Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-28 / 167. (910.) szám
f?e<M, fnffus 28. 3 A játékváros Boldog sziget a párisi iparművészeti kiállításon Paris, július végén. A világjáró angolok, bőrkabátos amerikaiak, franciául hadaró négerek és a kis, fürge japánok között, a párisi nemzetközi kiállítás nemzetközi publikumában van egy csoport, amelyik mint közönség, a leghálásabb, a legbámulóbb és a legelégedettebb: a gyerekek. Nagyon sok gyerek fordul meg naponta a kiállításnak most már állandóan túlzsúfolt területén. De nem is lehet csodálkozni rajta, hogy a kicsinyeket ennyire vonzza a Párisi expozició, mert a kiállítás egyik részlete éppen azokat a dolgokat veti eléje csodálatos panorámában, amiről minden gyerek álmodik: a legszebb gyermekjátékokat. Kevés város van a világon, ahol a gyermeknek annyi féltő gond és megbecsülés járna ki, mint Párisban. Aki figyelmesen nézi a párisi utca életét, naponta tanúja lehet a jelenetnek, amikor a közlekedési rendőr a legforgalmasabb boulevardon megállítja az autósort, hogy egy gyerek átmehessen az utón, sőt nem egyszer ő maga vezeti át kézenfogva az utca másik oldalára. Iskolák közelében feltűnő felírások figyelmeztetik a soffőrt, hogy lassan hajtson, a gyönyörű párisi kertekben pedig, még a Tuileriák parkjában is, kényük-kedvük szerint szaladgálhatnak a kicsinyek. A nemzetközi iparművészeti kiállításon egész játékvárost rendeztek be a franciák. A „viliágé des jouets" bejáratánál hatalmas, szinesszárnyu szélmalom forog és körülötte mintegy harminc apró pavillon sorakozik, megrakva zsúfolásig mindazokkal a szépséges és kívánatos játékokkal, amelyeket csak a gyermeki fantázia elképzelhet. Babák, gyönyörű jelmezekben vagy érdekes francia népviseletben. Karakterbabák, furcsán elfintorított, nevető arccal. Poliohi- nelle, a vidám bohóc, aki automatikusan összecsapja, majd széttárja a kezét. Teddy, selyemfinomságu medvebőrben, a kezében (pardon, a mancsában) borospalackot szorongat s egyre iszik. Az üvegből sohsem fogy ki a bor. (Alighanem visszafolyik a Teddy karján keresztül.) A huszadik században élünk, elvégre a modern technika korában, senki sem fog csodálkozni tehát azon, hogy Mikulás apó repülőgépen jön le az égből. De nemcsak az ő monoplánja képviseli a kiállításon a modern közlekedési eszközöket, hanem a számtalan játékautomobil is, melyekben csak egy kisgyerek fér el s amelyek mégis egy komoly, nagy autó minden kellékével fel vannak szerelve. Játéklovat, hintalovat sehol sem látni, a párisi gyereknek különös is volna, hiszen a párisi utcán a legritkább látványosságok egyike a ló. Az úgynevezett „felhúzható" játékok nagy változatban vannak képviselve. Egész vasutak, pompás gyorsvonatok, nyugati kényelemmel felszerelt étkező- és hálókocsikkal ellátva. Igen változatos és érdekes terepen futnak ezek a vagonok: hegyre fel, völgybe le, alagutakon keresztül-kasul hajtja őket a láthatatlan masina. Végtelenül kedvesek az apró játék-inte- rieurök, a legmodernebb berendezésű kis babaszobák, melyek között a gyerekszobától kezdve, a szalonon át a konyháig a mai lakás minden részletét'megtalálhatjuk. A „személyek", akik az interieurben helyet foglalnak, természetesen szintén babák, rendkívüli ötletesen öltöztetve a miliőnek megfelelően. Nagyon érdekes a babacsoportok közt a „estély", ahol egy hosszuhaju babamüvész énekel s elegáns, frakkos babaurak és mélyen dekoltált babahölgyek hallgatják babákhoz illő áhítattal és — persze — némán. Vagy a „babastrand", ahol egy négyzetméter nagyságú tenger partján hevernek a fürdőtrikós, csinos babák. De nem mindennapi csoport a „jazz-band" sem, amelyet néger pamutbabák alakítanak fantasztikus hangszereikkel. Azoknak a kisfiúknak, akik szeretnek „mesterséget" játszani, minden szakma rendelkezésükre áll. Komoly üzletek módjára vannak berendezve ezek a parányi műhely- játékok és játékboltok, de szinte sok már a realizmusból, ahogy például a katonai pályát illusztrálják. Kicsi, szűk harcterepen van felállítva a katonásdi, de ott aztán ott van minden fegyvernem s a harctér minden velejárója: lövészárok, gránátlyuk, sőt még a tank is. Elmés, ötletes és gyönyörűen illusztrált képeskönyvek, gazdag épitőszekrények, a mulattató és hasznos társasjátékoknak egész sorozata egészíti még ki a párisi nemzetközi kiállítás gyermekjáték csoportjának dús és változatos anyagát. Arató Erzsi. tikmagfar evangélikus lelkészek ragaszkodnak a kisebbségi jogokhoz A modori konferencia — Zoch püspök a Szlovenszkót égető kérdésekről — A P. M. H. eredeti tudósítása — Léva, julius 27. A modori bizalmas konferenciáról, mely Zoch püspöknél folyt le a magyar evangélikus lelkészek részvételével, eddig alig szivar3 gott ki valami- Pedig ott igen jelentős tanácskozások történtek. Ezek pedig oda irányultak, hogy a magyar nemzeti kisebbség evangélikusait miiként lehetne közelebb hozni az egyetemes egyházhoz, hogy a szlovén3 szkói Lutberániában a magyar evangélikusok is megelégedettek lehessenek, aminek ma éppen az ellenkezőjét mondhatják. Az Evangélikus Lap szerkesztői memorandumot készítettek, melyben a nyugati és keleti egyházkerületben egy- egy magyar esperességet kontempláitak. A vegyesnyelvü gyülekezetek hovatarto3 zandóságának kérdésében azonban áthidalhatatlan ellentét merült fel a konferencián Zoch püspök és a memorandum alapelvei között, olyannyira, hogy Losoncnak és Lévának, a magyar esperességhez való tartozan3 dóságát is kérdésessé tették. Hosszú vita után az a nézet alakult ki, hogy minden jogforrás a gyülekezetek autonómiájában van lefektetve, tehát az hovatar- tozandósága felett maga dönt. Ezzel szemben a püspök kijelentette, hogy az esper ess égnek és a kerületnek felulbirálási joga van. így tehát nincsen kilátás arra, hogy a magyar evangélikusoknak a memorandumban kifejtett kívánságai teljes mértékben honoráltassanak. Egyébként a memorandum azt is kívánja, hogy a magyar kisebbségnek az egyházi köz- igazgatás minden fokán képviselete legyen. A kerületi, egyetemes presbitériumokban és egyházi törvényszékeken magyar tagok is legyenek. Kéri a magyar evangélikus irodalom és sajtó támogatását, magyar vallásiam könyvekről és énekes könyvről való gondoskodást, nemkülönben a lelkész- és tanítóképzést a magyar evangélikusok számára. Megállapítható egyébként, hogy a nem kötelező tárgyalások a jóindulat jegyében zajlottak le* Zooh püspök a szerkesztők előtt nyilat-1 kozott a Szlovenszkót égető kérdésekről is- I Arra a kérdésre, hogy a Lidové Listy által leleplezett törvényjavaslat szövege — az egyház és állam elválasztásáról — hiteles-e, a püspök ezeket válaszolta: — A törvényjavaslat hiteles, de nem a mostani időből