Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-07 / 127. (870.) szám
Elkeseredés Németországban a leszerelési jegyzék farllialatlan követelményei iniaii A pontos szöveg' — A gyárak lerombolása — Londonban dicsérik a jegyzék udvarias hangját A mi válságunk Irta: Fleischmann Gyula dr. Kassa, június 6. Talán még annyira benne vagyunk, talán még olyan közel van hozzánk, hogy ezt a kérdést nem is helyes fölvetni. Legutóbbi cikkemben nem is érintettem ezt a kényes kérdést. Azt hiszem azonban, hogy azzal, ha meglévő bajokat takargatunk, h:a tényeket agyonhallgatunk és a kritikától, mint a pestistől félünk, — a bajokon semmikép sem segítünk, hanem inkább mesterségesen tápláljuk és tenyésztjük. A bajok tényleg megvannak és ha a nehézségeket nem sikerül legyőzni s a válságból kivezető helyes utat megtalálni, akkor a mi hatéves munkánk majdnem hiábavaló volt s a legjobb esetben — kezdhetjük elölről. Tegnap került a kezembe az erdélyi „Magyar Kisebbség11 cimü folyóirat legújabb száma. Abban szóról-szóra — mindjárt az első oldalon — a kővetkezőket olvasom: „Meggyötört magyarság prófétái és apostolai, mikor hagytok föl egymás marCangólosával ?“ Tehát ott is. Jugoszláviában is, Magyar- országon is, — mindenütt, ahol magyarok vannak. Ne csodálkozzunk ezen. Ilyen csapások után, ilyen uj viszonyok között alig lehet ez máskép. Föl van dúlva mindenkinek . ír' híljr léka, lelke nyugalma és mindenki a másikban keresd a hibát, holott ezért mindannyian, vagy talán egyikünk sem felelős. Vannak kicsinyes dolgok is, amelyek zavarnak bennünket, vannak gyarlóságok és tökéletlen emberek, de a mi válságunk egy nagy történelmi jelenség, amelynek okai mélyen a múltban gyökereznek. Az írtnak természetesen a fejlődéshez, a harmóniához, ujjászületéshez kell vezetnie. Erre kell beállítani minden energiát, mert a stagnáció is mérhetetlen veszedelmet jelent, hogy a hanyatlásról ne is beszéljünk. Körülöttünk mindenütt lázas munka folyik és mi - válságokkal küzdünk, egymás ellen hadakozunk s legjobbjainkat egymás után kísérjük a temetőbe, vagy az országhatárra. Mi lehet ennek a vége? A ml közvéleményünk a legnagyobb megnyugvással vette és a legteljesebb bizalmával ajándékozott meg bennünket, amikor az első választások idején megtaláltuk a formát és programot a kisebbségi helyzetbe jutott szlovenszkói magyarság és a vele rokonszenvező, vele együtt haladni kívánó többi nemzetek — a szlovákok és németek — részére. Az adott viszonyok között ez volt a legjobb, — amit egy túlnyomó többség elismert és vallott. Hogy főkép a kereszíényszocialista párt ellen állandóan hangzottak kifogások, — az érthető. A liberalizmus zászlaját máról-holnapra bevonni, az uj viszonyok közé helyezkedni és egy megdönthetetlennek hitt uralmat elveszíteni — ebbe nem olyan könnyű belenyugodni. Ez azonban nem lehetett máskép. Az ébredő nemzeti és egyre erősbödő szocialista öntudat mellett íöllángoít a keresztény öntudat is és ennek helyet kellett adni, ezzel számolni kellett. Ezt nem lehetett többé elfojtani, elnémítani, elaltatni. Helyet követelt magának a közéletben és hatalmas erővel nyilatkozott meg Szlovenszkón a néppártban és a' keresztényszocialista pártban. Aki ezek közül bármelyiket meg akarrá bolygatni, — azt a keresztény tömegek haragja huszonnégy óra alatt elseperné a politikai élet színteréről. A mi válságunk személyi differenciákból, taktikai nézeteltérésekből és egyéni hibákból indult ki. Hogy ezek idővel szélesebbre terjeszkedtek, annak magyarázata részben az emberekben, részben a viszonyokban keresendő. Berlin, junius 6. Tegnap hozták nyilvánosságra a szövetséges hatalmak leszerelési jegyzékét. A jegyzék két főrészből áll: Az első az úgynevezett köppenyjegyzék 17 pontban foglalja össze az antant követelményeit. A béke szükségességének hangoztatásából indul ki a jegyzék, majd kijelenti, hogy tekintve azt, hogy Németország jóvátételi fizetségeit az újabb időkben pontosan végzi, a szövetséges hatalmak nem tekintik a végső konzekvenciák levonásával a leszerelés ellen elkövetett hibákat, hanem hajlandók az első megszállott zónát azonnal kiüríteni, amint a jelen memorandum második jegyzékrészében követelt rendszabályokat Németország keresztülviszi. A továbbiakban a jegyzék reflektál a németek azon állítására, hogy a kölni zónának a pontos dátumkor való ki nem ürítése ellenkezik a Versailles! békeszerződéssel. Ha Németország a leszerelést keresztülviszi, nincs akadálya annak, hogy a katonai ellenőrző bizottságot visszahívják. E főjegyzék mellett a memorandum egy másik jegyzéket is tartalmaz, mely négy részre osztva elemzi a leszerelési paragrafusok ellen elkövetett vétségeket. Az első részben a hadsereg számán esett hibákat sorolja feí. Németország körülbelül 30 ezerrel több rendőrt tart, mint az eredetileg meg volt engedje. Van továbbá nagy vezérkara, mely teoretikusan előkészíti az eljövendő háborúkat. Muníció és fegyver dolgában is túlhaladta a birodalom a meghatározott számot. Igen sok katonai szervezet működik magánjelleg alatt, úgy hogy ezeket is kénytelen az antant a katonasághoz számítani. A második rész röviden összegezi azokat a leszerelési teljesítményeket, melyeket Németország az elmúlt év folyamán lett és megállapítja, hogy azok nem elegendőkA legfontosabb végre a második jegyzék harmadik része, mely kimerítő listáját tartalmazza azoknak a rendszabályoknak, melyeket Németországnak életbe kell léptetnie, hogy megfeleljen a versaillesi Béke- szerződésnek. Elsősorban a rendőrségről van itt szó melynek száma nem haladhatja meg a 150 ezret, azután a lerombolandó gyárakat és gépeket sorolja föl a lista, majd a fölösleges hadianyag pontos megsemmisítését követeli, A harc a közös ellenzéki szervezetekben indult meg, ahol komoly és produkiv munka helyett meddő szócsatákban, dialektikai gyakorlatokban és kibékülésekben pazarlódéit el sok erő és még több idő. Az egységes taktikát a parlamentben és a közéletben, a közös célokat és még inkább ezek megvalósítását sohasem sikerült tényleg keresztülvinni. A szavaktól a tettekig nem tudtunk eljutni. Nem kutatom az okokat, csak az általános és közismert megállapításokat szögezem le. A harc folytatódott az egyes pártokban és nagyobb erővel a keresztényszocialista párt nyugati körzetében robbant ki. Hosszú és heves hírlapi polémiák és szó- csaták zavarták föl a mi ilyenekhez még hozzá nem szokott közvéleményünk nyugalmát, amely eddig csak a koalíció marakodását nézte megelégedéssel és e] nem titkolt örömmel. Hát már nálunk is? úgyszintén a teherhordó állatok nagy számának korlátozását s a nagy vezérkar állományának leszállítását, a vasúti hadirendszabályok megszüntetését s végül a katonai egyesületek íöloszlatását. Mindezeket a követelményekéi pontos statisztikáival látja el a jegyzék, mindent megnevez, mindent fölsorol, úgy hogy a lista határozott utasításnak tekinthető. A második jegyzék negyedik része azokat az engedményeket sorolja föl, melyeket az antant már eddig adott, vagy a jövőben hajlandó adni Németországnak. A nyilvánosságra hozott jegyzék a német sajtóban egyhangú elutasításra talált. Az összes lap megjegyzi, hogy a jegyzék hosszú és bizonytalan előkészítése is mutatja, hogy mily gyönge lábon állnak azok az érvek, melyeket az antant Köln megszállása meghosszabbításának okául fölhoz. A nemzeti lapok egyenesen föl vannak háborodva és lehetetlennek mondják a követelmények elfogadását. A Lokalanzeiger rámutat arra, hogy a gyárak lerombolásáról szóló passzusok betartása esetén a német birodalom borzalmas gazdasági csődbe kerül és egyáltalában nem tehet eleget jóvátételi kötelezettségeinek. Ugyanilyen értelemben nyilatkoznak a baloldali lapok is. A Vorwárts szerint a memorandum Németországot rettenetes módon lealacsonyítja- A Berliner Tageblatt az egyetlen lap, mely a gyors kibékülést ajánlja. A Deutsche Allgemeine Zeitung megállapítja, hogy paktum és népszövetség helyett az antant most egy újabb dktátumot küldött Berlinbe. London, junius 6. A leszerelési jegyzék a sajtóban csak igen kis visszhangra talált. A Times dicséri a memorandum ügyes összeállítását és helyesnek találja, hogy Németországtól semmi lehetetlent és oktalant nem követelnek. A Daily Telegraph azt várja, hogy a német kormány főleg a jegyzék két fontos pontjának Lsz tudatában: 1. Bte’ája a jegyzékben tartalmazott és fölsorolt hbák fontosságát. 2. Méltányolni tudja a jegyzék udvarias hangját. Igen, már nálunk is. Hosszú volna a válság okait fejtegetni és ezek már amúgy is közismert dolgok. A keresztényszocialista párt belső válságának ki kelIet/t robbannia. És jobb előbb, mint később. Azok, akiknek kezében volt a párt irányítása a pozsonyi központban — őszintén szólva —, túlélték magukat és nem vették figyelembe az eseményeket. Nem tűrtek magukkal szemben semminemű kritikát és oligarchikusán kormányoztak. Ugyanúgy, mint a kormánypártoknál a pétka. Igen ám, de mi ellenzék és nem kormánypárt vagyunk. És ami ott rossz, az nálunk még rosszabb. Az a néhány ember, aki a párviezető- ségben kisebbségben maradt, most tehetetlen dühében jobbra-balra vagdalkozik, amivel csak azt igazolják, hogy pártvezéreknek tényleg nem alkalmasak. A párt nem fog szétesni, még kevésbé megszűnni, de ezzel a magatartásukkal fölégetnek a maguk számára minden hidat. Nem szégyen bevallani, ha valaki hibázott. És ebben az esetben egy a kötelessége az elégedetlen kisebbségnek. Dolgozni és jóvátenni a hibát, mert ellenkezője az öncél szolgálatát bizonyítaná. Dolgozni, akár mint közkatona a köz és a keresztény gondolat érdekében és nem játszani forradalmirosdit, aminek az ideje már régen elmúlt. Sohasem voltam a destrukció, a rombo- j lás híve és ma is csak egy gondolat vezet, — j a konstruktív munka, az erők egyesítése. Ezt szolgálom mindaddig, amig csak lehetséges. ! amíg csak egy ember áll a fedélzeten. A másik nehéz probléma, amely az első válság kirobbanásának idején vetődött föl, —; az egységes magyar párt kérdése. Politikai életünk egyik legkiválóbb és leghivatottabb vezére vetette föl a gondolatot, mint a válságból kivezető utat. Mindenki megértette a nemes intenciót, legfőképpen pedig mi, azok, akiknek közelebbről van alkalmunk ismerni Szent-Ivány József egyéniségét és fenkölt gondolkozását. A koncepció lehet szép és helyes — én ugyan nem ismerem a tervezetet —, azonban az az általános fölfogás nyilatkozott meg politikai és gazdasági életünk vezetőegyéniségei és főkép a mi párthiveink részéről, hogy ma a legcélszerűbb és leghelyesebb a már megkezdett és annyi fáradsággal kiépített úton haladni és úgy a keresztényszocialista, mint a kisgazdapártot és a jogpártot mai formájában változatlanul meghagyni. Ennek a kérdésnek a fejtegetése nem tartozik ugyan a nyilvánosság elé, de annyit talán mégis szabad legyen megállapítani, hogy az egységes magyar párt területileg és a párthivek, szavazatok számát illetően csökkenést és visszafejlődést jelentene, mert elveszítenénk és más pártokba kergetnénk a nemzetiségi hiveinktől eltekintve, a nemzetiségi területeken élő magyar intelligenciát, a munkásságot, a kisgazdák egy jó részét és azokat, akik ragaszkodnak a kimondott keresztény párthoz s akiknek elvesztése katasztrofális lenne reánk. Hogy ezzel szemben rnit nyernénk? Nem tudom. De sokkal kevesebbet, mint amit elveszítenénk úgy értékben, mint számban. 1 A mi válságunk megoldása csak egy lehet. Haladni a megkezdett utón, de egységesebb és tökéletesebb formában, levonva a múltból és a legutóbbi válságból az összes tanulságokat. Csak becsületes és önzetlen munka, céltudatosan és helyesen vezetve és irányítva, adhatja vissza az önbizalmat vezéreinknek s a nyugalmat párthiveinknek. Az egyéni érdekek nem uralkodhatnak a mi szegényes és szűk keretek között mozgó közéletünkben. Azokat alá kell rendelni a közös céloknak. Akik dolgozni akarnak, azokat ne riasszuk el a közös munkától kicsinyes féltékenységből. Újra föl kell állítani a közös programot és követni kell a legjobb, legkiválóbb és legbecsületesebb vezéreket. Fogjunk hozzá újra a konstruktív munkához a destruálás helyett, mert komoly idők jönnek és a választások közelednek. Ne felejtsük el, hogy rombolni könnyebb, mint éoiteni, — alkotni nehezebb, mint robbantani és a legnehezebb megtartani azt, amit megszereztünk. Ne felejtsük el, hogy mi kisebbség vagyunk a mai kormányhatalommal szemben, amely, ha nem tart össze és nem dolgozik, — akkor menthetetlenül elpusztul. i PARKHOTEL SPLENSID j ;; PRÁGA-LETNÁ, OVENECKÁ TRÍDA 78 | i; Prápn egyetlen parkszállodá’a — Elegánsan és r •> modernül berendezett szobák és lakosztályok X • • KOzp. fűtés - Húvéhóz, ét'erein - Te'fiom 31604 % :í Sürgönyein!: Sgieiiüitlotel PrafinJ ♦ g ♦ mK ^ Jr Előfizetési árak belföldön: évente 300, Sb JfSt' JS iill IFit'iVilVi' II i. m 4 iélévre ISO, negyedévre 76, havonta JB( JfíSf 26 Ké; külföldre: évente 450. lélévra AW jfff iMji ij ry- tmm ix'nv JKf Ég Tirr rím—I -varmir m negyedévre 115, havonta 39 ke. M fifi /wf-L\TjflLJ}'Tmr¥JL9 ¥/lfB3 ^-sszam áfe M £& jf JSf Hf MW Mi Szerkesztőség: Prága, IL Stépánsítá Jw JET wL JBm m. Mm Jjgr JSff M# tijfi m? Jf BsL M? uliee 16/m. Telefon: 30-3-49. Kiadóm hivatal: Prág*, l„ Liliová állté 13. Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. A fxtovensxkói és (ftusxtnsxfiói fxövetRexett £fíénxéki tFártoá poíititeai napifapja Jefelös szerkesztő: Qáf Jstván M M g jtfer W” ív M-- (m saftn - Vasárnap - 1925 Innliis 7
