Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-23 / 189. (932.) szám
„Uj korszak érkezését hirdetem!...“ Vasúti találkozás a bibliakutató utazótestvérrel — A P. M. H. tudósitójától — Rimaszombat, augusztus közepe. Sammti különös nem vetető észre rajta, semmi, ami a hitbuzgó reformátorok, ige- hirdetök és rajongók ismertetőidé lenne. Jó- sza'básu ruháját gumiköpeny védi, haja rövidre nyírott, kerek pápaszeme mögül azonban a szeme okosan, fanatikusan csillog. Hóna' alatt kövér irattáskában a fegyver: iratok, könyvek s a Biblia. Valahol, kabátzsebbe gyürhetőn kis csomag még, annyi, amiennyi múlhatatlan kell az utazáshoz. Régi ismerős. Valamikor, iskolapadjaiban: az algebra alapos tudója s mestere. Most: utazó- testvér; telkiéletet hirdető, bibliakutató, uj- élet-jövendölő, „Aranykorszak“-váró. Fiatal ember. A vonatnak nagyon profán emberi tülekedésében egy német vallásos folyóiratba bújik, ahogy mellé ülök s kérdezgetni kezdem. Beszélgetünk arról, ami az ő gondolatköre most, — minden más földi dolgot kikapcsol — s lassan, anélkül, hogy észrevenné, kerek kis interjú formálódik a beszédből, mire Ti- szolcon végállomást füttyent a kalauz. Típus. A háború tizennyolcban vitte volna el katonának. Jöttek a forradalmak, ijedt időik, zavaros keresés: mi lesz most, hol fogunk elhelyezkedni? Tervei, jól megformált diáktervek szé ti oszlottak, hányódott, pénzkereső útjában a lelki élet felé hajlították uj ismerősök. Talán ez lesz a kiút —: gondolhatta, meglehet, hogy csak öntudat- alattijában, — s önkéntelen gesztussal a kiutat vezető kéz után kapott. Nála éppen vallási témák felé vonzotta a kéz. S megkezdődött a harc, aa ifjúság belső forradalmáros- kodása. Abban az időben százezer fiatalember százezer belső megváltáson vajúdott. Ö sok vallási vita után, felekezetkeresés, fetekezet- elhagyás után végre a Bibliához ért. Vallásban keresett menedéket, mert az Idők sodra Ruszinszkóba vitte. Ruszlnszkóban meg tudvalévő, sokszor nem tudja valaki magáról, milyen vallási! is. Aztán eljutott egy formához, ami szerinte a legjobb, a BfbTiatan üllők Egyesületének lett a tagja s ha kérdezed, mi vallásu, azt mondja, feteikezetnélküli. Az egyesület nem szekta, ezt nagyon hangsúlyozza. Komoly, erős igazságokat hirdet az egyesület s vele együtt a tagjai is. Mindennek alapjául a Bibliát, mint főkutforrást veszik. Sőt talán néha túlzottan is és nem veszik észre a mai idők uj formáját, az uj tudományokat, az uj fölfogásokat. Néha kicsit amerikai izü a bizonyításuk s az elültetésük szofisztikus. Talán részint azért is, mert az egyesület Brooklynból (New York mellett) ered s ott is a székhelye. Akivel utazom: az a szlovenszkói részek titkára. Lelkesedése irigyelnivaló. Minden szavát a Biblia egy-egy idézetével támasztja alá. Némely feledékeny pap megirigyelhetné. — Honnan terjedt Szlovenszkóra a mozgalom? — Kolozsvárról, ahol magyarnyelvű lapunk is van: „Aranykorszak" címmel. Ru- szinszkón keresztül jött. — Sok híve van? ■— Gömörbcn is vannak, de főleg Kelet felé... — Van a szervezésnek valami módja? — A falvakban megkérdezem, ki szeret Bibliát olvasni. Ahhoz elmegyek s magyarázok neki. A testvérek, akik megtérnek, a legszebb, legideálisabb lelki életet élnek ezután. A leveleket kellene olvasni, amiket írnak... De kimondott hierarchiánk nincsen ... — Mi a cél? — Tisztult lelki élet a Biblia szerint. Semmi különös ismertetője! nincs, nincs hit- elv, szokás, papság nálunk, mondhatni: egyház nélküli váltás, a próféták s Krisztus szerint. Ahogy beszél, néha nekem is mondaná: „Kedves testvér", de elharapja s csak a ,.kedvcs“-t mondja ki. Könyveket mutat, vallási iratokat. Kis zsebbibliájából a lapok kijárnak s ceruzával aláhuzogatott majd minden sora. — Most, ne haragudjon, de mondja meg, miből ól ? Először szemrehányóan néz. Azután belátja, hogy meghóditatlan talaj vagyok, aki nem itatődtam áf még az ő fölfogásukkal s lassan mondja: — Nálunk nem fontos a külső. Ruhára nem adunk. A belső élet a fontos. Ruhával megsegítenek a testvérek engem. Enni is adnak. Anyagiaskodnunk nem szabad, mindenből csupán annyi, amennyi a legszűkebb lét- íöntartáshoz elég. önmegtartóztatás mindenben ... Most hirtelen másik kérdésre csapok át: — A daytoni majompör?... Elgondolkozik. — Figyelemmel kísértem az újságokban. Mi a tudományt egyeztetjük a Bibliával. Az evolúciót elfogadjuk minden teremtményre nézve. De az ember Istennek különös teremtménye és nem lett majomból. Ejnye, már hogy is lehet ilyet gondolni! És erről a kérdésről nem nyilatkozik. De sorra veszi a mai idők jelenségeit s mindent ki tudott mutatni a Bibliából. A rádió Jób könyvében van megírva, a vasút a Ninivéről szóló versekben. Csak érteni kell a versek kibetüzéséhez. — 1925-től kezdődik az Aranykorszak — szól ismét fanatikusan —, amint írva van. A világ ól fog tűnni, te fog rombolódni s uj keletkezik a romokon. Nagy pusztulás lesz! Uj korszak érkezését hirdetem! Az emberiség jobb tesz, a rosszaság ki vész! Nem értettem. Félénken kérdeztem: — Szószerint értendő ez? — Nem! Társadalmi forradalmak, társadalmi átalakulások értendők ez alatt. Mi nem politizálunk, ne higyje, hogy pártszolgálatban állunk, de az uj társadalmi képnek el kell következnie! — De hiszen ez természetes következmény minden háború után. Máskor is úgy volt, nem uj dolog! Páris, augusztus 21. — Megszökött egy leopárd a Jardin d‘Accli- matationból és a Boisba menekült! — ez volt Páris szenzációs vasárnapi újdonsága és ez a hir mint a tűz terjedt el a városban és a Boist környező külvárosokban, Boulogneban és Neuilly- ben. A Boisban nyaraló gyöngébb idegzetű pári- siak a kora délutáni órákban sietve szedelőzköd- tek fel a lombos fák alól, a zöld gyepről s igyekeztek vissza a városba, mert hiába, egy leopárd, ez már mégsem tréfadolog! A bátrabbak pedig összeverődve csoportokba nekiláttak az erdő átkutatásához, természetesen vigyázva arra, hogy óvatosan elkerüljék azokat a helyeket, ahol való- szinüleg meghúzódhatott a szegény párisiak vasárnapdélutáni sziesztázását alaposan elrontó leopárd. De nem lehet rossznéven venni ettől a fenevadtól ezt az ünneprontást, hiszen eddig nem is lehetett tisztában a párisi polgárok csendes vasárnap délutáni szórakozásával, mert hiszen alig pár napja hozták Abesszíniából a Bois sarkában levő állatkertbe, ahonnan ma délelőtt, mialatt tisztogatták a ketrecét, egy keskeny kis nyíláson kibújt, végig rohant a folyosón és a szabadba vezető ajtó üvegablakát keresztültörve kiugrott és egy szempillantás alatt eltűnt, könnyedén átvetve magát azon a kétméteres falon, ami a Boist elválasztja a Jardin d‘Acclimatationtól. Persze lett erre nagy futkosás, ijedelem és rémület. A Bois tele van emberekkel vasárnap és ez a félméter magas és két méter hosszú fenevad pedig kiéhezve, dühösen az ablakszilánkoktól kapott sebek miatt beszabadult az erdőbe! Micsoda vérengzést fog csinálni ez itt?! Természetesen azonnal hozzáfogtak a kereséséhez. Az állatkertet átkutatták, gondolván, hátha bűnbánó lett és — visszaugrott a falon keresztül. Hiába, a leopárd nem volt sehol. Kiadták a rendeletet: át kell kutatni a Boist! De az erdő 800 hektár, a leopárd meg kicsi, hogy lehessen megtalálni? Mindegy, hozzáfogtak. Egy erdőőrökből, rendőrökből és állatgondozókból álló ötven főnyi csapat állig felfegyverkezve nekiálltak még a kora délutáni órákban a Jardin környékének a felkutatásához. Az eredmény semmi. Közben pedig telt az idő és nőtt az izgalom. Az emberek az erdőben nagyobb csoportokba verődtek és igyekeztek a forgalmasabb alléeket felkeresni, mert ami biztos, az mégis csak biztos. A szerelmes párok is most egyszer kivételesen inkább a főútvonalakat kedvelték a csendes, árnyékos kis meghitt helyek helyett. Mert hiába, egy leopárd igen kellemetlen harmadik lehet egy kettőre berendezett szerelmi légyottnál. Szegény leopárd, nem is tudta, hogy milyen hathatósan közreműködött a párisi laza erkölcsök megszilárdításában! Az állatkertnek az urai azonban úgy látszik nem akarták elismerni a leopárdnak ezt az er- kölcsncmesitő működését a Bois de Boulogneban. mert elhatározták, hogy akár törik, akár szakad, Hajtlhatatllau. — Aranykorszak fog jönni. Tán még megérjük. De addig is a Biblia szellemében kei élnünk. Mi csak ezzel foglalkozunk. Én magam csak ezeken a kérdéseken elmélkedem. Más földi dolog engem nem érdekel. — De az étet Ilikééit, a mai kor gyors és lázas! Azt nem veszik észre? Vállat von. — Aki a Biblia szerint é'l, megtalálja az életet. Vannak, akik nem mélyednek el egészen. De akik képesek rá, azok terjesztik az eszmét a testvérek között. A vonat már a magas töltésen fut. Lassan pakolózunk. — Most hová? — kérdezem. — Murány felé, testvéreket látogatni. Állandóan ezt teszem. S gyűjtök újakat. Búcsúzunk. Hóna alá kapja az irattáskát, — Spengfler Ostwald hiányzik belőle s a többi divatos filozófus is, kár, — s már siet is a fehér mész'kőuton. Sok naivság ömlött ki a beszédjéből, de ez a naivság fanatikus hit szülöttje s talán irigylésreméltó is, hogy ilyen hamar és ilyen precízen sietett megkeresni és megtalálni önmagát. Bár lehet, hogy ez nem a rajongók végleges útja. Ha nincs háború: talán ma algebrát prelegál egy katedrán, vagy akták között bujkál déli levesig. így azonban hitterjesztő lett. És boldog. Még egyszer visszaszól: — Miért kérdezett ki olyan nagyon? — Ismertetni szeretném az egyesületet. — Vigyázzon! Az újságírók sok mindenhez nem értenek s hibásan fognak föl! Uramisten! Talán csak ez nincs megírva a Bibliában? Szombathy Viktor. a délután lefolytatott két sikertelen vadászat után egy harmadik, éjjeli vadászatot tartanak a leopárdra és irgalmatlanul elfogják vagy lelövik. Ugyanis úgy gondolták, hogy a leopárd éjjelre kiéhezve elhagyja a rejtekhelyét, zsákmány után néz és igy ekkor lesz a legjobb alkalom, hogy elintézzék ezt a kellemetlen erkölcscsőszt. Éjjel tizenegy órára tűzték ki a nagy vadászat megkezdését. Mire féltizenegy órára a Jardin d‘Acclimata- tion Bois-oldali kapujához érkeztem, már nagy tömeg gyűlt össze. Nagy csomó biciklis és gyalogos rendőr lámpákkal és kézi reflektorokkal felszerelve, aztán külön csoportban az állatkerti őrök, hosszú vasrudakkal és vasvillákkal felfegyverezve, erdei őrök stb. Mint egy elszánt hadsereg állt a kapuban a csoport, középen pedig hatalmas vérebek és rendőrkutyák, köröskörül vagy háromszázfőnyi tömeg, legalább a felénél mindegyiknél volt egy-egy farkaskutya. Ezek az amatőrvadászok. A hangulat már erősen emelkedettnek látszik, A kutyák ugatnak vagy morognak, az emberek hangosan vitatkoznak és azt hiszem soha annyi rémes vadásztörténetet nem hallott senki, mint amennyit itt az emberek egymásnak elmondanak. Egy szakállas ur, az állatkerti igazgató, a csoport közepén áll és rendelkezik, ő a „főrendező". Itt-ott felvillan a görögtüz fénye; a fotóriporterek dolgoznak. A vadászprimadonna egy vastag bőrruhába öltözött és hatalmas csizmákkal ellátót, két méter magas maláji, a fővadász, aki a leopárdot alig pár napja hozta Abesszíniából s mosolyogva villogtatja most a fogait a lencsék előtt. Ö élve akarja elfogni a leopárdot. Az izgalom egyre nő. Az utolsó hírek szerint a szökevényt a Pavillom d‘Armcnonville-nél -látták, amint a nagy alléén keresztül vágott, ennél az 'elegáns vacsorázó és tánclokálnál, ahol most három vizipuskával őrködnek azon, hogy a közönség leopárdmentesen, nagy izgalomban, de veszély nélkül járhassa a jávát, amint azt egy kutyatulajdonos a kutyájával kötött előzetes barátság után elmesélte nekem. Tizenegy órára az izgalom a tetőpontjára emelkedett. Az állatkert kapujában megjelent egy elefánt. Egy nagyíülü, hosszuormányu elefánt. Ö is mozgósítva lett a nagy vadászatra. S hogy egészen stílusos legyen a leopárdvadászat, a bőrruhás maláji felkapaszkodik az elefánt hátára. Újabb görögtüzes fényképezések után a vadászok, nekiindulnak a galamblövölde felé vezető allénak. Elől az elefánttal a maláji, majd fegyveres és fáklyás rendőrök és őrök a kutyákkal, utánuk az újságírók és a kocavadászok s végül vagy harminc autó. Az egyik autón egy ismertszépségü revit- csillag ül, ölében egy kis drótszőrü pincsivel. Ha semmi mástól, de ettől úgy meg fog ijedni a leopárd, hogy elájul és élve lehet majd kézrekeriteni. Mert szörnyü bátran és harciasán ugat ez a félelmetes jószág. LeepórMószsfon Párisiin, a Bois de Boulogneban Páris szenzációja — Mindenkinek baja esett, csak a leopárdnak nem — Elefánt, maláji ember, oroszlánvadász és filmdiva az éjjeli hajszán — A P. M. H. eredeti tudósítása — ________________Vasárnap, augusztus 23. íg y vonulunk szépen az Avenue d‘Hcacias-ig, ahol lánccá és félkörré formálódik a menet és nagy csörtetéssel nekiindulnak a sűrűnek a Bagatell felé. A gyávábbak és az autózók megállnak az utszélen és onnan fülelnek. Elől imbolyognak, mint a lidércfények, a lámpás rendőrök és vasvillások, a kutyákat pórázon vezetve. Utánuk mi. Kegyetlen dolog a sűrűben éjszaka mászkálni. A szememet majd kiverik a gályák, nem látni semmit, a lábam jobbra-balra bicsakszik . . . Na, csúnya egy dolog ez a leopárdvadászat . . . Nem hallani mást, mint az ágak ropogását és suhogását, meg a kutyák vakkantásait. Egy vérebnek olyan hangja van, mintha oroszlán üvöltene. Néha-néha a maláji harcikiáltásait lehet hallani, majd az igazgató rikácsoló hangját. Csendesen baktatunk előre. A szemem majd kiesik, úgy nézek. Semmi . . . Mellettem egy „amatőr" nagy puffanással hasra vágódik. Szinte látom, hogy szikrázik a szeme, ahogy odavágta a fejét egy fatörzshöz. „Na, ez sem felejti el a leopárdvadászatot!" — gondolom magamban s a következő pillanatban úgy pofon csap egy hátrahajlitott galy, hogy most már ténylegesen szikrázik a szemem. No de nem baj, csak előre. Egyszer van leopárdvadászat a Bois-ban, csináljuk végig. Előttem feltűnik az elefánt hatalmas háta, amint oldalra csap a Bagatell felé. Mintha a dzsungelben volnék. Alig küzködünk még keresztül pár száz lépést, a veszedelmes zónába érünk, a kutyákat elbocsátják. Az amatőrökből, a kocá- sokból újra lemarad egy csoport. Kezd komoly lenni a dolog. A maláji kurjongat, csak úgy visszhangzik az erdő. Uszítja a kutyákat. Néhány vak- kantás, majd a Mogadornak, a vérebnek bömbö- lése. Szinte félni kezdek. Már kezdek a sötétben mindenütt leopárdot látni. Egy katicabogár majd halálra rémit előttem egy bricsesznadrágos fiatalembert. Azt hitte, hogy a leopárd szeme. Ijedelem van bőven. A következő pillanatban alig pár •lépésnyire tőlem egy rémes kiáltás és zuhanás! A leopárd! — fut végig rajtam a hideg . . . Aztán csend . . . Majd káromkodás és szuszogás. A leopárd nem káromkodik — gondolom S tényleg igazam volt, nem is az volt. Egy rendőr esett bele egy mély gödörbe s most kászálódik ki belőle, nyakig vizesen és sárosán. „Hja, ilyen a leopárdvadászat!" — hallom a sötétből. Sovány vigasz egy nyakig vizes embernek. Már vagy egy félórája küzködünk a sötétben a sűrűséggel. A fáklyák alig világítanak valamit. A leopárd nincs sehol. Ellenben kezd meleg lenni. Most hirtelen a baloldalon dühös ugatás és csa- holás. A kutyák nyomot fogtak . . . Előttem átvág egy vasvillás ember lihegve, épp ellenkező irányba mutatva. „VoiJa le leopárd!" — kiált felém s csak úgy csörög a haraszt és csak úgy suhognak a gályák. Ennek a fele se tréfa. Ugrok egy fa mögé. Reccs. Egy ág megakaszt. Na, végig hasadt a kabátujja. Húsz lépésre tőlem egy dörrenés. A kicsi reflektorok felvillannak, összefutnak a fénycsóvák. A kutyák megdühödve ugatnak. Újabb lövés. Görcsösen szorongatom a browningom agyát. A szemem csak úgy dűlted. Mi lesz itt! — gondolom. Már itt van. .Hallom. Egy reflektor fénye elém vág. A fénycsóvába beugrik valami. Egy nyúl! Nyomában a rendőrkutya. No hál Istennek, nem a leopárd! Most kezdtem érezni csak, hogy a szivem a torkomban kalimpál! Alig szusszantam ki az ijedtséget, nyöszörgő, hörgő hang hallatszik abból az irányból, ahol a nyúl és a kutyák eltűntek. A kutyák alaposan elintézték őt. A leopárdomat. Csörtetés. Odaérek, már két rendőr veszekedik ott, hogy kié legyen a vadászzsákmány. Az izgalom nem sokáig tart már. A kör már egész kicsire szorult. Pár lépés — végre kint vagyok a sűrűből s előttem fehérük a Bagatell fala. Előtte egyre többen és többen, gyülekeznek a vadászok, izzadtan, verejtékesen, összekarmolva. A malájiról csak úgy csorog a verejték. Hogy is ne ilyen fene vastag bőrruhában! Az elefántot is hozzák. Busán lógatja az ormányát. Csak a kutyák idegeskednek még. Egy újságpapírba göngyölt elemózsiamaradékot fedeztek fel egy fa tövében, azon marakodnak. Mindent felfedeztek, csak pont a leopárdot nem. Ki tudja, hol lehet már az? A csapat, a „vadászok" egy csomóba összegyűlve tárgyalják a történteket. Ennyi elszakadt ruhát nem láttam még egyrakáson, mint itt. Nincs senki sem, aki meg tudta volna úszni baj nélkül a leopárdvadászatot, csak egyedül — a leopárd. „Hiába, nem sikerült megfogni. Talán majd a legközelebb" — biztatja az igazgató a rettenthetetlen, de elégedetten vadászokat. Mert mindenki elégedetten. Főleg mikor az elszakadt ruhákat nézegetik. Én is az vagyok. De miközben a kabátomon illesztgetem a szakadást, érzem, hogy hiába, mégsem utolsó dolog Párisban a Bois de Boulogne-ban leopárdra vadászni. Burghardt Aladár. * A leopárdvadászatról szóló riport megkésve érkezett, mert közben a párisi rendőrségnek sikerült a vadállatot egy iskola udvarán agyonlőnie. CIPŐKRÉM Houdek Rudolf Vinohrady, Fochová 25 % elsőrendű női és úri szabóterme mérték szerint. IHT Valódi angol szövetek
