Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-16 / 157. (900.) szám
Csütörtök, július 16. Irodalom cs neműn (Négy közlemény) Irta: Sziklay Ferenc A fenti cimen Fleischmann Gyula dr. egy három cikkből álló sorozatot irt a P. M. H.-ba ((138, 147 és 149. sz.), melyben „teljes objektivi- 1 tással“ és „egy kis hozzáértéssel" igyekszik megvilágítani a szlovenszkói politika és a.kulturális, különösen az irodalmi élet viszonyát, illetővé azokat a hiányokat, melyek e viszonyban találhatók. Mivel cikksorozata végén maga bevallja, hogy „nem csalhatatlan dogmákat akart kinyilatkoztatni s lehet, hogy egyik-másik megállapításában tévedett", legyen szabad ezekre a téves megállapításaira rámutatnom. Mindenesetre örvendetes, hogy végre politikusaink is érdeklődéssel fordulnak a kulturális problémák felé, azonban Bőhm Rezső rövid, de annál velősebb és célba irányuló komáromi felszólalása után Fleischmann dr. cikke éppen a „teljes objektivitást" nélkülözi, mert egyoldalúan csak a politika szemszögéből nézi a dolgokat s kulturális és irodalmi életünk pangását majdnem kizárólag az irók és nem-politikus kul- turmunkások hibájának tudja be, holott mi irók és kul túr munkások ugyanolyan, talán még nagyobb joggal tehetnénk szemrehányást a politikai exponenseknek. Azok a problémák, szükségek, melyeket Fleischmann dr. megállapít, nem «}ak, mind szőnyegre kerültek már a napilapok hasábjain s csak annál jobban bizonyítja azok égető voltát, hogy a régebbi megállapításoktól függetlenül (mert föl kell tételeznem, hogy azok elkerülték a figyelmét, különben nem sajátította volna ki magának őket) ő is megtalálta ugyanazokat. Legyen -szabad röviden rekapitulálni Fleischmann dr. cikksorozatának eszmemenetét, hogy pontról-pontra menve kimutassam téves megál- Lpitásait. I. Szemrehányással illetik a politikusokat, hogy az irodalommal keveset törődtek, a közönséget, hogy közönyös. Pedig ennek az állapotnak mélyebben fekvő okai vannak. Mindenekelőtt az, hogy a kormány mindenből politikát csinál, tehát ez ellen csak politikai téren kellett és lehetett küzdeni. A gazdasági elnyomás s ennek következtében az általános elszegényedés a létért való küzdelmet tolta előtérbe, ami Fleischmann dr. szerint megint azonos a politikával. A nemzeti érzést a kultúrintézményeknek kell fentartani, de a kulturélet szabad fejlődését biztosítani a politika feladata. A politikai és kulturmunkának egymást kellene támogatnia, mert igv volt ez a múltban is. A kormány azonban kiforszirozta a politika és kultúra szétválasztását, amibe kénytelenek voltunk belemenni. Ezért a politikai értékek ki vannak zárva a kulturéletből. Hozzájárult ehhez, hogy ajd irodalmi érték volt, az Pesten szorult, nálunk csak csupa kezdő és „nem abszolút tekintélyű" iró maradt, akik az uj helyzetben nem tudtak mihez kezdeni, személyi hiúság és féltékenység is késleltették, hogy valami kialakuljon. Nem volt szervező erő és irányitó szellem s nem voltak megfelelő anyagi eszközök. Vannak hibák, amiket ki kell küszöbölni s az irodalomnak meg kell keresni az utat a közönséghez. II. A legfőbb hiba, hogy a szlovenszkói magyar. irodalom nincs szerves kapcsolatban a szlovenszkói magyar élettel, az irodalom nem tükre a szlovenszkói jelennek. Az itteni magyarság „nagy történelmi idői nagyon kevéssé hatottak a nemzet dalosaira". „Mikor sorsunk, fenmaradá- sunk forog kockán, akkor a mi íróink nyugatra mennek témákért, hangulatokért s legtöbbször gyöngén megkonstruált házasságtörési és hálószobajeleneteket kapunk irodalmi csemegének." Pedig a közönség a nemzeti jelleg kidomboritá- sára áhítozik az irodalomban. Erdélyben egészen más a helyzet. Ott az erdélyi jelleg kifejezésre jut az irodalomban. A közönséget nem lehet kényszeriteni, hogy bármilyen könyvet értékesnek ismerjen el. ebben igaza van Keller Imrének. Szóval a szlovenszkói Írónak meg kell találni az utat a közönséghez s ez az ut az irók bekapcsolódása a szlovenszkói magyarság életébe. „Nem kívánjuk — úgymond-'—, hogy a mi politikai programjaink szócsövei legyenek, de ne felejtsék el, hogy a magyar irodalom mindenkor szoros összefüggésben volt a nemzeti törekvésekkel." Ili. Az olvasóközönség megszerzése a legnehezebb kérdés, de ezt is meg lehet lassan csinálni, ez „nevelés és alkalmazkodás" dolga. Demokratizálni kell a kultúrát, mint ahogy a jugo- szlávok tették. Szakítani kell a nyugati szellemmel, mert különben elszakadunk saját népünktől. Szlovenszkó mtiltja és mai élete tele van ezer és ezer témával, de eddig csak a sérelmek ösz- szcáilitásában merült ki a kulturális munka. A „pesti iskolától", mely dekadens, el kell szakadni. Szükséges a jóindulatig objektív kritika, mert a mi többnyire fiatal, kezdő Íróinknak vezetőkre és tanítókra van szükségük. Az irodalmi nevelés feladata a napilapoké. Szükség van egy népies szépirodalmi lapra, egy ifjúsági lapra. S ha ez mind meglesz, a kultúra és Irodalom hű segítő társra akad a politikai szervezetekben. Eddig a cikk. Első pillanatra csupa helyes megállapítás, olyanok előtt különösen, akik az igazi helyzetet éppen úgy nem ismerik, mint maga a cikksorozat Írója. csPöHutrí"" Kávéházi, csata a párisi költőfejedelemnő és a fiatalok közt A.tszláv Petőii — „Éljen Németország, éljen Afad e! Krim!“ — Csokonai „Dorottyá“-ja az előkelő irodalmi kávéházban — A P. M. H. eredeti tudósítása —* Páris, julius eleje. A Closeries des Liias a Latin Negyed szélén egyike Páris legismertebb irodalmi kávéliázainak. Parisban nincsenek irodalmi klubok, társaságok. A francia egyénies és anarchikus hajlama irtózik mindenféle t-> merüléstől- Néha mégis összejönnek egy-egy könyvet megbeszélni, egy-egy írót ünnepelni, vagy megválasztani „a költők fejedeb mét44. Amióta Paul Fert-t a Closeries des Lb las-ban kikiáltották Franciaország költöfeje5 délmének, azóta mintha elcsendesedett volna ez a Luxemburg melletti kis kávéház. Most azután egy másik francia költőnek, Saint- Poö-Rouxnak 70 éves születésnapját ünnepek ni megint összejött Páris egész irodalmi világa az orgonák kávéházába. A Mester Parisba jön Saint-PoHRoux, a Nagyszerű — amint tisztelői nevezik — szerény és nemes költő, aki vidéki visszavonultságában szép versekben énekelte meg, amit a költőik évezredek óta énekelnek a világ legkülönbözőbb nyelvein: a szerelmet és az elmúlást. Saint-Pol- Roux le Maginiíique szép csendben eljutott a hetvenedik életév küszöbéhez. „A kerek asztal lovagjainak44 felhívására a nemes és misztikus verseknek agg szerzője végre is rászánta magát és feljött Parisba, hogy szemé5 lyesen is megismerkedjék azokkal az ifjú költőkkel, akik mesterüknek vallják. A francia irodalmi élet minden nevesebb tagja meg volt hiva erre az alkalomra a Closeries des Lilas-ba; többek között Madame Rachilde is. a francia Írónők doyenne-je isAz uj vétket föltalált írónő Rachilde ma 65 éves, de hajának jég5 csapjai alatt még mindig életenergia és egy virilis léllek tüze ég. Tizenhét éves fi a t aü lány volt, mikor első regénye, Monsieur Vénás megjelent egy belga kiadónál. Vénusz túr megjelenése hallatlan feltűnést és botrányt okozott. A fiatal leány kíméletlen, sőt kegyetlen őszinteségét nem bocsátotta meg a belga bíróság, amely 1882-ben egyesztendei börtönbüntetésre és 2000 frank bírságra Ítéli eh Az Ítél-1 megokolása szerint Rachel uj vét5 két talált fel regényében. Verlaine sietett az Írónőt üldözni. „Az uj vétkek feltalálója — írja neki a cinikus költő — egy uj emberiségnek lenne a jótevője. De nyugtassa meg magát, kis lányom! maga semmi újat se talált fel!44 Rachilde hírneve a Vénusz úrral meg volt teremtve és tekintélye azóta egyre növekedett. Ma Rachilde egyike a francia iro5 dalom legünnepeltebb Írónőmnek, akinek tehetsége, mairó szatírája s életfelfogása és merész őszintesége előtt mindenki meghódol. Egyszóval Rachilde a modern francia irodalom egyik kitűnősége. Ezek után természetes, hogy midőn a Paris-Soir című radikális bulevaírd lap meg5 indította a maga nyári ankétjét ezzel a címmel: Feleségül vehet-e egy francia férfi né5 met nőt? — sietett az írónő véleményét is kikérni. Csodálatos módon a franciák, úgy látszik, nem irtóznak a német fajjal való keveredéstől- A válaszok túlnyomó része emellett szólt. Tudósok, irók, szociológusok, polb tikusok, közgazdászok, művészek és a feministák nagy része kimondotta, hogy semmi erkölcstelen, vagy hazaíiatlan dolgot nem látnak abban, ha a francia fiatalság arról a földről szerzi be szive választottját, amelyen nemrég a gyűlölt Kaiser uralkodott. Úgy látszik, hogy az eddig lenézett, kigunyolt és agyontréfált Ciretchenek ázsiója nagyon fel5 emelkedett a francia értékek piacán. Ne keressük most azt, hogy ennek fajfentartási. közgazdasági, vagy egyszerűen erkölcsi és bölcseltnl okai vannak-e- Mindenesetre szögezzük le, hogy legalább íis a francia intellek5 tüellek nagyrésze szívesen látná, ha gyermekeik újra frigyet kötnének Goethe ivadékai vak Rachilde — a szentély védője Nem igy azonban Rachel, Vénusz ur szerzője, aki a nemi kilengések elnéző rajzolója volt már 17 éves korában, most férfias öregségének küszöbén a faji perszerváció hiv-e-leit. Legalább is a németekkel szemben. — Soha, semmi körülmények között nem engedném meg, hogy német nő hatoljon be a francia család szentélyébe és ott feldúlja azokat az emlékeket, amiket Verdiin és Mar3 ne hősei iktattak be a családi hagyományok ba. És ha valaha is átlépné ennek a szalonnak a küszöbét német ember — mondotta a tisz- f létre méltó ma Irónia ifiül haraggal — magam hagynám cl ezt a házat örökre! A szalon, a ház, amelyből Rachilde kita* gadná önmagát, ha német ember keze csak megérintené kilncsét, Páris egyik legismertebb irodalmi szalonja. Rachilde Alfréd Val- lette-nek, a Mercure de Francé szerkesztője5 nek a felesége és szalonja a rue de Condé- ban a méltán nagyhírű folyóiratnak a helyiségében van. A Mercure de Francé valamikor mindazt magába gyűjtötte és kisugározta, amit az európai kultúra szellemi téren tér5 mélt. A háború óta a Mercure de Franca szerkesztősége a francia sovinizmus melegágya lettA német irodalmat száműzte hasábjairól. A háború előtt a magyar szellemi életről is állandóan beszámolt, azóta ez a rovat is elárvult. Amidőn Petőfi jubileuma alkalmából a többi Franciaország tüntető hódolattal ál5 dozott a nagy költő emlékének, a rue de Gondéban egy magyar iró tanulmányát csak abban az esetben lettek volna hajlandók közzétenni, ha Petőfi költészetét, mint a szláv zseni termékét' mutatja be. Miután pedig az illető iró természetesen nem volt hajlandó ilyen hamisításra, a tanulmány nem is jelenhetett megA surréalisták SainUPol-Rojix le Magnifique ünneplésére megjelent az az egész irodalmi társaság amely a rue de Göncié szalonjaiban otthonos. De megjelentek azok is, akiknek számára még nem adatott meg a Rachilde szalonjába való bejutás: a fiatal francia irodalmi nemzedék, amelyik az agg költőt a maga meste5 rémek vallja s amely egy uj költői iskola, az u. n. surrealizmus körül csoportosul. Hogy mi az a surréalizmus, azt nem könnyű pár szóval megmagyarázni. A mozgalomnak az egyik feje: André Breton egy manifesztumbam igyekezett céljaikat kifejte* ni (André Breton: Manifeste du Surréailisme. Editions du Sagittaiire). Ebben a következőképpen definiálja a sur realizmust: — Tiszta lelki automatizmus, amelynek utján a gondolat valódi működését igyekeznek kifejezni. A surréalizmus azon 3 hiten alapszik, hogy a gondolattársulásnak olyan magasabbrendü és reális formái vannak, melyeket eddig elhanyagoltak. A surréalizmus hisz az álom mindenhatóságában és a gondolat érdeknélküli játékában __ Bá r ez a definíció maga is kissé surréa- lista stílusban van fogalmazva, körülbelül kivehető belőle, hogy ez a mozgalom az emberi agyfunkció, a gondolattársulás titkos szövevényét akarja felkutatni és ezt a működést úgy fotografálja le, amint az lefolyik, anélkül, hogy az értelein összeállító és kiegészítő munkáját szintén hozzátenne. így jönnek létre az ilyen versek: „A felgyújtott erdőben az oroszlánok frissek voltak44: vagy ,,Az akácfabokrok közt ezüsíbotot faragtam magamnak s a levegőt tojáshabbá vertem44. A nagy csata • Ezek a fiatal irók igen nagy megütközéssel olvasták Rachel válaszát, amelynek gyűlölködő erélyes hangja kihívta haragjukat. Alig kezdődött meg a Saint-Pol-Roux tiszteletére rendezett vacsora (éppen az előételeknél tartottak), mikor a fiatalság csoportjából nagyon barátságtalan megjegyzé- sek irányultak az ünnepelt közelében ülő Rachilde felé. A hires francia galantéria bizonyára belepirult ezekbe a megjegyzésekbe, amelyek közül az „öreg bestia44 még az aránylag sz-eüdébbek közé tartozott. Egy párolgó iirücomb illata egyidőre el- fujta a surréalisták haragját, hogy a desz- szertnél annál íékezhetetlenebb dühvei törjön ki. — Az olyan nőt, mint maga. egyszerűen le kell ütni! — ordította feléje az egyik fiatal irodalmát és egy foszlásnak indult sajt maradékát hajította a francia irodalom dicsőségének arcába. A sajttal sújtott írónő védelmére lovagjai is akcióba léptek. Teljes felfordulás támadt. A régi irány hívei székeket és tányérokat csaptak az asztal alsó végén elhelyezkedett surréalisták, a francia irodalom jövendő dicsőségeinek arcába, akik viszont pezsgőspalackokkal és márványtáblákkal védekeztek. Az ünnepelt költő, az álmok fejedelme hiába igyekezett a felkorbácsol: tengert le- csendesiteni.-— Most jöttem fel Camaretból, a tenge részek hazájából — kérlelte őket. — Hajómon én vagyok a kapitány és én megparancsolom, hogy mindenki foglalja el a helyét! Hiábavaló volt minden. Most már közelharcra került a sor. Különösen heves volt a küzdelem Rachilde körül, akit a surréalisták egyizben meg tudtak közelíteni és hátulról egy erőteljes csapással leszakították a crépe de chine ruhájának egy darabját. A becsületsértések özöne fogadta a támadókat, akik viszont „Éljen Abd el Krim! Éljen Németország!44 kiáltásokkal feleltek. Közben kívül nagy tömeg gyülekezett ösz- sze, amely a reájuk hulló hatalmas üvegtáblák és egyéb veszedelmek elöl tisztes távolból nagy megütközéssel szemlélte a honvéd harcot és Németország ünneplését. Mondanunk sem kell, hogy az eseménynek folytatása volt: a rendőrségen, amely a surréalisták egy részét előállította, majd igazolás után szabadonbocsátotta. Az orgonák kávéházának tulajdonosa beperelte az egész társaságot. Saint-Pol-Roux Le-Magni- fique pedig sietve elhagyta Parist, szaladt vissza álmaihoz. Ilyen harcot már látott Csokonai Vitéz Mihály egykor Kaposvárt Dorottya körülés lehet, hogy Saint-Pol-Roux is vitézi verse zetekben fogja megénekelni az orgonák kávéházában lefolyt heves viadalt Rachildért. Utasok, ha esti sétátokban elvetődnétek a francia tengerpartra, tiszteljétek a cama- reti kapu felírását és ne zavarjátok a költő álmát: „A költő dolgozik!44 g. gy. Nyílra a fejlődés utján Cobori városbiró nyilatkozata Nyiíra, julius 15. Nyitrai tudósítónk írja: Cobori Károly városbiró a napokban érkezett vissza prágai útjáról, ahol az illetékes minisztériumokkal sikeres tárgyalásokat folytatott a város több fontos és közérdekű ügyéről. Utjának eredményéről a városbiró munkatársunknak a következőkben számolt be: — Az állami kereskedelmi iskolának kereskedelmi akadémiára leendő átalakítására sikerült az iskolaügyi minisztériumnál biztos Ígéretet kapni. A katonai havidíjasok részére felépítendő bérház ügyében a nemzetvédelmi minisztérium kedvező döntést hozott, viszont a nyitrai laktanya kibővítését anyagi nehézségek miatt bizonytalan időre el kellett halasztani. Nyitra városának régi óhaja volt a gyorsvonat közlekedésbe való bekapcsolódása. A városbiró két tervet ajánlott az országos vasúti tanács elnökének, mely szerint Nyitra bekapcsolódhatna a Berlin—budapesti, illetőleg a Kassa—oderbergi vasutforgalomba. A városi vízvezeték ügyében is fordulat állott be, amennyiben a pozsonyi minisztérium a Nyitra-folyó Nyitra- érsekujvári részének szabályozását egyelőre elejtette, ellenben a folyót a nyitrai szakaszon tizkilométeres hosszúságban fogják szabályozni. A kisajátítási eljárásokat a legközelebbi időn belül megkezdik s igy a sokat sürgetett vízvezetéki és folyószabályozási terv is komoly stádiumba lép. Cobori városbiró a legutóbbi briinnl városbirói kongresszuson azt a nagyfontos- ságu indítványt tette, hogy a városi jellegüktől megfosztott községeket bővített hatáskörrel ruházzák fel. A kongresszus az in- diványt egyhangúlag magáévá tette. így, amennyiben ezt a minisztérium is jóváhagyja, a ledegradált városok hatásköre jelentékenyen bővülni fog. — (Nemzeti parkot létesítenek a Tátrában.) Az iskolaügyi minisztériumnak már régi szándéka, hogy a Tátrában egy Nemzeti Parkot létesítsen. Amint a Loko Press értesül, a terv most a megvalósítás felé közeledik. Ma két bizottság utazott a Szepes- ségre, amely a számításba jövő területeket átvizsgálja. A bizottság vezetője Maximo- vics miniszteri tanácsos hazáérkezése után Svájcba utazik, hogy ott az engadini Nemzeti Parkot tanulmányozza. *•'<AtíS trésig feíax&titunto, ftogv e MÖfixasmf I 4$ I I U.P. 1 ff művészi kivitelű 1 Éj || bútorok |p 1 ssumsLAVA m Steíanik-u. 8{a (Bondy ház) piai 11 Prága * Brönn Éti
