Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-30 / 195. (938.) szám

JPfiÁ(í4fJii(Wfx7fiRm> Vasárnap, augusztus 30. fll IBS MMBM Irta Schöpflin Aladár Bodor Aladár barátom egy könyvet hozott nekem a minap és nagyon melegen beszélt a szer­kőjéről. A könyv Kaposvárott jelent meg, irta íPáLffyné Gulács'y Irén, cime A h a m u e s ő. Érde- fkes regény. Minden lapján érezni, hogy az Írónőt Ív Szabó Dezső stílusa fascinálía, erőszakosan tömö- ritett és gyakran túlzottra hangolt mondatai épp |ugy rávallanak a híres magyar pamfletista hatá­lysára, mint anyagának megfogása é.s kezelése. Az ielsodort falu nélkül A hamueső sohasem lett volna lolyan, amilyen. Itt-oít Móricz Zsigmond komoran jíigyelő tekintete is meglátszik az Írónő válla mö- ’gött, különösen a regény főalakjának koncipiálá­I sában és kifejlesztésében. Ez azonban csak azt je­lenti, hogy az írónő még nem forrta k'i teljesen a maga stílusát és szemlélő módját. Mert máskülön­ben tagadhatatlanul tehetséges, tud látni, meg |tudja fogni a látottakat, ki tudja válogatni az érde- líkes és fontos dolgokat mondanivalóiból, tudja, mit |érdemes és mit kell elmondani s ért a komponá- |lás titkaihoz is, rendszerint arra veti a hangsúlyt, |amire kell. És vannak mondanivalói és akar mon- idrni valamit, nem csupán szórakoztatásra törek- |szik, ő maga is gondolkodóba esett és azt kiván- |ja, hogy mások is gondolkodóba essenek. Könyve |még nem megérkezés, de figyelemre méltó indulás f;a nagy regény belső formája felé. j;j;- Csakhogy én most nem irodalmi kritikát aka­dok írni A hamuesőről, hanem egy kicsit elmél- |kedni azokról a dolgokról, amelyeket benne ol- Lvastam. Az Írónő ugyanis nagy dolgokat pendít Imeg, talán a legnagyobakat, amelyek ma magyar |ember gondolatait foglalkoztathatják. Az elcsa­tol t magyarság sorsa, jelene, jövője, uj helyzeté­iben támadt uj szociális, erkölcsi és lélektani kom- (plikációja, a belőle kisarjadt és közéje keveredett j. uj embertípusok, a népnek az uj rendben és az uj trenddel szemben való állásfoglalása — mind meg- |pendül ebben a regényben. A téma egy mondatba (összesüritve ez: hogyan alakul egy magyar falu i: morális élete a széídarabolás utáni uj rendben, tromán fenhatóság alatt? Ennek a témának a kis t tükrében meg lehet látni messze perspektívaként (az egész elcsatolt magyarság helyzetét és jö- í vendőjét. Ez a kép Pálffyné Cmlácsy Irén ábrázolása 'szerint nem vigasztaló, de nem is vigasztalan. Az ; uj rend inficiálja a falu népének erkölcsét, de eb­iben van annyi ősi erő, ellenálló képesség, hogy t kiküszöbölje magából az infekciót. Az írónő ko- : mór nézésű realista, de nem pesszimista. Látja a : magyar nép bűneit, de hisz erényeiben és életre : való hivatásában. Egy hajdú faluról van szó, amely román fen­hatóság alá került. Népe két egymástól szigorúan elhatárolt csoportra van szakadva. Az alvég és ' a felvég. Az egyikben ősi hajdúk laknak, sok év­század óta ott lakók, kemény kálvinisták. A má- •'sík jóval később Dunántúlról odatelepitett katoli- : kusokból áll. Az előbbiek a gazdagabbak, erőseb­bek, az arisztokraták, akik gőgösen lenézik, jött- \ mentnek tartják az utóbbiakat. A határvonal olyan •■éles, hogy a két népcsoport között alig van érint- kezés. Házasság a kettő között szerfölött ritka és botrányt keltő, az ilyenből származott gyereke- ; két valami bastard-féléknek, alantasabbrendüek- , nek tartják. Ez nem mondvacsinált dolog, ez va­lóság, nem egy magyar vidéken megvan, a fajta 'tisztaságát őrző ős-ösztön nyilvánul benne, de egy magyar ős-bün is: az az eredendő tulajdon­ságunk, hogy szeretünk nagyobb hangsúlyt vetni arra, ami elválaszt bennünket, magyart