Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-19 / 185. (928.) szám
amerikai újságban, hol ezt irta: 1600 évvel ezelőtt Niceában dogmatikai zsinatot tartottak s ott megformülázták a hitvallást az élkövetkezendő évszázadokra. Ma az etikának, a gyakorlati kér esz ty én s égnek van szüksége £gy Niceára. Ami Nice^i volt dogmatikai szempontból, annak kell lennie Stockholmnak az etika, a gyakorlati keresztyénség számára. Az lesz-e, az a jövendő titka. Egy azonban bizonyos: hogyha volt probléma az ős- keresztyénség idejében s azt az akkori világ megoldotta Niceában, úgy a mi korunknak is van nehéz, súlyos problémája, mely megoldásra vár: s ez a szociális és internacionálls kérdés. A szociális probléma súlyos teherként nehezedik a világra. Szocializmus és kapitalizmus állanak egymással szemben. Egy akadályok nélkül terjeszkedő szocializmus az organikus életet gépszerüvé teszi. A kapitalizmus pedig trónjára ülteti a mammont és érte megtagadja a tisztességet és a becsületet is. Miképp szabályozható a gazdasági élet, hogy ment legyen az egyik s a másik túlzástól is? E kérdés nehézségeit érezni fogják Stockholmiban is. De a másikat is, hogy a Jézus szellemében miképp rendezendő az inter- nacionális népélet. Mert a háború és béke kérdése nem olyan könnyen oldható meg. A kérdések kérdése, hogy készek-e az egyes államok arra az uj alapra helyezkedni, hol őszinteség, igazságosság s nem hazugság és megtévesztés az irányadó elvek. S ha vannak államok, hol nemzeti kisebbségek vannak, elfogadnak-e egy nemzetközileg érvényes kisebbségi jogot s azt akceptálják-e is? A stockholmi konferenciának meg kell mutatnia azt az utat, ami odavezet, hogy a Jézus szellemében a háborút s annak borzalmait le lehet győzni s igazság által lehet a béke útját egyengetni. Egyben azonban bizonyosan különbözni fog Stockholm Niceától. Bár az egyiknek s a másiknak is a hátterében ott állt egy császár és egy király, a stockholmi konferenciának nem áll semminemű hatalmi eszköz a rendelkezésére, hogy a problémák megoldását szigorú intézkedésékkel, törvényekkel a megoldáshoz közelebb vigye. De nagy dolog ma már az is, ha a különböző hitvallású és nemzetiségű népeket • összhangba hozva megmondja nekik, hogy mi itt a Jézus akarata, az evangélium parancsa. Szó lesz Stockholmban egyesülésről is. ÁA&A&&AAAA&&AAAAAAAA&&A&AA&AAA&A mindenki csak ^ ' Dradsiovii, RaűDiCná' ul. Telefon 1920 és 23í;í. Szlovenszkó és a huszitizmus Irta: ílisíoricus. Minden vallásos mozgalom természeténél fogva nemzetközi jellegű. A vailásujitók legtöbbje azonban megelégszik azzal, hogy tanítás utján terjessze eszméit. Akkor azonban, amikor társadalmi korlátokat ledöntő és gazdasági ellentéteket forradalmi utón meszüntetini akaró mozgalommá válik, az erőszakhoz nyúl. Magyarország a török veszedelmes szomszédsága miatt nem léphe* tett fel teljes erejével a husziták ellen; sőt a sokszoros háború s az ebből folyó zavarok politikai és gazdasági viszonyok itt is sokakkal elhitették, hogy az uj hit minden bajt és szenvedést meg fog szüntetni. Ez a terjedés azonban — különösen a ferenerendi szerzetesek és Marciba Jakab erélyes fellépésére — tisztán sporadikus jelenség maradt. Fontosabb volt azonban a husziták magyarországi betörése indító okára nézve, hogy Csehország a hosszas és elkeseredett küzdelemben nagyon kimerült, virágzó vidé* kei teljesen elpusztultak és a küzdő felek fentartása és ellátása nagyon nehézzé vált. Egész természetesnek kínálkozott tehát, hogy a husziták fegyveres csapatai Magyar- országot is felkeressék. Megkönnyítette ezt. hogy Zsigmond a török háborúkon kívül még a havasalföldi és a szerbiai ügyekkel is el volt foglalva s hogy a cseh kérdést inkább diplomáciai utón akarta megoldani, mintsem fegyverrel. A huszitáik becsapásaitól különösen Magyarország északnyugati határa — a mostani Szlovenszkó nyugati része — szenvedett sokat. Különösen Trencsén vidéke. Több ap* ró becsapás után, 1428 februárjában Proköp Morvaország felől betörve; Pozsonyig és Szakolcáig nyomult, végigdulta a Vág völgyét, a Pozsony falain kívül eső kolostorokat és templomokat is elpu^itotta, majd Sziléziába, meg Alsóausz'triába tört be. Hódító, vagy téritó jellege ezeknek a háborúknak De nem a hitvallások egyesítéséről, nem szervezeti egységről, hanem a gyakorlati keresztyénség mezején a közös munkáról. Az élet nagy munkaniezején megvan minden hitvallásnak a maga temploma, de a templom körül kert van, hol nagy munka vár reánk. A futóhomok, a manimonizmus, az anyagiasság Rozsnyó, augusztus 18. Az országos magyar kisgazda, földműves és kisiparospárt rozsnyói zászlószentelése program szerint zajlott le a közel hétszázéves rozsnyói kis sétatéren, szemben azzal a némaságra ítélt ódon épülettel, ahonnan valaha 1706-ban Rákóczi irányította a nemzeti önállóságért megindított harcot. A zászlószentelési ünnepség, dacára a reggeli esőzésnek, ami főleg a környéki pártszervezetek banderiális megjelenését akadályozta meg, több mint négyezer főnyi közönséget gyűjtött egybe a püspöki városba. A vasárnapi program az 1863-ban létesített régi lövöldekertben kezdődött a kora reggeli órákban. A fél 8 órás vonattal érkezett meg kíséretével Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő, aki Szkalos Emil lakásán vett részt rövid megbeszélésen, majd tiz óra tájban a megjelent noíabilitásckkal együtt Füssy Kálmán képviselő társaságában az uszodakertbe hajtatott, ahol a zászlószögek beverésének aktusát tartották. Gömöri Zoltán ütötte be elsőnek a díszesen vésett zászlószöget a Tozs-nyói kisgazdák szűz zászlajába, amit Szerémy János tervei nyomán Szkalos Eimilné hímzett Varga Sándorné közreműködésével. A zászlószögek elhelyezésének aktusa körülbelül 11 óráig tartott, ekkor a menet hosszú kigyóvonalban megindult a komáromi, losonci és rozsnyói pártzászlók égisze alatt a Csetneki és Andrássy-utcákon át a Sétatérre, ahol a zászlószentelés látványos ünnepélye tulajdonképpen lezajlott. A menet élén egy pelsőci tárogatós haladt, nyomában pedig a berzétei és pelsőci gazdák festői Jovasbandériuma Pulen Andor kapitány vezetésével. A végtelennek látszó kocsisort a berzétei, pelsőci, berzétekörösi magyarru- hás lányok közel százfőnyi csoportja követte, mindegyik deputáció előtt érett búza- kalászból font, felszalagozott buzakoszoru. A lánysereg nyomában újra egy cigány- banda tűnt fel, majd a rozsnyói körzetbeli községi pártszervezetek kiküldöttei követegyáltaláiban nem volt, egy cél volt csupán: a zsákmányszerzés, a harácsolás. Zsigmond megkísérelte a békés kiegyezést; Prokopot 1429 április 4*én Pozsonyban fogadta, a husziták azonban nem akarták — mint azt Zsigmond óhajtotta — ügyüket egy később összehivandó zsinatra bízni, sőt Prokop kijelentette, hogy „addig nem teszi le a fegyvert, mig az egész világot meg nem tériti“ s igy a tárgyalások eredménytelenek maradtak. A küzdelem elkeseredetten folyt tovább. A huszita seregek újból végigdulták Szilé* ziát, Szászországot, majd Kudelnik és Pro- kupek vezérlete alatt betörtek Magyarországba s a Vág völgyét újból vég:gpusztitot- tálc, sőt az ellenük küldött sereget Nagy* szombat alatt szét is verték. Zsigmond közben Becsen át Nürríibergbe ment — ekkor ajándékozta meg Pozsony városát pénzverés! joggal — hogy hadi erejét gyarapítsa s a pápával egy egyetemes zsinat dolgában megegyezésre jusson. A pápa el is küldte 1431 január 1-i bullájával Cesarini Julián bíbora okot Németországba, hogy keresztes háborút hirdessen. A husziták a végletekig megfeszítették erejüket, Prokop vezérlete alatt mintegy 5000 főnyi sereg állott talpra- Az összecsapás alkalmával, 1431 augusztus 14*én, Vausnál teljesen szétverték a birodalmi sereget. A husziták erre fékevesztetten rohantak a szomszédos országokra, igy Magyarországra is. A Vág mentén., majd Galgócz, Nyitra, Nagyszombat környékén pusztítottak; egy másik csapat Léva vidékéig jutott-s a bányavárosokat fenyegette meg. A csehek egcsz országrész nyugalmát feldúlták. A megfékezésükre küldött serege november 9*én Illává táján ütközött össze velük s teljesen szétverte őket, úgy hogy ágyúik és csataszekereik nagyrésze a magyarok kezébe kerültA nagy birodalmi sereg szétverése azonban arra ösztönözte a katokkusokat, hogy újból a zsinatra bizzák a kérdés rendezését. A bizalmatlan husziták közben — 1452ben azzal fenyeget, hogy mindent eltemet. Itt csak a közös, egységes munka segíthet. A stockholmi konferencia felé azért nemcsak érdeklődéssel tekinthet a világ, hanem igaz, bensőséges óhajjal kívánnia is kell. hogy amit programjába vett fel, abból mennél több és minél gyorsabban váljon valóra. keztek végtelennek látszó sorban. Tizenegy óra régen elmúlott, mikor a menet százakra menő érdeklődő közönség sorfalai között beért a Sétatérre, ahol a Fekete Sas épületével szemben lévő bekerített helyen emelvény várta a notabilitásokat, a zászló- anyákat, valamint a beszentelést végző lelkészeket. Mojses István rozsnyói osztályelnök nyitotta meg az ünnepséget rövid markáns beszéddel. Majd elsőnek Dittel István kanonok, pápai kamarás szentelte meg a büszke lobogót. Az evangélikus egyház nevében Sclimid István lelkész avatta, fel a rozsnyói zászlót. Remekbekészült beszédét a Szózat szavaival végezte s a borult ég éppen abban a pillanatban derült napsütésre, mikor az „itt élned, halnod kell“ régen hallott soraira percekig tartó tapsviharban tört ki a teljesen lebilincselt közönség. Kardos Lajos református lelkész következett ezután az egyházi funkciót végző papok sorában, majd Lem- berger Izsó főrabbi üdvözölte a párt zászlaját az izraelita hitközség nevében s ama óhajának adott kifejezést, bárha ez a zászló a fajok, nemzetek és osztályok közötti békének igazi szimbólumává lenne. Lelkes tapsok között most Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő lépett a pódiumra. Örömmel tett eleget a rozsnyói pártszervezet meghívásának s boldog, hogy a magyarságukat bátran ápoló és védelmező testvéreit szivére ölelheti. Az anyákhoz szól, akiknek nemzetfentartó ' hivatásuk, hogy már az anyatejjel a csecsemőbe oltsák a faj- 'Szeretetet. A szónoki emelvény körül elhelyezkedett kommunisták már a zászlószentelési aktus alatt is állandó közbeszólásokkal molesztálták a szónokokat s Füssy beszéde után lármásán követelték, begy szakszervezeti titkárukat, Kubis elvíársat is hallgassa meg a közönség. Szent-Ivány József kezdett beszélni a kommunisták elhallgattatása után s reflektáli azokra a „láfele“ közbekiáltásokra, amik a zászlószentelési ünnepet megzavarni akaró renitens kommunisták soraiból elhangzottak. Beszélt azokról az állítólagos ellentétekről, melyek az agitátorok szerint fenálíanak a magyar munkástársadalom, valamint a magyar tőkés és nagy gazdák között. Öt éve, hogy a szlovenszkói magyarság bizalma az élre küldötte öt, az öt évi küzdelem egész ideje alatt nem ismert más kötelességet, mint előremenni. Amíg a bizalmat érzi a magyai aág soraiból, add is soha nem fog más jelszót hangoztatni, mint azt, hogy „utánam!“ Nyilatkozott a keresz- tényszocialista pártban dúló belső hai :röl, ami könnyen vezethet romlásra, mert a két veszekedő fél között a harmadik fogja a hasznot zsebrevágni. A kisgazdapárt sziklaszilárd egységben, sokkal szivósabb erővel, mint valaha, higgadtan nézi a keresztényszocialista belső harcot és lojálisán várja a kibontakozás végét. De lojális magatartásunk nem tarthat örökké, mert a választások eredménye éppen a magyarság egységétől függ. Ka pártunk mint egy ember áll az egységes párt elve mellé, akkor nekünk kötelességünk lesz minden fegyverbarát- ságra való tekintet nélkül előbbrevinni az egység gondolatát. Nincs semmi szükség arra, hogy a magyarság különféle pártokban forgácsolja el erejét, mikor a magyar tömegek politikai erejére a legnagyobb szükség van. A zugó tapsokkal fogadott beszéd; végeztével a kommunisták újra Kubis elvtársukat akarták a szószékre küldeni s az ebből keletkezett polémia hangos vitatkozást eredményezett, amit a rendőrség tétlenül nézett végig s a durván sértegetőző „elvtársak" ellen az elnök felszólítása ellenére sem léptek fel. A kommunisták orditozásai közben került a sor a zászlószalagok elhelyezésére, ami után a kommunisták újra lármába kezdettek. Mojses István elnök erélyes felszólítására az inspekciós rendőrtiszviselő végre kivezette a rendbontó kommunistákat. Fél kettőkor ért véget az impozáns zászlószentelési ünnepély, aminek végeztével a menet újra az uszodakertbe indult a pártvezetöség pedig a Fekete Sasban gyűlt össze bankettre. Délután a banketten résztvett pártveze- tők szintén átmentek az uszodakertben rendezett népünnepélyre s ott a falu és város magyarsága kedvesen otthonias hangulatban a késő reggeli órákig elszórakozott. BenkovJís Gyula. 31Hétét nsmm Erség* «a é&a6$£P~ itt J&ef*£««$? • - Szerda, augusztus 19. Rozsnyó magyarsága — zOM iául# ólait Az országos magyar kisgazdapárt zászlószentelése Rozsnyón — Szent-Ivány József beszéde az egységes magyar pártról — Kiküldött munkatársunk jelentése. — — még vakmerőbben dúlták végig a szomszédos országokat, hatalmukba kerítették a leggazdagabb bányavárost — Körmöcbányát — és elfoglalták Nagyszombatot, Szakolcát, sőt Pozsonyt is ostrom alá fogták. A következő esztendőben — mivel Basel ben hiába folyt a tanácskozás; élelmiszereik pedig elfogytak — újból betörtek. Ezúttal'a Szepes* séget látogatták meg. Elfoglalták s felégették Késmárkot, a szepesi prépostságot feldúlták; egy másik csapat Pozsony környékén pusztított s Szent Györgyön a templomokba menekült lakosság minden vagyonát zsákmányként magával vitte. Magyarország pedig csak tétlenül nézhette az aránylag kis huszi* ta csoport garázdálkodását, mert a török elleni küzdelem minden erejét a déli határokon kötötte le, Zsigmond pedig túlságosan elfoglalt uralkodó volt ahhoz, hogy a magyar* országi huszita támadásokéi kellő gondot fordítson. A béke közben mégis helyreállott. A nemesség belátta a hosszan dúló háború áldatlan voltát, 1433 november 30-án a cseh nem* zet kívánságait négy pontban a zsinat elé terjesztette. így a békés megegyezés rövidesen eredményesnek ígérkezett. Az áldatlan belső küzdelmeknek s^vérontásnak is véget akartak már vetni- A cseh nemesség és a prágai Ó-város polgárai fegyveres szövetségre léptek egymással, hogy a túlzókat, akik minden áron folytatni akarták a küzdelmet- megfékezzék. A harcoló felek igy egymás ellen fordultak, a háború tüze önmagát kezdte elhamvasztani. Bevették Prága Uj* várost, fölszabadították Pilsent s a döntés 1434 május 30-án Lipan falu mellett történt, A diadal a nemességé lett s a túlzó táboritok 13.000 embert vesztettek. Ziska már előbb meghalt, Prokop és Prokupek ped;g itt estek el. A foglyokat a győztes ellenség elevenen megégette s a sereg roncsai szétszóródtak. Az egész mozgalom ezzel önmagában omlott össze. Magyarországban is egymás után vették vissza a husziták kezén lévő várakat. 1435 március 12-én Pozsonyban megerősített törvények az ország határszélének katonai ügyeit rendezték. Az ellentét mégegyszer ki* ujult Zsigmond és a csehek között, de végre 1436 augusztus 23-án Prága város piacán ünnepélyesen letették neki a hódolati esküt. A huszita küzdelmek lángja kilobbant, ezután még egyet-egyet pislákolt, de az már nem égetett, sem nem világított s nem melegített.. A háború nem hozott Szlovenszkóra semmi jót. Elpusziíott vidékek, felégetett fal* vak, elharácsolt vagyonok s lemészárolt holttestek jelezték a küzdelem elkeseredett voltát. A magyarság — amely az északon és délen folyt küzdelemben kénytelen volt erejét megosztani — semmi közösséget sem ér* zett a huszita törekvésekkel. A vallási rész elhalványult, a nemzeti rész — a cseh nyelv uralokdóvá tét-ele — Magyarországot nem érdekelte, a nemesség és jobbágyság politikai és gazdasági küzdelme számukra egy idegen állam belső ügye volt. Az a mozgalom, amely a társadalmi és gazdasági ellentétek megszüntetésére huszita mintára vallásos alapon nálunk is megindult, elszórt jelenség s az akkori feudális viszonyok folytán már előre kilátástalan és eredménytelen voltEz az egész háború Csehország belső ügyét alkotó mozgalom, amelyhez Magyar- országnak s Szlovenszkó akkori lakósainak semmi köze sem volt. Szlovenszkó nagyrésze többször végigszenvedte a kegyetlen háború összes borza!* mait- de soha a husziták törekvései mellé nem állott és soha azokkal nem azonosította magát. Ezek után nem kell csodálkoznunk azon. ha nemcsak Csehország katolikusai, hanem egész Szlovenszkó egyértelermme] erélyesen állást foglal a huszitizmus terjesztése ellen és ha a pozsonyi színházban sem akarják a „disznó magyarónok“ valami nagy lelkese* déssel megünnepelni Ziska emlékét. (Vége.)
