Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-22 / 188. (931.) szám

g? $%kéirJ&e$mffirxjwf Szombat, augusztus 22. Nagusrob a sioAM bengresszHson Prága, augusztus 21. Tegnapi számunkban beszámoltunk a stockholmi „praktikus keresztény világkon­gresszus" megnyitásáról, mely az egész vi­lág protestánsainak érdeklődése mellett folyt le a svéd íövárosban. Ez a megnyitás augusztus 19-én volt s ma, 48 órával utána, a posta már nagy csomagot hozott nekünk a kongresszusról, melyben tudósitónk számos érdekes dokumentumot küld az ünnepségek­ről. Megtudjuk, hogy magyar részről kik vesznek benne részt; ott van Raffay Sándor dr. budapesti evangélikus püspök, Antal Gé za dr. dunántúli református püspök, Bohéí Elek dr. budapesti egyetemi tanár, Patay György dr. nngi egyházmegyei gondnok, Kaas Albert báró, magyar nemzetgyűlési képviselő s még számos előkelőség, akiket Török Béla követségi tanácsos, a stockhol­mi magyar követség ügyvivője, a kongresz- szus megnyitását megelőzőién estélyen fo­gadott. Tudósítónk beszámol arról, hogy mily bőséges pénzösszegek állnak a konfe­rencia rendelkezésére, ami nem is csodála­tos, mert hisz Carneggie-ailapitvány az egész. A svédek pedig igyekeznek minden vonalon kitenni magukért, a kongresszuson megje­lenteket a legmegkülönböztetőbb vendég­szeretetben részesítik, minden kedvez­ményt megadnak számukra s igyekeznek a Stockholmban való tartózkodást minél ked­vesebbé tenni előttünk. A konferencia lefo­lyásáról még be fogunk számolni tudósí­tónk jelentései nyomán. Srobár rózsahegyi kudarca Mandátumért házal a nagy honalapító — Korcsmárosok verbuválása — A tanitók cserbenhagyták Srobárt Szlovénszkó első konzulja, vagy Cézár­ja, a halhatatlan Vavró — Írja a Slovák — nagy ünnepelte tésben akarta magát részesit- tetni Rózsahegyen, ott, ahol megkezdte kar­rierjét, úgyis mint medveanatómus és úgyis mint honalapító. Már egy hete, hogy Liptó- bán jár Srobár és mandátumot keres magá­nak fegyvertársával, Jancsekkel együtt. Jan- csek a képviselőházban, Srobár a szenátus­ban akarja magát első helyen jelöltetni. Mint* hogy a pozsonyi kerületben már nincs mit keresniük, most a Szepességen s Liptóban házalnak. Múlt héten Liptószentmiklósra hív­ták össze a korcsmárosokat, azután pedig 200 tanítót Rózsahegyre, hogy feleskessék őket a rolnicka strandra. A kísérletezésre na­gyon jó időt választott Srobár. Az iskolare- ferátius elbocsátja a tanítókat és Srobár most AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA&AAAAAA Itrsicliclcl mindenki csak Galprik és lm bankházában mi Brafisiava, PaűsiICssá ui. Telefon 1920 és 23(j;. „ a tanítóikat akarja megnyerni, párjá uk. Két­száz tanító közül azonban csak tizenöt jelent meg. Leültek az asztalhoz. Srobár beszélt az iskolákról s a tanítókról, csakhogy még az a tizenöt tanító sem hallgatta meg frázisait. Az első szlovák miniszter nagyon kényelmetlen szituációba került, senki sem tapsolt - neki mindenki hallgatott. Srobár fogta a kalapját és Jancsekkel együtt eltávozott azzal, hogy j nem akar senkit sem untatni. Három tanító iratkozott be mindössze az agráriusokhoz, a többiek hűek maradtak régi pártjaikhoz. A SJováik megjegyzi, hogy Srobár és az egész kormány takarékoskodni és gazdálkodni akar. Rózsahegyen van tiz elsőrendű iskola. A huszitáknak azonban nem tetszik a katolikus sem pedig a luteránus és zsidó iskola és jól­lehet minden felekezetnek megvan a saját is5 kólája, mégis fölállítottak egy újabb négy- osztályos iskolát, amelybe eddig 16 növen­dék iratkozott be- Az iskola igazgatója kor- tesuton jár a hivatalnokoknál és növendéké5 két verbuvál az állami iskola részére. Az is­kola már felépült, a tanhói állásokat csehek­kel töltötték be, csak tanítványokat nem tá­lé Inak­Prága, augusztus 21. Parlamenti tudósítónk jelenti: A politikai pártok nagyban készülnek a választásokra és az egész köztársaságban megkezdték a jelö­léseket. A lapunkban már közölt jelöléseken kivül újabban arról értesülünk, hogy a cseh szociáldemokratapárt Pardubitzban Srba köz- munkaügyi minisztert jelöli. A párt elnökét, Nemeo Antalt pedg szenátornak jelölik. A cseh nemzeti szocialisták Klofácot a képviselőházba akarják behozni. Franké mi­niszter Pardubitzban lesz listavezető. A Bubnik-párt önálló listával megy a választásokba, Brünnben Roucek képviselő és Stodolár legiomárust jelöli, mig Prágában valószínűleg Bubnik lesz a listavezető. A kommunisták Brünnben újból csak Bu- rián képviselőt jelölik, valamint a baloldali radikális Chaberát és Vlotarkanét. A nemzeti demokraták Morvaországban Bafa cipőgyárost, Olmíitzben pedig Fischer polgármestert állítják listájuk élére. A német parlamenti képviselők körében is nagy ^személyi változások várhatók. A német nemzeti szocialista párt, amely maii­dé Limigyarapodásra számit, egy biztos kerü­letben Wollschak tanárt jelöli. A német nem­zeti párt pedig egyik erős kerületében Walter teplitzi polgármestert akarja listavezetőnek állítani. Schollich képviselő olyan kerületben lép föl, amelyben a német agrár pártnak is jelöltje lesz, vagyis nyilt választási harcra kerül a sor a német agráriusok és a nemzeti- pártiak között. A német agráriusok választási esélyei kedvezőek s közös listával mennek a német iparospárttal. Uj embert is ■ jelölnek Jannausch párttitkár személyében. A német szociáldemokraták Karlsbadban jelölik a súlyos betegségből felépült Hillebrand kép­viselőt, Bodenbachban pedig Czech dr., a képviselőház jelenlegi alelnöke lesz a német szociáldemokraták listavezetője. A német kommunisták Relchenbergben Kreibich kép­viselőt és Aussigban Wiinsch szerkesztőt jelölik. / Súlyos hríflha Csehszlovákia liiipolifiháiárél az oroszohhal szembe® Prásek lapja a „de jurew elismerést követeli — Még a szovjeten keresztül is meg kell teremteni az orosz nemzettel való kapcsolatot Prága, augusztus 21. A Napravo, amely az ultrakonzervatív Prasek-párt lapja, feltűnő és érdekes cikket ír a mai Oroszország és Csehszlovákia vi­szonyáról. A cikk elsősorban szemére veti a kormánynak, hogy még m.a sem ismerte el de jure Szovjetoroszországot. Téves és helytelen az a nézet, hogy nem lehet és nem szabad Szovjetoros zugot de jure elismerni, mert az orosz kormány s annak módszerei nekünk nem tetszenek. Itt legfeljebb arra kelletne nagy súlyt helyezni, hogy az orosz kormányzás rendszere nálunk be ne követ­kezzék. Helytelen tehát egy nemzetet annak kormányával azonosítani, mert hiszen a kormányt elmozdíthatja a nemzet, ma­ga a nemzet azonban megmarad. Ha Csehszlovákia de jure elismeri Szov­jetoroszországot — írja a Napravo — ez csak annyit jelentene, hogy a jelen pillanat­ban kénytelen ezzel a kormánnyal tárgyalá­sokba bocsátkozni s vele a diplomáciai vi­szonyt fentartani, hogy magával a nemzet­tel a kapcsolatot megőrizhesse. Téves egyes pártoknak az a felfogása, hogy a szovjet­kormánnyal nem szabad a diplomáciai vi­szonyt fentartani, mert hiszel! ilyen felfogás mellett az angol, svéd, norvég, dán vagy olasz királyságok kormányainak sem volna szabad azon országok kormányaival érint­kezniük, amuilyek száműzték királyukat. A Napravo ezután példákkal bizonyltja, hogy Oroszország ma tulajdonképpen ugyan­olyan külpolitikát folytat, mint Anglia és Franciaország Amiért az orosz kormány sikereket ért el Ázsiában, nem lehet azt állítani, hogy Oroszországnak kevesebb joga van Ázsia beliigyeibe avatkozni, mint akár Angliának vagy Franciaországnak. Hiszen Anglia és Franciaország csak azért haragszik Orosz­országra, mert féltik az ázsiai egyeduralmu­kat. Oroszország ázsiai sikereivel vissza akarja szerezni európai pozícióját. Oroszor­szág látja, hogy a kínaiak elégedetlenek az angolok „kiszipolyozó" politikájával s ezt az elégedetlenséget igyekszik kihasználni arra, hogy a hatalmat átvehesse Ázsiában. A szovjetkormány sikere az orosz nép sikerét jelenti. Ezt be kell ismernie Kerenszkinek és Nikolaj Nikolajeviosnek is. Mert ha ezek arra számítanak, hogy egyszer mégis csak meg­buktathatják a jelenlegi szovjetkormányt, talán van annyi Ítélőképességük is, hogy jobb egy „berendezett gyárat" átvenni, mint egy örökre elpusztított országot. Ezért hibáztatja a Napravo a csehszlo­vák kormány külpolitikáját Oroszországgal szemben. A Vág szabályozása Turócszentmárton, augusztus 21. Ifjabb Jánoska György dr. a Národni Novinyben a Vág szabályozásának kérdésé­vel foglalkozik és azt írja, hogy a Vág sza­bályozása alatt már a forradalom előtt is nemcsak a Vág, hanem mellékfolyóinak sza­bályozását is értették. A Vág már olyan sok kárt okozott és olyan erős a sodra, hogy az ideiglenes szabályozás nem elegendő. Más a kérdés a városoknál és más a vidéknél. A városok önmaguk rendezik féliig-meddig a folyó medrét, a vidéken azonban senki sem törődik a veszély elhárításával. Nem lehet tehát a szabályozást a községekre vagy a járásokra bízni, hanem az államnak kell azt elvégeztetni. Egyes községek gondoskodnak ugyan arról, hogy a folyómedreket rendbe- hozzák, de -ez sem teljes munka. Ez az álla­pot nem maradhat igy Szlovenszkón. A me­gyéknél kell tehát megkezdeni a szabályozás keresztülvitelét, mert ha a munkához komo­lyan fognak hozzá, úgy több évig eltart, áruig befejezik. Legelsősorban a Vágba ömlő patakok és folyók medreit kell rendezni s azután kell hozzáfogni a Vág szabályozásá­hoz. Jánoska rámutat arra, hogy a kormánv Csehországban sokkal többet áldoz a folyók szabályozására, mint Szlovenszkón. Minden országban, ahol a kormány komolyan törő­dik a uénnel, szabályozod folyókat találunk, egyedül mi vagyunk kivétel. & ZeppsliE-uiiiielí luDlteBüiia Friedrichshaien, augusztus 21. Tegnap volt 25 éve annak, hogy Zeppelin gróf első léghajója levegőbe emelkedett a Bodeni ta­von. A jubileum alkalmából a Zeppelin-mü­vek nagyarányú emlé künn épség eket rendez­nek, melyek megnyitása tegnap volt. Ecke- ner dr. tartotta a megnyitó be.szédet, majd Colls mann, a Zeppelin-konzem igazgatója beszélt. A jelenlévők mind annak a meggyő­ződésüknek adtak kifejezést, hogy a nagy­arányú, értékes müveket mégis csak meg fogják hagyni és nem semmisítik meg, amint eredetileg az antant kívánta. A szívarosláda Első Szerelmem hiteles története Irta: Tersánszkyné Molnár Sári. Ma egy szív áros ládát amolyan „béke- Kebeli" ládiikót láttam meg. Tetején a szo­kásos kép: tenger, pálmafák, napsütés, hajpo- rosdejü férfi ... és igy jutott eszembe első szerelmem története. * Bizony az régen volt, amikor nagyapám házában laktunk, aki mérhetetlenül gazdag volt és-engem rajongásig szeretett, pedig ko­misz kölyök voltam. Ha a nevelőnőmnél konfliktusom volt, a szobalányt megvertem; vagy megmartam, jobbnak látták, hogy nagyapámhoz fordulja­nak megtorlásért, mert ő egy kis ajándékkal, miegymással mindég orvosolta az ügyeket. Bezzeg a ki ismeretlen volt a szokásokkal és apámhoz szaladt panaszával, végignézhette: hogy veri el apáim rajtam a port s a végén be kellett érnie a bo cs án a tké ré se mm cl. Sokszor, gondolom, ezért vadítottak s hagyták megci­báltatni magukat tőlem; hogy ajándékhoz juss sanak. S még nagyapám büszkesége is meg5 kapta a magáét, mert elmondhatta: — Olyan ez a lány, mint két fiú! Szóval, amit édesapám a nevelésemen javított volna, nagyapám elrontotta. A szobámban alig fertőnk a rengeteg játéktól s a minden-déli versért, ami .apám­tól kijárt, mert neveletlen voltam, vagy go5 romba; nagyapám mindég újabb játékkal en­gesztelt ki, azonfelül, hogy apámmal össze­zördült a különböző nevelési módszerek fö­lött. Volt egy fekete ébenfából készült, réz5 zel, gyöngyházzal kivert muzsikaládám, melynek fémhengerén, apró, sárga és vörös­réz-darazsaik verték ki a melódiát- Műsor is volt benne. A sok dal közül csak erre a ket­tőre emlékszem: ;,Carmen" és „Erdő, erdő. aürü erdő árnyában . . ." Ezt a kettőt is, azt hiszem, azért jegyeztem meg, mert ötéves kis fejem minden tudása és betiiismerete ed5 dig terjedt s mert ott zakatoltak; a megszo­kás és dallamosságuk miatt, az .agyamban­Egyik nap is, táu éppen születésem ötö­dik évfordulóján, csúnyán kikaptam s apám ebéd helyett; elzárt a padlás szájába. Megtör­tént ez többször is s nemngen bántam más­kor, mert felmásztam a lépcsőkön a diószsá­kok ig s a fogammal törtem fel a diót, and szintén tilos és büntetendő cselekedet volt,' Ezen a napon különösen fájhatott ez, sírtam is, maszatos lehettem, mikor végre jött az én drága szabaditóm, nehéz, rengő léptekkel, kacagva a karjába kapott és vitt be, egye­nest a szobájába. Szokása volt az öregurnak, minden ebéd után, újra beil.latositani magát, friss zsebken­dőt venni, a bajszát felpödöruű szivarral én pénzzel ellátni magát a délutáni kártyapar* tira. Most is végignéztem ezt a műveletet, mint már annyiszor és kissé durcásan szól­tam oda, mert még ma nem kaptam meg a szokásos ajándékot: — Nagyapa! En ma rossz voltam s nem kaptam semmit! — Hehe! Kicsi Anyám, hát mit vegyen neked nagyaípád? — Azt a szivaros skatulyát akarom! — és rámutattam arra a lapos, jóillatu ládikóra amiből épp az előbb rakta meg tárcáját és olyan még nem volt nekem. — Na vidd Kincsem, vidd! — mondta és bizonyára csodálkozott hogy milyen szeré­nyen beértem ma ezzel a kevéssel­Persze, a gyermek néha szívesebben el­játszogat egy fadarabbal, díszes, cifra bábu5 n ál. ín meg vittem a zsákmányomat, szalad­tam vele a szobámba. A nevelőnö ott horgolt az ablaknál s nem sok ügyet vetett rám. Mikor leültem végre, akkor vettem osak szemügyre a skatulyát*s megbüvölten, csön­desen maradtam helyemen. A szivarosláda illata összevegyült a fe­jemben a belső lapján való, lenyűgöző kép5 peh ami huzta-vonta a tekintetemet. Mintha az illat, ez a fanyar, kellemes, kissé csípős szivarillat a képből áradt volna 9 fekete se- lycmkabátos, fehér jabot5 s hajporos-fejü, göd- rösáilu, szép férfi képéből. Ilyet még nem láttam! Egyszerre elfo­gott valami hallatlan és eddig nem tapasztalt: — Hol van ez? Jaj de szép! Én oda­akarok menni! Dühítő és bizonytalan érzés volt, hogy nem mehetek hozzá, nem játszhatem vele. Odamentem a nevelönöhöz s ravaszul csak a táj képét mutattam meg, úgy kérdeztem: —• Hol van ez? Ki ez? \ nevelőnö közömbösen nézett a képre s oly fura, idegen és uj volt a szó, amit mom cl ott: , — Délamerika. Felkaptam ezt a muzsikás szót s úgy dú­doltam Carmen dallamára: — Dél ame ri ka, Déla meri ka, déla meri ka, Déél ame ri ikaa . • . Beleszerettem. Az nem volt, nem lehe­tett más érzés.; ahogy én szótlanul bámultam azt a férfiképet. Valami mérhetetlen jóság jött rám és idegen, érthetetlen gondolatok szántottak bennem- Ez csak szerelem lehe­tett! — Én jó akarok lenni! „Ezt‘ meg akarom csókolni és szeretni! Ezeket gondoltam, tán jóórája ott, szem­lélődésbe mélyedten. A kisasszonynak tán feltűnhetett, hogy szokatlanul csendesen s jól megvagyok egy­helyben, föliibém hajolt hát, megnézte, min bámészkodom oly magamfeledten. S én, mintha féltenem kellene titkomat s rejtenem azt az embert, hirtelen gondolattal megszivtam a fogamat, ráköptem a képre és a mutatóujammal kezdtem dörzsölni s ka­parni, mint a levonódcépet szokás, mig csak el nem tűnt. Én láttam még sokáig, de másnak nem volt szabad meglátnia soha. Azóta már csak földi embereket szere­tek- európaiakat — s nem vágyom már Dél- aimerikába, merthogy az ottani politikai vi­szonyok . • . . . • noshát.^ez volt első szerelmem tör­ténete. JtelülsueBc ®». f®€Éjri€®i€ A koalíció és az ellenzék csehországi listavezetői. — A német jelölések.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents