Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-04 / 148. (891.) szám

Nemzetek nagy találkozása a művészet békéjében Minden pavillon nyitva ál! már a párisi ipar­művészeti kiállításon Páris, julius 3. (A P. M. H. levelezőjétől.) Longohamps-bart lefutották a Grand Prix-t, az Operában lezajlott a nagy jelmezbál — egy­szóval minden megtörtént, ami más időkben a párisi szezon végét jelenti s aminek megtörténte után az elegáns világ nem látható Párisban — az uj szezon kezdetéig. Az idei nyáron azonban nem hogy elnép­telenedne Páris, hanem — éppen ellenkezőleg — tuízsufolódik, annyi idegen tódult ide a nemzet­közi iparművészeti kiállításra. Végre, két hónappal a hivatalos megnyitás után, valóban megnyíltak a pavillonok, melyeket koratavasz óta a munkások százai építettek a Szajna mindkét partján. Olyan hatalmas területet foglalnak el, hogy azt egyszerre bejárni szinte lehetetlen, az egyes pavillonok kiállítási anyagá­nak változatossága pedig szédíti a szemet. Esténként pazar látványosságot nyújt a szí­nes villanylámpák fényében úszó épületek töme­ge. A közeli Eiffel-toronyból két óriási reflektor világit s fent a toronyban pillanatonként változik a piros-fehér-kék színű fény. A Szajna közepén hatalmas szökőkút, az Alexandre III. hidról pe­dig lila és sárga fontaine lumineuse hull a vízbe. A legelőkelőbb párisi hotelek, a Carlton, Cla- ridge stb. közvetlenül a vízparton éttermeket épí­tettek s vacsora után ott táncol az elegáns kö­zönség. Mindennap, de különösen vasárnap rengeteg látogatója van a kiállításnak. A tömegben meg­állva hat-hét nyelven hall beszélni az ember. És — ami nagyon szokatlan, mert tavaly nem igen akadt rá példa — német szót is hallani. Az osz­trákok beszélnek igy, akik az egyik legnagyobb pavilonban szerepelnek a kiállításon. Az osztrák pavillon külső formájában érdekes különlegességgel tűnik ki. Az épületet ugyanis szellemes és dekoratív ékítmények között a nagy osztrákok nevei díszí­tik. Valóban egy Haydn, Bruckner, Schubert, Strauss, Gluck vagy Mahler neve eléggé ragyo­gó ékessége egy nemzetnek. Belül kissé gyen­gébben van képviselve Ausztria művészete. A mai grafikai iparmüvészetüket reprezentáló alko­tások szertelen túlzásaikkal hívják magukra a figyelmet, textiliparuk pedig az úgynevezett Wie­ner Werkstátte szintobzódásaiban nem adja meg a színeknek összehangolt harmóniáját. Csehszlovákia vörös fayence-csempékkel kirakott épülete mind­járt a Concorde-téri bejárat mellett van. Az ar- tisztikus fényhatásokkal megvilágított hallban Masaryk elnök szobra áll. Fent az emeleten gyö­nyörű fafaragással és modern szőnyegekkel dí­szített interiőrben állították ki azt a dolgozó- szobát, mely a közoktatásügyi miniszter számára készült. Lent a földszinten pedig a cseh üvegipar legszebb példányait mutatják be a leheletfinom karlsbadi csipkék mellett. Grafikai iparuk is elő­nyös oldaláról mutatkozik be néhány, rajzban és nyomdai kivitelben egyformán sikerült plakáttal. Előnyösen szerepel az utódállamok közül Jugoszlávia is. ?Ai magyarok nagyo*n keserű érzéssel járunk a szép torontáli szőnyegek között. Az interiőrt két, lámpát tartó sikerült faszobor díszíti, a fala­kat tarka falfestmények, amelyek a nemzeti tán­cokat ábrázolják. Néprajzi szempontból nagyon érdekesek a kiállított nemzeti viseletek, cifra- szűrök, színes bőrmunkával diszitett dolmányok. Dusán aranyozott, díszes templomi gyertyák és néhány különleges bekötésü könyv mellett uj- stilusu előzékpapirok egészítik ki a jugoszlávok kollekcióját. Etnográfiai érdekességekkel szolgál az orosz szovjet pavillonia is, ahol Ukrajna, Kaukázus, Turkisztán, sőt az eszkimók népviseletét állították ki. Pom­pás színezésű varrottasok, gazdag aranyhimzé- sek, ércpénzből készült fantasztikus ékszerek so­rakoznak a szovjet nem valami bőséges kiállítási anyagába. A nagyhatalmak közül talán Olaszország az, amely (természetesen Franciaországot leszá­mítva) a leggazdagabb anyaggal vonul fel. Pa- villonjának gyönyörű márványcsarnokát klasszi­kus szobrok ékesítik. Pompás mozaik berakásu padlója, intarziás, nehéz faajtói, a csodaszép ve­lencei csipkék és kristályvázák Olaszország nagy múltját juttatják a néző eszébe, mig a posztóból metszett falszőnyegek és diványpárnák, melyek többnyire a futurista Depero tervei szerint ké­szültek, azt mutatják, hogy a mai Olaszország a ma művészetének is szívesen ad hajlékot. Spanyolország házát két dekoratív szökőkút disziti a bejáratnál. Bent porcellánfestmények, fayence-ok és batikolt Szombat, Julius i. selymek mutatják Spanyolország iparművészeié­nek mai nívóját. Egy nagy, arannyal égetett, finoman színezett bársonyszőnyeg a pavillon egyik falát teljesen beborítja, óriási értékű, szép- mivü arany és brilliáns ékszereket állítottak még ki a spanyolok. Szerepel ezek között egy pará­nyi színházi látcső is, melyet százhúsz brilliánskő ékesít. Belgium pavillonjának büszkesége az egész kiállítás egyik legszebb darabja: egy brüsszeli cáipketeritő, mely lenge és könnyű, mint a tüll, valóságos csipkébe álmodott költemény. A terítő a belga királynő tulajdona, akinek 1914-ben ajánlották fel a belga nők. Mesés szépségű kristályok sora­Prága, julius 3. A sziovenszkói választások sorsának el­döntésében nem kis szerep jut a köztisztvi­selőknek. Hogy mennyire fontos a tisztvi­selőkérdés a választási kortespolitika szem­pontjából, azt megmutatja Hodzsa Milán földmivelésügyi miniszter választási agitá- ciója, melyek most folytak Keletszloven- szkóban. Kassán, az agrárpártba szervezett tisztviselők ülésén Hodzsa nagy előadást tartott, mely pusztán csak a tisztviselőkér désre szorítkozott. Ezen a beszéden már na­gyon érezhető az eljövendő választások szele. ígéret Ígéretre halmozódik. Hodzsa pártját úgy szeretné beállítani, mint az arany középút megtestesítőjét. Kortesbeszé­dében állást foglalt a tisztviselők számsze­rinti elbocsátása ellen, mert ezeknél az elbocsátásoknál elsősorban a képessége­ket kell tekintetbe venni s csak a meg nem felelő hivatalnokokat szabad elbocsátani. Ha a leépítést továbbra is úgy folytat­ják, mint eddig, az államnak sohasem lesz­nek jó tisztviselői. Már ma is számos állami tisztviselő lép magánszolgálatba csak azért, mert az államnál nem talál érvényesülésre. Sokkal fontosabb sziovenszkói szem­pontból az az állásfoglalás, melyet Rázus Márton a szlovák nemzeti párt nevében fejt ki a Národni Novinyban a tisztviselők elbo­csátásának kérdésében. Rázus helytelennek mondja a kormány eljárását a leépítés kér­désében és kifejti, hogy a koalíció csak a cseh szakszervezet képviselőit hallgatja meg az elbocsátandó tisztviselők kijelölésénél, mig a szlovák véleményeket mellőzi. A szlo­vák nemzeti párthoz mór igen sok panasz érkezett szlovák családoktól a szlovák tiszt­viselőket ért mostoha bánásmód miatt. — Az uj államalakulat után sokan ott­hagyták régi mesterségüket és az uj kor­mány hívására az állam szolgálatába léptek. Most ezeket a tisztviselőket a leépítés réme Eperjes, junius végén. Szerteszét az országban nagy gondokat okoz a tisztviselői Iétszámapasztás elsősor­ban az elbocsátandó közalkalmazottak sorai­ban, másodsorban pedig a közönség körében is. Mert ha a jelenlegi nagyszámú tisztviselő­vel is döcögő és lassú a közigazgatás, milyen lesz, ha a Iétszámapasztás megtörtént. Az eperjesi városi hivatal már előre segített a iétszámapasztással járó bajokon, még pedig nagyon egyszerű módon. Ha az ügyes-bajos ember a városi iktatóban keresi az aktáját, az élelmes iktató — aki nemrég a rend éber őreinek parancsnoklója volt — egy fejblcoen- téssel a „mutató" című könyvhöz utasitja a felet: „Tessék személyesen kikeresni a szá­mot." Micsoda leleményesség, milyen egysze- iüség! Ha a közigazgatás tovább halad az itt megadott utón, Eperjesen rövidesen két-há- rom személy is elvégzi a városi adminisztrá­ciót. A hosszas aktaelintézések helyett a fél kötelezendő, hogy már a kész elintézést hozza magával, amelyet a hivatalfőnök egy­szerűen aláír és hivatalos pecséttel lát el. Igazán ideális állapot lesá majd ez, főleg az illetőségi bizonyitványoik kiadása körül, mert a tisztviselő nem fogja vizsgálni a kérelmező genealógiáját a kamarásság hajdani előfelté­teleit is megszégyenítő módon, hanem a fél által bemutatott blankettára odanyomja a stemplit és kész a bizonyítvány. Annak ellenére, hogy a közigazgatás egyszerűsítése itt a legjobb utón van a teljes megoldás felé, a nagyteljintetü városi tanács­nak súlyos gondokban fő a feje. Az egyéb­ként csendes város békéjét teljesen feldúlta a zsidók drót'Sövényháboruja. Olvasóink kö­koznak a fal mellett a nagy vitrinekben. Gyönyö­rű könyvkötések, ezüstmunkák s a ge'latinból ké­szült gyöngyök, flitterek és virágdíszek doku­mentálják még, hogy Belgium az elsők között áll az iparművészet terén. Törökország háza egy darab Ezeregyéjszakát varázsol Páris közepébe, gyönyörű szőnyegeivel, selyem szmir- nateritöivel. Pazar pompájú hímzések,- aranyosan csillogó, drága kelmék tömege váltakozik a gyöngyházból és elefántcsontból készült remek­mívű asztalkákkal és dobozokkal. Nehéz, dús illatú keleti parfömök még teljesebbé teszik e kü­lönleges miliő illúzióját. Arató Erzsi. (Folytatjuk.) fenyegeti. Visszatérni régi állásaikba majd­nem lehetetlenség, de kegyetlenség is őket elengedni csak azért, mert előbb nem vol­tak állami tisztviselők. A cseh politikai pár­tok közvetlenül, az állam megalakulása után meggyőződhettek volna arról, hogy Szlovenszkó és Ruszínszkó nem India, Ka­nada vagy Ausztrália és itt a megélhetö- ségi lehetőségek nagyon csekélyek. Gondolhattak volna arra is, hogy a köz­társaság sziovenszkói része saját soraiból akarja hivatalnokait megválasztani és meg­szervezni. Ezzel szemben rövidlátásból vagy lelkiismeretienségből túlsók embert akartak az állami hivatalokban elhelyezni, aminek következtében csak a papírmunka nőtt s a bürokratikus apparátus emelkedett az égig. igaz ugyan, hogy Szlovenszkó népének sok mindenre volt szüksége, de mindennek van határa. Szlovenszkóban a tisztviselői kérdés ma faji kérdés és nem a normális gazdasági helyzetből fa­kad. Az állam nem tudja a végtelenségig biztosítani az exisztenciákat, a szlovákok viszont nem mondhatnak le arról a joguk­ról, hogy maguk intézzék Szlovenszkó ügyeit s e harcok között az egységes cseh­szlovák nemzet fikciója csak illuzórikussá válik. A mai helyzetből arra lehet következ­tetni, hogy a sziovenszkói hivatalnokok sor­sa nem az egész állam hivatalnokainak