Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-11 / 153. (896.) szám

A máglya fényénél (sp.) Prága, julius 10. Tegnap este végignéztük a Vencel-téren a prágai nép tüntetését Húsz János, a Vati­kánnal való szakítás és a szabad csehszlovák egyház mellett. Húszezer ember gyűlt össze, akiket a Róma iránti gyűlölet furorja rázott, — de éppen ezt a hatalmas prágai népgyü- lést nézve, éreztük háromszoros erővel a tá­tongó különbséget, amely a cseh fensik ra­cionalista népe és a mi meleg szlovenszkói vidékünk érzelmes, vallásos, szenzibilis em­berei között van. Mily idegen nekünk ez a tüntetés! Mi, akik évtizedeken át éltük és ismertük Szlovenszkót, csak mi tudjuk, mennyire távol esik tőlünk a Róma-ellenes vallásnak és nacionalizmusnak ez a Húsz János jegyében va 1 ó‘összekapcsollás-a. A szlo­vák népre — nem is a magyarokra, vagy a németekre — gondoltunk, szlovenszkói ta­pasztalatainkra, begyökerezett ismereteinkre- s a legnagyobb objektivitással állapíthatjuk meg: a Kárpátok vidékén nem rezgeti soha és nem rezeg ma sem Húsz nevének említé­sére semmi. Idegen nekünk ez a kultusz s vadidegen a két millió szlováknak is, mint ahogy magától értetődő a különböző történe­lem. a különböző tradíció, a különböző vér- mérséklet és a különböző gazdasági helyzet következtében. Aki ezeknek a történelmi fejlődésből fa­kadó különbségeknek nincs tudatában, az nem oldhatja meg soha ennek a komplikált összetételű államnak modus vivendi problé­máját. Aki a különbségeket szántszándékkal kiélezi s az ország lakosságának nagyobb ré­sze ellenére, teljes vehemenciával az egyik szélsőséges irányba lendül, az magára ves­sen. ha a másik rész nincs megelégedve s e meg nem elégedésből politikai konzekvenciá­kat von le. A tegnap tüntető húszezer prágai őspolgár nem volt a nagy Csehszlovákia. E húszezer ember közül vajmi kevesen látták azt az „exótikus gyarmati*4 vidéket, amelyet Szlovenszkónak neveznek s ahol egy merő­ben más, évezredes rnult diktálja az emberek világnézetét. Néhány, három-négy év óta Szlovenszkón élő emberen kívül nincs a mi földünkön egy sem, aki Huszt máshonnét is­merné, mint a tankönyvekből, esetleg a ha­todik gimnázium történelmi anyagából, ahol Húsz és Wicliff egy lapon szerepeltek. Húsz János és Wicliff János, a két reformátor, idegen nagy emberek, talán még ma is ösz- szezavarják őket Szlovenszkón! Két millió szlovák, egy millió magyar, három és fél millió német ebben az államban nem tartanak közösséget Hússzal. De a fél­millió ruszin sem (Istenem, Beregszász, Sá­toraljaújhely határszéle és a cseh tradicioná­lis Husz-kultusz!). sőt a hat millió fén-maradó cseh között is fölöttébb erős áramlatok van­nak, amelyek elvezetnek a katolikusgyalázó tüntetésektől. A katolikus csehek között egyenesen fölháborodást idéz elő ez a nyílt szemenköpés, ez a polgártársak vallási ér­zelmével nem törődő tapintatlanság, ez az évezredes római kultúrát, a gót világot, a múltat, századok békítő, nevelő, civilizáló katolikus munkáját nagy-nagy gerjedelem- ben fitymáló és lekicsinylő gesztus. Ha euró­pai keresztény ember Rómát bántja, van abban mindig olyasvalami, mint amikor a fiú — aki esetleg már más légkörbe, más gondolatokba került, mint az öregebb gene­ráció — az apja ellen, régi nevelője, veze­tője ellen lázong s megfeledkezik a fiúi tisz­teletről. Ez a fiúi tisztelet a minimum, amivel Európa a katolicizmusnak tartozik s aki ez ellen vét, az ne csodálkozzék, ha a jobbér- zésü emberek, a tradíciókat tisztelő embereik fölháborodnak. A húszezer tüntető fiatal titán nem min­denki Csehszlovákiában. Nem a szlovákok, a ruszinok, a lengyelek, a németek, a magya­rok, a zsidók s nem a cseh és morva töme­geknek katolikus rétegei. A választások előtt ily nyílt kihívást cselekedni veszedelmes do­Prága, julius 10. A kormány a képviselőház mai ülésén nyújtotta be a régen kilátásba helyezett vá­lasztási törvény reformjavaslatot, amelyet nagy terjedelme miatt, egyelőre kritikai meg­jegyzések nélkül, az alábbiakban ismertetünk. Amint ismeretes, az 1920. évi 123. számú törvény első szakasza a köztársaság egész területét huszonhárom választókerületre osz­totta. A novella megszünteti a tesdheni ke­rületet s az ennek számára fönntartott man­dátumokat a prágai és brünni kerületek kö­zött osztja föl oly módon, hogy a prágai ke­rület a jövőben negyvennyolc képviselőt fog kiküldeni a régi negyvenöt helyett, míg a brünni kerületnek tizenhét mandátum jut. A szlovenszkói választási kerületek vál­tozatlanul megmaradnak, csupán a járások, ületve megyék uj elnevezéseit használja a novella. A módosító javaslat eltörli a harmadik szakaszt, amelynek értelmében a fölszólam- lási bizottság elnökének joga volt kitörölni a választók névjegyzékéből azokat a szemé­lyeket, akiknek nincs csehszlovák állampol­gársága. A 11. § utolsó bekezdése szerint — amely a központi választási bizottságról . n- delkezik —, a központi választási bizottság tagjait a jelölő pártoknak a választást meg­előző tizenötödik nap déli tizenkét órá­jáig kell bejelenteni a belügyminisztériumhoz. A belügyminisztérium a választásokat legkésőbb a választást megelőző huszon­nyolcadik napon Írja ki. Az eredeti törvény erre vonatkozóan nem intézkedett..— A választási hirdetmény­nek tartalmaznia kell a régi törvényben meg­kívánt adatokon kivül azt is, hogy a jelölt­listák mikor és hol nyújtandók be, továbbá a kerületi és központi választási bizottság üléseinek helyét és idejét. Nagyjelentőségű módosítás történt a je­löltlisták beadási határidejének megállapítá­sánál azzal, hogy a novella szerint a listák a választás előtti tizenötödik nap déli 12 órá­jáig nyújthatók be a kerületi választási bi­zottság elnökéhez, aki azonnal írásbeli értesítést ad arról, hogy a párt milyen összeget köteles letenni előlegképpen a jelöltliSiC: sokszorosításé vaí kapcsolatos költségekre. A novella beszüntette a régi törvén amaz intézkedését, amely szerint Szlovén- szkón ezer aláírást kellett gyűjteni a jelölt- listára, vagyis a jövőben Szlovenszkón is elegendő a száz választó hiteles aláírása. Minden párt legfeljebb annyi jelöltet ál­líthat, amennyi mandátum illeti a kerületet. A jelöltlistához, csatolni kell minden je­löltnek ama nyilatkozatát, hogy a jelölést el­fogadja, más listán nincs jelölve, továbbá azt is, hogy mely nemzetiséghez tartozik. A választási bizottság elnöke az esetleg kiigazításra, vagy pótlásra szoruló listát visz- szaadja a pártmegbizottnak azzal, hogy ez a helyesbítést lóg. veszedelmes egyenesen elutasítani mil­liókat s mindent egy kártyára, a főerődre, aranyos Prága Husz-kultuszátóI átitatott la­kosságára tenni. Szlovenszkó érzületében biztosak vagyunk. Tudjuk, hogy ott a nép még a csendőrök bajonetjeivel szemben is a katolikus egyház mellett foglal állást — mint azt a Marmaggi-esettel párhuzamosan tör­tént szomorú alsósebesi eset megmutatta — s tudjuk, hogy magában