Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-11 / 130. (873.) szám
Csütörtök, jHflhts II. A muzsika Prága, junius 10. 'A mczíllatu akác virágok fürtös falán át- szürődik a muzsika, fölebeg az ablakomhoz, beoson a szobáimba és a homályon át ágyamhoz tapogat. Ráborul magányos szomorú . magamra és fülembe zümmögi bolondos, ta- vaszos melódiái#. A halk muzsikás szóra fekvő énemben fiatalos vágyra lázadozik a vér, sötétemben bíborok gyufcak és az ajkamról az é'letsirast JecsókoUa az éJeitvágy. tietek óta jár fel hozzám a negyedik emeletre a muzsika halk szava és elhozza nekem az áknodási. Tegnap este azután visszaadtam a muzsika vizitjét. Elmentem a csellókhoz, bőgőkhöz, kürtökhöz, oboákhoz, dobokhoz és cin tányérokhoz, hogy megköszönjem nekik a vágyra-vágyó álmodásit hozott halk melódiákat. ’# Hárman muzsikálnak az étteremben. Hegedű, cselló, zongora kellemes összhangja teszi izesebbé a sültet, tüzesebbé az italt és rángatja ritmikusan az izmokat. Mint Prágában minden lokálban, itt is áll a tánc. Mihelyt beérkezik a pár, rögtön tipegni, forogni, rángatózni kezd a tenyérnyi parketten. Evés előtt, alatt és után tánchoz állnak és az első hangtól az utolsóig végigrángatózzák a zenét. Husz-harminc pár nyüzsög, tipeg, izzad a parányi placcon. A három kopott szmoking pedig folyton dolgozik. Egy kortyantás a meleg sörből, uj kotta az állványra, egy szippantás a kialudt cigarettából és folytatják a robotolt nyolctól éjfélig. — Nem vagyunk hivatásos zenészeik, — mondja a primhegedüs, miután összebarát- koztumk. —* * Én tanító vagyok, a zongorás volt katona, a csellós pedig számítását a pénzügynél. A kevés fizetéshez, nyugpénzhez bizony kell ez a kis mellékjövedelem. Húsz a fix esténk## és ugyanannyira megy a kereset. Megtöri izzadt homlokát, újra az álla alá szorítja a hegedűjét. A félmeztelenek táncosaikkal a muzsika első szavára felugrálnak az asztalok mellől és sietnek összezsúfolódva komprimálni a gőzt, ami mind sűrűbb lesz a parányi lokálban, # Egy kőhajitásnyira öblös kávéház ventillátorai pipálják ki a sűrű emberpárát, meg a Carmen hangfoszlánya#. A muzsikások csupa fiatalember, szinte gyermek valamennyi. A karvezető rózsásarcu fiú, szívesen elmondja, hogy valamennyien orvosnövendé- kek. Nappal az egyetemet járják, este meg a hangszerükkel megkeresik a könyvek árát és az éléshez szükséges kalóriákat. — 30—40 korona a kereset esténként, fejenként, — mondja. — A télen mégegyszer ennyi is volt Hívtak már bennünket barba, négyszer ennyi keresetre, de oda nem megyünk. Mégis — tetszik tudni — adni ke# a morálra. Leveleket diktált egyik gépiró'kisasszonynak. Magas, karcsú, barna, haja rövidre vágva, felsőteste még egészen fiús, bokája karcsú, nemes és finoman iveit — s a kisasszony nem lehet több tizenhétévesnél. Maglódi Loncinak hívják. Nevét a fazékember is tudja jól, mert kivételes emlékezőtehetsége van nevek megtanulásában. Húszezernél is több főre becsülhető alkalmazottjainak és munkásának a nevét tudja majdnem fejből. — így írja, Maglódi kisasszony, — mondja a hatalmas ur, szokatlanul. szelíd hangon. Elhallgat. Szeme megakad a gépirólány rövidrenyesett hamvas fürtéin. Milyen fiús és üde jelenség ez a nő és mégis milyen csókolnivaló. A fazékember taplószemében szokatlan meleg fény parázslik föl. — Hol is hagytuk abba? — mondja szórakozottan. Föláll. Ösztönösen lép a tükör elé, hogy megcsodálja a saját holdvilág-ábrázatát. Igen, negyvenhároméves már elmúlott és éleiében edig még nem szerepelt nő. Hangos, de amellet gépiesen monoton élete nem engedte, hogy csak egyet is jobban megnézzen a teremtés gyöngédebben formált lényei közül. A fazékember szeme mereven tapad a’ lányra, megcsodálja karcsú és kecses alakját, mintha ivadékainak az anyját köszöntené benne. Kiknek termete már nem a guruló hólyagéra emlékeztet, hanem magas és délceg alakjuk lesz. Igen. A fazékember eddig úgy élt, mint valami elátkozott kohold, erdei mélységek sötétségében. És most föléled és ujjongani szeretne a feléje sugárzó napfény arányló özönében. — Hol szokta a délutánjait tölteni a A főpincér odajön a karvezetőhöz és figyelmezteti, hogy hosszú már a szünet. Tessék játszani. A fiatalok kara vidám- keringőbe kezd. A márványasztalokon megcsör- rennek a söröskanosók. #. A Lefna kerti vendéglőjében fúvósok recsegik az „Oh, Kathar#Ta“-t. A zenekarnak vagy harminc tagja van. Csupa invalidus, öreg is, nyomorék is a legtöbbje. Kínlódás a muzsikálásuk. Kínosan zihálnak a tüdők, a homlokokon ujjnyira dagad az ér, valameny- nyin megfogant az Ur átka: Nehéz verejtékkel keressed a te kenyeredet. A muzsika azonban jó, a kar összetandt. Kissé vontatott, kissé öreges, de a söriváshoz pompás kíséret. — Egyesületi zenekar vagyunk, — mondja a galtambősz karmester. — A zenekar tagjai egytől-egyig nyugdíjas hivatalnokok, visszavonult iparosok, kivénült munkások. Magam tanár voltam, még pedig nem a zenéé, hanem matematikus. Fiatal korom óta foglalkozom zeneelmélettel, de csak a hatvanadik év után lettem muzsikus. Itt hetenként kétszer „dolgozunk44, a többi estén a katonazenekar játszik. <A kereset? Most még gyenge, hűvösek az esték. Alig 20—30 korona, de nyáron, meleg estéken az 50-et is meghaladja. — Föitipeg a pódiumra, kitárja reszkető kezét és ai banda magyar nótára reccsent. A barna éjfél csendet parancsol Dtoémul a muzsika. A cseEók, brácsák, kürtök, oboák, cirrtányéiok megkeresték a mindennapi kenyeret. Már csak egy-egy hazaigyekvő zenész léptei verik fel a külvárosi utcák csendjét. Ma nem jön fel a muzsika hozzám a negyedik emeletre. 0. *•) Angol lányok kozott... A P. M. H. számára irta: Dobay Istíván dr. Bellagto, junius 10. A Hotel Qrande Bretagne tegnap esti bálja után nagy csomó angol leánnyá* a szálloda halijába telepedünk. Ifjú táncosaik! a tavaszi vakáció befejeztével oxfordi, cam- bridgei collegeikbe utaztak vissza; kisebb lévén a konkurrencia, az őszülő legénynek is jobban megnő az értéke. Leírhatatlan báj rejtőzik ezekben az aranyos, édes kis angol leányokban. Mint gőgös princesszek járnak- kelnek eleinte a hotel halijában, látszólag semmi és senki sem érdekli őket, rózsaszínű fitos orrocskáikat égnek tartva alig vesznek tudomást á többi halandó lényről. Jól beléjük nevelt finom komédia! Első, amit az angol gyerek,-bölcsőjéből kimászva, szüleitől, tanítóitól hall: a self controll, az önfegyelmezés! Soha semmit belső érzelmekből elárulni, soha személyekről beszélni, személyes dolgok iránt még érdeklődni sem szabad. — S mi a forrása, lélektanilag mivel indokolják az angol neVelési rendszernek ezt az alapvető dogmáját? — kérdeztem az egyik rózsásarcu misstől. — Én Istenem, — felelte a világ legtermészetesebb hangján — és miért nem szabad hazudni vagy lopni? Ennek a kis leányak mosolygó két szeszeméből rámvilágitott az egész hatalmas nagy Angliának kéklö égboltja. Másnapra a Como túlsó partján fekvő Cadenabbia került programra- Az ottani Bellevue-száHó tisztára angol fészek, ahová aranyért sem engednek letelepedni idegent, foreignert. S mily igazuk van! így tudják csak a külföld régi, szép társaséletének saját ízlésük szerinti nívóját háború előtti mértékben fentartani. Mert hiába ismerjük el szívesen, hogy nagy nemzet a német, utazó példányaiban nem sok örömünk telik, pedig az aranymárka megerősödése óta ismét nagy tömegekben lepik el a világotkisasszony? — kérdi rekedten. A lány boldogan elpirul. Arca őrömtől rózsállik. Még sohasem látta a fazékembert ennyire közlékeny hangulatban. — A Hármashatárhegyen szoktam bolyongani, méltóságos ur. — Olyan messze? . — Hozzánk nincs messze. Mi a Vörös- vári-uton lakunk. — Vagy úgy! Maglódi kisasszony mély bókot csinál a törpe előtt. Olyan mélyre hajol meg, mint a fiatal jegenye az áradozó szélben. A fazékember pedig legjobban szeretne térdre omlani előtte, hogy szoknyája szegélyét csókjaival árassza el. De nem’ engedi hivatali méltósága. Csak kevélyen biccent a fejével. * A fazékember korán megebédelt. Délután autóba ült. — Hajtson a hegyek közé — szóit a soffőrjére. A hegyek látása mindig felüditette. Csak a magas, meredek fák között érezte jól Velencei bárkákra emlékeztető puhán bélelt pompás Luxuscsónak szállította másnap reggel a Qrande Bretagne összeszokott társaságát a túlsó partra. Cadenabbia egyetlen, de igazán érdemes látnivalója a Villa Carlota Vagy Sommariva. A klasszikus szépségű palota és park idők folyamán több előkelő gazdát cserélt. Első tulajdonosától, Sommariva gróftól Albrecht porosz királyi herceg tulajdonába ment át, halála után leánya Charlotte örökölte, mai tulajdonosa György szászmeiningeni herceg. A kék és fehér márványlapokkal díszített előterem falát Thorwaldsen reliefjei fonják végig, legnagyobb kincse azonban Ca- nova világhírű Ámor és Psyche-je, nemkülönben Palamedes és Vénus szobra s Acquisti: Mars és Vénus-a. A friss reggeli szélben már csónakázás közben pompás kedvre hangolt fiatal lányok inkább pajkos kíváncsisággal, mint müérte- lemmel járják körül az illetlenül hiányosan öltözött műremekeket s self controll ide, jónevelés oda, amikor egy pápaszemes német majdnem orrával bökött a széptermetü Palamedes fügefalevélkéjébe, kitört belőlük a nevetés s zsebkendőikkel fojtva szájukat, haldoklásig pirulva rohantak a kertbe. Itt azonban hirtelen a legnagyobb bámulatba tértek át. A világ minden részéből száz év óta ideplántált fák, bokrok, növények tavaszi virágzásba borult szinpompájának kellős közepébe pottyant az ámulattól hirtelen komollyá vált társaság. Kezdve a libanoni cédrustól Kalifornia óriás fenyőjéig, embervastagságu magnóliák, tuják, rhododendronok, azaleák, terebélyes kaméliabokrok, százszinü rózsák, gliciniák vad szintobzódása kápráztatta szemeinket s fojtogatta terhes illatával a levegőt- ' Feledve volt Ámor és Psyche, Vénus és magát. Hirtelen eszébe jutott valami. — A Hármashatárhegyet tudja hol van? — Hogyne. — Menjünk oda. Valami titkos remény dobogtatta a nagyur szivét. Hátha találkozni fog Maglódi kisasszonnyal valahol az erdő szélén. A szabad természet ölében lesznek. Nem a hivatalfőnök fog szemben állani és az alkalmazott, hanem a férfi a nővel. A lánynak fejedelmi alakja van, neki meg fejedelmi vagyona. Mért ne lennének ők kelten boldogok. — S ha megkérném Maglódi kisasszony kezét? Ez a gondolat különösen nyugtalanította. A fazékember levette a kalapját. Megtörölte fénylő és nedves homlokát. Heteken át esett az eső. De most sütött a nap. A levegő ózonos volt és balzsamos. Kiértek a Hármashatárhegyre. Magas fák szegélyezték az utat. Áhitatos érzés vett erőt a nagyur lelkén, mint régen falusi iskolásgyermek korában, mikor a hüs templom ünepies boltívei alatt baktatott. nm m szappan I í ULIU mosópor I jüwr a lealobb mosőszercH. Tt| Palamedes, valamennyien a gazdag, bőid g, gyönyörű olasz föld igézete alatt áiloltm: melyet Anglia poétája. Longfcllow éneke# meg legszebben, utolsó versszakát a buján illatozó kaméUabokrok alatt lelkendez- c: h ivatta kis társaságunk egyik legszebbikc: I ask myself, is this a dream? Will it all vanish intő air? Is there a land of such supreme And perfect beauty anywhere? 200 magyar egyesület hódolata Horthy előtt Az ÉME harcot hirdet a vörös forradalom ellen. Budapest, junius 10. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelcn- tése: Ma jelentek meg Budapest utcáin az egyesületek falragaszai, amelyben bejelentik, hogy Űrnapján hó dőlő felvonulást rendeznek a kormányzó előtt. Közel kétszáz egyesület bocsátott ki plakátokat, amelyekben hangoz- tátják, hogy az államfő ellen az utóbbi időben elvakult gyűlölettel, alantas politikai indok-; bó4 egy ember vádakat emelt és a pártokra szakadt nemzetben akadtak mások is, akik, a támadást, mivel az részükre pillanatnyi j pártpolitikai előnyöket jelentett, a saját ja-; vukra, de a nemzet egyetemességének óriási I kárára igyekeztek kihasználni. A nemzet közvéleménye eddig is felháborodással utasi- j tóttá vissza a kormányzót ért támadásokat és megbotránkozásának adott kifejezést a forradalmi törekvésekkel szemben. Most a kor-. mányzó iránti hódolatnak és ragaszkodásnak ; is méltóképpen akar kifejezést adni. Ezért a nemzeti alapon álló társadalmi egyesületek elhatározták, hogy csütörtökön délben a Vár-: ba vonulnak, hogy a kormányzót hódolatuk- i ról és szeretetükről biztosítsák. Ugyanekkor az Ébredő Magyarok Egyesülete is falragaszt bocsátott ki, amelyben felhívja tagjait a felvonulásban való részvé-1 telre. Felhívásuk kezdő szavai a legutóbbi napok forradalmi megmozdulására hívják fel a figyelmet, amely abban nyilvánult, hogy a magyar állameszme legfőbb képviselőjét orvul megtámadták. Mutassunk erőt, mondja a plakát, hogy visszakérgetjük odúikba a vörös patkányokat. Végeláthatatlan soraink előtt reszketve kell meghátrálnia a forradalomnakA Világ szerin Űrnapján, amikor az ország közvéleménye Horhy előtt fog tisztelegni, a szociáldemokraták Somogyi és Bacsó szerkesztőik sírjához tartanak felvonulást. — (A francfa katonai missziót nem oszlatják fői.) Hivatalosan megjcááoliák a Tribuna ama 1: ' hogy a francia katonai misszió feladatát befejezve, elhagyja a köztársaságot. A Lidové Noviny megjegyzi: öt napra volt szükség a cáfolat megszövegezésére s azt a külügyminiszter kim sajtóosztálya adta ki, nem pedig a nemzetvédelmi minisztérium. Hirtelen fölkiáltott. — Nini, ott vannak. A füves tisztáson sétált Maglódi Lonci, a gépirókisasszony. De nem volt egyedül. Magas férfialak karolt beléje. A nagyur azt is fölismerte nyomban. Ormösi volt, a könyvelési osztály főnöke. — Mindig tudtam, hogy ez az ürmösi haszontalan fráter, — dörmögte a fazékember bosszúsan. Elsápadt. Rekedten kiáltott a soífőre: — Hajts gyorsabban. Olyan gyorsan, amennyire csak lehet. Szive ijedten dobogott. Nagy feje lehanyatlott és besüppedt válla közé. Tudtára ébredt törpe voltának. Hiába hordja halomba a világ minden aranyát, ha a föld egyetlen asszonyát sem tudja meghódítani. A fazékember nagyot sóhajtott. — Ha a választásra kerül a sor, a nők mindig az Ürmösieket akarják. Megállittatta sn kocsit. Leszállóit. Gyalog akart nagyobb sétát tenni. Ősrégi bánya széléhez ért. Már régen nem művelték. Az akna szinültig tele esővízzel, — most olyan, mint valami feneketlen tó vagy tengerszem. A fazék ember megpillantotta a saját alakját a bányavíz tükrében. Még kisebbnek és szánalmasabbnak tűnt az föl így. Arca elsápadt. Fájdalmas sóhaj szakadt föl a melléből. — Asszony engem nem szerethet. Megálott, mintha fává akarna válni a parton. Mereven bámulta a hangtalan vizet. Addig nézte, előremeredt szemmel, mig fejjel lefelé bukott alá a feneketlen mélységbe. A fazékember holttestét sohasem találták meg. o2r