ügye, hanem egyszerűen attól függ, kinek van több protekciója és ki talál nagyobb vé­delemre. — Az emberi ész megáll — fejezi be Rázus, — ha azt látjuk, hogy a szlovákok­nak még azt a lehetőséget sem adják meg, hogy a törvény keretein belül védekezhes­senek. A szlovákok elnyomása a tisztviselői leépítésnél még azt is tönkreteszi, ami eddig Szlovenszkón nem volt elhibázva. zül talán igen kevesen tudják, hogy milyen jelentősége van azoknak a városvégi dró'thu- zaloknaik, amelyek az ut két szélén vannak kifeszitve oly községekben, ahol sok zsidó valásu ember lakik. Ennek az a fontossága van, hogy az ilymódon képletesen bekerített község területén tartózkodó hitJhü zsidó az utcán s általában a szabadban ünnepnapon és szombaton elvégezheti mindazokat a ki­sebb munkákat, amelyeket egyébként csak a szoba négy fala között végezhetne el. A drótkapukat eruw-naik (ejtsd: erev) hívják. Már most az eperjesi bi'thü zsidók is ily drótkapukkal akarják fölszerelni a városba vezető utakat s ez irányban kérvényt intéz­tek a városi tanácshoz, hogy a fölállításhoz szükséges engedélyt adja meg. Az eperjesi eruwnek azonban igen tekintélyes ellenzéke van, amely középkori szokásnak minősíti azt; a másik csoport azqjnban kitart kívánsága mellett s így a drótsövényháboru állandóan dúl, legalább is addig, amíg a városi tanács nem határoz. Nincs kizárva azonban az sem, hogy még a legfelsőbb közigazgatási bíróság nak is akad dolga az eruwvel. — A magunk részéről, bármennyire is tiszteljük mindenki­nek a vallásos meggyőződését, az cruw föl­állítását nem tanácsoljuk gyakorlati okokból. A szemfüles csendőrség könnyen titkos drót­nélküli állomásnak nézi a drótkaput s innen csak egy lépés már a kémkedés gyanúja. A városi tanács bölcs működését a múlt alkalommal is szóvá tettük s most is kényte­lenek vagyunk rámutatni egy leleményes in­tézkedésére. Eszünkbe jut az egyszeri káp­lár esete, aki a pusikacsőkészitést úgy ma­gyarázta meg a bakáinak, hogy veszünk egy lyukat, azt körülöntjük acéllal s kész a puska­cső. Analóg módon készül a makaróni és az ementáli sajt is. Mi sem természetesebb, hogy az eperjesi városi tanács sem maradhatott el a vitéz káplár ur mögött, gondolt egy nagyot s a bártfai uteleji Vásártérből kihasított egy darabot s azt vasbetonoszlopokkal és geren­dákkal vette körül s ezzel megalkotta az első bekerített semmit, amelynek az egyszerű polgári ész. semmi más magyarázatát nem képes megtalálni, mint azt, hogy a városi ta­nács tényleg valami bölcset akart kigondolni és alkotni s a fölösleges pénzből a „semmi" bekerítésével ércnél tartósabb emléket emelt magának. Nem mehetünk el szó nélkül még egy eperjesi unikum, egy csodabogár mellett. A vízvezetéket a város éjszakára lecsukja miár időtlen -idők óta. Állítólag takarékossági okok­ból. A „takarékosság" eredménye az, hogy a háztartások esténként minden épkézláb dé­zsát, fazekat, ibriket teletöltenek vízzel s másnap reggel kiöntik a csatornába. A Ma- gasságbéld különös kegyének köszönhető, hogy Eperjest nem látogatta meg éjjeli tűz­vész, mert ha ez b elköszön tene, a szent Fló­rián védnöksége alatt álló tűzoltók ölhetett kézzel nézhetnék a lángok pusztítását — a városi atyák takarék osság a folytán, mert a v íz v e zeték tak ar éko síkodik. A trianoni határok elszakították tőlüö& Rátót községet, azonban Eperjes bőségesen kárpótol bennünket azokért az ügyes, talpra­esett, furfangos szellemességeikért, amelyek eddig kizáróan a rátótiakat tették híressé. Töviskes. Raynaldj volt francia miniszter fontos moszkvai missziója Páris, julius 3. A Malin egy jelentése szerint Chaumet kereskedelemügyi miniszter Raynaldyt, a Herriot kormány volt kereske­delemügyi miniszterét, igen fontos pénzügyi megbízatással Oroszországba küldte. Beava­tott körök szerint Oroszországnak háborús adósságairól van szó, melyeket Moszkva a közeljövőben végleg rendezni szándékozik. Á katolikus nagybizoitság ülése Ersekuj váróit Érsekújvár, julius 3. A nagyszombati érseki vikariátus terü­letén működő katolikus nagybizottság Palko- vich Viktor nemzetgyűlési képviselő, a bi­zottság helyettes elnöke vezetése alatt Ér­sekújvárt ülést tartott, amelyen a bizottság tagjai igen szép számmal vettek részt. Napirend előtt Tyukoss Ev. János espe­res, ügyvezető igazgató tett előterjesztéseket, amelyeket figyelemmel hallgatott meg a bi­zottság. Majd a komáromi kisszemdnárium ügye került tárgyalásra és itt Majer Imre dr. komáromi apátplébános, a szeminárium rek­tora számolt be a kisszeminárium gondokkal terhes, efflmuilt iskolai évéről. A nagyszom­bati apostoli adminisztrátor ugyanis a lefog­lalt egyházmegyei vagyonból minden kérel­mezés ellenére sem tudott erre a célra pénzt folyósítani. Palkovich Viktor képviselő az ügyben interpellációit intézett a sziovenszkói miniszterhez, aki tarthatatlan okokkal igye­kezett ezt a kormányálláspontot megokolni, így a katolikus papság, amely a magyar plé­bániák élén áll, önkéntes adományokból tar­totta fenn a komáromi kis szemináriumot az 1924—-25. iskolai évben. Az intézetnek 18 kisipap növendéke volt, akik a komáromi ka­tolikus főgimnáziumban végezték tanulmá­nyaikat. A 124 magyar plébánia közül llO küldte be adományait a szeminárium rekto­rához összesen 66.098 kor. 56 fillér összeg­ben, amely a költségeket teljesen nem fedez­te. Az apostoli adminisztrátor a kispapok számát ezért 12-re kívánta leszállitani, de a nagybizottság felkérte, hogy a létszámot ne csökkentse, nehogy a magyar papok után­pótlása akadályokba ütközzék. Haiczl Kálmán dr. esperes a katolikus iuternátus ügyéről tett jelentést és azt indít­ványozta, hogy az erre szükséges mintegy 300.000 korona összeg közadakozásból, rész­jegyek jegyzése utján biztosittassék. Az ügyet kiadták az állandó nagybizottságnak. (A szeptember hónapban Kassán megnyitandó és 100 középiskolai tanulóra berendezett ka­tolikus iuternátus ezt a kérdést egyelőre meg­oldja.) Végül a szerzetesiskoláik visszaállításáról és az egyházi biztosítások ügyéről folyt ta­nácskozás és bőséges eszmecsere és ezzel az ülés véget ért. — Emelkedett a bankjegyforgalom. A Banikhivatal juniusvégi jelentése szerint a bankjegyforgalom június utolsó hetében 638 millióval 2587 millióra emelkedett. Ezzel szemben a fedezetlen állami bankjegyadósság közel 19 millióval 5368 millióra csökkent. A nemes érekészlpt csekély gyarapodást mutat, inig a bankjegy tartalék 1630 milliót tett ki. Hodzsa és Rázus a szlovák tisztviselők mostoha sorsáról A földmivelésügyi miniszter kassai kortesbeszéde — Rázus elkeseredett igazságai Malfclózi&s eperjesi riport Az ideális városi hivatal — A városvégi drótkapuk — Betonoszlopokkal bekerített semmi A vízvezeték éjjeli pihenője SorsldicMei mindenki csak a 2874 Galerik és Tsa MtMifflnn a €*e.h%i.levAH oszlASysorr-íflüO et&rmM* tielijr Dmtlsiavd, Vőnsshái ama, vasáról Telefon: 1020 és 2388. Képviselők felvétetnek kodv«7Ő feltételek mellett. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents