Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-19 / 185. (928.) szám

gunk van erre és kötelességünk ebben az irányban dolgozni. A keresztényszocialista párt ebben a tekintetben ki akarja venni a részét a munkából s egyaránt dolgozni fog úgy a katolikus, mint a protestáns egyházi érdekekért. A reáiííoiitika — Nehéz időket éltünk át és még nehéz idők várnak reánk. Amíg eddigi tevékenysé­günk főképp a szervez Kedésből és népünk pofiikat kiműveléséiből állott, ezután olyan munka vár reánk, amelynek már pozitív eredményeiket is kell hoznia. — Ez a gondolat vezette a kisgazdapárt nagy koncepciójú és előrelátó vezérét, Szent* lyány Józsefet legutóbbi megnyilatkozásai­ban és cikkeiben- ö is átélte a magyar poli­tika fázisait, az elsőt, a reménykedést, hogy ,,ez nem maradhat igy“, a másodikat, a két* ségibeesést, hogy „így el kell pusztulnunk" — és most van ereje és bátorsága kimondani, hogyha igy marad is minden, akkor sem fo­gunk elpusztulni, csak dolgozni kell. Szer­vezettség, lelkiismeretes és céltudatos mun­ka mellett nincs okunk félni, hogy elpusztít* lunik. Azonban ölhetett kezekkel sopánkodni és mtmka helyett lekicsinyelni ellenfeleink cél­tudatos munkáját, komolytalanság, íelkiis- meretlenség. öngyilkosság. Én igy értelmezem az ő ,'reálpolitikáját", amely nem a csüggedés, a megalkuvás, ha* nem a komoly munka jelszava­— Jövő munkánk sikere abban rejlik, hogy sikerül-e az ellenzéki pártokat egy kö­zös frontba állítani és az uj parlamentben az ellenzék parlamenti egységét megteremteni. Ehhez meg kell találni azokat az érintkezési pontokat, amelyek tényleg az ellenzéket egyesíteni tudják. Én azt hiszem, hogy az első érintkezési pont volna a nemzetiségi állam gondolata a ma hangoztatott nemzeti állam eszméje helyett, az autonómia, amelyet az összes nemzetiségeknek pórik ülő nos ég nélkül el kell fogadniuk. — Mért ez az ő létüket és fenmaradásu- kat is jelenti a mai államabszolutizmus'sal és centralizmussal szemben. Ezt az álláspontot elfogadhatják úgy a szocialisták, mint a kato­likusok. Tulajdonképpen nemcsak a kisebb­ségek, hanem még a csehek is. A katolikus egyház, és a szocializmus elméleti és gyakor­lati téren az autonómia és az önrendelkezés alapján áll és e tekintetben az utóbbi időben álláspontját többször hivatalosan is leszögez­te­A kér. szoc. párt hivatása — Hat év óta állunk a keresztényszoc’.a* lista pártprogram alapján és ezt támogatják a magyar és szloyák nép széles .rétegei. A vegyesajku vidékeken a keresztényszocialis­ta párt az összekötő kapocs a szlovák, ma­gyar és német lakosság között és a mi pártunk teremtette meg a gyűlölet at­moszférájában a nemzetiségek békéjét, az egymásiráníi lojalitást és szereltet. — Ma már mindenki belátja, hogy Szlo* venszkón nem mehetnek külön utakon a szlo­vákok és magyarok s amíg gazdaságilag egy­másra vagyunk utalva, a centralizmus elleni harcot csak kéz a kézben vívhatjuk meg. Nem lehet kétség aziránt- hogy a szlovák és magyar nép közötti összekötő kapocs ma a kér- szoc. párt, mi kényszeritettük a néppár­tot is, hogy a szlovák*magyar együttműkö­dést fölvegye a maga programjába. A ma viszonyok között a kér. szoc. pártot nemcsak fenn kell tartani, hanem tovább ki kell épí­teni. Ki kell építenünk pártunk szlovák osz­tályát is, amelyre nagy hivatás vár, a szlo­vák érdekekért való nemzeti munkában és a szlovákunagyar