Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-22 / 188. (931.) szám
Steomfraí, augusztus 22. Cserkészés a londoni férfidivat-tájakon Petroniustól Herriotig — Nagy fényűzés Angliában London, augusztus. 21. A Prágai Magyar Hírlap forradalmat hirdetett a mai férfidivat ellen. Úgy vélem, hogy a közóhajnak teszek eleget, ha ez alkalommal Prága, Budapest, Páris után a londoni férfidivattájakra kalandozok és onnan küldöm szűkre szabott, testhez álló tudósításomat. i Angliában óriási lendülettel és eddig sohasem látott nagyszerűséggel él és virágzik a férfidivat. A harcterekről hazaözönlött fiatalság ledobva a megunt, színtelen egyenruhát, még mindig mohó vággyal veti magát a polgári öltözetekre és kapva-kap a leg- szindusabb divatujdonságok után. A férfiak öltözködése évszázadok során annyira leegyszerűsödött, hogy méltán primitívnek lehetne nevezni. Ebbe az egyszerűségbe színharmóniát, Ízlést és eleganciát kell természetesen belevinni, ami olyan nagy feladat, mint amekkora Petroniusé, a római asszonyok bálványozott kedveséé volt, akinek fehérített kelméből való tógáját kellett nagyszerű költői lendülettel inspiráló redők- ben elrendeznie. A modern Petronius jó szabóval elkészítteti ruháját, gyakran kivasaltatja, ennyi az egész! De eddig és ezután nem olyan egyszerű a dolog. Nehéz és fontos dolog még az anyag kiválasztása időjárás, cél, alkalom, sőt az ország tekintetbevétele, ahol a ruhát hordani akarják. A női divat Párásból indul ki. A férfidivat őshazája London. Párásban általánosságban rosszul öltöznek a férfiak. Ebben a ragyogóra szépített Bábelben, ahol látszólag minden az Asszonyért, szépségért és az idegenért történik, a dolgozó férfiak nem, jól öltözködnek. A divattal keveset törődnek, — elég gondot okoz nekik a nők divatja! Londonban — az más! Sportoló és klubokban élő férfiai ismerik és értik a' divatot, amelyet — nagyapja nyomdokain haladva — a walesi herceg diktál. Nincs a mostani férfidivatban semmi el- nyomorltottság. Egészséges, egyszerű, kényelmes' vonalak a divatok. Az utcai ruhák domináló színe a barna mindenféle árnyalata a világos mocca-szintől a néger-barnáig. Mintája kockás, a kocka megfelelő ellentétes színekkel jelezve, kiemelve vagy satírozva. Délelőttre, utazáshoz az egysoros zakót viselik. A kabát túlzott hosszúsága alábbhagyott, a derék nincs jelezve, a kelme lazán öleli körül a derekat, ami által a hát „plutnp“, zsákszerű vonalat kap. A látogató ruha, újra az eddig sokáig nélkülözött „cutaway“-zsakett lett. Fekete vagy sötét „scheland“ szövet, két gombja a rendes helyen, a mellén vízszintesre vágott duplasoros, a nadrág csikós és szabása olyan, mint a zakónadrágé. Látogató ruhához divatos azonban a fekete vagy szürke, önmagában mintázott „melton“ szövetből készült egysoros zakó is. y Az elegáns férfi öltözékének abszolút fontos kelléke a fehérnemű is. Az ing fontosabb az ujszabásu ruhánál. M:g a ruha lehet régi. — „régebbi divatu“ mar adí-sá,got jelenthet, — addig az ingnek gyűrötten, jól ápolt, mosott, vasalt darabnak kell lennie. A divatos ing széles, színes csikós anyagból készül, puha gallérral viselhető délelőtti ruhához. Látogató ruhához fehér, önmagában csíkozott ing való, szűk, dupla kézelővel puhára vasalva. Az anyag lehet: zefir-, linón-, oxford-, panamaszövésü, de mindig a lég finomabbnak kell lennie, ami gazdasági szempontból is fontos, mert csak a jó fehérneművel lehet takarékoskodni A gallér divatja megváltozott, szépségében is a praktikus felé hajlott. A divatos férfi keményített duplagallért visel. A sportember puha gallért. Az énekes bő gallért és elől egészen kivágottat, a katonaság fehér, magas, álló gallért, végül a bohémek kirojtozott, gyűrött keménygallért hordanak. A divatos gallér alacsony, dupla, elöl szélesen kivágott, a sarkai hegyesek vagy elkerekitettek. Ehhez kényelmesebb a nyakkendő viseleté, tömöttebb csomót is lehet kötni. A föltűnő csíkos nyakkendők teljesen kimentek a divatból, kedvelt még mindig a fekete nyakkendő, önmagában kockázva és mintázva, azután a legdivatosabb a „szolid11 színű shottisch nyakkendő. Látogató ruhához marad a fekete-szürke vagy fekete-fehér. A történelmi hűség kedvéért megírom, hogy a shottisch-nyakkendőt Londonban egy Ismert klubban — a francia dandyk kreálták »bból az alkalomból, hogy Herriot-t Londonban jól fogadták. Jelentéktelen dolog ez, de mégis érdekes, hogy a politika többé-ke- vésbé visszatükröződik a divatban és jelen Páris, augusztus 21. (Saját tudósítónktól.) Párisba, a tulfino- mitott kultúra és a — hisztéria városába diadalmasan bevonult az indiai okkultizmus. Mindenki csak Tahra beyről, az indiai fakir - ról beszél, aki a maga szervezetét olyan próbáknak veti alá, hogy a modern orvostudomány ezekre a ki- sérletekre nem tud magyarázatot és félszegen, elibátortalanodva beáll a vásári bámészkodók sokaságába. Tahra bey megengedi, hogy tőrt szúrjanak a testébe, a különös műveletet mosolyogva tűri és a tőr- szurás nyomán vér nem serked ki testéiből. Tahra bey elevenen eltemetted magát és ét- len-szomjan, lélegzés nélkül fekszik a föld alatt anélkül, hogy ennek bármilyen karos következménye lenne szervezetére. Tahra bey most Párásban az idény hőse. A bey csodálatos dolgokat ir a lapban. Azt Írja többek között, hogy homokkal megtöltött koporsóban napokat tud a föld alatt tölteni. Egyébként is — Írja — a fakirok közt mindennapos dolog, hogy egyikük vagy másikuk elevenen eltemetted magát. Az eletemetett élő test — mondja tovább — az ernyedtségnek olyan fázisába kerül, hogy csak egy hajszál választja el a szervezet .felbomlásától és a lélek tovaszál- lásától. Az elevenen való eltemetést, a kata- lepsziát — írja Tahra bey — máir a régi Egyiptomiban is gyakorolták, részben gyógyítás, részben a bűnösök büntetése céljából, mert Eegyiptómban nem ismerték a halálbüntetést. Ez a rendszer megrövidítette az élet tartamát, minthogy az a páciens, aki egy évig marad eltemetve, két évet veszít az életéből. Ezzel szemben — Írja Tahra bey — ha az elevenen való eltemetést többször, de rövldebb időszakaszra alkalmazzuk, használhatunk yele a szervezetnek, mert a tetszhalál egyúttal mélységes pihenést, nyugalmat is jelent. Páris, augusztus 21. A spaai konferencia idején, amidőn a szövetségesek a Németország által szállítandó szénmennyiség és a jóvátétel! kulcs megállapítása felől tanácskoztak, az egyik francia újságíró azt találta Írni, hogy Anglia miniszterelnökének sohasem szabad elfelejtkeznie arról, hogy elsősorban szénkereskedő! Anglia akkori miniszterelnöke, Lloyd George kissé érzékenyen vette ezt a megállapítást, amely odakonkludált, hogy Anglia szövetségeseinek érdekeit kíméletlenül alárendeli az ő kereskedelmi érdekeinek — és magához kérette a cikk íróját. Egy bizalmas beszélgetés keretében Lloyd George nagyon meggyőzően hivta föl a francia ujságiró figyelmét Anglia jelenlegi súlyos válságára és „Anglia elpusztult területeire.11. Anglia földje nem bírja eltartani jelenlegi lakosságát; a legfontosabb élelmicikkeknek csak a felét termeli, a másik felét Angliának a külföldről és gyarmataiból kell beszereznie. Ezeknek a külföldi cikkeknek a beszerzésére okvetlenül szükséges, hogy Anglia fedezetet találjon saját exportjában, így lett a szénexportálás kérdése Anglia hamleti problémájává. „Export or star- ve“, — exportálni, vagy éhenhalrd, — ismétli meg a Times most, öt évvel a spaai konferencia és I.loyd George után. Ezek a hangok és Anglia külkereskedelmi krízise a franciákat nagyon fogékonnyá tették Anglia gazdasági problémái iránt. Az angol szénbányászok sztrájkja, illetve az angol—francia háborús adósságok tárgyalása alkalmából a francia közvélemény fokozott figyelmet szentel ezeknek a külkereskedelmi kérdéseknek. Amióta az angol font az aranyparitásra emelkedett, most először történt meg — egy juliusvégi napon —, hogy New Yorkban egy centtel esett. Bár ez a baisse teljesen ideiglenesnek mutatkozott,, a francia tőzsde érzékenyen reagált reá. Úgy látszik, hogy a franciák hajlandók az angol gazdasági válságot draesetben egy uj nyakkendő-divatot szült. Herriot rég a múlté, de a shottisch nyakkendő-divat még mindig uralkodik. így például a kezdődő rákbetegséget ezzel a módszerrel* el lehetne fojtani, mert a rákos szövetek táplálék hijján nem fejlődhetnek. A fiatal fakirok nevelésében az a vezető szempont, hogy annyira fegyelmezzék szervezetüket, hogy maguktól kataleptákus állapotba merüljenek és eltemettethessék magukat. A mesterek tanítványaikat mór legzsengébb gyermekkorukban munkába veszik és elsősorban szimpatikus idegrendszerükre igyekeznek hatni. Hozzászoktatják tanítványaikat, hogy hosszabb időn át meglegyenek lélegzés nélkül. Tahra bey a tetszhalál egy csodálatos esetét mondja el. Egy barátja még 1899-ben eltemeítette magát Egyiptomban azzal, hogy csak 1925 május 17-én délelőtt egynegyed 11 órakor akar "felébredni Két nappal előbb a tetszhalottat kiásták és kiderült, hogy a test tökéletesen konzerválódott. A kísérlet sikerült. A kiásott fakir egyelőre még nem tud beszélni, meleg vízzel és meleg tejjel táplálják. Remélik, hogy három hónap múlva már egészen rendiben lesz. Tahra bey elmagyarázza még cikkében, hogy az eltemetett élő testet izolálni kell az oxigéntől, mert ez a legnagyobb ellenség. Amikor már a test kihűlt, a szív és a rekeszizom mozgása megszűnt, a kata- leptikus testet viaszréteggel vonják be. ilyen állapotban a legjelentékenyebb incidens is elegendő, hogy a lélek elváljon a testtől. De a lélek és test kapcsolata, bármilyen gyenge is, állandóan megmarad és az előre megállapított időpontban a lélek rejtelmes módon újra átveszi uralmát. Nekünk az a meggyőződésünk, — Írja végül Tahra bey szenzációs cikkében — hogy a halál voltaképp felszállás a derűs égbe. matizálni. „La Cité gémit“ — az angol kereskedelmi körök belenyögnek a súlyos válságba, — mondják Párisban. Némi megelégedéssel állapítják meg, hogy az üzleti élet pang, a külkereskedelmi mérleg föltűnően kedvezőtlenül alakult s a legutóbbi három hónap alatt az angol büdzsé 51 millió font deficittel végződött. És mindehhez járult az angol szénbányászsztrájk. Bizonyos, hogy a széntermelés és szénexport egyik alapja Anglia jelenlegi gazdasági nagyságának. Amig Anglia kezében volt úgyszólván a fél világ szénellátásának kereskedelme, addig Amglia élelmiszerekkel való ellátása is biztosítva volt. mert a szénszál- litó hajók visszafelé való útjukban nyersanyagot és élelmiszereket szállítottak az angol kikötőkbe. A kereskedelmi szállításnak ez a módja olcsóvá tette a szén árát és. elejét vette az idegen konkurenciának, másrészt olcsó nyersanyaggal látván el az anyaországot, Anglia hallatlan indusztriális fejlődését segítette elő a XlX-lk században. Száz éven belül az exportálásra került szén a kitermelt mennyiség 9%-ról 15, 20, 27, 32, majd 36%-ra növekedett fe!. Ezek a számok mutatják a szigetország növekvő szükségletét külföldi nyersanyagokban és élelmiszerekben Amint már említettük, a francia közvélemény nagyon élénk figyelemmel kísérte azt,, amit lapjai a brit szén drámájának neveztek. Minden francia politikus, közgazdász, vagy ujságiró azzal az adattal dolgozik, hogy a mai angol szénexport valamivel több, mint egy negyedrésze annak, ami a háború előtt volt. A különböző bányászsztrájkok, a 7 órai munkaidő, a háború utáni világgazdasági viszonyok az okai annak, hogy Anglia volt kliensei lassankint elmaradoztak. Hollandia Németországban vásárol szenet, a francia vasúttársaságok pedig már be is szüntették közös irodájukat az angol szénexport központjában, Cardiffban. Maga Kanada is az Egyesült Államokban vásárol. Ehhez járul, hogy az angol benső fogyasztás is csökkent, a munkabérek növekedtek, ellenben a bányamunkások napi produkciója lényegesen csökkent. A bányavállalatok 70%-a deficittel dolgozik és egy év alatt 508 üzem szüntette be a termelést, így több, mint 100.000 munkással növelte a munkanélküliek egyre emelkedő számát. Ilyenek után Párisban bizonyára nem fognak csodálkozni azon, hogy az angol pénzügyi politika továbbra is hajlandó arra, hogy a pénzügyi áldozatok kikerülése érdekében visszautasítson mindenféle kísérletet a szövetségesek közti adósságok redukálására. A szövetségek és fölszabadító háborúk ideje már elmúlt. Most mindenekelőtt élni kell. „Vivre d‘abord!“ Most már véget ért az az egész antant* ideológia, amire a háború és a szövetségek alapítva voltak. Az egyes államok immár visszanyertek jogukat a kizárólagos és teljes nemzeti öncélusághoz és az erőgyűjtéshez A nagy nyugati nemzetek külpolitikáját ez a tétel fogja irányítani az elkövetkezendő nemzetközi tárgyalásokban. Minden más; ákno* dozás, frázis, vagy irodalom. Franciaország* naik élnie kell mindenek előtt; elsősorban, másodsorban és mindig csak önmagára gom dőlni. Ez a szempont kell, hogy vezesse a francia államférfiakat, úgy a biztonsági kérdés, mint a szövetségesek közti adósságok k é r elé sé nek t á rgy:al á s ában. Ha angliának külkereskedelme és szinipa- ra súlyos válsággal küzd, ez nem jelenti azt, hogy Franciaországnak a biztonsági tárgyalásokban tekintettel ken lennie Angiig helyzetére is. Ellenkezőleg, Anglia jelenlegi krízisét a francia diplomáciának minél kiméletlencbbül ki kéül li.wiálni. Vivre d'abord! íme ezeket ajánlja a francia köztársaság legelső lapja, a Temps és ez a tanács megfontolandó- Úgy látszik a háború utáni dip* lomácia első szakasza már lezáródott és ezzel megkezdődött a leplezetlen készülődés a nemzeteik újabb erőgyűjtéséhez- De „„.kor a franciák egyik szemükkel az angol szénbányák tespedését figyelik, ugyanakkor Németország felé is odafigyelnek. A lapoknak az a híre, hogy a német vegyészeinek sikerült a szén cseppfolyó'sitásámak régi problémáját megoldani, Párisban rendkívül nagy figyel* met kelt. Ez természetes is. Ha ezek a hírek igaznak bizonyulnak, akkor olyan fontos felfedezés előtt állunk, amelynek -hatásai belát- hatalanok: a szén, ez a fekete közeg/ úgy lát* szik bele fog szólni az emberi történelem me* petébe és újabb irányba terelheti azt. Ha Németországnak sikerül a szénből ben- zint, illetve a motorok működéséhez szükséges olajakat előteremteni, akkor nemcsak függetleníti magát a külföldi piacoktól, amelyekre eddig rá volt utalva, hanem egész gazdasági/ politikai/ sőt katonai éle* tersek is uj utakat nyitott. És amíg a diplomaták biztonsági szerződésről, nemzetközi jogi formulákról tanácskoznak, azalatt a szén észrevétlenül meg fogja változtatni a világ menetét és revideálni fogja azokat a békeszerződéseket, amelyek nem számoltak a népek és a természet orga* nikus törvényeivel. A sztrádáid francia banüfiszfviseidh csatározásai a romirsíftti Marseilieban megakadt minden forgalom Páris, augusztus 21. A francia banktisztviselők sztrájkja, amelynek kitöréséről! an- nakidején beszámoltunk, ma már huszadik napja tart. Az utóbbi napok folyamán a csendesen megindult munkabeszüntetés egyre harciasabbá vált s tegnap Párisban komoly összeütközésekre adott okot. A Luxemburg- íéren a rendőrség alig tudta megakadályozni a tüntetőket, hogy egy bankba ne nyomuljanak. Más helyütt a banktisztviselőknek sikerült a rendőrkordont áttörniük, így főleg a nagy boulevardokon, ahol több bank berendezését teljesen tönkretették. Egy esetben a rendőrség és a sztrájkolok között verekedésre került a sor s a banktisztviselők a kevés számban megjelent rendőröket lefegyverezték. Egy rendőr súlyosan megsebesült. Marseilleben a villamosvasút alkalmazottai és a szállítómunkások 24 órás sztrájkolt hirdettek a banktisztviselők mellett, úgy, hogy a városban minden forgalom megállt. Franciaország többi nagy városaiban is veszedelmes méreteket öltött a banktisztviselősztrájk. amely ma már általánosnak mondható. Különösen nagyjelentőségű ez a sztrájk ma, amikor Franciaország igen kedvezőtlen gazdasági helyzetben van és a pénzügyi élet intenzivitásától nagyon sok függ. ■9%scóvMa(í^^Bk^ip ___ Huszonöt évig elevenen eltemetve Tahra bey, indiai fakir szenzációs cikksorozata az okkultizmusról — A katalepszia mint í gyógymód — A fakirizmtis csodál Szén, és arany Anglia küzdelme a szénhegemóniáért — „Export or starve“ — Franciaország kárörvendő magatartása
