajánlatra, Románia udvarias formában olyan feltételihez kötötte a javaslat elfogadását, amely feltétel teljesítése után már Görögországnak sincs szüksége az arbitrage3ra. Csak Bulgária fogadta ell a javaslatot, azt pedig Rentis nem veszi fel a kocsira • . . Kovács Jenő dr. .©cpMitóctó íi sasnál — J&V.Ke&itmr.&se — Irta: Vulpes A madarak deputációba mentek a sashoz, a madarak királyához. A deputáció megválasztott szónoka a veréb volt, aki — miután a díszesen kiállított memorandumot letette a trón zsámolyára — ilyeténképpen kezdett szónokolni: — Felség! Alattvalói hódolattal jelentünk meg legmagasabb trónusod zsámolyánál s kérünk, nyisd ki füledet keserves panaszaink meghallgatására. Mert veszedelem fenyegeti az egész madárvilágot. Az ember hozta ránk a veszedelmet, mint mindig. Már dicsőséges őseink idejében, hosszú évtizedek és évszázadok óta küzdött és harcolt az ember a levegőért. Mi kacagtunk ezen a harcon, mert láttuk tehetetlen vergődését és sok csúfos lezuhanását. De most már belénkfagyott a kacaj. Most már látjuk, hogy ennek a kitartó harcnak a fele se tréfa. Az ember szárnyat tud ölteni és megtanult kerepelni, mint a gólya. És kerepelve röpül. Alacsonyan és magasan, sebesen és lassan, lefelé és fölfelé. Ura lett a levegőnek. A sas komolyan hallgatta a beszédet és szólt: — Tovább ... — Eleinte csak mutatványnak használta az ember uj tudományát és harci célokra. Egymást pusztították vele s ez madárszem- oontból ió volt. .D^mojSt már túlságosan kezd belea^Tlkozni a'W^^m^lalműnk rendjébe. Közlekedési eszköz lett a repülőgépből. Kirándulásokat rendeznek, rendes járatokat tartanak fenn. Párisból, Londonból, Berlinből Bécsbe utazgatnak és Prágába és Budapestre és Belgrád'ba. Sehol sincs nyugságunk tőlük. Fölzavarják nyugalmunkat, megsértik határainkat, elgázolnak bennünket, elrabolják békénket ... A sas intett: — Tovább... — Mi népgyiilést tartottunk, felség s ennek a határozatát van szerencsém szentesítés végett legkegyelmesebb színed elé terjeszteni. — És mi a határozat? — Az egyetlen józan elhatározás, amely elképzelhető.' Rászántuk magunkat az élethalálharcra, amelyet előbb-utóbb meg kell vivnunk. S jobb előbb, mint utóbb. Mert ha majd ezer és ezer kerepelő gépe száguld végig a mi birodalmunkon, akkor már le is vagyunk igázva. Ma talán még birunk vele, ha összetartunk. Az a határozatunk tehát, hogy valahányszor egy-egy repülőgép fölszáll a levegőbe, millió és millió madár támadja meg egyszerre. Tépjük, vágjuk, szaggatjuk és ha száz- meg százezerén elpusztulunk is egy- egy ilyen harcban, de megsemmisítjük az ellenséget is. A veréb meghajtotta magát mélyen: — Végeztem, felség. Csak azt teszem még hozzá, hogy ha ezekben a harcokban te leszel a vezérünk, készek vagyunk mindany- nyian életünket és vérünket áldozni a szent ügyért... A sas hallgatott egy percig, azután igy szólt: — Meghallgattalak és megnéztelek. Úgy beszéltél, mint egy hős, de úgy gondolkodok mint egy veréb. A harc, amire készültök, ostoba és meddő. A repülő ember nagyon sok pusztitvlst végez közhitünk, ez igaz. riie használna-e valamit, ha megtámadjuk gépeit? Nem használna semmit. Mindössze az következnék be, hogy előbb kipusztitana bennünket, aztán vigan tovább repülne. A verébből kitört a szó: — De valamit csak kell tenni, felség ... — Azt fogjuk tenni, amit a természet rendje parancsol. — És mi ez, felség? — A sas magasabbra fog szállni, a veréb mélyebben marad. Minden nagy alkotás magasabb szárnyalásra bírja a sasokat és mélyebbre szorítja le a verebeket..