való. Kikapkodták a régi aktákból, a Haberman-féle minisztérium idejé3 bői, Bartosek tervezete Sramek politikáját akarta kompromittálni. Masaryk köztársasági elnök világosan kijelentette, hogy nem lehet beszélni az állam és egyház elválasztásáról, hanem csak viszonyuk rendezésérö. A felekezeti iskolákról igy nyilatkozott: — Jelenleg az a helyzet a felekezeti iskoláknál, hogy az állam azokat a iskolákat sem akarja államosítani, melyeket felkínáltak neki. A tanítókat személyesen államosítják, aminek én nem vagyok barátja. A mi tanítóink nem csak tanítók, hanem kántorok és vallásoktató'k is s azért államosítás esetén is ragaszkodnunk kell ahhoz a jogunkhoz, hogy befolyásunk legyen a kinevezésnél. A közös protestáns teológiai fakultásról is szó volt. A püspök szerint már megalakult az a bizottság is, mely az első tanárokat ajánlani fogja. Ebben az evangélikus és református egyház képviselői egyaránt helyet foglalnak. Majd a templomok közös használata került szóba. — A templomai, közös használatúió! szóló törvényjavaslatot ismerem — mondotta a püspök. Csak olyan templomok közös használatáról lehet szó, melyeket nem az illető felekezet, hanem a város, vagy patrónus épitte3 tett. A mi egyházunkra (értsd: evangélikus) ez nem vonatkozik és nem vonatkozik a római katolikus egyház azon templomaira sem, melyeket maga épitett. A 80.000 lakosú PH- senben 6 római katolikus templom volt. 8000 lélék tért át a csehtestvérek egyházába s a városi tanács elhatározta, hogy az egyik templomot átengedi nekik. De az igazságügyminiszter ezt a határozatot megsemmisítette. Az óriás fehér madár a kommün vörös karjainak ölelésében Egy hazatért hadifogoly elbeszélése — Egy millió kommunista uralma 180 millió ember fölött — A szovjetarisztokrácia tobzódása — Teljes a jogbizonytalanság — A P. M. H. eredeti riportja —, Prága, julius 25. A nagy orosz birodalmat, az óriás fehér madarat évszázadok óta vastag köd takarja. Csak néha-néha ragyogott be a nap ezen a sürii misztikus ködrétegen, hogy egy pillanatra megmutassa a nagy orosz madár testének alkatát, csodálatos életét. Mióta Oroszország a vörösök birtokába került, még elzártabb és misztikusabb lett a fehér birodalom. Ami híreket kapunk is, azok nem festik tisztán a mai orosz társadalom életét és népét. Mintegy nyolc évi fogság után a napokban tért vissza egy barátunk Nagyorosz- országból, megragadtuk tehát az alkalmat, hogy közvetlen forrásból szerezzünk hirt arról az országról, amelyet Nyugateurópa elől egy végtelen világnézeti és térbeli távolság választ el. Hadifogolybarátunk az adatok egész halmazával felszerelve tért vissza s rendelkezésünkre bocsátotta mindazt, ami a sok szempontból még ismeretlen Oroszországot ma legjobban jellemzi. A mai Oroszország nem a romantikus Puskin, de nem is a cárok titokzatos földje többé. A kommunizmus diktatúrája lehengerelt minden szenti- mentalizmust és minden emléket, amely a régi Oroszországot jellemezte. Bármily különösnek is hangzik: a 180 milliós orosz birodalomban a kommunista párt 1 millió tagja tartja kezében az uralmat, ha kell, terrorral, diktatúrával és a Cseka embereivel. Uj ember alig juthat be a kommunista pártba. De ezt nem is ambicionálják sokan. Az orosz nép 90 százalékát a földművelő elem teszi ki, amely, miként a cárizmust, a kommunizmust is barom módjára tűri. „Niosevo!“ (NeNm bánom!) — ez a rövid válasz mindenre. A cári arisztokrácia helyébe uj szovjetarisztokrácia nőtt. Ez az elnevezés azokra vonatkozik, akik uszályhordozói a népbiztosoknak és szovjetvezetőknek. Ez a szovjetarisztokrácia ugyanazon — igaz, hogy mesterkélt — előkelőséggel él, mint a régi főúri világ. A Cseka vezetnek asszonyai tlzenöt-husz dollárt Is képesek fizetni egy üveg Coty-parfőmért, amelyet Amerikán át csempésznek be a moszkvai Tverskája előkelő boltjaiba. Hosszú évekig ez a szovjetarisztokrácia látogatta a színházakat is, mert a proletártömeg sem pénzzel, sem megfelelő igazolvánnyal nem rendelkezett, hogy színházba jusson. Pedig az orosz szovjet legtökéletesebb és legeurópaibb Intézményei csakugyan a színházak. Természetesen úgy a színpad,, mint a darabok alkalmazkodnak a kommün szájaizéhez és az improvizált színpadokon expresszionista irók darabjai kerülnek színre. Az iskolákban az úgynevezett komplexrendszer uralkodik. Itt majdnem minden alsóbbfoku iskolában együttes előadást tartanak minden tárgyról. Természetesen mindig és mindenütt az uj világnézeti szempontok szerint irányítják az előadásokat és a gyermekeket szigorúan kommunista szellemben nevelik. Az egyetemekre csak proletárgyermekek iratkozhatnak be. Bár a vallást a kommunista párt nem ismeri el, mégis teljes vallásszabadság uralkodik Oroszországban. És ha a templomok egy részéből klubot, színházat és kórházat csináltak is, a meglévőkben rendes istentisztelet folyik. Az orosz szovjetben a kereskedelem ismét jövedelmező foglalkozássá' vált. Lenin ugyanis saját és Marx elveit meghazudtolva, bizalmas rendeletet adott ki, melynek lényege fokozatos visszatérés a magángazdálkodáshoz. Szovjetoroszországban nincs szabad szerelem. A terhek és szenvedések egyformán sújtják a férfit és a nőt. Oroszországban a házasságot, éppen úgy, mint máshol, most is az anyakönyvvezető előtt kötik meg. Sőt bizonyos szempontból meg is szigorították a házasság lehetőségét, amennyiben elrendelték az előzetes orvosi vizsgálatot. Ha a szülő gyermekéről gondoskodni nem képes, úgy az valamelyik gyermekotthonba kerül, ahol aztán szovjetkatonát nevelnek belőle. Bár Oroszországban a prostitúciót szigorú törvény üldözi, az éjjeli élet mégis rendkívül ki van fejlődve Moszkvában. A klubokban a hajnali órákig szól a zene, folyik a pezsgő és a szovjet vezetőhivatalainak közvetlen közelségében járják szokott éjszakai útjukat a vengerkák. A tiltott prostitúció rohamos terjedése mellett a morfium-, ópium- kokaintéboly szedi áldozatait, úgy hogy a szovjetkormány újabban már halálbüntetéssel sújtja a méreg árusítóit: a rendkívül elszaporodott kínaiakat. A látszólagos tolerancia és folytonos enyhítések ellenére Szovjetoroszországot a legteljesebb Jogbizonytalanság jellemzi. Egy névtelen feljelentésre már börtönbe hurcolják az embert, a leggyengébb ítélet a kényszermunka, a börtönbüntetés maximuma a tízévi fegyház. Ezt azután már csak a halálos Ítélet követi. Oroszországban még ma !s számos hadifogoly van, akiknek helyzete már semmiben sem különbözik a rendes dolgozó orosz tömegétől. Sokan okmányok vagy pénz hiányában nem tudnak visszatérni a messzi orosz városokból s bár még mindig sokan vannak, akik haza szeretnének jönni, kénytelenek életüket a nagy orosz madár testében eltölteni. ü baloldal nagii győzelme a francia Síanfanális Választásokon Paris, julius 27. A kantonális választásod végeredménye a baloldali kartellpártoknak 133 mandátumnyereséget biztosit. E mandátumokból 6 a radikálisokra, 72 a radikális szocialistákra, 3 a köztársasági szocialisták3 ra, 52 pedig a szocialistákra esik. Az ellenzéki pártok vesztesége a következőképpen oszlik meg: a kommunisták 10 mandátumot, a konzervatívok 14-et, a köztársaságiak 6=ot, a baloldali köztársaságiak pedig 48-at veszi* tenek. A választások a kommunisták teljes letörését jelentik. A nyilvános, sziikebb válasz3 fásokon a baloldalra való tolódás még hangsúlyozottabban jelentkezett, mint az előző heti titkos választásoknál. A választásoknak határozottan a szocialisták a győztesei. Páris, julius 27. A Mattol a kantonális vá3 lasztásokról a következőket írja: Ha a múlt hetii választásoknál a baloldali kartell győzelmét jelentették, akkor a mostani szükebb választások még jobban bebizonyították a teljes diadalt. A kommunisták julius 26-át fekete betűkkel fogják beleírni történelmükbe. I fitohzatos DUnifrleslcs Kompánik nyilt levele a szíovenszkói miniszterhez Dimitrievics Teodor már sok kellemetlenséget okozott az ellenizéi szlovák vezéreknek. A kiváló férfiú szereplése tudvalevőleg arra szoritkozott, hogy a szlovák és csehszlovák kormánysajtóban állandóan támadta az ellenzéki politikusokat s ha azok megadták neki a méltó választ s kritikával illették gyanús szereplését, nyomban rágal- mazási port akasztott a nyakukba. Kompánik Antal, a Národnie Novinyben most nyilt levéllel fordul a teljhatalmú szlo- venszkói miniszterhez, hogy csináljon már rendet ezzel a Dimitrieviccsel. Elsősorban kéri okmányok alapján megállapítani azt, igaz-e Dimitrievics Teodornak az az osztrák vörös és francia sárgakönyv adataival alátámasztott állítása, hogy őt a stajermarki hadbíróság halálra Ítélte, mert nyomós okok szólnak amellett, hogy nem mond igazat. Ugylátsziik, hogy Dimitrievics Teodor annak a Dimitrieviesnek adja ki magát, aki az „Ujedinjeniie ili smrt" szerb szervezetnek volt az elnöke, később a „Crna ruka" (fekete kéz) vezére, aki mint a világháború okozója szerepel az osztrák vörös könyvben. Ezt a Dimitrievicset azonban Dragutin- nak hívják, nem pedig Teodornak, azoníölüi az igazi Dimitrievics szerb, nem pedig ma3 cedon s mindezek tetejébe Dragutin 60 éven felüli lehet, nem pedig 30 éves, mint Teodor. A szilovenszkói közvéleménynek tehát jogában áll, hogy Dimitrievics okmányainak felülvizsgálását kérje. A ‘teljhatalmú minisztérium könnyen megszerezheti az adatokat, mert bizonyára kéznél van a vöröskönyv. Kompánik felvilágosítást kér arra vonat3 kozólag is, hogy Dimitrieviesnek van-e kap3 csolata a kormánnyal- Dimitrievics ugyanis beperelte Rázus Mártont, mert azt irta róla, hogy kormányágens, de nem perli Skultéty tanárt, aki nyíltan megírta az újságban, hogy Dimitrievics gálád és aljas ágens. Végül ki3 vánja, a „külföldiek kiutasításáról" szóló miniszteri rendeletet alkalmazzák Dtonitrie3 viccsel szemben, mert veszélyezteti a köz- csendet és rendet. Méltatlanul megtámadta a szlovák népet, a püspököket, képviselőket, újságírókat. Mint külföldi állampolgár állandóan beleavatkozik Szlovenszkó politikai életébe. Foglalkozása sincsen, mert szégyenteljes támadásai nem tekinthetők foglalkozásnak.
