Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-17 / 158. (901.) szám
P6nte&, foltos ÍT. megengedett dolog, azt a szalonokba is be kellene vezetni . . . Ezek a jámbor óhajok azonban minden valószínűség szerint sohasem fognak teljesedésbe menni. A férfiak továbbra is izzadni fognak, mozgásuk nehézkes lesz és testüket sohasem fogja napsütés érni. Miért? A nő rendezte ezt igy be? S talán azért, hogy könnyedén, fürgén és lengén ‘mindig túljárjon az igába és nehéz ruhába fogott férfi eszén? Itt az ideje, hogy ezen a téren reformokat léptessünk életbe- A férfi lázadjon föl nehéz ruházata ellen és akkor, talán eléri, hogy a nőhöz való viszonya is barátságosabb, köny- nyedébb és szebb lesz. Mert talán a két nem közötti viszonyt is a ruha teszi. Fl&CT&i EltT A sárosmegyei kúriától az angoiországi Bournemouíhig Irta: ifj. Ujíalussy Béla dr. Abban a korszakban, midőn a magyar irodalomnak annyi kitűnő reprezentánsa látott napvilágot, született meg száz évvel ezelőtt Sárosmegyében az orvosi tudományok egyik világhírű egyénisége, a kiváló magyar tudós és kutató, Görgey fővezér volt titkára, Duka Tivadar, kit bár a sors fiatal korában a messze idegenbe sodort, de életének utolsó leheletéig hű maradt magyarságához, minek bizonyságául Indiában végzett tudómányos kutatásai és gyűjtésének legszebb anyagát is mindig hazájának küldötte. E kivaló férfiú emléke méltán megérdemli, hogy születésének száz éves évfordulója alkalmából fölötte érdekes és sokat hányatott életének történetét röviden ismertessük. Duka Tivadar a sárosmegyei Dukafalván született 1825-ben. Abból az ősrégi Duka családból származott, mely Sárosmegye történetében már a XV. században is nagy szerepet játszik, egyik őse pedig — Duka György — 1492-ben sáros! alispán és várkapitány volt. Tivadar is a közügyeknek akarta szentelni életét s már 1848-ban a magyar minisztérium tisztviselője, kit feltűnő tehetségéért Széchenyi István már ekkor nagyon dicsért. A szabadságharc idején hadnagyi ranggal Görgey tábornok mellett működik mint titkár, hol igen sok fontos szerephez jut s nem egy kényes missziót végez el kiváló eredménnyel. A budai ostrom sikerében szintén nagy része volt. A szabadság- harc leveretése után orosz fogságba kerül, honnan 1849 végén megszökik; Drezdába vándorol, majd Parisba és onnan 1850-ben Ttírr István társaságában Londonba megy, ahol pályát változtatva az orvosi egyetemre iratkozik be. Ekkor következtek el számára a megpróbáltatások legsúlyosabb napjai. Sokszor mint egyszerű napszámos dolgozik, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, majd órák adásával igyekeszik a tanulmányai elvégzéséhez szükséges pénzt előteremteni. Nem szégyeli a munkát, sőt büszke a saját keze fáradságával, véres-verejtékkel megkeresett filléreire, mialatt kitartó szorgalmával leküzdve a kezdet nehézségeit, rövidesen sikerrel fejezi be orvosi tanulmányait. Mini- főiskolai hallgató ismerkedett meg Sir George Pollock tárbornagy fiával s neki köszönhette azt, hogy orvosi diplomájának megszerzése után 1853-ban a bengáliai angol királyi hadsereghez orvossá kinevezték. Hosszú éveket töltött Indában s kitűnő orvosi praxisával csakhamar mindenütt ismertté vált . . . Számtalan növényi gyógyszert gyűjtött össze, miket Európába is megküldött s amelyekkel sok-sok ember életét mentette meg, azonban szerénysége sohasem engedte, hogy valamely gyógyszert is a nevéről nevezzenek el. Midőn mint ezredorvos nyugalomba vonult, Angliába tért vissza, hol Viktória angol királynő magához hivatta és udvari orvosává nevezte ki. Életének utolsó éveit Angolország egyik legszebb vidékén — Bournemouthban — töltötte s itt is fejezte be 1908-ban sokat hányatott de érdemekben példátlanul gazdag életét. Orvosi működésén és kutatásain kívül nemkevésbé emlékezetessé tette nevét tudományos munkáival, valamint Körösi-Csoma Sándorról irt ismertetéseivel. Érdemeinek elismeréséül több kiváló társulat tagjának választotta meg, igy többek közt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Londoni Kir. Orvosi Egyletnek, a Royal Asiatic Society- nek is tagja volt, a Budapesti egyetem pedig 1899-ben diszdoktorává promoveálía. Duka Tivadar Angliában nősült, hol feleségül vette Taylor Annát, kitől két fia született. Miután gyermekei már angolhonban nőttek fel, ott is házasodtak s velük sajnos már úgyszólván minden kapcsolat