a magyar­tól, mint arra, ami összeköt. Az írónő egészséges irói ösztönnel olyan ala- . kot állít a cselekvény tengelyébe, aki középen áll . a két párt között. Bass Menyhért, nyakas, erős indulatu magyar paraszt, hajduivadék, de nem tisztavérü, mert az anyja a felvégről való volt. s‘Ez a származása útjában áll, folytonos megalázá­sok forrása. Ezért kellett a szülők tilalma ellené­re, kitagadva, hozomány nélkül, az egy szál rajta­valóban, elvennie a dölyfös, fukar biró lányát, ezért látszik elérhetetlennek előtte becsvágyának ■ tárgya, a falusi biróság. Ebből a motívumból van felépítve egész lelki élete és katasztrófája. Mikor az uj rend beáll, a románok leteszik a régi bírót, ráz apóst, az ellenséget és egy kis választási erő­szakkal Bass Menyhértet teszik bíróvá, mert az f-inkább nekik való ember, Belényesen járt iskolá­iba, tud románul. Ezzel pedig megkezdődik Bass f Menyhért és a falu züllése. A falu közigazgatása uj, román jegyző, egy a regatbó! került léha, ta­pasztalatlan fiatal ember kezére kerül. Az uj biró, Bass Menyhért, jót akar a faluval, él benne a ma­gyar becsületérzés, a bírói kötelesség tudata, de i;a nótáriussal szemben nincs elég ellenálló ereje j és hozzáértése, hamarosan a bábja lesz. Meg­hasonlásba kerül a feleségével, aki rossz szemmel í nézi biróvoltát azért, ahogyan az lett, régi társai- : val, a falu közvéleményével. Élete csupa izgalom : és nyugtalanság, amit dőzsöléssel, becstelen nő- : személyekkel próbál kiküszöbölni magából. Ezért meg a felesége is elhagyja, visszamegy a szülői . házhoz. Közben kiforgatják a falu életét. A régi jegy­zőt, a derék, lelkes öreg Südyt lehetetlenné teszik a jegyző praktikái, a biró segítségével öngyilkos­ságba is kergetik a szegény öreg elcsapott tanító­nővel együtt, akinél lakott. A Südy vezetése alatt álló régi, jó munkájú szövetkezetei felfüggesztik, ni szövetkezetei csinálnak, román minta szerint ennek kezére .játszák a felosztás, alá kerülő főpapi birtok nagy részét és teljes felszerelését. A gaz­dakört feloszlatják és a helyébe romániai mintájú mulatót telepítenek, nagy dorbézolásokkal, kész­séges pincérlányokkal s a falu erkölcsein csak­hamar látható is a hatása. De a falu magva éli to­vább a maga ősi korlátokkal megszabott, konzer­vatív életév ezt még nem érte el a romlás. Meg­maradnak a régi gőgök, régi gyülölségek, régi fukar önzések, de a régi erkölcsök is. Csak Bass Menyhért csúszik mindjobban az örvény szélére, tesz egy kísérletet a felesége visszacsalogatására — ez a regény legjobban megirt jelenete —, de az 5 hibájából a kísérlet nem sikerül. Elkeseredésé­ben nagy duhaj mulatságot csap a mulatóbeli pin­cérlánnyal, de már feje fölött a veszedelem: a jegyző és léha családja elherdálta a szövetke­zet pénzét, jön a prefektus vizsgálatra, a jegyző megszökik, Bass Menyhérten keresik a pénzt, aki mindent megpróbál, hogy kivergődjék a bajból, még a gyűlölt, gőgös apósa előtt is megalázkodik. Minden hasztalan, a baját az is tetézi, hogy vér- baios lett a pincérlánytól. Nem marad más, mint a kötél: Bass Menyhért, az elcsapott biró, felakaszt­ja magát az istálló gerendájára. Sorsában van tragikum: a fajtája erkölcsével szakított és buk­nia kell. Ebben van a regény erkölcse. A cselekvényt nagyon is kitölti a nagyindu- latu paraszt személyes tragédiája és nem jut ben-1 ne- a falu életére, a háttérre annyi tér, mint sze- retnők s mint a koncepció szerint vártuk. Ami azonban megvan belőle, az érdekes és jellemző. Minden alak hordoz valamit a falu sorsából:,^ fu­kar, rideg volt biró a múltat, az öreg jegyző, Südy a falusi kis intelligencia katasztrófáját, Bassné a falusi asszony végzetét, a fiatal Bass Lajos a jö­vőt, egy-két szilüettben átlibbenő alak egy-egy külön szint. És a román alakok, a jegyző és kör­nyezete: nem rosszak, csak romlottak, gyökér- telenek és léhák, a balkáni erkölcsöt plántálják az ősi hajdú földbe. Fölöttük a prefektus, tisztessé­ges, szigorú hivatalnok, amilyennek az államhata­lom emberének kellene lennie. A regeny vege az engesztelődés hangulatában záródik — ezárt mondtam, hogy a könyv nem vigasztalan. A múltkor az irodalom és politika vitájában felhoztam, mennyire érdekesnek tartanám, ha va­laki megírná egy elcsatolt magyar falu életét. Pálffyné regénye mintegy feleletül jött nekem és vázlatosságában is megragadott. Van benne bizo­nyos tendencia, amit szívesen el is engednéd neki. de - mégsem kimondottan tendenciózus könyv, alakjaival és motívumaival szemben igyekszik az iró objektív álláspontjára állnia, a dolgokat inkább erkölcsi és lélektani, mint politikai élükre fektetni. Példát ad arra, amit hangoztattam: igenis y et iróilag, miivészietlenség veszedelme nélkül mai témát, a kor zűrzavarából valót iróilag megfogni és kifejleszteni, olyan sikerrel, amely a művészet sikere. Ha megengedik, erről a témáról legkö- 1 zelebb külön elmondok egyeí-mást. Tessék kiszállani! írta: Sziklay Ferenc Megesik gyakran, hogy amikor ketten beszélgetnek a telefonon, egy harmadik hang is belekapcsolódik a diskurzusba. Lehet, hogy annak a harmadiknak is nagyon fontos a maga mondókája, de a beszélgetőknek szörnyű kellemetlen a nem odavágó beszéd s telefonmünyelven belekiabálnak a kagy­lóba: — Tessék kiszállani! Ilyen telefonbeszélgetéshez lehetne ha­sonlítani azt a vitát, amely „Irodalom és po- litika“ cimen indult el a P- M. H.-ban, a kü­lönbség csak az, hogy ez nem négy fül közt. de a nagy nyilvánosság előtt folyt le s nem véletlenül kapcsolódott be az avatatlan har­madik. A vitának az lett volna a hivatása, hogy föltárja a politikai élet kívánságait az irodalommal szemben s viszont'az irodalmi élet kívánságait a politikával szemben s igy tisztázza a szlovenszkói ma­gyar élet két irányú megnyilatkozásának egymáshoz való viszonyát. A politikusok s velük együtt a laikus közönség álláspontját Fleischmann dr., a vita megindítója tárta föl, a másik fél fölfogását én igyekeztem kifej­teni. Szilárd meggyőződésem, hogy Fleisch­mann dr. tiszta jószándékból irta meg. amit megirt s szeretném, ha ezt részemről se venné senki tagadásba. Lehet, hogy egy kissé jobban megnyom­tam a tollat, mint ahogy szoktam, tudassák azonban be az erősebb hang annak, hogy Fleischmann dr. egyoldalú és sok tekintetben téves fölfogásának meggyökerezésétől na­gyon, de nagyon féltettem a kulturmunka és különösen az irodalom tisztaságát. Semmi­esetre sincsen azonban igazuk azoknak, akik a fejtegetéseimbe személyes támadást olvas­nak bele akár Fleischmann dr., akár más egyéniségek ellen, ez mindig távol állott tő­lem, igyekeztem objektív lenni, mint ahogy a vitába beleszóló valaki, hirtelenében nem tudom névleg megnevezni, a fejtegetéseim objektivitását hangsúlyozta is. Ha voltak, akik magukra vették a mondottamat, arról nem tehetek. Hogy most mégis beleszólok a kagy­lóba: — Tessék kiszállani! —, hogy tiltakoz­nom kell egyvalakinek a hozzászólása ellen, annak csak az az oka ismét, hogy féltem az irodalmi életünk minden személyes érdektől ment tisztaságát s féltem a vitát magát a mellékvágányokra való terelődéstől. Az eszmék tisztulását célzó vitába bele­szólt ugyanis Keller Imre a K- N. hasábjain, — azokon a hasábokon, amelyek nemrég még a szlovenszkói magyar irodalom munká­sainak úgyszólván egyetlen mentsvára vol­tak s az irodalomhoz tartozó ember létére a Fleischmann dr., tehát a politikusok és kö­zönség hamis álláspontja mellett tör lándzsát. A vita egész komplexumából egy odavetett, nem bizonyított tételt ragad ki lényegében, azt, hogy a szlovenszkói magyar irók nem élnek a mában s ahelyett, hogy ezt az állí­tást bizonygatná okulásul, mint idős pedagó­gushoz illenék, szeretettel és utbatereiésül, a világirodalom nagy alakjairól bizonyltja be, hogy azok munkássága az ő nemzeti életük­ben gyökerezett. A logikában ezt az eljárást a szofizmák körébe utalják. Keller Imre — elisme.rem nagy olvasott­ságát —, de nem lehet biró a mi vitánkban Nem csak azért, mert akadémikus fejtegeté­sekkel, nem is egészen ránk húzható teóriá­val a vitát igyekszik céljától eltéríteni s igy a praktikus megoldásra való törekvést el­méletté hígítani. Ö ugyanis a szlovenszkói irók megítélésére a hármas kör elméletét ál­lította föl s ebbe a hármas körbe (egyéniség, nemzeti hovátartozandóság, általános em­beri) akarja az Írókat elskatulyázni. Szép el­mélet ez a nagy nemzetek nagy íróinak meg­ítélésére, de a mi viszonyainkra ráhúzni nem lehet. Keller Imre nem számol a mi Íróink s általában a mi életünk adottságával- Nálunk, ha már mindenáron cirkálom kell az iroda­lomhoz, négy kört kell huzni. A középső kör nálunk kettős, van egy külön szlovenszkói- rnagyar kör s egy tágabb értelemben vett magyar kör. Amint kiveszem, Fleischmann dr- is, Keller Imre is azt a szükebb, szloven­szkói magyar kört forszírozzák s ez az, ami egyelőre még bizonytalan. Határa elmosó­dott. tartalma kicsinyes, úgy, hogy irodalom­nak való anyagot nehezen szolgáltathat, a tá­gabb körbe való kiterjeszkedésnek, az egye­temes magyar fájdalom kifejezésének ezer veszedelme közt legelső az irredenta vád és a. rendtörvény. Kellernek a tévedése abba^ gyökerezik, hogy a kicsinyes légkörben sar­jadt, gyermeksorban élő irodalmunkat a vi­lágirodalom szemüvegén nézi, követeléseket állít föl, mint a priori szükségeseket, ame­lyeknek a szlovenszkói magyar élet szloven- szkóivá válásának eredménye lesz majd az irodalmi és általános magyar közélet fejlő­dése fohmmán. Persze ennek a fejlődésnek szolgálatába kellene állania nemcsak az Író­társadalomnak, amely — hiába tagadja Fleischmann dr. és Keller Imre — a maga kötelességét megtette eddig is, de a kritiku­soknak és politikusoknak is s nem kiirtandó pókhálószálaknak nézni azokat a selyemszá­lakat, amelyek az Írókat és a közönséget las­sanként már összeftizögetik. Ide nem gyűlö­let, nem dorong kell, kasza, kapa, mint Kel­ler Imre gondolja és teszi, de szeretet, sze­mélyes antipátiákíól ment nevelő szándék, legföljebb oltókés és nyeső olló! Ezt bővebben is ki lehetne fejteni, de mondom, Keller Imrét nem tarthatom igaz bírónak a mi ügyünkben, mert nem tudok hinni látszólag legalaposabb fejtegetéseinek objektív igazságában sem. Keller Imre — a kritikáit nem is számít­va — a legtöbbet ártott a szlovenszkói ma­gyar irodalom és irodalmi élet fejlődésének. A szükséges irodalompedagógiai munka he­lyett neki vannak a legnagyobb bűnei a kö­zönség irodalmi nézeteinek félrenevelésében- Mig kritikáiban a „fővárosi nivót“ követeii s tigy állítja be a dolgot, hogy a mi viszonyaink közt a Balsacok és Shakespearek az utcán szaladgálhatnának, mint a rikkancsok má­sutt, addig mint „iró“ — aki az irodalmi élet­ben mégis csak fontosabb, mint a kritikus — egy kifejezetten véres' és kéjgyilkos szenzá­ciókra vadászó bulvárlap vásári lármája ke­retében érzékcsiklandó, idegizgató, a porno­gráfia; határait ostromló regényeket lop be a közönség meg nem ülepedett Ízlésébe, mint — irodalmat. Álnév aiatt, vagy névre lenül ő írja, kompilálja most már a harmadik „Habs- burg-regényt“ se , vege, se hossza folytatá­sokban s mételyezi velük harmadik éve tiz- ezerremenően a szlovenszkói magyar olvasó­közönséget. Ha Keller Imre, a kritikus, a többi szlovenszkói Íróktól, akik éhezve és nélkülözve, a legtisztább szándékkal, fanati­kus meggyőződéssel tiszta irodaimat igye­keznek adni, követeli a korban való gyökere- zettséget, miért nem mutat ő maga jó példát — mint belletrista — nekik? Vagy — kér­dem szeretettel — a Mayerlingi Titokban és társaiban benne van a mai kor, a mai ma­gyarság eszme- és érzésvilága, az a bizo­nyos második kör? Azt ne hozza föl Keller Imre mentségül, hogy ezeket a „regényeket11 ő „kenyéradó gazdája*1, kiadója parancsára, kenyérkereset­ből irta, mert ezzel bevallja azt, hogy eladta a tollát azért, hogy a reggeli kávéja mellé vajat is tudjon kenni a kenyerére. Nem, azok közül a lenézett, lecsepült, megtagadott „nem írók** közül, akik fölött Keller Imre oly könnyű szívvel pálcát tör, ilyesmire egy sem, egyetlen egy sem lenne kapható, fis még hagyján, hogy megírta a közönség nem­telenebb Ízlésére számitva s nemtelenebb in­dulatainak fokozására ezeket a — hosszúsá­gúkban — Ponson du Terrail-t megszégye­nítő ponyvatermékeket, lelke rajta, ha két­ségtelenül nagy esztétikai olvasottsága nem tiltakozik ellene, — a bűnössége ott csúcso­sodik ki, hogy az újságja mint valódi irodai­mat hirdeti őket s igy tudatosan megrontja a közönség fogalmát az irodalom értékéről, lé­nyegéről és céljáról. Ezért kell telefonba kiáltanom a vita tisztasága érdekében: — Tessék kiszállani! Hiába hirdetik nekem Keller Imrét „ki­váló esztétikusnak és kritikusnak**, őt annak el nem ismerhetem, mert ha egy téren, a „szép“-irodalom terén eladta magát, kritiká­jának őszinteségében, objektivitásában, ön­zetlenségében nem tudok hinni­Hagyjon ő minket, tehetségtelen írókat magunkra, mi — ha tévedések és nézetelté­rések árán is — majd csak tisztázzuk a hely­zetünket a politikai tényezőkkel és a közön­séggel szemben, mi majd csak fölépítjük, ha lassan is, az idevaló irodalom vázát, mi el vagyunk rá szánva, hogy ha kell, a vérün­ket is a vakolat közé keverjük (mint Kőmives Kelemen az asszonyáét), Keller Imre csak annyi szivességet tegyen meg nekünk, hogy a talajt ne furkálja át aknákkal, vagy pai- kányjárásokkal. Szépségápolás Mit mond az „Iza“ a nyári íürdőévadról! Ajánlom a nagyrabecsíilt hölgyeimnek a komoly arcápolási Levélbeli kioktatás díj­talan. Szeplő elleni garnitúra .... Ke. 37 — Mitesszer és pattanás elleni garn. Ke. 37.— Hajápoló garnitúra...........................Ke. 47.— Szemápoló garnitúra ......................Ke. 37 — Mi ndennapi toilette arcápoló garn. Ke. 47.— Vörös orr s vörös arcerek ell. garn. Ke. 37.— Hajtalanitó garnitúra......................Ke. 37.— Keb elápoló és fejlesztő garnitúra Ke. 77.—* Libabőr elleni garnitúra .... Ke. 40.— Monoton petyhüdt arcbőr ell. garn. Ke. 37.—1 Bőrujitó garn. (Iza-rekordszerek) Ke. S0.—■ Szemölcs, anyajel elleni garnitúra Ke 40.— Kézápoló garnitúra......................Ke. 37.— Or r- és ujjformálók, valamint homlok-, nyakránc stb. simitó bandageok, a legjobb ripusuak, állandóan raktáron. A fenti garnitúrák a legkiválóbb szerek­ből vannak összeállítva. Tessék pontosan körülírni az arcát s bármilyen arctisztátalanság ellen küldök megfelelő garnitúrát, pontos használati utasí­tással, postán, utánvét mellett. A köteles diszkréció miatt levelezésünk és küldeményeink cégjelzéstelenek. Naponta postai szétküldés. „rza“ kozmetikai míézet Bratislava, Stefanik-ut 19. J. I Imrawáli kíiíiwik és csíkipenvek i SiLni.llmI4s! ' ... /vi.1.1 h«S.en! S *

Next

/
Thumbnails
Contents