Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-29 / 168. (911.) szám

Szerda, jjulius 29. 3 Losoncon nglilh meg a református teológia A konvent által kiküldött végrehajtó bizottság pozsonyi ülésének döntése Vétség-e a boxpárbaj? [ biróság dilemmája egy tízéves lovagias afíér fölött Budapest, július 28. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben uagyon divatos — mondhatnánk járvány- szerű — let't a párbajozás. A hatóságok egy- re-másra állítják párbajvétség végett a bíró­ság elé azokat, akik karddal, vagy fegyver­rel vettek maguknak elégtételt a rajtuk el­követett sértésért. Most egy különös párbaj­eset jutott tudomására a rendőrségnek, mely­nél fölmerült az a probléma, hogy vájjon ez a furcsa viadal, amelyet a lovagiasság min­den szabályának betartásával vívtak meg, párbajvétségszámba vehető-e, vagy sem. A dolog előzménye még a háborús időbe nyúlik vissza. Két bankhivatalnok összekü- iönbözött egymással és ügyüket lovagias útra terelték. Miután békiilésről, bocsánat- kérésről a két fél hallani sem akart, sor ke­rült a párbaj-viadal föltételeinek megállapítá­sára. A két banktisztviselő azonban katona- köteles korban volt, de mind a kettő föl volt mentve a katonai szolgálat alól. 1916-ban még javában dúlt a világháború és a segé­dek, akik talán arra gondoltak, hogy azt, aki párbajozni tud, dacára, hogy föl van mentve, rögtön bevonultatják, nem döntöttek sem a kard-, sem a pisztoly- párbaj mellett. Ellenben kimondották, hogy a két fél a lovagiasság szabályai szerint ököllel vívjon boxpárbajt. A párbaj a Lovass-féle vívóteremben annak rendje és módja szerint meg is történt. A két dilettáns boxbajnok Lovass mester parancsára egymásnak ugrott és ahol érték, ütötték s verték egymást. A párbaj első me­netében semmi komolyabb baj nem történt. Hirtelen fölnyilt az ajtó és két ur lépett be. Bemutatkoztak: Révész detektív, Farkas de­tektív. Kedves mester — igy szólították meg Lovasst —, arról értesültünk, hogy itt ma súlyos föltételt! párbaj zajlik le. Lovass igy válaszolt: — Parancsoljanak befáradni, uraim. Önök szakértők a párbajügyben s bizonyára tudják, hogy párbajozni karddal, tőrrel, vagy pisztollyal szoktak. Itt nálam egy egyszerű boxmérkőzésről van szó, ha ellenőrizni akar­ják, tessék. Ezzel folytatták a boxpárbajt. A második összecsapásnál az Íróasztalhoz szokott felek már alaposan lihegtek. A nézőközönség alig birta leleplezni a jóizii szórakozás önkéntelen kifakadását. A harmadik menetben újra ösz- szecsaptak a felek. Az egyik hirtelen erős gyomorütésí mért ellenfelére, mire az hozzá ugrott és akarva, akaratlanul knook-autolta a másikat. A párbajvezető lassan, szabályszerűen leszámolta a fizet és a párbajt befejezettnek nyilvánította. A furcsa párbajügy most valahonnan a poros akták közül előkerült és a rendőrség törheti a fejét, hogy azt vájjon milyen vét­ségnek minősítse. Pozsony, julius 28. (Saját tudósitónktól.) Az uj államalaku­lat folytán a szlovenszkói és ruszinszkói re­formátus egyházak elestek papnevelő inté­zeteiktől. A református egyházak már régebb idő óta mozgalmat indítottak egy teológia lé­tesítése érdekében. A múlt évi szlovenszkói és ruszinszkói református egyházak kon- ventje a fontos kérdésben egy végrehajtó bizottságot küldött ki, amely ki is dolgozta a teológia tervezetét. Függőben csak az ma­radt, hogy a teológiát melyik városban állít­sák fel. Két város jött e tekintetben legin­kább számításba: Losonc és Rimaszombat, mindkettő helyet ajánlott föl a református teológia számára. A konvent által a teológia fölállítása Páris, julius 28. Doumergue elnök elnök­sége alatt ma fontos minisztertanács volt Párisban, mely a marokkói ügyek mellett egyéb gyarmati ügyekkel is foglalkozott. Indochina kormányzójává Varenne szo­cialista képviselőt nevezték ki, ami igen nagy feltűnést keltett francia belpolitikai körökben. Továbbá megbeszélték az ősszel Ame­rikába induló pénzügyi bizottság összetételét is s elhatározták, hogy abba Bérenger sze­nátort, a pénzügyi bizottság főelőadóját is delegálják. — Rábáiból jelentik: Prága, julius 28. A nemzeti demokrata sajtó ujíból alkalmat talált arra, hogy Bernes külpolitikáját támad­ja. Ma öt éve annak, hogy Teschen, Árva és Szepes kérdése eldőlt s a Narodni Demok* rácie ezt a napot nemzeti gyásznapnak ne­vezi. E területek elszakitása a lap szerint a csehszlovák nemzeti tanács 1918 szeptember 28-án Franciaországgal kötött szerződés el­lenére történt, mert az a szerződés kifejezet* ten megállapitotta, hogy a történelmi orszá­gok hatáirain változtatások nem eszközölhie- tők. A lengyel likvidáló bizottság azonban másnap már Teschent Lengyelország egy ré­szének nyilvánít ott a. Később a galíciai csa* pattestek elfoglalták a Kassa—oderbergi vas­út sziléziai részét, ami aztán a cseh és len­gyel katonaság között összetűzésre vezetett. A lengyel kormány mit sem törődött a csehszlovák kormány tiltakozásával, megsza-1 ügyében kiküldött bizottság vasárnap tar­totta' ülését Bertók Béla püspök elnöklete alatt Pozsonyban, amelyen elhatározták, hogy a református teológiát Losoncon állítják fel. Az ülésen jelen voltak: Szilassy Béla fő- gondnok, Péter Mihály és Sörös Béla lelké­szek. Az intézet már szeptember elsején megkezdi működését az YMCA székházban, egyelőre csak az első évfolyammal. Az egyes tárgyakat bejáró lelkészek fogják elő­adni, kiknek erre megfelelő szakképesítésük van. Az intézet fokozatos kiépítése ügyében a végrehajtó bizottság nagyarányú akciót indít meg. Pétain tábornagy a Strassbourg nevű cirkálón Centába utazott, hogy Primo de Riverával találkozzék. A tetuani konferencián végleges döntés történik a marokkói egyesült hadműveletek ügyében. A Matin szerint Pétain szerdán Tangerből Marseilleon át Párisba utazik, hogy jelentést tegyen a te­tuani katonai konferencia eredményeiről. George tábornok, Pétain marsai szárny­segéde máris Párisba érkezett. — A marok­kói harctéren egyelőre minden csendes, az elmúlt napok sikeres francia támadásai után a csapatok pihenőt tartanak. vaztatta a statútumot Teschen, Árva és Sze­pes részére és kiíratta a szejmválasztásokat Teschenben is. A csehszlovák delegátust, aki a tiltakozó memorandumot vitte, Krakóban letartóz­tatták és internálták. Ez újabb összetűzésre adott okot a cseh és lengyel katonaság között. A lengyelek a népszavazás kérdésével álltak elő, de amikor 1919 szeptember 27-én a nagyhatalmak ezt elfogadták, terrorral kezdtek dolgozni Teschen és vidékén s a plebisoitumból sem lett semmi. A kormány számos hibája után jött a népszövetségi tanács szomorú döntése, amely súlyos vereséget jelentett az állam, de el­sősorban Benos részére, aki a nemzetgyü* lés által megszabott irányelveket nem tar­totta be. A nemzetgyűlés ugyanis a támadó lap szerint ragaszkodott egész Teschenhez és a plebiscitum végrehajtásához, ami azonban a külügyminisztérium ügyetlensége folytán so­hasem történt meg. S julius 28-án végleg le kellett mondani Teschenről. ffeneftiiiés a Dirói pőiipörói Rossz fizetés és sok munka — Csőd fenye­geti a szlovenszkói igazságszolgáltatást Érsekújvár, julius 28. (Saját tudósítónktól.) Érsekújvár jogi kö­reiben megdöbbenést keltett az a tegnap eh terjedt hir, hogy Lapka Béla dr. járásbiró megválik állásától és augusztus elsején' iro­dát nyit. Lapka dr. volt az érsekujvári járás­bíróság birói karának egyetlen tagja, aki szlovákul is, magyarul is tökéletesen beszélt. Kiválása rendkívül meg fogja nehezíteni az érsekujvári járásbíróság ügyvitelét, miután a pozsonyi táblától szerzett információk sze­rint a közeljövőben bírói utánpótlásra nem igen van kilátás­Ma már napirenden van, hogy a bírák otthagyják állásaikat, mert nem akarják vb selni a szűkkeblű kormánypolitika által ne­kik osztályrészül juttatott mostoha sorsot. Ma már egy fiatal ügyvédjelöltnek is van annyi fizetése, mint egy hosszú szolgálati idő­re visszatekintő bírónak- Ezenfelül a meglevő birói karra a biróhiány következtében tete­mes munka hárul, ami végkép elkeseríti az anyagi gondokkal küzdő bírókat­Miután a birói pályán élők normális meg­élhetése biztosítva nincs és utánpótlás sem várható, napról-napra szaporodik a kilépett bírák száma s ha a kormány sürgősen és ra­dikálisan nem segit ezen a helyzeten, akkor a szlovenszkói igazságszolgáltatás a csőd szélére jut. yiíimdl&iB atoík Sohasem nagy az, aki követel, hanem az, aki ad. * A jellemes ember moralitását nem az egyén, hanem az emberiség szempontjából Ítéljük meg. * Ha idegen emberek baja, nyomorúsága megindít, tulajdonítsd annak, hogy helyébe képzelted magadat. 9 Népek kulturfejlődésánek titka az emberi jogok szentségének felismerésében rejlik. * A hittel úgy vagyunk, mint a boldog­sággal: mindaddig nem igazi a hit, inig a kétely próbáját meg nem állta. * Legfélelmesebb ellenségünk a megsemmi­sülés, a halál, de a leggyengébb ember is megbirkózik vele. Legkevésbbc azok retteg­nek tőle, kiknek élete a legértékesebb. Egri Viktor. A tefnfel katonai konferencia Primo de Rivera és Pétain találkozása — Fontos minisztertanács Párisban — Indochina kormányzója egy szocialista képviselő lett A külpolitika girásinapia Öt év előtt mondották ki Teschen, Árva és Szepes egy részének elszakadását — A nem­zeti demokrata sajtó használja fel az évfordulót Benes megtámadására a kisértetet. Másnap nem vetkőzött le, hanem abban az időtájban, amikor a kisértet jelentkezni szokott — mindig akkor jelentkezett, mikor el­oltotta a lámpát, — elfujta a mécsest s oda* állt a fal mellé. Vica is csak ruhástól húzódott be a ta* karó alá, úgy félt, hogy a foga csak úgy ko­cogott. Azon járt az* esze, hogy mi lesz akkor, ha az apja szembehegyeződik a kísértettel. Alighogy Mihály elfujta a mécsest, a ki­sértet ujja megjelent a falon és végigkapart rajta. Vicát még a halálos verejték is kiverte: — Itt van! — súgta borzalommal és re­megett, mint a levél. Az apja leintette: — Pszt! Vártak. A kisértet mindig erősebben dől* gozott s mikor a sparhertcsőhöz ért bekiál­tott: — Huujj! Mihály hirtelen felkapta a baltát rávágott a csőre és felkáltott: — Ki van itt? Szavára a szomszédos szobából éles ki­áltás hallatszott: — Segítség! Segítség! Mihály megdöbbent. Ugyanakkor a nyitott ablakon fehér vil­lanó szemű árnyék zuhant a szobába. Vica felpattant, mintha ezer rugó dobta volna fél az ágyából és nagyot sikfkantott: — A kisértet! Azzal a széles, nehéz dunyhát a fejére rántotta s alábujt. Nem bánta, lia menten megfullad is, csak a kísértet ne találja meg. ha keresi. Mindez olyan boszorkányos gyorsaság* gal történt, hogy Mihály egészen összezava­rodott. Minthogy okosabb dolgot nem tudott tenni, az asztalhoz ment, meggyujtotta a mé­csest s a világosságnál ránézett a fehérségre, Nagyot bámult. Az ablak előtt Balogné lihegett, a szom­szédasszony. Rövidujju inge majd szétpat* tant gömbölyű karján. Az ember alig tudott szóhoz jutni- Nehe­zen szakadt belőle a szó: — Hát maga mit keres itt? Balogné szégyenlősen állt, szaporán kapkodta a levegőt és félő szorongással be­szélt: — A kísértet, — mondta lázasan. -- be­jött a szobába • . . Előre futottam . . . Kétségbeesetten roskadozott: — Jaj szentséges Isten! Jaj nekem! Erősen zihált, aggodalmas szemét az emberre emelte és remegő meleg testével hozzásimult, hogy védelmezze meg. Mihály széket tett elibe, leültette a gyöt* rődő menyecskét, megitatta hideg vizzel, hogy baja ne essék az ijedtségtől, aztán be­csukta az ablakot . . . Gyuri gyerek felült az ágyban, várt . . . hallgatózott. Nem hallott semmit. Kibújt a meleg ágyból, lassan lábujjhe­gyen átlopózkodott Rezesékhez. Éppen akkor nyitott be, amikor az anyja a vizet nyelte­Mihály és Balogné a nagy izgalomban nem vették észre. Gyuri egyideig állt, bámult s mivel nem tudta, hogy mit csináljon, az édesanyja felé fordult és bátortalanul megkérdezte: — Édesanyám, kaparjam még a falat? A menyecske a hang felé nézett s mikor felismerte fiát, egyszerre elfeledte, hogy neki most remegni kell, felugrott és teleszáo'jal rá­kiáltott: — Takarodsz mindjárt! A pohár vizet utána öntötte. Gyuri elszaladt. Mihály most megfordult. A menyecske fülig pirult. Az ember furcsán nézett rá: — Hát a Gyuri kapart a falon? A menyecske lehajtotta a fejét, eleinte tagadott, de aztán bevallotta, hogy a kisértet- ről azért találta ki a mesét, hogy félelmében majd — ha a kisértet már nagyon ijesztgeti— átmehessen Mihályhoz. Az ember nem értette mindjárt: — Aztán mit akart maga itt nálam? — kérdezte tompán­A menyecske titkosat sóhajtott: — Hát Istenem! — mondta vágyón —- kee is özvegy, meg én is . . . Mihály megértette. Ránézett a menyecs­kére, aztán kis idő múlva jólesőn megcsóvál* ta a fejét; — Nagy huncut maga özvegy Balogné! —- mondta szemérmesen. A menyecske rákacsintctt: — Mit csináljak, — szólt sokat sejtetőn, — mikor olyan kedvemre való ember kéé, aztán olyan igen szemérmetes! S most már teljes őszinteséggel odabo* rult az ember mellére és ott is maradt. PSE®MWIl,'f jj ^ ^ NEGNYIlf j ü»<3®a*c«S®(3ái«TÉ és «5&s2nnti<imr«m3ft«ii3E, és éBaíifieiítMweffeaKé®,, ea ffis-ar®!rEsS»«a^a ..Jffi K a*H*<!C«íSlffli®a ££B9<áim«alH> Képviselete és főferofiaia e^ész tfxIovensssK® és S8«aas® s’észéye H <GrB&<ö»S TeSjJes és SEM 1 — M<ssss«s = Ffó-gatfccx 1 'min mii riiiiiwnrrwinBiniMi"~iT'iTrrnr»i iiiiríu TnmiinniwmnTiiTwiiMi iimnii iiihi iii mi ii ininti—r nmfrafiiíi i Mm n iTT7iTTnmrrnir7iiiTTfnnwri,wiTrri''n,>iiiM ...........'WMi ' $ ............................................................

Next

/
Thumbnails
Contents