Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-04 / 148. (891.) szám
fwflus 4. 3 Véres lengyel-orosz összetűzés a határon Súlyos katonai incidens egy Jengyei szökevény miatt \i aratási fcszftuczfeiift a Katonai fcgymgijahorlatoh Füssy Kálmán két interpellációja. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő .árét interpellációt nyújtott be a kormányhoz. Az egyikben kifejti, hogy a mezőgazdák, mezőgazdasági cselédek és aratómunkások hadgyakorlatra való behívása a .gazdasági munkák idején hátrányára szolgál a köztársaságnak és a közérdeknek. Súlyosan érinti a fegyvergyakorlat különösen azokat a mezőgazdákat, akik családtagjaikkal együtt művelik földjeiket s most, az aratás megkezdésekor kénytelenek katonai szolgálatra bevonulni. Teljesen kiszámíthatatlan az az anyagi kár, amely e réven a kisgazdákat éri, akiket a fogadott munkaerő egyáltalán nem helyettesíthet, ellenben a hadviselésre semmi kár sem származnék, ha a fegyver- gyakorlatot november, december hónapban tartanák meg. Az eddigi rendszer érzékenyen sújtja, az aratómunkásokat és mező- gazdasági cselédeket is, akiket szinten aratási időben hívnak be fegyvergyakorlatra. A cselédek és arató munkások egész évre való kenyerüket elvesztik és családjaik ennek következtében a legnagyobb nélkülözésnek vannak kitéve. Füssy képviselő kérdezi tehát a nemzetvédelmi és földmivelés- ügyi minisztereket: Van-e tudomásuk arról, hogy a katonai alakulatok éppen aratás idején hívják be legnagyobb számban a mezőgazdákat, mezőgazdasági cselédeket és munkásokat fegyvergyakorlatra? Hajlandók-e haladéktalanul intézkedni, hogy a fegyvergyakorlatra kötelezett személyek szociális érdekeit kellőképpen megvédjék azáltal, hogy az illetőket alkalmasabb időben hivják be katonai szolgálatra. Másik interpellációjában egy konkrét sérelem orvoslását kivánja. Vendégh Vince alistáli születésű fiatalember a pardubitzi 8. huszárezrednél tényleges katonai szolgálatot teljesitett. 1924 szeptember végén elbocsátották, mint katonai szolgálatra alkalmatlant. Betegségét a katonaságnál szerezte meghűlés következtében. Azóta állandóan fekvő beteg s atyja kénytelen volt őt 1924 december 24-én a komáromi közkórházba beszállittatni. Miután atyja teljesen szegény sorsú, fiának állandó gyógykezelését anyagilag viselni képtelen, a már eddig is felmerült 2000 korona gyógykezelési költséget kölcsön igénybevétele mellett volt csak' képes fedezni. Kérdezi Füssy Kálmán képviselő a nemzetvédelmi minisztert: Hajlandó-e az ügyet a legsürgősebben megvizsgáltatni és intézkedni, hogy Vendégh Vincét haladéktalanul katonai korházba szállítsák és atyjának az eddigi kórházi ápolási költséget megtérítsék? Jíe rárd míj} fetaxöfítwmti. fko^V Egyenesen a papírkosárnak tartottam, kiborítottam a tartalmát: csakugyan jól sejtettem! Az eldobált kéziratok között még három Gizihez irt verset találtam, három különböző Fehér Jánostól. Utóbb tudtam meg, a városka környékén hemzsegtek a különböző Fehér-famíliák. Kétségtelen, hogy egy idegen Fehér János hódította meg Gizit s nem az én iskola- társam. Elámulva álltam a papírkosárnál, azután rászóltam Kálmánra: — Hát te milyen verset közöltél annak idején? — Fehér Jánosét! — felelte ő indigná- lódva— De hiszen négyen voltak . . . — Meglehet . . . Egymásra néztünk. — Mit tudtam én, melyikre gondoltál. Amelyik legfelül volt, azt adtam le a nyomdának. — Szépen vagyunk — állapítottam meg csendesen. Kálmán csak a vállát vonogatta: — Egy kutya! őszintén megvallom, még ma sem tudom, melyik volt az a vers, amelyiket tulajdonképpen közölnöm kellett volna. Nem is volt akkor időm gondolkodni ezek felett. A vállalkozásomnak már alkonyodott. Harmadnap megkaptuk a nyomda számláját: fizetni nem tudtunk s a lapom megszűnt. Sic fransit glória mundi. Ami magyarra lefordítva körülbelül annyit jelent: igy forgácsolódik el az ifjúságunk. A szerkesztőséget feloszlattuk s az igazi Fehér János verse sohasem jelent meg. Ősz volt. Mindegyikünk elment másfelé. Moszkva, július 3. Junius 30-án a Lepe- sonka—Silik-i kerületben az orosz—lengyel határon lengyel tisztek fölszólították az orosz határőröket, hogy öt percen belül adjanak át egy lengyel szökevényt, aki orosz területre menekült. Amikor a szovjethatárőrök ezt a követelést visszautasították, a lengyel tisztek és a 120 gyalogosból, meg 20 lovasból álló lengyel csapat heves tüzelés alá vette az oroszokat. Maga a szovjeíliafárőrparancsnok is Prága, julius 3. Tegnap, amint ezt már megírtuk, egy órai késéssel nyitotta meg Tamások elnök a képviselőház ülését. A késedelmet újból csak a koalícióban dúló viszályok okozták. A politikai petka eredménytelen tanácskozása után a desiíka próbálkozott rendet teremteni a koalíció dzsungeljében. De még a tizes bizottság munkája sem vezethetett eredményre. A helyzet ma éppen olyan zilált és bizonytalan, mint volt tegnap. Az előjelek szerint arra lehet következtetni, hogy a választási törvény novelláját már csak ősszel fogják letárgyalni. A cseh nemzeti szocialisták kompromisz- szumos javaslata csak némileg javított a helyzeten. Az agráriusok ugyanis az építkezési törvény módosító javaslatánál engednek merev elutasító álláspontjukból, hozzájárulnak a kereskedelmi szerződések letárgyalásához, viszont a szociáldemokraták a meliorációs alap fölemelésénél nem okoznak újabb nehézségeket. A parlament mindamellett még mindig munkaképtelen, mert végeredményben egyetlen javaslat sem készült el és éppen ezért a képviselőház elnöksége kénytelen volt ismét elnapolni a házat s a következő ülést a jövő hét szerdájára kitűzni. A tegnap esti ülés rövid lefolyású volt. Letárgyalták a légi forgalomról szóló törvényjavaslatot, valamint néhány Ausztriával kötött pénzügyi megegyezést. Ezután a mentelmi ügyek kerültek sorra, amelyek közül Kurtyák János ruszin ellenzéki képviselő mentelmi ügye éles kontroverziát idézett föl a koalíció és a szlovák néppárt, valamint a kommunisták között. A mentelmi bizottság jelentése szerint Kurtyák János Zaluzsénban 1924 május 18-án tartott népgyülésen a következő kijelentéseket tette volna: „A hivatalokban brjgantik és latrok ülnek, akik bennünket revolverekkel fenyegetnek/* A gyűlésen jelen volt Éjem Leo- pold kormánybiztosra mutatva, azt mondta volna: „Olyan gazembereket, mint ez, agyon kell ütni/* Végül a csehekről azt mondotta volna: „Ha az egész ruszin nemzet úgy gondolkoznék, mint én, akkor a csehek 24 órán belül kénytelenek volnának pánikszerűen elhagyni Ruszinszkót.“ A kassai ügyészség az inkriminált kijelentések miatt a rendtörvény alapján kéri Kurtyák János mentelmi jogának felfüggesztését és kiadatását. A mentelmi bizottság előadója Kurtyák kiadatását javasolja. Kurtyák János képviselő maga is fölszólalt mentelmi ügyében s a következőket mondta: — A koalíció és a kormány informálása céljából szólalok föl. Nem első eset, hogy a biróság kiadatásomat kéri. Nem is szólaltam föl eddig ez ellen, mert megbíztam a független és pártatlan bíróságban. De most, amikor hatósági biztos valótlan adatok alapján vádol, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy Ruszinszkóban a független törvényhozók jogait hogyan bénítják meg a kormány, illetve a koalíció exponensei. — Zaluzson népgy ülést tartottam 1924 május 18-án. — A gyűlés előtt megtudtam, hogy Éjem Leopold asztalosinasból lett segéd- jegyző, a gyűlésre kirendelt hatósági biztos már előre dicsekedett azzal, hogy a gyűlést széjjel fogja verni. — Ennek tudatában megnyitottam a nép- gyülést, de már a harmadik mondatomnál .félbeszakított az asztalosinasból lett hatósági biztos és föloszlatta a gyűlést. A nép haragja olyan magasra hágott, hogy Éjem kíséretével pánikszerűen volt kénytelen menekülni. A gyűlést ezután a hatósági biztos nélkül folytattuk. Másnap följelentettem a zsupanátus- nál Ejemt, hogy az revolvert szegzett az megsebesült s a kisszámú orosz katona közül ketten életveszélyes sérüléseket szenvedtek. A határmenti orosz őrházat is a határon átnyomuló lengyelek fölgyujtották. A harc félóra hosszat tartott. A julius elsejére virradó éjjel a lengyel osztagok folytatták támadásukat s ismét átlépték az orosz határt. A közben erősítést kapott orosz csapatok viszonozták a tüzelést és a lengyeleket a határ mögé űzték vissza. egyik választómra. Az elégtételt megkaptam, a segédjegyzőt áthelyezték. — Fölszólalásom másik oka az, hogy Éjem és hasonszőrű társai, akik még csak ruszinul sem tudnak, légből kapott rágalmakkal kedveskednek felettes hatóságuknak, hogy ily módon emelkedhessenek minden kvalifikáció nélkül a ranglétrán, mint exponált cseh tisztviselők. — Informálni akarom a parlamentet még most, amikor nem késő, hogy az ilyen Ejem- féle bitangoknak fői ne üljenek, mert hiszen magától értetődik, hogy a mentelmi bizottság a képviselő meghallgatása nélkül hozza meg döntését, a biróság pedig Elérnék megeske- tése után kénytelen elítélni egy ártatlan képviselőt. — Az igazságszolgáltatás ilyen módja mellett egy képviselő könnyen az akasztófára is juthat. — Nem tartom szükségesnek bizonyitani sem azt, hogy Ruszinszik óban a tisztviselők nagyobb része milyen elemekből áll, mert azt már a koalíció ruszinszkói bizottsága is megállapította, hogy a zsupánok, szolgabirák és rendőrbiztosok közül hány tolvaj és csaló volt. Zsatkovics, Ruszinszkó volt kormányzója is megállapította, hogy a cseh tisztviselők tiz százaléka korrupt. Ezek javarésze előbb Szltovenszkóra, véglegesen pedig Ruszinszkó- ba került. Ezek kormányozzák ma Ruszin- szkot és mi, független képviselők hiába küzdünk ezeknek a bitangoknak a letörésére, a kormánynál csak süket fülekre találunk. A kormány és a koalíció javarésze nem ismeri Ruszinszkót. Ha egy miniszter véletlenségből mégis odakerül, azt csak a formai látogatás kedvéért teszi, a nép bajával vajmi keveset törődik, szalonkocsiban utazik, az ünnepi va- csorákön frázisokat mond és elégedetten visszatér Prágába. Kiváncsi vagyok, hogy Klofác szenátor ruszinszkói bizottságának munkája milyen eredménnyel végződik. Hru- sovszky Igor nemrégen az egyik lapban bebizonyította, hogy Ruszinszkóban ázsiai állapotok uralkodnak. Bebizonyította azt, hogy csaló tisztviselők szabadon járnak-kelnek, a csendőrök ártatlan gyenneklányokat bántalmaznak. — Mindez bizonyítja, hogy fellépésem és panaszom jogos. A tisztviselők durvaságukkal és igazságtalan bánásmódjukkal a végsőkig elkeserítik a ruszin népet, amelyet a kormány gazdasági, kulturális és politikai tekintetben teljesen a csőd szélére juttatott. — Ettől a kormánytól tehát boldogabb jövőt sem várhatunk. Kurtyák beszéde alatt éles szóharc támadt a koalíciós képviselők és az ellenzék között. A nagy lármából kiválik Tausik és Juriga hangja. Tausik közbekiabált: így akarják tönkretenni az ellenzéket! Egyeseknek meg- semmisitik az állampolgárságát s elveszik a mandátumát, a többit pedig börtönbe juttatják. Juriga: A börtön lesz a ti siratok! . Az előadó zárszavában mentegetőzik s azt mondja, hogy ő csak kötelességét teljesíti, amikor a bizottság határozatát a ház elé terjeszti. Ö maga nem ismeri a ruszinszkói viszonyokat. Juriga közbekiált: A cseheknek semmi keresnivalójuk nincsen Ruszinszkóban! Az elnök ezért Jurigát rendreutasitja. Az előadó végül is a szlovák néppárt és a kommunisták nagy zúgása közben javasolja Kur- íyák kiadatását. A többség Kurtyák mentelmi jogának fölfüggesztése és kiadatása mellett szavaz. A