Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-26 / 166. (909.) szám

Vasárnap, julius 26. PIAOYAR (Vasárnapi levél) Irta: Schöpflin Aladár. Parisban most meghalt egy Eugéne Picrre jievii úriember, aki sohasem szerepelt a nyilvá­nosság előtt, egyszerű hivatalnok volt, minden politikai hatáskör nélkül és mégis elsőrendűen fontos tényezője volt a francia köztársaság poli­tikájának. Ö volt t. i. a francia kamara elnöksé­gének a főtitkára, nemcsak az elnöki iroda admi­nisztratív vezetője, hanem az az ember, aki min­dig ott ült az üléseken az elnök háta mögött, sú­gott neki, hogy mit kell csinálni és mit kell mon­dani, mit rendel az adott esetben a házszabály stb. Szóval ő volt a kamara üléseinek a tényle­ges vezetője, az elnök legtöbbször csak az ő ma­rionettje volt, akit ő rángatott kedve és tetszése szerint, persze a házszabályok és törvények ke­retein belül. Mert ő neki a kisujjában volt, amit a folyton változó elnökök nem tudtak soha jól, a parlament egész technikája: a házszabály, a tör­vények, a törvényerejű szokások. Ö volt a par­lament súgója és olyan színészeknek súgott, akik tökéletlenül tudták a szerepüket s ebből kifolyó­lag állása keretein messze túlmenő befolyása volt a parlament és ezzel Franciaország funkcio­nálására. Ez a Pierre ur nem volt valami különleges, egyetlen példányban előforduló alak. Típus volt, amelynek különböző példányai mindenütt szalad­gálnak, mindenféle címek és állások mögé elrej­tőzve, hivatalokban, nagy üzemekben, magánvál­lalatoknál. Mindenütt úgy van, hogy a diszponáló nagyállásu emberek, miniszterek, más politikai veztő emberek, vezérigazgatók nem tudják egész apróra az ügyvitel technikai részleteit, ők csak a fővonásait látják a dolgoknak. Mindig van egy emberük, aki helyettük tudja ezeket a részlete­ket, számon tartja az apróságokat, ismeri az ösz- szes előzményeket, a szokásokat, az ügyek ren­des és rendkívüli útjait, megmondja a főember­nek, hogyan szokás, hogyan kell ebben vagy ab­ban az ügyben intézkedni. Ezek az ügyvitel ügyes technikusai, akik nélkülözhetetlenné tud­ják tenni magukat és titokban nagy hatalomra és befolyásra tesznek szert, mert hiszen a fontos intézkedések nagy vonalai is apróságokból te­vődnek össze s a világ legtöbb ügyében a tech­nika adja meg az összes cselekvések irányát. Ilyen ügyes technikusok vannak az uralkodók, a köztársasági elnökök, az aktív államférfiak, a nagy bank és ipari fejedelmek, az egyházfejedel­mek mellett, de kicsiben minden hivatal főnöke mellett is. Nem is mindig valami előkelő állású emberek, sokszor nagyon is jelentéktelenek. Nincs semmi más kvalitásuk, mint a technika is­merete. Mikor például én a budapesti egyetemre jártam, az évről-évre váltakozó dékánok mellett a dékáni szolga volt a tulajdonképpeni dékán, mert az egyetemi tanár urak, ha rájuk került a dékánság sora, nem igen tudták pontosan a sza­bályokat, nem is voltak mindig adminisztratív dolgokban ügyes emberek s a pedellus mondta meg nekik, mit kell és mikor csinálni. Ezért mi diákok a pedellust tekintettük igazi dékánnak, ha valakinek valami ügyes-baios, különösen valami bonyolult, vagy nem egészen szabályszerű dolga akadt, csak ő hozzá fordultunk, nem egyszer föllebbezésként a dékán valamely határozatával szemben: a derék pedellus egy kis borravalóért elintézte annak rendje és módja szerint. Hány nagy ur van, aki talán nem is veszi észre, hogy ilyen pedellus van mellette, aki az ő súgója és akinek befolyása alatt tudja csak gyakorolni a kezébe került hatalmat. Ilyen emberekből tevőd­nek össze a kamarillák, az uralkodó klikkek, a világ titkos hatalmasságai, akik a nyilvános ha­talmasságok felelőssége alatt intézik az ügyeket. Ezek képviselik az állandóságát a hatalom gyakorlóinak folytonos változásával szemben és tulajdonképpen ezek testesítik meg azt az ominó­zus fogalmat, melyet bürokrácia név alatt szok­tunk összefoglalni. A miniszterek folyton változ­nak az állam élén, azok a személyek ellenben, akik az ügyvitel technikáját tudják és intézik, politikai változásoktól nem érintett hivatalnokok, ők állandóan maradnak s titkos hatalmukat ér­vényesítik minden miniszter mellett. Egy magyar miniszter egyszer magához hivatott egy minisz­teri tanácsost, nagyon megharagudott rá és fel­szólította, hogy adja be a nyugdíjazási kérvényét. — Bocsánatot kérek, ezt nem tehetem, ke­gyelmes uram — felelte a tanácsos. — Én még néhány minisztert ki akarok szolgálni. Igaza is volt, nem lehetett ellene tenni sem­mit, néhány minisztert ki is szolgált még. El sem lehet képzelni, milyen óriási hatalom kerül az ilyen bizalmas hivatalnok kezébe. Hány országok és nemzetek sorsát eldöntő uralkodói intézkedés ment ki a világba, amelynek részletei­től, hangjától és tenorjától függött az eredmény és az uralkodó csak úgy irta alá, hogy a főirá­nyát tudta, de a részleteit nem. Friedjung az 1866-iki osztrák-porosz háborúról szóló könyvé­ben például azt állítja, hogy a háború egyik fő­előidézője a külügyminisztérium egyik osztályfő­nöke volt, aki a diplomáciai válság óráiban szán­dékosan túlélésén és kihivóan fogalmazott meg — a külügyminiszter intenciói ellenére — egy Ber­linhez intézett jegyzéket és ezzel Bécs ellen bő- szitette a berlini egész hivatalos apparátust. Né­mely nyilatkozatk hasonlót mondanak a világhá­ború kiinduló pontját képező Belgrád elleni de- inarcheról is, melyet állítólag Berchtold gróf úgy irt alá, hogy el sem olvasta és csak utólag tudta meg, hogy egyes fontos részei az ő intenciói el­lenére voltak fogalmazva. Lehet, hogy ez a pletyka nem igaz, de a lehetőség meg van rá és hasonló dolgok bizonyosan előfordulnak a hiva­tali életben és nem is olyan nagyon ritkán. Nem egy esetben buktatott meg a bürokrácia kor­mányt azzal, hogy belevitte valami olyan dolog­ba, amelybe nem is volt szándéka belemenni. Mert a bürokrácia ugyan nem áll politikusokból, de van neki politikája, sokszor az uralmon levő politikusok ellenére. Hogy milyen veszedelmes egy kormányra nézve, ha a bürokrácia ellene fordul, azt tudják mindenütt, ahol a bürokrácia konzervativizmusával szemben ellenkező irányú kormány igyekszik érvényesülni. Ramsay Mac- donaldot tudvalevőleg Sinovjev bolsevista agi­táló levelének publikálása buktatta meg, amely Prága, julius 25. Amundsent szeretné ma látni és hallani min­den ember. A világ minden részéből kapja a meghívásokat s a prágai Aero-klub is sietett meghívni a nagy sarkutázót, hogy egyrészt Cseh­szlovákia nagyobb városaiban előadásokat tart­son, másrészt pedig vegyen részt a nemzetközi légi forgalmi kongresszuson, amelyet Prágában rendeznek szeptember 19 és 25-ike között. Hivatalosan ugyan még nem erősítették meg a hirt, hogy Amundsen eleget fog-e tenni a két meghívásnak, de a svéd „Aftenposten“ híréből arra lehet következtetni, hogy Prága mégis csak vendégül fogja látni Amundsent. Az Aftenposten ugyanis azt írja, hogy Amundsen ősszel kezdi meg középeurópai turnéját s igy semmi nehéz­ségbe nem ütközik, hogy meglátogassa Prágát is. Amundsen társa, Lincoln Ellsworth, aki az északsarki expedíció másodparancsnoka s Amundsen „jobb keze“ volt, különösen a Magas Tátra iránt érdeklődik. Eddig az Aftenpost hire. A Napravo ezzel kapcsolatosan megtudta azt is, hogy a prágai né­met „Uránia1*, amely már néhány világhirü tu­dóst hozott fel Prágába, ugyancsak tárgyalt Nyitra, julius 25. (Saját tudósítóinktól.) Érdekes bűnügyben indult meg most nyomo­zás Nyitnám. Az ügy főszereplői Francia- országba vándorolt szlovák munkások és előzményei a következők: Svarc János kosztolányi mezőgazdasági munkás és fiatal felesége néhány hónappal ezelőtt Franciaországba mentek és Vele- gram városban telepedtek le. Rövid ottartóz- kodásuk után Svarc találkozott Dingi Mihály Zelenicből kivándorolt munkással, akit szin­tén alkalmazáshoz segített s hogy barátjá ottlétét türhetővé tegye, magához fogadta és megengedte ,hogy állandóan nála étkezzen Hálából a barát udvarolni kezdett a fiatal asszonynak és csakhamar kialakult a sze­relmi háromszög. A férj elkeseredésében ivásnak adta magát, miután nem volt benne annyi lelkierö, hogy fellépjen a szerelmesek ellen. Egy este hármasban idogáltak és a férj, aki kelleténél többet öntött a garatra, egyszerre hirtelen összeesett és élettenül éppen a választások közben történt és a bolse- vizmustól félő angolokat a munkáspárti kormány ellen hangolta. Már pedig a rossz nyelvek úgy hiresztelték akkor Londonban, maga Macdonald is mondott ilyesfélét, hogy a famózus levelet a külügyminisztérium bürokráciája publikálta a mi­niszterelnök és külügyminiszter tudta nélkül ép­pen azért, hogy megbuktassa a kormányt. A világ látható hatalmai az emberiség törté­nelmének nyilvános intézői mögött vannak látha­tatlan s a távolabb állók számára megfoghatat­lan hatalmak, melyek nem egyszer, válságos pil­lanatokban is erősebbek a láthatóknál. Hány ál­lamférfim nimbusz mögött húzódik meg szép csöndesen, nyilvánosságra sohasem kerülve, egy szerény állású, szerény megjelenésű titkárféle, aki tulajdonképpen mindent csinált és hány had­vezér babérjának leveleit fonta egy névtelennek maradó vezérkari tiszt! A történelem többek közt azért nem láthat tisztán, mert ezeket a tit­kos tényezőket nem ismerheti és nem tudhatja, mit kell a nyilvánosság előtt álló nagy férfiú és mit a meghúzódó bizalmi embere számlájára Írni. Amundsen impresszáriójával egy előadás megtar tásáról. Az impresszárió azonban csupán Ellsworth egyetlen előadásáért húszezer koronát kért. Amundsen előadásáért tehát valószínűen két- szerannyit kívánna. A tárgyalásokat még folytat­ták, de — legújabb hir szerint — Amundsen im­presszáriója elhatározta, hogy önálló Amundsen-elöadást rendez saját rizikó­jára a prágai Lucernában szeptember 18-án. A lap értesülése szerint Amundsen nemcsak tapasztalatairól fog előadást tartani, hanem újabb expedíciójának tervéről is, amelyet' Eckenerrel akar Zeppelinen megkísérelni. Amundsen a nem­zetközi légiforgalmi koiigrsszuson is beszélni fog s a Napravo egész határozottan állítja, hogy a sarkutazó már szeptember 17-én Prágába ér­kezik. Amundsen Prágán kívül még Briinnben és Pozsonyban is fog előadást tartani. A prágaiak beleegyeztek abba, hogy előadásait német nyel­ven tartsa. Amundsen a háború előtt már két előadást tartott Prágában, tehát már nem idegen a cseh fővárosban. terült el a földön. Hogy ezután mi történt, nem lelhet tudni, fény az, hogy a feleség és Dingi még az este eltűntek a francia községből és a napokban haza érkeztek Zselenicére, ahol Dingi any­jánál szálltak meg, aki az asszonyt mint feleségét mutatta be. A hét elején Dingi anyja levelet kapott Franciaországból a halottnak hit Svarctól. A levélből kitűnt, hogy a férj borában lugkö volt, mely gyomrát összeégette, de halált nem okozott. Az anya ekkor a bűnösök elé tárta a levelet, akik bevallották, hogy meg akarták a féltékeny férjt mérgezni. A dolog természe­tesen hamarosan a csendőrség tudomására jutott, amely az asszonyt és a fiatalembert letartóztatta. A Franciaországban maradt Svarcot, aki már a gyógyulás utján van, diplomáciai utón kihallgatják és annak vallomásától függ a két letartóztatott szerelmes további sorsa. lan volt a politikai anekdoták elbeszélésében, ebéd után pedig egy betévedt öreg suma- diai paraszttal kezdet; beszélgetést, akit ma­ga mellé ültetett s végül a Radics István* nál elmaradhatatlan csókkal búcsúzott tüic. Délután a liorvát parasztvezér és kísé­rete a Belgrád melletti Avala-hcgyre ment, ahol a jugoszláviai névtelen katona sírja van- Az autók csak a hegy lábáig hajtottak, innen a körülbelül félórányi utat a társaság gya­log tette meg. Radics fiával, Krajacs keres2 kedehni miniszterrel és Konyovics Istvánnal, a háborúból jól ismert zouibori származású tengerésztiszttcl ment. Konyovics, az osztrák-magyar flotta volt hőse, most Radics legfanatikusabb párthí­vei közé tartozik s a választásokon ö volt a horvát parasztpárt bácskai listavezetője. A felfelé vezető utón Radics a lcgfeszte- lene'bb hangon beszélgetett a magyar újság* Íróikkal is. Birálgatta a jugoszláv ellenzéki politikusokat s megállapította, hogy Korosee a szlovén klerikálisok vezére elfogult, Spalio, a törökök föpolitikusa ügyes, jól tud udvarol­ni, de föltiörő gőgje mindent elront, a demok­rata Davidovics pedig tiszteletreméltó, be3 csületes öreg ember, de gyenge politikus. A szabadkai „Hírlap" munkatársának Radics ki* fejtette, hogy „nagyon kellemes lőtt volna, de még mindig nagyon kellemes lenne, ha a magyar párt és a Radics-párt megtalálná egymással a közelebbi érintkezést". Radics az Avalán a névtelen hősök dicső­ségéről beszélt. Amíg a vezér temperamentu­mosán szárnyalt s ismét elkapta szónoki he* ve, néptribuni pátosza, a társaság fiát, a 18 éves Vladkót nézte, aki átszellemült arccal leste apja minden mozdulatát. Gyakran ösz­tönösen hasonló mozdulatokat tett, mint az öreg Isván s ilyenkor még feltűnőbb lett az a pregnáns hasonlat, mely apa és fiú közt van. Vladkótól, aki máris bámulatos tájéko­zottságot mutat a politikában, igen sokat vár- _ nak még apjának hívei­. A Nyílra áldozatai Két tragikus és egy tragikomikus végű fürdés Érsekújvár, julius 25. (Saját tudósítónktól.) Csak tegnap adtunk hirt a Vágón történt megdöbbentő szerncsétlcn- ségröl, amely négy áldozatot követelt s ma njabb szerencsétlenségről érkezik hozzánk hir. Szkalka János 9 éves tanuló, egy érsek- újvári mozdonyvezető fia, eltávozott otthonról és miután sokáig nem tért haza, szülei keresni kezd­ték. A Nyitra mentén haladva, ráakadtak a fin ruhájára és kutatni kezdtek a folyóban, ahol rá is akadtak a gyermek hullájára. Egyedül fürdőit a folyóban és ottveszett. Tegnap délelőtt Zemkó József 23 éves rok­kant lelte halálát a Nyitra hullámaiban. A fuldoklók lelkiállapotára és még az ala­csony viz veszélyes voltára is jellemző az alábbi szerencsés végű eset: Két iparoslegény kibérelt égé csónakot az érsekujvári strandon. Alig távolodtak el a part­ról, a strandon pihenőket kétségbeesett kiáltás verte fel. A vizen ott feküdt a felfordult csónak, rajta hosszában elterülve az egyik utas, mig a másik, az úszni nem tudó ember kétségbeesetten csapkodta és nyelte a vizet. Az emberek töme­gesen siettek a fuldokló segítségére és ekkor ki­tűnt, hogy ott, ahol a fiatalember fuldoklóit, mindössze övig ér a viz és a lélekjelenlétét vésztett ifjú meg sem kísérelte kipróbálni a viz mélységét. Félig aléltan vonszolták a partra a fiatalembert, aki, ha segítségére nem mennek, egész biztosan belefult volna a sekély vízbe. — (Léva közgyűlése.) Lévai tudósítónk jelenti: A város intéző bizottságának folyta­tólagos közgyűlésén a városi villanytelep múlt évi számadását jóváhagyták és ciha* tározták, hogy a polgári iskola berendezé­sének kiegészítésére a megszűnt selmecbá- neai líceum felszerelését vásárolják meg. Radics érintkezni Herei a fogoszlávla! magyar párttal Amundsen szeptemberben Prágába lön Impresszáriók versengése a sarkutazóért — Az előadás szeptember 18-án lesz a Lucer­nában — Szlovenszkói turné — Lincoln Ellsworth kiváncsi a Tátrára Franciaországban megmérgezték a férjet és Szlovénokéra szöktek Szerelmi bűntény Velegramban — nyitramegyei fináléval. — Jelentkezik a halott férj. Letartóztatták a bűnös szerelmeseket. Örömmámor Belgrádban a horvát vezér fogadtatásakor Belgrád, julius 25. A jugoszláv főváros rohamlépéseikben fejlődik a nagyváros felé. Hatemeletes házak nőnek a régi viskók helyén s lakosainak szá­ma a békebeli nyolcvanezerről kétszázötven- ezerre szökött. S az élet, a társadalmi élet is kezd nagyvárosi lendületet venni: ma már Belgrádna'k is meg vannak a maga fővárosi — szenzációi. S évek óta talán a legnagyobb szenzáció volt e városban Radics István szerdai bes vonulása. Mindenki látni akarta a behódolt horvá­tot, Jugoszlávia entfant terriblejét s a kora reggeli óráiktól kezdve a közönség valóság­gal megszállta azokat az úttesteket, ahol Rá­diósnak be kellett vonulnia. S amikor a hor* vát vezér unokaöccsével, Pavle miniszter­rel s 18 éves Vladkó fiával megérkezett, a nép tüntető menettel fogadta. Valóságos dia­dalmenet volt az útja. A délelőtt folyamán a Páris szállóban beszélgetett Radics a köréje gyűlt politiku­sokkal és ujságiró'kkal, majd a szkupstinába ment, ahol szintén ovációval fogadták. Dél* ben a Páris szállóban ebédelt s ikifogyhatat­AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Milliói Kc:M nyerhet, ha vesz 2674 ígérvény! egy egész csehszlovák állami építészeti sorsjegyre, már augusztus hó 1-i húzáshoz Galerin és Tsa Mlizia® Braüslava, Városház-Rica. Megrendelések posta-utalványon is eszközölhetők, a pénz előzetes beküldése mellett. $ Houdek Rudolf Vinohrady, Fochová 25 ÜT elsőrendű női és im szabó terme ijiértéJs szerint

Next

/
Thumbnails
Contents