Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-28 / 144. (887.) szám
Vasárnap, junius 28. * Kínai lepii^ Wasisiiitflnisan London, junius 27. A Morning Post washingtoni értesülése szerint az amerikai kinai nagykövet Kellog államtitkárnak kormánya egy jegyzékét nyújtotta át. A jegyzék tartalma még nem ismeretes, de a lapok úgy Mélik, hogy abban a kinai kormány az Egyesült Államokat felszólítja, hogy vállalja el a közvetítő szerepet Kína és az idegen nagyhatalmak között. Továbbá egy Washingtonba egybehívandó konferenciáról is van benne szó, mely a kinai szerződések revíziójáról és számos inás kinai panasz elintézéséről tárgyalna’. London, junius 27. Chamberlain szerdai alsóházi kijelentései, melyekben a kinai helyzetről beszámolva azt állította, hogy a-z ottani zavargásokat határozottan egy európai nagyhatalom szítja’, nagy visszhangra találnak a sajtóban. A Times a külügyi államtitkár kijelentéseiből arra következtet, hogy csak Oroszországról lehet szó, mint a kinai angol- ellenes mozgalom ösztönzőjéről. A lap ismét annak a szükségességét fejezi ki, hogy a szovjetnagykövetet űzzék ki az angol fővárosból. A hangulat egyáltalában napról-napra élesebb lesz Moszkva ellen és egyes lapok egyenesen botránynak mondják a szovjeíkormánnyal szemben tanúsított tapintatos bánásmódot. A legújabb shanghai jelentések szerint a sztrájkolok és vezetőik tegnap behatoltak a nemzetközi kolóniába, ahol megakadályozták a villamos vasút közlekedését. Az európai rendőrségnek sikerült a lázadókat kiüzniök. Ezenkívül egy újabb összeesküvést fedeztek föl, mely ezer revolvert akart csempészni az idegen negyedben lakó kínaiak közé, hogy az adott pillanatban egy éjszakán ártalmatlanná tehessék az európaiakat. Hongkongból egy angol ágyunaszád Vucsuba távozott, ahol újabb zavargások ütöttek ki. líiéfeseűfeh a marebttóí harcok Rabat, junius 27. A franciák Terttal közelében két állásit kiiüHitettek, hogy ezáltal megakadályozzák a marokkóiak benyomulását Tiísibe. Az ellenség megtámadta a Taza felé vezető utat, de mindenütt vereséget szenvedett. Madrid, junius 27. MeiliLai jelentések szerint a spanyolok a front keleti részén visszaszorították Abd el Krím csapatait és nagy veszteséget okoztak az ellenségnek. — A Havas ügynökség jelenti, hogy a spanyol direktórium elfogadta a francia és spanyol kiküldöttek által teremtett marokkói egyezményt. Kendő Hol van belőlem a piros És hol a drága zöld? Hol van belőlem a lila, S a barna, mint a föld? Hol van belőlem a fehér, S a sárga, a finom? Hol van halovány okkerem, S gyönyörű kárminom? Könnyes kendő vagyok, akit Napon szárítanak És könnyeim és színeim Mind felszitta a nap. Falu Tamás. Áz istenasszony és a rabszolgalány — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Sas Ede. I. Siimándi számtanácsosué és bűntársai — egy csomó szép fiatal asszony — elhatározták, hogy fényes mulatságot rendeznek, a szigeten. Csak a jótékonyáénál nem voltak tisztában. A közönség ugyanis a jótékooycé- íok közt sem szereti a régi, kopott cégeket. Valami uj kel] neki. Ezért hat Simán diné nem titkolható örömmel olvasta egy reggel az újságban, hogy Fát rali áza községe porrá égett és a lakosság koldusbotra jutott. Másnap már megjelent az összes lapokban a jótékouycélu mulatság reklámja a tüzk4rosultaik javára, két hét múlva pedig a szigeti vendéglő nagy C/°RÁ(ÍMAUerAR7fíRMF A francra haaiara bálnáiig tartó Ölesében megszavazta Caiiratix pénzügyi terveit Pomcaré, mint a kormány megmentője - Stabilizálódott a kartell — A szocialisták nem szavaztak) de támogatják Pamlevét Páris, junius 27. A kamarának tegnap nagy napja volt. Caillaux pénzügyminiszter ugyanis éjjel terjesztette a Ház elé pénzügyi javaslatát, mely javaslatnak elfogadásától függ a kormány sorsa. Mint ismeretes, a szocialisták ellenezték a Cail- la’ux-féle pénzügyi tervek keresztülvitelét, mert