Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-11 / 153. (896.) szám
Szombat, Júliust!. ynáGtr-wiG$m/mw? Anglia lá¥OS marad a marohhói ífiztöl üi állampolgárság problémája a ücpsiifclscgi ligák varsái Kongresszusán Újból felhívták a csehszlovák és magyar kormányt a kérdés sürgős rendezésére — A római konvenciói minél előbb ratifikálni kell — A P, M. H. eredeti tudósítása — Spanyol-angol jegyzékváltás a tangeri kérdésben London, julius 10. Laipjeilentések szerint a britt kormány tegnap küldte el válaszjegyzékét a tangeri kérdésiről szóló s az elmúlt napokban Londonba érkezett spanyol jegyzékre. A válaszjegyzék szövegét nem hozzák nyilvánosságra, de általában úgy tudják, hogy az angol kormány visszautasította a spanyolok kérelmét, amennyiben ez közös akciókat kivan a riíikabiloknak valószínű tangeri támadása esetére. A Times értesülései szerint az angol csapatok sohasem fordulnak a spanyolokkal és a franciákkal karöltve Abd el Krim ellen. Az angol kormány szigorúan a tangeri szerződés megváltoztatása ellen van és megőrzi teljes semlegességét. Az angol válaszjegyzéket egy időiben Párában is bemutattákPainlevé az Abd el Krímnek tett békeajánlaíról A kamara éjjeli ülésén Bruinet és Renau- del szocialista képviselők rövid fölszólalásai után Painlevé miniszterelnök felvilágosította a házat a marokkói heyzetről. Kifejtette, hogy Franciaország célja, hogy Északaírikában a spanyolok, a riffkabilok és a franciák megtalálják a kellő modus vivendit a békés együttműködésre. Szükséges azonban, hogy a békét olyan zónában teremtsék meg, ahol Franciaország hivatott a benszülött lakosság védelmére. Abd el Krímet félhivatalosan értesíteni fogják a franciák és spanyolok békeajániaíá- ról és ha ö kívánni fogja, a hivatalos tárgyalások is megkezdődhetnek. Ha ez nem következik be, akkor Franciaország és Spanyolország nyilvánosságra hozzák megá'lapodásaikat annak igazolására, hogy a háború folytatásáért egyedül Abd el Kriin felelős. 411 szavazattal 29 ellen megszavazták a marokkói hitelt A marokkói hitel megszavazása egy óra után történt meg. amely alkalommal a szocialistáik kivonultak, míg az ellenzék a kormány mellett szavazott. A hitelt 411 szavazatta! 29 ellen, azaz óriási többséggel elfogadták. A szenátus eközben éjjeli ülést tartott az 1925. évi teljes költségvetésről, melyet éjjel három óra körül egyhangúan, 287 szavazattal, elfogadott. A francia kormány tehát mindkét házban s mindkét aktuális, kényes kérdésben döntő győzelmet aratott az elmúlt éjszaka folyamán. k páriánál! -- az ellenzéki kfip¥lS€l§lá ¥€SZf#l3€it|e ündercsó éles beszéde — A képviselőház kiadta Jurigát és Tománeket Prága, julius 10. A képviselőház tegnap esti ülésén Juriga mentelmi ügyével kapcsolatban fölszólalt Ondercsó István néppárti . viselő is. Beszédét azzal kezdte, hogy a parlament az ellenzéki képviselők vesztőhelye. Burival elnök ezért rendreutasitotta a szónokot, aki ezután részletesen ismertette az alsósebesl vérengzés előzményeit. Beszéde alatt a koalíciós pártok és az ellenzék között erős szóváltás támadtTausik a szocialisták felé kiáltotta: — Szégyeljétck magatokat, a gyilkosságokat véditek! Szlovenszkón gyilkolnak! Amikor kissé lecsillapodott a hangulat Tóműnek Flórián (szlovák néppárti) beszélt. Rámutatott arra, hogy műiden üldöztetés és politikai processus elégedetlenséget szül a nép között Szlovenszkón s visszhangja eljut a külföldre is, különösen Amerikába. A szlovák nép továbbra is hirdetni fogja, hogy el van nyomva s hogy sem szabadsága, sem jogai nincsenek. A képviselő-ház többsége megszavazta Juriga és Tóműnek képviselők mentelmi jogának felfüggesztését és kiadatásukat. Ezután elfogadták a szlovenszkói telepítésről szóló törvényjavaslatot, amely szerint az állam tulajdonát képező birtokokon telepítéseket eszközölhetnek. A szenátusban tegnap elfogadták a köz- alkalmazottak betegsegélybiztositásáról szóló törvényjavaslatot, valamint több kereskedelmi szerződést. % A kormány beterjesztette a Háznak a villamosításról szóló törvényjavaslatot is. Varsó julius 10. A népszövetségi ligág uniójának varsói kongresszusa öt napig tartó ülésezés után ma véget ért. A huszonhat különböző államból Varsóba érkezett delegátusok az esti gyorsvonattal Krakkóba utaztak, ahonnan a hajdani Jagello-főváros nevezetességeinek megtekintése után szét fognak szóródni a szélrózsa minden irányába. A lengyelek közismert vendégszeretetükkel mindent elkövettek, hogy a külföldi vendégek jól érezzék magukat és a kongresz- szus olyan keretet kapjon, amely mindenképpen megfelel nemzetközi jelentőségének. Szombaton Varsó főváros törvényhatósága, hétfőn a miniszterelnök, kedden .Wojciechov- ski köztársasági elnök, szerdán pedig a lengyel népszövetségi liga látta vendégül a kongresszus tagjait, akiknek igy alkalmuk nyil't arra, hogy megismerkedjenek a lengyel köz- és társadalmi élet vezető egyéniségeivel. Különösen szép volt a köztársasági elnök által a Lazienki-kasíélyban adott estély. Mindenki, akinek neve és rangja van Varsóban, hivatalos volt erre a soiré-ra, amely diszkrét előkelőségével mindnyájunknak felejthetetlen emléke marad. Varsó földrajzi fekvése mellett könnyen érthető, hogy a kongresszuson a legerősebben a középeurópai államok voltak képviselve, míg a nyugati államok ez alkalommal csak kevés tagból álló delegációkat küldtek a kongresszusra. A héttagú csehszlovák delegációt Brabec szenátor vezette. A Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga megbízásából Szül lő Géza volt országgyűlési képviselő és e sorok írója jelentek meg a kongresszuson. A magyar delegáció vezetője Pékár Gyula volt, akinek a kongresszus megnyitó ülésén a magyar—lengyel történelmi kapcsolatokról tartott beszéde általános föltünést keltett. Pékár Gyulát egyébként az a megtiszteltetés érte, hogy a kongresszus áíelnöikévé, valamint a propagandabizottság elnökévé választották meg. A magyar küldöttség sorában azonkívül ott láttuk még L ukács György v. b. t. t.-t, Eötte vény i Olivért, a Magyar Külügyi Társaság igazgatóját, P a i k e r t Alajost, a Mezőgazdasági Múzeum igazgatóját, Póka-Pivny Bélát, az Interparlamentáris Unió magyar osztályának főtitkárát, H o n t i Ferencet, a Magyar Külügyi Társaság titkárát, Vermes Béla volt országgyűlési képviselőt, Gulyás Bélát és Kovács Bélát. A mi szempontunkból a kongresszusnak jelentősége abban állott, hogy napirendjére a hontalanok problémáját, valamint a szlovenszkói illetőségi kérdést is kitűzték. Mivel föltesszük, hogy a mi közönségünket a legközelebbről a kongresszusnak ide vonatkozó tanácskozásai fogják érdekelni, az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy mi történt e tekintetben Varsóban. A hontalanok problémája A hontalanok kérdésének tanulmányozására külön albizottságot küldött ki a kongresszus. Ez az albizottság foglalkozott a csehszlovákiai német népszövetségi liga ama javaslatával, amely szerint az érdekelt államokat hívják föl az állampolgársági ügy rendezésére vonatkozóan Rómában kötött egyezmény ratifikálására, másfelől pedig a népszövetség kü'djön ki vegyes döntőbizottságokat azok hovátar- tozandóságának megalapítás "ra, akiknek illetőséget a békeszerződések és a fönnálló törvények alapján megállapítani nem lehet. Az albizottság a határozati javaslatnak első részét, amely a római konvenció végrehajtására vonatkozik, elfogadta, ellenben a második részt, amely a vegyes döntőbizottságok kiküldésére irányul, keresztíilvihetőnek nem tartotta. Ilyen értelemben határozott a kongresszus plénuma is. • A szlovenszkói illetőségi ügy Miként előrelátható volt, a szlovenszkói és -uszinszkói illetőségi kérdés körül rendkívül heves vita indult meg. Ezzel, a bennünket oly közelről érdeklő problémával március havában egy brüsszeli értekezleten foglalkozott az Unió, amidőn Lukács György magyar és Brabcc csehszlovák delegátusokat megbízta, hogy kormányaiknál sürgessék e kérdésnek a két állam között való közvetlen rendezését. Ezek után az előzmények után Lukács György magyar delegátus Varsában bejelentette, hogy az illetőségi kérdés még mindig nincsen rendezve, sőt a helyzet egyre tarthatatlanabbá válik, majd ismertette a vonatkozó magyar illetőségi törvényt és joggyakorlatot s a prágai legfelső közigazgatási bíróságnak ismert döntését és azt az indítványt terjesztette elő, hogy az Unió kérje ki a népszövetség közbelépését. Szüllő Géza a csehszlovákiai magyarság nevében szólalt föl és miután fölhívta a bizottság figyelmét arra, hogy különbséget kell tenni az olyan nemzeti kisebbségek között, amelyek nemrég még az állami élet föltételeinek birtokában voltak és azok között, amelyek állami életet soha nem éltek, bejelentette, hogy a prágai parlament magyar képviselői legutóbb petíciót nyújtottak be a népszövetségnél, amelyben az illetőségi ügy rendezésére a népszövetség tanácsát, illetőleg a hágai állandó nemzetközi bíróságot kérik föl. Rövidesen összefoglalta e petíció tartalmát és rámutatott arra, hogy a saint germaini és a trianoni békeszerződés között e tekintetben milyen mélyreható ellentét van. Azután fölhozta Körmendy-Ékes Lajos esetét és kiemelte, hogy Körmendy-Ékes évtizedek óta Kassán lakott, ott városi tanácsos volt és állandóan adót fizetett, mégis kiüldözték, fiait ellenben csehszlovák áhrm pc! árok gyanánt kezelték és csehszlovák állam- polgári kötelezettségeket követeltek tőlük. Végül felkérte az uniót, hogy a nép- szövetségnél sürgesse ki petíciónk soron- kivüli tárgyalását és elintézését. Szüllő Géza beszédére Slávi'k György dr. zólyomi zsupán válaszolt és arra hivatkozott, hogy a kormány és exponensei nem helyezkedhetnek szembe a közigazgatási bíróság Ítéletével. A kérdést szerinte csak egjp uj törvénnyel lehet rendezni. A bizottságnak következő ülésén pedig Brabec szenátor Be- nes külügyminiszternek a szenátusban tett ama lejelentésére hivatkozott, amely szerint a csehszlovák kormány az elmúlt évben állítólag javaslatokat tett a magyar kormánynak, de azokra a magyar kormány nem válszolt. (?) A kisebbségi bizottság végül is oly határozati javaslatot fogadott el, hogy a brüsszeli határozatnak megfelelően a két állam kormányához újból azt a kérést intézze az Unió, hogy az illetőségi kérdést kölcsönös megegyezés utján egymás között rendezzék. A piénum is ily értelemben határozott. A kisebbségi ügyekben követendő eljárás uj rendszere Kisebbségi körökben rendkívül nagy érdeklődést váltott ki Magyary Géza budapesti egyetemi tanárnak a kisebbségi petíciók elbírálásánál követendő uj eljárásra vonatkozó tervezete, amellyel a márciusi brüsszeli konferencia is foglalkozott. A bizottság egyes tagjai Magyary professzor tervezetét túlságos messzemenőnek találták, mire Brabec csehszlovák szenátor és Rauchberg prágai német egyetemi tanár egy uj tervezetet dolgoztak ki. A varsói kongresszusnak kellett volna foglalkoznia ezzel a két tervezettel, ámde, amikor a két tervezetet a bizottság ülésén elő kellett volna venni, kiderült, hogy a bizottság egyes tagjai még nem tanulmányozták át a javaslatokat, úgy hogy Kuntz osztrák delegátusnak, a bizottság előadójának azt az indítványt kellett tennie, hogy a két tervezet megvitatását egy október havában, Svájcban tartandó konferenciára bízzák. A kisebbségi delegátusok körében ez az indítvány érthető megdöbbenést keltett. ^ Ennek a megdöbbenésnek azután kifejezést is adott Dnmba Konstantin, az osztrák delegáció vezetője, aki kijelentette, hogy az ilyen, folytonosan megismétlődő halasztásokat tovább tűrni nem lehet és be. jelentette, hogy abban az esetben, ha ez igy tovább folytatódik, levoma a következményeket és kilép az Unióból. Ezek az erélyes szavak nem tévesztetek el hatásukat a bizottság tagjai körében, akik zajosan megtapsolták Durrrba Konstantint. Szüllő Géza azt indítványozta ennél a oontnál, hogy a két tervezet;, októberben föltétlenül tárgyalják le és ne halasszák tovább ennek a fontos kérdésnek elintézését. A Búmba beszéde áltál keltett hatást Reiiner csehszlovák delegátus igyekezett ellensúlyozni, amidőn élesen megtámadta Dumbát és Szüllőt és a kisebbségektől ugyanolyan jóhiszeműséget követelt a többséggel szemben, mint amilyet ez velük szemben állítólag tanúsít. Végül is október havában tartandó konferenciáig elnapolták ennek a kérdésnek tárgyalását. Nem kell a magyaroknak szavazatot adni! Heves vitát váltott ki a csehszlovákiai ligáknak egymáshoz való viszonyának és szavazataik fölosztásának kérdése is- A cseh Államtudományi társaság e tekintetben azt az indítványt terjesztette elő, hogy az Unió tanácsában a csehszlovákiai nemzeti kisebbségeknek egy, a közgyűlésen hasonlóképpen csak egy szavazatuk legyen- Ezt az indítványt Sirovy tanár terjesztette elő az Unió tanácsában. Pékár Gyula és Szüllő Géza ezzel szemben azt követelték, hogy a közgyűlésen a csehszlovákiai magyarságnak is legyen egy szavazataA csehek ettől a jogtól mindenáron meg akartak fosztani bennünket, azonban törekvésük nem ért célt. A tanács ugyanis úgy határozott, hogy október haváig a csehszlovákiai ligák egymás között osszák föl az egész államra eső öt szavazatot és addig is, amíg az a felosztás megtörténik, szavazataik leadásánál a csehek legyenek tekintettel a magyaroknak netalán ellenkező véleményére. így határozott a piénum is. A plémim kisebbségi vitája Miután az illetékes bizottságok az említett módon letárgyalták a napirenden szereplő kisebbségi kérdéseket, azok a piénum elé kerültek, amely a kongresszus utolsó napján, a déli órákban foglalkozott velük, tehát olyan időben, amikor már a türelmetlenség jelei mutatkoztak. Ez az oka annak, hogy a varsói kongresszus kisebbségi vitájában majdnem kizárólag csak közvetlenül az érdekelt delegációk tagjai szólaltak föl. A nyugati delegátusok közül egyedül Sir Wal- ter Napier beszélt mint előadó és beterjesztette az angol Ligue of Nations Unien határozati javaslatát, amely úgy szólt, hogy a népszövetség évi jelentésébe vegyék föl a kisebbségek által benyújtott petíciókat is és hogy a népszövetség tanácsa a hágai állandó nemzetközi biróság elé terjessze mindazokat a petíciókat, amelyek megfelelnek az előirt feltételeknek. A kisebbségi vita első szónoka Lukács György volt magyar miniszter volt, aki újból az illetőségi kérdéssel foglalkozott s kimutatta a csehszlovák kormány eljárásának és a prágai közigazgatási biróság álláspontjának helytelenségét. Ezután Medinger Vámos csehszlovákiai német képviselő szólalt föl és újból fölhívta a kongresszus figyelmét a kisebbségek siralmas helyzetére s a kongresszus zajos tetszésnyilvánításai közben Svájcot állította oda ama mintaképnek, amelyet minden nemzet ségi államnak követnie kell. Kifejtette, hogy mindaddig, amíg a kisebbségek elégedetlenek, a béke és nyugalom korszaka nem - köveikezhetik e! Európában és iigyelmez- teíte a kongresszust, hogy a kontinensen negyvenmillió lelket számolnak a kisebbségek, amelyek magukat quantité negli- geable gyanánt kezelni nem fogják magukat. Szüllő Géza beszéde Szüllő Géza emelkedett szólásra, bejelentve, hogy az angol javaslatot elfogadja és a következő, nagy tetszéssel fogadott beszédet mondotta el: — Középeurópa egyik legfontosabb kérdése ma az, hogy a nemzetiségek helyzetét megjavítsák, szabályozzák azt a módot, amellyel panaszaikat előtárhatják és ezáltal csökkentsék azokat a nehézségeket, amelyek ma a különböző uj államokat eltöltik. Ez a kérdés nagyon nehéz, de megoldására égető szükség van, mert mindaddig, mig Közép- európában nincsen egyéb, mint kölcsönös harc az államok és nemzetiségek között, mindaddig nem tud megnyugodni a világ és nem tud kialakulni az a légkör, amelyben a beteg emberiség a gyógyulás útjára térhet. — Én, mint egy kisebbségnek tagja, egy olyan államban, amelyet a trianoni szerződések hoztak létre, némileg szakértőnek érzem magamat a kisebbségi kérdésben. Ez ad nekem bátorságot arra, hogy egy eddig figyelmen kívül hagyott szempontra bátorkodjam ráterelni figyelmüket. Kétféle kisebbséget keli megkülönböztetnünk: az olyan kisebbséget, amely nemzeti állam formájában már állami életet élt és az olyan kisebbséget, amely a nemzeti öntudatban ilyen magasra még nem jutott el és amely fejlődéséje ___