kapcsolatok kimélyitésében. Tévedés azt hinni, hogy a szlovák osztály munkája a néppárt, vagy az államérdekek ellen irányulna­A mi váíaszíási jelszavunk tehát: népün­kért kenyerünkért, vallásunkéit! — E hármas jelszóval megyünk a válasz­tási küzdelembe. — Ha mindenlei teljesíti kötelességét, akkor az eredmény meg is lesz! Adja Isten hogy úgy legyen! (óriási éljenzés és taps­vihar.) Fleischman Gyula dr. impozáns lelkese* déssel fogadott beszéde után Keresztury Jó­zsef nagygéresi esperes emelkedett szólásra, aki a bodrogközi lakosság gazdasági sérel­meit ismertette. Utána Pásztor András enyickei kér. szoc. kisgazdavezér szólott az egybegyűltekhez. A nagysikerű gyűlést Albrecht István bodrogszerdahelyi plébános lelkes szavai zárták be. Á Verchoviíián, a ruszin nyomor országút)án m igaz volna, akkor én ajánlom, hogy menjen oda mindenki és jelentkezzék az 50 koronás földre. Csak az a baj, hogy ebből senki sem fog látni soha semmit. A földhöz a mi becsületes álláspontunk es fölfogásunk szerint mindenkinek joga van a köztársaság területén, nemzetiségi különb­ség nélkül s a földosztással politikát iizni, földet politikai érdemek szerint osztogatni a legnagyobb fokú igazságtalanság és lel- kiismeretfenség. — De különös, hogy mihelyt a választási mumus megjelenik a közéletben, azonnal megindul a földosztás és mihelyt elül a vá­lasztási izgalom, ellanyhul a földek ajándé­kozása is. A mi álláspontunk a földreform kérdésében az, hogy a földreformot keresz­tül kell vezetni, de igazságosan és pártatla­nul. Földhöz leéli juttatni mindenkit, aki a földből akar élni. A választási programunk — Fontos, hpgy minden párthivünk tisz­tában legyen a mi céljainkkal a-választások előtt és azért legyen szabad nekem ezekre röviden rámutatnom. — Az e!ső, ami pártunk programjának lényeges alkatrésze — a kisebbségi kérdés. — A magyarság a csehszlovák államban nemzeti kisebbséget alkot s az őt, mint ki­sebbséget megillető jogokat nekünk nemzet­közi szerződések biztosítják, amelyek rész­ben az alkotmánytörvényünkben is benfog- laltatnak. A kisebbségek elégedetlensége a csehszlovák államban onnan ered, hogy ezek a jogok nekünk nem lettek megadva. Ben­nünket ma nem tekintenek a köztársaság egyenjogú polgárainak és itt nem segít sem a htiségfogadalom letevése, sem a megalku­vás, behódolás, vagy kormányíámogató. pár­tok alakítása. A mai hivatalos fölfogás az, hogy mireánk itt nincs szükség és csak ter­hére vagyunk az államnak, holott éppen mi vagyunk, akik a terheket viseljük. Száz és száz példával tudnám ezt bizonyítani Itt van az állampolgársági kérdés, a földreform, az iskolaügyek, a parlamenti élet, a rendezetlen nyugdíjügy, a megoldatlan nyelvkérdés, a politikai üldözések, az állások betöltésénél való egyoldalúság, a folytonos® szolgálatból való elbocsátások és ezer más panaszunk. Hogyha a testvér szlovák népnek sok a sé­relme, el lehet képzelni, hogy mennyi van belőle nekünk. — Úgy, ahogy ma áll a kisebbségi ügy, a kisebbségek és elsősorban a magyarság nem foglalhat más állást a kormánnyal szemben, mint ellenzékit. Még pedig fele- kezeti, társadalmi és oszfálykülönbség nélkül. — Aki ezt az ellenzéki frontunkat meg akarja bontani, az árulást követ el saját népe ellen. Üres frázis a kormány részéről az is, hogy nekünk lojálisaknak kell lennünk. A Csánki-párt és a polgári pártok alakitói már csak elég lojálisak és még sem tudnak sem­mit elérni. A lojalitás éppen olyan választási jelszó, mint a. földosztás, amellyel csak a mi sorainkat akarják megbontani. — Második nagy kérdésünk a gazda­sági helyzet megoldása. — Elméletben könnyű Szlovenszkót ak­tívnak kimutatni, a valóság azonban mégis az, hogy egyre szegényedünk és a mai gaz­dasági politika mellett rövid időn belül kol­dusok leszünk. Ezen a gazdasági politikán gyökeres változtatásokat kell eszközölni és ezt máskép nem lehet keresztülvinni, mint hogy egy uj kormány és egy uj parlament jön, amelyik beláíóbb lesz Szlovenszkóval szemben, mint a mostani. — A harmadik fontos kérdésünk — az egyházpolitika. — Mindenki előtt ismeretes az a harc, amely egy félév óta dúl a kormánypártok között az egyházpolitikai kérdés körül. Min­den téren látjuk és érezzük, hogy az állam- raison ma keresztény- és egyházellenes. Kormányférfiak nyilatkoznak az egyház el­len. Közismert az egyik volt miniszter mon­dása, hogy: „Inkább vesszen el a köztársa­ság, mint hogy a katolicizmus győzzön." Is­meretes az a sok sérelem, amely a katolikus és protestáns egyházakat iskolai, egyházi és anyagi téren érte. Ha ez igy menne tovább, akkor úgy a katolikus, mint a protestáns egyházakat az elsorvadás veszedelme fenye­geti. Nekünk számos egyházi intézményünk van, amelyek évszázados múltra tekintenek vissza. Nekünk sok száz katolikus és pro­testáns papunk van. akik a népért élnek, a népért dolgoznak. Mindezeket nem enged hetjii'k elpusztulni s ezek megmentéséért mindent el fogunk követni. Remélem, hogy eljön az az idő, amikor a keresztény világné­zeti alapon álló pártok nemzetiségi különb­ség nélkül, vállvetve, közös fronton fognak harcolni az egyházak érdekeiért. Ha az egy­házellenes pártok nemzetiségi különbség nél­kül tudnak alkotni közös frontot az egyház- politikai kérdésekben, akkor nekünk is jo­— A Prágai' Magyar Hírlap II. Munkács, augusztus 18. A hirtelen kisütő nap sugarai a vidék legmagasabb hegyének, a Volóc feletti Sztojnak csúcsáról 1 ©csókolják az éjjel esett friss havat. Átmegyünk a Budapest—Lem- berg gyönyörű volt vasúti fővonal, most el­hanyagolt vicinális köziek edésiü pályáján. Búcsúzunk a kőhazaktól; kőházat csak a 45—50 kilómé ternyire levő Ökörmezőn, majd újabb negyven kilométer után csak Huszt előtt fogunk találni. Az Erdős Kárpá­tok legszebb, legregényesebb vidékén, re­mek pázsitos, fenyöerdős hegyei közt visz utunk. A nyomor birodalmában vagyunk, a legszegényebb országrészt járjuk. A sze­génység, a nyomor minden képzeletet meg­halad. El sem tudja képzelni, mi van itt, az, aki nem járt erre. S senki ne higyje, hogy amit irok, azt egy gépkocsin rohanó újságíró képzeletének merész száguldása szüli. Mind szomorú valóság az, melyet leírni, papíron eléggé jellemezni s érzékeltetni a szegény­ség s nyomor legválogatottabb kifejezései­vel sem lehet. A Kárpátok a Latorca s a Tisza közé eső gerincének részének felső részét neve­zik a beregi s mórmarosi Verchovinának (hegytetőnek). Körülbelül 38.000 ember, két­harmad részben ruszinok s egyharmadrész zsidó lakja e területet, mely csupa hegy, völgy, patak, erdő, havasi legelő. Egyetlen- terménye a zab, az is augusztus közepén érik, néhol egy kevés, úgynevezett lóbab és a lejebb eső részeken káposzta. Sűrűn kö­vetkeznek egymásután a falvak, melyekben 10—20 ház van mindössze s a házak kilomé­ter távolságra vannak egymástól. A falvak házai mindig egyetlen vonal, a völgy mentén épültek s igy egy-egy falu 2—4, 6—10 kilo­méter hosszúságban is elnyúlik. Faházak, fa­templomok, faharanglábak mindenütt, kö- épitkezésnek nyoma sincs az egész vidéken. Útról, mint olyanról nem igen lehet beszélni. Vannak az egyetlen jó úttól messze, a he­gyekben falvak, hová csak gyalogösvény vezet, melyekbe csak lóháton lehet eljutni, kiküldött tudósítójától — hol soha szekér még nem járt. Vannak fal­vak, melyekből az ősz kezdetétől a tavasz végéig hónapokon át nem lehet kimozdulni. És télen a faházak körül, nyáron — de mi­lyen nyár az? — a zabvetés mellett ott le­selkedik a farkas, vaddisznó, medve, me­lyekkel tele van az erdő. Ruszin és zsidó között a nyomorra néz­ve nincs különbség, a zsidónak éppen úgy nincs pénze, mint a ruszinnak. A legnagyobb gazdának — milyen gazda az az alföldi fo­galmak szerint? — egy tehene, egy pár kis lova, 8—10 juha, 10—18 hold földje van, melyből egy-két hold a zab, a többi havasi legelő. A legnagyobb gazdák közt is sok olyan van, kinek még sohasem volt egy száz koronása. E tájon nem gazdagszik meg a renge­teg zsidó korcsmáros sem, mert a ruszin nem fizet az elfogyasztott pálinkáért. Fel­szántva a földjét, lekaszálva szénáját, le­aratva zabját a korcsmárosnak, ledolgozza a pálinkát. Cserekereskedés folyik itt és a nyomorgó zsidó koldus határtalanul gazdag­nak, milliomosnak nevezi azt, kiről azt mond­ják, hogy kétezer koronája is van. E vidék­ről rajzanak ki a zsidó koldusok és az ame­rikai Joint munkácsi kirendeltségének egyik vezetőjétől hallottam, hogy van a Verchovi­nának egy községe, melyben a zsidó hitköz­ség vezetője is koldulásból él. Az ökörmezői úttól északra vannak fal­vak, melyek lakói közül sokan nem ettek húst, mióta nem mehetnek az Alföldre. Az ökörmezői úttól feljebb a határ felé vannak falvak, melyek lakói közül sokan nem ettek, nem láttak kenyeret, mióta nem mehetnek az Alföldre. Az ittlakók kenyere legfel­jebb zabkenyér, de a felső tájakon az sem mindenütt van. Vannak, kik egész évben csak savanyutejjel vagy savanyutej és ká- posztailevél-habarccsal táplálkoznak, esetleg még túrót esznek. A savanyutej és káposz­talevél habarcsát teszik el télire hordókba, ez a berbeoce s ez az egyedüli eledel egész télen. Vannak vidékek, hol oly nagy a nyo­mor, hogy a veréb sem Mái ennivalót Szi- ncvér-PoIyanáról mondják szavahihető ©ni berek azt, hogy ott nincs veréb, ott csak varjak kárognak s néha egy-egy - eltévedt fecske suhan át a magasban. A Verchovina lakójának háza A legegészségesebb levegő, a legjobb víz itt van, a tüdobai mégis itt szedi legtöbb áldozatát. A táplálkozás rettenei.es volta, a pálinka és a „lakás" tenyészti a tuberkulózis bacillusait. „Lakás" — micsoda lakás az? — A kis faház két „szobából" áll. Az eilső szo­ba, melybe a külső ajtó vezet, az istálló. Ab­ban van a család legdrágább kincse, a „te­hénke" és ha van, a kis ló. E szobából nyi- l.ik a lakószoba. Benne a kémértynélküii, örökké füstölgő szabad tűzhely. Ott lakik az apa, az anya és a négy-öt gyerek. Két ágy­forma valami., egy asztal, egy padka, egy párkány az edények részére, ez a teljes bú­torzat. Az ágy alatt télen szahnavaokon a kis bornyu, hogy az első szobában meg ne fagyjon. Ugyanott van a két-három bárány is és a magasban vízszintesen kifüggesztett karókon a tyúkok laknak. Ez a verchovinai lakás, mely messzire bűzlik és melynek la­kóit „homo sapiensének nevezi a tudomány. Szerda, augusztus 19. Tovább a gyönyörű vidéken Ökörmezőtől még szebb a vidék A mindinkább szélesedő Nagy-Ág völgye Svájc vadregényt s, legszebb részére emlé­keztet. Ha ez nem volna a nyomor hazája, oly ismeretien táj, oly messze a legközeleb­bi vasútállomástól s főként, ha nem Ruszin- szkó volna ez országrész, a turisták ezrei keresnék fel s bizonyára a legszebb fürdő­helyek épülnének itt, az idegeknek e táj vol­na a legjobb nyugtatója. A főutra nyiló völ­gyek a legcsodásabb természeti szépsége­ket rejtik magúikban. így csak véletlenül arra került utas gyönyörködi k benne. A leg­gazdagabb vadászterület ez. Buján szapo­rodnak a vadak, melyek rengeteg kárt tesz­nek a ruszinok szegénységében. Itt az em­ber örökösen csatázik a vadakkal. Szinye- vér-Polyanától feljebb, 989 méter magas­ságban van az Ozera nevű gyönyörű ten­gerszem. Azt mondják, mélységét még nem sikerült megmérni. Vize sós és a legkülönö­sebb alakú halak, melyek a tengeri halakra emlékeztetnek, nagy bőségben élnek benne. Az utmenti falvak népe mindenütt a korcsma mellett táborozik. A verchovinai ruszinnak, kinek már nem elég erős most a pálinka, ki denaturált szeszt, sósborszeszt és Hoffmann-cseppet iszik, hogy a nyomort elzsibbassza belsejében, a korcsma a máso­dik otthona.* Bor, sör itt sehol sem járja, itt a legerősebb pálinka, a legmaróbb alkohol uralkodik korlátlanul. Látszik is rettenetes nyoma mindenütt. Az egyik falu mellett ví­gan dolgoznak a zsidó kovácsmiihelyben. A ritkaságok közé tartozik az üllő mellett egy hosszuszakállas zsidót látni. Az utón egyre- másra találkozunk a fanyeregben lóháton ülő nagysakálilas, hosszúkabátos zsidókkal. A kirendeltségről Az egyik Ökörmező előtti falu szélén megállunk, hogy egy kicsit kinyujíózkodjunk s valamit harapjunk. Egy-két falusa azonnal megindul felénk. Mikor hallják, nogy magunk közt magyarul beszélünk, magyar szóval köszöntenek. Beszédbe elegyedünk eggyel, ki a legértelmesebbnek látszik. Természete­sen rögtön panaszkodni kezd, de korántsem olyan mértékben, mint azt a nyomorból ki­folyólag várni lehetne. Elmondja, hogy „csak" hetedik éve ily nagy itt a nyomor. Azelőtt nem volt olyan a nyomorúság. Az­előtt a magyar kormány hegyvidéki kiren­deltsége, melynek minden itteni hatóság en­gedelmeskedni tartozott, az Alföld kincstári birtokaira ezrével vitte le a verchovinai ru­szinokat aratásra. Az aratás munkájával megszerezték az egész télre való élelmet, pénzt, zsák búzát hoztak magukkal haza. A nyáron odahaza maradt férfiak pedig télen Galíciába mentek ki a nagy fafiirésztelepek- re, hogy fát döntsenek s a kidöntöít fát elő­készítsék a csúsztatásra. Szépen kerestek azok is. Most nem lehet- menni az Alföldre, nem lehet menni Galíciába. Nincs munka, nincs kereset, nincs kenyér, nincs élelem. sf® Sérvösn szenvedők + Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék. here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete­sített rugónélkii!) sérvkötönk, mely éjjel is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- désné!. Szabadalmazott lúdtalpbetét Fla- oell has-, hát- és mellmelegitő ,Hygl8a“ ftöfszerítáz Msta, fiims-u. 51. $ Árjegyzék ingyen ö A vidéki felek még aznap elintéztetnek ah »

Next

/
Thumbnails
Contents