ebben ismét csak a munkáselemek és a kisiparosok sorsának megnehezítését látták, nem azt a radikális pénzügyi reformot, mely a kapitalizmust igyekezne megbénítani. Cailla'ux terve újabb előlegeket kér a Banque de Francétól. Még mielőtt a Pain- levé-kormány hatalomra került volna, Her- riotték már kiemeltek a nemzeti bankból négy milliárd frankot, mely a ma’i napig jóformán teljesen elfogyott. A régi előlegekből júliusban 1800 milliót, szeptemberben pedig 8200 milliót kellene visszafizetni, erre azonban az ország pillanatnyilag nem képes Caillaux javaslata a nép jóakaratához apellál és kéri, hogy a polgárok önként járuljanak hozzá az állampénztár megtöltéséhez. Hogy az állam életéi a közeljövőben biztosítsa, a pénzügyminiszter a visszafizetés helyett újabb hat milliárd előleget kér a Banque de Francétól. Caillaux reméli, hogy amint a nemzet- védelmi bonnokat egy uja’bb kölcsönnel íun- dálják, az 1925. évi költségvetés kiadásai fedhetők lesznek, sőt már a jövő évre is történik gondoskodás. Persze, hogy az ország végleges szanálása megtörténhessék, a kamarának uj adókat kell megszavaznia. Ha ezek az adók keresztülmennek, akkor a kölcsönök korszaka egyszer s mindenkorra megszűnik s igy a francia pénzügyek szanálásának, első lépése megtörténik. A tegnapi nap a fontos javaslat várásá- nak izgalmában telt el. A kamara permanensen ülésezett, a szocialisták egyik konferenciát a másik után tartották; mindenki tudja, hogy tőlük függ a kormány sorsa, sőt az esetleges messzemenő következményekért is ők felelősek. Háromnegyed tizenegy órakor kezdődött a kamara éjjeli ülése. Óriási közönség volt jelen, majdnem minden képviselő, minden miniszter. A radikális képviselők negyven tagja elhatározta, hogy a szocialisták ellenindit- ványa mellett szavaz. Maga' a teljes szocialista frakció egyelőre szintén kitart ellenjavaslata mellett és Blum képviselőt küldi a szószékre. Csak s'z esetben hajlandó támogatni Caillauxot, ha a kormány meggyőző érveket tud felsorakoztatni a vita -órán. A kommunisták még a szocialistáknál is sokks'l radikálisabb ellenjavaslatot terjesztenek a Ház elé, melynek azonban semmi praktikus következménye sem lesz. Az ülés drámai lefolyása A pénzügyminiszter emelkedett legelőször szólásra és felolvasta’ expozéját, mely részletesen ismerteti a kormány uj pénzügyi programját. Határozottan elutasít minden vádat, melyet a kormány inflációs politikájáról és a moratóriumról támasztottak. A kormány nem szándékozik nyomást gyakorolni a nem fundált adósságokra. Végül kijelenti Caillaux, hogy bízik a pénzügyi helyzet szanálásában és a francia frank végleges stabilizálását a’ közeljövőre Ígéri. Ezután megindult a vita, mely gyakran igen zajos és drámai lefolyású volt. Patn- levé kijelentette, hogy a kormány okvetlenül elvárja a kamarától a pénzügyi javaslat abszolút elfogadását és arra kérte e szocialistákat, hogy vonják vissza ellenjavaslatukat. Amikor Blum képviselő a szocialisták nevében mégis bejelentette, hogy a pillanatnyi követelmények következtében kénytelen javaslatát a Ház elé terjeszteni. Az ellenzék soraiból Poincaré arra kérte a kamarát, hogy utasiísa vissza a szocialisták veszedelmes ajánlatát. Az ellenzék magatartása döntötte el a kormány sorsát és a Ház 340 szavazattal 210 ellen visszautasította a szocialisták külön indítványát. Painlevé miniszter elnök még kétszer szólalt föl és na’gy nyomatékkai mutatott rá Franciaország nehéz helyzetére, melyet a szocialisták magatartásukkal még inkább v-szélyeztetnek. Blum képviselő erre ismét a szószékre lépett, kijelentve, hogy a szocialisták ugyan elvileg minden infláció ellen vannak és ezért nem szavaznak a pénzügyi javaslat mellett, de ebben az esetben tekintettel lesznek az ország nehéz helyzetére és tartózkodnak az ellenszavazástól. Továbbá határozottan kijelentette, hogy a szocialisták