Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-16 / 157. (900.) szám
Csfftflrtgft, ftftfus 16. ^RÁmM^xTfíRMB 3 Négyen ültünk egy asztalnál... ii. A búcsú — Négyen háromfelé — Egyedül maradok az asztalnál Prága, julius 15. Hetek óta nem zizegett már az újság újaink között, ha együtt ültünk a rozsdás márvány körül, mi négyen: az igehordozó, az orosz grófnő, a bolgár ügyvéd, meg én. Szavak rajzoltak az ajkakon, szavak szőtték, fonták a himes szőnyeget, amelyen besétálunk majd a napos, meleg, ragyogó holnapba, szavak festették fel a zöld háttérre az élet habzó znhaíagát. Azt terveztük, hogy együtt indulunk el a nagy utón s mihelyst az élet elénk vet egy tenyérnyi pázsitot, egymás mellé négy sátort verünk, vagy talán csak — hármat. A múlt már nem sirt vissza. Karei- nofí keze ugyan még néha-néha ökölbe rán- dul és a szemében meg-megcikázott a villám, a grófnő azonban hosszú fehér ujjaival átfogta a csontos ökölt és szerelmes szemével visszacsalta a jeltelen sírokhoz kalandozott lelket. Holub Péternek, a kis szlovák papnak tegnap este megint sirósra vált a szava. Sokáig nyögdécselt, köhécselt, mig végre ki- csuklott belőle a búcsú: — Mennem kell, gyermekeim, a kötelesség elszólit. Holnap indulok Valparaisóba. A hívők ezrei várnak rám és nekem el kell vinnem hozzájuk az igét. Már megkaptam a hajójegyemet is. S megint csak átmutatott a hajózási iroda tükörablaka mögött öblösödő gőzös- modellre, megint csak olyan szomorú mozdulattal, mint amikor megérkezett az asztalhoz. De most a könny is elfutotta szelíd birkaszemét és szűk vállai remegtek a búcsú indulatától. Mintha bizony az igének most hozná meg a legnagyobb áldozatot, amikor el keLl hagynia ezt a rozsdás márványasztalt és ezt a három világcsavargót. # A grófnő elpirult és átvette az igehordozótól a könnyet is, a szót is: — Mi is holnap indulunk Kareinoffal. Nekünk is meg vannak már az Írásaink. Omszk- ba megyünk. Szibériában kapunk földet, állatot, vető-, meg kenyérmagvakat egy egész esztendőre. Péter a földet fogja művelni, én meg hűséges segítőtársa leszek. Azt fogom gondolni, hogy az én uram, a cár küldött bennünket oda és igen boldog leszek, hogy haragos indulatja nem az ólombányákba lökte az emberemet. És repült, repült a tekintete messze éjszak felé. keresztül a hómezők végtelenjén és látja magát, meg az emberét az uralőtte vadak finom szőrméivel kipárnázott kunyhóban, az urafaragta kis bölcső fölé hajolva, amelyben benne ring két boldogtalan élet boldog folytatása. # Kareinoff Péter, a bolgár szögfejét felvágta. Szép arcán nyoma sincs már a vérbosszú vad indulatának. Csillogó szemekkel néz az asszonyra, aki kiimádkozta kezéből a gyilkot és az elvesztett életek helyett uj életvirágokkal ültette be letarolt kertjét. — Született kertész a bolgár, a sivatagban is áldás árad a keze nyomán. A hó alatt is életet fakaszt. Az asszony halkan, imádságosan ismételte: — A hó alatt is életet fakaszt. # — Hát maga — sir felém az igehordozó ozava —, hát maga hová megy? — Péru és Szibéria között majd csak megállók valahol. Hol? — Ki tudja! Engem nem vár sehol hivő sereg és engem nem kisér el senki a nagy útra. A kávéház kapujában négy tenyér simult össze, aztán négy ember három irányban ballagott bele az éjszakába. (f. a.) Japán síi nn^övde Moszkvában Moszkva, julius 15- Tanaka, japán uj moszkvai nagykövete az orosz fővárosba érkezett, ahol ünnepélyes és szívélyes keretek között fogadták. Koszttá! isét® tm Annáira itölitti A féltékenység! dráma utolsó felvonása — A bíróság ítélete erős felindulásban elkövetett emberölést állapított meg * Kosztka nem találkozik azon az estén Valé- riánnal, talán lovagias ügy lett volna csak belőle. A véletlen játszotta a legnagyobb szerepet, hogy a dolog ily szörnyű tragédiához vezetett. Majd ecseteli azt a befolyást, amit a szerelemféltés az emberre gyakorol s ez is egyénenként különböző. Aki ismeri az emberi életet, tudja, hogy a családi életben a inegcsalatás bizonytalansága sokkal jobban mérgez, mint a biztos tudat. Kijelenti, hogy az erős fölindulásban elkövetett tett iskolapéldájával állunk szemben, ezért kéri, hogy védencét a bíróság az anyagi igazságnak megfelelően Ítélje el. Az elnök ezután Kosztkát szólítja föl, hogy az utolsó szó jogán mondja el végső mentségét. Kosztka eleinte nagyon elfogultan, de mind erősebb és tisztább hangon jelenti ki, hogy a legmélyebben sajnálja tettét. Hogy ha a végzetes napon nem találkozott volna Valériánnal, máskép történt volna minden. A bíróság ezután rövid tanácskozásra vonult vissza, majd egynegyedegykor Lan- ger elnök kihirdette az Ítéletet. Az Ítélet szerint Kosztka István 42 éves római katolikus pénzügyi főtanácsost, budapesti születésű magyar állampolgárt bűnösnek találták a Btk. 279. szakaszába ütköző és a Btk. 281. szakaszának első pontja szerint minősített erős fölindulásban elkövetett emberölés bűntettében, amit az által követett el, hogy 1924 szeptember 30-án este tiz óra tájban Valérián Zsig- mond huszáralezredest megölte. A törvényszék az előre megfontolt szándékot nem látja belgázoltnak. Kosztka Istvánt bűntettéért a Btk. emlitett szakaszai alapján 4 évi fegyházbüntetéssel, mint fő- és 10 évi hivatalvesztéssel, mint mellékbüntetéssel sújtják. Büntetéséből a vizsgálati fogság által 9 hónapot kitöltöttnek vesznek, egyben kötelezik a vádlottat, hogy a perköltségeket fedezze. Végül a bűnjelek elkobzását rendeli el a biróság. Az itéllet ellen az ügyész és a védő fellebbeztek. Kosztka fogva marad. A legrégibb magyar aranypénz a világ legfőbb valutája volt Az uj magyar aranypénz családiája — A dénártól a koronáig franciaországiéit önhéntcsehcl {ostoroznak Marokká számára Páris, julius 15. Az Echo de Paris érte- sülése szerint Painlevé miniszterelnök, aki tudvalévőén a francia hadügyi tárcát is be- íriti, elhatározta, hogy ciíU0 'ja az önkéntesek jelentkezését a marokkói hadszíntérre. Eddig önkéntesek nem jelentkezhettek a gyarmati háborúkra s csak idegen állampolgárok léphettek be önként a marokkói francia csapatok legfontosabb részébe, az idegen légióbaBudapest, julius 15. Magyarországon most uj ércpénzt akarnak kibocsátani s Budapesten valóságos láz keletkezett, hogy minek nevezzék el az eljövendő aranyakat. Egyesek máriásnak, mások tallérnak, dénárnak, koronának akarják hívni s a tudósok a magyar pénzek múltjában búvárkodnak, hogy a legragyogóbb, a legdicsőségesebb nevet kihalásszák. Mert az uj magyar aranyérme ősrégi és díszes család legifjabb sarjaként jön a világra. Igaz, hogy az első magyar ércpénz még nem