Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-29 / 168. (911.) szám
Szerda, jjulius 29. 3 Losoncon nglilh meg a református teológia A konvent által kiküldött végrehajtó bizottság pozsonyi ülésének döntése Vétség-e a boxpárbaj? [ biróság dilemmája egy tízéves lovagias afíér fölött Budapest, július 28. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben uagyon divatos — mondhatnánk járvány- szerű — let't a párbajozás. A hatóságok egy- re-másra állítják párbajvétség végett a bíróság elé azokat, akik karddal, vagy fegyverrel vettek maguknak elégtételt a rajtuk elkövetett sértésért. Most egy különös párbajeset jutott tudomására a rendőrségnek, melynél fölmerült az a probléma, hogy vájjon ez a furcsa viadal, amelyet a lovagiasság minden szabályának betartásával vívtak meg, párbajvétségszámba vehető-e, vagy sem. A dolog előzménye még a háborús időbe nyúlik vissza. Két bankhivatalnok összekü- iönbözött egymással és ügyüket lovagias útra terelték. Miután békiilésről, bocsánat- kérésről a két fél hallani sem akart, sor került a párbaj-viadal föltételeinek megállapítására. A két banktisztviselő azonban katona- köteles korban volt, de mind a kettő föl volt mentve a katonai szolgálat alól. 1916-ban még javában dúlt a világháború és a segédek, akik talán arra gondoltak, hogy azt, aki párbajozni tud, dacára, hogy föl van mentve, rögtön bevonultatják, nem döntöttek sem a kard-, sem a pisztoly- párbaj mellett. Ellenben kimondották, hogy a két fél a lovagiasság szabályai szerint ököllel vívjon boxpárbajt. A párbaj a Lovass-féle vívóteremben annak rendje és módja szerint meg is történt. A két dilettáns boxbajnok Lovass mester parancsára egymásnak ugrott és ahol érték, ütötték s verték egymást. A párbaj első menetében semmi komolyabb baj nem történt. Hirtelen fölnyilt az ajtó és két ur lépett be. Bemutatkoztak: Révész detektív, Farkas detektív. Kedves mester — igy szólították meg Lovasst —, arról értesültünk, hogy itt ma súlyos föltételt! párbaj zajlik le. Lovass igy válaszolt: — Parancsoljanak befáradni, uraim. Önök szakértők a párbajügyben s bizonyára tudják, hogy párbajozni karddal, tőrrel, vagy pisztollyal szoktak. Itt nálam egy egyszerű boxmérkőzésről van szó, ha ellenőrizni akarják, tessék. Ezzel folytatták a boxpárbajt. A második összecsapásnál az Íróasztalhoz szokott felek már alaposan lihegtek. A nézőközönség alig birta leleplezni a jóizii szórakozás önkéntelen kifakadását. A harmadik menetben újra ösz- szecsaptak a felek. Az egyik hirtelen erős gyomorütésí mért ellenfelére, mire az hozzá ugrott és akarva, akaratlanul knook-autolta a másikat. A párbajvezető lassan, szabályszerűen leszámolta a fizet és a párbajt befejezettnek nyilvánította. A furcsa párbajügy most valahonnan a poros akták közül előkerült és a rendőrség törheti a fejét, hogy azt vájjon milyen vétségnek minősítse. Pozsony, julius 28. (Saját tudósitónktól.) Az uj államalakulat folytán a szlovenszkói és ruszinszkói református egyházak elestek papnevelő intézeteiktől. A református egyházak már régebb idő óta mozgalmat indítottak egy teológia létesítése érdekében. A múlt évi szlovenszkói és ruszinszkói református egyházak kon- ventje a fontos kérdésben egy végrehajtó bizottságot küldött ki, amely ki is dolgozta a teológia tervezetét. Függőben csak az maradt, hogy a teológiát melyik városban állítsák fel. Két város jött e tekintetben leginkább számításba: Losonc és Rimaszombat, mindkettő helyet ajánlott föl a református teológia számára. A konvent által a teológia fölállítása Páris, julius 28. Doumergue elnök elnöksége alatt ma fontos minisztertanács volt Párisban, mely a marokkói ügyek mellett egyéb gyarmati ügyekkel is foglalkozott. Indochina kormányzójává Varenne szocialista képviselőt nevezték ki, ami igen nagy feltűnést keltett francia belpolitikai körökben. Továbbá megbeszélték az ősszel Amerikába induló pénzügyi bizottság összetételét is s elhatározták, hogy abba Bérenger szenátort, a pénzügyi bizottság főelőadóját is delegálják. — Rábáiból jelentik: Prága, julius 28. A nemzeti demokrata sajtó ujíból alkalmat talált arra, hogy Bernes külpolitikáját támadja. Ma öt éve annak, hogy Teschen, Árva és Szepes kérdése eldőlt s a Narodni Demok* rácie ezt a napot nemzeti gyásznapnak nevezi. E területek elszakitása a lap szerint a csehszlovák nemzeti tanács 1918 szeptember 28-án Franciaországgal kötött szerződés ellenére történt, mert az a szerződés kifejezet* ten megállapitotta, hogy a történelmi országok hatáirain változtatások nem eszközölhie- tők. A lengyel likvidáló bizottság azonban másnap már Teschent Lengyelország egy részének nyilvánít ott a. Később a galíciai csa* pattestek elfoglalták a Kassa—oderbergi vasút sziléziai részét, ami aztán a cseh és lengyel katonaság között összetűzésre vezetett. A lengyel kormány mit sem törődött a csehszlovák kormány tiltakozásával, megsza-1 ügyében kiküldött bizottság vasárnap tartotta' ülését Bertók Béla püspök elnöklete alatt Pozsonyban, amelyen elhatározták, hogy a református teológiát Losoncon állítják fel. Az ülésen jelen voltak: Szilassy Béla fő- gondnok, Péter Mihály és Sörös Béla lelkészek. Az intézet már szeptember elsején megkezdi működését az YMCA székházban, egyelőre csak az első évfolyammal. Az egyes tárgyakat bejáró lelkészek fogják előadni, kiknek erre megfelelő szakképesítésük van. Az intézet fokozatos kiépítése ügyében a végrehajtó bizottság nagyarányú akciót indít meg. Pétain tábornagy a Strassbourg nevű cirkálón Centába utazott, hogy Primo de Riverával találkozzék. A tetuani konferencián végleges döntés történik a marokkói egyesült hadműveletek ügyében. A Matin szerint Pétain szerdán Tangerből Marseilleon át Párisba utazik, hogy jelentést tegyen a tetuani katonai konferencia eredményeiről. George tábornok, Pétain marsai szárnysegéde máris Párisba érkezett. — A marokkói harctéren egyelőre minden csendes, az elmúlt napok sikeres francia támadásai után a csapatok pihenőt tartanak. vaztatta a statútumot Teschen, Árva és Szepes részére és kiíratta a szejmválasztásokat Teschenben is. A csehszlovák delegátust, aki a tiltakozó memorandumot vitte, Krakóban letartóztatták és internálták. Ez újabb összetűzésre adott okot a cseh és lengyel katonaság között. A lengyelek a népszavazás kérdésével álltak elő, de amikor 1919 szeptember 27-én a nagyhatalmak ezt elfogadták, terrorral kezdtek dolgozni Teschen és vidékén s a plebisoitumból sem lett semmi. A kormány számos hibája után jött a népszövetségi tanács szomorú döntése, amely súlyos vereséget jelentett az állam, de elsősorban Benos részére, aki a nemzetgyü* lés által megszabott irányelveket nem tartotta be. A nemzetgyűlés ugyanis a támadó lap szerint ragaszkodott egész Teschenhez és a plebiscitum végrehajtásához, ami azonban a külügyminisztérium ügyetlensége folytán sohasem történt meg. S julius 28-án végleg le kellett mondani Teschenről. ffeneftiiiés a Dirói pőiipörói Rossz fizetés és sok munka — Csőd fenyegeti a szlovenszkói igazságszolgáltatást Érsekújvár, julius 28. (Saját tudósítónktól.) Érsekújvár jogi köreiben megdöbbenést keltett az a tegnap eh terjedt hir, hogy Lapka Béla dr. járásbiró megválik állásától és augusztus elsején' irodát nyit. Lapka dr. volt az érsekujvári járásbíróság birói karának egyetlen tagja, aki szlovákul is, magyarul is tökéletesen beszélt. Kiválása rendkívül meg fogja nehezíteni az érsekujvári járásbíróság ügyvitelét, miután a pozsonyi táblától szerzett információk szerint a közeljövőben bírói utánpótlásra nem igen van kilátásMa már napirenden van, hogy a bírák otthagyják állásaikat, mert nem akarják vb selni a szűkkeblű kormánypolitika által nekik osztályrészül juttatott mostoha sorsot. Ma már egy fiatal ügyvédjelöltnek is van annyi fizetése, mint egy hosszú szolgálati időre visszatekintő bírónak- Ezenfelül a meglevő birói karra a biróhiány következtében tetemes munka hárul, ami végkép elkeseríti az anyagi gondokkal küzdő bírókatMiután a birói pályán élők normális megélhetése biztosítva nincs és utánpótlás sem várható, napról-napra szaporodik a kilépett bírák száma s ha a kormány sürgősen és radikálisan nem segit ezen a helyzeten, akkor a szlovenszkói igazságszolgáltatás a csőd szélére jut. yiíimdl&iB atoík Sohasem nagy az, aki követel, hanem az, aki ad. * A jellemes ember moralitását nem az egyén, hanem az emberiség szempontjából Ítéljük meg. * Ha idegen emberek baja, nyomorúsága megindít, tulajdonítsd annak, hogy helyébe képzelted magadat. 9 Népek kulturfejlődésánek titka az emberi jogok szentségének felismerésében rejlik. * A hittel úgy vagyunk, mint a boldogsággal: mindaddig nem igazi a hit, inig a kétely próbáját meg nem állta. * Legfélelmesebb ellenségünk a megsemmisülés, a halál, de a leggyengébb ember is megbirkózik vele. Legkevésbbc azok rettegnek tőle, kiknek élete a legértékesebb. Egri Viktor. A tefnfel katonai konferencia Primo de Rivera és Pétain találkozása — Fontos minisztertanács Párisban — Indochina kormányzója egy szocialista képviselő lett A külpolitika girásinapia Öt év előtt mondották ki Teschen, Árva és Szepes egy részének elszakadását — A nemzeti demokrata sajtó használja fel az évfordulót Benes megtámadására a kisértetet. Másnap nem vetkőzött le, hanem abban az időtájban, amikor a kisértet jelentkezni szokott — mindig akkor jelentkezett, mikor eloltotta a lámpát, — elfujta a mécsest s oda* állt a fal mellé. Vica is csak ruhástól húzódott be a ta* karó alá, úgy félt, hogy a foga csak úgy kocogott. Azon járt az* esze, hogy mi lesz akkor, ha az apja szembehegyeződik a kísértettel. Alighogy Mihály elfujta a mécsest, a kisértet ujja megjelent a falon és végigkapart rajta. Vicát még a halálos verejték is kiverte: — Itt van! — súgta borzalommal és remegett, mint a levél. Az apja leintette: — Pszt! Vártak. A kisértet mindig erősebben dől* gozott s mikor a sparhertcsőhöz ért bekiáltott: — Huujj! Mihály hirtelen felkapta a baltát rávágott a csőre és felkáltott: — Ki van itt? Szavára a szomszédos szobából éles kiáltás hallatszott: — Segítség! Segítség! Mihály megdöbbent. Ugyanakkor a nyitott ablakon fehér villanó szemű árnyék zuhant a szobába. Vica felpattant, mintha ezer rugó dobta volna fél az ágyából és nagyot sikfkantott: — A kisértet! Azzal a széles, nehéz dunyhát a fejére rántotta s alábujt. Nem bánta, lia menten megfullad is, csak a kísértet ne találja meg. ha keresi. Mindez olyan boszorkányos gyorsaság* gal történt, hogy Mihály egészen összezavarodott. Minthogy okosabb dolgot nem tudott tenni, az asztalhoz ment, meggyujtotta a mécsest s a világosságnál ránézett a fehérségre, Nagyot bámult. Az ablak előtt Balogné lihegett, a szomszédasszony. Rövidujju inge majd szétpat* tant gömbölyű karján. Az ember alig tudott szóhoz jutni- Nehezen szakadt belőle a szó: — Hát maga mit keres itt? Balogné szégyenlősen állt, szaporán kapkodta a levegőt és félő szorongással beszélt: — A kísértet, — mondta lázasan. -- bejött a szobába • . . Előre futottam . . . Kétségbeesetten roskadozott: — Jaj szentséges Isten! Jaj nekem! Erősen zihált, aggodalmas szemét az emberre emelte és remegő meleg testével hozzásimult, hogy védelmezze meg. Mihály széket tett elibe, leültette a gyöt* rődő menyecskét, megitatta hideg vizzel, hogy baja ne essék az ijedtségtől, aztán becsukta az ablakot . . . Gyuri gyerek felült az ágyban, várt . . . hallgatózott. Nem hallott semmit. Kibújt a meleg ágyból, lassan lábujjhegyen átlopózkodott Rezesékhez. Éppen akkor nyitott be, amikor az anyja a vizet nyelteMihály és Balogné a nagy izgalomban nem vették észre. Gyuri egyideig állt, bámult s mivel nem tudta, hogy mit csináljon, az édesanyja felé fordult és bátortalanul megkérdezte: — Édesanyám, kaparjam még a falat? A menyecske a hang felé nézett s mikor felismerte fiát, egyszerre elfeledte, hogy neki most remegni kell, felugrott és teleszáo'jal rákiáltott: — Takarodsz mindjárt! A pohár vizet utána öntötte. Gyuri elszaladt. Mihály most megfordult. A menyecske fülig pirult. Az ember furcsán nézett rá: — Hát a Gyuri kapart a falon? A menyecske lehajtotta a fejét, eleinte tagadott, de aztán bevallotta, hogy a kisértet- ről azért találta ki a mesét, hogy félelmében majd — ha a kisértet már nagyon ijesztgeti— átmehessen Mihályhoz. Az ember nem értette mindjárt: — Aztán mit akart maga itt nálam? — kérdezte tompánA menyecske titkosat sóhajtott: — Hát Istenem! — mondta vágyón —- kee is özvegy, meg én is . . . Mihály megértette. Ránézett a menyecskére, aztán kis idő múlva jólesőn megcsóvál* ta a fejét; — Nagy huncut maga özvegy Balogné! —- mondta szemérmesen. A menyecske rákacsintctt: — Mit csináljak, — szólt sokat sejtetőn, — mikor olyan kedvemre való ember kéé, aztán olyan igen szemérmetes! S most már teljes őszinteséggel odabo* rult az ember mellére és ott is maradt. PSE®MWIl,'f jj ^ ^ NEGNYIlf j ü»<3®a*c«S®(3ái«TÉ és «5&s2nnti<imr«m3ft«ii3E, és éBaíifieiítMweffeaKé®,, ea ffis-ar®!rEsS»«a^a ..Jffi K a*H*<!C«íSlffli®a ££B9<áim«alH> Képviselete és főferofiaia e^ész tfxIovensssK® és S8«aas® s’észéye H <GrB&<ö»S TeSjJes és SEM 1 — M<ssss«s = Ffó-gatfccx 1 'min mii riiiiiwnrrwinBiniMi"~iT'iTrrnr»i iiiiríu TnmiinniwmnTiiTwiiMi iimnii iiihi iii mi ii ininti—r nmfrafiiíi i Mm n iTT7iTTnmrrnir7iiiTTfnnwri,wiTrri''n,>iiiM ...........'WMi ' $ ............................................................
