Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-17 / 158. (901.) szám

Péntek, julius 17. c/i^(WMíGm^Mnmp Irodalom és peiiiigia Irta: Sziklay Ferenc Ií. Legelőször is tisztázzuk az irodalom és po­étika kölcsönös helyzetét. Igaz, hogy a múltban a magyar politika és irodalom egymást támogat­va hozták meg a magyar nemzet reneszánszát, de ha sok mindenre lehet irányelvet találni a magyar múltban, ezt az egyet bajosan lehet át­hozni a jelenbe, pláne nem úgy, ahogy Fleisoh- mann dr. képzeli, hogy a támogatás egyoldalú legyen, hogy az irodalom támogassa a politikát, viszont az irodalom a politikai élettől semmi tá­mogatást ne kapjon. Mint ahogy eddig nem is kapott. Nem lehet áthozni a mába a magyar politi­kai irodalmi múlt példáját azért, mert az, amit ma politikának neveznek, azt a legnagyobb jó­akarattal sem lehet a reformkorszak (azt sejtem, erre vonatkozik Fleischmann dr. utalása) politi­kájának utódjául tekinteni. A mai politikából hiányzik a régi magyar politika két lényeges al­kotója, az ideális, emelkedett szellem és az ön­zetlenség. Régen a politikai elv szerves kialaku­lása, leszürődése volt történelmi és társadalmi tapasztalatoknak, eredménye évtizedes, évszá­zados meggondolásoknak, ma az elv kivülrő'l be­hozott elméleti valami, kiindulópont, vesszőpari­pa s lehetnek az elvek bármilyen szépek, nem bennük, de az életre való alkalmazásukban van a hiba. A legszebb elvek is bizalmatlanságot kel­tenek a világosan látó emberben, mert az elvek hirdetői viselkedésükkel, egyéni szereplésükkel eljátszák az elvek hitelét. Régen a nagy politiku­sok egyéni érdekeiket áldozták föl a köz, a nem­zet hasznára, ma a közérdeket használja ki na­gyon sok politikus egyéni érvényesülésre, anya­gi boldogulásra. A régi magyar politika a leg­szentebb áldozatok sorozata, csupa lemondás év­századok jogairól, a mai törtetés, könyököl és egyéni haszon után. A régi politikus magát és rendjét temette a földbe, hogy mások temploma számára alap lehessen, a mai politikus politikája a rókáé, aki a jóhiszemű kecske hátán jutott ki a kut'ból. A régi politika hivatás volt, a mai ke­nyérkereset. Ilyen körülmények között — s aki figyelemmel kisérte a köze! múlt politikai esemé­nyeit, igazat fog adni megállapításaimnak — nem csoda, ha az iró s a vérbeli kulturmunkás óvako­dik a politikával való együttműködéstől, mert félti a kultúra tisztaságát a kaotikus politikai élet mocskától. Szép dolog megmagyarázni akarni azt, hogy politikusaink mért nem törődtek az aktiv kultu­rális munkával, felszínesen nézve a dolgot igaza is van Flefsohmaijn dr.-nak, hogy a majdnem ki­zárólagos politikai tevékenységre a kormány po­litikája szorította rá az életünket, ele — éppen itt van a politikánk eredendő hibája, hogy engedtük minden energiánkat azon az utón elvezettetni, amit a kormány kiszabott nekünk. Ebben az egy­ben — és az ő szempontjukból — a csehek ki­váló politikusoknak bizonyultak.. Egyszer meg­világítottam ezt a helyzetet, a Szepesi Hírlap ju­biláns számában. A forradalom s az utána kö­vetkező események nagy lelki feszültséget gyűj­töttek össze a lelkekben, amelyet le kellett ve­zetni. A kormány megnyitotta a politika zsilip­jét, de a bőven ömlő víztömeg alá csak játékmal­mot engedélyezett, mely nem életet őröl, csak kelepel magtalanul. Erdély magasabb kulturlen- dületének — az évszázadok alatt kifejlett erdé­lyi magyar szellem mellett, melyet még Pest centralizmusa sem tudott fölszivni — éppen az az oka, hogy a románok kevesebb pszichológiá­val bírván, lezárták a politika zsilipjét, a lelki feszültség, mint egy Nilus-áradás, szétfolyt a ma­gyar televényen s megtermékenyítette a kultúra talaját. Ott, a legelején kellett volna megismerni, amit egypár év alatt beláttak a politikusaink, hogy az a kormány által nyitott ut vak árokba vezet s a lelki kompressziót nem szócsépelésre, de aktiv kulturmunkára kellett volna fölhasznál­ni. Persze, sodródtunk az árral, könnyebb volt, szemkápráztató volt a merészség, amivel a zajló vizen eveztünk („Jól odamondott a kormány- nak!“), pedig nem hajrá kellett volna, inkább uj gát a politikai lefolyás eié! Még csak egy megjegyzést a politikára. Azt hiszem, téved Fleischmann dr., ha azt hiszi, hogy a létért való küzdelem nálunk egy a politikával. A politika a hat év alatt nem hogy összehangolta volna a lelkeket s igy biztosította volna az erők összefogását a létért való'küzdelemben, de ép­pen az elveken való lovaglás (mert szerencsét­lenségünkre nemcsak egy elv dobódott a közvé­leménybe) inkább elválasztotta egymástól a ve­zető egyéneket s egymással szembenéző, egy­másra féltékeny csoportokra a tömeget. Nem­csak az egyes pártok viszonylatában, de ugyan­azon egy párt egyes frakcióinak viszonylatában Is. Panaszolja Fleischmann dr., hogy nincsen Mii©fis$-érf nyerhet, ha vesz >wi\ I g tr w t n n i egy egész, csehszlovák állami ópitúszeti sorsjegyre. már augusztus hó l-í húzáshoz Gispieriü és Tsa MüizáfeaR nrotistava, ¥&r©$8í&z-ia8c*s. Mcgrcnrlcló-fk poslu-utalványou u os/.kóziilhotók n rá4n/ oU!?et«f< hokmrí -m m-llftt meg az irodalomban az erős nemzeti gondolat. Hát kérdem szeretettel, megvan-e ez a politiká­ban? Van egy, csak egy: minden mellékes tekin­tettől ment magyar célra néző uralkodó elv? Nincs. Van kér. szoc. elv, kisgazda elv, polgári (jog) elv, hogy csak a szöv. ellenzéki pártokat vegyem; a magyar elv csak olyan, mint az ab­roncs a hordón, ami ha hibátlan is, csak kifolyik a tartalom, a lényeg a dongák közt, ha nincse­Munkács, julius 16. (Saját tudósítónktól.) A napisajtó vá­lasztási híreivel kapcsolatban a ruszinszkói kormánypártok vezérkara lázas organizáló munkához látott. Miig mostanáig csupán Ne- cas és tisztikara mozgott Ruszinszkó terü­letén, addig most hirtelen a többi kormány­pártok is hozzákezdtek az őslakosság meg­dolgozásához. Milyen „sikert" tudnak majd elkönyvelni, az nem kétséges, az őslakosság ultraellenzéki szellemét ismerve, annyi azon­ban bizonyos, hogy súlyos pénzeket dobtak ismét az agitáto­rok kezébe. A cseh nemzeti szocialisták, akiknek a Gagatkó-féle Trudovaja-partia révén van va­lami közük Ruszinszkóhoz, az elmúlt napok­ban tartottak országos kongresszust Munká­cson. Jellemző ennek a koalíciós pártnak er­kölcseire, hogy mig Prágában képviselői handabandáznak az egyház és állam szétvá­lasztása és a Vatikánnal való szakítás mel­lett, addig itt az igazán vallásos ruszin hi- veik között a vallás védelmének hazug jelszavával operálnak. A kormány lapok nagyjelentőségűnek Budapest, julius 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Az Erzsébetvárosi Kör elleni bom­bamerénylet ügyében a budapesti Ítélőtáblán ma továbbfolytatták a bizonyítás kiegészíté­sére elrendelt tanúkihallgatásokat. Elsőnek Dwroszky nevű hordárt hallgatták ki, aki annakidején a Miklós. An­dornak szánt bombacsomagot Miklós laká­sára felvitte. Minthogy a hordár egy előző vallomásában kijelentette, hogy ráismer ar­ra az úriemberre, aki neki a csomagot át­adta, ma szembesítették a vádlottakkal, de Dwroszky egyet sem ismert meg közülök. Utána K n e h 11 banktisztviselőt szólítja fel az elnök vallomástételre. Knéhtl tisztvi­selőtársa volt Márffynak az Iparbankban. Tanú határozottan emlékszik arra, hogy Márffy 1922 április 3-án szolgálatot teljesített. Tény az, hogy pénztárnyitáskor Márffyt a bankban nem látta. Az elnök további kérdé­seire elmondja, hogy Márffy mindig ponto­san járt a hivatalba s a pénztárkönyvben az említett napon csak Márffy neve szerepelt. Majd Márffy intéz az elnök utján a tanúhoz kérdéseket, amikre Knehtl kijelenti, hogy AJárffy csak abban az esetben távozhatott el Béos, julius 15. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi kereskedelmi bíróság legközelebb szenzá­ciós pert fog tárgyalni, amelyet a cseh- morva Norbert Langer & Söhne textilgyárak elhunyt társtulajdonosának, Langer Ottónak leánya indított a cég jelenlegi főnöke, Lan­ger Adolf ellen. A leány apja, az elhunyt Ottó és a jelenlegi főnök, Adolf fivérek vol-- tak. A leány most azzal vádolja nagybátyját, hogy tízmillió cseh koronával megcsalta el­hunyt apját. * Néhai Langer Ottó évtizedeken át társ- tulajdonosa volt a Norebrt Langer & Söhne cégnek, amely Csehszlovákiában a legna­gyobb gyapjú- és szővetgyárak felett rendel­kezik. A cég székhelye Sternbergben van, fiókjai pedig Deutsch-Liebaubati, Oskauban, Rostockban, Wildenschwertben és Bécsiben. Langer Ottó a hatalmas gyárakat fivérével, Langer Adolffal együtt vezette. Langer Adolf állandóan Becsben él. Az elhunyt Ottó az utóbbi években pa- ralizisben szenvedett, kény leien volt az űz-. riek jól összéeresztve. Hogy gondolja Fleischmann dr., hogy a po­litikából éppen az érintett hibák miatt kiábrán­dult Írótársadalom ehhez a bizonytalan, kaotikus politikai élethez kapcsolja magát? Milyen legyen az iró? Kisgazda, kér. szoc., jogpárti? Mert bi­zony mondom, ma a magyarságot (az u. n. „jó- magyarságot") ezen a szemüvegen nézik, ki-ki a maga pártállása szerint fújták fel kongresszusukat, tulajdonképpen azonban pár berendelt és megfizetett ruszi­non kívül csak a párt alkalmazottai vettek azon részt. Csáíiíd-Neumannéknak a múlt választá­son csúfos bukást elkönyvelt vezetősége is igyekszik uj organizációval valamit elérni. Ez természetesen bajosan fog sikerülni nekik, hiszen hívük egyáltalában nincsen. Barkaszó községben, ahol listájuk első képviselőjelöltje lakik, a múlt választáson a szavazatok tized- részét kapták meg. Jóllehet jóformán egyetlen pártszerve­zetük nincsen, a kormány pénzzel tömi őket, beregszászi körzetüknek újonnan felfogadott titkárai is jó pár ezer korona többletet je­lentenek az adózóknak. Nóvum, hogy Mikié Vince paraszt­pártja is megmozdult, ha ugyan megmozdu­lásnak lehet nevezni erőfeszítésüket, arnely- lyel talajt akarnak itt biztosítani maguknak. A parasztpártnak ad hoc összecsapott vezér­kara Beregszászon gyülésezett a napokban. Ezen az előkészítő gyűlésükön állítólag el­határozták, hogy Ruszinszkó-szerte agitációs gyűléseket fognak tartani. a bankból, ha pénztárát szabályszerűen más­nak adta át. Harmadik tanú egy Tóth nevű szoba­festő volt, aki annakidején együtt volt a fog­házban Rádóval, az egyik vádlottal. Igen ér­dekes vallomást tesz, amellyel élénken meg­világítja Radónak a fogházban tanúsított vi­selkedését. Kijelenti, hogy Radó fogolytár­sait állandó színes mesékkel és hazugságok­kal szórakoztatta, amiket senk! sem akart neki elhinni. Előtte is többször hangoztatta ártatlanságát. Többször dicsekedett azzal, hogy katonatiszt volt a háborúban. Gyakran hangoztatta azt is, hogy menyasszonyát Márffy és Marosi meg akarják ölni. A rob­banásról csak annyit mondhat hogy ötperc- cerl a robbanás előtt távozott az Erzsébet­városi Körből. Most Szász, a pör egyik el­ítéltje intéz hozzá kérdést, amire kijelenti, hogy Radó gyakran panaszkodott neki arról, hogy el kell hagynia az országot, mert a vérbiróság halálra ítélte őt. A tanút ezután szembesítik Radóval, akit határozottan felismer. A tárgyalás lapzártakor folyik s a tanú- kihallgatások még valószínűleg egy napot fognak igénybe venni. lettől visszavonulni és 1919-ben az orvosok beszámíthatatlan elmebetegnek nyilvánítot­ták. Mindazonáltal ebben az időben, 1920 május 18-án Adolf rávette Ottót, hogy Írjon alá egy nyilatkozatot, amelyben elismeri az 1918—19. évi mérleg helyességét, azonkívül törlését kéri a cégjegyzékből s 1.800.000 osz­trák papirkorona ellenében úgy a maga, va­lamint felesége és leánya nevében lemond minden további igényéről. Miután Adolf eltávozott, a paralitikus Ottó elmondotta feleségének, hogy mit irt alá. — Mit is írtam mostan alá?! — kiáltott fel egy világos pillanatában, majd visszasü- lyedt letargiájába és néhány hónap múlva 1921 február 8-án meghalt. özvegye és kiskorú leánya a ^legna­gyobb nyomorban maradtak vissza. Kétség- beesésükben Adolfhoz fordultak, aki végre hosszú könyörgésre kötelezte magát, hogy évente 3000 cseh korona nyugdijat fizet az özvegynek és az árvának, ha ök is lemonda­nak minden igényről a céggel és annak főnö­kével szemben. Az özvegy nagy. nyomorában Kermínypériok attakja Ruszinszkó őslakossága allén Szervezkednek a cseh nemzeti szocialisták — Csánki-Nemnannék uj organizációja — A Mikle-féle parasztpárt is mozgolódik Uj tanuk az erzsébetvárosi bombamerénylet pőrében A bombát vitt hordár nem ismeri föl küldőjét — Márffy alibije körül Kétszáz milliárdos per a „cseh Stinnes" ellen Hogyan fosztotta ki a cseh-morva Langer textilgyárak főnöke beteg fivérét? — „Mit is írtam mostan alá?!" aláírta a kért nyilatkozatot, most azonban pert indított a szívtelen sógor ellen és ebben a keresetben a kötött szerződések megsem­misítését kéri és tízmillió cseh koronát kö­vetel. Langer . Adolf vagyonát kereskedelmi körökben 200 millió cseh koronára becsülik és őt magát Morvaországban általában a „cseh Stinnes‘‘-nek nevezik. A szenzációs per kimenetelét Bécsben óriási érdeklődés­sel várják. Lido, as e£@r illat és ezer virág városa Lido, julius hó. Nem teremnek itt vadon az agavék, aloék, kaktuszok, mint a Gravozából Raguzába vezető ut mentén, a tengerre hirtelen meredekséggel le­szakadó sziklás partokon. Az Aroo melletti Ca- stello napos domboldalaiba kapaszkodó, szívós, görcsös olajfák ezüstös levelei sem fehérlenek az égető napon. A bájos Lugano-tó partján a he­gyekhez simuló kis halászházak apró terraszain és ablakain tán festőibb a sok hosszan lefüggS színes virág. A Como partján Tremezzo Villa Charlottájának buja, szubtropikus növényzete tán inkább ringatja az embert abba az édes álomba, hogy itt lehet a földi paradicsom. Velence a megállapodott, leszürődött törté­nelem, ahol csaknem minden nagjmbb palotából a történelem szele száll felénk. Emitt friss, fiata­los fejlődés. Amott a minden talpalatnyi földet lefoglaló ódon házak, amelyek a lagúnára nyíló ablakok kivételével még levegőt sem engednek be mohos falaik közé, nehogy patrícius] gőgjüket a jelen demokratikus levegője megfertőzze. A je­len idők napsugarától is mereven elzárkóznak. Kertek, két kisebb park kivételével, nem veszik körül büszke kő- és márványfalaikat. A zöldet s a szines virágot ablakaik s a