Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-20 / 186. (929.) szám
Csütörtök, augusztus 20. "lég laíitéig á llisz-iászlé Prága, augusztus 19. Mint ismeretes, a Marmaggi-üggyel kap* csői atban az volt a cseh néppárt és a Vatikán együk legsúlyosabb argumentuma, hogy a prágai várban, amely az államfőnek a szék* helye, a Húsz-ünnep alkalmával kitűzték a pb roskelyhes zászlót. A miniszterelnökség németnyelvű hivatalos orgánuma: a Cechoslo- wakisdhe Korrespondenz most magyarázatképpen a következőket írja: Általánosan ismert dolog, hogy a várban a hivatalos alkalmaknál kitűzendő zászló részére külön hely van len tar tv a. A Húsz zászlót a Húsz-ünnep alkalmával nem ezen a helyen tűzték ki, ha* nem Masaryk elnöknek privát lakása fölött lengett. Végül azt írja a lap, hogy talán csak nem akarják a köztársaság első polgárának elvenni azt a jogát, amely minden más polgárnak megvan, hogy tudniillik olyan színeket és szimbólumokat válasszon magának, amelyekhez a törvények határain belül kétségtelen joga van. A prágai várban tehát a miniszterelnök sajtóorgánuma szerint kétféle lakás van: az elnök állami lakása és magánlakása. h hereszféRBSZMíallsta választási frontról Népgyülés Felbáron — Schusí^r János beszéde Az országos keresztényszocialista párt pozsonyi központja szépen sikerült gyűlést tartott a napokban Felbár községben. A gyű* lésnek és az elhangzott beszédeknek misszió- szerű hatásuk volt az egyjegyűit, nagyszámú hallgatóságra, mert a község sokáig kom- punista hitegetéseknek: volt az áldozataA gyűlést a templom előtti téren a dél* előtti istentisztelet befejezése után Nagy Péter síilyi elnök nyitotta meg, míg az első szónok Schuser János központi helyettes főtitkár volt, aki beszéde elején a keresztény esz* me, a keresztény gondolat nagy átalakító erejéről s annak feladatairól beszélt. A keresztény igazságosság parancsolja, hogy az itt élő magyaroknak a többi nemzetekkel szemben necsak egyenlő kötelességeik, de egyforma jogaik is legyenek. Igazságtalan zaklatásnak minősítette azt, hogy amíg pld- a cseh- és morvaországi nemietek szabadon használhatják nemzeti színeiket és zászlaikat addig a magyaroknak ezirányu kívánságait ir* redentizmnsnak minősítik. A magyar nép sorsának útja tövisekkel van tele és e töviseket Sűrítettjeid mindenka csak fisiieri és Tsa íjíiüíbímüi vesz, Oraiislawa, HeeSssIíisá ni. Telefon 1920 és 23(, . ímfvvvvvvvvmmwmvvvvvvw az útból felszedni és eltávolítani minden magyar embernek kötelessége. • Közös munkára hívja fel a magyar földművest, iparost és magyar munkást is, akit a kormány telepítési akciója a kenyerétől foszt meg. A mindenható kormánykoalíció húsos fazék a repe* dezik és most azt kívánják a magyar néptől hogy a hátával tartsa és védje a fazekat a széteséstől. Már pedig a magyar nép a mai kormányzati hatalmasoktól semmi jót nem várhat, tehát nem is érdeke őket támogatni. Sohuster János nagyhatású beszéde után Gálffy István munkásszónok beszélt a nagyszámban megjelent keresztény földmunkásokhoz. Beszédében foglalkozott a kér, szocialista párt munkásprogramjával és azzal, hogy a kér- szocialista pártban meglévő keresztény munkásszervezeteik segítségével a kérész* tény munkás jobban meg tudja védeni igazát, mintha forradalmi alapon szervezkedik. Énekes László körzeti titkár foglalkozott a választási rendszer igazságtalanságaival, a szlovák és magyar nép egymásra utaltságával. Beszéde végén pedig magyar kulturális sérelmeket sorolt fel és végül ama reményének adott kifejezést, hogy a felbári tem* plombán a magyar gyermekek újabb ezer év után is magyarul fogják dicsőíteni az Istent. A nagy hatást és lelkesedést kiváltó nép- gyűlést Nagy Péter, a síilyi helyi szervezet elnöke zárta be. A központi kiküldöttek a délután folyamán átmentek Deresikára, ahol aznap éppen búcsú volt és ezt az alkalmat használták fel felvilágosító