Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-11 / 130. (873.) szám
Csgtflrtffk, fontos 11 Tisztviselők panaszai (tj.) Prága, június 10. A közalkalmazottjaik sorsa általában a uáboru előtt sem volt rózsás — igen csekély kivételei — egyetlen államiban sem, azonban sohasem volt olyan súlyos, minit éppen a háJ borút követő nehéz gazdasági viszonyok közepette. Mialatt a megélhetési lehetőségek rohamosan súlyosbodtak, az egyes államok kormány almaik s főleg a csehszlovák kormányoknak a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az állami élet gerincét alkotó tisztviselői kar sorsát elviselhetővé tegye, sőt dlenkezőleg, a tények azt mutatják, hogy az álam kizáróan az amúgy is kiaszott tisztviselőkön szorított egyet, valahányszor ujaibb megtakarításokat akart elérni. Sajnos, a mi nemzetünkhöz tartozó 'köz- tisztviselőket nagyon megtizedelte a kormányhatalom, ennek ellenére kénytelenek vagyunk szót emelni nemcsak a szolgálatukban meghagyott magyar, hanem az összes nemzetiségekhez tartozó közalkalmazottak érdekében is. Nem várhatunk becsületes munkát alttól, aki egyrészt rosszai! van megfizetve, másrészt állandóan feje fölött lóg a szolgálatból való elbocsátás Damokles-kard- ja. Ilyen körülmények között élő tisztviselőtől az ügyes-bajos dolgát intéző polgár sem követelheti meg a lelkiismeretes, alapos és gyors intézkedést, mert teljesen átlátjuk azt, hogy a hivatalnok nem dolgozhat nagy kedvvel, ha a hónap végén nem telik ebédre s minden nap remegve várja az útilaput. Hogy pedig a tisztviselői kar ebbe a helyzetbe került, az kizáróan a mai koalíciós pétkarezsimmek köszönhető, amely megalkotta a hírhedt decemberi, a még híresebb elbocsátási törvényt. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben meg van — papíron — idestova már hat hónap óta a fizetés fölemeléséről szóló törvény is, azonban hat hónap alatt még mindig „nem vol ideje“ a kormánynak arra, hogy ezt a törvényt végrehajtsa. A múlt napokban alkalmunk volt beszélgetést folytatnunk egy magas rangú cseh tisztviselővel, aki Szlovenszkón végez bizalmi szolgálatokat a kormánynak s az illető saját szavai • szerint a kormány azért nem törődik a tisztvisélőkkel, mert ezek megszervezve is aránylag nagyon kevesen vannak. Amidőn a cseh szociáldemokrata pártban szóba jött a főiskolai végzettségű állami alkalmazottak megszervezésének szükségessége, eme pártnak egy vezető egyénisége — volt miniszter — azt a kérdést vetette föl, hogy hány ilyen tisztviselő van; amidőn meghallotta azt, hogy körülbelül húszezerén, erre így válaszolt: „Csak ennyi, igazán nem érdemes említésre sem, hiszen ezek még egy képviselői mandátumot sem reprezentálnak.“ íme, itt van előttünk teljes meztelenségében ,az a cinizmus, amellyel a kormánypártok a közalkalmazottak ügyét a szivükön viselik. A tisztviselőben a kormánypárti politikus nem az államientartó gerincet látja, hanem kizáróan és csupán szavazótömeget, amely szóra sem érdemes, ha nem tud egy mandátumot biztosítani szavazatszámával. A tisztviselőd kar ilyen kezelése természetesen egy cseppet sem alkalmas a konszolidáció előmozdítására, sőt ellenkezőleg, a teljes bolsevdzmus, sőt anarchizmus csiráit veti el. De nem csodálkozhatunk azon sem, hogy ha a kormány a fizetésapasztást elrendelő törvényeket még a kihirdetésük előtt végrehajtja, de ha ismét oly törvényt alkotott a nemzetgyűlés, hogy a közalkalmazott nagyobb fizetést kapjon, akkor félév is kevés a végrehajtására. Ez a késedelem pedig semmivel. sem menthető. A pénzügyminiszter két hónapig azzal halogatta a magasabb fizetés kiutalását, hogy a bélyeigiÉeték fölemeléséről szóló törvény még nincs megalkotva, amely pedig a szükséges fedezetet 'teremtené meg. A nemzetgyűlés megalkotta ezt a törvényt is, sőt a polgárok idestova két hónap óta fizetik a háromszorosra fölemelt bélyegilletékeket, vagyis a pénzügyminiszternek nemcsak jótállása, de tényleges uj bevétele is van külön erre a célra, a tisztviselők azonban tovább várhatnak törvényes fizetésemelésükre, — amíg a miniszter ur majd a cukoradót is fölemelte. Mondanunk sem kel, hogy ezek után senki, egy tisztviselő sem hisz a kormány jóakaratában, mert a cukoradó fölemelése után újabb kifogást fog találni a pénzügyiminiszter ur a fizetés elodázására. A tisztviselősereg türelmének a végső fokig való feszítése igen veszedelmes. Igaz ugyan, hogy a főiskolát végzett hivatalnokok száma még egy képviselőnek megválasztására is kevés, vannak azonban olyan pártok, amelyek még ezt a „kevés szavazatot** sem vetik meg, mert ha ezeket sikerül megnyerniük, akikor ezeknek igazán módjuk lesz pártjukat győzelemhez juttatni. Gondoljunk csak arra, hogy a türelmét vesztett tisztviselősereg a kommunistákhoz csatlakozik. Avagy éppen ezt akarja elérni a kormány? Ha igen, úgy most a legjobb utón van ahhoz, hogy célját elérje. második olvasásban elfogadta még az önáHó keresettel bírók szociális biztosítását. • A következő ülést táviratilag fogja ösz- szehivni a szenátus elnöksége. A genfi magyar siker Budapest, junius 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A Wiener Allgemeine Zeitung a Népszövetség pénzügyi bizottságának genfi tárgyalásáról irt referá- dájában kijelenti, hogy a Népszövetségnek jelenlegi ülésén a magyar delegátusok a legteljesebb sikert könyvelhetik el. A magyaroknak valamennyi kívánságai teljesültek. Még nagyobb volt a siker, amit a magyar delegáció a kisantant, főleg Dúca román külügyminiszter fölfogásával szemben elért. Általános fölíiinést keltett Chamberlain meleg állásfoglalása Magyarország mellett, amennyiben Bethlen István gróf miniszterelnök fölszólalása után a legmelegebben síkra szállott Magyarország érdekében a román kívánságokkal szemben. Diplomáciai körökben is föltiinést keltett Angliának Magyarország iránt fokozódó érdeklődése és az angol politikának egységes jóakarata megnyilatkozása. A francla-cschszlováh titkos szerződés tartalma London, junius 10. A Manchester Guardian tegnapi számában a francia—csehszlovák titkos szerződés szövegét közli. Ez a szerződés kimondja, hogy a két állam közösen fog fellépni, ha Magyarország megkísérelné a Habsburgok restaurációját. Ausztriának Németországhoz való csatlakozása kérdésében azt a megállapodást tartalmazza, hogy a saiotgermainá békeszerződés rendelkezéseit minden körülmények között épségben fogják tartani. A második pont szerint a két kormány kötelezi magát, hogy a kérdés fölmerülésekor közös megállapodás szerinti rendszabályokat léptetnek életbe. A szerződés további szakaszai megállapítják, hogy közös megegyezéssel fognak eljárni, ha a Hohenzollemeket újból trónra emelnék. Egif. csak cin szánok volt... A szenátusra is átragadt a képviselőház munkaiszonya — Háromnegyedórás ülés KSOD ügye Prága, junius 10. ,.A szenátus ugyanarra a sorsra jutott, mim a képviselőház. A mai ülés alig tartott háromnegyed óra hosszat s az ülésterem úgyszólván teljesen üres volt. A napirenden egyetlenegy pont szerepelt, de még ehhez sem jelentkezett Koválik dr. szlovák néppárti szenátoron kívül más szólásra. Az ülést negyedtizenkettőkor nyitotta meg Donát elnök. Rövidített eljárással került letárgyalásra. a Kassa-oderbergi vasút részvényeinek az állam részére való megszerzése. Havlena előadó referádájában rámutatott arra, hogy a Kassa-oderbergi vasút szlo- venszkói vonalát kormányrendelet utján még 1919-ben vették át állami kezelésbe. A vasút sziléziai vonalát azonban Teschen vitás kérdése miatt csak 1921-ben vehette át az állam. Ezzel aztán megszűnt a Ksod budapesti vasutigazgatósága is- A részvénytársaság székhelye azonban továbbra is Budapest maradt. Hosszas tárgyalások után végre a részvények átadására is sor került. A 200 osztrák aranyforint névértékű részvényjegyeket az állam 4 százalékos 400 koronás hosszúlejáratú hitlevéllel váltja be amortizációs alapon 1966-ig. Kazas dr. előadó beszéde után Kovalik dr. szlovák néppárti szenátor szólt a tárgyhoz s a többi között ezeket mondta: — Üdvös, hogy a Kassa-oderbergi vasút részvényei végre az állam kezébe kerülnek. Most már y feladata az államnak, hogy kiépítse a Ksod fővonalának mentén a helyiérdekű vasútvonalakat, igy a Poprád—dobsinait, a besztercebánya't stb. Újból csak az a panasza, hogy a vasútnál háttérbe szorítják a szlovák tisztviselőket, különösen kelvés a szlovák nemzetiségű állomásíönök. Több szónok nem lévén, az előadó zárószavai után első és második olvasásban elfogadta a szenátus a kormányjavaslatot. Végül Painlevé repülőgépen Marokkóba utazott Utazása bizonyos pozíciók föladásával áll összefüggésben Páris, junius 10. A Havas-ügynökség szerint Painlevé francia miniszterelnök és Lau- rent Eynac légügyi államtitkár tegnap délután öt órakor vonaton Toulouscba utaztak, ahonnét másnap reggel repülőgépen a marokkói Rabatba indulnak. Az ut 12 óra hosszat fog tartani és három megszakítása lesz. Az első Barcelonában, a második Alicantéban, a harmadik Malagában. A miniszterelnök ma este érkezik Rabatba. Painlevé kijelentésed szerint azért megy személyesen a marokkói frontra, hogy érintkezésbe léphessen Lyautey marsaik! és ellenőrizhesse a francia hadsereg állapotát. Négy napig marad Marokkóban, közben a frontot is meglátogatja. Kijelentette, hogy utazását bizonyos határi pozíciók föladása magyarázza. A francia miniszterelnöknek ez az utazása igen nagy meglepetés, mert senki sem számított reá. A miniszterelnök mint hadügyminiszter vesz részt ezen a repülésen. A Lyautey mars,ailal folytatandó tárgyalások elsősorban arra fognak vonatkozni, hogy miképpen lehetne gyorsan véget vetni a marokkói háborúnak. Verseim Verseim olvasom s el-e!iog a szégyen: érdekel-e mást is az én rimbeszédem? A panaszom, gyászom? Vagy csak únva únják; vagy csak kinevetik, ha Írok szegekről, melyek rászegezik lelkem a keresztre? Szabad-e, illik-e Qolgothára hivni sok Idegen népet? S nem szégyen-c sírni, piacon, az utcán, hol emberek járnak, kik a poétától színjátékot várnak s nem szomorúságod . . . Szégyenlem is őket, e bús madarakat, amint vértől foltos tollazatuk alatt rejtett, mély sebekkel, fuldokolva szállnak, hörögve dalolnak s a halálra várnak. Vértessy Gyula. A fazékemfeer — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Szekula Jenő. Nyolc arasz alig volt az egész emberke. Közepes növésű embereknek is alig ért föl a gyomráig. Csak a feje volt nagy, az álla erős és előreugró, mint a ragadozó fenevadaké, de az arca alapjában gömbölyű, — élettelen, széles és álmodozó holdvilágarc, — amelynek nincsenek magasságai és mélységei. Az üzleti világban mégis nagy tekintély volt. Amerre gömbölyű kis alakja elgurult, meghajolni látszottak hatalmas bankpaloták gőrös és emeletes pillér?). Mint valami óriásira megnőtt hólyag, oda tudott tapadni mindenhez, amiből pénzt ki lehetett sajtolni. Valóságos üzleti polip, aki a kősziklákat is meg tudja fejni. S míg tornyok és templomok dőltek romokba, ő csa'k nőtt pénzben, hatalomban éh nagyságban. S ha dúsan nőtt szemöldökét komoran összevonta, iriegrernegni látszott a tőzsdepalota. Egy nagy pénzintézetnek volt a vezér- igazgatója és a Nádor-utcai márványpalofá- ból intézte vállalatainak, bányáinak, gyárainak és kereskedelmi telepeinek a sorsát. S mert sok széleskörű vállalkozása réngetég embernek adott munkát és kenyeret, nagyzási hóbortba esett, valóságos fejedelemnek érezte magát, aki az emberek százezreinek parancsol. De úgy élt, mint egy gép, nem járt színházba, nem tudott örülni a bőséges lakomáknak, s nők után nem fordult meg az utcán. Húsból és idegrostokból szőtt, gömbölyű gép, amely csak a számokra, az üzleti könyvekre s a nyerészkedésre van berendezve. Csupán nagy, halotti és kerekre tágult fekete szeme, amely üregtelen volt és homályos, mint a tapló, — domború képéből kimeredö szempár,-árulta el, hogy mégis ember. Néha megállott a tükör előtt. Igyekezett kihuznimagát, amennyire csak néhány hü- velyknyi, gombócalakja engedte. — Hatalmas lettem, akár egy isten! — sóhajtotta mámoros elragadtatással. Nagy és élettelen feje ilyenkor ködlő fényben fürdött, mint a hold, amikor bevilágítja alvilági tárnák és szakadékok rőtt- szjnü, rejtett kincseit. De ezen a déleföttön különösen rosszkedvű volt és levert. Talán nehéz álma volt az éjjel, vagy a inár hónapok óta mozdulatlanul tespedö üzleti élet nehezedett a gyomrára. Kétizben is maga elé citáltatta a könyvelési osztály főnökét, — hogy összeszidja. — Ezt nem jól intézte cl, ürmösi ur! — kiáltotta pattogó hangon. Máskor jobban vigyázzanak! Ez az Ürmösi valóságos óriás volt, hat láb magas, izmos és karcsú fiú, inkább való testőrtisztnek, mint könyvelőnek. A huszároknál szolgált a háborúban s akkora erő lakozik a testében, hogy lovat képes volna fölemelni. Most a rabszolgák félelme izzik sápadt arcán, fejét reszketve hajtja le a hatalmas törpe előtt. — igyekezni fogok, elnök ur! — dadogja elcsukló hangon. A könyvelő halottfehér arccal támolyog ki a szobából. Térde megbicsaklik. Csak a folyosón tér magához. Csontos keze ökölbe szorul. — A fazékember! — sziszegi fogai között gúnyosan. Még rotyogni mer ez a méregfazék! Mert igy nevezik, maguk között meghitt tiszteletlenséggel az alacsony növésű, de nagyhatalmú urat. Talán mert nagy busa feje, domborodó potroha emlékeztetett régen sírjaikban porladó ázsiai szultánok fazékban fölnevelt törpéire. S nem tadták kellő módon tisztelni a hatalmas urat, bár megmérhetetlen magasságokban! trónolt is a fejük fölött. De a fazékember most el volt foglalva. * £ | | . . a Sebőmban be*a!í Siajviz korpa- $ <23 ü «««(« 15 képződés ellen. Gyorsan szárad és & Q H üglÍH®® nem teszi zsírossá a hajat. f® í Ilii í| Kozmetikai SaHorgíOrioiü góllal II Pröoa II., Panskő 4. II. emeleti m 11 1111 wiiwwnumii—Mii—iimuMiiHiM—whiwihiiii1 iMniim ■iiiiiwinniiminim—n—htíh MEOMVllT nn H m^g |g| nn nCQNTUT I I iiwog, xB0»ur<c«e::BiKiúim és ft*réjpl*«ejr*iBtctar,ré® rés réB®<iiH<etfiü!wesf«e:«:rés, «u Icaasrflsfocsclfl ,.3£noll“ f»a»H*C4e:IRl4frini ujia^****®*#* képviselete rés fsMtuKnffmtsji seprés* Malőréinvxfkó rés K*«»«(Sllaari»aatfslk€a Kuss részére EPi '■rétlfuss **Awré»aréuKl rés ré*s? toesBrremdsexréwetSe CN IÍC1A1I, Wm-wkt&m - MassQ ==