minden esetben, ha a kormányt veszélyben látják, okvetlenül a kartell mellett fognak szavazni és megmentik annak egységét. Ezután a pénzügyi javaslat megszavazására került a sor, ami 330 szavazattal 34 ellen meg is történt. A kommunisták ajánlatát a ház 421 szavazattal 29 ellen utasította' vissza, míg a bizalmi kérdés 328 szavazattal 119 ellen dőlt a kormány javára. A drámai lefolyású ülés reggel fél hétkor ért véget, nevetett az asszony. Harminchat esztendős — mert van annyi, -ugy-e bár? — és mégis képes ilyen diákos felhevülésre! Talán bizony itt ugrik a szemem láttára a vízbe? Azzal ugyan nem fog nékem imponálni. Tudom, hogy háromszor nyert dijat az úszó versenyen. — Jó, csak csufolódjék, de én komolyan megfogadom, hogy nem nyugszom addig... — Lám Mm! Micsoda vakmerő fogadás! Pedig azt hihetne az ember, hogy a legutóbbi kalandja elvette egy kissé a kedvét a hasonló fogadásoktól . . . — Csöppet sem. — Pedig az őrnagy ugyancsak helybenhagyta. Két hétig feküdt és azonfelül egy hónapig járt felkötött karral, ugyebár? — Sajnált? — Oh, legfkevébbé sem. Maga kereste. Mondják, hogy a legmeghittebb barátai előtt egy pár diszkrét célzást ejtett az őmagyné barátságáról ... A meghitt barátai elmondták a férjnek , . . — Ella! Maga engem indiszkrécióval vádol? Azt hiszi, nem szánom-bánom én, hogy akkor, véletlenül, mámoros fővel egy- pár vigyázatlan szót ejtettem el? De ki hitte volna, hogy a legjobb barátaim tovább adják? ... S maga most már azt hiszi, hogy én nem is tudnék megőrizni egy drága, egy szent titkot? Azt hiszi, hogy nem vagyok gavallér? —Dehogy nem! Éppen olyan gavallér, mint ebbe*’, a tekintetben a férfiak rendesen. Tudok ám én erről egy érdekes mesét is. — Csak nem akar most mesét mondani nekem, mikor égek a türelmetlenségtől, hogy igent mond-e, vagy nem-et? — Pedig a mesémet meg kell hallgatnia. Mert abból megértheti a feleletemet is. Üljünk csak ide a padra. Kifáradtam a járká- lásban. Sírnándimé csakugyan letelepedett az idillikus liget egy bizalmas lugasába. A búidé a sok nehézség dacára a kormány meg volt mentve, Caillaux pénzügyi javaslatait elfogadták és a kamara ismét megnyugodva folytathatja munkáját. Painlevé nagy sikert könyvelhet el, mert beavatott körök szerint tényleg csak a’ miniszterelnök rátermettsége és szónoki tüze volt az, ami a helyzetet eldöntötte. Rámutatnak arra a szerencsés politikára’ is, melyet a miniszterelnök az ellenzék megnyerésére folytatott mert, mint említettük, maga Poháré volt az, aki a vita folyamán a kormány mellett tört lándzsát. Az ellenzék magatartása a kormány nacionalista marokkói politikája miatt volt ily kedvező és ha Painlevé úgy számított, hogy ezzel az ellenzékre hízelgő gyarmati politikával támogatást i*Fer a pénzügyi javaslatok vitájában a szocialisták ellen, akkor mindenképpen elérte célját. Fritjof Nansen a német sarki expedíció élén A Zeppelin-társaság ingyen épiíi a szükséges óriás léghajót — 1927 tavaszára tervezik az indulást Berlin, junius 27. A német sarkkutató expedíció megszervezésére folytatott tárgyalások a befejezés felé közelednek. Jelentettük már, hogy a nemzetközi tanulmányi társulat rendezi az expedíciót, melynek céljaira a Zeppelin-müvek Friedrichshafenben külön óriási léghajót építenek. A legújabb jelentések szerint a megbeszélések a következő eredményre vezettek: A Zeppelin-müvek megépíti a Zeppelint a nemzetközi tanulmányi társulat számára és Frdjof Nansen tanárnak, a társulat elnökének rendelkezésére bocsátják. Az uj léghajó építési költségeit maga a Zeppelin- vállalat fedezi, míg a sarkkutatáshoz szükséges pénzösszegeket nemzetközi utón gyűjtik össze. Az a terv merült föl, hogy a léghajót a sarkutazás után más kutatásokra is felhasználják a déli sark körül, Középázsiában és Délamerikában. Bruns kapitány, volt léghajóparancsnok, a nemzetközi tanulmányi társulat ügyvezetője szintén résztvesz a tervezett expedícióban. Ha semmi sem jön közbe és a nagykövetek tanácsa megadja a Zeppelin építési engedélyét, akkor a német sarki expedíció 1927 tavaszán útra kelhet. teremben isméit kerinigőt játszottak. Az asz- szony elkezdte a mesét az alig hallható, lágy muzsikaszó mellett. II. — Nem akarta a történetemet meghallgatni, pedig az fölöttébb érdekelheti a maga- fajta Don Jüanokat, már a hogy magát sok jóakarattal, vagy inkább rossz akarattal nevezik. Érdekelheti, mert a hősnője nem más, mint maga Afrodite, a szerelem istenasszonya, aki egy ízben megunta a rideg Olimpust, leszállóit a földre, a Ternpe völgyének napsugaras, nevető vidékére. A lakáskeresés nem adott neki sok gondot, mert hiszen csaknem minden jóra való hellén város templomot épített a szép istenasszonynak. Afrodite be- száiMsolta magát a legcsmnosiabb oszlopos csarnokba s' körülötte a liget csakhamar megtelt galambokkal és szerelmes párokkal, akiknek turbékolásában a jószivü istennőnek nagy kedve tellett. Lakott azonban abban a városban, a mely mellett Afrodite tanyát ütött, egy gazdag fiatal úriember. Valamikor az Aeropág tagja volt, de igen-igen sokszor kisérték haza a lakomáról a fuvolások, rózsakoszorus, mámoros fővel, le kellett hát mondania a bírói méltóságról. De ezt ne tessék célzásnak venni. A neve Gaboriusz volt — de ezt se vegye ezé Ízásnak; hirtelen nem jut más ó-görög név az eszembe... Erről az ifjúról sokkal több pajkos kaland Ilire forgott közszájon, mint magáról a hellén Don .Alánok isteni mesteréről, Zeusról. A férjek dugták előle a feleségüket; az anyák persze nem a lányaikat, mert a valódi Don Jüanok már az ókorban is csak a férjes nőkre vadásztak és békén hagyták a leányokat. Nos, a klasszikus dandy csakhamar hírül vette, hogy Afrodite milyen csábos közelségben ütötte fyl a sátorfáját — és e perctől kezdve egyre a ligetben barangolt, óriási t g 5 n leáioíüjan UevöK fcsjviz korpa- H Is K képződés ellen. Gyorsan szárad és é £ fii nem teszi zsírossá a hajat. w1 I Ilii í! Koz®síiüai laöoraíörioig Ijjílil II Prága ii., pbíisrő 4. íl. emelet. k termében csak nagy üggyel-bajjal tudtak maguknak utat törni a keringető párok a sürü sokaság közepette. A tanácsosaié Gábor Bélával tánczolt legtöbbet, a ki ezen a viharos, forró éjszakán talán tizedszer bolondult bele újra a gyönyörű barna asszonyba. A fiatal nyugalmazott főispán, a kit azért mondattak le, mert méltóságához nem illő, vidám, legényes életet folytatott: már vagy tíz sikertelen hadjárat után felbőszülve hagyta ott a szép táncosnőt. A könnyebben bevehető váraknál keresett vigasztalást és talált is eleget. Legalább igy beszélték a klubban, a szalonokban. Mert a Gábor hódításairól sokait beszéltek, mint a hogy az úgynevezett nőhóditók szerencséiéről egyáltalán sokat, igen sokat szoktak beszélni . . . De ez a vigasztalás, úgy látszik,- nem kárpótolta a gavallért, mert most, mikor Lehár egy édes, divatos keringője közben karjai közt érezte a fiatal asszony sugár dere- kiáttmegesiküdött, hogy ezt a bűbájos teremtést, törik-szakad, meg kell hódítania. Reménye nőtt, amikor a szőke fejecske egy-egy lá- gyabb ütem alatt vállára hanyatlott s a szive diadalmasan kezdett dobogni, mikor Simándi- né a szupé-csárdás után sétát ajánlott neki. , Messze elsétáltak a tánc helyétől. A fák édesen aludtak a muzsikaszó mellett, mely csak igen halkan szivárgott oda. A Szent János-bogárkáik zöldes fényben ragyogva röpködtek bokorról-bokorra, mint a liget éjjeli őrei. — Ella, az Istenért, mert kínoz tovább? — ragadta meg Gábor egyszerre, minden bevezetés nélkül, a tanácosné kezét. — Hiszen már csaknem bevallotta, hogy szeret. S ha nem vallotta volna be, akkor is tudnám, mert elárulta ezerszer. Akkor hát mirevaló ez a kegyetlenség? Csak nem akár a halába űzni? — Milyen boldog ön, kedves barátom, —