Csehországban is erős a lidák-irányzat, a régi békét, nyugal­mat kívánó boldog csend szeretéte — és szeretetet elvitatni nem lehet. Minden hiába: az egész szlovákság s Csehország lakossá­legkésőbb a kerületi választási bizottság ülésén tegye meg. A kerületi választási bizottság minden külön összehívás nélkül a választás előtti tizenötödik nap tizennegyedik óráján ül össze, hogy a listákon a szükséges ténykedéseket elvégezze. Ha a pártmeghatalmazott emez ülésen sem javította ki a lista hibáit, úgy az illető lista úgy tekintendő, mintha nem volna benyújtva. Ha valamelyik jelöltnek a neve több listán is szerepel, a bizottság az összes lis­tán törli az illetőt. A választási bizottság ülése legkésőbb az ülés megnyitását követő nap déli tizen­két órájakor végződik. A központi választási bizottság a vá­lasztást megelőző tizenharmadik napon tíz órakor gyűlik össze a belügyminisztérium­ban minden külön felhívás nélkül. Ha egy jelölt, több kerületben bár, ugyanazon párt listáján szerepel, a bizottság valamennyi kerületben törli. A jelölőlisták sokszorosításának költsé­geit felerészben az állam, felerészben a Párt viseli. Ennek megfelelően a pártmeghatal­mazott legkésőbb a választást megelőző ti­zenharmadik nap déli 12 órájáig köteles le­fizetni azt az összeget, amelyet a választási bíróság elnöke megállapított. Amely párt nem fizeti be ezt az összeget, annak listája érvénytelen. Nagyfontosságu uj rendelkezés itt az, hogy ama párt, amely egy kerületben sem ka­pott mandátumot, maga köteles megtéríteni a listák nyomatási költségét. Az a párt pedig, amelyik a második skrutiniumnál nem érte el az összes érvé­nyes szavazatok számának a két százalékát, de valamely kerületben mandátumot mégis kapott, szintén maga köteles megtéríteni a listák sokszorosításának összes költségeit azokban a kerületekben, ahol nem jutott mandátumhoz. _ Mindkét esetben a listán szereplő jelöl­tek és a listák aláírói egyetemlegesen fe­lelnek ama költségek megtérítéséért, ame­lyeket egyébként az állam viselne. Ezeket a költségeket a választási bizottság elnö­ke veti ki a jelöltekre, illetve az aláírókra s közigazgatási végrehajtási utón szedik be azoktól. A pártmeghatalmazottnak jogában áll bejelenteni a választási bizottság elnökénél, hogy pártja nem kívánja a listáknak bizo­nyos körzetekben, járásokban vagy közsé­gekben való szétosztását. A vakok s oly testi . fogyatkozásban szenvedők, akik a választási aktust, a lista borítékba helyezését, illetve az urnába he­lyezését egyedül nem képesek elvégezni, mindig egy oly személy kíséretében gyako­rolhatják szavazati jogukat, akivel közös háztartásban élnek, vagy akit önként válasz­tanak kísérőül. Az ily választási eset a jegy­zőkönyvben külön feltüntetendő. gának is nagy része szerette vallását s sze­rette vallása fejének prágai reprezentánsát, akit a gyűlölet kitúrt Húsz János legerősebb várából. Ez a szeretet és ragaszkodás nem engedi magát, sőt még jobban előtérbe jön, ha zaklatják s azok, akik eddig indiferensek voltak, most harcosan a szeretet pártjára sodródnak. Ami most. a választások előtt nagy szó> mert szlovákok, ruszinok, lengye­lek, magyarok, németek — s a csehek és morvák nagy része a kihívás következtében energikusan egységbe tömörülnek — s a többség az többség, akármily harcosak is a Rórria gyűlöletét szitok. A mandátumok szétosztása végett a vá­lasztási bizottság a választás utáni második napon (kedden) délelőtt tiz órakor