Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-30 / 195. (938.) szám
Tasárnap, augusztus 30. 3 Egyetemi tanársegédből kályhaépitő munkás A szováíai remete — A tudós, aki megundorodott a társadalomtól Szováta-fürdő, augusztus 29. (A P- M. H. tudósítójától.) A szép erdélyi havasok között, a Szováta-fürdő melletti erdőségnek különös, ritka lakója van: itt él ;Cgy magakészitette remetelakban Radványi [Antal dr„ a budapesti tudomány egy etem í földrajzi tanszékének volt tanársegédje. A : tanársegéd-remete sorsa mögött a mai kor 'tipikus tragikuma húzódik meg. | A szovátai erdőben látogattuk meg a remetét, aki nem ijesztő, feliérszakállu, elhanyagolt ember, de frissen borotvált gentleman, aki egyformán beszél magyarul, románul, franciául, vagy németül. — Tanár voltam — beszéli Radványi — először a Markó-utcai gimnáziumban, majd Selmecen és a budapesti Széchenyi-nevelő- fntézetben. Innen neveztek ki a budapesti egyetemre, ahol tudományos munkásságom révén a földrajzi intézet első tanársegédje lettem. Hiába tanultam és hiába dolgoztam, ennél tovább — protekció nélkül — nem juthattam. Amikor beláttam, hogy ez igy nem élet, végképpen megundorodtam a konvenciókkal kasírozott társadalomtól, berukkoltam a világháborúban katonának. A háború után Szováta-fürdŐn telepedtem le és itt a fürdőterület fölmérési munkálatai fejében néhány holdnyi területet kértem és kaptam, amelyen berendeztem remetelakomat. — Remetéskedésem első esztendejében — folytatta Radványi — kitanultam a környék lakóitól a kályharakás mesterségét és számos főúri család villájában én építettem a kandallókat. Bethlen Bálint gróf tanácsára a jövedelemből egy kis uzsonnázót rendeztem be az erdőben, ahol már a királyi család is vendégem volt. A tudósból lett remete meg lenne elégedve életsorsával, ha a mindenhová elérő, hosszukezü adószedők föl nem találták volna és 4000 leitől meg nem fosztották volna- Hiába, ma ingyen már remete sem lehet az ember. — (Necas képviselő „nagygyűlése4* Mim* kácson.) Munkácsi tudósítónk jelenti: Necas cseh szoc. dem. képviselő tegnap tartotta itt beszámolóját egy „nagygyűlés44 keretében, amelyen mintegy 100 cseh tisztviselő jelent meg. Necas dicshimnuszokkal tömjénezte körül saját személyét és pártja működését. Kijelentette; hogy a ruszinszkói tanítók véglege* sitése s általában a tisztviselők itteni kedvező helyzete a cseh szoc- dem. pártnak köszönhető. ömlengéseit azonban csúnyán meg* zavarta a hallgatóság egyik cseh nemzeti szocialista tagja, aki kellemetlen igazságokat vagdosott Necas fejéhez a szociáldemokratáknak a munkásság érdekeit elszabotáló működéséről. A megzavart ,;nagygyülés“ élénk vitatkozások közben ért véget. Tavasz elején voltunk. Kora tavasz volt. A fák rügyei már fakadoztak, amikor a Schmerling-féie birodalmi alkotmány császári maniíesztumát az utcasarkokon kiragasztották. A nagybetűs plakátok előtt összecsoportosulva olvastuk a szenzációs eseményt s bizony mi ifjak nem mindjárt értettük meg, hogy a hízelgő, nagyhangú szavakban minő sérelme rejlik a magyar alkotmánynak, örültünk, hogy vége a zsandár- és finánckorszaknak. Mintegy varázsütésre egyszerre átalakult az egész ország képe. Mikor a piacon már nyilvánosan árulták a dohánylevelek csomóit, örömünket igazolva láttuk. Van-e ennél kézzelfoghatóbb bizonyitéka a szabadságnak?! Az ifjúság hangosan éltette a szabadság hajnalát. De csakhamar lelohadt az öröm. Megindultak a vármegyék föliratai, amelyekből megértettük, hogy nem az szabadság ez, hanem a szabadságnak ásott furfangos verem. A dicasteriális alkotmány a vármegyék alkotmányos kereteit helyreállította. Ezek voltak tehát az elsők, amelyek a magyar szabadságnak hangot adtak s egymásután tiltakoztak a Schmerling-féle birodalmi alkotmány ellen. Hatalmas föliratok voltak ezek, egy-egy remekmű mindenik, mindmegannyi dokumentuma az öntudatos hazaszeretetnek s az alkotmány önérzetes védelmének. A későbbi magyar alkotmányos élet hangjai csak párthangok, de ekkor egységes volt az ország megnyilatkozása. Ezeknek a föliratoknak az olvasása s megbeszélése képezett ki minket a haza igazi lelkes fiaivá. Az igazság győz! Némelyik szappan lehet jó, Schichíszappannál egysem j o h L, Mégis csak legjobb: a ^Szarvasi-jegyű Legyen elővigyázatos, ha más szappanokat mint „épolyjó" vagy „színién Sehíchtíől" kínálnak Önnek. A legjobb minőségért csakis a Sdiichí név és Szarvas-jegy szavatok A kisantant intrikái ® kisebbségek ellen Ismét el akarja halasztaíni a népszövetség döntését az erdélyi magyarok sérelmei ügyében — Prága, Bukarest és Belgrád Magyarország-ellenes fellépéssel fenyegetődznek, ha Apponyi Albert gróf exponálja magát a magyar kisebbségek érdekében Géni, augusztus 29. (A R. M. H- Genfbe kiküldött tudósiíójá- tól.) A népszövetségi tanács néhány nap múlva megkezdődő konferenciájának egyik fő programpontja az erdélyi magyar telepeseknek panasza. Ezenkívül az erdélyi magyar egyházak memoranduma alapján a népszövetség az erdélyi magyarság kulturális sérelmeivel is foglalkozni fog. A népszövetség titkársága teljesen elkészült a hatalmas anyag feldolgozásával és a konferencia megkezdésekor az összes résztvevő államok delegátusai megkapják az erre a kérdésre vonatkozó dokumentumokat. Különös érdekességet kölcsönöz a népszövetség kisebbségi tanácskozásainak, hogy a panaszt emelő magyar telepesek megbízásából, mintegy ügyvédként részt- 'vesz a tárgyalásokon Tornyai Gyula dr. erdélyi ügyvéd is. A népszövetség már legutóbbi konferenciáján tárgyalás alá vette a földjeikről elűzött telepesek és az erdélyi magyarság panaszait. Határozatot azonban nem hozott, mivel Petrescu Comrnen berni követ, Románia dolgában többséget szerzett halasztó indítványának. A népszövetség titkársága azonban a mostani lynferencián végleg el akarja intézteim az erdélyi magyarság panaszait és így nagy harcra van kilátás, egyrészt a kisantant és másrészt Magyarország, valamint a nyugati államok delegátusai között, akik magukévá tették az erdélyi magyarság sérelmeit. Románia delegátusa, Petrescu-Comtnen követ a nyár folyamán szorgalmasan gyűjtötte az ellenbizonyitékokat a magyar panaszokkal szemben és most ezeket ui anyagként akarja előterjeszteni és azt fogja indítványozni, hogy a népszövetség az általa benyújtott uj anyag feldolgozása és tanulmányozása céljából ismét halassza el a magyar kisebbségi ügyek tárgyalását a következő konferenciára. Természetes, hogy Románia ebben a kérdésben számíthat Csehszlovák'a és Jugoszlávia delegátusainak legerélyesebb támogatására. Az sem lehetetlen, hogy a kís- antantnak ismét sikerül a halasztó indítvány számára a többséget megszerezni. Ezen a konferencián azonbau Magyarországot Apponyi Albert gróf fogja képviselni és a kisantant fél a nagy magyar államférfin páratlan szónoki képességeitől és osztatlan tekintélyétől, amelyet világszerte élvez. Apponyi már több ízben foglalkozott nemzetközi kongresszusokon a magyar kisebbségek helyzetével és sok kellemetlen órát szerzett az elnyomóknak. A kisantant attól tart, hogy a tanácskozásokon Apponyi Albert gróf ismét felemeli szavát a magyar kisebbségek érdekében és ékesszólásával és tekintélyével könyen keresztezheti és meghiúsíthatja a kisantant halasztó tervét. Éppen ezért itteni diplomáciai körökben máris arról beszélnek, hogy a kisantant terrorizálni alkarja a magyar kormányt azzal a fenyegetéssel, hogy abban az esetben, ha Apponyi túlságosan exponálja magát a magyar panaszok érdekében, úgy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia ismét a legerélyesebb módon fognak fellépni Magyarországgal szemben és újra szóba fogják hozni az ellenőrzés megszigorításának kérdését. Egyelőre pozitivet erről a tervről nem lehet tudni, csak beszélnek róla, szóval az akció a levegőben lóg. Valószínű, hogy a kisantant részéről elhelyezett ügyes aknáról van szó, amely azt célozza, hogy a magyar kormány a kellemetlenségeknek elejét veendő, Apponyit figyelmeztesse erre és olyan instrukciókkal lássa el, hogy ne exponálja magát túlságosan a kisebbségi problémában. W. Ak. W Legfinomaísii^^^fe m| CIPŐKRÉM Minden egyes föliratra az ifjúság diadalkiáltása harsogott föl s végigzengett az országon, mint egykor a kuruc tárogatók szi- vetrázó bugása. A vármegyék fölirataira a nemzetnek egy olyan általános föllelkesedése támadt, amelyhez hasonlót csak az 1848-as idő mutathat föl. Ez a lelkesedés teremtette meg az országgyűlésnek azt a pártját, amelynek élén gr. Teleky László állott, melyet határozati pártnak nevez a történelem. Ez volt az ösz- szeült országgyűlésnek ellenzéki pártja, mely kimondta, hogy ne Írjunk fel az uralkodóhoz, hanem határozzunk; országgyűlési határozat döntse el ,a nemzet sorsát. Az ország ifjúsága természetesen a határozati párttal tartott. És ezt a lelkesedést még szították a készülő emigráció lappangva erjedp híradásai. Minő ifjúság volt ez! Láttatok volna minket, mikor Teleky László halálának hirére fekete zászlóval, kardos vezetőinkkel a temetőbe kivonultunk s ott az ifjúság szónoka a velünk odagyült nép sokasága előtt rögtönzött beszédet mondott! — A mai ünnepélyek szónoklatai halvány frázisok ahhoz a beszédhez képest, mely a sokáig elfojtott hazaszeretetnek a megnyilatkozása volt, annak az eltitkolt hazaszeretetnek, mely csak lappangva, zárt helyeken, suttogva mondhatta el keservétValami őserő egetvivó szilaj lángolása volt az, mi csak a hosszú szolgaságban fogva tartott lélek lappangó tüzéből törhet igy elő, midőn egyszerre szabadnak érezi magát. Ez a hangulat előzte meg A fogoly lengyelt. Magyar annak a versnek minden ize, ha lengyel is a hőse- Megérezte ezt benne az ér magyar ifjúságom és érzi még ma is. Tehát nem a lengyel forradalom ihletett meg engem, hanem a magyar szabadság hajnalhasadása. Fényes volt ez a hajnal, de rövid ideig tartott. Deák Ferenc emlékezetes felirata után, melyet magam is végighallgattam, az országgyűlést feloszlatták. A vármegyék alkotmányos tisztikara lemondott s helyét olyan tisztviselők foglalták el, akiket nem a törvényes választás helyezett állásukba, akiket azért a nemzet bitorlóknak tekintett. Ez volt a provizórium időszaka. Itt benn is, kinn a nagyvilágban is csendes, szürke volt minden. Ebben az évben tettem le az érettségit. Az első érettségi vizsgálat volt ez Nagykőrösön. Meg is látszott rajta, mert a vizsgáló bizottság nagy zavarban volt, nem tudván eligazodni azon, hogy ezt az uj intézményt hogy üsse nyélbe? Végre is egy második osztályvizsgálat keretében valahogy végbement a nevezetes érettségi. Ezzel befejeztem gimnáziumi tanulmányaimat s öcsémmel hazamentünk. A kéthő- napi vakáció elteltével a pesti egyesült prof. theológiába készültünk beiratkozni. Szeptemberben még otthon voltam a szülői házban, Irsa községben. Itt született A fogoly lengyel. Annak a belső lelkes hangulatnak, mit az elmúlt év nagy eseményei keltettek fő! bennem, valami témához kellett kapcsolódnia. Ezt a történelem olvasása hozta meg. Kedvelt stúdiumom volt a történelem- Ennek az újkorát lapozgattam s a 18-ik század lengyel mozgalmai megragadták figyelmemet. Feszült érdeklődéssel olvastam a hősök hősének, Kosciuszkónak csodaszerü harcait és szomorú bukását. Lelkem előtt megelevenült Lengyelország utolsó küzdelmének megrendítő sorsa, szabadsága nagy tragédiájának végső fölvonása. Láttam Kosciuszko szabadságszeretetének csodatetteit, ki mint egy messiás állott nemzete élére. Ott láttam őt, mikor mint Po-niatovszky vezére Ciclenice mellett 1792-ben julius 17-ikén 4000 lengyel vitézzel és 8 ágyúval öt napon át védelmezte Dubienkát 18.000 oroszból s 40 ágyúból álló haderő ellen, de hazáját meg nem menthetteLengyelország második földarabolása után, mikor a forradalom kitör, ismét ott van nemzete élén s kivívja hazája szabadságát. Diktátorrá kiáltják ki s ő toborzott katonáival 1794 április 4-én Raclavice mellett megveri az orosz sereget s bevonul Varsóba. A nagy orosz birodalom serege nem volt elég, hogy ezt a mythosi csodahőst leverje; az orosz sereg egyesül a porosz haderővel s most már 2 ellenség veszi ostrom alá a várost. A lengyel hős ki-kitör s visszaver minden támadást. Végre az ellenség kénytelen szégyennel elvonulni. Kosciuszko az állam rendezéséhez fog s fölszabadítja a jobbágyokat... A lengyel szabadság dicsőségének utolsó föllobbanása •... Jött az orosz újra- Hiszen várhatták. Kosciuszko várta is. 1794 október 10-én megütközött vele. Háromszor verte vissza az oroszokat; a negyedik összecsapásnál Kosciuszko sebet kapott s leesett lováról. Ekkor elfogták. Dicsősége oly nagy volt, hogy még az ellenséget is tiszteletre indította. Az oroszok cárja, I. Pál szabadonbocsátotta, de meg kellett Ígérnie, hogy nem harcol többé Oroszország ellen. Hogy a hős fogollyá lett, de dicsősége még az orosz deszpotát is meghatotta, úgy, hogy szabadon bocsátotta, ez kapott meg legjobban a nagy tragédiából. Csak ennyi a história a „fogoly lengyelből, a többit a fantázia alkotta mcg-“ Schichtszappan.