megszakadt, — igy a sárosmegyei Duka család ezen ága végleg Angolországban le telep-ültnek tekinthető. Ázsia és Afrika iparművészeié a párisi kiállításon A nagy európai nemzetek fényes épületei mellett, mindjárt az első sorban, apró bambusz- ház vonja magára a kiállítás díszkapuján belépő néző figyelmét. Japán mutatja be iparművészeti különlegességeit ebben a kártyavárformáju pavillomban, mely belül a japán lakóház originális bútoraival van berendezve : A vesztibülben hatalmas paraván, pávát ábrázoló gyönyörű hímzéssel, művésziesen faragott elefántagyar az egyik sarokban és gyöngyház- berakásiu japáni tájkép a falon. A szalonban kö- röskörü'l rengeteg színes lampion, lakkozott edények a selyemszőnyeggel leteritett asztalon és mintha babaszoba volna, olyan a boudoir is: parányi edények a harminc centiméternél nem magasabb asztalon, székek helyett selyemvánkosok sorakoznak a földön s ott van a tükör is, melyben egy jónövésü gyermek alig látja meg magát. A falak itt selyemből vannak, ellentétben a másik két szobával, melyeknél széttolható pa- pirlemez helyettesíti a válaszfalat. Japán krizantémokkal mintázott selyemkimonó hever az egyik paravánon. A Salle de maitre egyszerűbb és komolyabb — babaszoba és igy talán még furcsábban hat. A bútorzata gyöngyházzal díszített lakk, az asztalon japán technikájú csipketeritő, egy sarokban nagy fayence-váza és benne borzasfejü, nagy krizantémok. A Chalet du thé egészíti még ki a japán bambuszház fnteriőrjét: itt gyékényszőyeg takarja a padlót s a szoba közepén a földbe lerné- lyitett nagy szamovár kőről sorakoznak a teásedények, mint valami kisgyerek ottfelejtett főzőcskéje. Indokína produktumai talán az egész kiállítás legérdekesebb látnivalói. Pompával szinte túlzsúfolt berendezések, gazdagon aranyozott bútorok, nehéz kovácsolt-réz edények, káprázatos ragyogá- su, arannyal átszőtt selymek szédítik egyszerre a szemet. Annám vörösarany bútorai, Tao- kin selyemíhimzésü falszőnycgei között primitív fegyverek és harci szerszámok láthatók e különleges pavillonban. Tunisz rózsalánccal befutott udvarán, gyönyörű mozai'k- berakásu szökőkút ontja a vizet. Szépmivü, rácsosán faragott faajtón át jutnak a terembe, ahol vörös és lila bőrből készült körbefutó pamlagon rengeteg hímzett bőrpárna közt férfiviaszbáb pihen ezüsttel és bitterekkel hímzett selyem háziruhában. Bgy másik terem falai márványból vannak. Ez az ebédlő. Márványozott az asztal is, mely mázas korsókkal és tányérokkal terítve áll. Aígir interiőriében a gyönyörű, színes prizmákból kombinált függőlámpa dominál. Körül, a földön és a falakon Alger és Oran legszebb szőnyegei, a vitrinekben pedig arannyal és ezüsttel átszőtt könnyű selyemkendők, különleges technikájú, leheletfinom csipkék. A falfestmények Algir ipar- művészetét tárgyalják erősen impresszionista modorban. Marokkó kapuján belépve a festett bőr különös, érdes szaga csapja meg az embert. És valóban: a marokkót házban minden bőrből van. Az asztal, a szekrény, a székmagasságu ülőpárnák, sőt finom, puha maroquaine-bőrből készültek a függönyök is. Madagaszkár kincseiből már a vesztibülben láthatunk egy vitrinre való drágakősorozatot. Kék zafirok, rózsaszínű berilkövek, lila ametisztek és sáTga topázok gyönyörűen csiszolva sorakoznak egymás mellé. Egy másik vitrinben eredeti madagaszká- ri babákat állítottak ki, kis néger figurákat, nagy fülbevalókkal és tarka üveggyöngyökkel felcico- mázva. Érdekesek a primitiv faragást! faszobrok, melyek többnyire madarakat ábrázolnak s amelyeket Madagaszkárban a sirokon szoktak elhelyezni. (Halottaikat félméter szélességű, színes selyemszallagokba takarják.) Szenegál, Togó és Kamerun elefántcsont- és ébenfaszobrászata épp oly különleges, mint aprólékos gonddal készült bőrmtmkáik és áttört hímzésű fehér ruháik. Ázsia és Afrika, pavillonjai körül állították ki azokat az egy méternél is nagyobb átmérőjű természetes fahasábokat, melyekből a legszebb bútorok készülnek. Van itt palisander lilas, palisan- der rose, palisander Madagascar, satin ruibane, ében Tamatave és acájou — mutatóba a francia gyarmatok kimeríthetetlen gazdagságából. Arató Erzsi. * (jarno József verseskötete) rövid idő múlva hagyja el a sajtót. A fiatal poéta, aki a Kassai Napló tehetséges munkatársa, összegyűjtötte itt-ott megjelent verseit és könyvbe foglalta őket. Erős indulást jelentenek ezek a versek, melyeknek egyéni stilusa, lendülete és fiatalsága a szlo- venszkói magyar líra gazdagodását jelenti. Vándorok, az élet vándorai, a költő és álmatag társai mennek a pusztán. Képek tűnnek, vásári zsivaj halkul. Külön utón mindegyik vándor és szórják a vágyakat, „mint gyermekek az eltépett papirt“. Ma a keresztuton találkoznak, még mélyebb lesz a csend és a csendben orgonabugás: a lelkek szava, a találkozás harmóniája. Azután: tovább. Mert nincs megállás, tiics pihenés, csak vándorlás van, ahol a poéta elszórja néma vágyait. Poéta Jarno József, aki ha elmegy a dolgok mellett, behunyt szemmel is jobban meglátja őket, mint az, kinek szeme nyitva és kinek agya rnegrögziti a világképeket. Poéta, kinek verseiből a világ történései reflektálódnak és álom- országgá változtatják a valóságot. Verseskötete: az összeszedett elszórt vágyak. „Csárdásmivészek"6 Prága, juiius 16. Prága csak hírből ismerte a csárdást. Tudta, hogy exotikus vidékek lángoló, gőgös, mélabus embereinek tánca, valami belső vonaglás, amelyet a magyarok a cigány hegedűsök furcsa, semmi muzikális szabályszerűségbe sem fogható nótáira táncolnak. Az emberek elképzelései most valóságra váltak s végre Prága is látott a szinpadon igazi magyar csárdást. Az itteniek számára ez reveláció volt. A lapok hasábokat írnak a csárdásról s a mi magyar színészeinket úgy állítják be, mint a csárdás csodás művészeit, akik valóságos szuggeszciót gyakorolnak táncukkal a közönségre. Az egyik lap nagy cikket közöl ezekről a csárdásmüvészekről s cikkét a magyar színészek jól sikerült karikatúráival illusztrálja. Bellák, a csehek kedvence. Ennyi könnyedséget, ennyi esprit minden mozdulatban, ennyi jóizii, vidám humort prágai szinpadon nem ismernek. Itt fogalmuk sem1 volt arról, hogy valaki, aki jól énekel, jól játszik, még kiváló színész is lehet s oly táncakrobata, hogy bármely varietéban fölléphetne. S a csárdása! A pajzán csárdás, amely különösen könnyen hódit meg szivekét, az ő főerőssége s mig Király Ernő a melankolikus, csöndes, alig mozduló, belső csárdás nagymestere, ő a zabolázatian s mégis csodás harmóniába olvadó, örökké finom, úri ihaj- csuhaj csárdás szakértője. Itt, ahol csak ugrálják a táncokat, nagy hatást ért el Bellák vidám, graciózus s mindig harmonikus táncával , Ferenozy Marianne, a magyar szubrett, a kis elkényeztetett urileány, aki szabadon akar, szabadon határoz. És szabadon mozog. A legszebb estélyi ruhában is van benne valami fiatalos báj, hajlékonyság, mindenre tökéletesen reagáló fesztelenség, látszik, hogy átéli szerepeit. És ha táncol. így hozzáido- mulni a partnerhez, igy a zenével érezni s igy csárdásozni! Ha Bellák és Ferenczy egy- egy magyar jelenetben, vagy akár más táncokban is (amelyeket egyformán magyaros temperamentummal adnak elő) 'megjelennek, egészen biztos, hoyv cs Vövartbóromszor-fl'iég>5zcr tapsolja a függöny; elé. őket. % És Horváth Böske. Ö képviseli a magyar lelket, a magyar nép temperamentumát a csehek előtt. Amikor a Nótás kapitányban föllépett, halllottam, amint egy cseh oda- rnondja a másiknak: „Pont igy képzeltem a magyar nőket." — Hogy ezt a „pont igy képzeltem“-et el tudta érni a prágaiak előtt, örök érdeme marad Horváth Böskének. Az ő csárdásának emléke is élő lesz mindig Csehszlovákia fővárosában. Aki pedig a ritmust diktálja és kihozza zenészekből is, színészekből is a csárdás Prága-bájoló tüzet, az Fischer karmester. A cseh muzsikusok nem értik, hogy lehet az egyszerű, előirt taktusok és tam-íam-ok közül elővarázsolni ezt a „perzselő" muzsikát, amely szinte már fiziológiailag rázza át a színészeket s táncukon át az egész színházat. Persze Fischer karmester zenész és hozzá magyar zenész, aki varázsvesszejével mindig meg tudja érinteni a legbiztosabban reagáló táncidegeket, aki a zenéből kiparancsolja a magyar lelket, amely azután a maga ősi erejével, zamatjával maga alá kényszeríti az egész közönséget. A csárdásmüvészek meghódították a publikumot. A csehek éppúgy rázkódnak, reszketnek már most az előadások egy-egy nekiiramodó csárdásüteme alatt, mint a magyarok s mi örülünk, hogy színészeink — ha csak képletesen is — végre egy kis magyar vért pezsditettek a prágaiak ereibe. A szlovsnszkoi magyar szmtársulat prágai miisora Péntek: János vitéz. Szombat: Raj3dér. Vasárnap délután: Csárdáskirályno. Vasárnap este; Marica grófnő. (Bucsuelö- adás.