munkára. Az afférok országaA sok politikai affér azt eredményezte, hogy Amerika vonakodik Mtelt adni az országnak — A koalíció üldöztetés! mániám Prága, augusztus 19. A Napravo érdekes és szellemes vezércikkben foglalkozik a mai agyonafférozoít belpolitikai helyzettel. Éles maliciávaij sorolja föl a koalíció által előidézett különböző afférokat, amely végül is azt eredményezték, hogy az ősszel létesítendő Nemzeti Bank részére az amerikaiak nem akarnak hitelt adni. Az affér szó mellett — írja a Napravo — egy újabb szót kell majd a jövőben a cseh nyelvben meghonosítani és ez az: „agyonafférozva“. Nem azért, mintha talán újabb afférok már nem következnének, hanem ellenkezőleg, mert az eddigiekből ismét mások keletkeznek. Miért? Mert ősszel meg kellene kezdenie működését a Nemzeti Banknak. Eddig már ötvenmillió dollár kölcsönt kellett volna inkasszálni a bank részére. A kormány tárgyalt és tárgyal ma is, de mi az eredménye az egésznek? Az amerikai bankárok azt mondják: „Nem adunk hiteit, mert nyakatokon vannak a választások s a helyzet az országban nagyon bízóny- talan“. így keletkezik az ,,agyonafférozás“. Nyakunkon vannak a választások — írja a Napravo — és pedig teljesen abnormális viszonyok között. Kiafférozták a választásokat. Először volt az agrárvám-affér, azután jött a Husz-affér és történjen bármi, afférnak lennie kell, hogy legyen miért egymás között veszekedni. Tehát addig afféroz- tak, amíg agyon nem afféroztak mindent. Csupa affér. A parlament munkaképtelen — mondják maguk a négyzetre emelt koalíciósok, a szociáldemokraták erre azonnal a választások után kiabáltak. Nem a kommunisták, sem pedig a többi ellenzék, nem is a németek ellenállása, sem pedig a magyarok, hanem egyedül maga a koalíció idézte elő ezt az agyon- afíérozott helyzetet. Csodálatos dolog, de úgy van, hogy az ellenzék sokkal nyugodíahb és meggon- doltabb a kormánynál. A kormánynak és a kormánypártoknak van egy fix ideájuk. Mindig szidja őket valaki, állandóan merényletet terveznek ellenük s a végén már figyelmeztetni fog kelleni a prágai henteseket, hogy ne essenek kétségbe, ha azt fogják róluk állítani, hogy sonkáikat mtroglicerynnei öntik le s ezzel merényletet követnek él a köztársaság ellen. Mindenütt ellenséget látnak és ha valahol nem találnak, akkor gyorsan kiprovokálják. Ez történt a napokban is. A katolikus püspökök támadják a szociáldemokratákat, nemzeti demokratákat és nemzeti szocialistákat. Mivel? — kérdi a Napravo. Kiadtak egy pásztorlevelet, amelyben nyugodtan és teljes igazmondással megállapítják a különbséget a katolikusok és nemkatolikusok között. Értelmes országban ezt teljes nyugalom fogadta volna. Miért ne fejthetnék ki a püspökök álláspontjukat hívőik előtt? Akinek nem tetszik, legfeljebb nem hallgatja meg őket. Mindenki azt csinálhatja, amit akar. ha természetesen nem ütközik a törvénybe. Nálunk azonban már nem élhetnek afférok nélkül. A püspökök pásztorlevele miatt azonnal alarmot fújnak, a belpolitikai helyzet bizonytalanná válik s — a külföld bizalmatlan lesz az országgal szemben. Mindenki ellenséget lát embertársában, pedig végeredményben egyenlőek valamennyien. Legalább is a külföld igy Ítéld meg a helyzetet, amikor azt mondja: „Valamennyien egyenlők! Az egyik tizenkilenc, a másik egy hiján húsz, Nem hiszünk már senkinek sem“. A kormányon levők a sok affér miatt nem látják saját hibáikat s ma úgy áll a helyzet, hogy ősszel még a Nemzeti Bankot sem lehet törvénybe iktatni. Hová iseíl m elemi pusztító sok által okozott károsa? bejelenteni Prága, augusztus 19. Az árvízkatasztrófa kárvalottjai tanácstalanul állnak s nem-tudják, hogy az elemi pusztítások által okozott károkat hogyan és kinél jelentsék be. Mindenféle segély iránti kérvényt a községi hatóság utján kell beadni. A létérdek megvédésére szolgáló sürgős segélyt a bel* ügyminisztériuimitól kell kérvényezni.- Ha mezei károkról, az állatállományban esett károkról és általában mezőgazdasági károk megtérítéséről van szó, úgy ezért a földrni- velésügyi mimisztériumhoz kell fordulni. Akiknek lakásuk, házuk ment tönkre és az építkezéshez kérnek segélyt, azok a népjóléti minisztériumhoz intézzék kérelmüket. A köz* ségek, amelyeknek vagyonuk tönkrement, vagy egyéb károkat szenvedtek az árvíz következtében (községi utak/ kertek, házak stb.), azok a járási főnökség utján a zsupáni hivatalokhoz terjesszék be kérelmeiket. Az adók leirása, vagy elengedése iránti kérvények a törvény értelmében 8 nap alatt nyújtandók be az illetékes adóhivatalnál. Seipel cxKaieceHár. bíboros lesi Rómában Becs, augusztus 19. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Politikai és diplomáciád körökben azt a hírt kol- portáiják, hogy Seipel Ignác dr. preláius, Ausztria volt kancellárja, a kormányzó keresztényszocialista párt vezére az ősszel megkapja a bíbor ősi süveget. Ezzel egyidejűm Seipel exkanceltár visszavonul a politikától és Rómába költözködik, ahol tagja lesz a kardinálisi kollégiumnak. Seipelnek a Vatikán a német kardinális szerepét szánja a kollégiumban. Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy Seipel legutóbbi párisi utazása ezzel volt összefüggésben. Seipel közöite a tervet Painlevé francia miniszterelnökkel és egyúttal biztosította arról, hogy mint a kollégium német kardinálisa nem fog francia-ellenes magatartást tanúsítani, hanem minden befolyása arra fog irányulni, hogy közreműködjék a francia és német nemzet kibékülésében. A P. M. H. bécsi tudósítója iparkodott hiteles értesüléseket szerezni a kolportált hírről ,a keresztényszocialista pártban. Kérdésünkre azt a választ kaptuk a párt néhány vezető tagjától, hogy egyelőre nincsen módjukban sem megerősíteni, sem cáfolni. Tény, hogy Seipel biborosi kinevezése és Rómába való költözése keresztényszocialista körökben is szóbeszéd tárgyát képezi. — (Novák kereskedelemügyi miniszter Szlovenszkón.) Az ötödik nemzetközi Duna* vásár ünnepélyes megnyitásán Noválk kereskedelemügyi miniszter is résztvesz. Rövidzárlat írta: Erdodi Mihály. Pálíalvay utolsónak maradt a vendégek közül. Égő cigarettáját idegesen nyomta bele a hamutartóba. Lola a zongoránál ült. Ki* csit fáradt volt. Álmos. Egy ásiíást nyelt el. — Most már maga is mehet . . . Pálíalvay fölemelkedett. Fanyar volt. Kedv télén. — Kidob? — Maga mindig a legtragikusabb kifejezéseket keresi. Így nem leszünk jóbarátok. Szépen menjen haza. Nem dobom ki, csak éppen nem marasztalom . . . Az unottság, amellyel Lola ezeket a szavakat kisérte, meggyőzte Pálfalvayt. Érez* te, hogy a helyzete itt teljesen kilátástalan. De azért nem adta fel a reményt— Lola • . . engem ne sorozzon azok közzé, akik magát tolakodó lihegésökkel körülveszik, akik magában csak a prédát szimatolják . . . som azok közé, akik úgy röp- dösi.k körül kétes rajongásukkal/ mint legyek a fényt . . . istenem, egy táncosnő . • . egy dómon, aki szédít . . . Lola összehozta festett szemöldökét: — Nézze, Pálíalvay/ unom ezt a beszedet, lássa. Nekem rie magyarázza azt, hogy hová sorozzam magát és valahogy ne képzelj, hogy a maga közeledése rám nézve megtisz- t előbb. rnint azoké, akiket maga annyira lenéz. Ük a szeretőjüknek akarnak, maga pedig feleségnek. Ennyi az egész • . . Pálfalvayt elöntötte a dac. — Valami különbség mégis csak van köztünk. % — Nincs. A házasságban a férfi csak a törvényt tiszteli és nem a nőt. Én már láttam férjet, aki úgy bánt a feleségével, mint] egy utolsó cseléddel és láttam szeretőket, akiknek gyöngédségét akármelyik házastárs megirigyelhetné . . . Engem, édes fiam, há* zassági ajánlattal nem lehet megfőzni . . . Fütyülök rá, tudja . . . Pálfalvayból kitört a keserűség: — Gyönyörű elvek,/ mondhatom . • . Lola felkacagott. Vékony, keskeny szája szétnyílt és Pálfalvynak úgy rémlett, mintha