Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-04 / 148. (891.) szám
ázomba* ■*. Kömenio-EKcs ügge a magyar mtmi efiiSlcseis Budapest, julius 3. ^Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentése.) A nemzetgyűlés thai ülésén napirend | előtt fölszólalt Szíj] Bálint képviselő és I visszautasította egyes budapesti lapoknak azt I * közlését, mintha a kisgazdamozgalom indi- ! tóoka személyi kérdés lett volna. A nála tartott megbeszélésen szó sem volt arról, hogy a kisgazdák kivonulnak az egységespártból. Szijj felszólalását egyes szocialista kép- ; viselők közbeszólásaikkal megzavarták, ame- ! Ivekre Szijj rögtön replikázott. Majd folytatták a választójogi javaslat vitáját, arndy- ; nek során a javaslat 105. szakaszának tár- ; gyaiásánál Rakovszky belügyminiszter is tá- I íilógatta Rupert indítványát, hogy a válasz- | tási petíciókat a közigazgatási bíróság soron ' kívül tárgyalja. A vita folyik. Baross János képviselő a Ház elinökségé- ; tői engedélyt kért és nyert, hogy a nemzet- \ gyűlés hétfői ülésén napirend előtt fölszólalódon. Baross e felszólalásában foglalkozni fog ; Körmendy-Ékes Lajos dr. szlovenszkói nemzetgyűlési képviselő ügyével is. A nemzetgyűlés még szerdáig ülésezik, azután megkezdi nyári szünetét. A magyar tanítok egysége A Gömör-Nógrádi Magyar Tanítóegyesület közgyűlése Várgedén — Kiküldött munkatársunk jelentése — Várgede, julius 3. Oswald Emil losonci tanító elnöklete mellett minap a csodás szépségű Várgede- fürdőn tartotta meg a Gömör-Nógrádi Magyar Tanítóegyesület a szokásos évi közgyűlését, melynek jelentőségét fokozta az a körülmény, _ hogy az ■ egyesület központját ért külső támadásokat ezen az összejövetelen végérvényesen sikerült kivédeni, az egyesületi életbe visszaállítani a valaha oly példásan egyivelésü békegondolatot és sikerült a fúziót létrehozni a XIX. zsupa magyar tanítóival. A közgyűlés első és legfontosabb tárgya Stafányák Róbert tornaijai tanító, egyesületi ügyvezető titkár évi jelentése volt. A jelentés leplezetlen nyíltsággal tárta fel az egyesület szétrobbantására hónapokkal előbb megindított aknamunkák jelentőségét s arról az örvendetes tényről számolt be, hogy a titkár háromhónapos ügyvezetése végre az ellentétek elsimítását eredményezte s a Szlovenszkói Magyar Tanítóegyesület fen- maradása most már minden külső gáncsve- tés és ellenpropaganda dacára is biztosítva van. A titkári jelentés egyhangúlag történt elfogadása után a vezető titkárt érdemei elismeréséül elnökké választotta a közgyűlés. Helyébe Molnár János lebenyei tanítót választották meg titkárrá, az egyesület volt elnökét, Schmőgner János rozsnyói tanítót pedig érdemei elismeréséül örökös diszel- nÖleké választották közfelkiáltással. Lengyel Sándor alelnököt, Zoller Samu főjegyzőt és Stubendek Alajost újra meger ősi tették állásukban. A közgyűlés ezek után állást foglalt az egyesületi életet ellenségesen kritizáló napilapokkal szemben, majd ' feszült figyelemmel hallgatták végig Bálint József bejei tanító kiváló szakértelemmel irt pedagógiai felolvasását a tanulóifjúság megterheléséről. Elfogadták ezután a XIX. zsupa Magyar Tanítóegyesületének belépését a XVIII. zsupa Magyar Tanítóegyesületébe, miután a. zólyommegyeí egyesületben nem volt meg a 20 százalék magyar kisebbség s így az iskolatanácsban a magyar tahi tölt so»i‘ /.vallattak képviseletet, miáltal szervezetük élet- képtelenné vált. Több kisebb jelentőségű reszortügy le- tárgyalása után a rendkívül népes tanitó- gyülést délben 150 terítékes közebéd követte, amelyen számos egyházköszöntő hangzott el. Majd az elnök javaslatára, felállással emlékeztek meg az egyesület halottairól, id. Törköly József rimaszombati igazgató-tanítóról és Portéka Pál volt dereski tanítóról, kiknek emlékét jegyzőkönyvileg is megörökítették. B. Gy. AHodzsa»Malypetr dinasztia ni családi biStolzom&xayal Kik kaptak megint maradékbkiokot? — A földreform igazi áldásai Prága, julius 3. Az agráriuson, első perctő' kezdve kezükben tartják a földbirtokok felosztását. Ezzel az aghációs eszközzel dolgoznak a történelmi országokba. s ezzel avTa Hodzsa a mve.yar földimiveí eket is az ő áede’g tett Csánki-pártjába édesgetni. Földet Ígérnek a hiszékeny embereknek. A községi választások alkalmával Hodzsa agitátorai végigjárták a falvakat s azt hirdették, hogy földiét csakis az agrárpárt tagjai kaphatnak- Azóta ismét elmúlt másfél év, de bizony a szegény hiszékeny magyarok eddig még egy talpalatnyi földhöz sem jutottak. Közelednek a parlamenti választások. Egészen bizonyos, hogy Hodzsáék-Csánkiiék újból használatba veszik a bűvös igát s továbbra is ezzel az agitációs jelszóval akarják majd a kisgazdákat félrevezetni. Újból földet fognak Ígérni s a választások után vajmi keveset törődnek majd a becsapott föld,míves ekkel. Éppen ezért nem árt, ha most adatokkal világítunk rá, hogy az agráriusok távolról sem a fökiigénylőket juttatják földhöz, hanem legfőbb gondjuk a maradék birtokok felosztása, amelyekből az agrárpárti miniszterek hozzátart ózó inak, titkáraiknak, a földbirtckhivátáll tisztviselőinek juttatnak szép kis csailádi hitibi- zcmányolkiat. A Neue Wirtschaft a követik-e - 'zökban klasszikusan erősíti meg állításainkat: A podjebrádi maradékbirtokot Dvo- rák, az Agrárbank elnöke kapta, a cseniai birtok tulajdonosa mQg Peknice dr„, a föld- veiésiigyi minisztérium titkára leit, A Tmán- ujmajor birtokot Nohnan kapta meg, aki Maíypetr agrárius beiiigyjniniszfer unokaöccse, Veiky Palac pedig a miniszter sógorának, VoprSaleknek jutott. Egy másik maradékbirtoknak Xrál tír., a miniszter titkárának veje lett a gazdája, Citolibyn pedig egy Cech nevű földbiríok- hívataü hivatalnok jutott földhöz. Ebből a néhány adatból is megállapíthatjuk, hogy a földlbirtokhivaital az agrárius párttal és agrárius miniszterekkel egy családot alkot. Hodzsáék a kisembereknek .Ígérnek földet, a valóságban azonban egymás között osztják fel a birtokokat. Ez tehát az igazságos földosztás igazi arca „demokratikus41 kő zt ársas,águn kban. Mciiclirsiig a keleti irliríis-§i€n#l£§€if ellen A birodalom nemi hajlandó Franciaország szövetségeseinek épségét garantálni — Elsimult a német kormányválság Berlin, julius 3. Az elmúlt napok folyamán éles ellentétek merültek föl a német külügyminiszter és a nemzeti párt között a garanciaszerződés elfogadásának terve körül. A német nemzeti párt már régóta bizonyos animozitással viseltetett Streseroann külpolitikája iránt és az ellentétek a julius elsején megtartott minisztertanácsban robbantak ki a legerősebben. Westarp gróf, a német nemzetiek vezére heves kritikával illette Stresemann garanciapolitikáját s noha a többi pártok védelmükbe vették a külügyminisztert, a német nemzetiek magatartása mégis veszélyeztetni látszott a kormány helyzetét. Stresemann a plénum döntését akarta provokálni külpolitikája tekintetében s lehet, hogy a német nemzetiek ebben az esetben nem támogatták volna a kormányt, ami a pillanatnyi győzelem dacára később maga után vonta volna a lényegében német nemzetiekre támaszkodó Luther-kabinet fölbomlását. A veszedelem láttára a kancellár maga avatkozott bele az ügybe és igyekezett a német nemzetieket megnyerni. Hosszas tanácskozás után sikerült elérnie azt, hogy a garanciaszerződés ügyét ne hozzák addig a nemzetgyűlés elé, amíg a német válaszjegyzéket e! nem küldték ACiUlj,- - W ~--' l<-4. mogatják St resemannt s a páriámét külügyi vitáját csak julius 12-én kezdik meg. Az a néppárti interpelláció, mellyel Stresemann a döntést ki akarta erőszakolni, igy elmarad s a kormány szabadkezet kapott a válasz megfogalmazására. A pártok felszólították a külügyminisztert, hogy a kabinet következő ülésén terjessze a kormány elé a válasz jegyzék szövegét. Ezt a jegyzéket azután julius 12-i'ke körül küldik Párisba, még pedig nem egyszerű memorandum, mint eredetileg tervezték, hanem pontosan fogják benne tájékoztatni Franciaországot a birodalom álláspontjáról. Elsősorban számos aggályát fejezi ki a berlini kormány a keleti határok döntőbírósági szerződéseire vonatkozóan, melyeket nem hajlandó a garanciajegyzékben vázolt módon elfogadni. Továbbá kifejezésre juttatja, hogy a birodalom a további tárgyalások egyszerűsítése végett egy nemzetközi konferenciának összehívását tartja szükségesnek. Ennyi kiszivárgott már a német válás*- jegyzék szövegéből, amelynek tartalmát pontosan még nem lehet tudni. A „Tágliche Rundschau44 mai száma közli a német néppárt irányelveit a biztonsági szerződésre vonatkozóan. Mivel a német néppárt Stresemannn pártja, ezek az irányelvek valószinüleg azonosak lesznek a kormány intencióival. A párt követeli, hogy a további tárgyalások a német memorandum alapelvei szerint történjenek és ne engedjék a francia szövetséges politika katonai alapföltételeinek előtérbenyomulását. Németország belépése a népszövetségbe a Ruhr és a többi szankciós vidékek kiürítésétől függ. Ha a biztonsági szerződés nem is változtatja meg a Versailles’ békét, azt mégsem tartják megengedhetőnek, hogy újabb békókat rakjon Németországra. A békeszerződésekből származó minden viszálykodást, főleg a rajnai zóna demilita- rizálását nemzetközi döntőbírósági módszerrel kell szabályozni. A továbbiakban a párt nyilatkozata a keleti arbitrázsszerződések ellen foglal állást és kifejti, mennyire ártalmasak ezek Németország szabadsága szempontjából. A kassai keresztényszocialista párt interpellációja a főjegyzői hivatal egy sérelmes iskolaügyi intézkedése miatt. A kassai főjegyzői hivatal legutóbb felhívta az érdekelt szülőket, hogy 50—200 koronáig terjedő pénzbírság terhe alatt szerezzék be gyermekeiknek az elemi iskolákba való beiratkozásuk alkalmával az úgynevezett „dotaz- nik“-ot. Ez az intézkedés jogtalan és szabálytalan és ezért a kassai keresztényszocialista párt interpellációval fordult a polgár- mesterhez, melyben azonnali intézkedést kér arra nézve, hogy az elemi iskolákba a tanulók szüleik tetszése szerint, dotaznik nélkül szabadon irattassanak be. Szerelmes versek Irta: Illés Endre. Azon a tavaszon korábban nyílt az ákác és melegebben sütött a nap. Egy felvidéki kisvárosban talált rám a május. El tudja-e vailaki gondolni, milyen a tavasz, ott fenn a hegyek között, a kisvárosokban? Gyönyörű. A hegyekről lering az első napsugár, a várárokban kéklcnek az áprilisi ibolyák és esténként a nyitott ablakok mögött felhangzik Gounod tavaszi dala- Szerelmes, fiatal lányok játszák. Ákác, napsütés, ibolyák: rég elmúltak azóta és néhány szenzációs szám után emlék lett az a szimpatikus hetilap is, amelyet én szerkesztettem azidőtájt. A kisvárosban meglehetős ismeretlen voltam; örültem, amikor akadt egy munkatársam. Benke Kálmán kedves, jószabás-u fin volt s a szerkesztőségben ketten sóhajtoztunk azóta: Páris, a Bois de Boulogne és minden távoli nagyszerűségek utánTavasz vége felé, egy délután, Kálmánt egyedül hagytam a szerkesztőségben, én megszokott feketémet ittam a közeli kávéházban. Az asztalomnál ismeretlen úriemberrel hozott össze a sors. — Fehér János vagyok. Emlékszel még rám? Iskolatársak voltunk. Szervusz! Csodálkozva nézhettem volt iskolatársamra, mert ő szemrehányóan tette hozzá: — Ugylátszik, mégsem emlékszel . . . Csakugyan nem emlékeztem- A felvidéki szlvességkérésnek ez a foTmája még ismeretlen volt előttem. — Fehér Jáno-s — mondta erre behízelgőn még egyszer és emlékeztetőn mosolygott. Nem lehetett ellentállni. Fehér János vadászruhát viselt és a kocsija künn várt az utcán- Környékbeli földbirtokos lehetett. — Pajtás, — kezdte a beszélgetést — nincsen már összetartás közöttünk! — összetartás ... — sóhajtottam magam is e kétes szót s arra gondoltam: kétszáz előfizetőre lenne még szükségem. Csakugyan összetarthatnánk. — Nincs meg a régi barátság . • . — Nincs meg ... — ábrándoztam hasonlóképpen és az az izgató kérdés motoszkált a fejemben, vájjon iskolatársam kifizetné-e a feketémet, legalább egy hónapra visz- szamenően. — Te is megfeledkezel a kötelességeidről .. . — Én? — riadtam fel szerényen. Valamelyik egyesületre gondoltam, amelynek tiszteletbeli jegyzője voltam, az ülésekre ázom bán sohasem jártam el. ö azonban más vágányon járt. — Két hete küldtem a lapodnak egy verset, még ma sem kaptam rá választ— Egy verset? — kérdeztem rosszat sejtve és érteni kezdtem az összetartást és a régi barátságot. Hirtelen elóbevágtam a támadásnak— Nem lehetne eltekinteni ennek a versnek a közlésétől? — Iskolatársndnak feleled ezt? — kérdezte sértődve. Azután lágyabban hozzátette: — Nem lehet! A verset Gizikéhez Írtam és . . . és az ilyesminek csak nyomtatásban van hatása. Sóhajtott és kérőn tekintett rám. Beláttam, itt hiábavaló minden ellenkezés. Megadtam magam. — Nyugodt lehetsz. A vers legközelebb megjelenik- Szervusz. Köszöntem, fizettem és elmentem- Útközben majd elfeledkeztem erről a kis haszonta- lanságról, csak a szerkesztőségben jutott ismét az eszembe. — Kálmán, — szóltam oda a társamnak, — halászd csak ki a papírkosárból Fehér János versét. Giziről szól. A legközelebbi számban közöljük. Kálmán csodálkozva nézett rám, ilyesmi még nem történt. Nem volt azonban kedvem magyarázkodni, elfordultam s nem beszéltünk többet erről. A vers azután megjelent, mondanom sem kell: rettenetes volt. Három éjszakámat rontotta el. Kálmán újságolta később: a kellő hatás sem marót el. Gizi megliatottan köszönte meg Fehér Jánosnak a rímeiket, összemieileged'tek s azóta mindig együtt vannak. Közben múltak a hetek és már erősen bent haladtunk az őszben- A fáma ekkor bizonyos csókok hírével is körülbogozta már Gizit és Fehér Jánost. Én azonban sohasem találkoztam velük. Egy szeptemberi délután történt. Kálmánt újból a szerkesztőségben hagytam, magam pedig feketézői mentem. A szokott asztalomnál Fehér János ült. Az arca borús volt és kedv télén. — Ugylátszik, összevesztek a szerelmesek, — gondoltam, — a kibékülésnek pedig egy vers lesz az ára. Vidáman ültem le és elfogulatlanul tudakozódtam: — Mi bajod, pajtás? — Még kérdezed? — nézett fel sötéten. — Ejnye, hát ilyen komoly az ügy? Felszegte a fejét: — Te vagy az oka mindennek! Néhány futó pillanatra eszembe jutottak a tavaszi rímek és bűnbánóan hunytam le a szemem. — Bocsáss meg ... Egy pillanatnyi szünet támadt. — Az iskolatársadnak ... — Igen . . . igen ... — élénkült fel — azok voltunk és te mégsem közölted a versemet! — A versedet? — csodálkoztam el. — Azt . . . azt . . •! — De hiszen az a vers még tavasszal megjelent . . . — Tréfálsz? — kérdezte bágyadtan. — Másról sem hallok azóta csak kettőtökről. — Ugyan ... — legyintett szomorúan. — A versem sem jelent meg és Gizivel sem beszéltem. — Csak csókolóztál vele • . . — A tanyán éltem: tavasz óta nem is jártam benn. A levelek hulltak már odakünn s valami nyugtalanság fogott el. — Nem jártál? — Nem, nem! — Komolyan mondod ezt? — Nagyon is komolyan! A hangja fanyar volt és érdé;,. Hirtelen egy rettentő gondolat villant át rajtam. \ — Várj csak egy pillanatra, te szerencsétlen . . •! —^kiáltottam oda Fehér Jánosnak és elfulladva siettem a szerkesztőségbe. as