aranyból, hanem ezüstből készült. A legelső magyar király, a szentté avatott István verette. A magyar ércpénz tehát olyan régi, mint a magyar királyság. Szent István, bajor minta után, dénárnak nevezte az első magyar pénzegységet. A magyar dénárt még felezték is és ennek a féldenáros éremnek obulus volt a neve. Az Árpádházi királyok alatt nem is változott a pénzügyi helyzet. Csak annyi történt, hogy később már különböző súlyú érméket verettek, a XI. század vége felé pedig megkezdték a pénzbecserélésekét. Ezek már devalvációk voltak, mert az uj pénz súlya mindig kevesebb lett, mint a régié volt. Az első király, aki alatt elértéktelenedett a magyar pénz, IV. István volt. ő még trónkövetelő korában, Konstantinápolyban rengeteg rézpénzt veretett és ezzel akart híveket szerezni magának. Csakhogy ez a rézpénz nem kellett senkinek. Ami nem is csoda. A pénz még nem egyszerű fizetési eszköz volt. Nem is forgott közkézen. Csak a királynak és a főpapoknak, főuraknak volt pénzük. Az egyszerű népség csak minden ünnepnap látott pénzt — az urak kezében. A paraszt csereüzleteket kötött, a fizetését pedig kommencióba kapta. Róbert Károly királyunk veretett először aranypénzt. Hanem ez azután arany volt! Az egyik oldalon liliom ékeskedett s mert a liliom Flórenc város dinerének büszke virága, az első magyar aranypénzt florénusznak, florint- nak nevezték. Ez volt eddig a világ legjobb, legtisztább aranypénze. A külföldön is forgópénznek használták és voltak országok, melyekben az ottani aranypénzre rányomatták, hogy: „A magyar arany tisztaságának megfelelő!“ Amerika felfedezése után rengeteg arany került Európába Magyarországra is. II. Ulászló 1499-ben, évszámmal ellátva, nagy ezüstpénzt veretett. Akkora volt, mint az ötkoronás, még talán nagyobb is valamivel. Ilyen pénzt először az ausztriai Joachimsthalban vertek és a helység neve után thall er-nek, magyarul i a 1 \ é r-nak nevezték az uj pénzt. Innen származott a svéd tál lér, sőt az amerikai dollár neve is. A magyar tallért már Körmöcbányán csinálták. A pénzhamisítások már nagyban divatoztak. Amelyik várurnak elfogyott a pénze, pénzverdét állított saját használatára és annyi pénzt veretett magának, amennyire éppen szüksége volt. Arról azonban nem feledkezett el, hogy jóval kevesebb ezüstöt, aranyat keverjen a pénzébe, mint a király. I. Lipót idejében a régi pénzek újakkal szaporodtak. Jött az ezüst 15 krajcáros, a 6, 3 és az 1 krajcáros, továbbá a poltura és a duárius. Ezeket használták Károly és Mária Terézia uralkodása alatt is. Károly még uralkodásának vége felé kiadott egy uj ezüstpénzt, a 30 krajcárost. Az úgynevezett Mária Terézia-tallér ugyanolyan volt, mint arégi, azzal a különbséggel, hogy erre a királynő képét verték. De ez általános szokás volt. A királyok saját arcmásukkal diszitették a nagyobb értékű pénzek egyik oldalát. A krajcárost a német kreutzer után evezték el, mert kereszt volt rajta. Később a kereszt elmaradt, de a krajcár megmaradt. I. Ferenc király hozta maradandóan a rézpénzt. I. Ferenc József uralkodása alatt, 1870-ben kísérleteztek egy uj pénzegységgel, a francia pénzláb alapján. Húsz- és tizfrankos aranyakat vertek, melyek magyar értéke 8 és 4 forint volt. A kísérlet nem vált be. Az osztrákoktól átvett íorintszámitás után végre jött a korona és a fillér, ami a leghelyesebb magyar pénzegység volt, mert számítása egyszerűen történt az 1-es, 10-es, 20-as, 100-as, 1000-es alapon. Egészen a koronaszámitásig sok zavar volt amiatt, hogy nem véglegesítették: hány kisebb pénz-egység van a nagyobban. A múlt század elején még egy pengő forintban hatvan krajcár volt, Ferenc József idején már száz lett benne. Mindez végleg elrendeződött a koro- naszámitással. Tefcszik-e a nőknek a párbajozó férfi? Budapest, julius 15. A magyar iőváros mindig híres volt párbajairól. Lovagias nemzet a magyar, — hangoztatták — s minden femerült becsületbeli ellentétet virtusosan karddal vagy pisztollyal intéz el. Az újabb idők uj párbajmú- niája heves vitákra adott alkalmat Budapest különböző társadalmi osztályában, de tudomásunk szerint eddig még senki nem kérdezte meg a nőket, vájjon tetszik-e nekik a párbajozó hős férfi vagy sem. A nők válasza pedig fontos, mert hisz végeredményben minden virtuskodás oda lyukad ki, hogy tetszik-e a nőnek, vagy sem. Fontosnak tartottuk tehát egy arisztokrata asz- szony, egy nagy színésznő, egy meggyőző- déses feminista, egy alkotó, modern művésznő s — egy szép bakfis véleményét megkérdezni ebben az ügyben s azt hisszük, a feleletek méltóképpen fogják jelenteni a legkülönbözőbb női pszihék felfogásait. Báró Skerlecz Ivámié: Férfiak közt felmerült lovagias ügyeket lehetőleg becsiiletbiróságnak kell elintéznie, de tény, hogy sok ügyet nem lehet ilyen utón elintézni. A magyar társadalomban ősrégi tradíció a párbaj. Igaz, hogy külföldön kevésbé dívik, de nálunk vannak olyan speciális nemzeti szempontok, amelyek elkerülhetetlenné teszik. Mindenki tudja,-hogy vannak esetek, mikor lehetetlen más megoldást találni. Ha nem is általános szempontból, de a mi saját magyar viszonyaink között állnia kell még ennek az intézménynek s ha így van: a férfiaknak is állmok kell a helyzetet, ha már belesodródtak. Góthné Kertész Eila: Alapjában véve nem kulturországba való intézmény a párbaj, de ha már megvan, meg kell alkudni a helyzettel. Sohse volt ideálom a párbajhős, de ha a helyzet valakit nákényszerit, álljon ki. A párbajt készakarva kereső férfitipiis nem szimpatikus. Párbajozni kell, ha a helyzet magával hozza, de az ilyen helyzetet kerülni kell. Mellemé Miskolczky Eugénia; a Feminista Egylet választmányi tagja: A párbaj ellen mindent el szeretnék mondani, ami rossz. Nemcsak a Feminista Egyletnek, nemcsak a Nők Nemzetközi Békeligájának programja a párbajmánia kiirtása, de minden jóérzésü nőnek is kell, hogy az legyen. A női természet, vérmérséklet magával hozza, hogy minden erőszakosságot, durvaságot, igazságtalanságot üldözzünk. A párbaj helytelen, esztelen és bűnös, a párbajhős típus elterjedése háborúk csiráját hordja magában. A párbajhős nem imponál. Csak az a férfi imponál, aki az erkölcs, a tudás, a jóakarat magaslatán áll. Berceily Gizi iparmüvésznő: A mai egyre-másra párbajozó férfi csöppet sem imponál. Még pedig azért, mert a mai férfiak nem veszik komolyan a párbajt. Minden lovagias ügy kabarévá fejlődik. Jegyzőkönyvek, tárgyalások, bocsánatkérések: igy nem kell nagy bátorság a provoká- láshoz. És ha párbajra kerül a sor? Teljes bandázs, mindenféle intézkedéssel, hogy csak valami bajuk ne történjék véletlenül a hősöknek. Végül aztán kibékülnek. Bizony imponálna a komoly ügyből származó komoly küzdés, különösen, ha értem történne . . . S legjobban imponálna az a férfi, aki egy én értem vívott párbajba belehalna. Fábry Magda nyolcadik gimnazista: Valamikor, azt hiszem, minden leánynak az volt a legnagyobb becsvágya, hogy párbajozzanak érte, miatta. S az a férfi, aki egy nőért vivőit küzdelemben vágást kapott az arcára, holtanapjáig viselte egy harcnak a nyomait, amely harcért bizonyára megkapta méltó jutalmát. Ma, sajnos, hiába szeretné az ember szentimentális szemmel nézni a párbajozást. Párbajmánia van, ha két gyerek összevész, már pisztolyra mennek (persze kapszlival töltik meg a pisztolyt) és végén büszkék, hogy ők is letették az érettségit, kinőtt az első szál bajuszuk, szóval férfiak lettek: párbajoztak! Hát ez nevetséges. Az pedig bosszantó, hogy az utóbbi időben egész sor párbaj folyt le, aminek nem is nők az okai. Ilyen párbaj hősei aztán végképp nem Imponálnak nekem. Budapest, julius 15. 1 (Budapesti szerkesztőségünk tel'efo-n jelentése.) A Kosztka—Valérián-dráma ma elérkezett utolsó fölvonásához. A tanúkihallgatásokat tegnap befejezték s ma a vád- és védőbeszédek elhangzása után, meghozták az : ítéletet. Tiz órakor kezdődött meg a tárgyalás s mindjárt Felföldy Elemér királyi ügyész emelkedett szólásra, hogy vádbeszédét elmondja. Beszédének elején váz La Koszt- káék családi életét. Állásának egész tekintélyével állíthatja, hogy Valérián nem adhatta becsületszavát arra, hogy Kosztkáuéval még telefon utján sem fog érintkezni. Különben is, aki hátulról, orozva lő ellenfelére, annak nincs joga arra, hogy másnak a becsületét elvitassa. Amikor Kosztka a telefonbeszélgetést kihallgatta s utána felöltözött, már meg volt benne az elhatározás, hogy ölni fog. Színes szavakkal vázolja azután a gyilkosság elkövetését. Az első lövés nem talált, a második már hátulról érte az alezredest s a harmadik,* amely halálos volt, szintén hátulról hatolt be Valérián testébe. Egyetlen szerencséje Kosztká-nak — mondja az ügyész —, hogy Valérián már halott s a halottak nem tudnak beszélni, de annál hangosabban kiált a halálos seb, amely igazságos Ítéletet kíván. Bizonyítja ezután, hogy Kosztka tette nem a családi tűzhely szentségét védő lovagias ember tette volt, hanem egy orvul támadó gyilkosé. A tanuk vallomásából kitűnik, hogy a lövés váratlanul érte VaJériánt. Különben sem látja indokoltnak Kosztka fölindulását, mert ő tudott a felesége és Valérián ezredes közötti kapocsról. Számtalanszor hallott róla, tehát nem hatott rá az újság erejével. Kéri, hogy a vádlottat szándékos emberölés büntette miatt Ítéljék el. Felföldy ügyész beszéde után Désy Géza dr., Kosztka védője mondotta el védőbeszédét. Hangsúlyozta azt, hogy védence nem divatból ölt. Nem azért követte el tettét, mert a mai romlott társadalomban már szokottá vált az önitélkezés. És nem is tartozik ahhoz az embertípushoz. A rettenetes tragédia minden bizonnyal más fordulatot vett volna, ha a sors , nem szól közbe. Ha történetesen R H a legjobban beváU Biajvsz korpa- ü fa T1B4képződés ellen. Gyorsan szárad és p i | nem teszi zsírossá a hajat. á KozmoíiKai laüoreíöri&na^ jjáálSí II Pröfia II.. mm 4. II emelet. |
