Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-29 / 168. (911.) szám

.T’/jdOfiiMAGm^VimrytP Szerda, julius 29. Forradalmositsiik a férfidivatot! Sokaknak szeget ütött a telébe a P. M. fi. kérdése — Miért nem öltözködhetnének a férfiak nyáron könnyedébben? Dacára a nagy hőségnek — újságíró íe- . gyen, aki ilyenkor tollat forgat — válaszoltak ha cikkre. Kedvesen, dühösen, értelmesen és (kevésbé értelmesen, de foglalkozva a dolog- igái és a dolog lényegével. A sok válasz kö- iziil néhányat kiragadunk és most már sok­szorosító ttan elhintjük a kérdés-magot. Az első igy ir: „Az „ostoba11 férfidi­vat! A divat m.a mindennél fontosabb. A két | nern valahogyan átértékelődik, az egyik a ! másik szellemi és lelki tulajdonságait veszi !át. Valami lélekvándorlásféle történik a r.ö- i vid női és a hosszú férfihaj korában. Szmo­kingdivat, monokli, sétabot, férfias sportolás: I a mai nő. Hátulról nézve, alig tudod megkü- ■ lönböztetni. Ne sajnáljuk, hogy ez igy tör- : télit, mert ugylátszik szükség volt, hogy |igy történjen. De viszont a férfi megenged- | heti magának, hogy legalább nyáron elnőie­sedjen, ha nem is annyira, mint amennyire a nő elférfiasodott. Miért ne hordhatna ing- .blúzt? A robot, a kenyér utáni hajsza úgyis őt terhelné továbbra is, csak kevesebbet és . könnyedebben izzadna. Hogy nem össze­egyeztethető a férfiúi ^méltósággal"? Ugyan kérem: Ha egy férfi forró nyáron kénytelen egy parlamenti ülésen, egy fontos diplomá­ciai tárgyaláson, vagy egy nagybank igaz­gatósági ülésén résztvenni, cseppet sem mél­tó férfias méltóságához, hogy nehéz szövet­ruhába szorulva folyton verejtékező homlo­kát törülgesse. A homlokról a szembe lefolyó izzadságcseppek köteles „sastekimtetét” megbénítják és elhomályosítják és a szónoki pózok — minden erő és akarás a langyos iz­zadtság-atmoszférába fullad. Akinek stílus- érzéke van, feltétlenül az ingblúz mellett fog vallani. Sajnos, a stilusérzék annyira meg­romlott és a megszokás annyira ellensége minden okosabb gondolatnak, hogy lengésen öltözött férfi a hivatásosan ko­moly férfiak között dendsszámba megy. Higyje meg, kis gépirónő, aki ott a P. M. H. nem tudom hányadik emeletén ebben a hőségben gépel, nehéz a férfiak sorsa, Ma­ga megért minket: Adja le válaszomat a lap- ban!“ Ez a temperamentumos válasz nagyon helyénvaló. A másik másképpen szól hoz­zánk. Összehasonlítás végett álljon itt ez a komolyabb fajsúlyú is: „Miért nem öltözködhetik a férfi könnye- débben? Előre tudom, hogy nem lesz sok eredménye, mégis érdemes a. kérdéssel be­hatóan foglalkozni. Bár az utóbbi évtizedben a sport olyan örvendetesen terjeszkedett, hogy a legtöbb férfinak sportöltözéke is van és bebizonyosodott, hogy sportruhában a férfitest kiválóan érvényesül, szinte lehetet­lennek látszik, hgy a könnyebfajta öltözkö­dés valaha is meghódíthatná az etikettet. En­nek valószínűleg az az oka, hogy a férfiak legnagyobb része napközben télen-nyáron munkában izzad és ez a munka még akkor is piszkos, ha csak irodai. Még a legszebb irodát is por üli meg. A könnyebb és világos ruha (például a P. M. H. által ajánlott ing­blúz) igen hamar bepiszkolódna és a munka után az utcára kilépő férfi nem tenne jó és elegáns benyomást. Különben nem olyan fon­tos, hogy a zsaketről letegyünk és talán a nagyon könnyű és átlátszó nyári szövet is megtenné a hatást. Hiszen annyira már mégis sikerült forradalmasítanunk a divatot, hogy a férfiak mellény nélkül járhatnak. (Pesszimisták nem elégednek meg az övvel, hanem nadrágtartót is hordanak.) Ajánlhatnám, hogy úgy öltözködjünk, mint a délvidék lakói, kabát és nadrág, mel­lény nélkül és a nadrág a csípő tájékán be lenne dolgoz­va egy mellényszerü min’atürííiellénybe, egy olyan ruhadarabba, amit legjobban mellényövnek nevezhetnénk. így aztán megszabadulnánk attól a fél- mellénytől, amely lüszterből készült, mindig gyúródik, ráncaiban mindig egy kiló port hordoz és amely utoljára dédapáink idejé­ben volt divat." És végezetül egy harmadik válasz: „A P. M. H. forradalmasító divaíindit- ványát feltétlenül össze kel! kapcsolni a cél­szerűséggel. Mindenki csináltasson magának olyan jószabásu nadrágot, amely még a mel­lény és a kabát elhagyása után és bőrövvel összekombinálva feltétlenül elegáns benyo­mást kelt. Sajnos, a legtöbb nadrág búgja sohasem mutat éles és hosszú feíkiáltójelt. hanem rendszerint megfelel az izzadó férfi lelkiállapotának és megnyílt kérdőjel. Tes­sék rendes nadrágot csináltatni, vagy tessék sportnadrágban járni (Amerika!) és biztosi­sebb izzadsággal és munkával jár, úgy hogy az illetőnek módjában lesz arra ügyelni, hogy a búg mindenkor éles legyen. így az éles búgtól az éles búgig való körforgásban min­den sokkal jobban sikerül, mint a kérdőjellé izzadt robotos életben. A jól felfogott divat fél élet." Léva, julius 28 (Saját tudósítónktól.) A közeli Nagyke* reskény községben vasárnap búcsú volt. Dél­után szokás szerint táncmulatságot rendez­tek a legények, amelyre színükig megtelt a korcsma ivója és udvara. S míg odabenn po­hár mellett folyt a mulatság, odakünn javé* bari állít a bál. S a búcsú nem is lett volna igazi, ha nem végződött volna vérrel- Az odakünn gondta­lanul táncolok úgy fél öt óra tájban éktelen zajt hallottak a korcsma belsejéből és nem­sokára ijedt emberek tódultak ki: — Agyonszurtak egy legényt! A környékbeli legények ugyanis mint vendégeik jelentek meg a mulatságon, de ké­sőbb már annyira erőt vett rajtuk a virtus, hogy egyedül akartak mulatni s kinézték ma­guk közül Zsabka József nagykereskényi le­gényt. A Kisbérbe való Kotrusz Lajos a szomszéd ivóba hívta Zsabkát, ahonnan mint­egy negyedóra múlva újra kijött és a kiske- reskényiekre támadt. Erre általános vereke= dés keletkezett, az egész mulató társaság egy gomolyagba keveredett s az asztalokon és padokon át ütötték, verték egymást- Hirtelen előkerültek a bicskák, egy éles jajszó hallat­szott és Komolya Mihály kiskéri legény véres fővel hanyatlott a földre. Csak annyit mondott: „Kössétek be a nyakamat" és meghalt. Valaki egy késsel el­metszette a nyakán a főütőeret. A véres tett után a legények hanyathomlok menekültek a korcsmából. A nagy zajra előkerültek a csend­őrök, akik több legényt letartóztattak, de a gyilkos kilétét megállapitani mindezideig nem sikerűit. Az egész verekedés mindössze három percig tartott és a halotton kívül még egy másik kisikéri legény, Polcsák Béla is meg3 sérült a homlokán. A verekedő legényeket ma bekísérték Lévára, a többiek felkutatásá­ra megindult a nyomozás­Kiskereskényben igy eset meg vasár­nap a bizonyára örökös emlékezetben mara­dó véres búcsú. Uj tárgyalás lesz a nagyiapolcsányi bankrablók bünpörében A legfelsőbb bíróság ítélete —■ Veronács Sándor szökést kísérelt meg a nyitrai fogházból Nyiíra, julius 28. (Saját tudósítónktól.) Nagy port vert föl annak idején az ‘ a páratlan vakmerőséggel végrehajtott bankrablás, amelyet a nyitrame­gyei Nagytapolcsány községbe* követtek el az elmúlt évben. A rablás tetteseit rövid nyo­mozás után sikerült kézrekeriteni és fölöttük a nyitrai törvényszék esküdtszéke mondott ítéletet. Amint ismeretes, az álarcos, fegyveres rablást Veronács Sándor és társai követték el olymódon, hogy behatoltak a nagytapol- csányi Americko Slovenska Bankába, honnan 172.000 koronát raboltak el, miután a hiva­talnokokat revolverlövésekkel megfélemlí­tették, sőt Vozsenilek igazgatónak szeméi kilőtték. Az egész rablás mintegy négy perc alatt ment végbe, ami azt bizonyítja, hogy a ban­diták régen készültek tettükre és azt pontos tervszerűséggel hajtották végre. Egyik tár­sukat az üldözés folyamán csendörgolyó érte s igy a bandita, Zvala Rezső holtan bukott le a háztetőről, amelyre a csendőrökre való lövöldözés után menekült. A rablás főtette­sét, Veronács Sándort sikerült elfogni, ellen­ben a harmadik tettes, Polanszka János Ma­gyarországba menekült. Ugyancsak letartóz­tatták Veronács bátyját, Mihályt is, akit egy merőcei rablás elkövetésével vádoltak. A két bűnügyet egyesítetten tárgyalta a nyitrai törvényszék. A nagyiapolcsányi rab­lás tettese, Veronács Sándor és a megszökött Polanszky öccse beismerték a rablásban való részvételt. Veronács Mihály azonban kereken ta­gadta, hogy a merőcei rablásban részt vett és kifosztotta volna Kácser földbirtokost. Alibitanukkaí igazolta, hogy a kérdéses alkalommal Nagyszombatban tartózkodott. A törvényszék Sáffár és Jurecky védelme után valamennyi vádlott ellen marasztaló Ítéletet hozott. így Veronács Sándort 12 évi, a fiatal Polanszky Istvánt négyévi, Veronács Mi­hályt pedig egyévi börtönre ítélte. Fellebbe­zés folytán a tábla is tárgyalta az ügyet és jóváhagyta a törvényszék Ítéletét. Á legfelsőbb bíróság Veronács Mihály- ra vonatkozóan helyt adva Jurecky védő semmiség! panaszának, megsemmisítette az ítéletei, egyben kimondva, hogy Veronács Sándort illetően is uj büntetést kell kiszabni, amennyi­ben nincs igazolva, hogy részt vett volna a merőcei rablásban. A tizenkétévi fegyházra ítélt Veronács Sándor a közelmúltban meg akart szökni a nyitrai törvényszék fogházából és csak az őrök éberségén múlott, hogy a szökési terv az utolsó pillanatban meghiúsult. Az ügyben az uj főtárgyalás ez év őszén lesz a nyitrai törvényszék esküdtszéke előtt. Ki ölte meg az erdőőrt ? öt év múltán előkerüli a meggyilkolt fegyvere. — A ruszkinóci tragédiát még mindig homály fedi. Késmárk, julius 28. (Saját tudósítónktól.) Nováik János erdő­kerülő Ruszkinóc község szolgálatában állott. Kötelességtudó, megbízható ember volt, aki az átalakulás zűrzavarában is becsülettel teljesítette szolgálatát és vadorzót, fatolvajt egyaránt kíméletlenül üldözött, öt évvel ezelőtt, a pünkösdi ünnepek előhetébem No- vák szokása szerint kint portyázoít az erdő­ben és hosszú ideig nem tért haza családjá­hoz. Keresni kezdték és hosszas kutatás után az erdő egy sűrű helyén ráakadtak hullá­jára. Átlőtt fejjel találták meg a szerencsét­len embert. Fokosa ott feküdt a fűben, de vadászfegyvere eltűnt. Akkoriban lázas nyomozás indult meg az erdőőr gyilkosa után, a kutatásnak azon­ban nem volt eredménye. Már a feledés ho­mályába merült az eset, mikor egy véletlen most újra fellebbeníette a titokzatos bűntény lelett a fáíyolt , A szlovenszkói vadászvédegylet szepesi holyicsoportja, amely a vadvédelem terén eddig is jelentős sikereket ért el, a napok­ban feljelentést tett egy hírhedt ménhárdi vadorzó: Villmann András erdőkerülő ellen. A csendőrség házkutatást tartott Villman lakásán, ahol három vadászfegyvert és kato­nai pisztolyt találtak elrejtve. Leibicon azután valaki felismerte az egyik fegyvert, amely valaha Veszter Kornél, a híres ruszkinóci vaddisz­nó vadász tulajdona volt és amelyet az öt év előtt a meggyilkolt Novak erdöörnek adott használatba. A csendőrség azonnal kiszállt Ruszkino- cón, ahol nemcsak Veszter, hanem több más vadász is ráismert a fegyverre. Erre a cendőrök vallatóra fogták Vill- mant, aki tagadja, hogy ö ölte volna meg az erdőkerülőt s azt állítja, Jjogy a fegyvert egy csendőrőrmestertől kapta. Ha igaz, amit Villman állít, akkor a csendörség valamelyik vadorzótól, akit a gyilkosság bűne terhel, kobozhatta e! a fegyvert és azt nem szol­gáltatta be, vagy Villman nem mond igazat. Ezt a további nyomozás lesz hivatva eldön­teni. így — dacára, hogy öt év múltán egy lépéssel közelebb jutott a nyomozás az erdő­kerülő gyilkosához, mégis egyelőre titok marad, hogy ki volt az öt év előtti bűntény igazi tettese?, Düsseldorf kiürítésé Düsseldorf, julius 28. A franciák ma ki ürítették a kormányépületet, néhány barakot és számos más katonai kvártélyt. A tüzérség nagy részét már elszállították. A téli készle­teket rendesen átadták a városnak. Beava­tott körök a teljes kiürítést augusztus 10-ére, vagy 15-ére várják. A budapesti majompör Elítéltek egy műkereskedőt, mert Csók, Vaszary, Iványí-Orünwald, Prihoda aktképeket állított ki kirakatában Prága, julius 28. Hogy nem a magyar közvélemény, de még a magyar hivatalos világ sem volt az, amely Fran­kéi Ernő budapesti műkereskedő kirakatából négy híres magyar művésznek festményét „szemérem- sértés“ cimén kiparancsoita, igazolja a budapesti napisajtó, mely kivétel nélkül — talán évek óta nem volt erre példa — elitéli a rendőrség érthe­tetlen eljárását. A konzervatív Budapesti Hirlap, az erősen keresztény irányú Nemzeti Újság, a hi­vatalos 8 órai Újság mind a rendőrség ellen ir, sőt az Uj Nemzedék, a délutáni katolikus orgá­num vezércikk alakjában ostorozza a szerinte ,:bornirt“ cselekedetet. Mindhiába, Budapestnek megvan a maga kis, lokális majompere s mint ahogy Daytonban száz dollárra ítélték az evolúciót tanitó Scopest a szi­gorú puritánok, úgy Budapesten is egy millió ma­gyar korona bírsággal sújtották a „szemérem- sértő“ Éránkéi műkereskedőt. Az eset ismeretes: Frankéi üzletének kiraka­tában elhelyezte Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Vaszary János, Prihoda István egy-egy kis aktképét, melyekben a hatóság személyei, a rend­kívül finom szeméremérzettel megáldott detektí­vek a közerkölcsök sérelmét látták s ennek kö­vetkeztében szigorú paranccsal bevétették a „megbotránkoztató11 műtárgyakat. Mivel a keres­kedő ellenkezett, az ügy a bíróság elé került, mely Frankéit szeméremsértés miatt egy millió korona pénzbírságra Ítélte. A kérdéses négy kép négy nagy magyar mes­ternek gyönyörű alkotása. Csók István képe a „Menekülő Zsuzsánna“, melynek nagyobb, kidol­gozottabb példánya a budapesti Nemzeti Múzeu­mot disziti, Iványi-Grünwald és Vaszary szintén hatalmas, tiszta művészetük legjavával vannak képviselve, mig a fiatal Prihoda igazán nem lehet pornografikus festő, hisz csak a közelmúltban ké­szített portrét a magyar belügyminiszterről, arról a belügyminiszterről, akinek égisze alatt most a „szeméremséríő“ képeket elkobozták. Négy nagy magyar festő ellen foglaltak állást a detektívek, a bilincsek rakásához, a haramiák kikutatásához szokott erőszakos emberek döntötték el a művé­szi értékeket s ugyancsak ezek a detektívek, akik nap-nap után vájkálnak a rengeteg főváros erköl­csi dzsungelében, botránkoztak meg — finom, úri bakfisok módjára — az egyik kiállított aktkép „érzékien leomló vörös haján“. Magyar voltunk büszkeségeit, az egész világon diadalt aratott mű­vészeinket bélyegezték meg a pornografikus raj­zolók cimével — s elfelejtették, hogy az egyik ki­fogásolt mii mása a Nemzeti Múzeumban áll s ta­náraik vezetése alatt serdülő iskolásgyermekek zarándokolnak hozzá nap-nap után; elfelejtették, hogy a másik három festő főpapokat, minisztere­ket, talán rendőrfőkapitányokat is örökített meg; elfelejtették, hogy a nagyvárosi utca minden négy­zetcentiméteréhez több erkölcstelenség lapad, mint e három ihletett festő emberi testet örökítő ecsetéhez. Miért nem találta Gyula vagy Piusz pápa er­kölcstelennek a reneszánsz épülő Vatikánját? Miért hozatta a legszebb termekbe a meztelen görög szobrokat s miért engedte, hogy kedvencei, Michelangelo vagy Rafael aktokat fessenek? Ki botránkozott meg a Louvre müói Vénuszán? Ki Tizian, Tintoretto nőin, avagy Boticelli Primavé- ráján? S aki megbotránkozik ezeken a tiszta mez­telenségeken, az már beteg ember s nem fog rajta százezer erkölcsi rendszabály sem. Pedig most nyár van s a strandokon száz­számra nyújtózkodnak a nők a \&ékony és rövid fürdőruhákban. Pedig ma a bárok korát éljük s nincs nagyváros, ahol ne néznének tízezren végig meztelen táncosnőket. A botrányok korát éljük, a flörtök korát, a legbujább táncok korát, a gar- conneok korát, a fővárosi szerelemvásárok korát — miért vétett az a Csók, az a Vaszary, Prihoda, Iványi-Grünwald, ha ecsetével minden festészet legnagyobb témáját, az emberi testet akarta meg­örökíteni? A katolikus vallás tanitja: ha megbotránkoz­tat a kezed, vágd le, ha megbotránkoztat a szé­nied, vájd ki. E tanításnak óriási szimbolikus ere­je van: sohasem a megbotránkoztató tárgy vagy személy a bűnös — ez legföljebb bűnbak lehet —, ellenben gonosz az a szem, mely megbotránkozik. A gyermek nézhet és örül mindennek, hátsó gon­dolat nélkül. A finneknél, e csodálatosan egészsé­ges népnél, férfiak és nők meztelenül fiirödnek, anélkül, hogy bárki megbotránkozna. Ellenben akinek a természete olyan, az ruhán át vagy a szentképekkel tele kirakaton keresztül is meglát­ja a botránkoztatást. A rendőrség e négy kép elkobzásával nem javít erkölcsöt. De rossz bizonyítványt állít ki ön­magáról, ha megbotránkozik olyanon, aminek sok­sok millió örül, amit egy nemzet büszkén mond magáénak s amin az ország legkiválóbban tiszta élvezetet találnak. Ki* ptritTffi mi$ /eiTsxdfUunft, hogy tóm az érdekelteket, hogy az éles búggal két dolgot érnek el egyszerre: kabát és mellény nélkül nem fognak izzadni, lázadás nélkül könnyebb lesz a gondolkodá’-uk (éles, mint a nadrág éles búgja) s az éles gondolkodás még mindenkor meghozta a maga gyümöl­csét: a könnyebb életet, mely viszont keve­Véres búcsú Nagykereskényben Ahol a vendégek nem látják szívesen a vendéglátókat

Next

/
Thumbnails
Contents