Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-23 / 189. (932.) szám
2 Vasárnap, augusztus 23. A szlovák néppárt interpellál oz árvízkárok ágyékén Pozsony, augusztus 22. A szlovák néppárt elhatározta, hogy interpellációit nyújt be a kormányhoz az árvízkárosultak ügyében. Az interpellációban óva intik a kormányt, hogy ne a cseh vidékeket segélyezze előbb, ahol 14 nappal később volt az árvízkatasztrófa és Szlovenszkónak csak a segély maradékát adja meg. Ugyancsak meginterpel- lál'jálk a kormányt a szlovenszkói folyók szabályozásának késedelméért is. Az agráriusok á közélelmezési minisztérium likvidálását követelik Prága, augusztus 22. A Vecer élesen támadja a közélelmezési minisztériumot, amely nem a fogyasztók érdekeit védi, hanem ellenkezőleg csak ári nekik. Az adófizetők már tisztán kezdik látni, hogy azért a sok millióért — Írja a lap —, amennyibe a közélelmezési minisztérium került, semmi eredményes munkát nem produkált. Ez egyenesen kidobott pénz. Az adófizetők nem a közélelmezési minisztérium átszervezését, hanem annak teljes beszüntetését kívánják. A minisztérium szakemberei ugyanis át akarják a minisztériumot szervezni, hogy a jövőben információs szolgálatot teljesítsen s a belföldi nagyiparosoknak és kereskedőknek tájékoztatást adjon a külföldi cégekről. Az információs szolgálat — Írja a Vecer — a •kereskedelmi és iparkamarák hatáskörébe tartozik. Teljesen fölösleges tehát a közélelmezési minisztérium átszervezése, hanem legjobb volna azt azonnal likvidálni. — (Magyar és Némeíszögyén községek egyesítése.) Nyitrai tudósítónk írja: A nyitrai zsupáni hivatal augusztus 153én elrendelte Magyar- és Németszögyén községek egyesítését. A két község már a terv felmerülése3 kor tiltakozott az egyesítés ellen és annak idején küldöttségileg kereste fel a belügyminisztert, aki határozott ígéretet tett arra nézve, hogy az egyesítésre nem fog sor kerülni. A miniszteri Ígéret dacára most ez mégis megtörtént. Harminc németszögyéni gazda most felebbezést nyújtott be a nyitrai zsu3 pánhoz, Leilei képviselő pedig interpellálni fog a parlamentben. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Sorsfcggcket mindenki csak fiaSpierilt és Tsa Ssaffitzijm vesz, Bratisiiiva, SlatímiCaié uB. Telefon 192o ós 23f>:. A marienbadi rablótámadást szadista követte el? A kellemetlen idegen — A tettes el tűnt — Javult az áldozat állapota u Marienbad, augusztus 22. (Saját tudósítónktól.) Dub Alfréd wein- bergi kereskedő, aki tegnap fényes nappal véres merénylet áldozatául esett, a kórházban fekszik. Sebei nem életveszélyesek úgyhogy a rendőrség már ki is hallgathatta. A kereskedő a rablómerényletről a következőiket mondotta el: — Már a múlt évben feltűnt, hogy egy férfi állandóan követett engem. Emlékszem, hogy ez az idegen egyszer az erdőben megállóit velem szemben, erősen megnézett, az3 tán tovább ment. Egy hete, hogy Marienbad- ba érkeztem és újból találkoztam az utcán ezzel a kellemetlen idegennel, .aki ismételten feltűnően figyelt. Amikor csütörtökön a Riibe- zahbszálló felé tartottam, láttam, hogy a gyanús idegen követ engem- £n azonban folytattam utamat, anélkül, hogy törődtem volna vele. Az idegen azonban hátulról megtámadott és a földre tepert- Balkezével mind3 két kezemet lefogta és térdeivel a földre szorított. Azt gondoltam, hogy pénzt akar s igy átadtam neki pénztárcámat 500 koronával, Az idegen ezt órámmal együtt átvette. Ezután azonban mint az őrült szurkálni kezdett, nyilván azért, hogy csak vért lásson, mert halálos se*, beket is mérhetett volna rám. A csendőrsóg és rendőrség megállapította, hogy a tettes, amikor a vendégek Dub ke= reskedő segítségére siettek- eldobta az órát. a pénztárcát azonban magával vitte. A gyanít egy marienbadi lakodra irányul, aki a tett elkövetése óta eltint. A csendőrség Marienbad környékét is átkutatta, eddig azonban nem akadt a tettes nyomára. KarisbadlMui elárverezel! Széchenyi pispöM raOhlncsdf — A P. M. H. eredeti tudósítása — Karlsbad, augusztus 22. Széchenyi Miklós gróf, a múlt évben oly váratlanul, alig 53 éves kúrában elhunyt nagyváradi, latin szertartási!, előbb győri püspök a legnagyobb javadalom magyar püspökséget nevezhette magáénak. Nagyváradi palotája tele volt műkincsekkel, amelyek felett halála után örökösei osztoztak. A hagyaték, mint ilyenkor szokás, több részre oszlott és a sokszor kincseket érő gyűjtemény, melynek összegyűjtése emberöltők munkájába került vagy egy hosszú élet nemes ambícióját alkotta, — mint Pálffy gróf esetében — dobra kerül. A Széchenyi-hagyaték egyrésze Csehszlovákiába, egy része Jugoszláviába, a többi pedig Amerikába és Magyarországba került. A csehszlovákiai részt a prágai Slatner-cég bocsátotta aukció alá Karlsbadban — a pénzes vevőket az itt időző angol és amerikai dollártulajdonosokban sejtve. A hagyaték képekből, értékes kelleti szőnyegekből, bútorokból, bronzokból és nemes porcellánok- ból állott. Járulékos anyagként a cég sok prágai festőnek képével is próbált szerencsét az aukción és ezek közül a túlértékelt képek közül több igen magas áron kelt el. A hagyaték a Kunst und Gcwerbehallie árkádjaiban volt kiállítva napokon át és az aukció ugyanott folyt le öt délutánon keresztül mérsékeltebb érdeklődéssel. A hagyaték legszebb darabja kétségtelenül Gainsborough Tamás, a leghíresebb angol portréfestőnek (1727—1788) egy angol udvarhölgyet ábrázoló képe volt, melyet 100.000 koronára becsültek. A kép 54.000 koronán talált gazdát A muzeális értékű festmény fehér selyembe, kivágott ruhába #1 tűzött, hullámos hajú fiatal hölgynek a miellképe, akire egy angol agár hízelgő kifejezesd feje tekint föl. A gyönyörűen megkomponált háttér romantikus fás tájképet ábrázol. A régi olasz mestereket Bassano Gia- como, a velencei Tiepolo képviselte, a fla- mand festők sorából pedig Adriáén van Utrecht egy Bloemaert iskola, Pieter Jacobs Codde, Cuyp Benjámin. Dávid de Iieem, Simon de Vos, Moleaner képei keltettek figyelmet; a németek közül Defregger, Ábel, Makart, Rugendas, a modern impresszionista Liebermann (Láreni templomba menő leányok; becsértéke 120.000 korona), a magyai klasszikusok közül Kupeczky egy képe érdemel említést, a moderneket Deá'k-Fbnei, Edvi Illés, Pentelei, Molnár, Perlmuttier, Vas- tagh Géza, Veres Zoltán, Zombory Lajos képviselték. Igen sok cseh festő képe volt a Széchenyi-képtár anyaga közé sorozva, amelyek valóságban sohasem tartoztak oda. A szőnyegek sorából több antik darab abszolút muzeális szépségével tűnt fel, közülük egy figurális Kinman-szőnyeg és egy hatalmas méretű Keschandian. Az aukció utolsó napjain kalapács alá került perzsa- szőnyegek közül nem egy igen olcsón talált vevőre és sokan jó vételt csináltak. A bútorok közül kétségtelenül a legnagyobb érték egy tabernű'kszekrény, melyet Maulpertsch, a legjobb barokkfestő képe di- szit. Ez a darab József nádor tulajdona volt. Nem talált vevőre. Egy szép empire ágy, több vitrin és irósecretaire, az álló órák egész sorozata (empire, bidermeier) nagy vetélkedés tárgyai voltak. Ellenben egy három darabból álló (két gyertyatartó, egy bronzóra) kandalló-dísz, a francia empire gyönyörű munkája (60.000 koronára értékelve) nem talált vevőt. A miniatűrök, nemes porcellánok (Wien és Meissen), fayence tárgyak, főleg holicsi készítmények csaknem mind elkeltek, némelyik elég magas árakon. Az aukciót rendező cég itt bocsátotta árverés alá több jó magángyűjtemény művészi értékű darabját is, köztük több cseh festő képét, melyek közül magas árakon is keitek el képek; például Nechleba egy portréja 18.000 korona, (ugyanekkor egy Jacopo di Palma-kép is 18.000 koronán cserélt gazdát), Schwaiger Hanus egy akvarellje 4000. egy Hudecsek tájkép 5000 koronás árat ért el. A képek aránytalanul túl voltak becsülve, bár a katalógus ezek szerzőiül a művészettörténeti kutatás több jeles nevét sorolta fel, megállapíthatjuk, hogy a realitástól messze eltértek: Egyes képek viszont potom pénzen keltek el, ugy hogy soknak az antik kerete jóval többet ért. A gyűjtők egyes keramikai tárgyakért (porcélláncsészék, poharak) magas árakat fizettek. Az árverésen több gyűjtő vett részt, ott volt a prágai nemzeti muzeum kiküldöttje, a karlsbad:, ellbogeni múzeumok igazgatói és a budapesti Ernst muzeum igazgatója is. így szóródnak szét a magyar műkincsei a világ négy tája felé. Alapy Gyula dr. muzeumigazgató. £% azíúií. <s& vm&&£epetés (Történik ez a párbeszéd az Urnák ezerki- lencszázhus'zonöfödik esztendejében. Szin:a boldog otthon. Szereplők: férj és feleség. És most, ha ugy tetszik, kezdhetjük.) Feleség: Nos? Férj: Szóltál valamit? Feleség (jelentőségteljesen): Mi van ma? Férj (kedélyesen): Szép idő, élvétve csapadék, hősülyedéssei... Feleség: Kinek van ma a névnapja? Férj (homlokára üt): Csakugyan. Feleség: Mit kapok, édes? Férj (fejét vakarja): Hogy mit kapsz? Hát tudod... Feleség (vésztjósló szemekkel): Megfeledkeztél rólam? A te hűséges kis feleségedről? Férj: Dehogy. Ki mondta, hogy megfe- feledkeztem? Sőt! Pompás meglepetést tartogatok a számodra. Feleség (nyakába ugrik): Meglepetést? Te angyal. Aztán mi az a meglepetés? Férj: Mindjárt megtudod. Csak előbb előkészítelek... félek, hogy elájulsz ... Fe 1 e s é g: Olyan meglepetés? Férj: C... c... c... de milyen. Feleség (boldogan): Mondd már ... mondd már... (Hozzásinml.) Ugy-e fülbevalót vettél? Itt megállnak én bennem az élet-tervek, magja szakad életemnek, búnak, bűnnek, bolondságnak s a halálnak . . . Szegényesen: mint a nulla, amely várja, hogy írják a billióhoz: úgy megyek az örök jóhoz legényesen . . . Mécs László. A kalap •Irta: Nyáry Andor. Hogy az élet néha milyen humoros jele3 neteket csinál, példa rá az alábbi eset, amely, hogy valóban megtörtént, bizonyltja az egész falu. A budapesti rendőrség elfogató parancsot adott ki egy megugrott rablógyilkos ellen. Másnap a lapok leközölték az illető fény3 képét s hogy a felismerés sikeresebb legyen; pontos személyleirást is közölték róla, megtoldva azzal, hogy aki kézre keriti, az öt millió korona jutalmat kap. Vasárnap délután volt, a kis falu erűbe3 rei a Gazdakörben szórakoztak . és Babos Gáspár eskütt elnöklete alatt arról tanakodtak, hogy jó volna a rablógyilkost csendőr- kézre adni. A dicsőségen kívül üt millió ko= róna csapná érte az ember markát. —Hm — mondták az emberek, — hiszen, ha idegyünne, el is fognánk. — Csakhogy nem gyün ide/ — vélekedett a másik, — mit keresne itt? — Bujkál. Fél a csendőröktől— Ha fél# akkor itt is fél. — okoskodott a harmadik. — Csakhogy a mi községünkben nincse3 nek csendőrök, — vetette oda az eskütt, — hát itt nem fél. — Ez a felfedezés kicsit megbizsergette a magyarok vérét. Az eset különösen Babos Gáspárt érdekelte. Volt benne bizonyos de- tektiveskedésre hajló kedv. A gazdák már régen elfelejtették a rablógyilkost, amikor Babos még mindig arról- gondolkozott. Egyik,reggelen, amikor egy kis éhnyál- kotró pálinkára betért a kocsmába, a kocs3 ma üres volt, mindössze a sarokasztalnál üldögélt egy ismeretlen íatalember. Olyan csendesen ült/ hogy észre sem vette. Leült az ablak melletti asztalhoz s a deci pálinkát oda kérette. MegittiaAzután rágyújtott. Szívta a pipát, a füst bodrozott, kacskaringózott s amint a gpnlikától felcsigázott esze a gyilkos után loholt, két homályos sze3 me a füstfelhőn keresztül rátapadt a sarokban ülő idegenre. Csak most vette észre. V Nézte, pislogott. Az idegen maga elé bámult az asztal tetejére, tudomást sem vett a magyarról. Babos szeme kimeredt: — De ismerős ez az ember! — gondojta magában. — Ki lehet ez? Amint ezen gondolkozott, törte az eszét, mint a tengerből felbukkanó vízi szatir, meg3 jelent előtte az újságokból ismert rablógyilkos arca. A szive megdobbant: — A gyilkos! Egyszerre melege lett: Ilyen helyzetben még nem volt soha életében. Ott ült vele szemben a keresett gyiP kos. Szinte érezte/ hogy az öt millió cirógatja a markát. Nem árulta el nyugtalanságát- szépen, tempósan elköszönt a korcsmárostól, leko3 kopogott a lépcsőn, mikor azonban leért az utcára, futásnak egyengette lábait. Csakúgy zötyöigött a pipa, meg az öngyújtó a zsebében. Mert se csendőr, se rendőr nem volt a faluban- hát a tűzoltókat zavarta fel: — Gyüjjenek hamar, a Weisz Kóbi kocsmájában van a rablógyilkos. El köll fogn;! A tűzoltók lázasan készülődtek, fejükre tették a sisakot, oldalukra-tették a tűzoltó bárdot, még a fecskendőt is magukkal vitték, hogy — ha a gyilkos menekülni találna, majd a Sípos Jóska a csővel jól szembespricceli. Aztán nagy titokban körülvették a kocsmát. A gyűrű teljes volt, mert közben híre futott az eseménynek s az otthon lévő férfiak mindjárt vasvillát fogtak s ők is beálltak a tűzoltók közé. Ebből a gyűrűből nem szabadul ki a gyilkos! Aztán Babos Gáspár a tiizoltóföparancs- nokkal, aki rendes időben szabómester volt bement a kocsmába s felszólította a gyilkost hogy adja meg magát. A gyilkos a szóra felugrott, az ajtóhoz rohant s menekülni akart. Mikor azonban meglátta mi van odakint, megadta magát. Babos Gáspár indítványára a községházára vitték. A fogás hirére csakhamar megjelent a jegyző is, a dolog komolyságában nem igen hitt, de annál nagyobbat nézett, mikor a vallatás során kiderült, hogy az elfogott fiatalLegényesen Réges-régen azt gondoltam, ki nem bírom tüzhelytelen, kint-csavargó, bánat-uccás, messze-tartó legénységem . . . Nem kecsegtet kicsi házak boldogsága, megszépítő hazugságok, asszony-ágyék . . . Neki vágok a hegyeknek. Se kényesen, se nagyképii magány-gőggel; — csak ugy csöndben iiityörészve, hogy ne vegye senki észre, legényesen . . . Szegényesen: mint a nulla, amely várja, hogy írják a bilíióhoz: ugy megyek az örök Jóhoz legényesen . . . Volna ugyan tündérkertem, virág-hárem várna rám ott . . . Arany kulcsom zárnyitásra ki nem nyújtom a kapuban . . , Le nem nyesem a kihajió orgonát sem virágtalan kalncgomra . . . Ugy nézek a csillagokra legényesen . . . Volna nékem ezer szobás nász-palot^m: az én fényes Hiúságom . , . A küszöbjét csak megáldom, — át nem lépem . . .