ül össze. Az első skrutiniumra vonatkozólag az eredeti törvény rendelkezései irányadók. A második skrutiniumban csak azoknak a pártoknak a listáit veszi figyelembe a bizottság, amely párt legalább egy kerü­letben egy mandátumot kapott s az egész köztársaságban leadott érvényes szavaza­tok számának a két százalékát érte cl. A bizottság összeadja azokat a mara- dékszavazatokat, amelyek az előbbi ren­delkezés szerint figyelembe vehetők s ezek összegét elosztja az összes választási ke­rületek választási számának középará­nyosával s a hányados adja azon mandátumok szá­mát, amelyek a második skrutiniumban kerülnek kiosz­tásra. A második skrutinium választási számát a következőképpen kell kiszámítani. A figye­lembevehető maradékszavazatok száma el­osztandó a második skrutiniumban kiosztan­dó mandátumok eggyel növelt számlával. Az egészszámu hányados a választási szám. Ha a mandátumoknál még ily módon is maradék mutatkozik, a fenmaradó mandá­tumokat azok a pártok kapják egyenként, amelyek az osztásnál a legnagyobb mara­dékot mutatják fel. Egyenlő számú szavazat esetén az a párt kapja a mandátumot, amely á második skrutiniumban nagyobb maradé­kot tüntet fel. A harmadik skrutiniumban a központi választási bizottság mindenekelőtt megálla­pítja azt, hogy a második skrutiniumban fi­gyelembe nem vett pártok közül melyek tartoznak egyazon nemzetiséghez. Amaz összes kisebbségi nyelvekhez tar­tozó listák, amelyek a második skrutmium- ból kiestek, mert a két százalékot nem érték el, az A csoportot alkotják, mig a B csoport­hoz tartoznak azok a pártok, amelyek egyet­len mandátumot sem kaptak. A lista nemzetiségére vonatkozólag a rajta szereplő jelöltek többségének nemze­tisége az irányadó. A központi bizottság ezek után össze­számolja azokat a szavazatokat, amelyeket az A és amelyeket a B csoport kapott; ezek összegét elosztja a még kiosztandó mandá­tumok számával s így megállapítja a válasz­tási számot, amelynek alapján a mandátu­mokat az A és B csoport között két részre osztja. A két csoporton belül ismét igen bonyo­dalmas számmüveletek alapján kerülnek szétosztásra a mandátumok. A mandátum megszűnik a képviselő ha­lálával, a fogadalom megtagadása esetén, lemondással, közhivatalba való lépés esetén, a pártból való kilépés vagy kizárás ese­tén. A kizárás jogerős, ha a kizáró határo­zatot a párt illetékes szerve hozta. A ki­zártnak jogában áll panasszal fordulni a választási bírósághoz. A mandátum végül megszűnik a válasz­tási bíróság határozata alapján. Csehszlovákia asneríféai Másságainak rendezése Prága, julius 10. A Reuter-ügynökség jelentése szerint a csehszlovák köztársaság Washingtonban lépéseket tett a csehszlövá- kiai adósságok törlesztésének rendezésére. Jólértesült körök úgy tudják, hogy egyelőre nincs arról szó, hogy az adósságot kifizes­sék, hanem csak az összeg nagyságáról akarnak végérvényes képet szerezni. Hiva­talos becslések szerint az adósság körül­belül százmillió dollárra rúg, mely összeg nagy részét annakidején a csehszlovák kül­földi hadsereg fölszerelésére és élelmezésére fordították. Ü rn i MML/J0 Jf IV. M 153. « 5?»nsbat -1925 július 11 ám ii jf Wí M Sí —------­wmL clöüzetési Wlöldön: évente 300, A fxtovensxfcóiés &lusxinsx6ói Szövetkezett pofijai JSdminisxtTativ tföszeirfeesztö: O&zuránjfi (fó &eíelös szexfo&sxtö A választól rciorm a Báz dótf Beterjesztették a választási törvényt módosító javaslatot

Next

/
Thumbnails
Contents