képviselőház ezután még két mentelmi ügyet tárgyalt, majd az elnök berekesztette az ülést s bejelentette, hogy a következő ülés jövő szerdán délután félnégy órakor lesz, amelynek napirendjén szerepelnek a kereskedelmi szerződések és az állami meliorációs alapról szóló törvény módosító javaslata. Magi viliür a Házban a rosilnszhá! „briganfih és latroft uralma" hüri§ Kurtyák mentelmi ügye — Asztalosinasból hatósági biztos — Eles támadás a kormány ruszinszkói politikája ellen Mét miese JfjtítM: Díulpes Jiz asszovijf vernie jó Beáillit a paraszt a patikába. — Mi jót hozott, Péter gazda? — kérdi a patikus. — Vinni szeretnék, ha akadna, ami kéne. Valami jó orvosságot. — Akad itt mindenféle. Hát mi baja, Péter gazda? Nincs rendben az egészség? — Nem nekem kell az orvosság. Az asz- szonynak... — Beteg szegény? — Nem beteg az. — Hát akkor minek a medicina? — Nyelves. Pöröl. Veszekedik. Zenebo- názi'k. Minduntalan felveri a házat. Nem bírok vele! Pesten ezt úgy hivják, hogy ideges. A patikus elmosolyodik s azt mondja: — Ez eliten is vau orvosság, Péter gazda. — Hát ide vele, ha nem nagyon drága. — Semmibe se kerül. Odaadjam? — Hát csak adja a tekintetes ur. De hamar... A patikus odalép a paraszt elé és se szó, se beszéd — pofonüti. Aztán mégegyszer pofonüti. És harmadszor is pofonüti. De istenigazában. Csak úgy csattog. Péter gazda nagyot néz, aztán elsompolyog. A korcsmába ment nagy haragjában. Estére hazavetődik. Fogadja az asszony nagy patádéval. Pereg a nyelve, mint az orsó. Péter nem szól egy szót. De fölemel1,i nagy tenyerét s nyakon teremti a feleségét, csak úgy szikrázik a szeme. Aztán lefeküdt aludni. Másnap este megint későn vetődik haza Péter gazda. Megint kezdődik a perpatvar. Csak úgy diil az asszonyból a szitok, mint lyukas zsákból a köles. Péter megint csak hallgat egy darabig, aztán megint csak képen törli a nyelves né tűben. Harmadnap már csak „én jó uram“, „drága macskám" járja a Péter portáján. Kezes az asszony, mint a bárány. Szelíd, gondos, engedelmes. Péter pedig nekiindul és beállít a patikába. — No, Péter gazda — tréfálkozik a patikus —, használt-e az orvosság? — Köszönöm szeretettel — mondja a gazda —, nagyon bevált. Bevette az asszony s egészen jó lett tiile. Az Isten áldja meg érte a tekintetes urat. Hanem egy megmaradt a készletből, azt visszahoztam ... S ezzel olyant mért a patikus képére, hogy testvérek közt is megért hármat. És szépen hazaballagott... Mié Friss szalmán heverve kérődzenek az ökrök az istállóban. Szelíd szemekkel bámulnak a világba és megbeszélik az elmúlt nap eseményeit. — Hol jártál, mit csináltál, Bimbó koma? kérdi az egyik a szomszédjától. — Kemény dolgunk volt. Tizedmagam- mal fölszántottam azt a hosszú, széles táblát a töltéstől az országutig ... Megizzadtunk emberül; Hát te mit csináltál, öreg Virág barátom? — Nekem is akadt dolgom bőven. Vagy íizemketten behordtuk a krumplitermést. Tizenkét fordulót csináltunk, alaposan megrakott szekerekkel, sáros, agyagos, rossz utakon ... A harmadik is meséli: — Mi a malomba vittünk búzát... A negyedik: — Mi boronáltunk... Az ötödik: — Mi trágyát hord tünk a szöllőbe ... Hallgatja a kutya egy ideig a komoly beszélgetést, aztán elvakkantja magát: — Barmok vagytok, derék barátaim. Hogy enyhén fejezzem ki magamat, közönséges ökrök vagytok ... Rámorognak: — Mit gorombáskodol velünk, te rongyos? Mondja rá a kutya: _ Hogyne goroimbáskodnék, amikor ilyen szamárságokat beszéltek? Az egyik szántott, a másik boronáit, a harmadik búzát őrletett a malomban, a negyedik krumplit hordott, az ötödik meg trágyát. Pedig hát a gazda szánt, a gazda boronái, a gazda szállit, ti pedig csak húzzátok az igát. Mert ökrök vagy tok... Az ökrök felugráltak és kirúgták a kutyát az istállóból... Mi pedig tovább húzzuk az igát..,
