Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-09 / 178. (921.) szám
Vasárnap, augusztus 9. A Sfcláii-iiifij (rp.) Ungvár, augusztus 8. A politikai meglepetésekben bővelkedő Ruszinszkónak legújabb meglepetése a Sté- fán-iigy. Csak igy: Stéfán-ügy. Semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonit ugyanis senki annak, hogy Stéfán Ágoston dr., Rusz- ka'krajna volt első magyar érabeli kormányzaja, kommunista népbiztos és politikai emigráns, száműzetésének befejezése után Ruszinszkóba jött és pár hónapi tapogatózás mán politikai működésbe kezdett. Stéfán Ágoston politikai fellépésének jelentősége akkor volna, ha meg volnának hozzá mindama kellékek, amik egy politikai pártalapitáshoz szükségesek. Azaz: a megfelelő politikai orientáció, a kellő egyéni függetlenség, a lelkesedő párttömeg és egy olyan politikai, gazdasági és kulturális program, amely jobbat ígér, mint az eddigiek. 1 A Stéfán politikai fellépése azonban mindezeket a kellékeket nélkülözi. Bármilyen széles látókörű is Stéfán Ágoston, azalatt a pár hónap alatt, amióta a prágai kormány kegyelméből Ruszinszkóban tartózkodik, nem volt alkalma e terület speciális helyzetéből eredő politikai követelményei-1 nek természetével megismerkedni. Már hazatérésének feltételei olyanok voltak, amik eleve lehetetlenné tették számára a szabad orientálódást, hiszen köztudomású, hogy olyan embert, mint ö volt, akit a csehszlovák repubíika a proskribáltak között első helyen ismert, nem engedhetett be az állam területére anélkül, hogy a legmesszebbmenő garanciákat ne szerezze meg tőle arra vonatkozólag, hogy politikai téren csakis a kormány intenciói szerint fog működni. Kétségtelen, hogy Stéfán Ágostont a prágai kormány hívta haza, hogy személyekkel kísérletező politikájához uj nevet állíthasson sorompóba. A kifacsart citrom elcsépelt hasonlatával élve, a csehagrárok és szociáldemokraták körül forgó dervis kormánypolitikának egy újabb citromra volt szüksége. Ezt találta meg Stéfán Ágostonban, aki pro forma uj párt, az úgynevezett „ozvozbozsdenije" alapításával csak port igyekszik hinteni a közönség szemébe, hogy politikailag még nem kompromittált egyéniségével bizalmat gerjesszen a csehagrár párt iránt, amelynek kebelébe tartozik ő maga is. Igen átlátszó politika ez és éppen ezért nem is ismerhetjük az egész pártalapitási akciót, az egész „zászlóbontási" cécót egyébnek, mint Stéfán Ágoston személyes ügyének, mellyel egy hitelét vesztett párt ingadozó pozíciója alá próbál támaszt rakni. A kormányhoz közelálló és a kormánypénzen fentartott lapok a kellő ügyetlenséggel verik a nagydobot Stéfán zászlóbontása mellett. A raliói gyűlésről kötelességszerü dicshimnuszokat zengenek és olyan tömegekről ábrándoznak, amilyen tömegeket a csehagrár párt még a választások alatt sem mondhatott a magáénak. Emberi számítás szerint a Ruszinszkóban agyonkompromittált kormánypártok már csakis tekintélyt élvező, befolyásos és közszeretetnek örvendő vezér emberek kel operálhatnak. Amíg a tömeg csak ezeket a vezérembereket látja, addig a lelkesedés lángja is magasra csap. Egy-egy ilyen ünnepies felbuzdulás után azonban jönnek a hétköznapok és a nép az ilyen vezéremberek háta mögé is bekacsint- hat. A kiábrándulás mindig biztos, mert látja, hogy csak a szónok más, az intézők és a szellem azonban a régiek. A Stéfán-ügy tehát csak addig izgathatja a közvéleményt, amig a zászlóbontások ünneples aktusai el nem csitulnak. Az a szerep, amit Stéfán vállalt, hasonlatos a vásári bódék kikiáltóiéhoz. Legfeljebb csak uj szavakkal ismétli el azt, mi kapható a vásári bódéban. Az uj nevek tévedést okozhatnak, de a régi portékát már mindenki nagyon jól ismeri. És ezért van az, hogy Stéfán Ágoston politikai szereplését nem tartjuk hozzá méltónak. A Kaminszky dr. helyének betöltése nem lehet cgy valamire való politikus ambíciója. A politikai báb szerepe nevetséges, bár Ruszinszkót az ilyesmihez a prágai kormány már hozzászoktatta. Stéfán Ágoston egyéni függetlenségéről ezek után felesleges tovább elmélkednünk, mert hiszen még egyéni szabadsága is politikai magatartásának természetétől függ. Szó lehetne még a megfelelő párttömegről. Erről azonban — pláne a csehagrár párt égisze alatt működő — Stéfán Ágostonnak még álmodnia sem szabad. A gyűlésen megjelenti, nagyobbrészt becitált hallgatóság még nem párt, amelyre Stéfán akár huszonnégy óráig támaszkodhatnék. Ami a pártpolitikai programot illeti, annak igen labilis alapja a Stéfán által hirdetett bibliai szeretet. A cseh-ellenes hangulat ellensúlyozására igen gyönge az a program, amelyhez Stéfán híveket szerez. Nem párt kell ahhoz, hogy Ruszinszkóban a cseh-ellenes hangulat megváltozzék, hanem egy dePáris, augusztus 7. öleiének negyedik hónapjába lépett augusztus elsejével Páris 1925-ös nagy szenzációja: a nagy nemzetközi iparművészeti kiállítás. Három hónap telt el már a megnyitása óta, a fél ideje annak, amennyire a kiállítást tervezték. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a kiállítás már teljes egészében pompázna, mert még mindig vannak konstrukció és berendezés alatt álló pavillo-' nők, úgy hogy szinte igaza lesz annak az ironikus megjegyzésnek, amit egy előkelő külföldi látogató tett a közelmúltban, hogy talán minden rendben is lesz arra az időre, amikorra a kiállítást be kell csukni. A párisi kiállítás eddigi eredményei azt mulatják, hogy az ügyesebb szervezés és a költségeknek ügyesebb áthárítása folytán a zárszániadásoík nem fognak olyan szinte katasztrofális eredménnyel zárulni, mini az a wembleiy-i kiállítás multévi elszámolásánál előfordult s amely olyannyira megviselte az egyes kiállító cégeket, hogy azoknak jóidőre elment a kedvük attól, hogy résztvegyenek ilyenfajta kiállításon. A franciáknak kedvezőbb helyzetüknél és financiális helyzetüknek szerencsésebb alakulásánál fogva nem kel! hasonló veszélytől tartaniok, amit az is bizonyít, hogy a kiállítás fél idejének a mérlege a várakozásnak és az előzetes számításoknak körülbelül megfelelt. Az elmúlt három hónap mérlege a következőképpen alakul: a kilencven nap alatt összesen 5,947.147 látogatója volt a kiállításnak, egeik közül rendes fizető 1,564.826, szabadjegyes 598.378 és mint kiállítási részvény- vagy kötvénytulajdonos kedvezményes jegyű látogató 3,783.943. Vagyis átlagban 66.000 ember fordult meg naponként a kiállításon az elmúlt három hónap alatt. A legerősebb nap Pünkösd vasárnapja volt 259.973 látogatóval, a leggyengébb nap pedig május 5-ike volt, amikor mindössze csak 6600-an mentek a kiállítást megtekinteni. A kiállítást látogató közönség száma egyre nőtt; mig májusban „csak“ másfél millió volt az összszám, júniusban már két millió, Júliusban pedig két millió négy- százezer. Prága, augusztus 8. Gábriel Max, a prágai születésű híres festő, a müncheni Piloty-iskola oszlopos tagja élete utolsó évtizedében sorozatos bibliai tárgyú munkáit egy Krisztus-arcképpel koronázta meg: a hires Veronika-kendős Krisztus- képpel, amelyen az Üdvözitő szemei olyanok, mintha az ember közeledésével és távozásával változnának —: élő szemek, amelyek hol kinyiinak, hol lecsukódnak. Mintha áldást osztana azoknak, akik hozzá jönnek és tőle eltávoznak. Mintha útjukon kisérné őket, akik még nem felejtették el azt, hogy az őszeretete a világ magva. Ezt a képet a mestertől! egy prágai kép- kereskedő vette meg: a Lelhmann utóda cég. Egy darabig őrizte és senkinek sem mutatta meg, mert arra számított, hogy a mester halála után a kép, amely már akkor is nagy érteiket képviselt, nagy vagyont fog érni. Egy napon azonban — a mester ekkor már nagyon öreg volt — a cég főnöke elhatározta, hogy a képet elviszi Amerikába, hogy ott értékesítse. Hajóra szállt vele és bejárta Amerikát. Yankee-nábobok aranytól büszkélkedő palotáiban próbaföllépéseket végzett Krisztus. Régi és modern iskolák müvei közé fügmokrati'kus szellemű uj kormány, amely Ruszinszkót nem gyarmatiként kezeli majd és amely az autonómia megalkotása elé nem gördít nehézségeket csak azért, hogy a nemzeti állam utópiájának oltárán mutasson be napról-napra újabb vér áldoz a tót. A Stéfán- ügy ilyenformáin epizódszerü. Nem elég ügyesen előkészített manőver, melyhez a muníciót a csehagrár párt szállítja. Mindenesetre nagyon sürgős lehetett, mert ha nem, akkor Stéfán Ágoston dr. még ma is az emigráció keserű kenyerét enné Lengyel- honban. Belépő-dijakból összesen 4,700.000 frank folyt be, de az egyéb jövedelmekből, hirdetésekből -és a kiállítás területén levő egyéb vállalkozások bevételeinek százalékos részesedéséből újabb 5 millió frank jutott a Commisariat General kasszájába, úgy hogy ha az elkövetkezendő három hónapnak a szerződésekben és a szabályzatokban már előre biztosított, emelkedő tendenciáin jövedelmét tekintetbe vesszük, biztosítottnak lászik az, hogy a kiállítás megvalósítása céljából felvetít kölcsön kamataival együtt a bevételekből fedeződni fog. Természetesen ettől függetlenül, hogy az egyes kiállító cégek, vállalatok és. külföldi szekciók elszámolásai hogyan fognak alakulni, az egyelőre kétséges, mivel azonban a kiállítók nincsenek tele panasszal, arra lehet következtetni, hogy ők is meg fogják tudni találni a számításaikat. Ugyanis az erős valutájú idegenek, különösen az angolok és az amerikaiak, még mindig olcsóknak találják az árakat — amelyeket pedig külön e célra felemeltek — és nem igen szükmarkusodnak a vásárlásoknál. Éppen ezért ebből a szempontból az a lényeges, hogy vájjon mennyi idegen is fordult meg tulajdonképpen a kiállításon. Erre nézve pontos adatokat tudni nem lehet. A vezetőségnél az a vélemény, hogy a kiállítás kasszáinál csak az idegenek váltják meg a teljes áru jegyet, mert a párisiak és a vidékiek mind el vannak látva kedvezményes jegyekkel és éppen az ezen az alapon való számítással egy millió hétszázezerre becsülik az idegenek számát, akiknek egynegyede, mint az eddigi gyakorlat mutatja, egyszersmint vásárló is. A felbecsülés szerint a kiállítási restaurantokban, a kiállítás luxusszórakozóhelyein és pusztán csak a párisi kiállító cégeknél eszközölt vásárlásaikkal az idegenek több mint 25 millió frankot költöttek, nem számítva a provinciális és az idegen szekciókban történt vásárlásaikat, tehát valamivel több, mint egyharmad részét. Úgy látszik tehát, hogy a franciák számítása teljesen bevált. Az idegenek, akiknek jövetelére volt alapítva úgyszólván kizárólag a kiállítás anyagi sikere, mind eljöttek s nem csalták meg a franciák várakozását és reményeit. Burghardt Aladár. gesztették, szakértőket hivattak, akik megítélték, hogy mennyit ér. És nem akadt senki, aki a Lehmann-cég főnöke által követelt 30 eziisfpénzt megadta volna. So'kalták az árat. Igaz, hogy mindnyájukat meghatotta ez a kinyíló és lecsukódó szempár, de az arany csörgése mégis nagyobb hatalomnak bizonyult. Amerika túl van terhelve európai művészettel, — gondolta a Lehmann-cég főnöke magában és hóna alá csapta a képet. Bejárta Ausztráliát, a gazdag aranybányákat, a milliomos farmerek birodalmát, -------------— de Krisztus nem kellett sen kinek. A cégfőnök tehát újra hajóra szállt, hogy visszavigye képét Prágába. Az első este csodálatosan nyugodt és szép volt. Amikor az este ,a nap tüzes korongján ülve lebukott a hüs hullámokba, a luxushajó összes utasai kint álltak a fedélzeten és bámulták a természet csodáját. Mielőtt az éjszaka, a tengerre ereszkedett volna, a horizonton egy különös, fantasztikus akku esik jelent meg és a hajó egyik poétikus utasa megjegyezte, hogy ez a esik rendkívül hasonlít egy lángoló palloshoz. Ilyennel — mondta az utas — űzte ki Gábriel arkangyal az első emberpárt a paradicsomból ... A kapitány vihart jósolt, de megnyugtatta az utasokat, mert a hajó a modern technika tökéletessége volt. Éjjel kitört a vihar. A hullámok az éjszakával biro-kra keltek. A hajó nyögő ércbordái között meglapult emberek egymásba kapaszkodtak, térdre rogytak, imádkoztak. A vihar ereje nőttön-nőtt, de az éjszaka hatalmasabb volt nálánál, hirtelenül egy velőtrázó sikoly hasított keresztül a tomboláson, azután megint csak a vihar és az éjszaka marakodását lehetett hallani. Az emberek megdermedtek. Senki sem mert mozdulni. Rettegés között telt el az éjszaka. Reggelre elült a vihar s mindnyájan a kapitányt ostromolták meg. Az öreg gentleman egykedvűen szivta makrapipáját és egy ideig nem válaszolt a hozzá intézett kérdésekre : — Mi volt a sikoly? Mi történt a borzalmas éjszakában? — Ezt kérdezték tőle szüntelen. Végre a kapitány megszólalt: — Kérem nyugodjanak meg! Nem történt semmi. Az történt, aminek minden matróz ki van téve: egy ágoskodó hullám elragadta azt az öreg matrózt, aki a hajó farának legkülsőbb pontjára kimerészkedett. Én kint voltam a fedélzeten és nem tudtam a szerencsétlenséget megakadályozni, mert az öreg matróz, aki világéletében babonás és ostoba ember volt, a tomboló viharban a sötétség egyik pontjára mutatott, amely mintegy delejesen vonzotta. A hajó farán megállt, kinyújtotta jobb kezét és igy kiáltott: „Nézzétek emberek... ott... Krisztus a hullámokon jár . . .“ Nekem úgy tűnt, mintha jobb lábával az eget paskoló vizre lépett volna rá . . . Nem láttam semmit, m:rc az éjszaka átláthatatlanul sötét volt . . A matrózt hiába kerestük, nem találtuk többé, elkapta az ár és a mélységbe rántotta. Mikor a kapitány elbeszélésében ehhez a ponthoz jutott, a Lehmann utóda cég főnöke rohant a hajó belsejéből a fedélzetre. Áttörte a tömeget és eszeveszetten igy kiáltott a kapitányra: — A kép ... A Krisztuskép . . . Max Gábriel remekműve oda van ... Az éjszaka egy nagy lökés, a kabin falába vágta fejemet és eszméletlenül összeestem. A képet kezeim között tartottam. Mire magamhoz tértem . . . most ... a kép eltűnt . . . Milliós érték . . . A kapitány a legnagyobb szigorral kutatást tartott a hajón. Átkutatták a matrózok és a legelőkelőbb utasok összes bőröndjeit, a hajó minden zeg-zugát, de a csodálatos, Veronika-kendős Kriisztusképet, melynek szemei megáldják a közeledőt és a távozót, nem találták meg. * A cégfőnök Münchenbe sietett. A 80 esztendős Gábriel Max a főnök kérésének engedve, vázlatai alapján újra megfestette a képet. Ez az uj festmény tehát eredeti másolat volt és ezt a másolatot néhány héttel ezelőtt adta el a cég egy amerikai milliomosnak. Néhány nappal ezelőtt megkerült az eredeti kép: A cég helyiségeinek padlásán találták meg. Tépett ruhadarabok, szegény emberek rongyai! alatt feküdt. Megtisztították, rámába tették, külön szobában fölakasztották, bámulták a csodát és nem értik, mi történt. A cégfőnök becsületességéhez nem férhet kétség és egyébként a cég% az amerikai milliomosnak felajánlotta, hogy a megkerült eredetit adja oda neki a megvett másolateredetiért. Az amerikai meg akarja tartani a másolatot. Üzleti nyerészkedésről tehát szó sem lehet. Ml történt tehát, kérdik most is az emberek, mint a luxushajó utasai a kapitányt kérdezték. Elogy tűnt el a kép? Hogy került meg? A tökéletes gentleman-kapitány helyén azonban a szeretet parancsnoki hidján ezúttal Krisztus áll. Krisztus, aki nem válaszol szóval és aki nem mondja az őt a tenger hullámaira követőkről, hogy babonásak és ostobák. Nem válaszol, hallgat. De ha valaki a kép felé közeledik, a szernek, amelyekben egy ismeretlen világ tükröződik, lassanként kinyílnak, megölelik a közeledőt és megáldják a távozót. Neubauer Pál. 3Í© v&KgR rmig feísjídíiliinft. Mát millió ember a párisi iparművészeti kiállításon A kiállítás szenzációs sikere — Bevételek, kiadások — Mennyi pénzt hagynak az idegenek nyaranta Parisban? — A P. M. H. eredeti párisi tudósítása — Krisztus a hullámokon jár... Egy híres Krisztus-portré csodálatos föltámadása — A P. M. El. eredeti riportja — Éhgyomorra fél pohár SCHMÍDTHAUER-féle Igmándi ■I Iceserűviz jó étvágyat, kellemes közérzést és munkákéi! vet biztosit. Mm NiPlitKPI nem tévesziendé dssze iHB«sfi«eSsSa» S«® seríáviarxel. •»