azok az előviilanó, apró fehér fogak szétharapták volna szivében a reménység utolsó morzsáját is. — Lola — mondta Pálíalvay — most.még- egyszer és utoljára kérdezem, akar-e a fele* ségem lenni? Kemény és elszánt volt a hangja, mint ak elkeseredett játékosé, aki úgyis tudja, hogy elveszít mindent. És már szinte az öngyilkosok elszántságával nézett Lola szeme közé. Várta a feleletet, a kegyelemdöfést. Lola ajkát nem hagyta el a gúnyos mo* soly. Sőt mintha enyhe megvetés is vegyült volna ebbe a mosolyba. — Hát nézze, Pálíalvay . . • ' Ebben a pillanatban a csillárfény kialudt. Hirtelen, minden átmenet nélkül hunyt ki a láng és a szobára ráfeküdt a vaksötétség. Ez a deus ex machina elvágta ■ a mondatot, amely már kész volt arra, hogy Pálíalvay szivében megforgassa a kést . . . — Rövidzárlat — mondta Pálíalvay és előkereste zsebéből a gyufát. Remegő kézzel gyújtotta meg a gyertyát, amely a zongora 'kottatartóján állt. Úgy érezte magát, mint a halálraítélt, aki kegyelmi kérvényének elintézését várja. A gyertya imbolygó sárga lángja a siralomház hangulatát lobogtatta és a falra vetődő sötét árnyék mintha fekete gyászpo'Sztóval vonta volna be a szobát. Pálíalvay szeme megakadt a zongora szurok* fényén. És szerette volna ráfektetni a szivét, mint egy koporsóra. Meghalt, kimúlt, vége. A saját temetését csak nem nézi végig? És lassan az ajtó felé indult. Lola felugrott a zongora mellől: — Várjon . • . hová siet? Csak nem hagy most itt, a sötétben egyedül? Pálíalvay visszafordult: — Hiszen nem lesz egyedül. Akit megölt bennem, lássa, az itt m.rad . . • Úgy megyek el, mint egy árnyék, amely leszakadt a falról .... Hangja rekedt volt, tompa: — Lola . • . isten vele . • . — Ne menjen — ijedezett Lola— aka* rom, hogy itt maradjon., érti? Pálíalvay ránézett Lolára. A mosoly, amely a villanyfénybe^ még diadalmasan égett, most kialudt, mintha a rövidzárlat Lolából is kilopta volna a fényt. Hirtelen csend szakadt a szobára. Kint az ablakpárkányon kopogtak az esőcseppek. A szél rázta az üeveget. A gyertyafény bronzvörösen tapadt a bútorokra és Pálíalvay háta mögött a fekete árnyék egészen a menye* r.tiig ért. Lola fázósan luizt ös.„e a vállait. — Üljön le — vacogta — ne menjen még . • • Pálíalvay Lolához lépett. Most egyszerre visszakapta az erejét. Férfias volt és határozott. — Lola, a felelettel még adós maradt... Lola a fotelbe roskadt- A ..fény lefedte arcáról a nagyvilági nő gúnyos fö* lényét, lefagyasztotta róla a mosolyt, a keskeny száj összezsugorodott és a tekintet fakó volt szürke, mint egy megijesztett gyermeké. A villanylámpák démona, itt, a gyertya rőt fényében elvesztette lába alól a talajt és ' alami ösztönszerü félelem szorította össze a szivét— Lássa — mondta Pálfalv..„ — gondoljon arra, hogy egyszer majd kialszik minden fény, amely most még átragyog az életén.., egyszer csak jön majd egy rövidzárlat és akikor jól fog esni ez a kis gyertyafény, aki én leszek maga mellett . . . Lola . . hát egy szót, egy intést legalább . . . Lola lehunyta a szemét. Hallgatta a sza* vakat, érezte, hogy súlyosaik, igen, egyszer jöhet egy rövidzárlat, ez a káprázatos fény egyszer majd kialszik ... és akkor . . . Melegen szorította meg a feléje nyújtott kezet. A gyertyába fúrta tekintetét. A kísérteties láng mintha a végzet árnyékát lobogtatta volna a falakon. Kiégett életének min* den elképzelt nyomora ijesztett rá a bútorok mögül. Megborzongott. — Hát nézze, Pálíalvay . . . A villany hirtelen kigyult. A csillár va* kitó fénye egy szempillantás alatt elnyelte a gyertyát. Lola egyszerre felugrott. Arcára visszarebbent a régi mosoly. Pálíalvay hozzálhatjolt: — Nos? Lola végignézett rajta. A gyertyához lépett- Elfujta: — Ez a válaszom. És hidegen vágta az arcába: — Mehet. Pálíalvay lehajtotta a fejét. Távozott. Az eloltott gyertya füstje vékonyan szivárgott a mennyezet felé.
