Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-22 / 188. (931.) szám

Szombat, augusztus 22. Látogatás Borisnál, a „legárvábh -araSkodésiál46 ; Napi nyolc órái dolgozik, azután botanizál, lovagol, autózik, mozdonyt vezet, vagy filo­zofál a bolgár király Bécs, augusztus 21. rv világháborút követő forradalmas idők kevés uralkodót hagytak meg trónján s a le- győzött államok közül egyedül Bulgáriának van ma is királya. Hallani azonban róla nem sokat hallunk s ez a magyarázata annak, hogy a bulgár kommunisták meghiúsult for­radalma után olyan hírek kerültek forgalom­ba, mintha Boris király fogoly lenne saját országában. Nem érdektelen tehát, ha beszá­molunk arról a beszélgetésről, amelyet Bm- perle osztrák ujságiró folytatott a világ „legárvább41 szuverénjével. — Azt mondják, — kezdte a hírlapíró — hogy nemrégiben a szófiai gyorsvonat uta­sait nagy meglepetés érte, mert Philippopo- lisban észrevették, hogy a mozdonyt felséged .vezeti. — Igen, ez megtörtént, felelte Boris, mert legszívesebben azzal «töltöm időmet, hogy mozdonyon járom be az országomat. Csodá­lom és szeretem a gépeket, amelyekben az emberi alkotóerő és képzelet ölt testet. Kü­lönösen a mozdony érdekel, mert irányítása közben mindent elfelejtek. Csak Isten, a gé­pész, a fütő és azoknak a lelke kisér, akik ezt a masinát teremtették. A gőz monoton zúgása, az emeltyűk ide-oda táncolása úgy hat rám, mintha a szférák zenéjét hallanám. Sokszor eszembe jutott, hogy a mozdonyveze­tést össze lehet hasonlítani az állam kormány­zásával. Az ember örüiletes sebességgel en­gedi neki a lokomotivot az éjnek és a köd­nek — ez az előirás és az utazóközönség is megköveteli. A szakértő természetesen ura a gépnek, de sohasem tudhatja, hogy mi van a kanyarodó mögött, nem láthatja, hogy száz méterrel odább nem roppant-e meg a sin, vagy a legközelebbi pillanatban nem hull-e ki a fékből egy csavar. Már most, ha szeren­csétlenség történik, kit tesznek felelőssé? A mozdonyvezetőt. Később talán, esetleg az uj nemzedék rájön, hogy a katasztrófa nem a vezető hibájából történt. Az Ítélet azonban ki lett mondva. Talán borzalmas Ítélet volt, de emberi Ítélet, mert az emberi ösztönből született. Mindenért, ami az államot éri, igaztalanul vagy igazságosan az állam fejét .vonják felelősségre. Már pedig gyakran kép­telen módosítani az eseményeken, mert hiszen hibás lehet a szerkezet is. Ezek csak olyan^ gondolatok, amelyek a mechanikai találmányokkal való foglalatoskodásaim köz­ben támadtak . . . A király ezután könnyedén elcsevegett, hogy mivel tölti szabad idejét. — Gyalog, lovon, vagy autón kószálok — jegyezte meg Boris. — Télen sokszor vadá­szom medvére. Közben mindig virágokat és növényeket gyűjtök. A botanika szépé te tét atyámtól örököltem s ezzel együtt egy gyö­nyörű gyűjteményt is. Az ujságiró megkockáztatta most azt a kérdést, hogy mikor nősül meg a király. Említette, hogy ismételten Hennával, a román király leánnyal való házasságát jósolták. — Ez csak szóbeszéd — nevetett Boris, majd hirtelen eikomorodva folytatta: — Nem gondolok egyelőre nősülésre. Nagyon sze­gény vagyok s az országom sokkal súlyosabb dolgokkal küzd, semhogy ráérnék az udvar­lásra. Az idők egyébként is megváltoztak s a múlt egykor hatalmas hagyományai erejüket vesztették. Kormányomnak is az a nézete, hogy a király házassága immár nem olyan fontos ügy, hogy kedvéért súlyosabb problé­mákat halogatni lehessen. Hol vannak már azok az idők amikor a király legelső és leg­nagyobb kötelessége a jó párti volt? A hírlapíró nem hagyta abba az indisz­krét kiváncsiskodást: —Tudja e felség, hogy ön Európa leg- magánosabb embere? — A legmagánosabb? — tűnődött el Bo­ris. — Nem, én nem érzem magamat annak. Annyi a dolgom, hogy pillanatig sem unat- kozhatom. A király hivatalos elfoglaltsága napi nyolc órámat veszi igénybe. Igazán, ha akarnám, sem találnék időt a magánosságra. S ami privát életemet illeti, nem hiszem, hogy jobb barátnőt és hivebb társat lelhetnék, mint aminő hugóm. Eudoxia hercegnő. Miután az audiencia végéhez közeledett, az ujságiró gondolván, hogy immár mitsem veszíthet, célozgatni kezdett a „megváltozott44 időkre, sőt egyenesen megkérdezte a királyt, miként vélekedik a világ mai helyzetéről. — Mondja, kedves uram, — válaszolta nyugodtan Boris — ha önt ilyen nagy pro­bléma érdekli, miért éppen ebbe a kis or­szágba jön, amely messze esik a világ ország- utjáról? Ön bizonyára jobban tudja, hogy mi minden történik odakünn. Én, a „magános ember44 legfeljebb csak filozofálok. A sze­mélyes véleményem az, hogy a világ ma két szemben álló táborra osztik. Az egyik radikális változást kivan. A másik feltétlenül fenn akarja tartani a status quo-t. Azt hiszem, mindakét nézet hamis. Semmi sem maradan­dó. Ez a világ és az emberiség történetének legmélyebb törvénye. Az evolúció szükséges de a másik tábor is hibázik, amikor ezt revolúcióval akarja felcserélni. Az egyedüli orvosszer, amely még az emberiség rendel­kezésére áll, a munka. Hiszem, hogy a világ ismét lázas munkához lát, ezzel gyógyítja meg sebeit és teszi jóvá hibáit. Rablótámadás ^ariettbadban Világos nappal kiraboltak és megszurkáltak egy kereskedőt Marienbad, augusztus 21. óriási izgalom támadt tegnap délután két órakor Marienbad legélénkebb helyén. A für- dőVendégek nyugodtan végezték sétájukat, mikor a fürdőépülettel szemben levő erdő széléről hirtelen segélykiáltásokat hallottak, Az odasiető emberek vértócsáiban, eszmélet­lenül találták Dub weimbergi kereskedőt. Dub rendes ebédutáni sétáját végezte a közeli er­dőben s amikor visszatérőben s a Riesenge- birge-szálló felé tartotta váratlanul egy isme= rétién férfi termett előtte, aki nyitott késsel megtámadta. Dub azonnal odaadta neki pénz­tárcáját 500 koronával, hogy megmenekül­jön támadója elől, de hiába, a vakmerő rablógyilkos leteperte s ki­lenc késszuráSsal megsebesítette­Amikor segélykiáltására az emberek a tett színhelyére érkeztek, a vakmerő rabló már eltűnt az erdőben. Az életveszélyes sé­rüléseket szenvedett kereskedőt beszállítót1 ták a kórháziba­A rendőrség azonnal megindította a nyo­mozást és eddig két nyomon halad. A tettes Dub kijelentése szerint egy 30—35 óv körüli fiatalember volt, fekete angol bajusszal. Más tanuk állítása szerint viszont egy rongyos ruháju ember járt a napokban Marienbadben aki az utcán több embert megszólított és cipőt kért tőlük. Lapzártakor értesülünk, hogy a rabló- gyilkos letartóztatása minden percben vár­ható. A csendőrség egy vándor szinésztársa- ság egyik tagját gyanúsítja a rablógyilkos­sággal s remélhető, hogy a tettest és eset­leges cinkostársait is még az est folyamán letartóztatják. Á farkasok hazájában Miként veti oda az állami erdőigazgatóság a ruszin nép vagyonát a vaddisznók és farka­sok prédájául? Lyutavölgye, augusztus 21. A legközelebbi vasútállomástól tizenhat­tizenhét kilométerre, «i természet nagyszerű panorámájának közepén, kilencszáz méterre a tenger színe fölött van Lyuta község, mely­nek környéke a ruszinszkói vaddisznók és farkasok igazi hazája. A kép Képzeljen el az olvasó egy természeti szépségekben bővelkedő völgyet, amelynek fenekén a habbá vert vizű Lyuta patak buk­dácsol az óriási sziklákon alá és rohan tova az Ung kebelébe. Partja sok helyütt tiz eme­let magasságú, amelyen hét kilométer hosz- szuságban terül el Lyuta község. Régen Ha­vasköz volt a neve, mert a község körül a méltóságos havasok zöld csúcsai büszkél­kednek. Egyik-másik olyan, mint egy óriási emberfej, amelyen tonzurát vágtak titokza­tos kezek, amennyiben az erdők csak oldalt köritik. Igazi vad vidék ez, ahonnan egyetlen táviró-, vagy telefonhuzal ki nem indul, hogy belekapcsolódjék a civilizációba. Pedig ebben a háromezernél több lakosú községben négy állami iskola, csendőrség, posta, erdő­gondnokság és lelkészi hivatal van. A ruszin és a krumplija A legfantasztikusabb alakokra emlékez­tető földtüremléseknek moziszerü csodái pe­regnek előttünk. A messze, magas hegyolda­lakon csak tenyérnyi, vagy lepedönyi beke­rített zöld, vagy sárga foltok jelzik az em­beri kéz munkáját. Ezek a foltok a lyutai ruszin nép par­cellái, ahol krumpli és zab terem. Ez a kettő ennek a jobb sorsra érdemes népnek az évi elesége. Ha megmarad. Mert nem igen ma­rad meg. A vaddisznók falkáinak prédájául esik a krumpli. Hihetetlen mennyiséget pusz­títanak el ezek a fenevadak a szegény nép eme egyetlen táplálékából és nincs menek­vés tőlük. Ahogy végigszekereztünk apró, izmos hegyi lovainkkal a kanyargós völgyben, va­lahány zöld, vagy sárga foltot láttunk, mind­egyik közepén ott állott a kicsi kalyiba; előtte megszenesedett farönkök. Ezekben a kalyibákban őrzi a nép éjje­lente lobogó tűz mellett keservesen ter­mő krumpliját a vaddisznók pusztítá­saitól. Amikor ránehezedik az illatos nyári este a hegyoldalakra, a tüzek lágyulnak és az egész vidék valami rejtélyes táborhoz ha­sonlít, amelyben a tábortüzek kísérteties fé­nye vibrál. Ha egy-egy vaddisznófalka megjelenik, ez az éjjeli társadalom kétségbeesett ordito- zásba tör ki, amellyel a fenevadakat vala­hogy mégis elriasztja. A kétségbeesés egé­szen indokolt, mert egy-egy vadkan egyetlen éjjelen másfél vagon burgonyát is képes elpusztítani és a földek holdjait túrja föl a legna­gyobb csöndességben. A fegyvertelen nép sirva nézi ezt a pusztítást. Van olyan család, amelynek öt helyen is van egy-egy parcellája. Éjjel tehát a család minden tagja őrködik a közös va­gyon fölött, öt hegynek öt oldalán ... A bálványok Igen meglepett mindnyájunkat az ilyen krumpli- és zabföldeken látható fából fara­gott bálványok tarka sorozata. A jámbor ruszin nép fából torz emberi alakokat farag ki, amiknek kezében fegyver is van. Ezeket a bálványokat krumpliföldje közepébe állítja a vaddisznók elriasztására. Mintha valami buddhista temetőben járnánk, vagy egy óriási pogány templom bálványai szöktek volna széjjel a hegyoldalakon ... A sötétben a vaddisznó persze nem so­kat ád ezekre a fantasztikus szörnyetegekre, de a nép hite mégis gyarapítja őket... A ruszin és a farkasok A havasok oldalában, az erdők áthatol­hatatlan rengetegeiben lakik a farkas. Retteg tőle a havasi pásztor, mert ha megjelenik egy-egy falika, áll átver jelzi útjukat. Tehén, borjú, bárány, kecske és ló a napi áldozatai ezeknek a fenevadaknak. És ezekkel szemben áll az elkeseredett ruszin fegyvertelenül, egyetlen bunkósbotjá­val, mellyel igen sokszor közelharcra is megy. Megállottunk a Lyuta partján, melyen számtalan fedett h i d vezet keresztül. A jámbor ruszin emberek félénken közeledtek felénk. Szóba elegyedtünk velük: — Mi újság? — Nagy baj van, uraim! Tönkretesznek bennünket a farkasok! És előáll az egyik. Viharvert arca sár­ga. Nincs eléség, Kustán Mihály a neve. Felmutat a kunyhója felé, a hegyoldalra. — Uraim! Augusztus 14-én, a falutól 300 méterre tépték szét a farkasok egyetlen lo­vamat. Hát lehet itt így élni? El kell pusz­tulni mindenkinek, uraim! Előáll Hatra Petra Jurkó. Látja, hogy jegyzek, már azt is tudja, hogy ujságiró va­gyok, bizalma nő. — Tessék felárai, hogy egyetlen juho- mat ette meg a farkas. Most már nincs sem­mim. Egy másik ember is előretolakod'.k: — Pánucska! Nekem a házamtól negy­ven lépésnyire túrták ki a vaddisznók • a krumplimat. Egyetlen tejelő kecskémet meg szétszaggatta a farkas. Koíra Iván is egyetlen bárányát siratja. Szerette volna felnevelni, de a farkasok pré­dája lett. Halagovecz Ivánnak szép tinója volt, — Megette a farkas, kérem ... Hatra Vaszily és Budz Vaszily egy-'egy juhot áldozott az államkincstár molochjá- nak... A moloch Lyuta ^környékén állami erdőségek van­nak. Az állami erdőgondnokság féltékenyen őrködik afölött, hogy ezekben az erdőségek­ben tanyázó vaddisznókhoz és farkasokhoz senki hozzá ne nyúljon. Az erdöigazgatóság bekerítette a legelőre alkalmas tisztáso­kat az özek és szarvasok számára, niely- lyel megfosztotta a ruszin népet attól a kis legelőjétől is, amit eddig használha­tott. A fegyverviselés szigorúan tilos. A vad­disznó és farkas tehát szabadon pusztíthat, a nép remegve virr asz that, türelmesen kop­lalhat, mert ez az óriási terület a vaddisz­nók és farkasok hazáján! szolgál. Az erdő- igazgatóság ezt a helyet a nagy uripasszióiról híres „demokrati- kus“ kormány exponenseinek vadászó helyéül tartja fenn, hogy a Ruszinszkóba le-leránduló magas vendégeknek legyen hol vaddisznót és farkast iríaniok Ennek a molochnak dobják oda a sze­gény lyutai és környékbeli nép mindennapi élelmét és háziállatait. Ez az a moloch. ami e vidéken mindent felemészt, úgy hogy az állam mozgókonyhákat kénytelen felállítani, hogy legalább a gyermekek éhen ne vessze­nek. ♦ * Bementem egy kis kunyhóba. A füstös szobában, a púpos kemence mellett sovány, feketehaju asszony ül. Mellette három apró gyermek. A legkisebb sírva mászik az ölé­be és kiráncigálja az asszony fonnyadt mel­lét. A szájába veszi és szopja. A kemence padkáján egy fazék krumpli. Augusztus 16-ika van. Vasárnap. Megkérdezzük, mit ettek ma? Felelet: Főtt krumplit. Mivel? Felelet: Sóval, mert se zsir, se tej nincs. — Hány gyermeke van? — Kilenc van már. Kettő katona, a leg­kisebbik kétéves, még szopik ... Végignézek a;z asszonyon, az anyán, aki mindössze negyven éves és már két fia szolgálja a republikát. Ez az asszony isteni türelemmel viseli nehéz sorsát, amit a „fel­szabadulás44 mért rá. Szimbóluma ez az asz- szony ennek a fajnak, amely tűr, koplal, senyved, pusztul, vaddisznókkal és farka­sokkal viaskodik, de katonát ad a republiká- nak, amelyről azt sem tudja, hogy mi­csoda ... — Ki fog ezen a népen segíteni?? Feleletet csak a Pólóm in a Rúna ad ra, zugó, felleget vonszoló, csontot dideregtetö hideg szél alakjában. Fen3>egetőn ... Rácz Pál. — (Hány lakósa van Nagy-Prágának?) Nagy-Prágának az 1911-es népszámlálás al­kalmával 676.657 lakósa volt. Tavaly 712.700 lakost számlált s most már 900.000 lakósa van Prágának. Június és július hónapban 12000 ember telepedett le Prágában. — (Van Rossum bíboros elutazása.) Karlsbadból jelentik: Van Rossum bíboros, a propaganda fidei vezetője és. a pápának lelkiekben helyettese Karlsbadból, ahol kú­rát tartott, kísérletével együtt Svájcba uta­zott. I WEOMUlf y"PlEGiVYlfcT és s ÍS<&<á5ií»B«4eBr<ea«!s;ae«5® é* «■ ..JtfnoII" nnrcoefiHáiur% fóéjpwisefeíe ét9 /©tfeE<nfö«ctfa Rus« arne Rctiv^liiráMaca é* étfiterml ,EN DETARB. 59 === — Mmmmm = tfft-wica 59

Next

/
Thumbnails
Contents