lagúnákra kiugró bájos terraszaik díszeként tűrik csak meg. Amott nincs villamoszugás, autótülkölés, Velence az ilyet nem ismeri s nem fogja ismerni soha, de nincs édes madárcsicsergés sem. Reggel, ha felnyitom ablakaimat, meglátom a szép milliomos páduai özvegy Zaglia fölséges palotájának kertjében azokat a leanderfákat, me­lyeknek színét, pompáját máshol hiába keresnők. Ilyenkor mindig úgy hiszem, hogy fiatal, a leg­szebb rózsaszínbe és fehérbe öltözött leányok állnak előttem üdén, frissen, mosolyogva, valami nagy ünnepélyre felkészülten. Anyám minden ta­vasszal íelhozatta a pincéből ódon, állott, pince- szagu kedvenceit s meleg szeretetével s gyakori öntözgetéssel szépekké öltöztette őket. De hol voltak ezeknek szépségei s hol valamennyi ed­dig látottaké az itteniekhez. Ezek rózsaszín bí­borban születtek. Ezek a velencei patrícius höl­gyei a leandereknek. Talán a signora Ballarin háromemeletes pa­lotájának virágdísze nem oly látvány, amely mindenkit megállásra kényszerít? Az egész pa­lota aljától a tetejéig zölddel befuttatva, csak az ablakok maradnak üresen, helyet hagyva azok­nak a lefüggő, színes, futó pelargoniáknak, ame­lyek piros, lila, rózsaszín szemeikkel előkandi­kálnak mosolyogva, kacagva, hivogatólag csá­bítva a járókelőket. Ki látott valaha is oly óriás Horteusiákat, mint a Regina-szálló kertjében? Mindegyik kii- lön-külön is egy-egy szép lila és rózsaszín cso­kor. De együtt! dúsan, bokrosán a falak tövében ki tudná a szépségüket leírni? S a Villa Orten- sia begóniáinak gazdag szinpompáját? Amint sö­tét bíborvörös s égő piros szemeikkel az izzó nap s a zivatar ellen védelmet nyújtó kis gyé­kényházuk alól ránk tekintenek. A Hotel de Baln Phoenix- és Legyezőpálmái, a Gera-kert óriási Kaktuszai, husvörös Kampa- nellái, haragoszöld Leucariája s hatalmas nagy levelű Musái, melyekről a lidói köznép azt mondja, hogy banánfák, amelyek itt nem hoznak gyümölcsöt, mind-mind szemet gyönyörkedtetők, szivet-lelket felüditők. Az egyik kertben az a vörös pomagranát fácska eredeti szinbe öltözött szép sétáló hölgy, aki mindenkitől megköveteli, hogy mégegyszer megforduljon utána s újból megnézze. Hosszú, árnyékos loggiák; befuttatott kioszk- szerű pavilonok; intim, kedves lugasok s szépen gondozott élő kerítések diszitik a kerteket. A jól ápolt Evonimusok például egy szép bubifrizurá­hoz hasonlók. Mindez oly szép, oly gyönyörű s annyi sok -szépséget rejtő, hogy oly nehéz megválni tőle. Most virit újból a Magnólia fényes, széles, zöld levelei közt oly büszkén, oly hófehéren ül húsos, pompás virága, mint egy mesebeli királynő. Most virit a Mimóza, valami csudálatos, finom illattal töltve meg a levegőt, amelyet Roget-Gallet s a többi párisi illatszerészek sem tudnak előállíta­ni, ilyet csak minden művészek legnagyobb mű­vésze: a természet teremt. S nekünk épp most kell megválnunk mindettől a szépségtől s ez ün­neplés környezetből újból bele vetnünk magun­kat a mindennapi élet vásáros forgatagába. De igy van jól. Csak a hétköznap szorgalmasan dol­gozó tudja igazán értékelni az ünnep szépségét, fényét, nyugalmát, magasztosságát. Hokky Károly — (Uj rendőrpalota épül K-Gsán.) K. sá­ról ir.iá'k; a kassai rendőrigazgatóság most a régi 34-es kaszárnyába., székel, a:x..' an ez az épület “00111 felel tnieg már a követeimé* nyéknek. A belügyminisztérium ezért most engedélyezte e^y uj reudörigazgatósági pa­lota építését, melynek munkálatai a legköze­lebbi időben megkezdődnek. !■ IS*- I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents