Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-23 / 189. (932.) szám

Férj: Flil.bevalót? Feleség: Amit olyan régóta kérek... Férj: Ugyan, angyalom, csak nem ve­szek neked közönséges vattát? ‘Feleség (nevet): Jó kedved van. Férj (lekopogja): Van, hála Istennek. Feleség: Én azonban a te jókedvedre fütyülök... Gyorsan, halljam már mit vet­tél? Harisnyákat? Férj: Jól égnek a lámpák, ha nem csa­lódom. Feleség: Én nem gázharisnyára gon­doltam, te gyönyörűség. Férj: Nem? Érdekes. Mert én arra gondoltam, szerelmem ... Feleség: Talán órát vettél? Férj: Miből? Eszperantóból, hogy megértsük egymást? Feleség (toppant a lábával): Mát vettél? Férj: Először is vettem magamnak... Feleség (elhal): Magadnak? Férj: Igenis vettem magamnak annyi bátorságot... Feleség (közbe): Mi az. a meglepe­tés? Látni akarom az ajándékot. Férj: Ajándékot? Miféle ajándékot? Feleség: Amit a számomra tarto­gatsz. Férj: Én, a te számodra? Ugyan kér­lek. Ajándékról én nem beszéltem. Csak meglepetésről, egyetlenem ... Feleség (toporzékol): Mit vettél? Mit vettél? Mit vettél nekem? Férj: Mit? Hát megmondom. Feleség (szikrázó szemekkel): Mit? Férj (nyugalommal): Semmit. Feleség (elájul): Jaj. Férj (szivarra gyújt): Ugy-e, hogy el­ájultál? Ez aztán a meglepetés! Mondtam! DYMI. MerénqSeS eg«j francia gyarmat honaáfiozáta síién Fort de Francé (Martinique szigete), lugusztus 22. Martinique szigetének francia Kormányzóját ismeretlen tettesek négy re­volverlövéssel súlyosan megsebesítették. A kormányzó éppen hajóra akart szállni a me­rénylet pillanatában. Óriási vasníi szerencsétlenség MÜAIW Paris, augusztus 22. A Chicago Tribüné jelenti Den vérből: Két turistáikkal túl tömött vonat az Arcanda folyó mentén összeütkö­zött. Az első jelentések szerint a szerencsét­lenségnek 15 halottja és 75 sebesültje van. Valószínű, hogy az áldozatok száma még nö­vekedni fog. — (Osusky képviselőjelölt?) A Sloven­sky Vychod jelentése szerint a szlovák nem­zeti párt fölajánlotta a kassai képviselőjelölt- séget Osuskynak, Csehszlovákia párisi kö­vetének. Vasárnap, augusztus 23. Mintaképe minden szappannak a Schicht - Szarvas - szappan. Évtizedek óta igyekszenek az összes szappangyártók a Schichtszappan jóságát utolérni. Dicsérni akarja egy szappangyártó vagy kereskedő a maga szappanját különösen, akkor azzal jelöli meg, hogy „olyan jó mini a valódi Schichtszappan". Amire Önnek szüksége van, az nem az olyan jó mint, hanem Önnek a legjobb kell: $€hichi~szappan amely csakis a szarvas-jeggyel valódi* A pöstyéni „földalatti összeesküvés" a nyitrai törvényszék előtt A vádlottak tagadnak — ítélet ma estére várható Nyltra, augusztus. 22. (Saját tudósítónktól.) A nyitrai törvény­szék Csabrada-tanácsa tegnap délelőtt kezdte meg az annak idején nagy szenzációt keltett pöstyéni „területvédő Hga“ ügyének főtárgya­lását, mely két napig fog tartani. Az ügy előzményeivel többször és részletesen foglal­koztunk és megírtuk, hogy Hasenberg Vince pöstyéni lakos följelentésére letartóztatták Asoher Liipót • magántisztviselőt, Mitíuch Nándor volt jegyzőt és számos társukat, aki­ket azzal vádoltak, hogy Szlovenszkőn ir­redenta összeesküvést szőttek. A vádlottak közül négyen vizsgálati fogságban ülnek, aki­ket a tárgyalásra szuronyok között vezettek fel. A vizsgálati fogság alkalmával a vádldt­tak tagadták a vádakat s. azt hangoz3 tatták, hogy agent provokatőrök áldozatai lettek. A tegnapi tárgyaláson a pör fővádlottja Asoher továbbra is tagadásban volt és vád- iottáirsai is ártatlanságukat hangoztat­ták. Nem volt tudomásuk arról, hogy létezik titkos, egyesület és Ascherrel is csak Szlo3 venszkó autonómiájáról beszéltek. Igaz ugyan, hogy Asoher titoktartásra figyelmez­tette őket, ebben azonban semmi gyanúsat nem láttak és ezért nem tettek jelentést a ha­tóságnak. Asoher a szembesítéskor megma3 rád állítása mellett, hogy ezekről a dolgok­ról semmiféle kijelentést nem tett. A vádlottak kihallgatása után az elnöik a Amint ezen gondolkozóit, a kóter ajtaja belülről megkappant. A kisibiró megállt, fülelt. Semmi nesz­Várt egy ideig. Megint csend. Odament az ajtóhoz, benézett a kulcslyu­kon. Nem látott semmit. A lyuk sötét volt, mintha belülről kalapot tettek volna rá. Megijedt: — A mindenségit! — gondolta kínlódva — még utóbb szökik. Egyszerre melege lett. Most ö koppintot­tá meg az ajtót és beszólt: — Halló! Fülelt. A gyilkos nem felelt. A kisbiró most már nagyon nyugtalan volt, megverte öklével az ajtót: — HaMó, — kiabált — gyilkos ur! Megint nem kapott feleletet. Erre már elveszítette türelmét, benyitott az ajtón és mérgesen felkiáltott: — Az Istenfáját az urnák! szóljon ha kérdezem, mert mindjárt agyonlüvöm­A gyilkos a falnak dőlve állt, az arca sá3 padt volt. Az ablakon keresztül besütött ? déi nap és a szobában rettenetes meleg ter­jengett. A kisbiró megrázta a gyilkos vállát: — Mi baja? — ordított a fülébe, mikor lát3 ta, hogy az nem felel, csak ájuldozik. — Hát beszéljen! A gyilkos az ablakra mutatott: — Nem bírom ki ezt a rettenetes mele3 get, — szólt végre és rendkívül szánalmas, őszinte arccal nézett a kisbiróra. — Legyen szives kisbiró ur, vezessen máshova, nem bánom, akúrhova, csak a nap ne süssön be,1 Szív bajos vagyok. Mindjárt meghalok! A szivéhez kapott, egész testében reme­gett és kapálódzott. A kisbiró szemügyre vette a beteg em­bert, nem hiába volt szanitéc, rögtön meglát3 ta rajta, hogy „valóban14 szenved. Igen fél­tette a foglyát. Nem szerette volna, ha meg­halt volna a keze alatt s utóbb még kiderült volna róla, hogy hótt embert őrzött volna a bakapuskával­Gondolkozott egy ideig, aztán határo3 zott: — Gyűljön velem! — szólt a támolygó embernek, — átvezetem az irodába- Ott jó hűvös van. Elindultak. Mielőtt azonban az irodaajtót rázárta volna, nagyszerű gondolata támadt. Gondol­ta ugyanis, ami biztos, az biztos! Keményen belenézett a gyilkos szemébe, aztán fölényes gúnnyal megszólalt: — Adja ide a kalapját! A gyilkos állta a tekintetet, aztán szó nél­kül átadta a kalapját. A kisbiró rázárta az ajtót, a kalapot oda3 tette maga elé a tornácra, ő maga pedig visz- szaült a padra és végtelen nyugalommal vár­ta a csendőröket- Most már úgyis biztos volt benne, hogy a gyilkos nem szökhet el, mert hiszen a kalapját elzálogolta tőle. A gyilkos azonban másképp gondolko­zott. Alig várta, hogy a kulcs megforduljon a zárban, avatott kézzel kinyitotta az iroda' ab­lakát, aztán kalapot, kisbirót fakópnél hagy­va, úgy eltűnt, mintha ott se lett volna. 3 I li €» r fi m M j | L-rendn hasított tölBvíáöől \ 30 litertől 2500 literig kap­1 , M hatók, úgyszintén minden­M nemű szüretelő edények. jj Árjegyzéket kívánatra küld ; I | Sztreha Endre kádárraester, j Muhüíev®, Rosvigovó 54. L 3173 2. Bcreüsho S s ........................................................................ tá rgyalást felfüggesztette és annak folytatását ma délelőttre tűzte ki. Ma kihallgatják a ta­nukat és valószínűleg még az este folyamán ítéletre kerül sor. A vádat Oszuszko ügyész, a védelmet pedig Jureczky, Lar.ge, Herczeg, Sztránszky ügyvédek képviselik. Aftfl el Ifrim titkos rádiói Primo de Rivera és Pétain konferenciája — A riffkabilok uj harcokra készülnek Páris, augusztus 22. Az Excelsior közli egy dán újságíró benyomásait, amelyeket ez több hónapi adsiri tartózkodása alatt szer­zett. A riff csapatok a dán újságíró szerint a lehető legjobb kondícióban vannak és Abd el Krím 30 drótnélküli táviróáltomás fölött rendelkezik, amelyek segítségével állandó összeköttetésben van Európával. E rádiók mind egy modell után készültek s leadóállomásaik is elsősorban Németország­ban vannak. Abd El Krím a rádiók révén ér­tesül oly kitünően az európai, eseményekről. Algeciras, augusztus 22. Pétain marsall és Primo de Rivera tábornok között a kon­ferencia körülbelül egy óra hosszat tartott. Pétain ezután folytatta útját Marokkóba. Primo de Rivera néhány napra Madridba utazik. A spanyol diktátor kijelentette az új­ságírók előtt,, hogy Franciaország és Spa­nyolország teljes egyetértésben cselekszenek a marokkói fronton. Tanger, augusztus 22. Azok a törzsfőnö­kök, akiket Abd el Krím magához rendelt az aMsiri főhadiszállásra, visszatértek törzseik­hez. A riffkabilok állítólag uj csapatokat szál­lítanak Szecsuán vidékére. A tervezett fran­cia támadások miatt Abd el Krím a keleti front állásait tetemesen megerősítette. — (Sternberg gróf elhagyja Csehszlová­kiát.) Bécsből jelentik: Sternberg Adalbert gróf, akit ‘nemrégen kiutasítottak Becsből monaröhista politikai ténykedése miatt, eddig csehszlovák állampolgár volt. Sternberg most Burgenlandban illetőséget szerzett s ezzel osztrák állampolgárrá tett. Az osztrák gró! tehát végleg elköltözik Csehszlovákiából. I A csendőrök megérkeztek, hogy a gyib kost magukkal vigyék- A rendőrség is intéz­kedett- A kis falu teljes számban felsorakozott a községháza elé, hogy lássa, hogyan viszik el a gyilkost. Lázasan suttogtak, a nap hőse a kisbiró volt. Mindenki róla beszélt, hogy egymaga megőrizte a gyilkost. A menyecskék szeme csak úgy tüzelt feléje. A jegyző boldog volt s mikor a csend­őröli társaságában odaért a kisbiróhoz, tré3 fás jókedvvel kérdezte tőle: — No, Jóska, meg van-e a gyilkos? — Megvan! — szólt a kisbiró büszkén — jelentem alásan- Itt van az irodában. A jegyző nagyot nézett. — Az irodában, kérdezte — hogyan ke­rült az irodába? A kisbiró kihúzta magái: — Áthelyeztem, hogy meg ne haljon, — mondta büszkén és elbeszélte, mi történt. A jegyző rosszat sejtett, az ajóhoz ugrott és benézett az irodába: A gyilkosnak persze hült helye ^olt. — Tudtam, szólt lesújtva — és keserve3 set fohászkodott — elszökött a bitang. A kisbiró mosolygott: — Elszökött-e? Nem lehet a‘, — mondt- tudálékosan. A jegyző ránézett: — Miért nem lehet? A kisbiró hosszú, bütykös mutatóujjával a tornácra bökött: — Mert a kalapja ott van! — s a csend­őrök felé kacsintott, szinte lekicsinyelve őket. hogy ezt tegyék utána a kakastollasok. Azt azonban még máig sem éfti, hogyan szökhetik el valaki úgy, hogy a kalapját a tornácon hagyja. ember valóban a budapesti rendőrség által keresett rablógyilkos­Most már a jegyző is izgett-mozgott. Mi­csoda fényes eredmény! Az ö falujában fog­tál! el a gyilkost. Mindjárt sürgönyzött, tele­fonált Budapestre, hogy jöjjenek a gyilkosért. Közben múlt az idő, delet harangoztak: ott volt az ebédidő. Igen ám, de mi lesz a gyilkossal, ha mindnyájan hazaménnek ebédelni? Rövid tanácskozás után megállapodtak abban, hogy valakinek őrizni kell. De ki vál­lalkozik a nagy feladatra. A kisbiró katonagyerek voit, igaz, hogy szanitéc, éppen ezért igen adta a bátort. Ki­jelentette, hogy vállalja a gyilkost. A gyilkost bezárták a községháza végében lévő kóíer- ba, a kisbiró számára pedig szereztek egy bakasapkát, hogy az őrzésnek harciasabb színezete legyen, a vállára akasztottak egy öreg, závár nélküli manlichert, amely még az antan* bizottságnak sem kellett, hogy kéznél legyem ha esetleg a gyilkos menekülni óhaj­tana. Miután igy bebiztosították mindenféle tá­madás ellen, nyugodtan eltávoztak abban a tudatban, hogy délutánra már ott lesznek a csendőrök s a gyilkost elviszik. Meleg, napsütéses dél volt. A gyilkos a kóterben ült, körülnézett. Az ablakon erős vasrostély feszül, rögtön látta, hogy onnét nem tud megszökni. Lehajtotta a fejét, gondolkozott. A harcias kisbiró az ajtó előtt sztrázsált. A fegyver szíjjá! megrántotta a vállán és szörnyen büszke volt magára, hogy a gyilkos révén ilyen nagy és fontos hivatalba keveredett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents